Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-17 / 141. szám

PtH* * 3/EG YEl] 1081. JÜKIÜS 17., SZERDA 3 Csökkent a munkaerőigény Létszámbővítés az ügyvitelben Képviselők a környezetvédelemről Mennyi szépség - és tennivaló... Permetezés Az Alagi Tangazdaság beru­házásai közül az egyik büsz­keség ez a mezőgazdasági he­likopter. Rendkívüli tulajdon­ságai között említik a műre­pülőgépi mozgékonyságát, amely lehetővé teszi szűk te­rületek légi permetezését. így ezek a vegyszeres tartályko­csik pihenőre vonulhatnak. Vimola Káfoly felvétele Ahogy Visegrád felé tartott a kocsisor, a képviselők­nek nem kellett mást tenniük, mint szemügyre venni az elmaradó tájat, máris fontos kiegészítő információhoz jutottak a csoportülés napirendjével kapcsolatban. Mennyi szép — és mennyi tennivaló... Ezekről volt szó tegnap Visegrádon, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság székhazában, ahol a megye természet- és környezetvé­delmi helyzete és a Dunakanyar idegenforgalma volt a téma. A tanácskozáson részt vett Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára, Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottságá­nak elnöke, Perczcl György, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettese és Fábjáu La­jos, a Közép-Duna-vidéki Intézőbizottság főtitkára. Saját erőből? Helyeslőén bólintottak a je­lenlévők, amikor Vágvölgyi József, a Pest Megyei Tanács általános elnökhelyettese a helyzetet jellemezve arról szólt, hogy a földrajzi adott­ságok, a nagy átmenő és ide­genforgalom, a robbanásszerű népességgyarapodás, a jelen­tős ipari és mezőgazdasági üzemek és az ehhez képest fejletlen infrastruktúra ma már olyan mértékben terheli a környezetet, hogy a megye saját erőből nem képes a kí­vánatos egyensúly helyreállí­tására. Az elmúlt évtizedek­ben — a különböző vizsgála­tok tanúsága szerint — foko­zódott a föld szennyezettsége. A levegőn keresztül leülepedő anyagok, különböző fertőző és toxikus hulladékok kerültek és még ma is kerülnek a ta­lajba. így például Gyál, Maglód térségében elszikkasz­tott galván szennyvizek, Süly­sápon ólom, Cegléden olaj, Szigetszentmiklóson króm je­lent meg a talajban, Tökölön kohósalak, öntödei homok, Vá­cott toxikus anyag szennvezi a környezetet. A megye, de egyúttal az ország központi térségének legsúlyosabb környezeti gond­jai, közé tartozik a vizek tisz­taságának megóvása, a vizbá­Az ÁBMH Munkaügyi In­formációs Központja által köz­zétett adatok szerint a mun­kaerő keresletét és kínálatát az év első negjjedében a ko­rábbinál erőteljesebben befo­lyásolta • vállalatok szelektív munkaerő-gazdálkodása, vala­mint termelési és termékszer­kezetük átalakítása. A válla­latok munkaerőigénye az év első három hónapjában a múlt év utolsó negyedéhez képest több mint 11 százalékkal csök­kent, a felkínált munkakö­rök összetételében is jelentős változás tapasztalható. A vállalatok az év első ne­gyedében 56 700 — 1986 utol­só negyedéhez képest 7200-zal kevesebb — betöltésre váró ál­lást jelentettek be a közvetí­tő szerveknek. Űj dolgozók felvételénél is inkább a meg­lévő létszám minőségi javí­tására törekedtek, főként jól képzett szakembereket keres­tek. A szakmunkások iránt alig csökkent az érdeklődés, míg a betanított munkásoknak csaknem 23 százalékkal, a se­gédmunkásoknak pedig 18 szá­zalékkal kevesebb álláslehető­séget ajánlottak fel. összessé­gében a szellemi foglalkozású dolgozók iránt is mérséklő­dött a vállalatok igénye, egye­dül ez ügyvitelben dolgozók létszámát kívánták bővíteni. A munkaerő-kereslet csök­kenésében meghatározó volt, hogy az ipari üzemek a múlt év utolsó három hónapjához képest mintegy 22 százalék­kal mérsékelték felvételi igé­nyeiket, s most az akkorinál 6500-zal kevesebb megürese­dett állás betöltésére kerestek vállalkozót. Az év - eléő három hónap­jában valamivel több mint 10 ezren, az előző negyedévinél csaknem négyezerrel többen fordultak a munkaközvetítő szervekhez. A vállalati igé­nyek mérséklődéséből adó­dóan növekedett a betanított és a.segédmunkát keresők ará­nya. A negyedév során jelent­kezők 82 százalékának egy hó­napon belül találtak új állást a munkaközvetítő szervek, az állást keresők 12 százaléka azonban csak három hónapon belül, 6 százaléka pedig en­nél is hosszabb idő után tu­dott csak elhelyezkedni. A munkavállalás lehetősé­gei körzetenként és szakmán­ként, munkakörönként igen eltérőek. Az elhelyezkedni szándékozóknak 44 százaléka 4 megyében, Szabolcs-Szatmár, Szolnok, Borsod és Heves me­gyében fordult a munkaköz­vetítő szervekhez. E körzetek­ben különösen nehezen talál­nak munkát a szakképzetlen dolgozók. A segédmunkások elhelyezkedési kilátásai bizo­nyos városokban igen kedve­zőtlenek. Miskolcon például 239 jelentkezőnek mindössze 76 álláshelyet tartanak nyil­ván, míg Karcagon 180 szak­képzetlen dolgozó részére 6, Ózdon pedig a 229 segédmun­kára jelentkezőnek már csak 7 állás-lehetőség kínálkozik. Óz­don a betanított munkásoknak és a szellemi dolgozóknak sem tudnak elegendő munka­helyet felajánlani. Míg az országos átlagban csökkentek a munkaerő irán­ti igények, addig a Békés, Győr-Sopron, Hajdú-Bihar, Heves, Somogy és Vas megyei vállalatok 0,4—24 százalékkal több új dolgozót szándékoztak felvenni, mint negyedévvel korábban. A legtöbb betöltet­len álláshely változatlanul a fővárosban van. Az elhelyez­kedési lehetőségek nagyban függnek attól is, hogy kinek milyen szakmája, milyen vég­zettsége van. Magasabb szin­tű vezetőket, képzett közgaz­dászokat és mérnököket pél­dául csak elvétve keresnek a munkaközvetítők segítségével a vállalatok- , Változatlanul vannak olyan hiányszakmák is, amelyekben a jelentkezők akár több állásajánlat között is válogathatnak: A- * legkere­settebbek a lakatosok, s ezen belül is a géplakatosok.- Szá­mukra a kínálkozó álláslehe­tőségek felét Budapesten, il­letve Fest és Borsod megyék­ben tartják nyilván. Ugyan­csak szívesen vennének fel a vállalatok textilkoníekeioná­lókat, elsősorban Békés, Bor­sod és Hajdú-Bihar megyei munkahelyekre. A kőművesek szinte az egész országban ke­resettek. Ugyancsak a hiány­szakmák közé tartozik még a forgácsaié, a villanyszerelő, a gépjárműszerelő, az autóbusz- és tehergépkocsivezető, az ács- állványozó, és az élelmiszer­bolti eladó. a papokat a hivatalos veze­tőknél. Azoknak ugyanis a ne­vét sem érdemes megjegyezni, egyre jönnek és mennek (ki­emelés a szerk.). (Csupán az én falulátogatásaim idején- há­romszor szavazott új elnökre a végrehajtó bizottság.) Az egyházi épületek is fontosab­bak számukra, mert látha- tóan-tapasztalhatóan az ő egyéni hajlandóságukon (mun­kájukon és pénztárcájukon) áll á templom megújítása, ja­vítása, berendezése.” K ár, hogy Őrszigethy Er­zsébet nem tud különbsé­get tenni a vallásosság, az egyházi közösségek és a tár­sadalmi, politikai intézmény- rendszer feladata, szerepe, megítélése között. Olyan sze­repet szán a társadalmi in­tézményeknek, amelyek az egyházak hatáskörébe tartoz­nak, s fordítva: a papok hí­veikkel foglalkozzanak, tar­tozzanak bármely felekezet- hez, de nem hivatottak „vi­lági” teendők ellátására, ki­véve közös dolgainkat: a bé­ke védelmét, vívmányaink megőrzését, a település együt­tes szépítését, fejlesztését... S ha már itt tartunk: Hé- vízgyörk ürügyén nem tet­szik nekünk az sem, ahogy a könyv szerzője fogalmaz: „... félnek, tartanak az or­szágtól, az életüket (»kapzsi­ságukat«, »kalkulativ« kész­ségeiket harsányan becsmérlő közvéleménytől), az országot vezető-képviselő hatalomtól... ... és mert megriadnak a ha­talomtól, hát megaláztatnak (kiemelés — a szerk.) (olykor észrevétlenül) az aprócska he­lyi kiskirályok által is.” (17. oldal.) Ha „észrevétlenül”, ak­kor hogyan vehető észre? Ha Hévízgyörkről ír, akkor miért általánosít az országra és ha helyi kiskirályoktól óv, miért „általában” fél a hatalomtól? „Szavaz, engedelmeskedik, még szolgál is a györki, ha szorongatott helyzetben tudja magát. Nincs olyan igazság, amiért vitába bocsátkozna a Hatalommal. Nem hisz a ve­zetők erkölcsösségében, önzet­lenségében, jó szándékában (ki­emelés — a szerk.), ezért, aki »följut« közülük, gyanakodva méregetik.” (17—18. oldal.) Kézből kontrázható, amit ál­lít, ha az iskolaépítés, az or­vosválasztás, a társközség és anyaközség nem is olyan ré­gen lezajlott vitájára gondo­lunk. Még hogy nem vitázik, hanem fél a hévízgyörki nép?! Az Utak és útvesztők feje­zetben már nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az asszonykórus hangja erő- sebb-e, felelösebb-e a párt in­tézményeinél, az államhatalmi szerveknél, általában az irá­nyító választott testületeknél. Néha a saját véleményét írja a szerző, máskor idézi inter­júalanyai véleményét. Egyre megy: így és úgy is egyolda­lú, sánta érvelésű könyv ez. Magabiztosan ítél, anélkül, hogy sokoldalúan szembesíte­né állításait a valósággal, társadalmi „igazságokat” mond ki saját ízlése szerint. M i nem tehetünk mást: sa­ját világnézetünk sze­rint bíráljuk és bármennyire tiszteljük, elismerjük a hévíz­györki asszonykórus művészi tehetségét, szeretnénk, ha vi­dáman énekelnének még hosszú-hosszú esztendőkön át, de a társadalom irányítását bízzák azokra, akiket náluk népesebb közösség választott a község, a pártszervezet, a téesz élére. Kételkedünk abban — mert jól ismerjük Gödöllő város és körzete fejlődését, boldogulását —, hogy vala­mennyi testületet rosszul, sa­ját kárukra választottak vol­na. Egy falu népe nem lehet ennyire kiskorú, csak legfel­jebb egy meghatározhatatlan műfajú műben. zis védelme. Felszíni vizeink bakteriológiai szempontból fokozódó, a kémiai vizsgála­tok stagnáló, időnként növek­vő szennyeződést mutatnak. A jelek arra mutatnak, hogy a felszín alatti vízkészletek mi­nősége több helyen romlik. A vízbázisok harmada nem ren­delkezik a szükséges védőte­rületekkel. Több ipari üzem­nél hiányzik az előülepítő és nagy mennyiségű szennyező­anyag kerül a csatornákba. A közműolló nyílása tovább nö­veli a veszélyhelyzetet. A szennyvíziszap elhelyezése, hasznosítása egyelőre megol­datlan probléma. A házi de­rítőkből elszállított szenny­vizek főleg „megtűrt állapo­tú” leürítő helyekre kerülnek Negyven százalék Megyénkben a levegő álta­lában közepesen szennyezett, bár léteznek az átlagnál ked­vezőtlenebb területek, mini; például Vác, Százhalombatta, Tököl térsége. Több üzem je­lentős korszerűsítést hajtott Végre, a DCM rekonstrukció­ja remélhetőleg nagymérték­ben javítja majd a környék levegőjét. Rendkívül nagy gond a veszélyes hulladékok tárolása. Épül már a központi lerakóhely, addig azonban át­meneti tárolókat kellett léte­síteni. A képviselők egyetértettek abban, hogy a gondok megöl- * A művelődési ágazat 1986. évi költségvetésének végrehaj­tását vitatta meg az ország- gyűlés kulturális bizottsága Horn Péter elnökletével ked­den a Parlamentben. A Művelődési Minisztérium, az MTA, az ÁISH, valamint a Magyar Televízió és Rádió je­lentéséhez, a képviselők elé terjesztett írásos anyaghoz fűzött kiegészítőjében Köpeczi Béla művelődési miniszter em­lékeztetett rá: az elmúlt évek­ben a nemzeti jövedelemből a kultúrára, s ezen belül az oktatásra szánt összegek ará­nya csaknem változatlan: az oktatási intézmények a költ­ségvetési kiadásokból 4-5, a beruházásokból 3-4 százalék­kal részesednek. Jól haladt az általános iskolai tanteremépí­tési program — mintegy 3 milliárd forintból megépült 631 új tanterem —, csaknem mindenhol általánossá vált az egy műszakos oktatás, s va­lamelyest mérséklődött a pe­dagógushiány is. A gondok elsősorban a kö­zépfokú oktatásban jelent­keznek, itt ugyanis — bár ta­valy 144 osztályterem létesült — a tervezetthez képest mint­egy 14 százalékos lemaradás tapasztalható, s az elhúzódó beruházások veszélyeztethetik a nagy létszámú korosztályok fogadását. A miniszter szóit arról is, hogy a felsőfokú ok­tatásban elsősorban a már régóta húzódó építési beruhá­zások kapták a prioritást. A közművelődési és művé­szeti intézmények tavalyi eredményeit és gondjait kör­vonalazva a miniszter hang­súlyozta: itt előrelépni csak a dását nem lehet csak megyei feladatnak tekinteni. Így nyi­latkozott dr. Berdár Béla (25. vk., Budakalász), a Pilisi Álla­mi Parkerdőgazdaság főigaz­gatója, aki felhívta a figyelmet a tájvédelem fontosságára is. A képviselők több konkrét példát sorolva mondtak véle­ményt a környezet helyzetéről, megóvásának módjairól, ami valóban létkérdés, hiszen, mint dr. Juhár János (24. .vk., Szentendre) pomázi körzeti or­vos mondotta: az ember életét befolyásoló tényezők közül a környezet hatása 40 százalékra becsülhető. Krekács László (8. vk., Albertirsa) az aiberíirsai— dánszentmiklósi Micsurin Tsz főkertésze azt javasolta, hogy az újabb kemikáliák felhasz­nálása miatt be kell vezetni a növényi kultúrák szermarad- vány-vizsgálatát. Balogh Lász­ló (29. vk., Szob) a Pest Me­gyei Tanács elnöke elmondot­ta, hogy a bonyolult jogi sza­bályozás nehezíti a tanácsok környezetvédelmi munkáiét. Előtérbe kertit Perczel György szerint a megye gondjait eddig is ki­emelt figyelemmel kísérték az illetékesek, s ez nem lesz más­ként a jövőben sem. Ahogy az OKTH elnökhelyettese mond­ta: a fejlődéssel együtt jár, hogy a természet' javait foko­zott mértékben használjuk fel, ám arra is fel kell készülni, hogy a környezet helyzete egy­re erőteljesebben fogja befo­lyásolni az életkörülményein­ket. Ezért a környezet védel­mének előtérbe kell kerülnie, így gondolják a megyei kép­viselők is, s az Országgyűlés nyári ülésszakán több megyei felszólalás is várható. A napirend vitája után Csonka Tibor, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese adott rövid tájékoztatót a Dunaka­nyar idegenforgalmáról és a turizmus fejlesztésének felada­tairól. Kövess László gazdálkodási és az intézmény- rendszer átalakításával lehet. A piacgazdálkodás törvény- szerűségeit, a gazdaságosság és a kultúrpolitika szempontjait egyszerre kell érvényesít,eni. Ez egyaránt vonatkozik a színházakra, a művelődési otthoni hálózatra, a filmgyár­tásra és -forgalmazásra, va­lamint a könyvkiadásra is. A kammercializálódás oly sokszor hangoztatott" veszélyei­ről szólva kiemelte: nemigaz, hogy csak a silány és érték­telen alkotások, illetve termé­kek lehetnek nyereségesek. A könyvkiadás és -forgalmazás adataival is bizonyította, hogv a nyereséges kiadók munkái között zömmel értékes, diffe­renciált igényeket kielégítő kiadványok szerepeltek. A gazdaságosság fontossá­gára, a meglevő pénzeszközök hatékonyabb hasznosítására számos képviselő hívta fel a figyelmet. Márk Györgynek a magyar- országi nemzetiségek művelő­dési és kulturális lehetőségei kapcsán feltett kérdésére vá­laszolva Bereczky Gyula, a Magyar Televízió elnöke el­mondta: az MTV növeli a nemzetiségi programok adás­idejét, s a postával együttmű­ködve azon dolgoznak’, hogy a 2. programon sugárzott nem­zetiségi műsorok vételi lehe­tőségei a jövőben az eddigi­eknél jobbak legyenek. A képviselők észrevételeire Köpeczi Béla és Békési László Válaszait, majd a pénzügymi­niszter-helyettes rövid tájé­koztatásit adott a készülő adó­reform jelenlegi állásáról, az elképzelésekről és célokról. mai tanácselnököt — ha is­merik egyáltalán — sajnál­ják.” (2<51. old.) Másutt: „A tanácsról legfeljebb botrányos elnökválségok kapcsán hall­hatnak. De nem a hírhedt esetek jutnak eszébe a Galga menti Lakosnak, ha Kévíz- györk neve szóba kerül, ha­nem az országos sikereket arató asszonykórus. E vidé­ken többen ismerik a kórus első szólóénekese, Bankó Gá- borné nevét, mint a milliós vagyonnal gazdálkodó téeszel- r.ökét..." „A »nagytársadalmi« célo­kat képviselő . hatalom politi­kájának megítélésekor sem arra ügyeltem, hogy eléggé ►-humánus« és igazodik-e az ideologikus célrendszerhez (te­hát az ideologikus célrendszer a falu kárára lenne? Szerk.). Főként azt néztem, hogy a falu kárára vagy javára ír- hátó-e a politikai-jogi gyakor­lat.” (269. old.), Bár ez kissé zavaros fogalmazás, mégis kihámozható az egyértelmű „hatalom”-elmarasztalás, mint ahogy a Bevezető, majd kü­lönösen a Dalolva megyünk tönkre ..., az Utak és útvesz­tők fejezetekben egyértelműb­ben fejezi ki nézetét' a könyv szerzője... „A földosztás, a tagosítás, a téeszcsé és az állami gazda­ság földfoglalásai táplálták félelmüket, miszerint bizony­talanná vált létalapjuk, a föld tulajdonjoga, sokszor még földjük termésének sorsa is.” (271. old.) És idézhetnénk a mai politikai viszonyok, tár­sadalmi haladás megkérdője­lezését megfogalmazó sorokat, részleteket egymás után, ame­lyekből végül is összeáll az eszmei egész. „Nem így az asszonykórus, amelynek ugyan nincs hiva­talos rangja, mégis inkább ve­zető (kiemelés — a szerk.), mint o hivatalos intézmények — a tanács, a téesz és az is­kola a fölső utasítások szellő­jében lebeg a falu fölött, az egyház erejéből pedig csak ceremóniára és lelki vigasz­ra telik. A kórusnak nincse­nek rendelkezései, intézkedé­sei, és csak létükkel, maga­tartásukkal képviselik a fa­lut, A Hivatal így is rosszalló fejcsóválással tűri működé­süket. Nem tetszik a Hivatal­nak a kórus, mint ahogy a györkiek hagyományos érték­rendje és valóságos érdekvi­szonyai sem.” (15. oldal.) Vagy a 14. oldalon: „Nevezhetném őket akár a falu »eleinek« is; életűk, munkájuk által,, mint valami régi protestáns presbi­térium, a falu ügyeinek jog­kör nélküli erkölcsi és gazda­sági irányítói.” L ogikus a kérdés: ki az a Hivatal, mert ilyen sú­lyos állítást nem szabadna ho­mályban hagyni! Kihez vagy kikhez forduljunk leellenőriz­ni: csóválják-e a fejüket és mi a véleményük a hagyomá­nyokról. A Hivatalhoz?! T. 1. azért is fontos lenne ez, mert a hivatali tisztségviselők bár­melyikével beszéltünk, csak elismerően szóltak az asszony­kórus énekléséről, szereplésé­ről. Ök rendezték számukra a vendéglátással egybekötött találkozót is ... mi nem ta­lálkoztunk a Hivatallal... A könyv szerzője a 30. ol­dalon ír a papiak szépségéről, majd folytatja: „A pap dol­gozószobájába, mely egyúttal fogadóhelyiség is, külön ajtó és előtér nyílik az udvarról. A házban minden polgárian tágas. Dóka Zoltán lelkész nyitott, nagy házat visz, lelki­atyja és erkölcsi támasza hí­veinek.” Majd később László József katolikus esperes mél­tatása következik: „Szigorú erkölcsű és tudós ember híré­ben áll..és néhány sorral arrébb: „Hévízgyörk nem mondható kegyes, szenteskedő falunak, mégis többre tartják Országgyűlési bizottság tárgyalta Kultúra és gazdaságosság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom