Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-17 / 141. szám

4 ^fíifap 1987. JÚNIUS 17., SZERDA Segítség helyett ellenőrzés Járatlan úton útjelző nélkül Az összeg jelentéktelen, de megsértették a fegyelmet Valószínűleg országosan is egyedülálló döntést ho­zott legutóbbi ülésén a KISZ Pest Megyei Bizottsága: egy évre felfüggesztette a fóti zenebarátok kórusa KISZ-alapszervezetének szerződéses közösségi munka­vállalásra való jogát. Az indoklás szerint a Pest me­gyei pénzügyi ellenőrző bizottság különféle szabályta­lanságokat állapított meg az alapszervezet könyvelésé­ben, úgy mint a munkákat csak a szerződések megkö­tése után jelentették be a megyei KISZ-bizottságon, a szerződések iratain nem a nagyközségi bizottság, hanem az alapszervezet titkárának aláírása szerepel, továbbá szabálytalanul számfejtették és fizették ki a munkadí­jat, és számították ki a társasági és az általános jöve­delemadót. Előre fizettek Jakab Tibor, a KISZ Pest Megyei Bizottságánál titkára; — A legdöntőbbnek azt tar­tom, hogy olyan súlyos köny­velési hibákat követtek el, amelyek, ha másutt történnek meg, sokkal komolyabb szank­ciókat vonnak maguk után. Igaz, az összeg jelentéktelen, de megsértették a könyvelési fegyelmet. Az elvégzett mun­káért előre fizettek, es nem is a vállalkozás eszközeiből, ha­nem a politikai pénzalapból. Ez akkor is elfogadhatatlan, ha tudtak, hogy a teljesített munkáért járó összeg átuta­lása már megtörtént. Az aiapszervezet tavaly két megállapodást kötött az Ai- íapiint gmk-val. F eladatuk expediálás volt, nyomtatvá­nyok csoportosítása, borítéko­lása. Az első szerződés 120 ezer forintra szólt. Bánk László, a KISZ Főt Nagyközségi Bizottságának tit­kára: — Az első munka december elsejével ’ indult. Mivel a KISZ-vállalkozásokra vonat­kozó, a KISZ KB által kiadott Útmutatóból egész Fóton csak egy volt, én pedig nem vagyok gazdasági szaaemoer, személye­sen mentem be a megyei bi­zottságra. Ez novemberben tör­tént, akkor az ottani gazdasa- gissal pontról pontra végig­néztük a szerződést. Útmuta­tót ugyan ott sem kaptam, de megnyugtattak, hogy hamaro­san elkészülnek a szabályos nyomtatványok — ilyenek a mai napig sincsenek —, las­súnk csak neki a munkának, az adminisztrációs feladatokat majd megbeszéljük. A befeje­zés időpontja december 15. volt, de úgy nézett ki, hogy a pénzt csak karácsony után utalják át. Az aiapszervezet rendelkezett viszont 40 ezer forinttal, amelynek felhaszná­lásáról szabadon dönthetett... Az összeg még szeptemberben, egyéni befizetésekből gyűlt össze. Végül, kilenc nappal hamarabb, mint az átutalás megérkezett volna, ebből fi­zették ki a munkáért járó pénzt, kétezer forintot sze­mélyenként. — A második munka de­cember 27. és 30. között ké­szült él, 12 ezer forintért, gya­korlatilag az előző folytatása­ként. Az időpontból adódott, hogy még 1986-ban el kellett számolni, de a pénzt már csak 1987-ben tudták átutalni. Mi­vel az előző esetben nem álla­pítottak meg szabálytalansá­got, itt ismét hamarabb fize­tett az alapszervezet, négyen kaptak 400—400 forintot. Az 1986. évi zárásnál a gazdaságis mindkét munkát lejelentette, de a második esetben érte­lemszerűen az 1987-es bevétel még nem jelenhetett meg. csak a kifizetett négyszer 400 fo­rint. Erre mi felhívtuk a fi­gyelmet, a megyei gazdasági osztály azonban úgy értékelte, hogy az elszámolás hibás. Az egész beszámolónkat átírták, átszámolták, és ígv számsza­kilag felborult. szőr Is szóltunk a megyebi­zottságon, kértük, jöjjön ki valaki és magyarázza meg a gazdaságisnak. mi az eljárás ilyen munkák esetében. Az aiapszervezet gazdasági felelő­se, Gombai József, nem szak­ember, tanuló. Soha még probléma az elszámolásaival nem volt, de ez meghaladta az erejét. Négy alkalommal jár­tunk a megyei bizottságon, míg végül azt mondták, ki­jön valaki a PEB-ből, ilyen ellenőrzés még úgysem volt. Hát jól megkaptuk a segítsé­get, egy évre megvonták a vállalkozási jogot az alapszer­vezettől. Jakab Tibor: — Amikor a fótiak hozzánk fordultak a problémájukkal, j mert a gazdasági felelősük rá­jött, hogy valamit rosszul csi­nált, már késő volt, kifizették a munkadijat. A gazdasági osztályunk csak akkor tudott volna segíteni, ha csupán a könyvelés hibás, és pénzfor­galom még nem történt. Ilyen nézőpontból igaz, hogy segít­séget kértek, és ellenőrzést kaptak. Bánk László: — Az alapvétő, amit nein akarnak elfogadni: hogy a negyvenezer forintos, ggyéni, befizetésből származó összeg jogilag lehetőséget kínál a ki­fizetésre. Ez a pénz ugyanar­ra a célra gyűlt össze, mint amiért a munkákat vállalta az alapszervezet, nem egyéni, hanem közösségi célokra. A lehetséges 60 százalék helyett 17-et fizettek ki a tagoknak. Ha nem közösségi tevékeny­séget akartunk volna elismer­ni. hanem jutalmazni, arra fel lehetett volna használni. De nem akartunk hazudni. Az Útmutató úgy intézkedik, hogy a teljesítés ideje után lehet kifizetni a pénzt, nem a vál­lalkozási átutalás után. Átbo- gaxásztuk, de olyasmit nem találtunk benne, hogy csak az átutalásból lehet fizetni. Az az Útmutató, még gazdasági szakembereknek is kemény dió. A megye alapszerveze­teinek szerződéseiből tavaly senkié nem volt hibátlan. Mi­lyen volt akkor vajon a fel­készítés, és miért csak min­ket büntettek? És ez megint- csak nem segítség, hanem til­tás, ebből nem derül ki, ho­gyan kell jól csinálni. Én hí­ve vagyok a büntetésnek, ha jogos. De hogy a megye nem segít, és aztán a saját hibáit kéri rajtunk számon? Ha meg­érkezik a hivatalos értesítés mindeddig ugyanis csak szóban tájékoztattak a döntés­ről —, javasolni fogom az alapszervezetnek, kérjen fe­lülvizsgálatot. bizottsága azt az utasítást ad­ta, hogy az alapszervezet tit­kárának és gazdasági felelősé­nek neve kell, hogy szerepel­jen a szerződésen. Az Útmu­tatóban is az áll, hogy a vál­lalkozó alapszervezet titkárá­nak kell szignálnia. Elvégre ők vállalják a munkát, nem én. Dunakeszin, a terület tit­kárainak értekezletén is be­számoltattak, én elmondtam, hogy eltiltanak minket — er­re az volt a többiek reakciója, hogy akkor nem, is fogunk ilyesmibe! Azt sem értem egyébként, hogy miért mi kínlódunk az adminisztráció­val, mikor éppen ilyen költ­ségekre a megyei' bizottságot illeti minden szerződéses mun­ka díjának két százaléka. Ök eltették a pénzt, és mi szen­vedünk. Függetlenítsenek egy embert, aki csak ezzel fog­lalkozik, akkor majd nem lesz ilyen probléma. Jakab Tibor: — Nagyon örülök, hogy egy­re több a megyében a KISZ-es szerződés, és nem célunk, hogy drasztikusan visszavon­juk a munkavállalási jogot. Májusi döntésünkkel példát kívánunk statuálni, de szeret­nénk, ha a KISZ-es vállalko­zások mennének, és szabályo­san mennének. Amíg kevesebb volt belőlük, csak úgy indul­hattak el, ha a gazdasági osz­tályunk képviselője kiment, és elmagyarázta az eljárást. Most hogy számuk már 60 körül jár, ez nem oldható így meg. Ezért még ebben a hónapban felveszünk egy szakértőt, aki félállásban intézi majd a me­gyei adminisztrációt Happy end? A megye jövő­ben vállalkozni kívánó alap­szervezeteinek bizonyára. De a fótiak számára, akik igaz­ságtalannak és elhamarkodott­nak érzik a döntést, egyelőre aligha. Mörk Leonóra Incheba '87 Magyar vállalatok Pozsonyban Huszonöt magyar vállalat és szövetkezet mutatja be új­donságait júniüs 20. és 26. kö­zött a pozsonyi vegyipari vá­sáron az Incheba ’87-en. A vásár fontosságát jelzi, hogy a két ország közötti árucsere-forgalomban a vegy­ipari cikkek kereskedelme bő­vül a leggyorsabban. Az idei ötéves tervidőszakban a ma­gyar—csehszlovák vegyipari árucsere 80 százalékkal emel­kedik. A kiállításon a magyar vállalatok elsősorban azokat a cikkeiket mutatják be, ame­lyek exportját a jövőben to­vább kívánják bővíteni. Formabontó épületek Új, formabontó épületeket készít a 43-as Számú Állami Építő­ipari Vállalat a káposztásmegyeri lakótelepen. A négyszintes, panelos technológiával épülő házak tetejére régi, hagyományos tetőszerkezetet készítenek az ácsok, melyre a a Dunakeszi Házgyár termékét, az úgynevezett olasz cserepeket helyezik el Ami a könyvből kimaradt Természeti ritkaságok tárháza J Ami a Magyarország me- ^ gyei sorozat Pest megyei | kötetéből kimaradt — így í jellemezte írását Magyar v, Sándor nyugalmazott peda- gógus, ócsai olvasónk. Ter- mészetesen nem azzal a ^céllal ragadott tollat, hogy ^számon kérje ezt a kötetet ^ szerkesztőitől, hiszen ő ma- ^ ga is tudja, hogy egy ilyen ^kis könyv nem mehet el az 5 apró részietekig. írása azon- £ ban megérdemli a nyilvá­6 nosságot, az ócsai tájvédel- í mi körzetet bemutató sorai alapos ismeretről, 6 a lakó- ^ helye iránt érzett szeretet- ^ ről tanúskodnak. Ezért ad­i. iúk közié. ■ér Az ócsai tájvédelmi körzet­ben 3600 hektár területen egy ősvilág található, melv érin­tetlenül őrzi számunkra a.ré-. s> korok m öcs árterületeinek jellegzetes növény- és állatvi­lágát.'Budapest szempontjából is nagy jelentőségű, mert kö­zelében zöldövezetet ad, s tisztító hatásával biztosítja az egészséges levegőt. Alsónéme- di délkeleti határától Inárcs és Dabas területére is átnyú­lik, de legnagyobb része Öcsa határában fekszik. Északnyugati részén tavak, nádasok, rekettyések díszlenek, s alattuk üledékként húzódik meg az összepréselt barnás­fekete tőzeg. A délkeleti ré­szeken szittyós láprét tárul elénk. Itt díszlik a májusban nyíló fehér fürtjeivel a víz­ből kiálló békaliliom, s a vi­lágoskék virágú vidrafű és még sok más reliktum (ma­radvány) jellegű növény. A buja sások és. nádasok vilá­gában költi ki vizes eszten­dőkben a nagypóli tojásait Itt hallatja halk, pirregő hangját a nádi tücsök madár, melyre mint távoli ködkürt búgó. mély. 1^öiTj^l^é.ygÍ..y^aszol.. p dobosgém, más néven bölöm­Hangulatos, közösséget formáló munka Dunaharasztiak a kempingért Többször irtunk már a dunaharaszti kempingről, és azok­ról a bonyodalmakról, amelyek a megvalósítás körül kiala­kultak. Ezeket csak tetézte az az adásvételi szerződés, mely révén az építő polgárjogi társaság eladta a tábort a helyi ta­nácsnak. Azoknak, akik nem ismerték az előzményeket, pár mon­dattal felidézzük a történetet. Egy mocsaras területen, az úgy­nevezett sportazigeten öt esztendővel ezelőtt egy polgárjogi társaság kialakította a szóban forgó kempinget. A sátorok he­lyére fenntartott terület melleit húsz háromszemélyes faház­ban várták a vendegeket. Ezenkívül természetesen kiszolgá­ló helyiségek, zuhanyozók, mosdók, VVC-k és egy büfé szol­gálta a pihenni vágyók kényelmét; Nem szakember — Emiatt érkezett Tótra a megyei pénzügyi ellenőrző bi­zottság? — Az ellenőrzést mi kértük — sajnos, nem papíron. Több júniusi ígéret — Mi a helyzet a többi sza­bálytalansággal, a késői beje­lentéssel és a kifogásolt alá­írással? — Amíg nincsen megkötve a szerződés, nincs mit bejelen­teni! De amint megvolt, sze­mélyesen vittük be a megyé­re. Meg is beszéltük velük, hogy csak hétfőn tudunk je­lentkezni, mert feladataink hét végi postamunkák, nincs idő várni, mert ha nem tart­juk a határidőt, büntetést kell fizetni. Ezt el is fogadták. Az­tán mégis kaptunk egy felszó­lító levelet, hogy szívesked­jünk a jövőben időben bekül­deni a szerződéseket. Ami az aláírást illeti; a KISZ megyei Eldöntetlen pénzügyek Rossz napok jártak a pol­gárjogi társaságra, különböző személyes ellentétek miatt fel­bontották az üzleti kapcsola­tot Ez azt jelentette, hogy a közös vagyont* is fel kellett osztani, csakhogy a vagyon maga a kemping volt. Ezért a létesítmény eladása mellett döntöttek a tagok, s a vevő szerepében jelentkezett a köz­ségi tanács. Ügy vélték, hogy kiváló ez a terület, s ennél alkalmasabb tábort aligha le­hetne találni a dunaharaszti általános iskolásoknak. Létrejött az adásvételi szer­ződés, a tanács átvette a kem­pinget és kiadta üzemeltetés­re a ráckevei Keve Építőipari Szövetkezetnek. A bonyodal­mat az okozta, hogy a tanács nem fizette ki a társaságnak a vételárat, s egyelőre nincs is kilátás arra, hogy a szerző­désben meghatározott összeget megkapja a pjt. Természete­sen a társaság bírói segédlet­tel próbálja behajtani a pénzt. Addig azonban, míg a pénz­ügyek eldőlnek, a tanácsnak rendbe keli hozni a területet, hiszen a nyáron már gyere­keket szeretnének üdültetni a sportszigeten. Sőt nemcsak helybéli és szigetszentmikló&i diákokat várnak, hanem egy csereüdültetési megállapodás keretében Lengyelországból ér­keznek tanulók Harasztiba. Amikor ezekről tájékoztat­| tűk olvasóinkat, kértük, hogy ki-ki írja meg véleményét, és ezeknek helyt adunk lapunk­ban. Nemrégiben Kiss Zsigmond- né dunaharaszti olvasónk irt szerkesztőségünknek, amely­ben örömmel számod be arról, hogy valami új, eddig szokat­ta! folyamat indult meg Du- naharasztiban a kempinggel kapcsolatban. A tanács felhí­vással fordult Dunaharaszti se­gítőkész lakosságához, hogy a kemping rendezésében női és férfi munkáskezekre van szük­ség szerszámmal együtt, s jól jönne a segítő társadalmi munka. Kinek mi a véleménye Hogy mi volt ebben az új? Először is a felhívás hangvé­tele lepte meg a község la­kóit, hiszen ilyesmire nem volt példa az utóbbi időben. Kü­lönösen azért nem, mert el­terjedt az a szóbeszéd, hogy nemigen lesz a szervezésből semmi. Maga a levélíró Kiss Zsigmondné is a kételkedők közé tartozott, és éppen ezért fogott tollat, mert alaptalan­nak bizonyult a pesszimizmu­sa. Meglepve tapasztalta, hogy bár csepegett az eső, a gyüle­kezésre hirdetett 9 órakor mindenki ott volt a megbe­szélt helyen. Az iskolások, akiket osztályfőnökük veze­tett, lelkesen biciklizték ki a kempingbe, s öröm volt látni, hogy rajtuk kívül felnőttek, gyerekek tartanak a sziget irá­nyába. Kendőben, tréningruhában Kiss Zsigmondné e szavak-, kai mesélte el a történetet: „Én még nem ismertem az új elnököt, de nem én voltam az egyetlen, aki szombaton nem ismertem fel. Sokan csak akkor figyeltek rá, amikor kö­szönt, bemutatkozott és el­mondta, mi a tennivaló, hová menjünk, hogy szervezett le­gyen a munka. Miért nem is­merte meg más sem? Nem szoktuk meg tréningruhában, kendővel a fején, kis kötény előtte. Látni kellett volna, ahogy a lányok kapkodtak, melyik íaházat ki teszi rend­be, és amikor kész lett, töb­ben követelték az einökasz- szonytól, nézze meg, szép rend iett-e? Még egy 84 éves bácsi is volt ott, aki az öre­gek napközi otthonának lakó­ja, a gondozónőikkel jött, szed­te a fagallyat és ő főzte a krumplit a bográcsban. Ugyan­is volt egy meglepetés. Birka­pörkölt készült minden részt­vevő számára, volt szörp és szódavíz. A gyerekek terítet­tek, mosogattak, na és jóízű­en ettek a jól végzett munka végén. Még ott megfogalmazó­dott, hogy újabb akciót szer­vezünk, hiszen még van mun­ka bőven. Ha majd írnak a lakossági összefogásról, gon­doljanak az ilyen jól szerve­zett. hangulatos és közösséget is formáló munkára. Köszö­net érte a szervezőknek, biz­tos vagyok abban, hogy az ilyen munkaszervezés meg­hallgatásra talál Dunaharasz- tin és egyszer lesz még a mi községünk is szebb, csak le­gyen kitartás a tanácsi veze­tőkben és a lakosságban.” F. A. M. bika. Feltűnő az alsó oldalán élénksárga, kékesszürke szin- változatú sárga billegető, az oiivazöld színű zöldike, csíko­zott fejével a csaláncsúcs. Sze­rényen húzódik meg a lapos növényzet között kénsárga vi­rágával az orchideákhoz tar­tozó nöszőfű. A növényzet egyhangúságát rekettyefüzek bontják meg, de néha már nagyobb erdöfoltok is láthatók, melyek előre jel­zik a beerdősülés folyamatát. A vizenyős, süppedékes mo­csárrétet szárazabb jellegű fü­ves rét váltja fel, mely ta­vasztól késő őszig valóságos vadvirágtenger. Feltűnő közöt-' tűk az egyébként hegyvidéki, kékeslila virágú kornistárnics. s az érdekes nevű ördögha­rapta fű. Szeptemberi időszak­ban nyílik az ugyancsak hegy­vidéki őszi kikerics. Festői látvány a lila virágokkal bo­rított , rét. _ , ., v Zsombékós terület készíti, elő a legtöbb helyen vízben álló éger- és kőriserdőt, mely­hez hasonló nagyságú és ér- dekességű a Duna—Tisza kö­zén nincs. A kevésbé, illetve a nem állandó vízzel elárasz­tott helyeken a fák alatt is megjelenik a nád és mocsári növények egész sora. Említés­re méltó az állatokra veszé­lyes fehérzászpa. Vaskos, hosz- szú, lándzsa alakú levelei kö­zül június hónapban emelke­dik ki az orgona virágfürt­jeihez hasonló zöldesfehér vi­rágzata. Az ócsai láperdő talajállat­világa hazánkban a leggazda­gabb. A mocsaras és párás le­vegő mentette és formálta át az utolsó jégkorszak utáni időkből fennmaradt eleven­szülő gyíkot. Egérszerű futásá­val itt tűnik fel a nádi va­rangy. Nevezetes a mintegy 3 milliméter nagyságú szárny nélküli légy. A bőséges növényi anyag nagy lehetőséget ad a sokféle csiga és lepke fennmaradásá­hoz. Háborítatlanul a legna­gyobb nyugalomban él itt 80- fele madár. A föld felszínétől a fák legmagasabb ágáig rakják fészkeiket. Különösen költés idején hangos madárdaitól e táj. Valamivel magasabb terület­re érve a Mádencia ligeterdo tűnik szemünkbe, s a tölgy­kőris- es szilfák aljnövényzete eltér az előbbiektől. A hegy­vidéki alterjedésű sárga ár­vacsalán, árnyékvirág es még 50-féle növényfaj teszi érde­kessé a területet. Továbbmen- ve kaszálórét következik. Itt díszük a lila, bársonyos virá­gú maradványnövény, a szibé­riai nőszirom. Itt csap le ha­talmas szárnyaival, éies kar­maival áldozatára a hamvas réti héja. Közelben, de már az inár- csi határban ismét náddal be­nőtt tavak következnek. A tó vizein tündérrózsa kerekded levelei láthatók a köztük ki­emelkedő krémfehér virágai­val. A tó belső, kanyarodó vo­nalán a fűz- és égerfácskák között áttörve, süppedő tőze­gen járva érhető el egy újabb égeres, melynek árnyékában üde tőzegpáfrányos virít. Gyönyörű látvány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom