Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-17 / 141. szám
4 ^fíifap 1987. JÚNIUS 17., SZERDA Segítség helyett ellenőrzés Járatlan úton útjelző nélkül Az összeg jelentéktelen, de megsértették a fegyelmet Valószínűleg országosan is egyedülálló döntést hozott legutóbbi ülésén a KISZ Pest Megyei Bizottsága: egy évre felfüggesztette a fóti zenebarátok kórusa KISZ-alapszervezetének szerződéses közösségi munkavállalásra való jogát. Az indoklás szerint a Pest megyei pénzügyi ellenőrző bizottság különféle szabálytalanságokat állapított meg az alapszervezet könyvelésében, úgy mint a munkákat csak a szerződések megkötése után jelentették be a megyei KISZ-bizottságon, a szerződések iratain nem a nagyközségi bizottság, hanem az alapszervezet titkárának aláírása szerepel, továbbá szabálytalanul számfejtették és fizették ki a munkadíjat, és számították ki a társasági és az általános jövedelemadót. Előre fizettek Jakab Tibor, a KISZ Pest Megyei Bizottságánál titkára; — A legdöntőbbnek azt tartom, hogy olyan súlyos könyvelési hibákat követtek el, amelyek, ha másutt történnek meg, sokkal komolyabb szankciókat vonnak maguk után. Igaz, az összeg jelentéktelen, de megsértették a könyvelési fegyelmet. Az elvégzett munkáért előre fizettek, es nem is a vállalkozás eszközeiből, hanem a politikai pénzalapból. Ez akkor is elfogadhatatlan, ha tudtak, hogy a teljesített munkáért járó összeg átutalása már megtörtént. Az aiapszervezet tavaly két megállapodást kötött az Ai- íapiint gmk-val. F eladatuk expediálás volt, nyomtatványok csoportosítása, borítékolása. Az első szerződés 120 ezer forintra szólt. Bánk László, a KISZ Főt Nagyközségi Bizottságának titkára: — Az első munka december elsejével ’ indult. Mivel a KISZ-vállalkozásokra vonatkozó, a KISZ KB által kiadott Útmutatóból egész Fóton csak egy volt, én pedig nem vagyok gazdasági szaaemoer, személyesen mentem be a megyei bizottságra. Ez novemberben történt, akkor az ottani gazdasa- gissal pontról pontra végignéztük a szerződést. Útmutatót ugyan ott sem kaptam, de megnyugtattak, hogy hamarosan elkészülnek a szabályos nyomtatványok — ilyenek a mai napig sincsenek —, lassúnk csak neki a munkának, az adminisztrációs feladatokat majd megbeszéljük. A befejezés időpontja december 15. volt, de úgy nézett ki, hogy a pénzt csak karácsony után utalják át. Az aiapszervezet rendelkezett viszont 40 ezer forinttal, amelynek felhasználásáról szabadon dönthetett... Az összeg még szeptemberben, egyéni befizetésekből gyűlt össze. Végül, kilenc nappal hamarabb, mint az átutalás megérkezett volna, ebből fizették ki a munkáért járó pénzt, kétezer forintot személyenként. — A második munka december 27. és 30. között készült él, 12 ezer forintért, gyakorlatilag az előző folytatásaként. Az időpontból adódott, hogy még 1986-ban el kellett számolni, de a pénzt már csak 1987-ben tudták átutalni. Mivel az előző esetben nem állapítottak meg szabálytalanságot, itt ismét hamarabb fizetett az alapszervezet, négyen kaptak 400—400 forintot. Az 1986. évi zárásnál a gazdaságis mindkét munkát lejelentette, de a második esetben értelemszerűen az 1987-es bevétel még nem jelenhetett meg. csak a kifizetett négyszer 400 forint. Erre mi felhívtuk a figyelmet, a megyei gazdasági osztály azonban úgy értékelte, hogy az elszámolás hibás. Az egész beszámolónkat átírták, átszámolták, és ígv számszakilag felborult. szőr Is szóltunk a megyebizottságon, kértük, jöjjön ki valaki és magyarázza meg a gazdaságisnak. mi az eljárás ilyen munkák esetében. Az aiapszervezet gazdasági felelőse, Gombai József, nem szakember, tanuló. Soha még probléma az elszámolásaival nem volt, de ez meghaladta az erejét. Négy alkalommal jártunk a megyei bizottságon, míg végül azt mondták, kijön valaki a PEB-ből, ilyen ellenőrzés még úgysem volt. Hát jól megkaptuk a segítséget, egy évre megvonták a vállalkozási jogot az alapszervezettől. Jakab Tibor: — Amikor a fótiak hozzánk fordultak a problémájukkal, j mert a gazdasági felelősük rájött, hogy valamit rosszul csinált, már késő volt, kifizették a munkadijat. A gazdasági osztályunk csak akkor tudott volna segíteni, ha csupán a könyvelés hibás, és pénzforgalom még nem történt. Ilyen nézőpontból igaz, hogy segítséget kértek, és ellenőrzést kaptak. Bánk László: — Az alapvétő, amit nein akarnak elfogadni: hogy a negyvenezer forintos, ggyéni, befizetésből származó összeg jogilag lehetőséget kínál a kifizetésre. Ez a pénz ugyanarra a célra gyűlt össze, mint amiért a munkákat vállalta az alapszervezet, nem egyéni, hanem közösségi célokra. A lehetséges 60 százalék helyett 17-et fizettek ki a tagoknak. Ha nem közösségi tevékenységet akartunk volna elismerni. hanem jutalmazni, arra fel lehetett volna használni. De nem akartunk hazudni. Az Útmutató úgy intézkedik, hogy a teljesítés ideje után lehet kifizetni a pénzt, nem a vállalkozási átutalás után. Átbo- gaxásztuk, de olyasmit nem találtunk benne, hogy csak az átutalásból lehet fizetni. Az az Útmutató, még gazdasági szakembereknek is kemény dió. A megye alapszervezeteinek szerződéseiből tavaly senkié nem volt hibátlan. Milyen volt akkor vajon a felkészítés, és miért csak minket büntettek? És ez megint- csak nem segítség, hanem tiltás, ebből nem derül ki, hogyan kell jól csinálni. Én híve vagyok a büntetésnek, ha jogos. De hogy a megye nem segít, és aztán a saját hibáit kéri rajtunk számon? Ha megérkezik a hivatalos értesítés mindeddig ugyanis csak szóban tájékoztattak a döntésről —, javasolni fogom az alapszervezetnek, kérjen felülvizsgálatot. bizottsága azt az utasítást adta, hogy az alapszervezet titkárának és gazdasági felelősének neve kell, hogy szerepeljen a szerződésen. Az Útmutatóban is az áll, hogy a vállalkozó alapszervezet titkárának kell szignálnia. Elvégre ők vállalják a munkát, nem én. Dunakeszin, a terület titkárainak értekezletén is beszámoltattak, én elmondtam, hogy eltiltanak minket — erre az volt a többiek reakciója, hogy akkor nem, is fogunk ilyesmibe! Azt sem értem egyébként, hogy miért mi kínlódunk az adminisztrációval, mikor éppen ilyen költségekre a megyei' bizottságot illeti minden szerződéses munka díjának két százaléka. Ök eltették a pénzt, és mi szenvedünk. Függetlenítsenek egy embert, aki csak ezzel foglalkozik, akkor majd nem lesz ilyen probléma. Jakab Tibor: — Nagyon örülök, hogy egyre több a megyében a KISZ-es szerződés, és nem célunk, hogy drasztikusan visszavonjuk a munkavállalási jogot. Májusi döntésünkkel példát kívánunk statuálni, de szeretnénk, ha a KISZ-es vállalkozások mennének, és szabályosan mennének. Amíg kevesebb volt belőlük, csak úgy indulhattak el, ha a gazdasági osztályunk képviselője kiment, és elmagyarázta az eljárást. Most hogy számuk már 60 körül jár, ez nem oldható így meg. Ezért még ebben a hónapban felveszünk egy szakértőt, aki félállásban intézi majd a megyei adminisztrációt Happy end? A megye jövőben vállalkozni kívánó alapszervezeteinek bizonyára. De a fótiak számára, akik igazságtalannak és elhamarkodottnak érzik a döntést, egyelőre aligha. Mörk Leonóra Incheba '87 Magyar vállalatok Pozsonyban Huszonöt magyar vállalat és szövetkezet mutatja be újdonságait júniüs 20. és 26. között a pozsonyi vegyipari vásáron az Incheba ’87-en. A vásár fontosságát jelzi, hogy a két ország közötti árucsere-forgalomban a vegyipari cikkek kereskedelme bővül a leggyorsabban. Az idei ötéves tervidőszakban a magyar—csehszlovák vegyipari árucsere 80 százalékkal emelkedik. A kiállításon a magyar vállalatok elsősorban azokat a cikkeiket mutatják be, amelyek exportját a jövőben tovább kívánják bővíteni. Formabontó épületek Új, formabontó épületeket készít a 43-as Számú Állami Építőipari Vállalat a káposztásmegyeri lakótelepen. A négyszintes, panelos technológiával épülő házak tetejére régi, hagyományos tetőszerkezetet készítenek az ácsok, melyre a a Dunakeszi Házgyár termékét, az úgynevezett olasz cserepeket helyezik el Ami a könyvből kimaradt Természeti ritkaságok tárháza J Ami a Magyarország me- ^ gyei sorozat Pest megyei | kötetéből kimaradt — így í jellemezte írását Magyar v, Sándor nyugalmazott peda- gógus, ócsai olvasónk. Ter- mészetesen nem azzal a ^céllal ragadott tollat, hogy ^számon kérje ezt a kötetet ^ szerkesztőitől, hiszen ő ma- ^ ga is tudja, hogy egy ilyen ^kis könyv nem mehet el az 5 apró részietekig. írása azon- £ ban megérdemli a nyilvá6 nosságot, az ócsai tájvédel- í mi körzetet bemutató sorai alapos ismeretről, 6 a lakó- ^ helye iránt érzett szeretet- ^ ről tanúskodnak. Ezért adi. iúk közié. ■ér Az ócsai tájvédelmi körzetben 3600 hektár területen egy ősvilág található, melv érintetlenül őrzi számunkra a.ré-. s> korok m öcs árterületeinek jellegzetes növény- és állatvilágát.'Budapest szempontjából is nagy jelentőségű, mert közelében zöldövezetet ad, s tisztító hatásával biztosítja az egészséges levegőt. Alsónéme- di délkeleti határától Inárcs és Dabas területére is átnyúlik, de legnagyobb része Öcsa határában fekszik. Északnyugati részén tavak, nádasok, rekettyések díszlenek, s alattuk üledékként húzódik meg az összepréselt barnásfekete tőzeg. A délkeleti részeken szittyós láprét tárul elénk. Itt díszlik a májusban nyíló fehér fürtjeivel a vízből kiálló békaliliom, s a világoskék virágú vidrafű és még sok más reliktum (maradvány) jellegű növény. A buja sások és. nádasok világában költi ki vizes esztendőkben a nagypóli tojásait Itt hallatja halk, pirregő hangját a nádi tücsök madár, melyre mint távoli ködkürt búgó. mély. 1^öiTj^l^é.ygÍ..y^aszol.. p dobosgém, más néven bölömHangulatos, közösséget formáló munka Dunaharasztiak a kempingért Többször irtunk már a dunaharaszti kempingről, és azokról a bonyodalmakról, amelyek a megvalósítás körül kialakultak. Ezeket csak tetézte az az adásvételi szerződés, mely révén az építő polgárjogi társaság eladta a tábort a helyi tanácsnak. Azoknak, akik nem ismerték az előzményeket, pár mondattal felidézzük a történetet. Egy mocsaras területen, az úgynevezett sportazigeten öt esztendővel ezelőtt egy polgárjogi társaság kialakította a szóban forgó kempinget. A sátorok helyére fenntartott terület melleit húsz háromszemélyes faházban várták a vendegeket. Ezenkívül természetesen kiszolgáló helyiségek, zuhanyozók, mosdók, VVC-k és egy büfé szolgálta a pihenni vágyók kényelmét; Nem szakember — Emiatt érkezett Tótra a megyei pénzügyi ellenőrző bizottság? — Az ellenőrzést mi kértük — sajnos, nem papíron. Több júniusi ígéret — Mi a helyzet a többi szabálytalansággal, a késői bejelentéssel és a kifogásolt aláírással? — Amíg nincsen megkötve a szerződés, nincs mit bejelenteni! De amint megvolt, személyesen vittük be a megyére. Meg is beszéltük velük, hogy csak hétfőn tudunk jelentkezni, mert feladataink hét végi postamunkák, nincs idő várni, mert ha nem tartjuk a határidőt, büntetést kell fizetni. Ezt el is fogadták. Aztán mégis kaptunk egy felszólító levelet, hogy szíveskedjünk a jövőben időben beküldeni a szerződéseket. Ami az aláírást illeti; a KISZ megyei Eldöntetlen pénzügyek Rossz napok jártak a polgárjogi társaságra, különböző személyes ellentétek miatt felbontották az üzleti kapcsolatot Ez azt jelentette, hogy a közös vagyont* is fel kellett osztani, csakhogy a vagyon maga a kemping volt. Ezért a létesítmény eladása mellett döntöttek a tagok, s a vevő szerepében jelentkezett a községi tanács. Ügy vélték, hogy kiváló ez a terület, s ennél alkalmasabb tábort aligha lehetne találni a dunaharaszti általános iskolásoknak. Létrejött az adásvételi szerződés, a tanács átvette a kempinget és kiadta üzemeltetésre a ráckevei Keve Építőipari Szövetkezetnek. A bonyodalmat az okozta, hogy a tanács nem fizette ki a társaságnak a vételárat, s egyelőre nincs is kilátás arra, hogy a szerződésben meghatározott összeget megkapja a pjt. Természetesen a társaság bírói segédlettel próbálja behajtani a pénzt. Addig azonban, míg a pénzügyek eldőlnek, a tanácsnak rendbe keli hozni a területet, hiszen a nyáron már gyerekeket szeretnének üdültetni a sportszigeten. Sőt nemcsak helybéli és szigetszentmikló&i diákokat várnak, hanem egy csereüdültetési megállapodás keretében Lengyelországból érkeznek tanulók Harasztiba. Amikor ezekről tájékoztat| tűk olvasóinkat, kértük, hogy ki-ki írja meg véleményét, és ezeknek helyt adunk lapunkban. Nemrégiben Kiss Zsigmond- né dunaharaszti olvasónk irt szerkesztőségünknek, amelyben örömmel számod be arról, hogy valami új, eddig szokatta! folyamat indult meg Du- naharasztiban a kempinggel kapcsolatban. A tanács felhívással fordult Dunaharaszti segítőkész lakosságához, hogy a kemping rendezésében női és férfi munkáskezekre van szükség szerszámmal együtt, s jól jönne a segítő társadalmi munka. Kinek mi a véleménye Hogy mi volt ebben az új? Először is a felhívás hangvétele lepte meg a község lakóit, hiszen ilyesmire nem volt példa az utóbbi időben. Különösen azért nem, mert elterjedt az a szóbeszéd, hogy nemigen lesz a szervezésből semmi. Maga a levélíró Kiss Zsigmondné is a kételkedők közé tartozott, és éppen ezért fogott tollat, mert alaptalannak bizonyult a pesszimizmusa. Meglepve tapasztalta, hogy bár csepegett az eső, a gyülekezésre hirdetett 9 órakor mindenki ott volt a megbeszélt helyen. Az iskolások, akiket osztályfőnökük vezetett, lelkesen biciklizték ki a kempingbe, s öröm volt látni, hogy rajtuk kívül felnőttek, gyerekek tartanak a sziget irányába. Kendőben, tréningruhában Kiss Zsigmondné e szavak-, kai mesélte el a történetet: „Én még nem ismertem az új elnököt, de nem én voltam az egyetlen, aki szombaton nem ismertem fel. Sokan csak akkor figyeltek rá, amikor köszönt, bemutatkozott és elmondta, mi a tennivaló, hová menjünk, hogy szervezett legyen a munka. Miért nem ismerte meg más sem? Nem szoktuk meg tréningruhában, kendővel a fején, kis kötény előtte. Látni kellett volna, ahogy a lányok kapkodtak, melyik íaházat ki teszi rendbe, és amikor kész lett, többen követelték az einökasz- szonytól, nézze meg, szép rend iett-e? Még egy 84 éves bácsi is volt ott, aki az öregek napközi otthonának lakója, a gondozónőikkel jött, szedte a fagallyat és ő főzte a krumplit a bográcsban. Ugyanis volt egy meglepetés. Birkapörkölt készült minden résztvevő számára, volt szörp és szódavíz. A gyerekek terítettek, mosogattak, na és jóízűen ettek a jól végzett munka végén. Még ott megfogalmazódott, hogy újabb akciót szervezünk, hiszen még van munka bőven. Ha majd írnak a lakossági összefogásról, gondoljanak az ilyen jól szervezett. hangulatos és közösséget is formáló munkára. Köszönet érte a szervezőknek, biztos vagyok abban, hogy az ilyen munkaszervezés meghallgatásra talál Dunaharasz- tin és egyszer lesz még a mi községünk is szebb, csak legyen kitartás a tanácsi vezetőkben és a lakosságban.” F. A. M. bika. Feltűnő az alsó oldalán élénksárga, kékesszürke szin- változatú sárga billegető, az oiivazöld színű zöldike, csíkozott fejével a csaláncsúcs. Szerényen húzódik meg a lapos növényzet között kénsárga virágával az orchideákhoz tartozó nöszőfű. A növényzet egyhangúságát rekettyefüzek bontják meg, de néha már nagyobb erdöfoltok is láthatók, melyek előre jelzik a beerdősülés folyamatát. A vizenyős, süppedékes mocsárrétet szárazabb jellegű füves rét váltja fel, mely tavasztól késő őszig valóságos vadvirágtenger. Feltűnő közöt-' tűk az egyébként hegyvidéki, kékeslila virágú kornistárnics. s az érdekes nevű ördögharapta fű. Szeptemberi időszakban nyílik az ugyancsak hegyvidéki őszi kikerics. Festői látvány a lila virágokkal borított , rét. _ , ., v Zsombékós terület készíti, elő a legtöbb helyen vízben álló éger- és kőriserdőt, melyhez hasonló nagyságú és ér- dekességű a Duna—Tisza közén nincs. A kevésbé, illetve a nem állandó vízzel elárasztott helyeken a fák alatt is megjelenik a nád és mocsári növények egész sora. Említésre méltó az állatokra veszélyes fehérzászpa. Vaskos, hosz- szú, lándzsa alakú levelei közül június hónapban emelkedik ki az orgona virágfürtjeihez hasonló zöldesfehér virágzata. Az ócsai láperdő talajállatvilága hazánkban a leggazdagabb. A mocsaras és párás levegő mentette és formálta át az utolsó jégkorszak utáni időkből fennmaradt elevenszülő gyíkot. Egérszerű futásával itt tűnik fel a nádi varangy. Nevezetes a mintegy 3 milliméter nagyságú szárny nélküli légy. A bőséges növényi anyag nagy lehetőséget ad a sokféle csiga és lepke fennmaradásához. Háborítatlanul a legnagyobb nyugalomban él itt 80- fele madár. A föld felszínétől a fák legmagasabb ágáig rakják fészkeiket. Különösen költés idején hangos madárdaitól e táj. Valamivel magasabb területre érve a Mádencia ligeterdo tűnik szemünkbe, s a tölgykőris- es szilfák aljnövényzete eltér az előbbiektől. A hegyvidéki alterjedésű sárga árvacsalán, árnyékvirág es még 50-féle növényfaj teszi érdekessé a területet. Továbbmen- ve kaszálórét következik. Itt díszük a lila, bársonyos virágú maradványnövény, a szibériai nőszirom. Itt csap le hatalmas szárnyaival, éies karmaival áldozatára a hamvas réti héja. Közelben, de már az inár- csi határban ismét náddal benőtt tavak következnek. A tó vizein tündérrózsa kerekded levelei láthatók a köztük kiemelkedő krémfehér virágaival. A tó belső, kanyarodó vonalán a fűz- és égerfácskák között áttörve, süppedő tőzegen járva érhető el egy újabb égeres, melynek árnyékában üde tőzegpáfrányos virít. Gyönyörű látvány.
