Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-17 / 141. szám

2 198t JÜNIFS 1t, SZERDA Dzien dobry, Lengyelország (2.) Még kísérlet, de bíznak benne Craxi pártja tört az élre Az olasz parlamenti válasz­tásokon leadott szavazatok összeszámlálása igazolta a számítógépes előrejelzéseket: Bettino Craxi szocialista párt­ja jelentősen előretört, a ke­reszténydemokraták is gyara­pították szavazataikat, az Olasz Kommunista Párt azon­ban érzékeny veszteséget szenvedett. Csao Ce-jang a Győrben a Rába gyárban Horváth Ede vezérigazgató adott tá­jékoztatást (Folytatás az í. oldalról.) mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, Komárom megye, illetve a közös gaz­daság vezetői üdvözölték a vendégeket. Az Aranykalász Tsz tevé­kenységét Záborszky Zsig- mond elnök ismertette. A gaz­dálkodás részleteiről szóló tá­jékoztató során élénk eszme­csere bontakozott ki Csao Ce-jang és a termelőszövet­kezet elnöke között. A ma­gas rangú látogató a többi között érdeklődött a műtrá­gyaellátás és -felhasználás ta­pasztalatairól, a dolgozók bé­rezési rendszeréről s a szö­vetkezet és a háztáji gazda­ságok kapcsolatáról. A látogatás befejezéseként a vendégek megtekintették a gazdaságot. HAJÓINCIDENS Jerzy Urban, a lengyel kor­mány szóvivője keddi sajtóér­tekezleten közölte: illetékes lengyel szervek gondosan ta­nulmányozni kívánják azo­kat a bonni bejelentéseket, melyek szerint egy lengyel korvettről tüzet nyitottak vol­na egy nyugatnémet hadiha­jóra. Az NSZK állítása sze­rint hétfőn több tüzérségi ta­lálat érte a nyugatnémet hadi- tengerészet Neckar elnevezésű hajóját, amely egy NDK—len­gyel tengeri hadgyakorlatot követett figyelemmel a Balti­tengeren. Bonn kedden hi­vatalosan tiltakozott az ügy miatt Lengyelországnál, sür­gette az eset részletes tisztá­zását, s közölte, hogy fenn­tartja magának a kártérítési igény jogát is. Nagy élmény lenne ide gyerekként bekerülni! Erre gondoltam a varsói Július 22-e Csokoládégyárban, ahol Újabban a régi márkanevet is használják az export miatt. A gyár ugyanis egy Emil Ve­del nevű úré volt egykor, aki az emberek szerint abban is kirítt a többi tőkés soraiból, hogy viszonylag humánusan gondolkodó, fejlett szociálpo­litikát gyakorló tulajdonos­ként emlegethetik. ■‘ht Három ö betű A tárgyalóasztalt a legfino­mabb gyári készítményekkel díszítették fel, s biztattak, hogy ezt is, meg amazt is kóstoljam meg. Az óvatosság azért nem árt a csokoládéval. Kétszer csak a barna bevo­nattal ízesített Indiankából vettem a tálcáról. Ez a fi­nom, könnyű sütemény a iegújabb termékük. Lengyel- országban egyelőre ritka cse­mege a csokoládé, legfeljebb gyümölcsbevonatokhoz' juthat­nak hozzá az ínyencségek kedvelői, mert hiányzik a gyártáshoz szükséges import alapanyag. A vendéglátó nagyüzem főleg exportra ter­mel, ahogy az önigazgatási testület vezetői elmondták. Az elnök Janusz Pacholec mér­nök, üzemvezető, az igazgatót képviselő Zyak Elzbieta asz- szony, titkársági vezető a vál­lalat és az önigazgatás kö­zötti összekötő s a testület többi tagjai; adminisztratív és fizikai dolgozók, műszaki középkáderek itt a legfőbb házigazdák, a dolgozók bizal­mából. Lengyelországi vendéglátóm, a Tygodnik Robotniczy című hetilap szerkesztője nagy gondot fordított arra, hogy megismerjem az ország válla­latai mai vezető testületéinek működését. Már az első na­pon alapinformációkat szerez- hettem, amikor Jerzy Szy- manskg főszerkesztő, Zbianiev Kalenkievicz és Józef Jarza- bek helyettesek társaságában beszélgetünk erről. A kedves és nagyon alapos Bogumil Holda rovatvezető pedig min­denütt velem volt, s a téma jó ismerőiéként informált, s közben sokat kérdezett a ma­gyar vállalati tanácsok mű­ködéséről is. A három ö betűt kell meg­jegyeznem — ajánlották a fi­gyelmembe. önállóság, önfi­nanszírozás, önigazgatás. Ezek ma a vállalatvezetés és irá­nyítás alapelvei. A kilencedik rendkívüli kongresszus óta a párt az ön­igazgatás mellett áll, mert ez a szocializmus fejlődésével járó megoldás — közölte a szerkesztőségbe látogató Wies- law Zóltkowski, a LEMP KB alosztályvezetője, aki szerint ezt a módszert tartós megol­dásnak tekintik, bár még mindig nagy kísérlet, ami iránt sokan támasztanak két­ségeket. A tulajdon garanciája Nem vitás — mondta az al­osztályvezető, hogy demok­ratikusan irányítani mindig nehezebb, de egyben bizto­sabb módszer is, mert a nyilvánosság feltétele annak, hogy elkerüljék a rossz dön­téseket. Ugyanakkor érdekejk alapján közvetlenebbé kell tenni az emberek tulajdonosi kapcsolatát is az üzemmel. Egyesek álláspontja szerint a koncentráció lenne a szo­cialista tulajdon biztosítéka, amit főleg az igazgató pozí­ciója erősíthetne a vállalat­nál. Mások meg azt mondják az időnként felpezsdülő vi­tákban: a gazdasági tevékeny­ség célja, a tulajdon felhasz­nálása lehet a szocialista jel­leg meghatározója, a dolgozók érdeke, a vezetésben való részvételük a cselekvés moz­gatója. A minden üzemre kiterje­dő önigazgatási törvény alap­ján közgyűlés, a nagyobb üze­mekben körzeti képviselők részvételével rendezett kül­döttgyűlés szavaz titkosan ar­ról, hogy kik kerülhetnek a dolgozói tanácsba. Ez a tes­tület dönt aztán a vállalati stratégiáról, alapszabályról, beruházásról, a különböző alapok elosztásáról. A dolgo­zók tanácsa dönt az igazgatói állás pályázatáról. Ez alól csak néhány nagy vállalat ki­vétel. Egymásnak azonban nem alárendelt az igazgató, és a tanácsi vitás ügyekben bíróság dönt. Összhangra törekedve Kérdezzek nyugodtan, mondták, s élek is a lehető­séggel. — Partnere lehet-e a tanács minden tagja bonyo­lult közigazgatási kérdések­ben a nála tájékozottabb, szakmailag felkészültebb gaz­dasági vezetőnek? Példákkal érvelve, hangzott a válasz, s főleg azt bizony­gatták, hogy az előterjeszté­seket közérthetően kell meg­fogalmazni. Hiszen a testü­letnek nem kell a részletek­be merülnie, arra valók a szakbizottságok, hogy ezeket kidolgozzák. ★ A csokoládégyár közössége az első 75 legjövedelmezőbb vállalat között tudja magát, s úgy látszik, telik arra is a többségében nőket foglalkoz­tató nagyvállalatnál, hogy a szociálpolitika hagyományait folytassák. Nemcsak üzem­orvosi, hanem szakorvosi ren­delőjük, üzemi gyógyszertáruk is van, az egészségügyiek ala­csony állami fizetéséhez a gyár is hozzájárul. A többség javaslatára másfél millió zlo­tyért műszereket vesznek az üzemi rendelőnek, ahol a kardiológiai vizsgálatokat is elvégzik. Erről is a dolgozói tanács döntött az 1986-ban történt új választás után, s hosszú, viharos ülésen módo­sította a teljesítményre ez­után jobban ösztönző bér­szabályzatot. A húsztagú ta­nács havonta és műszakvál­táskor ülésezik, igyekeznek Röviden tárgyalni. Párttagok és pártonkívüliek, különböző világnézetű emberek töreked- -nek közös- nevezőre jutni, «■ azt mondják: a döntés után ma már harmonikus az együttműködés a vállalat minden vezető testületé kö­zött. Kovács T. István (Folytatjuk.) Válasz cikkünkre: Amiért nem lelkes az író Másfajta ideológiát képvi­sel címmel hozzászólást ol­vashattunk a Pest Megyei Hírlap 1987. április 7-i szá­mában örszigethy Erzsébet „Asszonyok férfisorban’’ c. művéről. A könyv a Magyar- ország felfedezése szociográ­fiai sorozat darabjaként lá­tott napvilágot, ezért a soro­zat szerkesztőbizottsága állást foglalt a feltűnően indulatos kritika tekintetében. A cikk legfőbb jellegzetessége éppen ez az indulatos, sőt durva hang. A könyv — olvassuk — „üres”, „jelentéktelen”, „fel­színes", „fondorlatos", .....romboló hatásától a gya­nútlan olvasó védtelen.” E végletes jelzőkhöz képest leg­alábbis furcsa, hogy egyetlen, oldalszámmal ellátott, közvet­len idézetet nem találunk a cikkben. A szerző szabadon, túlságosan is szabadon inter­pretálja Örszigethy szövegét, úgyannyira, hogy nem is egy helyen éppen az ellenkezőjét „olvassa ki" a szövegből an­nak, amit az valóban tartal­maz. E gy-két példa talán nem lesz fölösleges. „Miért lenne Hévízgyörknek jó — olvas­suk —, ha tanulatlan sze­mélyek vezetnék a tsz-t? Ezt a teóriát (?) ajánlja a szer­ző.” Mármint azt, hogy tanu­latlanok vezessék a tsz-t? ör­szigethy könyvében egyetlen rész vethető össze ezzel a hi­vatkozással, a 252. oldalon. „Nem engedhette a tagság, hogy a föllendülő tsz irányí­tását a mezőgazdaságban já­ratlan ember vegye a kezébe, egy földtelen család sarja, aki otthon nem gyakorolta, is­Megállapodástervezet a genfi nukleáris leszerelési konferencián Ne születhessen ez a fegyver Moszkvában kedden nyilvá­nosságra hozták azt a megál­lapodás-tervezetet, amelyet a Szovjetunió és más szocialista országok június 9-én a genfi leszerelési konferencián ter­jesztettek elő a nukleáris fegy­verkísérletek teljes és általá­nos betiltásáról. A dokumentum a katonai célú robbantások betiltásához vezető fontos lépésnek minő­síti, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok — mint a legjelentősebb nukleáris ha­talmak — beszüntessék kísér­leteiket. Az egyezmény általá­nossá- tételéhez elengedhetet­len a többi nukleáris hatalom csatlakozása. Amennyiben sor kerülne a nukleáris fegyverek teljes megsemmisítésére, az egyezmény szavatolná, hogy ne születhessen újjá ez a fegy­verfajta, s & nemzetközi biz­tonság rendszerének is fontos tényezőjévé Válna. A javaslat értelmében az ál­lamok kötelezettséget vállalná­nak arra, hogy semmilyen kö­zegben sem hajtanak végre te­rületükön katonai célú nuk­leáris robbantásokat. Az alá­író államok nyilvánosságra hoznák kísérleti telepeik pon­tos helyét, s kötelezettséget vállalnának arra, hogy ezeken beszüntetnek minden, a kísér­letekkel kapcsolatos tevékeny­séget. Az Egyesült Államok ked­den a nukleáris és űrfegyve­rekről folyó genfi szovjet— amerikai tárgyalásokon hiva­talosan is javasolta a Szovjet­uniónak, hogy — az amerikai osztályozás szerint — a köze­pes hatótávolságú nukleáris eszközök kategóriáján belül o két ország semmisítse meg minden rövidébb hatótávolsá­gú (hadműveleti-harcászati) rakétáját. A közepes hatótávolságú ra­kétákkal foglalkozó tárgyaló- cso'port ülésén az amerikai delegáció 'fölszólította' továbbá a Szovjetuniót: egyezzék bele abba, hogy a közepes hatótá­volságú rakéták kategóriáján bélül világszerte számolják fel az összes hosszabb hatótávol­ságú szovjet és amerikai nuk­leáris eszközt. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok a távol­keleti térségben érintetlenül kívánja hagyni saját előretolt nukleáris rendszereit. ★ A háború és a béke, a le­szerelés kérdéseiben követen­dő új gondolkodásmódot sür­gette a genfi leszerelési érte­kezlet június 16-i ülésén el­hangzott felszólalásában Meiszter Dávid nagykövet. Hangsúlyozta, hogy a nukleá­ris leszerelés nagy jelentőségű kérdéseivel foglalkozó szoyjert —amerikai tárgyalásokkal pár­huzamosan a leszerelési érte­kezletnek is hatékonyabban kel] törekednie eredmények elérésére a napirendjén sze­replő nukleáris leszerelési kér­désekben. Sürgette a genfi tárgyalófó­rum tagjait, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a nukleáris fegyverrel nem rendelkező ál­lamok biztonságának erősíté­sét célzó intézkedésekre. VENDÉGÜNK: EDUARD SEVARDNAD1E Eduard Amvroszijevics Sevard- narize, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere 1928-ban szüle­tett. Nemzetisége grúz. Elvégezte a Grúz KP Központi Bizottságá­nak pártiskoláját és a kutatsz! pe­dagógiai főiskolát. A párt tagjai sorába, 1948-ban vették fel. Már fiatalon bekapcsolódott az Ifjúsági mozgalomba: 194$ és 1953 között instruktor!, majd területi és másodtitkári funkciókat töltött be a Komszomol különböző szervei­ben, s egy ideig a Grúz Kommu­nista Párt kutaiszi városi bizottsá­gának instruktora volt. 1961-ben a grúzial mohetaí járási pártbizott­ság, később a tbiliszi pervomajsz- ki kerületi pártbizottság, majd 1972-ben a tbiliszi városi pártbi­zottság első titkárává választották. Még abban az évben megválasz­tották a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságának első tit­kárává. Eduard Sevardnadze 1976 óta tag­ja az SZKP Központi Bizottságá­nak. 1978-tól a KB Politikai Bi­zottságának póttagia volt, s 1985 óta tagja az SZKP KB Politikai Bizottságának. A politikus pártfunkcióin kívül számos állami funkciót is betöltött. 1964-ben kinevezték a Grúz Szov­jet Szocialista Köztársaság belügy­miniszter-helyettesévé. majd egy évvel később belügyminiszterévé. Az utóbbi három választási ciklus­ban a Szovjetunió és a Grúz SZSZK Legfelsőbb Tanácsának küldötte. 1985 óta a Szovjetunió külügyminisztere. Közéleti tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték már el: bir­tokosa a Szocialista munka bőse kitüntetésnek is. — rCAtr Dhumcu MATHIAS RUST szülei hét­főn a Szovjetunióba érkeztek, és kedden a nyugatnémet kon­zul jelenlétében találkoztak fogságban levő fiukkal, vala­mint az ügyében vizsgálatot folytató illetékessel. A szóvi­vő elmondta, hogy számos kér­désre még nem adott választ a nyomozás, a vizsgálatot foly­tatják a repülőgépes incidens ügyében. DISZDOKTORRÄ avatta kedden a berlini Humbolt Egyetem Pérez de Cuellart, az ENSZ főtitkárát. kólában nem tanulta a föld­művelést.” Másutt drámai kérdéssel találkozunk a cikk­ben: „Miért bántja Fercsik Mihályt?” „Érthetetlen, hogy megalázza őt az író”. Bántja? Fercsik — első generációs ér­telmiségi, aki sokat tett a he­lyi művelődésért — többször is szerepel a könyvben. S ép­pen az írótól tudjuk meg, hogy maga is komoly segítsé­get kapott tőle a helyi vi­szonyok megértéséhez. Miért? Hogyan? Mivel alázza őt meg a könyv írója? A cikkből nem tudjuk meg, a könyvben pe­dig ilyesminek a nyomát sem látjuk, ellenkezőleg: elisme­rést találunk benne. A szö­vegkezelés hűségéről ennyi talán elég, de a kérdés nyi­tott: mi fűti a cikkíró fene­ketlen indulatát? Ez a könyv nem krónika, ahogy ezt a cikk írója és a közreadó napilap véli. Az író Hévízgyörk társadalmáról, annak sajátosságairól szól. Asszonyok férfisorban — ahogy ezt a cím is kifejezi. Gazdálkodó: termelő, tervező, számolgató, kereskedő asszo­nyokról van itt szó, és az ál­taluk szervezett munkarend­be beilleszkedő — főállásuk­ban vasutas — férfiakról. És azokról a történelmi körül­ményekről, amelyek kialakí­tották és vagy száz éven át fenntartották ezt a sajátos családi munkamegosztást, Az­tán olvashatunk a könyvben a község lakóinak mindennapi életéről, a szokásokról, a la­kodalmakról, s persze a hí­res asszonykórusról, és más egyebekről. Legkevesebbet a község közelmúltjának és je­lenének közviszonyairól. Né­hány oldalt (sic! — a szerk.) mindössze. De a cikkíró fi­gyelmét mindenekelőtt ez vonta magára. Kiskirályko­dásról, klikkszerű összefonó­dásokról olvashatunk, s ezek nem váltottak ki lelkesedést az íróból. Nem csodálkozunk rajta. Nem szociográfia az, amely elsiklik a bajok, gondok fö­lött. Mindenesetre a cikkíró, az általa felsorolt személyek — akiket állítólag megbán­tott örszigethy — nem sze­repelnek a könyvben. Szere­pelnek viszont vagy hatvanan — közöttük megbíráltak is —, akik viszont nem találtak okot a tiltakozásra. Nem fur­csa? Végűi még a cikk .címé­ben kifejezett sanda gyanúsí­tást kél! visszautasítanunk. Magyarország felfedezése sorozat szerkesztőbizottsága Daloljanak és ne menjenek tönkre A Szépirodalmi Könyvki­adó levelének — noha bírálatunk megjelenése után több mint egy hónappal je­lentkeztek — helyt adtunk, mert tiszteljük a demokráciái. Mint ahogy ennek szellemé­ben közöltük a szóban forgó könyv méltatását és bírálatát is. Az előbbi írója örült egy régi kollégája megjelent mű­vének, mig a nyíregyházi ol­vasónk mélyebben, kritiku­sabban elemezte azt. Szerintünk, mint ahogy a filmeket, a színházi előadá­sokat, a televízió- és rádió­műsorokat is nyomon követ­jük, írunk bírálatot képzőmű­vészeti alkotásokról, így könyvekről is rendszeresen mondunk véleményt. Nem egy cikk jelent már meg a Ma­gyarország felfedezése című kiváló sorozatról. Minden szerzőnek, aki vál­lalja a nyilvános szereplést, fel kell készülnie arra, hogy alkotása esetleg valakinek nem nyeri meg a tetszését. Furcsa értelmezése lenne a demokráciának, hogy a Szép- irodalmi Könyvkiadó kiállhat saját kiadványa mellett, ugyanakkor annak a tollát is vezetni akarja, aki azt meg­bírálja. Mi elismerjük a Szép- irodalmi Könyvkiadó jogát ahhoz, hogy tessen néki az Asszonyok férfisorban című mű és valamennyi kritikai ész­revételt (!) elutasítson. Élünk azonban saját jogunkkal is, s bevalljuk: nyíregyházi ol­vasónk véleményét osztjuk és azokét, akik részben szer­kesztőségünkben, részben más fórumokon tiltakoztak, dé nem közöltük azokat, mivel a PMH nem irodalmi folyóirat. Nem vitatjuk örszigethy Erzsébet jogát sem: ő csak- azt vétheti papírra, ami a meggyőződése. Csakhogy még a napisajtóban is etikailag kötelező meghallgatni azok véleményét, akiket nyilvános­ság előtt név szerint említ, bírál, sért, megbélyegez. Tisz­teletre méltó lett volna, ha betér a tanácshoz is, mielőtt leírja: „Az egykori falubírót megsüvegelték az emberek, a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom