Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
MAGAZIN 2 uf a 1987. JÚNIUS 13., SZOMBAT ■ 1 Eszébe jut-e vajon a hídon át kerékpározó asszonynak, milyen is volt hajdan Vác? Színes lakótelepi épületek, terjeszkedő gyárak, szerény és elegáns családi házak, tágas terek, parkok takarják a poros falu-városnak még az emlékét is. Így van ez rendjén. Akad azonban szép számmal másfajta múltidéző e nagyra nőtt településen: műemlékek, védett városrészek. A háború dúlta országban, a fel- szabadulás után, elsőként itt kezdték el megmenteni ezeket. Műemléki városnézés Vácott Kézzel faragták Bombay Sándort 1945. május 1-jével nevezték ki Vác főmérnökévé, s csaknem két és fél évtizedig tevékenykedett a városért. A műegyetemet végzett általános mérnök és építőmester nyugdíjba menetele óta visszavonultan él rep- kényes házában. Szinte illetlenségnek érzem most ezt a nyugalmat megzavarni. Annál is inkább, mert nehezen szánta rá magát a beszélgetésre. — Milyen volt Vác, amikor ideköltözött? — kérdem. — Mint egy falu — összegzi tömören. — Burkolatlan utak, terek, járda sehol, gyenge köz- világítás, elhanyagolt zöldterületek jellemezték, — Miért törődött a nehéz időkben is a műemlékekkel? — Már egyetemi éveimben is szerettem ezzel foglalkozni. Jártam Ravennában, Rómában, Velencébe legalább tízszer látogattam el. 1945—46-ban a házhelyosztáson kívül más munkát nem adott a városi tanács. Jutott időm hát külföldi tapasztalataimat rendszerezni, a város történelmét — és magától értetődően —, műemlékeit tanulmányozni. Ki is dolgoztam elgondolásaimat! A beszélgetést egy körsétán folytatjuk. A Március lő. főtéren kezdjük, mint annak idején. — Valamikor itt volt a piac •— meséli. — Amikor idejöttem, bódék sokasága állt a téren, egy első világháborús emlékmű, meg egy Mária-osz- lop is. Körbe-körbe csupa barokk épület az 1700-as és 1800-as évekből: köztük a tanácsháza, a Siketnémák Intézete. Szóval hozzáfogtunk a tér rendezéséhez. A piacot áthelyeztük a templom mögé, a belső térre, ahonnan előbb el kellett tüntetni a só- és egyéb raktárakat így zárt piacot mvertünk. Itt nézünk körül előbb. Annál is inkább, mert a püspöki kertből ide telepítették át a háromrészes kőkaput. — tátja? — mutat a két gyalogbejáróra és a kocsibehajtóra —, kézzel faragták ki még az 1700-as években na- 'Bzályi homokkőből. Bár látnám! Táblák, kiírások „tarkítják” a műemlék kaput, tetézve azzal, hogy egy ruhaáiruda került ele. Visszaballagunk. S hadd jegyezzem meg: a közeliben álló, lapos, jellegtelen bútorüzlet nem szerencsés lezárása a Március 15. térnek. Ám ha ezt már maEgy rejtélyes tizenegyszög gunk mögött hagyjuk —, csakugyan szép látvány a főtér. — Kialakítottuk az utakat, a parkot — folytatja Dombay Sándor —, s megoldottuk a közvilágítást, a Gázmüvektől szerzett öntöttvas gázlámpaoszlopokkal, amiket Pesten éppen akkor szereltek le. Közelről is mutatósak ezek, bár nem ártana a festést frissíteni, a dülöngélőket rögzíteni. Sajnos, közülük egy eltűnt; lyuk tátong a helyén. — Ezek után a tanácsháza helyreállításához fogtunk — — folytatja a visszaemlékezést. — Bezártuk az épület földszintjén lévő üzleteket, az ablakokat apácaráccsal láttuk el. Visszaállítottuk a belső folyosókat. — Hogyan sikerült meggyőzni akkoriban az embereket a műemlék helyreállításának fontosságáról? — faggatom Dombay Sándort, miközben a Konstantin tér felé tartunk. — Sokan ellenezték, hiszen lakás sem volt elég, de mikor elkészült egy épület — tetszett! S ez volt a legjobb érv. így a lakóházak felújítása, építése mellett megszavazták egy-egy műemlék helyreállítását is. 1956-ra már az egész Március 15. tér visszanyerte régi szépségét. Régi szépségében Azóta természetesen ismét tatarozták a házaikat. A barokk épületeken azonban a sárga dominált, most viszont még vörös épület is található a téren. — A Konstantin tér nőtt a szívemhez leginkább — jegyzi meg az idős mérnök. A székesegyház mellett éppen egy csoport turistának magyaráz az idegenvezető. Van miről beszélnie! A püspöki palota, annak kertje, a jelenlegi szakközépiskola, azzal szemben a gimnázium, s a székesegyházzal átellenben a püspöki könyvtár — mind néhai Migazzi Kristóf püspök kezdeményezőkészségét, ízlését dicséri. A Kőszentes hídtól a Kőkapuig — vagy ahogy a váciak nevezik: a diadalívig — minden barokk műemlék az ő életében létesült. A Kőszentes hídról eszembe jut, hogy azt le akarták bontani. — Ügy bizony — bólogat a nyugdíjas építész. — Mindössze öt és fél méter széles volt az 1720 körül épült híd, amely már 1946-ban sem felelt meg a forgalomnak. Tizenkét méterre szélesítettem. Ügy, hogy a két homlokfalát egymástól távolabbra helyeztük, s új középrészt építettünk. Ezzel egyidejűleg a régi parasztházakat lebontottuk, s megindulhatott a Földváry téri lakótelep építése. A Konstantin tér melléktérét, a Vak Bottyán teret is érdemes megszemlélni. A névKét és fél évszázadnál régebbi kapu első parancsnoka. Akkoriban csak huszonöt család élt Vácon. Árpád-házi I. Géza király vára a róla elnevezett téren állott. A kőfallal körülvett város egyik kapuja — a pesti — itt volt található (a másik a Március 15. térnél, a harmadik pedig a Széchenyi utcánál). Ödön rézkarcot őriznek Vácról, amelynek előlapján egy tizenegyszög látható. A hatvanas évekig rejtély volt, hogy mit jelenthet ez? A nikor megtalálták a pesti kapuvédő torony tizenegyszögű alapját, akkor derült fény a titokra: ez a védelem jelképe. Szokatlan talán, hogy egy műemléknéző sétán az útburkolatról teszek említést: azért, mert a szürke és fekete apró kockakövet hullámvonalban rakták 4e. -Néhány -éve azonban kábelfektetés miatt egy darabon felbontották és nem ügyeltek eredeti formájára, s a visszarakásnál megtörték a hullámokat. Árva vaskapu A tér jobb sarkában csodálatos vasikapu árválkodik. Funkciója nincs. Annál inkább a mögötte zöldellő szemetes konténernek. Nem maradhat említés nélkül Kiss István szobrászművész Végvári vitézeket ábrázoló, piskei vörös márványból készült alkotása, amire büszkék is a helybeliek. A hatvanas években még szokás volt, hogy minden beruházás összegének két százalékát a Képzőművészeti Alap kapta. Ebből tellett például erre a szoborcsoportra is, amelyet a városi tanács állíttatott 1963-ban. Az új 2-es úton hajtunk tovább, amelynek építéséhez számos park létesítése kapcsolódik. A Duna-partra kanyarodunk, s megcsodáljuk a Feszi Frigyes-féle vaskorlátokat. Ezek egy része eltűnt, de a KDIB segítségével pótolni fogják. Elhaladunk a Headóról csupán annyit, hogy a gyes torony mellett, amely a török idők után ő volt a vár vár egyik sarokbástyája volt. A püspöki könyvtár (Virnola Károly felvételei) Szinte teljesen körbeépítették. Néhány éve ismét látható.. . . A parti rész egyéni hangulatú. Jól megférnek egymással a kertes házak és a Dunára levezető régi lépcsők. Ezeken hordták valaha a vizet a főzéshez, mosáshoz. A holtág feltöltésével ugyan távol kerülték a víztől, de a város szép területet nyert. Lám, csakugyan . lehetetlen, hogy műemléknézőnk során a régi értékek tszűkebb és tá- gaibb környezetéről vagy az új építkezésekről ne essen szó. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mindvégig aszfalton jártunk, s sok fát is láttunk. Mert mindez befolyásolja a látogató hangulatát. S milyen jó lenne, ha a jó összképből a kellemetlen kicsinységek kimaradhatnának. Vennes Aranka Van, ahol csak a szín számít? Sokoldalú gépvizsgálatok Fontos a teljesítmény és a gazdaságosság Ma, amikor a kormányprogram keretében meghirdetett műszaki fejlesztés éveit éljük, kiemelt szerepet kapnak az ebből a szempontból bázis vállal átoknak számító üzemek. A MÉM gödöllői Műszaki Intézetében a legújabb mezőgazdasági gépek vizsgálatán túl szerteágazó kutató-fejlesztő munka folyik. Vajon náluk mennyire szoros az elmélet és a gyakorlat kapcsolata, eredményeiket mennyire tudják ötvözni a mindennapos gyakorlattal, kutatótevékenységükkel milyen mértékben járulnak hozzá a gépipar fejlődéséhez? — Ezekről beszélgettünk az intézetben Jován Dániel osztályvezetővel és dr. Kelemen Zsolt kutatóval. — Alapfeladatunk jellege az idők folyamán változott — mondja Jován Dániel. — Régebben adott volt egy termelési folyamat, ehhez kerestük a legmegfelelőbb gépeket. Ma már minden gépesített, s a cél, hogy az adott viszonyok között a legmegfelelőbb, a legnagyobb teljesítményű, de ugyanakkor a leggazdaságosabb gépeket, géprendszereket alkalmazzák. Mindezek szellemében az új gépek teljesítményét, élőmunka- és üzem- anyagfelhasználását, műveleti költségét vizsgáljuk, és vetjük össze régebbi konstrukciókkal. • Milyen formában válik ez hozzáférhetővé a vállalatok számára.? — Amennyiben pozitív az eredmény, a záró szakvéleménnyel együtt megküldjük a megrendelőnek, illetőleg valamennyi mezőgazdasági vállalatnak. 6 Kiknek végeznek vizsgá- latokat? — Vannak központi megbízásaink, ezen kívül főképp termelési rendszerekkel, az Agrotekkel és a szolnoki Mezőgép Vállalatokkal van szerződésünk. Nemcsak forgalmazás előtt álló hazai és külföldi gépeket vizsgálunk, hanem gyári, kísérleti stádiumban levőket is. Csak egy példa: a külföldi cégnek nem áll' rendelkezésre megfelelő terület a kukoricabetakarító gép vizsgálataihoz, ezért nálunk végzi, vagy velünk végezteti azt el. • Említette, hogy a megbízásoknak csak egy része központi, a szerződések száma nagyon ingadozó. A megrendelőknek vannak-e speciális kéréseik? a szálas- és tömegtákarmány* betakarítási osztály kutatója. — Itt a baj abból származik, hogy olyasmire vállalkoznak, amihez nem értenek. És ez a népgazdaságnak sem tesz jót. O Tapasztalataik szerint a vásárlók mennyire veszik figyelembe az önök véleményét? — Mi nem mondjuk ki, hogy ezt vagy azt a gépet vegye meg, csak minősítünk. A döntés joga természetesen a vállalaté. Volt rá precedens, hogy a szín alapján választottak. Az általános tapasztalat azonban az, hogy figyelembe veszik a véleményünket. Ha nem így lenne, nem kapnánk megrendeléseket. Partnereink tudják, hogy az ő érdekük is a szoros együttműködést kívánja. # Közismert, hogy a műszakiak nagy részének alacsony a fizetése. Mi az, ami mégis ezen a pályán marasztalja a fiatalokat, ami miatt nem lesznek hűtlenek a szakmához? — A termelési rendszerek általában ragaszkodnak ahhoz, hogy saját területükön végezzük a vizsgálatokat. Ez az ő szempontjukból érthető. — Sajnos vannak vállalatok, amelyek takarékossági okokból maguk akarják, és el is végzik a vizsgálatokat — veszi át a szót dr. Kelemen Zsolt, — Ez összetett dolog. Én úgy látom, hogy akik ezt a hivatást választották, szeretik. amit csinálnak. Ha valakiben meg is fordul a távozás gondolata, nehezen teszi meg, mert sajnálja az addig ráfordított energiát. Itt ugyanis a befektetett’ munka eredménye lassan jelentkezik, ám ha ez szorgalommal és kitartással párosul, nem marad el az erkölcsi és az anyagi elismerés sem. Természetesen vannak, akik eltávoztak közülünk, de ők új munkahelyükön az itteni fizetésüknek csaknem kétszeresét kapják, s ennek már tényleg nem lehet ellenállni. — Egy híján húsz éve dolgozom a cégnél, sok pályakezdő útját kísérhettem figyelemmel, és a tapasztalat azt mutatja, viszonylag hosszú idő, négy-öt év szükséges a gyakorlati átállásukhoz. Érdekes, az egyetemen gyengébb eredményt produkálóknak gyorsabb és jobb a beilleszkedésük, mint „eminens” társaiké. Veszelka András A cégtábla húzná balra a lámpát? Vaskapu a Géza király téren Őszintén a kis KGST-piacról Amikor elillannak a vásározók — Nézze, uram — tárja szét a kezét a piacfelügyelő —, mire az embereimmel odaérek, ezek elillannak. Természetesen nem valami parfümről beszél a legnagyobb fővárosi kirakodóvásár ura, hanem az idegen árusokról. Az első pillanatban úgy látszik, itt igaz, amit Mefisztó énekel a Faustban: eladó az egész világ! Mert lehet itt mindent kapni, lengyel fehérneműt, csehszlovák sportcipőt, jugoszláv konyakot. Jól öltözött ember szólít meg angolul, érdeklődő arcomat látva széttárja elegáns fel- Gyakran elfelejtjük öltőjét. Belülről kabátja csupa kis zseb, videokazetták színes feliratait látom, szex és horror. Kambo kandikál ki és egy lenge öltözetű lány. Villámgyorsan mondja az árakat: egy-ketezer forint. holtilalom sincs. — A tanácsi dolgozó széttárja a karját: — Mindenütt mi sem lehetünk ott, tiltani meg felesleges, mert úgyis csencselnek. Hát legalább pénzt szedünk be belőle. Megértő tisztviselő Természetesen a felidézett pillanatkép nemcsak Budapest legnagyobb piacára érvényes, így történik ez a nagy városokban is. Talán még szí-' nesebben, hiszen az élet mindig találékonyabb, mint a valóság. Különösen ott, ahol a tanács úgy dönt: nem huny szemet az ügy fölött, engedélyezi. Hiszen az ötven- vagy százforintos helypénz is bevétel a kevésből gazdálkodó tanácsnak. Legalábbis így magyarázza a tanácsi tisztviselő kissé ingerülten, mert nem akarom megérteni őt. Felfogni képes vagyok, számolni is tudok úgy-ahogy, megérteni nem. — Nézze — mondja — ugye mi nem gyárthatunk mindenféle árucikket, mindent nem is hozhatunk be, hiszen pénzszűkében vagyunk. Igaz, de itt van például a Caesar konyak. Szomszédaink — az esetek nagy többségében az odaát élő magyarok ügyesebbje — kettőszáz forintért árulják déli határaink mentén. Mire az áru a fővárosba ér — s itt már nem szomszédban élő honfitársainkról van szó, hanem tőzs- gyökeres honi állampolgárokról Zsigulival —, már négyszázba kerül. Természetesen egy üveg. A kínálat olcsóbb, mint a közérti, s reggelj alkoLiberális gondolkodásunkkal azonban valami baj van. Annak ellenére, hogy a csen- cselést (már a szó is megengedő, szemhunyorító hangulatú) elnézzük, néha megengedjük, sőt, ha egy-egy utcasarkon igazoltatják az árusokat, nem értünk egyet a rendőrökkel. Arra azonban nem gondolunk, hogy nemcsak fehérnemű és parfüm, konyak és Wartburg-alkatrész érkezik hozzánk, hanem például kábítószer is. Természetes, hogy a nagymenők nem sétálnak sem az aluljárókban a fővárosban. sem a piactér zugában. Ezt a munkát rábízzák a kis elosztókra. S ha egyre többen szólítanak meg az utcán: kompót! akkor tudjuk, hogy indiai kenderből házilag előállított kábítószert kínálnak nekünk. Valahol, nem
