Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-21 / 118. szám
4 fáfcfap mi. MÄJUS 2L, CSÜTÖRTÖK SZENTENDREI Otílián A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Folyik a bor, a pezsgő Tényleg márka a Márka A városi tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt héten kihelyezett ülést tartott a Promontorvin Borgazdasági Vállalat Dunakanyar Márka gyáregységében. A közkedvelt Márka-üzemről van szó, csak a neve változott meg. Repedések a házakon Zúdul a kő, dübörög a hajófenék Fellendült a termelés a Közép-Duna- völgyi Vízügyi Igazgatóság dunabogdányi kőbányájában. Két nagy építkezés nyomán. Az egyik az MO-ás körgyűrű, a másik a bős—nagymarosi vízlépcső. Eddig a folyamszabály ozásokhoz évente 200 ezer tonna követ robbantottak ki, most az 1990. december 31-ig szóló szerződés értelmében 12 hónap alatt 650 ezer tonna vízépítési anyagot kell bányászniuk. El lehet képzelni, hogy a termelés ilyen volumenű felfutása gondokat is okoz. Villanófény Ha turisták ezreitől azt kérdeznék, hogy milyen Szentendre főtere, azok, akik csak felületesen néznek szét, azt válaszolnák: hangulatos és gyönyörű. Azok viszont, akik alapo-. sa" ban szemügyre vesznek épületeket, utakat, biztosan azt mondanák: kissé kopottas. A város lakói úgy vélekednek: felújításra szorul. A szakemberek pedig azt mondják, a helyzet válságos. Nyilvánvaló, hogy a látszat és a valóság között súlyos ellentmondás feszül. Sajnos a szakembereknek van igazuk, mert mind az állami, mind a magántulajdonú lakások elöregedettek, a víz- és csatornahálózat pedig — amelyeket nem a 20. század második felének járműforgalmára terveztek — tönkrement. Lassan már hetenként törnek a csövek, hol itt, hol ott. A pincék vizesek, a falak saJétromosak. Az a pénz, amely a tanácsnak az idén a felújításra rendelkezésére áll, 15 millió forint. Legfeljebb 3-4 épület kicsinosítására elegendő. Gondolják el, hogy ilyen ütemben mikorra végeznének. Alighogy befejezték, kezdhetnék elölről. Súlyosbítja a gondokat, hogy a legújabb feltételezések szerint a főtér alatt is pincék húzódnak meg a mélyben. Tágíthatjuk a kört a templomainkkal is. Bizony azok állapota ugyancsak válságos. A többnyire időskorú lakosságot hiába kénysze- rítenék tatarozásra, ez nem oldaná meg a problémát, biszen nem a külcsín szépítésére, hanem alapos felújításra van szükség. Érthetetlen, hogy az ilyen nagy turistaforgalmú, immár nemcsak az ország, hanem a külföld turizmusának is látókörében álló település miért nem kap központi támogatást? Abba nem lehet belenyugodni, hogy mi is sok ezredszer kijelentjük: nincs pt.iz. Mert néhány év múlva zsákutcába jutunk: ha most elmulasztjuk a helyzet orvoslását, a tétlenség később a jelenlegi összeg többszörösébe kerül. Kossuthosok Mielőtt a testület véleményéről szólnánk, néhány számadattal ismertetjük a cég fejlődőét. A Pest Megyei Pincegazdaság létesítette a töltőüzemet 1978-ban. Mindössze hetvenen dolgoztak itt, Hét év múltán termelési értékük már 180 millióra rúgott, az idei tervük 240 millió forint. A dolgozók létszáma 230-ra emelkedett, sorozatosan bővítették az épületet, modernizálták a technológiát, hatalmas göngyölegtelepet létesítettek, s éppen most fejeznek be egy 50 millió forintos beruházást. Mellesleg 186 nap alatt, úgy, hogy a munka a töltősorokon mindössze 30 napig szünetelt. Tavaly 10,2 százalékkal nőtt a dolgozók jövedelme. De elég a statisztikából! Vizsgáljuk meg inkább azt, hogy a tanács végrehajtó bizottságának tagjai miért szóltak az elismerés hangján a gyáregység tevékenységéről? Alapvetően azért, mert a térségben szinte egyedülálló az, hogy egy üzem termelése évről évre dinamikusan növekszik, piacgondokkal nem küzd, fejleszt, bért emel. Azonban más sajátos érdemek is a Márka javára írhatók. Kapcsolatban áll például a Munkaterápiás Intézettel és a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézettel. Az ősszlétszámből 45 dolgozó rehabilitált; a GYIVI 'áltál a' munkásszállón elhelyezett fiatalkorúak 17-en vannak. Jóleső érzés volt hallgatni dr. Gágány Tibort, a gyáregység vezetőjét, amikor arról beszélt, hogy mennyire szívükön viselik a maholnap nagykorúvá váló állami gondozott dolgozóik sorsát. Egyik kérése például az volt a vb tagjaihoz, hogy a város és a gyáregység próbálja közös erővel hozzásegíteni közülük a legérdemesebbeket az otthonteremtéshez. A kérés egyetértésWalldorfban sei találkozott, s határozati javaslatba került. Egyébként hasznos volna megvizsgálni, hogy milyen módszerekkel érik el ebben az üzemben, hogy sem a re- habilitáltakkal, sem az állami gondozottakkal, sem a ci- gányszármazásúakkal nincsenek fegyelmi problémáik. Másutt félnének az ilyen ösz- szetételű kollektívától, itt megtalálták a megfelelő hangot. Pedig a munka a Márkában sem könnyű, lazsálni sem lehet, hiszen 40—50 millió forintos nyereséget kell megtermelni. A másik igen fontos dolog, hogy minden rehabilitált számára találnak egészségi állapotának, képességeinek megfelelő tennivalót. S nem csökkentett bérért. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a gyáregység ebből a szempontból követésre méltót produkált, jó volna, ha a térség többi gazdasági egysége is foglalkoztatna ilyen munkaerőt. A testület tagjai nagyon sok kérdést tettek fel az üzem munkájával kapcsolatban. Katona Sándorné arra volt kíváncsi; mi a véleménye az üzem vezetőinek a város ellátásában való részvételükről? Dr. Gágány Tibor elmondta, hogy akkor lenne igazán elégedett, ha Szentendrén "' csak a Márka által gyártott üdítőket fogyasztanák!‘‘Pétsze nem várható el, az azonban tény, hogy évről évre többet rendelnek a boltok. Fogorvos volt, a felszerelés a helyén van, amint új doktor érkezik a városba az eltávozott helyébe, a. tanács illetékes osztályával közösen megoldják a problémát. Az italozás régebben gondokat okozott, hiszen itt a szó szoros értelmében „folyik a bor és a pezsgő”. Szigorú intézkedésekkel sikerült visszaszorítani a jelenséget, a palackozóban abszolút nem isznak az emberek, a rakodóknál, szállítóknál még előfordul ilyesmi. A következménye mozgóbérmegvonás, ha ez nem használ, elbocsátás. Az általános megítélés és a végrehajtó bizottság véleménye ez esetben egyezik. A Márkában jól mennek a dolgok. Ezt fejezte ki a határozati javaslatba került pont is, amelyben a testület elismeri a gyáregység szerepét a város ellátásában. Pozitívumként értékelte, hogy a munkaterápiás intézet kezeltjeinek és az állami gondozottaknak munkát biztosít. A Szőke Lajos utca a Le- nin utat köti össze az Alsó Izbégi úttal. Két olda-. Ián szép új házak sorakoznak s lakói biztosan nem tudják, hogy szűkebb környezetük névadója alig több mint harminc esztendeje halt meg. Színész volt, a Nemzeti Színház tagja. Sokan élnek még a városban, akik emlékeznek a közszeretetnek örvendő, pedáns, kedves, aprócska és beszédes, állandóan szivarozó, botját sétáltató, szívélyesen köszöngető öregúrra. Ki volt hát Szőke Lajos? Egy fővárosi kovácsmester kilenc gyermeke közül az első, aki a fújtató és a kalapács helyett a vándor színészetet választotta. A századforduló táján a Nemzeti Színház Idegen égitesten? A látogatónak legelőször az tűnik fel, hogy a kőbányához vezető utat rendbe tették. Pontosabban a folyam és a kráter közötti szakasz. (Sajnos, a 11-es főút és az említett aszfaltcsík közötti 200 méteres részre nem áldoztak, így tengelypróbálóak a kátyúk.) A Duna magas, meredek partjánál körforgalom, hatalmas csúszda, daru, feneketlen gyomrú uszályok látványa ké- peszti el az embert. Jönnek a teherautók, billentenek, zúdul a kő a szállító- szalagra, dübörög a hajófenék. Ezek a bazaltdarabok 25 és 200 kilogramm között nyomnak. E helytől maga a bánya alig kilométernyire található. A hatalmas, embervájta kráter falai előtt teherautók lapulnak az akna torkok alatt. Szinte percenként indulnak terhükkel az uszályokhoz. Naponta 6—7 négyszáz tonnás hajó küszködik az árral Nagymaros felé. Az ember úgy érzi magát a hatalmas bazaltlyukban, mintha egy idegen, elvarázsolt égitestre vetődött volna. Az illúziót a dübörgés, a porfelhő, a gépek csikorgása teszi valószínűvé. Bent a községben, a Kossuth Lajos utcában Vogel József szállításvezető irodájában már sokkal békésebb a hangulat. Eladatlan apróáru — Az a tény, hogy az elkövetkezendő hét évre biztosított a munkánk. Csak győzzük erővel! Ahhoz, hogy az évi 650 ezer tonna követ szállítani tudjuk, 950 ezer tonna bazaltot kell kirobbantani, mert 20 százalék apró útépítési kő és 10 százalék meddő is keletkezik. Egyik nagy gondunk máris az, hogy az egyéb beruházások kevésbé mozdulnak, s máris 70— 80 ezer tonna eladatlan apróárukészletünk halmozódott fel. A termelés hirtelen megsokszorozódásához természetesen gépekre is szükség van. Dunabogdányban nagyon várják a beígért masinákat, mert ezek nélkül képtelenek megfelelni a szerződésben vállalt kötelezettségeknek. Csakhogy javítóműhely nélkül lehetetlen karbantartani a monstrumokat. Rövidesen építeni kezdik a műhelyt a Volvo-rakodók és a mélyfúrók számára. Az ember csak ámul a számok hallatán! Dunabogdánytagja lett, majd rendezett is az Intim Kabaréban. Nem tartozott az ünnepelt művészek közé. De híres epi- zodistának számított Szerepekért soha nem kilincselt, nem elégedetlenkedett, zokszó nélkül tette, amivel megbízták. Szépen hegedült, a Nemzetiben tekintélye volt. 1931-ben ment nyugdíjba és visszavonult Szentendrére, a szeretett városba, ahol életének harmadrészét töltötte. Megválasztották városatyának, s alighanem öt nevezhetjük a település első rendezőjének, mert igényes műkedvelő előadások sorát segítette színpadra. Az unokája a mindnyájunk által tisztelt Szánthó Imre festőművész, aki rengeteg dohán 500 ezer tonna évi termelést figyelembe véve 150 esztendőre elegendő kő található csak a felszínen. Nemhiába, már 100 évvel ezelőtt is tüsténkedtek itt a falu lakói, Ráadásul az országban a vízépítési kövek kategóriájában ez a legjobb minőségű anyag. A vízi erőműhöz meg éppen nem lehetne olcsóbbat találni, mert a szállítás költségei nagyon kedvezőek, a tömböknek csak egy kilométert kell megtenni tengelyen. Hogyan élnek a dolgozók korunk modern kőfejtőjében? Kőhöz a szó igazi értelmében nem is érnek. Mindent a gépek végeznek. A bukósisak az esetleg visszahulló darabok miatt kötelező. Jelenleg 130-an fizikaiak, 14-en műszakiak, adminisztrátorok. Az átlagbérük 84 ezer 261 forint. A többségük évek óta itt keresi a kenyerét; ők azt állitOlyan emberről írni, aki nem híres, akinek nem közölték arcképét az újságokban, aki egy sportág szervezésének szentelte életét és mindig a háttérben marad — merész és kockázatos vállalkozás. Kevesen tudják Szentendrén, hogy a városunkban pip László csaknem 64 éve 'él a hatvannégy kocka bűvöletében. A gazdag eletútnak csak néhány állomását tudjuk feleleveníteni. Hoschek László 1925-ben egy képes családi lapban látott először sakktáblát. Az újság útmutatása alapján lombfűrésszel elkészítette a bábukat, s megtanulta a lépéseket. 1934-ben a szentendrei kisiparosok legényegyletében kevesen ültek le vele az asztalhoz, mert ugyebár senki sem szeret kikapni. Akkoriban városunkban Puppán Antal fodrász, Fáik Lajos szobafestő és Németh László plébános voltak kitűnő játékosok. 1945—48 között hetvenen fizettek havi 2 forintos tagdíjat a szentendrei sakkszakosztályban. Sőt, 1950-ben településünk csapata a Budapest II. osztályban a harmadik helyet szerezte meg. 1951-ben Pest megye első bajnokcsapata a Szentendre lett. az első táblán Hoschek Lászlóval. Beszélgetésünk közben kissé röstelkedve mondja: — Én másodosztályú sakkozóként fejeztem be az aktív kumentumot őriz a nagyapjáról. Szőke Lajos 1954-ben Gobbi Hilda pártfogó szeretetével került be az Ódry otthonba. Ott élt haláláig. A HÉV-ál- lomás melletti hajdani temetőben Rigó Péter cigányzenekara búcsúztatta, majd esztendő múltán — sírkövének avatásán Egri János emlékezett rá. Végleges nyughelyét a város új temetőjében kapott, zatmári István színművész a Film, Színház, Muzsika ez évi februári számában így emlékezik rá: „Arca szabályos, termete arányos, és olyan öntudatosan és méltóságteljesen néz a fotókról, mintha már akkor sejtette volna, hogy lesz majd egyszer Szőke Lajos utca valahol Magyarországon.” Aki a diófák szegélyezte földúton ereszkedik le vagy kapaszkodik föl a Bükkös-patak. partjára, illetve a Lenin útra, gondoljon egy pillanatig a névadóra. •ják, hogy aki egyszer meg-, szokta ezt a légkört, hű marad hozzá. Nyolcvanezres kár A prosperálás azonban gondokat is termel. A Kossuth Lajos utcában, a 8-as szám alatt Krakler Jánosáénál, az ugyanazon a telken lakó fia új házán, valamint Kramme- rer Ottóéknál, a 6-os szám alatt, másutt is repedesek keletkeztek a házakon. — Amikor robbantanak, mintha víz hullámzana, szinte felemeli az egész epületet — mondja Krakler Jánosné. Az Állami Biztosító 80 ezer forint kárt állapított meg a házon. A bányában a panaszokról tudnak. A Bányaműszaki Felügyelőségtől kint jártak, vizsgálták, hogy a robbantásoknál betartják-e az előírásokat? Az eredményről még senki nem tud. Mi tájékoztatni fogjuk olvasóinkat. versenyzést. Egyszer egy fél pont hiányzott az első osztályú minősítéshez. ^ , Érzem, hogy mindketten arra gondolunk: meddig juthatott volna, ha nem a szeretett játék szervezésére fordítja minden • szabad idejéfönöMeW Hoschek László 1951-től-«kiszór 'megyénk sakk életének mindenese, 1957-től pedig a sakkszövetségünk elnöke lett. Húsz esztendőn át vezette (1962—82 között) a Pest Megyei Hírlap sakkrovatát, több mint 1100 feladványt szerkesztett. 1952-ben versenybírói vizsgát tett, s azóta vezeti a helyi egyéni bajnokságokat, részt vesz az országos küzdelmek szervezésében is. 1970-ben ment nyugdíjba Azóta a Magyar Sakkszövetség székházénak büféjét vezeti. Mellesleg árulja a szaik- könyveket. És ha már ott van, küldi a szakirodalmat, újságokat a sportág híveinek, nehogy azok valamelyik információról lemaradjanak. Mindezeket az állásokat természetesen társadalmi munkában látta el Laci bácsi. Pénzt tehát aligha keresett a hobbijával. Pedig a kis fizetésű emberek köizé tartozott, hiszen kereskedőként, fizikai dolgozóként tartotta él három leányát. Munkahelyein többször kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést, birtokosa a Sport Érdemes és Kiváló Dolgozója kitüntetésnek, a Sport Érdemérem bronz és arany, fokozatának is. Hogy mit szóit mindehhez a család? — Mindig tudták, hogy a sakkozás nélkül én nehezen tudnék élni. Hoschek László 7e éve* kora ellenére rendkívül aktív. Háromszor kerestem, amíg sikerült találkoznunk, hogy leüljünk beszélgetni. Egy ízben az emeletes ház erkélyéről a szomszédasszonya mutatott utána. *— Ott szalad a HÉV-hez. Azt, hogy mi jellemző legjobban az életére, maga fogalmazta meg legpontosabban. — Tudja, én mindig szaladok. Tíz helyett csak nyolc percem van. Csak a tespedők, a munkától visszavonulók öregszenek meg korán. Az oldalt írta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdős! Ágnes A Kossuth Lajos Katonai Főiskola sportlövőszakosztályá- fiak futóvadlövői a Német Szövetségi Köztársaság Baden tartomány sportljvószövetségének meghívására a közelmúltban Walldorfban nemzetközi versenyen vettek részt. Indultak még francia, norvég, osztrák és svájci sportolók. Hat ország nyolc csapatának 29 versenyzője mérte össze erejét az olimpiai és a vegyes programban. A KLKF versenyzői négy első helyből kettőt hazahoztak A vegyes program egyéni küzdelmeiben Beregszászi József a világbajnok Hiestad Thort megelőzve, 389 köregységet teljesítve lett első. De kitűnően szerepelt Fodor László, Heller Dezső és Papp György is. A vegyes program csapatversenyében a Beregszászi, Heller, Papp összetételű kollektíva szintén fölényes győzelmet aratott. Az olimpiai program egyéni versenyében városunk csapata a harmadik lett. A jelentős eredmény elérésében kiemelkedő szerépe van Fodor Lászlónak, a sportlövőszakosztály szakedzőjének. Képünkön a sikercsapat tagjai (balról jobbra): Papp György, Beregszászi József, Heller Dezső és Fodor László Arckép a múltból Ki volt Szőke Lajos? Tíz helyett nyolc perc Szolgálatban a sakktáblánál
