Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

1987. MÁJUS 1., PÉNTEK V , Kádár János látogatása Angyalföldön | nemzetközi 7 5 Kádár János csütörtökön miként sok éve már a munkásmozga- ^ lom jeles ünnepe, május ^ 1-je előtt — Angyalföldre ? látogatott. A Magyar Szo- cialista Munkáspárt főtit- kára tájékozódott a nagy ^ múltú munkáskerület el- ^ múlt egy esztendejének ^ eredményeiről, az ottani ^ vállalatok, munkáskollcktí- íf, vák sikereiről, gondjairól, ^ terveiről. Kérte .a városrész £ vezetőit, hogy az ünnep al- ? kalmából adják át szemé- ? lyes üdvözletét, jókívánsá- ^ gait Angyalföld lakóinak, dolgozóinak. Felkereste a ^ főtitkár a Forcon Szerszám­ipari Tröszt budapesti vál- ^ lalatát, ahol az üzemláto- gatást követően röpgyűlé- |sen találkozott a dolgozók­kal. Kádár János programja dél­előtt 11 órakor a kerületi pártbizottságon kezdődött, ahol Grósz Károly, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Iványi Pál, a Főváro­si Tanács elnöke, Bornemisz- sza Sándor, a kerületi pártbi­zottság első titkára és Kiss Zoltán, Angyalföld tanácselnö­ke köszöntötte a vendéget. Ezt . követőén Bornemissza Sándor tájékoztatta a főtitkárt a ke­rület életéről, politikai helyze­téről, Kádár János válaszolva a tájékoztatásra, emlékeztetett arra, hogy továbbhaladásunk érdekében úgy tudjuk jobbá, eredményesebbé tenni az or- szágépítő munkát, ha Minden­ki a maga helyén pontosan ismeri a feladatát, érzi a fe­lelősségét, s azt, hogy az új feladatok másfajta gondolko­dást, más hozzáállást igényel­nek. A Forcon Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatánál folytatódott a program. Az MSZMP főtitkárát, valamint a kíséretében lévő budapesti és kerületi vezetőket Gulyás Im­re vezérigazgató és Kovács István, a budapesti gyár párt- vezetőségének titkára fogad­ta. Beszámoltak a forgácsoló- szerszámipari vállalatból 1986. július 1-jén alakult tröszt, il- . letve az angyafőldi vállalat munkájáról, a pártszervezet t ev ékenységéről. Munkások röpgyűlésén szólalt fel a párt főtitkára A párt főtitkára felszólalt a röpgyűlésén Az ünnepre készülve Zászlófelvonások — SZöT-díjak átadása Ünnepel az ország. Május elsejének, a munkásosztály nem­zetközi ünnepének eseményei már tegnap megkezdődtek. A jeles ünnep tiszteletére csütörtökön katonai tiszteletadással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. Ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a Magyar Nép- köztársaság állami zászlaját az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren. Tegnap esie a rádióban és a televízióban Virlzlay Gyu­la, a SZOT titkára mondott ünnepi köszöntőt. Csütörtökön a SZOT Szállóban ünnepélyesen kiosztották az idei SZOT-díjakat. Az ünnepségen jelen volt Berecz Já­nos, az MSZMP KB titkára és Csehák Judit, a Miniszterta­nács elnökhelyettese is., SZOT-díjat kapott Deme László nyelvész, Gregor József operaénekes, Juhász Judit rovatvezető-helyettes, Kottái Ró­bert színművész, dr. Lehoczky György orvos, Rossa László zeneszerző, Szabó Bálint társadalomtudós’, idős Szabó István szobrászművész, Szönyi G. Sándor vezető rendező, Tatay Sán­dor író, Tóth István nyugalmazott főiskolai tanár, Tóth Va­léria szobrászművész és Vitézy László filmrendező. A kitüntetetteket Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT tit­kára köszöntötte. A díjakat Gáspár Sándor, a SZOT elnöke adta át, majd a SZOT elnöksége fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. Kádár János a Forcon Szerszámipari Tröszt budapesti válla­latának menetköszörűs műhelyébe is ellátogatott A tájékoztatót üzemlátogatás követte: Kádár János — Lé- váfdy Iván, a budapesti vál­lalat igazgatójának szakmai kalauzolásával — megtekin­tette a menetköszörűs és ma­rósműhelyt, s elbeszélgetett a csúcstechnológiával működő automata . gépsorokat kezelő szakmunkásokkal. Ezután az MSZMP főtitká­ra részt vett a vállalati kollek­tíva ünnepi röpgyűlésén. Kiss Ferenc szakszervezeti főbizal­mi meleg szavakkal köszön­tötte a gyári dolgozókat és a vendég-eket, majd Kádár Já­nos lépett a mikrofonhoz. Szocialista munkaprogramunkra szilárdan építhetjük jövőnket Megköszönte a szívélyes fo­gadtatást és hangsúlyozta, hogy szívesen jött ide, jól érezte magát a munkások kö­rében, s nemcsak a tröszt eredményeiről látottak-hallot- tak, hanem az itt tapasztalt bensőséges légkör, jó munka­szellem hatására is. A tavalyi termelési sikerek különösen értékesek — tette hozzá —, mert azokat a mindig sok gonddal-bajjal járó átszerve­zés közepette érték el. Gratu­lált az eredményekhez, és — az egész ország gazdasági helyzetét jellemezve — rámu­tatott: fejlődtünk, gyarapod­tunk még az utóbbi nehéz esz­tendőkben is. Ha nem is egy­formán, s mindenki számára érzékelhetően, de gyarapodott a lakosság, a vállalatok leg­többje is működőképesnek bi­zonyult. Ennek örülhetünk, mert azért dolgozunk, hogy az emberek boldoguljanak. Ugyanakkor igaz az a gyak­ran hallható megállapítás, hogy nehéz az ország helyze­te. Hol vannak a mai prob­lémák gyökerei? Mindenek­előtt ott, hogy összességében nem termelünk annyit, ameny- nyit felhasználunk. Fordítani kell a gondolkodásunkon, a gyakorlatunkon: akkor lás­sunk hozzá az elosztáshoz, a javaink elfogyasztásához, ami­kor már megtermeltük azokat. Azt kell megértenünk — hangsúlyozta a párt főtitká­ra —, hogy a szocializmus a munka társadalma. Persze, minden más társadalom is a termelőmunkán alapszik — tette hozzá —, hiszen azokban a fejlett tőkés országokban, amelyekben a termelés igen magas színvonalat ért el, szi­lárd fegyelem, rend, no meg az utcára kerüléstől való fé­lelem áll a valóban impozáns eredmények mögött. Nemrégi­ben tett svédországi látogatá­sának élményeit említette az egyik példaként; mint mon­dotta, a korszerű termelő be­rendezések, a modern techno­lógia mellett szembetűnő volt a percnyi lazaságot sem en­gedő munkatempó a szerelő- szalagok mellett. Mi szocialista kibontakozást keresünk! — szögezte le ha­zai gondjainkra visszatérve Kádár János. Határozott lé­pésekre van szükség ennek érdekében — folytatta —, s ezek között van sok kénysze­rű intézkedés is. Olyan mun­kaprogramot hirdetünkj amely eddigi tapasztalatainkra «épít­ve nem rövid időre, hanem hosszabb távra • megalapozza fejlődésünket. Szocialista programot, amelyre szilárdan építhetjük a jövőt. Ezt köve­teli meg a nép, a szocialista Magyarország iránt érzett fe­lelősségünk. Programunk, előrehaladá­sunk követelménye az is: úgy dolgozzunk, hogy az ed­dig elért életszínvonal biztos alapokon álljon. Céljaink el­éréséhez minden lehetséges eszközt fel kell használni — hangoztatta —. építeni a szo­cialista elveinkben rejlő erő­re, ugyanakkor — mivel az öntudat csak lassan, a terme,- lési viszonyok változása mö­gött járva formálódik — job­ban kell alapozni a kollektí­vák, az emberek érdekeltsé­gére. Ezért válik egyre fonto­sabbá a differenciálás. Nem lehet a vállalatokkal örökké azt csinálni, hogy a jól, kor­szerűen dolgozóktól elvonják a nyereséget és azzal támogat­ják a gyengén gazdálkodókat. Differenciálás érvényesüljön a munkásközösségeken belül is. Minden termelőegységre és mindenkire igaz a követel- méríy: aki becsülettel, ered­ményesen dolgozik, kapjon megfelelő lehetőséget a fejlő­désre. Ugyanakkor ezt ne kapják meg a tengök-lengők a dologtalanok. Annak tudatában kell mun­kálkodnunk, hogy napjaink­ban kiélezett verseny folyik a világpiacon. A gyorsan válto­zó igények szerint kell a ter­melési szerkezetet átalakítani, termékváltást végrehajtani, és jóv.al nagyobb figyelmet for­dítani a minőségre. Nemcsak a tőkés megrendelők, szocia­lista partnereink is joggal várnak él tőlünk jó, korszerű árukat. Mindebben számítunk az angyalföldiek és az ország­ban másutt dolgozók jó irá­nyú törekvéseire, akaratára, s ez erőt ad számunkra. Tud­juk, előrehaladásunk alapkér­dései a termelésben, a mun­kapadoknál dőlnek el — hangsúlyozta Kádár János. Nemzetközi kérdéseket érintve a párt főtitkára ki­emelte, hogy melegen üdvö­zöljük a Szovjetunióban ki­bontakozott változásokat, amelyek célja egybeesik a mi törekvéseinkkel. Mint mon­dotta, most jobban értjük egymást, közös munkánk még harmonikusabb, mint koráb­ban, együttműködésünk távla­tai biztatóak. A baráti Szov­jetunióban lejátszódó folya­matok hatása a világpolitika nagy kérdéseiben is érzékel­hető: a kölcsönös biztonság elvére épülő fegyverzetkorlá- tozási, leszerelési javaslatok olyan fontos megegyezések lehetőségét vázolják fel, ame­lyekre a másik fél sem tud egyszerűen nemet mondani. A béke, a nemzetközi biz­tonság megszilárdításához a magunk lehetőségei szerint mi is igyekszünk hozzájárulni. A munkásosztály nagy nem­zetközi ünnepét úgy készü­lünk köszönteni, hogy az ki­fejezze szándékainkat, törek­véseinket, az elszántságunkat cáljaink megvalósítására és szolidaritásunkat mindazokkal, akik a szocializmusért, a bé­kéért és a haladásért küzde­nek a világban — mondotta befejezésül Kádár János, át­adva- jókívánságait a jelenlé­vőknek, rajtuk keresztül az üzem, egész Angyalföld dol­gozóinak. Az ISZiP Pest Megyei Bizottságának ülése Vácott eredményesen mozgósítottak a párthatározat megvalósítására A munkásosztály nemzetközi ünnepe előtti napon az MSZMP Pest Megyei Bizottsága ülést tartott, amelyen a pártbizottság tagjain kívül részt vettek a fegyelmi bizottság tag­jai, a városi és városi jogú pártbizottságok első titkárai, a Pest Megyei Tanács elnökhe­lyettesei, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői, a megyei pártbizottság osztályve­zetői. Megjelent Kornhoffer János, az MSZMP Központi Bizottsága politikai munkatársa is. A pártbizottság tagjai kegyelettel, egyper­ces néma felállással emlékeztek meg a mun­kásmozgalom nagy alakjáról, a Pest megyei pártbizottság tagjáról, Hunya István elvtárs­ról, aki — mint tudósítottuk — a napokban hunyt el. A testület három napirend megtárgyalá­sát tűzte programjára. Elsőként Krasznai La­jos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára tájékoztatta a megjelenteket a Központi Bizottság 1987. április 28-1 ülésé­ről. A napirend elnöke dr. Balogh Pál, a me­gyei pártbizottság titkára volt. A pártbizott­ság tagjai tudomásul vették a tájékoztatót. Ezt követően a pártbizottság megvitatta és egyhangúlag elfogadta az MSZMP Vác Váro­si Bizottságának jelentését a párt XIII. kong­resszus gazdaságpolitikai céljainak megvaló­sításáról és az ellenőrzés tapasztalatairól. A napirend előadója dr. Olajos Mihály, 9 váci pártbizottság első titkára volt. Harmadik napirendként dr. Balogh Pál tá­jékoztatta a testületet az előző pártbizottsági ülés óta végzett munkáról. A tájékoztatót a testület egyhangúlag elfogadta. A második és a harmadik napirendnél Nagy Sándorné, a megyei pártbizottság titkára el­nökölt. Politikai megalapozottsággal A pártbizottság elismeréssel fogadta a váci pártbizottság Írásos —, majd dr. Olajos Mi­hály szóbeli előterjesztését ar­ról a politikai munkáról,: amely ösztönözte, mozgósította a Vác és térségében dolgozó gazdasági egységeket a Köz­ponti Bizottság tavaly novem­beri határozatának megvalósí­tására —, értékteremtő képes­ségének fokozására. Az ipari és mezőgazdasági üzemek tel­jesítménye kedvező, s biztosí­tott a jövő is. A városi pártbizottság nagy figyelmet fordított a vállala­tok középtávú tervező mun­kájára. A VII. ötéves terv gaz­daságpolitikai céljait szám­szerű előírás nélkül, az adott­ságoknak megfelelő tartalmi követelményekkel készítették el. A pártbizottság építhetett a korábbi hatásos gyakorlatukra: rendszeresen koordinálták és ellenőrizték a városban és a körzetében folyó gazdasági, po­litikai tevékenységet. Rendsze­resek voltak a fórumok, ame­lyeken demokratikus vita ál­tal mód nyílott a szemlélet- formálásra. A figyelmet sike­rült az exportfeladatokra, az anyag- és energiagazdálkodás­ra, a munkaidőalap kihaszná­lására, az önköltség csökken­tésére, a műszaki technológiai fejlesztésre fordítani. Lénárd László, a megyei pártbizottság titkára, a megyei párt-végrehajtóbizottság véle­ményét tolmácsolva, felszóla­lásában dicsérettel szólt a vá­ci pártbizottság munkájáról. Mint mondotta, a párthatáro­zat lényegével, s az abból adó­dó helyi feladat meghatározá­sával gyorsan ismertette meg a terület pártszerveit, gazda­sági vezetőit. Biztosította, hogy első perctől • kezdve á párt- szervezetekre, a társadal­mi aktivistákra támaszkodva késedelem nélkül induljon meg a népgazdaság vagyonát gyarapító munka. Jellemző a helyi üzemek magatartására, amit. a napok­ban lehetett a CEMÜ-ben ta­pasztalni, amikoris átvették jó munkájukért a Kiváló okle­velet, s Kottái Imre, a CEMÜ vezérigazgatója — a vállalati kollektíva tetszésétől kísérve —, beszédében már nem az eddigi szorgalmas tevékenysé­gükről, jogos örömükről szólt, hanem a holnap szigorú fel­adatait ecsetelte. A váci városi pártbizottság irányító munkája rendkívül következetes, megalapozott. Kitűnő kapcsolatokat alakított ki az üzemi párt- és gazda­sági vezetőkkel, de egy-két ki­vételtől eltekintve a gyáregy­ségek másutt székelő anya- vállalataival is harmonikus az együttműködés-e. A vállalati tanácsokba választott kommu­nistákon keresztül befolyást tudnak gyakorolni a közösségi akarat megvalósulására. Érdeme a váci pártbizott­ságnak az is, hogy nemcsak a város jelentősebb üzemei­vel, hgnem a környék vala­mennyi egységével törődik. Ér­vényesül a térségi szemléiét, azaz: a gazdaságok nem kü­lönülnek el, hanem részt vesz­nek az ott élő lakosság gond jainak megoldásában. Jellem­ző példa a sok közül; a Nagy­maros—Bős (Gabcsikovo) víz­lépcső építésével kapcsolatban egy sor probléma vetődött fel. A váci pártbizottság kezde­ményezésére, állandó ösztön­zésére falugyűréseken, fórumo­kon szemtől szemben vitáztak az érdekeltek, s így könnyen rendezni lehetett számos ügyet. A gyárak, .a mezőgazdasági üzemek mind a munkaerő­gondok megoldásában, mind a szociálpolitikai létesítmények megvalósításában részesek. Kettler Katalin, a Forte gyár csoportvezetője — Dé- ?si Ferenc, a KISZ Váci Bi­zottságának titkára, Császár Károlyné, a Pamutfonóipari Vállalat váci gyárának üzem- technikusa —, valamennyien a pártbizottság tagjai, felszóla­lásukban saját munkahelyük, tapasztalataira építve támasz­tották alá az előterjesztett je­lentést. Kettler Katalin arról is be­számolt, hogy a jelentés elő­készítésébe a váci pártbizott­ság demokratikusan bevonta az ott dolgozó megyei pártbi­zottsági tagokat, épített véle­ményükre. Arról is részlete­sen szólt, miképpen küszkö­dött a Forte gyár a valutaár­folyamok változásával, az ex­port nehezedésével, míg végül meglelte azt az utat, ami a ki­esések pótlásához Vezetett.. Dézsi Ferenc őszintén be­szélt a fiatalokat érintő kér­désekről: míg egyet kell érte­ni azzal, hogy a munkaerőt ott foglalkoztassák, ahol szük­ség van rá, számolni kell en­nek nehézségeivel. Hiszen azok a fiatalok, akik nagy ne­hezen meg tudják alapozni otthonukat, nehezen vállalják majd az elköltözést, s az ez­zel járó költségeket, melyeket elő sem tudnak teremteni. Az ingázás — a drága költségek miatt — ugyancsak problémát okoz. Igaz, sokan vonulnak a következő időben nyugdíjba, s a fiatalabb, de meg nem fe­lelő munkaerőtől is megvál­nak majd az üzemek —, de munkahelyek sokaságával kell várni az iskolából kitóduló if­júságot a 90-es évek elejére —, hiszen a demográfiai csúcs következik! Császár Károlyné ezt a gondolatsort folytatta, amikor a munkásszállások épí­téséhez, a különélési pótlékok előteremtéséhez szükséges pénzalap hiányát ecs-etelte. Bí­rálta azt a gyakorlatot, hogy ismét azok a vállalatok járnak jól, amelyek mit sem törődve a követelményekkel, lazábban gazdálkodtak a munkaerővel és most könnyen . építenek le létszámukból, szétosztva a fel­szabaduló bért, míg a szigo­rúan gazdálkodóknak nincs miből forrást teremteniük. Végül is mind,az előterjesz­tések, mind a vitában elhang­zottak alapján a pártbizottság úgy ítélte meg, hogy a Vác városi pártbizottság irányítá­sával új tartalékokat tártak fel az üzemek. A beszámoló pártbizottság munkáját politi­kai és szakmai megalapozott­ság jellemzi. (Az írásbeli, illetve a szó­beli előterjesztés részletesebb ismertetésére a napokban visz- szatérünk.) S. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom