Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
Ritkafajta édes madár Nem lesz fiereszt a negfeik sei Mennek az utcán. A nagy, a kicsi, a még kisebb meg a pillanatnyilag legkisebb. A nagy — a mama — leginkább egy szőke, hosszú lábú svéd lányra hasonlít, és á kicsik megpróbálják hozzá igazítani a séta ritmusát, merthogy a világra készülődő legeslegkisebb már erősen nehezíti a lépéseket. Meghatódásom a nem mindennapi, szívmelengelő tavaszi vonulás láttán még teljesen civil jellegű — szakmai ártalom következtében aztán nem hagy nyugton a dolog, holott ekkor rriég csak azon értetlenkedem, miért is lépnek b? szinte automatikusan az ember természetes és normális érzelmei közé az „önfeláldozás", a „páratlan példa" és hasonló magasröptű gondolatok. Egy héttel később egy ízléssel berendezett, szép, kertes monori családi ház földszinti halijában ülünk Huszthyné Juhász Mártával és beszélgetünk. Boglárka, a 17 hónapos legkisebb különböző méretű cipőket próbál, és boldogan csoszog jobbra-balra. A hatéves Balázsés a négyéves Andrea rajzolnak, az óvodában a kis gömböcről hallottakat rajzlapra kell varázsolni, Andi közben énekel is: i,... cipót sütött nagyanyó .. ■ Márti azt mondja, nemigen látja értelmét annak, hogy beszélgetésünkből riport legyen, minthogy ők igazán nem az a tipikus jó példa, amiről én valószínűleg írni szeretnék. Hát ez az, gondolom, ha tipikus lenne, aligha hallanánk, olvasnánk lépten-nyomon az ország lakosságának elöregedéséről. De nem ugyanarra gondolunk. Amit Huszthyné rendhagyónak érez — és ebben igaza van —, az az, hogy házasságuk indulásakor a legfontosabb tárgyi feltétel adott volt. Volt lakásuk, egy szép nagy, újonnan felépített ház, amibe ugyan csak akkor költözhettek be, amikor Balázs más két és fél éves volt, s akkor is úgy, szekrény híján az íróasztal tetején tartották az összes ruhát.,. — ... szóvgl úgy kezdődött, hogy mire Tamással összeházasodtunk, a ház bizonyos mértékig készen volt. Én pe- dagóguskölcsönt kaptam, mindketten ifjúsági takarék- betéttel is segíthettünk lendíteni dolgainkon. És rengeteget segítettek a szüléink. Az én édesapám mindenhez ért, ő egy fantasztikus ember, most hirtelen fel sem tudnám sorolni, mi minden az ő keze munkája itt. Hadd mondjam el, mert el kell mondanom, hogy... Ez most persze rettentő fellengzősen fog hangzani, és nem is biztos, hogy bárki kívülálló megérti. Szóval az a helyzet, hogy hihetetlenül csodálatos a mi „szülői hátterünk”. Képesek mindent elkövetni, hogy minket boldognak lássanak, kénesek úgy szervezni a saját életüket, hogy abban mindenkor mi legyünk az első helyen. És ezt nem csak az anyagi segítségükre értem. Mondok egy példát. Balázs négy-öt hónapos csecsemő volt, amikor Nyíregyházára a tanárképzőbe jártam. Édesanyám, édesapám jöttek velem, hogy a vizsga- időszak alatt Balázs ott is kéznél legyen és ne kelljen abbahagynom a szoptatást. Dp sorolhatnék még egy csomó dolgot. Ezekből én azt érzem, hogy olyan szülők, mint a mieink, talán senkinek nincsenek. — Ettől függetlenül azonban az új házban az egy szem Balázzsal nyugodtan ülhettél volna a babérjaidon, és élvezhetted volna hivatásodat, a tanítást, hogy a magánéleti örömökről ne is beszéljünk. Ezzel szemben négy gyereket terveztetek és vállaltatok, mir közben ez idő alatt már a második diploma megszerzésére készülsz. <' — Egyszer, amikor vonaton utaztam valahová, a szomszédos ülésen láttam egy fiatal anyukát, akihez jobbról is, balról is két-két kisgyerek bújt. Ez egy család — gondoltam, és hogy milyen szép lenne, ha nekünk is ... Mert ha valahol csak két gyerek van — mint ahogy mi is ketten vagyunk a húgommal — és mindketten elkerülnek otthonról, akkor • kiürül a ház. Tamás, a férjem pontosan így gondolkodik, ő tulajdonképpen akkor lenne boldog, ha itt állandóan kicsik bóklásznának körülöttünk... De tréfán kívül: négy gyereket terveztünk, csak a megvalósítás nem volt egészen tudományos, tudniillik, Balázs és Andi után nem akartuk rögtön a két kicsit, csak később. Annyira később, hogy ... Én elmondom neked, aztán, ha akarod, megírod, ha akarod, nem: én a most világra készülődő legapróbbat nem is akartam megtartani. Május elejére várom. És éppen abban az időben államvizsgázunk, a férjem is, én is. Bogit vittem magammal áz AB- bizottság elé, éppen nem volt kire hagynom. A bizottság tagjai eljátszadoztak vele, hogy milyen tündéri a kis fehér sapkában, a sapka szegélye éppen olyan kék, mint a szeme, és kacag és röpköd, látták ezt a csodálatos kis életet és azt mondták: igaz is, minek magának még egy negyedik gyerek?! Leírhatatlan, amit akkor éreztem. Aztán sokáig el is titkoltam, hogy terhes vagyok, mert ha kívülálló megtudta, úgy nézett rám, mintha egy ritkafajta madár lennék. — Ami azt illeti, valóban nincs túl sok hozzád hasonló, én azonban ezt most őszinte csodálattal mondom. A gyes alatt elvégezted a tanárképző magyar Szakát, fnost angolból államvizsgázol, és közben tanítod is az angolt, de az életedben szemlátomást ■ nyoma sincs a hajszoltságnak. Hogy lehet így megszervezni az életet? — ... ezen még nem gondolkoztam. Lássuk csak: a szülői segítséget kell megint emlegetnem. És persze Tamást, a férjemet. Na, most olyat kell mondanom, amire valószínűleg megjegyzed, hogy ez már gyanús, ilyen tökéletesség már nem létezhet. De Tamás valóban tökéletes férj. A Technoinformnál dolgozik, műszaki információkkal kereskednek. ö is tanul, külkereskedelmi főiskolára járt, államvizsgára készül — eközben családapaként párját ritkítja. Hogy őszinte legyek, korábban én meglehetősen szétszórt, ideges alkatú ember voltam. • Az ő hallatlan kiegyensúlyozottsága, nyugalma formált át. Bármi van, bármilyen zűrös nap, este mi lessük az ajtót, mert tudjuk, hogy mosolyogva fog belépni. Meg aztán... Az ember életébe olyan sok minden belefér. Angolt tanítok óvodásoknak, mert ebből szeretném megírni a szakdolgozatomat, és közben az se rossz, ha Balázs és Andi nyelvet tanul játszva. Az a dolgom most, hogy itthon legyek, anya legyek. Amíg nem voltak gyerekei m és iskolában tanítottam, sokszor elszörnvedtem azokon a mamákon, akik azt panaszolták, hogy nincs idejük a gyerekükkel foglalkozni. Hogyhogy nincs?! A legfontosabbra nincs ideiük?! Most már megértem. Aki hatkor ér .haza a műszakból, és akkor fog hozzá mindahhoz — takarításhoz, mosáshoz, főzéshez —, amit én napközben megcsinálhatok,, akkor valóban képtelen leülni beszélgetni, „lelkizni”, nevelni. Ehhez ..főhivatás” kell. — A te főhivatásod szemlátomást gyönyörűen épült. Soha nem jutott még eszedbe, hogy mi lenne, ha az ellentétét élnéd? ,.önmegvalósítás ..Utazások... több idő saját magadra. — Ugyan miért? Hiszen olyan teljes így minden ... — Igazad van. Csak megpróbáltalak provokálni. — Azért mondok még valamit, magyarázatul. Ha valaki nem készül fel arra,, hogy egy házasság nem a korábbi életének az egyenes folytatása, amibe különböző régi allűröket is át lehet menteni — netán a másik rovására —, hanem egy merőben új életforma, akkor könnyen megbukik a dolog. Tamás fogalmazta meg így a múltkoriban. Mi megpróbáljuk jól csinálni és továbbadni a gyerekeinknek. Balázsnak, Andinak, Boglárkának ... A negyedikről még nem tudni, Tamás lesz-e. Kati vagy Zsuzsi, csak egy biztos: nem lesz kereszt a negyedik sem. Koblencz Zsuzsa jóban, rosszban — együtt A nyársapáti Haladás Termelő- szövetkezet forgácsolóüzemében huzamosabb ideje foglalkoznak a lánckerekek gyártásával. E termékeket nyugatnémet cégnek exportálják. Az igényes megrendelővel régóta tart e kapcsolat. Török István esztergályos munkadarabja ellenőrzése közben kapta filmre fotósunk. (Vimola Károly felvétele) Látszatra ők is olyanok, mint a többi brigád. Van naplójuk, amelybe vállalásaikat és azok teljesítését jegyzik. Közösen dolgoznak, szórakoznak, egy a munkahelyük. Két dolog mégis megkülönbözteti őket a többi közösségtől, és ezek éppen a munkájukból adódnak. Szinte állandóan úton vannak, legfeljebb mértét közben találkoznak. Egy-egy összejövetel megszervezése gondot okoz számukra. Nemcsak egy- rhást látják ritkán, de a főnökségtől távol, magukra hagyatkozva látják el feladataikat is. Az pedig eléggé felelősségteljes, hiszen naponta több ezer embert szállítanak oda- vissza lakó- és munkahelye között. A Volánbusz gödöllői üzem- igazgatóságától tizenhárom Ikarus autóbuszt bérel az lic- ladi Ipari Műszergyár. Ezeknek a szerződéses járatoknak sok-sok kilométert kell megtenniük, hogy a sokszor ká- tyús utakon elvigyék a gyárba Boldogról, Hatvanból, Gödöllőről, Budapestről a dolgozókat. Valentinyi Márton brigád- és Berek Gyula csoport- vezetővel a hosszú évek során összerázódott brigád történetéről, mindennapjairól beszélgettünk. Jövőre lesz harminc éve, hogy minden különösebb cím A tízezer forintos tolás Magyar gyerek gyógyítja! Mi az? Ki az? A választ mindenki tudja: hát a gólya! Vajon hogyan működik a gondolkodásmódunk, amikor a tettek mezejére kell lépnünk? A Galga mentén az utóbbi évtizedekben jelentősen romlottak a fiatal korukban fekete, idősebb éveikben piros csőrű kelepelők élet- feltételei. Rendezték, mélyítették a vízfolyások medrét. Ma már nincsenek a környék falvaiban szalma- vagy. nádtetős házak oldalnyílású kémények, a kiszáradt fákat is kivágják az emberek. Jószerivel egyetlen menedékük maradt a gólyáknak Hévíz- györkön, a román kori romtemplom tornyában. Az épület felújításának kezdetekor a legelső lépés volt, hogy a Madártani Egyesület gödöllői csoportjának segítségével új otthont emeltek az épület mellett a madaraknak, akik el is fogadták. Holtomiglan, holtodiglan Vannak családi ünnepek, amelyek elsősorban az érdekeltek számára azok, míg másokat mindenki annak tart. Ez utóbbiak közé tartoznak a névnapok, míg az előbbi legjobb példája a házassági évforduló. Mégis, Vadnay György és felesége, Zsuzsánna asszony ötven együtt eltöltött esztendeje mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Életútjuk annyi tanulsággal szolgálhat,' hogy még regényt is lehetne belőle írni. Az ismerkedés annak idején könnyen ment. Hogy is? Zsuzsánna asszony: „A bátyámmal együtt járt iskolába, meg sokszor együtt fociztak”. A férj: „Bár ő még akkor kicsi jány volt. azért emlékeztem rá akkor is. amikor leszereltem a katonaságtól. S azután, a tánciskolában, felkértem egy táncra, majd az est végén megkérdeztem: Megengedi, hogy hazakísérjem?" A fejeség: ,;Mert bizony ml annak idején magázódtunk. Megengedtem, hogy hazakísérjen, aztán egyre többet talál- kozgattunk. Május elsejéken még szerenádokat is adott...” A férj: „Könnyű volt, a 87. katonai zenekar tagjai jó komáim voltak...” Két évig tartott az udvarlás, aminek az az oka, hogy a házasulandó legénynek apja azt a tanácsot adta: legyen önálló. S 1936. december 24-én megtartották 'az eljegyzést — a dátum karikagyűrűkbe vésve örökre megőriztetett, majd 1937. május elsején, gyönyörű időben, délután 5 órakor, Szatmárnémetiben örök hűséget esküdött egymásnak az ifjú pár. Aztán jött a háború, a nélkülözés, s születtek a gyerekek is. Gyula 1941-ben, (ma műszakvezető a konzervgyárbán), 1944-ben György. (raktáros, szintén a gyárban), 1945-ben Zsuzsa (a kettős telepen laboráns), 1951-ben István (hivatásos katonatiszt), majd 1954-ben Tünde (gépkönyvelő, konzervgyár). A családot kibombázták, aztán Magyarországra költöztek, s 1959-ben Gyula fiuk kezdte Nagykőrös meghódítását, ide igazolt, mint kapus. Aztán itt tanult Zsuzsa is a Toldiban, majd 1961-től itt telepszik le a Vadnay-család. Vadnay György a kocsigyártó szakmát tanulta ki, később elsajátította az asztalosmesterséget, majd az ácsmunka rejtelmeit is, keze nyomát például tiszai hidak meg a konzervgyár építményei mutatják. Felesége fényképésznek tanult, de családanyaként dolgozott mindig. Most megjegyzi: „Ügy fáj, hogy azért néha megkaptam, neked de könnyű volt, mert nem kellett dolgoznod. Dolgozni? Ott volt a nagy teknő ruha, a hatalmas bevásárlókosár, a napi főzés, a beszerzés minden gondja — hét emberre, minden áldott nap ... !” Igazi örömöt gyerekeik jelentenek. Mindketten állítják, ennél nagyobb értékhez nem juthat ember. Nem ismerték azt a szót, hogy nem, s a családi egyetértést soha nem árnyékolta felhő. — Tudja — kezdi Zsuzsánna asszony a választ —, mi még ahhoz a generációhoz tartozunk, akiket arra tanítottak, ne menjen le a nap a másik haragjával. De nem is volt miért haragudnunk. Ha a férjem ideges, én hallgatok. Láttam én azt mindig, mikor belépett a kisajtón, hogy görbén áll az orra, szóltam a gyerekeknek, jól viselkedjetek! Soha nem kellett több ... S a feleség szavait a férj bó- logatása kíséri. Egy mondatot fűz csak hozzá: a legfontosabb az összetartás. S Vadnay György és Kondor Zsuzsánna 1987. május 2-án, holnap 12 órakor újra megerősíti ötven esztendeje tett fogadalmát. Akkori szavaikat életük szentesítette — örüljünk hát együtt a családdal, a kilenc unokával. Ballai Ottó Ügy tűnik azonban, hogy több gólyát is el tudna tartani a vidék, hiszgn az áprilisi hazatéréskor az egyik napon kilenc gólya veszekedett a fészekhelyért a korábban érkezettekkel, akik már a költést is elvégezték. Jól megtépték egymást. Amikor a műemlék toronysisakja elkészült, s a keresztet helyezték fel az ácsok, sokan megjelentek az udvarban. Az építők' nyújtotta látványosság mellett szemet gyönyörködtető volt az égi halászok röpte is. Addig jártunk a fészek körül, amíg egy, a küzdelem során lepoty- tyant gólyatojásra leltünk. Pálos Frigyes hatvani prépost, művészettörténész felmutatta a zsákmányt. Vissza nem tudtuk helyezni, egyes vélemények szerint fölösleges is volna, mert a madár nem fogadja el. A fecskék is, a gólyák is megérzik, hány fiókát képesek eltartani a nyáron, milyen lesz az időjárás, az élelem! Senki sem mondta, hogy törjük össze! Pedig aligha ismeri mindenki a törvény előírását, amely szerint a fehér gólya eszmei értéke 10 ezer forint, és nem csak a madár védett, a védettség hatálya kiterjed az egyed valamennyi fejlődési alakjára, így a tojásra is. Ám mit tehetünk egy tízezer forintos tojással? Megkérdeztem a gödöllői madárbarátok vezetőjét, Jáky Kálmánt, s tanácsára elvittem a szerzeményt a fővárosi állatkertbe. Természetesen nem kaptam érte semmit sem, csupán azt a reményt, hogy egyszer valaki majd a belőle kikelt gólyában is gyönyörködik. És ez sem kevés! Balázs Gusztáv nélkül megalakultak, Ikladi szocialista brigád a nevük. 1958 óta kilencszer érték el a vállalat bronz-, nyolcszor az ezüst- és ötször az aranyko- szorús brigádja kitüntetést. Jelenleg a négy szerelővel együtt Huszonnégyen vannak. Szolgálati beosztásuk miatt csak nevezetes alkalmakkor tudnak összejönni, de ez nem gátolja őket brigádtevékenységükben. Évente több mint hatszáz óra társadalmi munkát végeznek, régóta patronálják az ikladi óvodásokat. Padokat csináltak a gyerekeknek, karbantartják, javítják felszerelési tárgyaikat, kedvezményes áron viszik az apróságokat utazásaikra. Nem ok nélkül elégedett munkájukkal az IMÍ sem, hiszen hétvégeken rengeteg különjáratot is vállalnak, ilyenkor mennek a gyáriaK Kirándulni, . szórakozni. Egy évben kétszer, háromszor nekik is vart idejük mozi- és színház- látogatásra, legutóbb a Vidám Színpadon jártak. Szerveznek sportvetélkedőket, részt vesznek a Volán kispályás üzemi labdarúgó-bajnokságán. Voltak már családostól Egerben, Pécsett és Tatán, őszre csehszlovákiai utat terveznek. A szokványosnak mondható felsorolást ki kell egészíteni Bársony Endrének, a szocialista brigádok versenyfelelősének szavaival. Az 'ikladi gépkocsivezetők ott vannak' a forgalombiztonsági és munkavédelmi vetélkedőkön, nyertes megyei és országos KRESZ- versenyt. Évi gázolaj-megtaka- ritásuk megközelíti a harmincezer litert, a technikai szemléken mindig a legjobb, 5-ös osztályzatot kapják. A Vezess balesetmentesen mozgalombán is jól szerepelnek, a múlt évben hárman vettek át 250, 500 és 750 ezer kilométeres elismerő jelvényt. Valentinyi Márton büszkén említi kiváló kapcsolatukat a nyugdíjba vonultakkal. Különösen emelt fővel néznek fel volt brigádvézetőjükre, Eglesz Oszkárra, aki tudása és emberi magatartása miatt most példakép előttük. A környéken sokakat oktatott a gépjárművezetés tudományára, többször volt kiváló dolgozó, első helyezést ért el országos KRESZ-vetélkedőn. A Szakma Kiváló Dolgozója jelvény mellé nvugdíjaztatásakor a Munka Érdemrend bronz fokozatát adományozták neki. Példaképüket igyekeznek követni a brigád tagjai. Idén átvették — immár hatodik — vállalati aranykoszorús brigádkitüntetésüket. Báskai Erzsébet Székely-évforduló Szadán ebben az évben is megtartják a hagyományos Székely Bertal'an-emlékün- nepséget, amelynek alkalmából május 10-én kiállítást nyitnak meg a festőművész családi fotóiból, valamint az egykori szövőkor munkáiból. A rendezők kérik a község lakosságát, hogy akinek birtokában vannak ilyen jellegű fotók, az kölcsönözze a kiállítás idejére. A fényképeket május 4-ig kérik bevinni . az iskolába. Hátlapjára írják rá, kit ábrázol, mikor készült. Gyorsan, észrevétlenül Minden munkát többféleképpen lehet végezni. Lassan, vontatottan, szervezet- lenül, vagy gyorsan, folyamatosan, szervezetten és rövid határidővel. Hogy a két végletből melyik valósul meg, az sokban függ az irányítóktól. Az első jó példával a Gödöllő Áruház rekonstrukciós mnkálatainál találkozhattunk. A munkafolyamatok olyan gördülékenyek voltak, hogy a vásárló alig vett észre fennakadást. A kiszolgálás folyamatos és szinte zavartalan volt. A második jó példával a napokban találkoztam. Aki mostanában belép a Dózsa György úton levő Joli presszóba, nagyon meglepődik. Az egyik napról a másikra szinte megváltozott minden. Nagyon sokan kérdezgették Veres Lásziónétól és Péter Ágnestől, mi történt? Mintha nagyobb lenne a helyiség. Több lenne a fény. Teljesen más az esztétikai hatás, s ez hangulatilag is befolyásolja a .vendégeket. Más beülni a füstös, sötét, komor falak közé. s megint más egy világos, üde helyi-- ségbe. A szakemberek itt is nagyon jó munkát végeztek gyorsan, észrevétlenül. Cs. M. I
