Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-28 / 124. szám
4 IMrfqp 1987. MÁJUS 28., CSÜTÖRTÖK Villanófény örültünk annak, amikor a Budapesti Közlekedési Vállalat az elmúlt év tavaszán megkezdte a pomázi HEV-állomás és a pályatest egy részének kicserélését. Valóban elhasználódtak a sínek, megsüllyedt a töltés és olyanokat döccent a szerelvény, hogy csaknem összeharaptuk a szánkat. Örültünk annak is, hogy a nagy átalakítást a BKV, ígéretéhez híven, az utazó- közönsér viszonylag kevés zavarásával oldotta meg. Most már hosszú idő óta a* utolsó simításokat végzik. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a nagy mű elkészült. Sajnos az elégedetlenség moraja egyre erősebben hallatszik a pomázi állomás fedett terasza alól. Miért morognak az emberek? Mert számunkra teljesen érthetetlen módon kerítést húztak az épület elé, úgy hogy a szerelvényt csak jókora kerülővel lehet megközelíteni. S ez valóban komoly gond, nem pedig valamiféle szőrszálhasogató kicsinyeskedés. Esőben, rossz időben ugyanis lehetetlen elérni a vonatot a fedett terasz alól startolva. Ugyanis a Szentendre felőli kanyarban olyan hirtelen tűnnek fel a kocsik, hogy lehetetlen a kerítést megkerülni, s a túlsó oldalról beszállni az indításig terjedő időben. Ráadásul az első vágány és az épület közé egy váltót helyeztek el, mintegy 30 centiméter szélességűre szűkítve az utat, ügy, hogy e helyen a később érkezők csak egyesével juthatnak át. Józan ésszel nem lehet magyarázni, hogy a szerelvényhez vezető átjárót miért nem az állomásépülettel szemben vagy annak a közelében helyeztek el. S ami még cifrább: a megálló Szentendre felé eső oldalán szép park volt. Gondozott díszcserjékkel, gyepszőnyeggel, padokkal, utakkal. Kora tavasztól késő őszig szívesen üldögéltek itt a vonatra várók. Nos, a park most is megvan, minden kellékével együtt, de szigorúan körülzárták magas drótkerítéssel. Az emberek állnak, s kívülről nézik a szép zöld környezetben leülésre csábító padokat. Bejutni azonban nem lehet. Amikor e sorokat írom, egy markológép és egy teherautó az állomás Budapest felé eső oldalának parkjában dolgozik. Markolja a földet. Körülötte zöld és padok. Attól félek, kerítést építenek.., SZENTENDREI ^cman A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Csak egy óráig Kevés a pénz az utakra Olvasóink szerkesztőségünk közbenjárását kérték a Szatmári út felső részén található kátyúk betömése érdekében. Egyben azt is kérdezték, hogy miért nem aszfaltozzák le végig a Római sánc utca egy részének átépítése után az említett utat, mert úgymond, az a forgalomelterelés miatt ment tönkre. A városi tanácson Höröm- pöné Koráth Judit, a városüzemeltetési osztály főelőadója elmondta, hogy a Római sánc utca átépítése miatt csak a Szatmári utca Mathiász utca alatti szakaszára helyezték át a tehergépkocsi-forgalmat. A burkolat itt valóban károsodott, ezért az a rész hat méter széles aszfaltszőnyeget kapott, s jelenleg a város legjobb útja. A Szatmári utca felső szakaszán csak személygépkocsik járhatnak, ezek kárt nem tettek. A két kátyút már betömték, de a munka még nincs kész. Rövidesen befejezik. A főelőadó elmondta még. hogy sokan nem tudják, mi történik a HÉV-nél lévő parkolóban. Miért barikádozták el az ABC-t? Nos, a munkát a tanács rendelte meg, mert a régi burkolat már baleset- veszélyes volt. A lépcsőket is kijavítják az Óbuda Tsz Park I-es ágazatának dolgozói. A helyükre kerülnek a parkolóban álló toronyépület, — lapunkban is szóvá tett — hiányzó burkolólemezei. A jelentős felfordulásért a tanács a lakosság türelmét kéri. A HÉV-végállomás melletti parkolóról szóló hír az is, hogy rövidesen öt forintot kell fizetni a járműtulajdonosoknak egyórás várakozásért. Maximum 60 percig tartózkodhatnak itt, aztán el kell hagyniuk a területet. Az intézkedésre ez esetben lakossági kérésre kerül sor. Sokan ugyanis már reggel ideálltak, ledolgozták a munkaidejüket a fővárosban, s este elvitték az autójukat. Pedig a parkoló azok számára készült, akik bevásárolni érkeznek. A huzamos ideig kocsit pihentetni kívánókat várja az ABC és a benzinkút közötti, 'valaProgramterv 1990-ig Beszédes adatok Vísegrdd Nagyközség Tanácsának végrehajtó bizottsága a legutóbbi ülésén több fontos napirendi pontot tárgyalt. Az 1990-ig szóló szociálpolitikai elképzelések megalapozásához felmérés készült a település lakóiról. Visegrádon jelenleg 1628-an élnek. 306-an 14 éven aluliak, 206-an viszont 70 éven felüliek. A nyugdíjasok összesen csaknem 450-en vannak. A statisztikából kiderül, hogy a lakosság több mint egynegyede 60 éven felüli. De igen magas a megváltozott és csökkent munkaképességű visegrádiak létszáma is. A körzeti orvosi nyilvántartás alapján ők 337-ert vannak, közülük 250-en munkaképes korúak, A nyugalomba vonultak kőéül 80 főnek kevesebb a havi járandósága 2500 forintnál, további 100-nak pedig 2500 és 3500 forint között van. Mindössze 47 nyugdíjas kap havonta 4500 forinton felüli összeget. A végrehajtó bizottság az adatok és az erre épülő elemié« alapján íeladattervet fogadott el, amelyet még ebben a hónapban a tanácsülés elé terjesztenek. mint a Rózsakerti-lakótelep melletti parkoló, a 11-es út másik oldalán, 100 méteren belül. (Megjegyezzük, hogy ez utóbbit alig használják. Alig 2-3 kocsi árválkodik ott napokon át.) E helyeken ezután sem kell fizetni a várakozásért. A témánál maradva: biztosan sok olvasó örömmel hallja, hogy ebben az évben elkészül a Törökvölgyi—Egressy úti csomópont. Jelenleg a terveken dolgoznak. Ha a tanácsnak marad pénze, a szerb kálvária körüli kockakövet is aszfaltra cserélik. A Kada-csúcson is útépítőket láthatnak majd. Az üdülőtelepiét kiszolgáló utat a lakosság és a tanács közösen fizeti. Sajnos más lényeges beruházás e téren nem lesz. Hozzászólás cikkünkhöz Ismét a pap szigeti mellékágról A Szentendrei Hírlap 1987. május 14-i számában a „Villanófény” című írás szíven ütött. „Évekkel ezelőtt már közzétet. tűk néhány szakember véleményét, mely szerint a pap-szigeti Duna-ág kotrása ablakon kidobott pénz.” Elöljáróban leszögezem, jómagam nem ezen a véleményen vagyok, mivel korábban sem értettem e nézetet, egyik kezdeményezője és megvalósítója voltam a kotrásnak, a gát elbontásának, majd a híd megépítésének. Kinek van igaza? Igazságot csak a jövő oszthat, én csak a saját érveimet sorolhatom fel. Vastag irodalma van már a témának. Egy idős szentendrei polgár — Huba Antal — írta a Pap-szigetről: Gyors eliszaposodás „... visszaemlékszem azokra a napokra, amikor még csak ladikkal járt ki-be a három tulajdonos, a Pap-szigetre, még milyen mozgása volt a víznek ... Istenemre! Milyen szép és vadregényes volt a sziget valaha, a természet milyen va___., rázsossá tette. De az ember be1 987-ben leavatkozott és elrontotta a ' szépet és a jót.” Szerződések az ellátásért Bő választékot ígérnek A város és a körzet áruellátását alapvetően meghatározza a Szentendre és Vidéke Áfész. Ügy tűnik, hogy a cég 1987 turistaszezonjára megpróbált felkészülni. Többek között megkötötték a szerződést a Duna Élelmiszer- és Vegyi- áru-kereskedelmi Vállalat esztergomi, Buda vidéki és tatai fiókjaival. Ennek értelmében a Buda vidéki fiók a nyári hónapokban a nagyobb boltok részére havonta nem kétszer, hanem háromszor fogja szállítani a megrendelt élelmiszereket. Az esztergomi fiók pedjg június 1-jétől hetente je lenik meg tehergépkocsijaival Visegrádon, Dunabogdányban és a szigeten fekvő községekben. A tatai fiók az eddigi havi egyszeri szállítás helyett kétszer fog árut fuvarozni. Remélhetőleg javítani fogja az ellátást, hogy a tejipari vállalat naponta kétszer is ellátja tejjel a nagyobb üzleteket. Sőt, megállapodás született arról is, hogy ha valamelyik egység 100 liternél több tejet kér, délben azt is megkaphatja. A kenyeret és péksüteményt Szentendrére és körzetébe az idén is az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat szállítja. Az Áfész azonban a boltjai vezetői részére lehetőséget adott arra is, hogy azok a magánsütödékből közvetlenül szerezzék be az árukat. Tőkehúsból és töltelékáruból a Győri, a Leletmentés Lepencénél Megkezdődtek a régészeti feltárások a Dunakanyarnak azon a területein, amelyek a Bős—Nagymaros vízi erőmű építése miatt víz alá kerülnek. Visegrád mellett, a lepencei részen a Mátyás Király Múzeum két régésze: Gróf Péter és dr. Groh Dániel végeznek ásatásokat. A kutatóárokban bronz-, római és Árpád-kori településszintek nyomaira bukkantak. Budapesti, a Komárom Megyei, a Váci Húsipari Vállalatok és a Kék-Duna Szak- szövetkezet biztosítja a szükséges mennyiséget. A kereskedők azonban közvetlenül a húsüzemből is szállíthatnak az üzletekbe. A Budapesti Baromfi-feldolgozó Vállalattól és az Óbuda Tsz-tőr az Áfész 249’torma előhűtött baromfit, 121 tonna fagyasztott baromfit és 1,4 tonna szárnyasfelvágottat vár. S hogy az édesszájúak se panaszkodhassanak, a Skála Sasad Gt 2100 karton jégkrémet szállít a Dunakanyarba. Az ennivalók után most az innivalókról! A Promontorvin Vállalat szentendrei Márkaüzeme, az Erdei Termék Vállalat, a Budapesti Likőripari Vállalat és a Fővárosi Ásványvíz- és Jégipari Vállalat 2 decis és 2,5 deeds palackokból 3 millió 262 ezer, literesekből 622 ezer üveggel szállít a térség lakóinak és a turistáknak. Mindezeket a szobi szörpüzemtől és az Erdei Termék Vállalattól vásárolt 50 tonna szörp egészíti ki. Borból 2700 hektoliter, vermutból 150 hektoliter, pezsgőből pedig 35 ezer palack vár megvételre. Ügy tűnik, sörből ismét hiány lesz, hiszen csak 2Í ezer hektoliter sör átvételére van biztosíték. Nem közömbös a lakosságnak az ellátás mellett az sem, hogy a kistermelőktől menynyi gyümölcsöt tud felvásárolni a Szentendre és Vidéke Áfész. Cseresznyéből, málnából, szamócából, egresből, meggyből, piros és fekete ri- bizliből mintegy 6 ezer 260 mázsát várnak a pomázi, szentendrei, pilisszentlászlói, pócsmegyeri, szigetmonostori, tahitótfalui és dunabogdányi felvásárló telepeken. A Környei Mezőgazdasági Kombináttal kötött szerződésben az áll, hogy az áfész-nek 500 mázsa nyulat kell leszállítania. Minderre megvan a fedezet a kistenyésztőkkel kötött megállapodásokban. A Hungaronektár Vállalat 200 mázsa mézet vár körzetünk méhészeitől. Mindez azt bizonyítja, hogy az áfész megpróbál mindent megtenni a lakosság ellátása, s a vele kapcsolatban álló kistermelők foglalkoztatása érdekében. A bolthálózat elavultságát, a munkaerőgondokat ismerve azonban nem merjük állítani, hogy az ellátás 1987 turista- szezonjában jobb lesz az előző éviekénél. Sőt, annak is örülünk, ha — divatos szóval élve — szinten maradunk. Valóban. A jó sodrású, mély vizű mellékágat 1961-ben gáttal zárták el, hogy a civilizált ember betehesse a paradicsomi szigetre a lábát. Gyors eliszaposodás lett a következménye. Nem telt el egy évtized se, s hatalmas, két méter átmérőjű acélátereszeket építettek a gátba, hogy a mellékág vizét átengedje. Ez sem oldotta meg azonban a gát által okozott beavatkozás káros következményeit. Amikor a budapesti vízmércén 250 centiméter alá süllyedt a vízállás, megszűnt a vízátfolyás az átereszek magas küszöbszintje miatt. Márpedig az ilyen alacsony vízállás tartóssága eléri évente a 200—220 napot. (Az egyik vízügyi vezető írásából idéztem.) A feltöltődés olyan mértékűvé vált, hogy 1983 őszén száraz lábbal át lehetett menni a szigetre a kiszáradt felvízi medren keresztül. De nem csak ez zavarta a környezetet. A vízi növényzettel dúsan benőtt, bűzös mellékág a patkányok kedvenc „szabadidőközpontjává" vált. Magas költségek Nem volt olyan lakossági fórum azokban az években, ahol a tősgyökeres szentendreiek a betelepült üdülőtulajdonosokkal egységben ne szidták volna a város vezetését, amiért eltűri ezt» az állapotot. Miért nem építettek annak idején hidat? A helyzet akkor mozdult ki a holtpontról, amikor kotrási tervet, majd egy híd tervét — többféle változatban — elkészítettük. Az OVH, a KDIB és a megyei tanács is erkölcsileg, később anyagilag támogatta elképzelésünket. Mi volt az? Részleges mederkotrás a gát felett, a "gát elbontása, majd híd építése.. Egy mondatban leírni milyen egyszerű, de megvalósítani? 1983 októbere és 1984 januárja között — hihetetlen gyorsan — minden felmerülő nehézség ellenére, sikerült. Amikor ezt tettük, tisztában voltunk azzal, hogy a mellékág eredeti állapotát sajnos már nem tudjuk visszaállítani, a rendkívül magas költségek miatt. Ezért lett a felvíti rész csökkentett szélességében kikotorva. Azt is tudtuk, hogy a végleges megoldás a Szentend- rei-Duna sodrásvonalának helyreállítása a „derecskéi” forgó felett, ahogy korábban volt. Ez valamikor egy folyamszabályozó kotrás miatt változott meg a mellékág kárára. A vízügyi szakemberek jól tudják, hogy a hajózás érdekében a Duna valamennyi szigetét. mellékágát megszüntetni kőgátakkál ésszerűtlen lenne, s a gazdaság teherbíró képességével sem lenne arányban. Kőgátakban gondolkodva Mi lenne Esztergommal a Prímás-sziget, Szentendrével a Pap-sziget, Budapesttel az Óbudai-, vagy a Csepel-sziget nélkül? Néhány vízügyi szakember — az elenyésző kisebbség — érzelemtől mentesen csak kőgátakban gondolkodik, és kövezett pontok közé akarja terelni a túlnyomó többség — a mi életünk — sodrását is. A Szentendrei-Duna egyébként sem a fő hajózó útvonal. A jövőben egyre több kavicsra lesz szükség az Építési és Városfejlesztési Minisztérium 2000-ig szóló építőanyag-ipari koncepciója szerint. Inkább abban segítsenek, hogy gazdaságos kavicskotrás révén a papszigeti mellékágba is jusson kellő sodrású víz. A megfelelő műszaki eszközök, a hatósági jogkör az ő kezükben van. Közös akarattal már megoldhattuk volna a pap-szigeti mellékág teljes (és nem részleges) rendezését is. Bízom abban, hogy erre egyszer sor fog kerülni. Aki járt már egyszer a Pap-szigeten, megérti, hogy miért kívánom ezt. Havass Imre, a Pest Megyei Tanács építési és vízügyi osztályának vezetőhelyettese A hulladékot át kell venni Nincs se sofőr, se hely Nemrégiben megszólított egyik ismerősöm, s arra kért, nézzek utána, hogy Szigetmonostor több pontján miért áll évek óta nagy halomban a község úttörői és lakossága által összegyűjtött vashulladék? Mert úgymond, micsoda dolog az, hogy kérik, noszogatják az embereket a gyűjtésre, alig telik el nap MÉH- reklám nélkül, s akkor senki nem viszi el az összehordott anyagot? A sors úgy hozta, hogy ugyanazon a napon Pomáz utcáit járva láttam a házak kapui előtt a lomtalanítási akció nyomán kitett rengeteg hulladékot. Vajon mi lesz a sorsuk, kérdeztem magamtól, s máris a szentendrei lerakat felé vettem utamat. De hadd legyek pontos: a Budapest és Vidéke Nyersanyag-hasznosító Vállalat helyi telepét látogattam meg. Az első benyomásom az volt, hogy az épületeket agyonnyomja az idehordott töméntelen lemez- és papírhulladék. El nem tudtam képzelni, hogy a Pomázon látott mennyiségnek miként tudnak helyt adni. Jankovics Gyula telepvezető aligha örül vendégeskedésemnek. — Tehetetlen vagyok, tárja szét a karjait. Az utat biztosítanom kell a hegyek között, a balesetért én felelek, a lemezárut és az acélforgácsot nem szállítják el, a vállalat sem tud vele mit kezdeni. Jártam a Soroksári úton, ott is ez a helyzet. Az iskolák akciói, a lomtalanítások most tavasszal egymást érik. A gyűjtő kiskereskedőktől sem tudom átvenni az anyagot, pedig azok ebből élnek. A szigetmonostori hulladékról nem tudok. Az igaz, hogy a Kék Duna Szakszövetkezetnél található összegyűjtött anyag, kértem őket, hogy várhassak a szállítással. A baj nem jár egyedül. A MÉH szentendrei telepén nincsen sofőr, 5200 forintért senki sem hajlandó itt dolgozni. Nemcsak a lemez- és acélfor- gács-hulladék „döglik”, hanem a rengeteg autógumi is. Még szerencse, hogy a vasöntvény é3 a papír továbbutazik, mert egyébként be kellene zárni a telepet. További tapogatózás után kiderült: ugyanebben a cipőben járnak Vácott, Pilisvörös- váron és másutt is a megye, sőt az ország lerakataiban. A kohászati ipar válsága miatt az eddigi partnerek, Ózd és Dunaújváros szinte semmit nem vesznek át a MÉH-től. A tröszt és a vállalat vezetői nagy erőfeszítést tesznek azért, hogy külföldön piacot találjanak a lemezhulladékoknak. A tárgyalások biztatóak. Azonban a nehézségek ellenére minden telepnek minden hulladékot éppúgy át kell venni, mint eddig. Sőt, az ösz- szegyűjtött anyagot be is szállítják. Akár a Kék Duna Szakszövetkezetnél, akár Szigetmonostoron gazosodik. Az utóbbi mondatokat nem én találtam ki, hanem dr. Kaposi Sándortól, a Budapest és Vidéke MÉH Vállalat vezérigazgató-helyettesétől hallottam. Az oldalt irta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdősi Ágnes
