Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-28 / 124. szám

4 IMrfqp 1987. MÁJUS 28., CSÜTÖRTÖK Villanófény örültünk annak, amikor a Budapesti Közlekedési Vállalat az elmúlt év tava­szán megkezdte a pomázi HEV-állomás és a pálya­test egy részének kicserélé­sét. Valóban elhasználódtak a sínek, megsüllyedt a töl­tés és olyanokat döccent a szerelvény, hogy csaknem összeharaptuk a szánkat. Örültünk annak is, hogy a nagy átalakítást a BKV, ígéretéhez híven, az utazó- közönsér viszonylag kevés zavarásával oldotta meg. Most már hosszú idő óta a* utolsó simításokat vég­zik. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a nagy mű el­készült. Sajnos az elégedet­lenség moraja egyre erő­sebben hallatszik a pomázi állomás fedett terasza alól. Miért morognak az em­berek? Mert számunkra teljesen érthetetlen módon kerítést húztak az épület elé, úgy hogy a szerelvényt csak jókora kerülővel lehet megközelíteni. S ez valóban komoly gond, nem pedig valamiféle szőrszálhasogató kicsinyeskedés. Esőben, rossz időben ugyanis lehe­tetlen elérni a vonatot a fedett terasz alól startolva. Ugyanis a Szentendre felőli kanyarban olyan hirtelen tűnnek fel a kocsik, hogy lehetetlen a kerítést meg­kerülni, s a túlsó oldalról beszállni az indításig terje­dő időben. Ráadásul az első vágány és az épület közé egy váltót helyeztek el, mintegy 30 centiméter szé­lességűre szűkítve az utat, ügy, hogy e helyen a ké­sőbb érkezők csak egyesé­vel juthatnak át. Józan ésszel nem lehet magya­rázni, hogy a szerelvényhez vezető átjárót miért nem az állomásépülettel szem­ben vagy annak a közelé­ben helyeztek el. S ami még cifrább: a megálló Szentendre felé eső oldalán szép park volt. Gondozott díszcserjékkel, gyepszőnyeggel, padokkal, utakkal. Kora tavasztól ké­ső őszig szívesen üldögéltek itt a vonatra várók. Nos, a park most is megvan, min­den kellékével együtt, de szigorúan körülzárták ma­gas drótkerítéssel. Az em­berek állnak, s kívülről né­zik a szép zöld környezet­ben leülésre csábító pado­kat. Bejutni azonban nem lehet. Amikor e sorokat írom, egy markológép és egy teherautó az állomás Buda­pest felé eső oldalának parkjában dolgozik. Mar­kolja a földet. Körülötte zöld és padok. Attól fé­lek, kerítést építenek.., SZENTENDREI ^cman A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Csak egy óráig Kevés a pénz az utakra Olvasóink szerkesztőségünk közbenjárását kérték a Szat­mári út felső részén találha­tó kátyúk betömése érdeké­ben. Egyben azt is kérdezték, hogy miért nem aszfaltozzák le végig a Római sánc utca egy részének átépítése után az említett utat, mert úgymond, az a forgalomelterelés miatt ment tönkre. A városi tanácson Höröm- pöné Koráth Judit, a város­üzemeltetési osztály főelőadó­ja elmondta, hogy a Római sánc utca átépítése miatt csak a Szatmári utca Mathiász utca alatti szakaszára helyezték át a tehergépkocsi-forgalmat. A burkolat itt valóban károso­dott, ezért az a rész hat méter széles aszfaltszőnyeget kapott, s jelenleg a város legjobb út­ja. A Szatmári utca felső sza­kaszán csak személygépkocsik járhatnak, ezek kárt nem tettek. A két kátyút már be­tömték, de a munka még nincs kész. Rövidesen befeje­zik. A főelőadó elmondta még. hogy sokan nem tudják, mi történik a HÉV-nél lévő par­kolóban. Miért barikádozták el az ABC-t? Nos, a munkát a tanács rendelte meg, mert a régi burkolat már baleset- veszélyes volt. A lépcsőket is kijavítják az Óbuda Tsz Park I-es ágazatának dolgozói. A helyükre kerülnek a parko­lóban álló toronyépület, — la­punkban is szóvá tett — hiányzó burkolólemezei. A je­lentős felfordulásért a tanács a lakosság türelmét kéri. A HÉV-végállomás melletti parkolóról szóló hír az is, hogy rövidesen öt forintot kell fizetni a járműtulajdono­soknak egyórás várakozásért. Maximum 60 percig tartóz­kodhatnak itt, aztán el kell hagyniuk a területet. Az in­tézkedésre ez esetben lakossá­gi kérésre kerül sor. Sokan ugyanis már reggel ideálltak, ledolgozták a munkaidejüket a fővárosban, s este elvitték az autójukat. Pedig a par­koló azok számára készült, akik bevásárolni érkeznek. A huzamos ideig kocsit pihentet­ni kívánókat várja az ABC és a benzinkút közötti, 'vala­Programterv 1990-ig Beszédes adatok Vísegrdd Nagyközség Taná­csának végrehajtó bizottsága a legutóbbi ülésén több fontos napirendi pontot tárgyalt. Az 1990-ig szóló szociálpolitikai elképzelések megalapozásához felmérés készült a település la­kóiról. Visegrádon jelenleg 1628-an élnek. 306-an 14 éven aluliak, 206-an viszont 70 éven felüliek. A nyugdíjasok össze­sen csaknem 450-en vannak. A statisztikából kiderül, hogy a lakosság több mint egynegye­de 60 éven felüli. De igen ma­gas a megváltozott és csökkent munkaképességű visegrádiak létszáma is. A körzeti orvosi nyilvántartás alapján ők 337-ert vannak, közülük 250-en mun­kaképes korúak, A nyugalomba vonultak kő­éül 80 főnek kevesebb a havi járandósága 2500 forintnál, to­vábbi 100-nak pedig 2500 és 3500 forint között van. Mind­össze 47 nyugdíjas kap havon­ta 4500 forinton felüli össze­get. A végrehajtó bizottság az adatok és az erre épülő elem­ié« alapján íeladattervet fo­gadott el, amelyet még ebben a hónapban a tanácsülés elé terjesztenek. mint a Rózsakerti-lakótelep melletti parkoló, a 11-es út másik oldalán, 100 méteren belül. (Megjegyezzük, hogy ez utóbbit alig használják. Alig 2-3 kocsi árválkodik ott napo­kon át.) E helyeken ezután sem kell fizetni a várakozá­sért. A témánál maradva: bizto­san sok olvasó örömmel hall­ja, hogy ebben az évben elké­szül a Törökvölgyi—Egressy úti csomópont. Jelenleg a ter­veken dolgoznak. Ha a ta­nácsnak marad pénze, a szerb kálvária körüli kockakövet is aszfaltra cserélik. A Kada-csúcson is útépítő­ket láthatnak majd. Az üdü­lőtelepiét kiszolgáló utat a la­kosság és a tanács közösen fi­zeti. Sajnos más lényeges beruházás e téren nem lesz. Hozzászólás cikkünkhöz Ismét a pap szigeti mellékágról A Szentendrei Hírlap 1987. május 14-i számában a „Villa­nófény” című írás szíven ütött. „Évekkel ezelőtt már közzétet. tűk néhány szakember vélemé­nyét, mely szerint a pap-szige­ti Duna-ág kotrása ablakon ki­dobott pénz.” Elöljáróban leszögezem, jó­magam nem ezen a vélemé­nyen vagyok, mivel korábban sem értettem e nézetet, egyik kezdeményezője és megvalósí­tója voltam a kotrásnak, a gát elbontásának, majd a híd meg­építésének. Kinek van igaza? Igazságot csak a jövő oszthat, én csak a saját érveimet sorol­hatom fel. Vastag irodalma van már a témának. Egy idős szentendrei polgár — Huba Antal — írta a Pap-szigetről: Gyors eliszaposodás „... visszaemlékszem azokra a napokra, amikor még csak ladikkal járt ki-be a három tu­lajdonos, a Pap-szigetre, még milyen mozgása volt a víz­nek ... Istenemre! Milyen szép és vadregényes volt a sziget valaha, a természet milyen va­___., rázsossá tette. De az ember be­1 987-ben leavatkozott és elrontotta a ' szépet és a jót.” Szerződések az ellátásért Bő választékot ígérnek A város és a körzet áruel­látását alapvetően meghatá­rozza a Szentendre és Vidéke Áfész. Ügy tűnik, hogy a cég 1987 turistaszezonjára megpró­bált felkészülni. Többek kö­zött megkötötték a szerződést a Duna Élelmiszer- és Vegyi- áru-kereskedelmi Vállalat esz­tergomi, Buda vidéki és ta­tai fiókjaival. Ennek értelmé­ben a Buda vidéki fiók a nyá­ri hónapokban a nagyobb bol­tok részére havonta nem két­szer, hanem háromszor fogja szállítani a megrendelt élel­miszereket. Az esztergomi fiók pedjg június 1-jétől hetente je lenik meg tehergépkocsijaival Visegrádon, Dunabogdányban és a szigeten fekvő községek­ben. A tatai fiók az eddigi ha­vi egyszeri szállítás helyett kétszer fog árut fuvarozni. Remélhetőleg javítani fogja az ellátást, hogy a tejipari vállalat naponta kétszer is el­látja tejjel a nagyobb üzle­teket. Sőt, megállapodás szüle­tett arról is, hogy ha vala­melyik egység 100 liternél több tejet kér, délben azt is megkaphatja. A kenyeret és péksüteményt Szentendrére és körzetébe az idén is az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat szállítja. Az Áfész azonban a boltjai veze­tői részére lehetőséget adott arra is, hogy azok a magán­sütödékből közvetlenül szerez­zék be az árukat. Tőkehúsból és töltelékáruból a Győri, a Leletmentés Lepencénél Megkezdődtek a régészeti feltárások a Dunakanyarnak azon a területein, amelyek a Bős—Nagymaros vízi erőmű épí­tése miatt víz alá kerülnek. Visegrád mellett, a lepencei ré­szen a Mátyás Király Múzeum két régésze: Gróf Péter és dr. Groh Dániel végeznek ásatásokat. A kutatóárokban bronz-, római és Árpád-kori településszintek nyomaira bukkantak. Budapesti, a Komárom Me­gyei, a Váci Húsipari Vállala­tok és a Kék-Duna Szak- szövetkezet biztosítja a szük­séges mennyiséget. A keres­kedők azonban közvetlenül a húsüzemből is szállíthatnak az üzletekbe. A Budapesti Baromfi-fel­dolgozó Vállalattól és az Óbu­da Tsz-tőr az Áfész 249’torma előhűtött baromfit, 121 tonna fagyasztott baromfit és 1,4 tonna szárnyasfelvágottat vár. S hogy az édesszájúak se panaszkodhassanak, a Skála Sasad Gt 2100 karton jégkré­met szállít a Dunakanyarba. Az ennivalók után most az innivalókról! A Promontorvin Vállalat szentendrei Márka­üzeme, az Erdei Termék Válla­lat, a Budapesti Likőripari Vállalat és a Fővárosi Ás­ványvíz- és Jégipari Vállalat 2 decis és 2,5 deeds palackok­ból 3 millió 262 ezer, litere­sekből 622 ezer üveggel szál­lít a térség lakóinak és a tu­ristáknak. Mindezeket a szobi szörpüzemtől és az Erdei Termék Vállalattól vásárolt 50 tonna szörp egészíti ki. Bor­ból 2700 hektoliter, vermutból 150 hektoliter, pezsgőből pe­dig 35 ezer palack vár megvé­telre. Ügy tűnik, sörből ismét hiány lesz, hiszen csak 2Í ezer hektoliter sör átvételére van biztosíték. Nem közömbös a lakosság­nak az ellátás mellett az sem, hogy a kistermelőktől meny­nyi gyümölcsöt tud felvásá­rolni a Szentendre és Vidéke Áfész. Cseresznyéből, málná­ból, szamócából, egresből, meggyből, piros és fekete ri- bizliből mintegy 6 ezer 260 mázsát várnak a pomázi, szentendrei, pilisszentlászlói, pócsmegyeri, szigetmonostori, tahitótfalui és dunabogdányi felvásárló telepeken. A Környei Mezőgazdasági Kombináttal kötött szerződés­ben az áll, hogy az áfész-nek 500 mázsa nyulat kell leszál­lítania. Minderre megvan a fedezet a kistenyésztőkkel kö­tött megállapodásokban. A Hungaronektár Vállalat 200 mázsa mézet vár körzetünk méhészeitől. Mindez azt bizo­nyítja, hogy az áfész meg­próbál mindent megtenni a lakosság ellátása, s a vele kapcsolatban álló kistermelők foglalkoztatása érdekében. A bolthálózat elavultságát, a munkaerőgondokat ismerve azonban nem merjük állítani, hogy az ellátás 1987 turista- szezonjában jobb lesz az előző éviekénél. Sőt, annak is örü­lünk, ha — divatos szóval él­ve — szinten maradunk. Valóban. A jó sodrású, mély vizű mellékágat 1961-ben gáttal zárták el, hogy a civilizált em­ber betehesse a paradicsomi szigetre a lábát. Gyors elisza­posodás lett a következménye. Nem telt el egy évtized se, s hatalmas, két méter átmérőjű acélátereszeket építettek a gátba, hogy a mellékág vizét átengedje. Ez sem oldotta meg azonban a gát által okozott beavatkozás káros következ­ményeit. Amikor a budapesti vízmércén 250 centiméter alá süllyedt a vízállás, megszűnt a vízátfolyás az átereszek ma­gas küszöbszintje miatt. Már­pedig az ilyen alacsony vízál­lás tartóssága eléri évente a 200—220 napot. (Az egyik víz­ügyi vezető írásából idéz­tem.) A feltöltődés olyan mérté­kűvé vált, hogy 1983 őszén szá­raz lábbal át lehetett menni a szigetre a kiszáradt felvízi medren keresztül. De nem csak ez zavarta a környezetet. A vízi növényzettel dúsan be­nőtt, bűzös mellékág a patká­nyok kedvenc „szabadidőköz­pontjává" vált. Magas költségek Nem volt olyan lakossági fórum azokban az években, ahol a tősgyökeres szentend­reiek a betelepült üdülőtulaj­donosokkal egységben ne szid­ták volna a város vezetését, amiért eltűri ezt» az állapotot. Miért nem építettek annak ide­jén hidat? A helyzet akkor mozdult ki a holtpontról, amikor kotrási tervet, majd egy híd tervét — többféle változatban — elké­szítettük. Az OVH, a KDIB és a megyei tanács is erkölcsi­leg, később anyagilag támogat­ta elképzelésünket. Mi volt az? Részleges mederkotrás a gát felett, a "gát elbontása, majd híd építése.. Egy mondatban leírni milyen egyszerű, de meg­valósítani? 1983 októbere és 1984 januárja között — hihe­tetlen gyorsan — minden fel­merülő nehézség ellenére, si­került. Amikor ezt tettük, tisztában voltunk azzal, hogy a mellék­ág eredeti állapotát sajnos már nem tudjuk visszaállítani, a rendkívül magas költségek miatt. Ezért lett a felvíti rész csökkentett szélességében ki­kotorva. Azt is tudtuk, hogy a végleges megoldás a Szentend- rei-Duna sodrásvonalának hely­reállítása a „derecskéi” forgó felett, ahogy korábban volt. Ez valamikor egy folyamsza­bályozó kotrás miatt változott meg a mellékág kárára. A vízügyi szakemberek jól tudják, hogy a hajózás érde­kében a Duna valamennyi szi­getét. mellékágát megszüntet­ni kőgátakkál ésszerűtlen len­ne, s a gazdaság teherbíró ké­pességével sem lenne arány­ban. Kőgátakban gondolkodva Mi lenne Esztergommal a Prímás-sziget, Szentendrével a Pap-sziget, Budapesttel az Óbudai-, vagy a Csepel-szi­get nélkül? Néhány vízügyi szakember — az elenyésző kisebbség — érzelemtől mentesen csak kő­gátakban gondolkodik, és kö­vezett pontok közé akarja te­relni a túlnyomó többség — a mi életünk — sodrását is. A Szentendrei-Duna egyéb­ként sem a fő hajózó útvonal. A jövőben egyre több kavics­ra lesz szükség az Építési és Városfejlesztési Minisztérium 2000-ig szóló építőanyag-ipari koncepciója szerint. Inkább ab­ban segítsenek, hogy gazdasá­gos kavicskotrás révén a pap­szigeti mellékágba is jusson kellő sodrású víz. A megfelelő műszaki esz­közök, a hatósági jogkör az ő kezükben van. Közös akarat­tal már megoldhattuk volna a pap-szigeti mellékág teljes (és nem részleges) rendezését is. Bízom abban, hogy erre egy­szer sor fog kerülni. Aki járt már egyszer a Pap-szigeten, megérti, hogy miért kívánom ezt. Havass Imre, a Pest Megyei Tanács építési és vízügyi osztályának vezetőhelyettese A hulladékot át kell venni Nincs se sofőr, se hely Nemrégiben megszólított egyik ismerősöm, s arra kért, nézzek utána, hogy Szigetmo­nostor több pontján miért áll évek óta nagy halomban a község úttörői és lakossága által összegyűjtött vashulla­dék? Mert úgymond, micsoda dolog az, hogy kérik, noszo­gatják az embereket a gyűj­tésre, alig telik el nap MÉH- reklám nélkül, s akkor senki nem viszi el az összehordott anyagot? A sors úgy hozta, hogy ugyanazon a napon Pomáz ut­cáit járva láttam a házak ka­pui előtt a lomtalanítási akció nyomán kitett rengeteg hulla­dékot. Vajon mi lesz a sor­suk, kérdeztem magamtól, s máris a szentendrei lerakat felé vettem utamat. De hadd legyek pontos: a Budapest és Vidéke Nyersanyag-hasznosító Vállalat helyi telepét látogat­tam meg. Az első benyomásom az volt, hogy az épületeket agyonnyomja az idehordott tö­méntelen lemez- és papírhul­ladék. El nem tudtam képzel­ni, hogy a Pomázon látott mennyiségnek miként tudnak helyt adni. Jankovics Gyula telepvezető aligha örül vendégeskedésem­nek. — Tehetetlen vagyok, tárja szét a karjait. Az utat bizto­sítanom kell a hegyek között, a balesetért én felelek, a le­mezárut és az acélforgácsot nem szállítják el, a vállalat sem tud vele mit kezdeni. Jártam a Soroksári úton, ott is ez a helyzet. Az iskolák ak­ciói, a lomtalanítások most ta­vasszal egymást érik. A gyűj­tő kiskereskedőktől sem tu­dom átvenni az anyagot, pedig azok ebből élnek. A szigetmo­nostori hulladékról nem tu­dok. Az igaz, hogy a Kék Du­na Szakszövetkezetnél találha­tó összegyűjtött anyag, kértem őket, hogy várhassak a szál­lítással. A baj nem jár egyedül. A MÉH szentendrei telepén nin­csen sofőr, 5200 forintért sen­ki sem hajlandó itt dolgozni. Nemcsak a lemez- és acélfor- gács-hulladék „döglik”, hanem a rengeteg autógumi is. Még szerencse, hogy a vasöntvény é3 a papír továbbutazik, mert egyébként be kellene zárni a telepet. További tapogatózás után kiderült: ugyanebben a cipő­ben járnak Vácott, Pilisvörös- váron és másutt is a megye, sőt az ország lerakataiban. A kohászati ipar válsága miatt az eddigi partnerek, Ózd és Dunaújváros szinte semmit nem vesznek át a MÉH-től. A tröszt és a vállalat vezetői nagy erőfeszítést tesznek azért, hogy külföldön piacot találjanak a lemezhulladékok­nak. A tárgyalások biztatóak. Azonban a nehézségek elle­nére minden telepnek minden hulladékot éppúgy át kell venni, mint eddig. Sőt, az ösz- szegyűjtött anyagot be is szál­lítják. Akár a Kék Duna Szakszövetkezetnél, akár Szi­getmonostoron gazosodik. Az utóbbi mondatokat nem én ta­láltam ki, hanem dr. Kaposi Sándortól, a Budapest és Vi­déke MÉH Vállalat vezérigaz­gató-helyettesétől hallottam. Az oldalt irta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdősi Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom