Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-27 / 123. szám

I 1987. MÁJUS 27.. SZERDA Szokatlan hangvételű meg. hívást vettem kézhez a mi­nap. Elkeseredett sorokkal kezdődött a nyomtatott szö­veg: A Barcsay gyermek­képzőművész kör és úttörő- csapat évek óta olyan súlyos — főleg bürokratikus erede­tű — problémákkal küzd, amelyek működését egyre in­kább akadályozzák, holott te­hetség, pedagógiai szaktudás és anyagi feltételek egyaránt rendelkezésére állnak. Cso­da-e, hogy meglepődtem? Ritkán fordul elő, hogy egy szülői munkaközösség hirdes­sen sajtótájékoztatót. A hét végén a •oudapesti Dembinszky utcában csak itt- ott lézengett egy-két ember, s az Erzsébetvárosi Művelő­dési Ház kapuja is magányo­san állta az eső csöndes ro­hamait. A sajtótájékoztatón, amely­re az emeleten került sor, a fővárosi és a VII. kerületi ta­nácsi, az úttörőszövetségi, mi­nisztériumi és egyéb meghí­vottak közül csupán Váci András, az Almássy téri sza­badidőközpont megbízott igazgatója jelent meg. Egye­lőre még ennek az intézmény­nek az égisze alá tartoznak. Barcsay Jenő nevével Itt kell elmondani, hogy nem a hagyományosan naiv, gyermeteg ábrázolások, alko­tások készítése jellemzi a csoportot; erről saját sze­memmel győződhettem meg. Nem véletlen, hogy a honi festészet nagy öregje, Barcsay Jenő — megismerve őket — hozzájárult, hogy felvegyék a nevét. Mindez nem volt elhi­bázott döntés, hiszen tevé­kenységükért 1983-ban a Nép­művelési Intézet nívódíjában részesültek. Általában 120— 130 növendéket foglalkoztat­nak, de nem csak fővárosia­kat. Pest megyéből — így pél­dául Pornódról, Szentendréről — is bejárnak a gyerekek a szakkör kedvéért. Mi jelenti ehhez a vonzerőt? A közös alkotás öröme, az a színes, belső világ, amelyet a rajzok segítségével jeleníthetnek meg — s nem utolsósorban a siker élménye. Minden nyáron jó hangula­tú alkotótáborban vesznek részt. Vezetőjük Dombyné Szántó Melánia, ö igazi szív- emberként tűzte maga elé 18 évvel ezelőtt a felnövekvő nemzedék vizuál-esztétikai ne­velését. Tette ezt igen ered­ményesen, hiszen az utóbbi három évben 73 felvételiző­jüknek csaknem a fele, 36 fia­tal reménység került be a Képző- és Iparművészeti Szak- középiskolába. További ered­ményeik is tiszteletet paran­csolnak. Több országos, to­vábbá a debreceni, a finn és a lengyel nemzetközi gyer- mekrajz-pályázaton nyertek különböző díjakat, oklevele­ket, jutalmakat. Kiállításokat rendeznek, s komoly megren­deléseket is kaptak. így a Ma­gyar Hirdető felkérésére filme­ket, a Móra Könyvkiadónak a Gilgames eposzt és az Eta- na történetet, a Hanglemez- gyártó Vállalatnak pedig a Diótörő-lemezt és -kazettát il­lusztrálták. De ők készítették a ’83-as őszi BNV Interplay- expo képgrafikáit, a Képző- művészeti Alap Kiadóvállala­ta pedig öt képeslaptervüket vásárolta meg forgalmazásra. Gigászi kérdőjel Ügyességüket hirdette az Or­mánság túra ’84 100—100 da­rab emlékplakettje is. Leg­utóbbi nagy sikerüket 1986 áprilisában érték el: Bécsben, a magyar héten ők képvisel­ték hazánk gyermektársadal­mát a Gyermekszemmel Ma­gyarországról című tárlattal, amelyet dr. Köpeczi Béla mű­velődési miniszter és Varga Imrg szobrászművész nyitott meg. Az osztrák főváros Pe­dagógiai Akadémiáján kilenc­vennégy rajz mutatta be az ábrázolt témákon keresztül a magyar vidék életét és folk­lórját; színesen, látványosan. Működésük elé jó Ideig nem tornyosultak akadályok. Több ízben kaptak anyagi támoga­tást a Népművelési Intézettől, a Fővárosi Tanácstól, a Nép­rajzi Múzeumtól, valamint az V. kerületi úttörőelnökségtől, és segítette fejlődésüket a So­ros-alapítványtól pályázat út­ján elnyert ösztöndíj. Manap­ság mégis gigászi, fenyegető kérdőjel magasodik föléjük. Mint úttörőcsapat, önálló jogi személynek számítanak. Ez annyit jelent, hogy függet­lenül intézhetik ügyeiket, nem kell mindehhez a központ ál­dását kérniük. S itt kezdőd­tek a bajok. A „Ház” akkori igazgatója azt akarta elérni (presztízsből?), hogy fogadják el a házirendjüket. A szerző­dést — az önállóság veszélyez­tetése miatt — Dombyné — a szülői munkaközösség egyet­értésével — csak jogfenntar­tással írta alá. Többször is megállapodtak az illetékesek­kel, hogy leülnek megbeszélni a vitás kérdéseket, ám mind­ez jószerével csak ígéret ma­radt. Pedig korrekt együttmű­ködési tervezetet próbáltak ki- ötleni jogász bevonásával, ám Almássy téri „gazdáikat” csak a szerződés érdekelte, amit végül is elfogadtak. Mindez csupán előjátéknak bizonyult. Ismert tény, hogy gazdasági nehézségeink a kultúra terü­letén is beszűkítik a lehetősé­geket. Nos, mint Váci And­rástól megtudtuk, a szabad­időközpont is kisebb állami támogatásban részesül, mint korábban. így aztán úgy dön­töttek, hogy felszámolják az Erzsébetvárosi Művelődési Há­zat. A benne működő nyug­díjasklubot és a Rembrandt grafikai kört megtartják, a gyermekcsoportnak azonban mennie kell. Ezt már két-há- rom éve rebesgették, írásban értesítést azonban mind a mai napig nem kaptak erről! Ennek ellenére minden al­kalmazottnak a fülébe jutott. (Kitől?) így aztán tavaly nyá­ron már úgy mentek el a Tol­na megyei Györkre táborozni, hogy nem tudták, lesz-e fedél a fejük fölött, mire visszatér­nek. Akkor még kaptak egy év haladékot. Erről az idén már nem ábrándozhatnak. Legké­sőbb szeptemberig át kell ad­niuk az intézmény kulcsát. Ha nem is túl nagy meggyő­ződéssel. de kerestek számuk­ra új otthont. Gondoltak az Almássy utcai pincék rendbe hozatalára, ám senkinek sem érte meg a befektetendő egy­millió forintot. Tehát meg kell szabadulni a gyerekektől. A szakkör 400 ezer forintjá­ba került a központnak. A szülők akár azt is vállalnák, hogy befizetik az egy sze­mélyre jutó 280—300 forintot havonta, s ez a kiadás máris megtérülne. Váci András azonban csak mosolygott az érven az újság­írók előtt, majd elmagyarázta, hogy a festés, a többi karban­tartás ennél jóval nagyobb összegeket emészt fel. Mi azon­ban nem hisszük, hogy ez olyan hatalmas tételként jönne számításba. Persze most már fölösleges az után nyomozni, miért nem érzik magukénak az eredményes csoportot, és — igazi művészemberként meg­lehetősen rossz diplomatának számító — vezetőjüket. Az a legfontosabb, hogy ne essen szét a kis közösség. A Fővá­rosi Tanács azonban eddig csupán egyetlen esélyt adott nekik. A Krisztina téri álta­lános iskola alagsorában levő három helyiséget, amely ösz- szességében háromnegyede az eddig sem túl tágas, jelen­legi területüknek, s alkalmat­lan is az érdemi tevékenység­re. A patthelyzet Ami bizonyos: eddigi ottho­nukat ősszel üresen át kell adniuk. Olyan jelzés, hogy to­vábbra is napirenden lenne a problémájuk, nem érkezett hozzájuk. Patthelyzet? Dom­byné Szántó Melánia szavai jutnak az eszembe: A mi te­vékenységünk a szó nemes értelmében úttörő. Arra töre­kedtünk mindig, hogy gyere­keink életében visszaállítsuk a hitet, az értékes és értéket teremtő életforma, a jó ízlés, esztétika és erkölcs összetar­tozása iránt. Hogyan kell dol­goznunk, meddig kell még időről időre bizonyítanunk, hogy végre megszűnjön a lét­bizonytalanság? — Ez a két­ségbeesett kérdés visszhang­zott a fülemben kilépve az utcára. S arra gondoltam: a hét végén itt a gyermek­nap ... Prukner Zoltán Tudományos vizsgálatok Kutatófilm-alap Kutatófilmalapot létesített ez évtől a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, hogy az egyes akadémiai kutatóhelyek szakmai munkáját új eszköz­zel segítse, illetve ezzel is szemléltethessék a kutatási eredményeket. A filmtechni­kai eszközök ott használha­tók fel, ahol a kutatás mene­téhez, eredményességéhez fontos a reprodukálás vagy dokumentálás filmen. A kutatófilmalapot az MTA Műszerügyi és Méréstechnikai Szolgálata kezeli; ide fordul­hatnak igényeikkel a kutató­helyek, a kutatófilmet a szol­gálat munkatársai készítik eL K IALLITOTERMEKBOL Falusi hétköznapok festői £ Ezüst György SZOT-dijas £ festőművész tárlata a Csók £ István Galériában és Tá­ji kács Zoltán festőművész új anyaga egyaránt a mai na- pig tekinthető meg a győri V 2 bemutatóteremben. Mindkét alkotó munkás­ságának jellemzője, hogy első élményeiket vidéken szerez­ték és mindketten a főváros­ban élnek. Ezüst György és Takács Zoltán is bemutatko­zott megyénkben. Ezüst 1980- ban Dabason, Takács 1984-ben szülőfalujában, lsaszegen. Van még egy találkozási pontjuk — a ló. Ezüst György az em­ber társának mutatja be, együtt dolgoznak, küzdenek az életért, azonos a sorsuk. Ta­kács Zoltán lova a táj köz­pontja, a szépség szimbóluma. Mindkét megközelítés igaz és vonzó. Rajzi emlékképek Ezüst György 1935-ben szü­letett Békéscsabán. A Képző- művészeti Főiskola elvégzése után tanulmányúton járt Len­gyelországban, Jugoszláviában, C- 'iSzlovákiában, Ausztriában és Olaszországban, önálló ki­állításokon mutatkozott be többször is Budapesten, továb­bá Békéscsabán, Debrecenben, Oroszlányban, Szolnokon. El­nyerte a városi tanács külön- díját Békéscsabán, Hatvanban bronzdiplomában részesült. 1976-ban Nagymaros-emlék- plakettet kapott, kitüntették a Medgyessy-é remmel. Munkáit láthatta a külföldi közönség is Jugoszláviában, Pozsony­ban, Nyitrán, Meránóban, Máltán, Ausztriában és Köln­ben. Lényeglátása közvetlen, erénye, hogy a hétköznapok eseményeinek festője. Van ér­zéke érinteni a kétkezi dolgo­zók valóságos életét — a kis dolgok drámáját, örömét. Mű­vészetének sarkalatos pontja az emlékezés. Szinte minden festménye emlékkép — város­ban festett falusi idill, az ifjú­ság. így látja, láttatja este vo­nuló ménesét, az udvarban várakozó szekeret, békési ar­cokat, embereket. Útirajzok­ban számol be rajzi, festői él­ményeiről az Alpokban, üde itáliai képei is számottevőek. A táj és az ember Ugyanez a természetesség jellemző Takács Zoltánra is. Ehhez társul kivételes rajz­tudása, páratlan munkabírása és szorgalma. Több egyéni tárlata nyílt lsaszegen, továb­DIOFIGYE LO BAGOLY. A Magyar Rádió ünnepi műsorának szombat es­ti utolsó hosszabb lélegzetű adását Győrffy Miklós szer­kesztette és vezette. A három izgalmas probléma közül az egyik a húsz-harminc évesek jövőképe. Minden társadalom, ban létkérdés, a szellemi, fizi­kai teljesítőképességünk zálo­ga, hogy a fiatalság miként akar és tud részt venni a gaz­dasági, társadalmi haladás fo­lyamatában. Egyetemistákat, munkásfiatalokat kérdeztek meg arról, hogyan látják jövő­jüket. Szemérmesen és görcsö­sen válaszoltak. Sok olyan köz­hely hangzott el, amely miatt a válaszok veszítettek hiteles­ségükből. Beszéltek a nem lé­tezőről: például alkotásra kész­tető szellemi közeget teremtő közösségekről — imperativu- sokban. Persze vannak ne­hézségek, mondták, a szokásos fordulattal élve, elvéve igy a probléma élét. Tíz évvel ezelőtt — a társa­dalomtudósok felmérése sze­rint — körülbelül ugyanennyi esztendő kellett ahhoz, hogy b "‘ületes állami fizetésből sporolgatva egy lakást össze­hozzon egy fiatal. Ma, nem túl­zó számítások szerint, éppen a duplája, húsz év kell ugyaneh­hez. A lakás persze csak az egyik, de a legfontosabb alapfeltéte­le bármilyen színvonalas fizi­kai, szellemi alkotó tevékeny­ségnek. Óvatosan és szintén közhelyeket ismételgetve nyi­latkoztak arról is, hogy a mun­kahelyen milyen az előbbre jutás lehetősége. A riporter ugyan igyekezett provokálni, de nemigen sikerült értelmes válaszokat kicsikarnia. Tud­juk, hogy komoly problémák vannak a stafétabot átadásá­ban. Például a műszaki értel­miség helyzete — amivel eddig minden tömegkommunikációs intézmény rengeteget foglal­kozott — az elmúlt években nem változott. A műszaki ve­zető értelmiségnek még min­dig közel 40 százaléka nem rendelkezik a beosztásának megfelelő végzettséggel, és a pályakezdő mérnököknek pe­dig ugyanennyi, tehát 40 szá­zaléka, alulfoglalkoztatott. Nem sikerült megállítani a pályael­hagyók folyamát. Nem esett szó arról az aggasztó tényről sem, hogy a fiatalok körében nő a bűnözés, gyakori az ön­pusztítás. Ez biztos fokmérője annak, hogy sokan látják kilá­tástalannak a helyzetet. A probléma, azt hiszem, megér­ne még jó néhány „misét”, szé­lesebb réteget bevonó kerek- asztal-beszélgetést. GONDOLAT—JEL. A rádió vasárnap délelőtti kulturális hetilapja többek között egy ér­dekes körkérdéssel fordult a Ezüst György: Lovak bá Budapesten, Zalaegersze­gen, Egerben, Gyöngyösön, i. indszenten, Kaposvárott, Ta­polcán. Részt vett A női szép­ség rajzban. Az erdők világa, a Vadászat a művészetben cí­mű pályázatokon, remek port­réval szerepelt a Kenyér a képzőművészetben című orszá­gos kiállításon. Sok képe ke­rült hazai és angliai, ausztriai, német és amerikai köz- és magángyűjteménybe. Ö is Budapesten él, de a fa­lut festi; az ország megannyi tá^át, a Balatont, Tisza-partot, az alföldi tanyákat. A táj és az ember, a környezet és a fi­gura egységét ragadja meg műveiben. Ez ritka képesség jele, s mindenekelőtt kima­gasló mesterségbeli tudásának bizonyítéka. Ehhez járul szor­galma és invenciója, amely minden színre, formára, a valóság új építményére figyel — az ábrázolás és a jelenítés nemes szándékával. Ezüst Györgyhöz hasonlóan, ő is ki­váló portrékat festett. Emlé­kezetes Dénes Zsófiáról kom­ponál' arcmása, amely mű­vészi érték és irodalomtörté­neti emlék Ady egyik asszo­nyáról. Losonci Miklós velünk szomszédos országok kulturális területen dolgozó szakembereihez: napjainkban nő vagy csökken-e a kultúra jelentősége, szerepe? Hozzájá­rul-e a tévé és a rádió kultu­ráltsági szintünk emeléséhez? Mindannyian egyetértettek ab­ban, hogy a kultúra szerepe csökkent. Még a Szovjetunió­ban is az anyagi javak meg­szerzésére irányuló vágy erő­sebb, mint a műveltség utáni szomj. A tévé és rádió szere­pének megítélésében eltértek a vélemények, de mindenki el­képzelhetőnek tartotta, hogy a hirözönben és a szórakoztató műsorok kavalkádjában lehet­nek azért olyan adások is, amelyek a magasabb szellemi igényt elégítik ki. RÁZÓS ÚTON. Bajor Nagy Ernő 10 percben szedte cso­korba a barátsággal kapcsola­tos gondolatait. Űj igazságokat ugyan nem fedezett fel, mégis újszerű volt a gondolatmenet. Egyéni színnel, ízzel épültek gondolatai közé a régen ismert alapigazságok, mint például: a kipróbált ellenség többet ér, mint a szeszélyes jóbarát, avagy a barátság próbakövt a baj. A műsor után azt hiszem, mindenki tovább szövögethet­te magában arról a gondola­tait, ami mostanában hiány­zik. Űjj Írisz MOZIMŰSOR május 28-ától június 3-áig ABONY 28—29: Ufó Arizonában* 30—31: Végre vasárnap* (este) 31: Csutak és a szürke ló (du.) 1— 2: A tuareg bosszúja* BAG, Autós kertmozi 28: Montreali bankrablás 29: Az elveszett frigyláda fosztogatói 30: Indiana Jones és a végzet temploma 1: A smaragd románca* 2: Hóbortos népség II. 3: Szemünk fénye BUDAÖRS 28—29: Gyanús árnyak 28—31: Mesebolt (du.) 30—31: Ezüstálarcos 1— 2: Laura CEGLÉD, Szabadság 28—31: A kis Műk története (du.) 28— 3: Én a vízilovakkal vagyok (este) 1— 3: A kis hableány (du.) DABAS 28—29: Hivatalos változat* 30—31: Annie 1: A smaragd románca* DABAS, Autós kertmozi 28—31: Tánckar 1— 3: Becéző szavak DUNAHARASZTI 28— 29: Gyanús árnyak 30— 31: Tű a szénakazalban** (este) 31: Elpido Valdes (du.) 1— 2: Flor asszony és két férje* DUNAKESZI, Vörös Csillog 28: Seriff az égből 29— 30: Szépleányok 30— 31: Egy szem borsó (du.) 31— 1: Silverado* (este) ÉRD 28: Silverado* 31: Dunai hajós (du.) 31— 2: Gyanús árnyak (este) FÓT 28—29: Hajnali háztetők 30: Te már nagy kisfiú vagy* 31: Robinson Crusoe (du.) 31— 1: Fogadjunk!* (este) GOMBA, Autós kertmozi 28—29: A hét mesterlövész 30—31: Frankenstein menyasszonya 1— 2: Az utolsó tangó Párizsban 3: Mad-Max GYAL 28— 29: Ezüstálarcos 30— 1: Gyanús árnyak 29: Akii Miklós GYÖMRŐ, Kertmozi 28: Kétségbe esve keresem Susant 29— 30: Szerepcsere 1: A hét mesterlövész 3: Szépleányok KEREPESTARCSA 29: A nyolcadik utas: a Halál*** 30— 31: Szexmísszió* 1: A pogány Madonna MONOR 28— 31: Szerepcsere (este) 29— 31: Donald kacsa nyári kalandjai (du.) 1— 2: Elmenni, visszajönni 3: Emlékek, emlékek* NAGYKÖRÖS, Arany János 28— 31: Elmenni, visszajönni 1— 3: Várlak nálad, vacsorára* NAGYKÖRÖS, Cifrakert 29— 31: A kicsi kocsi újabb kalandjai 1— 2: Mad-Max PILISVOROSVAR 28— 29: A tuareg bosszúja* 29— 31: Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban (du.) 31— 1: Kincs, ami nincs POMAZ 29— 30: Egy zsaru bőréért* 31— 1: A nyolcadik utas: a Halál*** RÁCKEVE 29: Féktelenül* 30— 1: Gyilkos robotok* 31: A baromfiudvar réme 2: Vakvilágban* 1— 2: A kis hableány RÁCKEVE, Autós kertmozi 28—31: Az utolsó tangó Párizsban 1— 3* Tánckar SZENTENDRE 28—31: Kelly hősei I—II. (este) 30— 1: Vük (du.) 1— 3: Hajnali háztetők (este) SZENTENDRE, Autós kertmozi 28—31: Becéző szavak l— 3: Tánckar TAPIÖSZELE 29: Keserű igazság 30—31: Piedone Afrikában 1: Sárga Haj és az Arany Erőd* TAPIÓSZENTMÁRTON 28—29: Tündér Lala (du.) Mária szerelmei** (este) 30—31: Sárga Haj és az Arany Erőd* Is Házasság szabadnappal* VÁC 28—31: A király és a madár (du.) 28— 3: Én a vízilovakkal vagyok (este) 1— 3: Dunai hajós (du.) VAC, Kertmozi 28: Bombajó bokszoló 29— 1: BMX-banditák 1— 3: Csillagok háborúja I—II. VECSÉS 29: Dunai hajós (du.) 29— 31: Kétségbe esve keresem Susant (este) 1— 2: Szerepcsere VECSES, Kertmozi 28—29: Break II. 30— 31: Balekok 1— 2: Balfácán • 14 éven aluliaknak nem ajánlott •• Csak 16 éven felülieknek ••• Csak 18 éven felülieknek A filmekről bővebb információ található a Mozgó Képekben. Hogy visszaállítsuk a hitet... Alkotó közösség — felmondás alatt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom