Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-20 / 117. szám
4 1987. MÁJUS 20., SZERDA Spárgaszüret Inárcson Szél süvít a bakhátak fölött Ínyencek eledele — így tartják számon nálunk a spárgát. Tény, hogy étkezési kultúránkban nem áll a íő helyen ez a tápértékekben gazdag, változatosan elkészíthető zöldségféle. Bár az Is igaz, hogy magas ára és gyakori hiánya az üzletekben még e csemege pártolóit sem csábítja túlzottan étrendjének megváltoztatására. Hazánkban évente mintegy 600 tonna halványított — köznéven fehér — és körülbelül 150—180 tonna zöld spárga terem. S mivel Nyugaton igencsak kedvelik, az említett mennyiség 70 százaléka ott kerül asztalra: zömmel az NSZK-ban, Ausztriában és a skandináv államokban. Hozzávetőlegesen 500 ezer dollárhoz jut így népgazdaságunk. Ötlet exporthoz Hagyományosan spárgatermelő vidék megyénkben Inárcs és Kakucs térsége, a fehér típus szereti a homokos talajt. Az idős emberek valaha a környékbeli birtokosok földjén tanulták ki e rendkívül kényes és munkaigényes növény művelésének, szedésének fortélyait. A háború után többször próbálkoztak nagyüzemi termesztésével — nem sok eredménnyel. A kertekben azonban továbbra is ott fehérlett a spárga, s amikor a Dabas és Vidéke Áfész vállalta a felvásárló szerepet, alkalom adódott a zöldséggyümölcstermelő szakcsoport megalakítására. A primőrök mellett jól megfért ez a növény is. Sőt, ötletet adott a szövetkezetnek az export- árualap növeléséhez. így 1984-ben szerződött a Hunga- rofructtal: ők adják a spár- gamagoncot, az áfész pedig szállítja nekik a termést. A szabadföldi növények közül elsőként a spárga fordul termőre ilyentájt, s az inár- csiak pirkadat után már ott hajladoznak a sorok között. Nosza, induljunk mi is! Izgatottan fo^ad Szívest J6- tsefné, a szakcsoport elnöke: — Az időjárás jól kupán vágott bennünket az idén, pedig a spárga igencsak finnyás erre. A tavalyi 237 mázsa után az idén 400 mázsára számítottunk. Most már az is szép lenne, ha elérnénk a 300-at. Sok az új telepítés — s máris Csinos Sándor portájára kalauzol megmutatni: hogyan néz ki az ilyesmi. — Három évig csak műveljük, ráköltünk, meg fizetjük az adót. Aztán itt kaparunk a férjemmel napestig és jó, ha a napi 160 forint összejön — panaszkodik Kicsiny La- josné. — Azelőtt, amikor mi neveltük a palántát, sokkal szebb volt a termés. Költséges luxuscikk Igen, a tővel lehet a hiba, állapodnak meg egyöntetűen az asszonyok. Mert hogy van az; a Manci nénié olyan gyönyörű, az övéké meg ilyen satnya. Szebenyi Jánosné spárgái valóban csodaszépek: vastagon és kövéren terpeszkednek a kosárban. — Magam csinálok mindent a fájós lábammal: magot szedek, palántát ültetek. Idén már 8 ezer forintot kaptam a termésért. Kapaszkodik az ember, hogy valami kicsike ösz- szejöjjön a nyugdíjhoz. Szebenyi Jánosné a példa, az ő spárgái szépek. (Erdősi Ágnes felvételei) Üdülőkörzeti problémák Ügyelet, CB-rádiók A megyében járva gyakran hallani vélt vagy valós panaszokat, amelyek az ellátásra, Illetve a szolgáltatások színvonalára vonatkoznak. Mint Szigetcsépen is, ahol állítólag nemegyszer előfordul, hogy már a reggeli órákban sem lehet tejet és kenyeret, péksüteményt kapni. Körülnéztünk hát a község boltjaiban, ám akkor — hét közben — nem tapasztaltunk áruhiányt. Hétvégeken persze előfordulhat, hogy a kereskedők nem tudják pontosan kiszámolni: mennyi vendégre lehet számítani? Sokkal többet rendelni pedig túl kockázatosnak tartják. A folyamatos tejellátás megoldható lenne, ha féltartós vagy tartós termékeket is szállítana a tejipar, | ám kapacitáshiány miatt ‘ csak május végéig ígérik. Kenyérből általában van elegendő, de a sütőipar lehetőségei is korlátozottak: süteményekből a hétvégeken, illegve nagyobb ünnepek előtt mindenhova kevesebb jut. Az egyik legnagyobb problémát eddig az okozta, hogy néhány üzletnek nincs telefonja, ami elengedhetetlen a gyors reagáláshoz, intézkedéshez. Ezen a Ráckeve és Vidéke Áfész a jövőben CB-rádiók és a hét végi ügyelet megszervezésével igyekszik segíteni. Szóba került a húsellátás is, ám ezzel nincs különösebb gond. hiszen a helybéli hentes közvetlenül a vágóhídról szerzi be a friss árut. A községben egyébként több élelmiszer-, illetve zöldségbolt is található, s gyakran előfordul, hogy az egyik üzletben hiányzó élelmiszer a másikban, néhány száz méterrel odébb megvásárolható. B. Gy. A nyugdíj az alapja Nehéz igazságosan dönteni AZ IDŐS BÁCSI pipával a szájában ücsörgött a méternyi sötét előszobában. Hiába ..., az évtizedek alatt rögződött rossz szokást ilyen korban már nem könnyű legyűrni. Oda- ben a társalgóban pedig nem tűrik meg a dohányost. Élt itt Zsámbékon, a faluban egy idős asszony, Morva néni, aki öregségére olyan egyedül maradt, mint az ujjam. S hogy más ne járjon úgy, mint ő, még életében úgy határozott, ha meghal — házának árából építsenek otthont az öregeknek. El is készült a napközi — összefogott a község és a környék — s az első lakók már 1984-ben beköltözhettek. Azóta már hetes otthon, sőt gondozási központ lett — hozzájuk tartozik Perbál, Budajenó és Telki —, nemrég pedig idősek klubjaként ismerik a helybéliek. Gortva Jánosné vezetőnő még a kezdet kezdetén csöppent közéjük, az egészségügy más területéről. Most gondterhelten ül a szobájában, asztalán a 41-es számú Magyar Közlöny és számolgatja, szorozza, osztja a forintokat, melyik idős emberenk mennyit kell majd fizetnie. Mert megint változott a tarifa. A fizetendő összeg megállapításakor ezentúl már csak a nyugdíjat szabad figyelembe venni. Pedig aki ismeri a gondjaira bízottakat — márpedig Gortva Jánosné egyenként is jól ismeri valamennyit — annak arról is van fogalma, milyen nehéz feladat a befizetendő ösz- szeget igazságosan kiszabni, csak a nyugdíj után. Mert a jó gondozó azt is tudja, kinek volt nagy háza a faluban, amit eladott, hogy pénzét a gyerekekre költse, azok pedig bár autó is került, mégsem néznek felé. Vagy tudnak arról az asszonyról is, akinek szociális gondozó viszi naponta az ételt, pedig két bejelentett albérlő után is kasszíroz. És persze szem előtt vannak azok is, akik ténylegesen csak a nyugdíjukból élnek. Ezért nehéz a dolguk, mert ők a cédula mögé is belátnak, s most legújabban csak a rajta feltüntetett összeg után kategorizálhatnak. Az új rendelet szerint ugyanis, mindent százalékosan kell arányosítani a nyugdíjhoz: a kosztot, a kvártélyt, de még a klubuag- ságot is. Igaz, a másik módszer sem volt üdvösebb, amikor a tartásra kötelezhetőket is bevonhatták. Volna! Van a gyerekeknek elég bajuk — mondták az öregek —, s nem engedték, hogy megkeressék őket. Persze, aki akart és akar — náluk erre is akad példa — az megtalálta, megtalálja a módját most is, hogy segítse az idős szülőket. Nos, akikről szó esett — az öregember is ott kint a dohányzóban — a gondokból szerencsére nem sokat vesznek észre, a fizetendő összeg alig mozog valamit le-, illetve felfelé. A tágas nappaliban otthonos a légkör, két asz- szony az ablak alá húzódva színes cérnákkal hímezget. Hogy kié lesz a terítő.. ? Nem tudom még. majd jó lesz valakinek ajándékba — mondja egyikük. A másik, aki a fekete párnát varrogatja, a kérdésre csak sejtelmesen mosolyog. A férfiak az asztalnál ülve hangosan verik a blattot, tréfás bemondásokkal élénkítik az asztalra csapkodást. Néhánvan a kényelmes foteleket választották, kicsi, szunyókálnak, s néha fel-fel- pillanatgatva nézik a tévét. Jó lenne tudni, mire gondolnak . Az ebéd előtti békés órák ideje ez, nemsokára érkezik a koszt az óvodából. A. P. ; ist!* dadíu-oaoi» Tűbe lehet fűzni, olyan vékony — állapítják meg az asszonyok. mMMM *}BlgWM Hozzászólás cikkünkhöz Felelősségérzet hatja át őket Tavaszi pénz — Szépen fejlődik, most második éves — néz körül a gazda. — Meleg kellene, meg trágyázás. Aztán remélem, jövőre már egy hónapig szedhetem. Jó kis tavaszi pénz lesz ebből. Nem ilyen derűlátó Laja István táviratkézbesítő, akinek 400 négyszögölén már második éve terem a spárga. Jöttünkre félbehagyja a permetezést. — Tegnap kihoztam egy átlagárat. Ha úgy 39 forintot' kaphatnék kilónként az aprótól kezdve az első osztályúig, megérné a bajlódást. Mert itt többféle kategória van: solo, leves, lila, törmelék — magyarázza —, meg még ezen belül is számít a minőség. Igen ám, de sokkal kevesebb az első osztályú solo, aminek a legjobb az ára, pedig a többiért is meg kell dolgozni. — A, nagyon gyenge ez, tessék megnézni — kiabál át szomszédja, Tulech Ferenc lakatos. — A szél meg fúj veszettül, kavarja a homokot, nem győzök forogni erre-arra. Tavaly összejött vagy 25 ezer forint, de fizettem a trágyáért, a növényvédő szerért. Ha jobb ára volna, az embernek is több lenne a huzalma hozzá. Távolabb, a határban valóságos kupaktanácsot tartanak az asszonyok a feltornyozott bakhátak alól előkerülő termés láttán. — Akár tűbe fűzhetném, olyan vékony, öthetes malacoknak való. De ha bennhagyom a földben, elrohad az egész — méltatlankodik Kerekes Sándorné. — Aztán, mikor viszem eladni, kinevetnek, hogy mit akarok ez- *el. Vajon milyen spárga kerül elő a bakhátak alól? Járván a környéket, hallván az elégedetlenkedő termelőket, Szivesi József né elgondolkodik: — Lehet, hogy tényleg nem jó a Hungarofructtól kapott magonc? Talán Manci néni példáján nekünk kellene kinevelnünk a palántát? — töpreng. — Más vidékeken eddig jól vizsgázott az NDK-ma- gonc. sehol nem reklamáltak — tájékoztat a Hungarofruct áruforgalmi főosztályának vezetője, Thurn László. — Ennek ellenére nem zárjuk ki, hogy akad köztük selejtes. Feltétlenül kimegyünk és megvizsgáljuk: mi okozta a rossz termést. Mert az időjárás, a technológia éppúgy befolyásolja ezt, mint a palánta. De mi nem akarjuk elveszíteni a termelőket, ha hibáztunk, kárpótoljuk őket. — Jó minőségű spárgának mindig lesz helye a világpiacon — folytatja a főosztály- vezető. — Bár az utóbbi időben több ország megelőzött bennünket a termelésben, exportálásban, s emiatt Magyarországnak nincs ármeghatározó szerepe Nyugaton. Csak első osztályú solo mehet kivitelre; igen magasak a minőségi követelmények. De még a belföldi forgalmazásra szánt spárgánál is sokba kerül a szállítás, válogatás, tárolás, csomagolás. Ez bizony luxuscikk — egy nap alatt 12 százalékot apad. Ügy látszik, nem annyit, hogy a termelő is elégedettnek érezze magát, kiváltképp, ha — mint az idén — a kockázat nagyobb az átlagosnál. Tóth Andrea Az egyik legnagyobb elismerés az újságíró számára, ha írásai véleménynyilvánításra, hozzászólásra késztetik az olvasót. Külön öröm, hogy ha a megjelent cikk továbbgondolására vállalkozik valaki. Ezért örültünk különösen Patócs László nagykátai olvasónk levelének, aki a május 1-jei megyei ünnepség alkalmából megjelent — és a körzetben árusított — Tápiómenti Hírlap cikkeiről mondta el véleményét, gondolatait. „Amikor a különkiadás a kezembe került, kórházban voltam, de már maga az a tény is nagy örömet okozott, hogy e szám egyáltalán megjelent. Azután olvasva a térség és nagyközségem eseményeit, a fejlődésről tudósító sorokat szinte mondatonként értékeltem. Nem akarok, de nem is tudnék hibát találni a leírtakban, mert hűen tükrözik a térségben történt változásokat, az igényeket és a lehetőségeket.” Jólesnek az elismerő szavak, de amiért Patócs László levele különösen értékes, az a vélemény, amelyet a megjelent anyagok váltottak ki. „Nincs mit vitatkozni a leírtakkal, a Nagykáta körzetében dolgozó vezetők a lehetőségeken belül igyekeznek megtenni mindent azért, hogy ez a térség és a nagyközség felsorakozhasson az előbbre tartók mellett. Én magam azokkal értek egyet, akik munVédik a gólyákat Magyarországon több min: 4700 gólyapár él, s 60 százalékuk villanyoszlopokon rak fészket. Emiatt számos állat pusziul el áramütés kö\ etkeztében, egyúttal zavart okozva a villamosenergia-ellátásban. A gólyák védelmében és az üzemzavarok csökkentése céljából a Magyar Villamos Művek Tröszt árar ^szolgáltató vállalatai a gólyafészkekhez tartószerkezet -két szereitek fel a villany- oszlopok tetejére szerte az on szagban és ezekre helyezték a gyakran több száz kilogramm súlyú fészkeket. Ma már a villanyoszlopol on fészkelő gólyák jelentős része biztonsággal és veszélytelenül költhet hazánkban, miután több mint 1800 fészek került tartószerkezetre. kahelyak létesítéséért kilincselnek. Mert az a véleményem és tapasztalatom, s ez derül k.i a lapban leírtakból is, hogy a fejlesztési források, a jól dolgozó termelőszövetkezetektől, üzemektől jönnek. Nem akarok most arról írni, hiszen tudja mindenki, hogy a sok-sok ingázó mennyi hasznosat tehetne magáért, a családjáért, a lakóközösségéért az alatt az idő alatt, amelyet ma utazásra fordít. Ha a szövetkezetekből. üzemekből jövő segítséghez még hozzátennónk a településeken élők azon fizikai és anyagi hozzájárulásait, amelyeket most a főváros vagy más nagyobb ipari települések élveznek, látható, hogy a meglévő eredményeket megsokszorozhatnánk. Ipar kell erre a területrel Am gyakran előfordul, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel nem sáfárkodunk jól. Bizonyos fejlesztési elképzeléseinket rábízzuk azokra a kivitelezőkre, akik még ma is a nagy pénzek bűvöletében élnek. Azokra, akiknek a jó és tartós munka helyett leginkább a ceruzájuk fog jól. Nagykáta belvízgondjainak megoldását 100 millió forint körüli összegben határozzák meg. Ez óriási pénz, különösen akkor, ha erre a célra társulást akarnak szervezni és a befizetett hozzájárulások jó része e csoport fenntartására kerülne. Kevés tanács birtokában vannak olyan jó földgépek, mint amilyenekkel a Nagykátai Tanács rendelkezik. Hasonlóan jó a műszaki gárda is, amelyik az említett nagyságrendű feladatokkal is — véleményem szerint — képes megbirkózni.” Nehéz lenne kívülállóként eldönteni, van-e reális lehetősége annak, hogy a Nagykátát nyomasztó belvízgondokat olcsóbban, akár házilagos kivitelezéssel oldják meg. Az viszont igen örvendetes, hogy egyre több állampolgár kezeli szinte sajátjaként lakóhelye, környezete gondjait. S ebbe az is beletartozik, hogy jó gazda módjára óvja a közösség pénzét is. Valljuk be, ma még ez nem tapasztalható mindenhol. Csakhogy Nagykátán és a környező településeken élők már nagyon régóta belátták, hogy a fejlődésért elsősorban ők tehetnek a legtöbbet. Ma már kár lenne firtatni, hogy milyen keserű tapasztalatok késztették ilyen következtetések levonására a körzetben élőket. Az azonban tény, hogy a rengeteg ingázó, akik például budapesti vállalatok szocialista brigádtagjaiként munkaerejüket, egy-egy napi keresetüket ajánlották fel a főváros gazdagításáért, otthon is leteszik a garast. Sorolni is hosszú lenne, hányán vettek ki szabadságot és dolgoztak a farmost vagy a tápiógyörgyei iskola építésén, a tápiószelei tornacsarnok mielőbbi befejezésén. Köszönet illeti mindazokat, akik úgy, mint Patócs László is, felelősséget éreznek környezetük fejlődéséért, az ott élők életének, életfeltételeinek megkönnyítéséért. S ebbe beletartozik az új munkahelyek létesítése is. s nemcsak azért, mert az otthon dolgozóknak több idejük, energiájuk jut a családra, a közösségre. Megváltozik. élettel telik meg az a település, ahonnan nem viszi el az emberek javát a hajnali vonat. Igaz. hogy gazdasági és foglalkoztatási struktúránk változása erősen befolyásolja ezeket a törekvéseket Nagykáta körzetében is, de a környéken jól gazdálkodó többség a biztosíték arra, hogy lassan csökkenhet az ingázók száma.
