Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
1987. MÁJUS 1., PÉNTEK \ _ 1 MAGAZIN Lépést tartva a kor követelményeivel írta: Váncsa Jenő mezígazdasági és élelmezésügyi miniszter Az utóbbi Időben érezhetően megnövekedőit az érdeklődés agrártermelésünk helyzete, gondjai, fejlődésének további lehetőségei iránt. A kérdések kérdése: hogyan tud megfelelni a magyar élelmiszer-gazdaság a bel- és külgazdaság egyre élesebb kihívásainak, a mindinkább erősödő piaci verseny követelményeinek, az élelmiszer- termeléssel szemben támasztott növekvő minőségi Igényeknek? E sokakat — az agrártermelőket érthető módon különösképpen — érdeklő kérdésekre egyértelmű választ adhatunk. Az MSZMP különböző dokumentumaiban kifejtett álláspontja értelmében az élelmiszer-gazdaság napjaink és a közeljövő várható hazai és világgazdasági körülményei között is a népgazdaság egyik fontos pillére marad. Fontos pillér marad Meggyőződésem, hogy agrárpolitikánknak azok a fő céljai,' amelyeket az MSZMP XIII. kongresszusa is megerősített, helyesek és teljesíthetők. Élelmiszer-gazdaságunk feladata továbbra is a lakosság zavartalan és magas színvonalú élelmiszer-ellátása, a külgazdasági egyensúly javítása végett jelentős export- árualapok megtermelése, valamint a nemzeti jövedelem- termelésben való fokozottabb részvétel marad. Agrárfejlődésünk eddig követett pályáját azért sem szabad lényegesen módosítanunk, mert legnagyobb természeti kincsünk a termőföld, és ennek jó hasznosítása elengedhetetlen feltétele boldogulásunknak. Tudnunk kell azt is, hogy az agrártermékek 70 százalékának idehaza eleve biztos piaca van. Élelmiszerexportunkról viszont egyértelműen megállapíthatjuk, hogy — az 1980 óta folyamatosan romló világpiaci körülmények ellenére — az élelmiszerek kivitele jelentős mértékben járul hozzá a külkereskedelmi egyensúly javításához. Bár Szőlőtelepítők. ® Meglehetősen nagy port vert fel a teho bevezetése. Milyen tanulságok szűrhetők le a településtejlesztési hozzájárulás ügyéből? — Még csak kezdeti tapasztalatokról beszélhetünk. Iga/i tanulságait majd öt év múlva szűrhetjük le, amikor látjük, hogy ahol megszavazták a te- hót, hogyan szolgálta a település fejlődését, lakosságának jobb ellátását, ahol nem, mitől maradtak el. Tény, hogy az ország 3079 települése közül 2740-ben az érintett állampolgárok többsége egyetértett a javasolt fejlesztési célokkal és megszavazta a településfejlesztési hozzájárulást. Szeretném hangsúlyozni, hogy a településfejlesztés ilyen formájú lakossági támogatásának, a gazdasági mellett, igen jelentős a településpolitikai és erkölcsi értéke is, mert a lakóhelyhez kötődés az öntevékeny tenni akarás megnyilvánulása. O Természetesen nem a teho a lakosság egyetlen lehetősége lakóhelyének fejlesztésére. — Tudnivaló, hogy a településfejlesztési hozzájárulás mellett más formái is vannak a lakossó-gi közreműködésnek, például az önkéntes társadalmi hozzájárulás, legyen az pénzbeli. szellemi, fizikai munka, vagy. a különböző társulásokban való részvétel. Fontos, hogy a helyi tanácsok, kerülve az adminisztratív módszereket, szigorúan ügyelve az önkénaz évtized elejéhez képest folyamatosan és nagymértékben csökkentek az árak, mégis 1980 és ’85 között 40 százalékkal több konvertibilis devizabevételhez jutottunk, mint az előző öt esztendőben. A magyar népgazdaság ösz- szes exportjában az agrártermékek ma is egynegyed, a dollárelszámolású kivitelünkben egyharmad részt képviselnek. Exporttermékeink zömmel államközi egyezmények alapján a szocialista országokba — elsősorban a Szovjetunióba — kerülnek. A Szovjetunióba szállított élelmiszereink ellenében például olyan nyersanyagokat, energiahordozókat importálunk, amelyek elengedhetetlenek a hazai gazdaság működéséhez, energiaigényének kielégítéséhez. Némi módosítással E nagy feladatok megoldása során természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekre s az integrált — csaknem egymillió 200 ezer embernek jövedelmet nyújtó — kistermelésre, valamint laz élelmiszer-ipari vállalatokra Az Örkényi Béke Tsz-bcn tíz hektáron szőlőcsemetét ültetnek lyukfúrógép segítségével. (Kerekes Tamás felvétele) tességre, a helyi igények és lehetőségek, az érintett lakosok véleményének ismeretében döntsék el, hogyan kívánják a lakossági erőforrásokat mozgósítani. 9 A múlt év több szempontból is meghatározó volt a tanácsok életében, gazdálkodásában. Mik voltak a legmarkánsabb jellemzői a tanácsok tavalyt munkájának? — Ä tavaly korszerűsített tanácsi tervezési és pénzügyi szabályozási rendszer, a pénzeszközök feletti tényleges rendelkezési jogukat, gazdálkodási önállóságukat és mozgásterüket növelte még jelentősen. A tanácsi munka súlypontja egyértelműen a helyi tanácsokhoz helyeződött. A korlátozási előírásiak megszűnésével és az egységes pénzalap létrehozásával döntési joguk és lehetőségük csaknem teljes körűvé vált. Az önállóság egyben azt is jelenti, hogy a tanácsi intézményeknek és vállalatoknak lehetőségük nyílik arra, hogy ésszerű vállalkozásokkal, a tevékenységi kör bővítésével fokozzák bevételeiket és ezzel tehermentesítsék a tanácsi költségvetést. Persze, úgy érzem, az önállóságot nyugodtan tekinthetjük kötelességnek is. 9 A tanácsi munka folyamatos, körültekintő államigazgatási és most már gazdálkodási feladatokat jelent. Ml várható a területen az idén? — A tanácsok számára ez az év is nehéznek ígérkezik. Nem elsősorban az új feladatok alapozott magyar élelmiszer- gazdaság a mai helyzetben elsősorban a meglévő termelőeszközök és berendezések ésszerűbb működtetésével, a piac igényeihez érzékenyebben igazodó szelektív fejlesztéssel, a versenyképesség és a hatékonyság fokozásával tud csak alkalmazkodni a világ- gazdaság tartós irányzataihoz. Ennek valóra váltásához természetesen bizonyos hangsúlyeltolódásokra van szükség a termeléspolitikában is. Mindenekelőtt a kor követelményeihez kell igazítanunk a termelőszövetkezetek és ■ az állami vállalatok belső mechanizmusát, érdekeltségi viszonyait. Helyre kell állítanunk a szövetkezeti tulajdon sajátos jellegét, a vállalkozás és az önkormányzat összhangját. A jelenlegi szövetkezeti formákat új típusú szövetkezeti formákkal is szeretnénk gazdagítani. A mezőgazdasági termelők és a külpiac szorosabb kapcsolatának megteremtése érdekében fejleszteni, gazdagítani kell a termelő vállalatok és a külkereskedelmi szervezetek együttműködését is. Mint minden országban, Magyarországon is a gabona és a hústermelés az élelmiszer- ellátás alapja. Ez a két ágazat tehát hosszú távon meg fogja határozni élelmiszer- gazdaságunk arculatát. A növénytermesztésben, az eddigiekhez hasonlóan, változatlanul a szántóterület 60 százalékán termelt gabona- és olajnövényeké marad a főszerep. A változó helyzethez igazodva azonban indokolt néhány kisebb szerkezeti módosítás. A hazai szükségleteket, ■valapiint az export lehetőségéit mérlegelve úgy gondoljuk, hogy a gabonatermelés szerkezetét a takarmány- gabonák — kukorica, őszi árpa — javára érdemes módosítani. Amennyiben az exportárak további jelentős csökkenése miatt a gabona vetésterületét mérsékelnünk miatt, hanem abból adódóan, hogy a feladatokat eredményesebben, minőségileg jobban, ugyanakkor kedvezőtlenebb — évközben is változó — anyagi feltételek mellett kell megoldaniuk. Társadalompoíitikai szempontból is követelmény, hogy a lakossági szolgáltatást nyújtó intézmények zavartalanul működjenek és felépüljenek az előirányzott lakások, iskolák és kórházi létesítmények, fokozatosan minden település jusson egészséges vízhez. Mindez csak akkor valósulhat meg, ha a helyi tanácsok a végrehajtásba is bevonják a lakosságot, az üzemeket, intézményeket, szövetkezeteket, vagyis mozgósítják a helyi erőforrásokat, növelik bevételeiket, s egyben az eddigieknél is hatékonyabban, takarékosabban és célirányosabban használják fel azokat. A tanácstestületek élve növekvő hatáskörükkel, még teljesebben kérjék számon döntéseik végrehajtását, gyakoroljanak erőteljesebb társadalmi ellenőrzést a végrehajtó bizottság és a tanácsapparátus munkája felett. A feladatok nem kicsik, de éppen a társadalmi felelősség, az erősödő szocialista demokrácia és a növekvő tanácsi'önállóság adta lehetőségek révén és segítségével megoldhatók. S. Boda András kellene, a felszabaduló — az átlagosnál jobb minőségű — területeken zömmel olajnövények és importhelyettesítő fehérjenövények — elsősorban szója és lóbab — termesztését tervezzük. Több baromfihús A zöldségtermesztésbán' kedvező lehetőségeink vannak a piac új igényeinek kielégítésére, gondot jelent viszont az, hogy szőlőültetvényeink a súlyos fagykárok miatt a kereslet-kínálat egyensúlyához szükséges termésmennyiséget várhatóan csak az évtized végére tudják megtermelni. Kiváló természeti adottságaink és a gazdaságosság, egyaránt arra késztet bennünket, hogy agrárexportunkban nagyobb teret szánjunk a vetőmagoknak, a dísznövényeknek, a szaporítóanyagoknak és a gyógynövényeknek. Az állattenyésztésben lassúbb növekedési ütemmel számolunk az elkövetkező években. A vágóállatok nagyobb hányadát a sertés és a baromfi adja. Vágósertésből az 1984. évi csúcsot terveink szerint az évtized végén fogjuk ismét elérni. Kedvezőtlen piacképessége miatt mérséklődik a vágómarha-tenyésztés, amit más állati termékekkel — juhtej, lóhús, méz, s főleg baromfihús termelésével — ellensúlyozni tudunk. A nem. mezőgazdasági tevékenységek fejlesztését, jövedelemtermelő-képességük növelését a foglalkoztatásban, az exportban és a helyi szükségletek kielégítésében betöltött szerepük egyaránt indokolja. A fejlesztés fő iránya e téren elsősorban az élelmiszerfeldolgozás. A mérce a minőség A piachoz való rugalmasabb alkalmazkodás leginkább az élelmiszeripar fejlesztését, korszerűsítését sürgeti. Hosz- szü távon ugyanis csak kiváló minőségű nyers-, vagy magasan feldolgozott termékekkel lehetünk versenyképesek. A közepes minőségű nyersanyagok, a félkész, vagy rész- ■ben feldolgozott élelmiszerek kivitele sok esetben csak veszteséggel értékesíthető. Az élelmiszeriparban ezért elsősorban a szerkezet, a választék és a csomagolás terén szeretnénk előre lépni. Ezeket a törekvéseket máris jól szolgálják a tej-, a baromfi-, a konzerv-, a hűtőipar megkezdett vagy már meg is valósult fejlesztései, sok a tennivaló viszont a hús-, a növényolajipar, de különösképpen a gabonaipar fejlesztése terén. Hogy jobban összhangba kerüljenek termelési feltételeink a követelményekkel, az eddigieknél is jobban kívánunk élni a világbanki programok és a külföldi működő tőke igénybevétele által nyújtott lehetőségekkel. Ezeket a feladatokat az élelmiszer-gazdaság aligha oldhatná meg egyedül, magára hagyatva. Ma, amikor a gazdasági élet szervezeti korszerűsítése folyik* a tárca vezetése újból és újból keresi a társtárcákkal, a különböző főhatóságokkal, szervezetekkel , való együttműködés további lehetőségeit. Ezt jelzik azok az utóbbi hetekben, hónapokban lezajlott tárgyalások is, amelyeken például az új kereskedelmi bankok vezetői voltak partnereink. Vagy említsük meg azt a közelmúltban lezajlott találkozót az ipar vezető képviselői és az élelmiszer-gazdaság szakemberei között, amelynek célja a két terület közös tennivalóinak megfogalmazása volt. Ügy gondoljuk: a külföldi és a hazai igényekhez igazodni egyet jelent a talpon maradással, az előrelépés feltételeinek megteremtésével. Az alkalmazkodási készség hiánya viszont óhatatlanul magával hozná a lemaradást. a MAKACS TÉNYEK L ehetőségeink viszonylagos tágasságáról vagy szűkösségéről hosszú ideje tart a vita, ám a gazdálkodásban kévés nyoma van a,meglevő lehetőségek kipróbálásának, azaz — elgondolkoztató — azzal sem élünk, amivel lehetne. A nehezen mozdulásra, a cselekvést helyettesítő — nemegyszer bénító — öncélú viták keserves következményeire, a problémák felismerésétől a cselekvés megkezdéséig eltelő hosszú időre nagy nyomatékkai figyelmeztet a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága április 28-i üléséről kiadott közlemény. A vezető párttestület tavaly novemberi ülésének határozata ugyanis meglehetősen világos diagnózist adott a gazdaság állapotáról és egyben a cselekvés fő irányát is megjelölte. A határozat végrehajtása kezdeti tapasztalatai, az év elejének gazdálkodási tényei azonban — amint arra a Központi Bizottság mostani ülése rámutatott — elmaradnak a várakozástól, a reális lehetőségektől, s még attól is, amit minimális szükségként állít elénk a valóság. Csupán'a megyénél maradva: az ipari termelés tavalyi, 1,3 százalékos emelkedése hosszú ideje a legszerényebb haladási mértékek közé tartozik — 1983-ban volt hasonló gyenge esztendő —, s az előző évhez képest tetemes a visszaesés! Ami azt mutatja, a termelőüzemek — tisztelet a ritka kivételnek — nem képesek folyamatosan, kiegyensúlyozottan dolgozni, sem a kül-, sem a belföldi megrendeléseknek nem tudnak úgy eleget tenni, amint azt a gazdálkodás jövedelmezőségének javítása megkövetelné. A megye mezőgazdasága szintén rossz évet hagyott maga mögött, azaz tagadhatatlan, az 1987-es év kezdéséhez a feltételek nem voltak a legjobbak. Ezt tudva is, az első negyedév nem) mutatja a fordulatra való felkészülés jeleit; túlságosan is a megszokott úton mennek a dolgok. Ami korántsem a fordulat szükségességét kérdőjelezi meg, sokkal inkább a fordulat irányítására kötelezettek alkalmasságát. A több mint negyed évezrede megpihent szabadgondolkodó, Matthew Tindal hagyta ránk a koptatva is megkophatatlan bölcsességet, a tények makacs dolgok. S valóban azok! Egyre nyomatékosabban figyelmeztetnek rá, bár tudjuk, milyen irányokba kellett volna elindulnunk — elsőként is a termelési és a termékszerkezet változtatásában —, nem mozdultunk. A Központi Bizottság, áttekintve ezeket a figyelmeztető tapasztalatokat, önkritikusan és kritikusan szólt az irányítás és a megvalósítás különböző lépcsőin tevékenykedők mulasztásairól, bizonytalanságairól, amik mögött — ezt már mi tesszük hozzá — erkölcsi-anyagi érdekeltségi hiányok gyaníthatók. Bizonyos értelemben ez utóbbiak hatásainak enyhítését — de korántsem a lehetetlent, ezek felszámolását — célozza az a, nevezzük így, csomagterv, amely az összefüggések korábbinál nagyobb tiszteletben tartásával foglalja magába a vállalati és személyi jövedelemadó-rendszer elveit, egy olyan új rendszerét, amelynek eddig részelemei sem léteztek hazánkban. K ellemes feladat lenne most azt írni, az ülésen elfogadottak — beleértve a nyugdíjrendszer meg- . változtatásának irányelveit is — csupa jót ígérnek mindenkinek. Makacs tényekkel kellett számolnia a párttestületnek, amikor döntött, azaz — kár lenne akár rövid ideig is illúziókat táplálni — a lépések egy jelentős része úgy ígér kibontakozást, hogy először tetemes megszorításokkal jár. És ezt nem egyszerű tudomásul venni! Még akkor sem egyszerű, ha tudjuk, hogy például a megyében a lakosságnak már majdnem a húsz százaléka nyugdíjas, s hogy a vállalatok — lapunkban ismétlődően hangot adtunk neki — már-már áttekinthetetlennek minősítették adózási rendszerüket. A most elfogadottak tehát a reményét adják a haladásnak, a változásnak, de — ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni — mindenféle automatizmus híján! Vannak természetesen bizakodásra okot adó tények is, mint amilyen az év első negyedében az ipari termelés 3,4 százalékos bővülése, a megélénkült beruházások, ám mögöttük — mellettük — olyan tények állnak, mint a gazdasági egyensúly javulásának elmaradása, a tervezettet meghaladó kiskereskedelmi forgalom. S érzékeltetésül a teendők bonyolultságára azt is hozzáfűzzük az előbbiekhez, hogy az ipari termelés említett gyarapodása iparáganként, iparcsoportonként jelentős differenciálódást takar, aminek pozitív és negatív hatásai egyaránt fellelhetők. Tények makacsul ismétlődő sora szólt .arról, arhiről most a párttestület ülése határozott, nevezetesen a vállalati gazdálkodásban az adófajták csökkentésének szükségességéről, az ártámogatások további mérsékléséről, a lakossági adóztatásban az igazságosabb és arányosabb közteherviselés előtérbe állításáról — és vele együtt, el nem hallgatva, a költségvetési bevételek növeléséről —, azaz olyan összefüggő lépések sorozatának végrehajtásáról, amelyek erőteljesen visszahatnak az értéktermelési folyamatokra. Amint ezeknél a kérdéseknél, úgy a nyugdíjrendszer továbbfejlesztésénél is figyelmet érdemel a Központi Bizottságnak az az álláspontja, hogy a tervezetteket ismét áttekinti, miután — felkérésére — a javaslatokat társadalmi és tudományos vezető testületek megvitatják, véleményezik. A demokrácia fontos, nélkülözhetetlen szűrője ez, hiszen például a nemzeti jövedelem tizenegy százalékát lekötő nyugdíjak igazságosabb jogosultsági rendszerének kialakítása, benne a munkában töltött életszakasz meghosszabbítása, sokféle nézőpont — sokféle érdek — ütköztetését, egyeztetését követeli meg. Ez elől kitérni, egyetlen határozatra, törvényre hagyatkozni, nagy hibának bizonyult volna. L enin azt írta Statisztika és szociológia című cikkében:,^ tények, ha egészükben, összefüggésükben nézzük azokat, nemcsak »makacs«, de kétségtelenül bizonyító erejű dolgok is.” A Központi Bizottság üléséről kiadott közleményben olvashatók azt mutatják, a tények — közöttük nem kevés negatív előjelű tény — bizonyító ereje a korábbiaknál határozot- . tabb és irányaiban egyértelműbb lépésekre készteti, kötelezi az irányítás testületéit, személyeit. S ha az irányítás ilyen lesz, természetes, hogy ilyennek, határozot- tabbnak, egyértelműbbnek kell lennie a végrehajtásnak, a végrehajtók munkájának is.
