Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
VEST w . MEGVEtJa MS 1987. MÁJUS 1., PÉNTEK 'ANYAKÖSZÖNTŐ f ' n elhiszem: anyák napjáról az is szépen tud szólni, írni, emlékezni, aki őmaga soha nem volt édesanya (mert férfi, mert még nem szült gyermeket, mert nem adatott meg neki a szülés fájdalmas öröme), hiszen ö is le tudja írni, el tudja mondani érzéseit a saját édesanyjáról. Am egy valamit csak az tud, aki anya, aki életet adott gyermeknek, aki nevel vagy már felnevelt gyermeket: jó dolog, talán a világon . a legjobb dolog ANYÁNAK lenni. Talán butaság, de az jut eszembe, hogy május első vasárnapján,- anyák napján talán nemcsak az anyákat kellene köszönteni, hanem az anyáknak is a gyerekeiket. Tudom, tapasztaltam: nemcsak gyerekszülés, de gyermeknevelés sincs fájdalom nélkül. És az még csak a kisebb fájdalom, ha a gyerek beteg, mert tudom, hogy majd felgyógyul. Persze szívesen átvállalnám a fogfájását, a lázát, a betegségét, de azt is tudom, hogy ez nem lehet. A nagyobb fájdalom, ha a gyerekem tartósan beteg, ha sérült testben vagy lélekben. Ahol megáll a szülő, az anya „tudománya”: ha a gyerek erkölcsileg válik sérültté, távolodik tőle. Messzire jutottam a gondolatsorban, hiszen a többség — a többségünk — szerencsére úgy éli át az anyaságot, hogy az öröm a meghatározó. Most anyák napja van vasárnap, a gyermekek köszöntik tehát az édesanyákat. Köszöntenek bennünket, akik boldogok vagyunk azért, hogy egyáltalán ők vannak — s természetesen annak is örülünk, ha figyelmesek hozzánk, anyákhoz. Kevéssel beérjük. Sárdi Mária A GRAFIKA: PICASSO ANYA ÉS GYERMEKE CÍMŰ ALKOTÁSA Fények a Vénuszon Szovjet tudósok megrősítet- ték a fantasztikus írók azon hipotézisét, mely szerint éjszaka o Vénuszon szétszórt bíborvörös fényeffektus figyelhető meg. A bolygó külsejére és jellegzetességeire vonatkozó legújabb adatokat a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Kozmikus Kutató Intézete szolgáltatta, ahol tovább folyik a Vega- program szerinti expedíció adatainak megfejtése. A szovjet űrállomás 30—60 kilométeres magasságban végzett optikai megfigyeléseket a Vénusz északi oldalának atmoszférájában. Amikor a földi utasításnak megfelelően kikapcsolódott az űrállomás által kibocsátott megvilágítás, a műszerek azonnal sugárzást észleltek, amelynek forrása a bolygó felülete volt. A tudósok feltételezik, hogy ez a kisugárzás sajátos átlátszó ablakokon keresztül jut el az atmoszféra felső rétegeibe. Ritka növényfajták Védett szigeten A Ladoga-tó védett szigetén, a V alaam-szigeten (az Oroszországi Föderáció észak- nyugati részén) befejeződött az itt élő mintegy 500 fa-, cserje- és fűfajta összeírása, melyeknek egy részét a kihalás veszélye fenyegeti. Az északi növényeken kívül a szigeten' meghonosodtak a déli fauna képviselői is, melyeket távoli országokból hoztak ide a hajdani kolostor birtokaira. A fa- és bokorfajták némelyike, mint például az amerikai fenyőfa, a fehér nyárfa, a nagylevelű hársfa, a szibériai cédrus, az orgona, a rózsa, a sóskáborbolya, valamint egy olyan szokatlan fű, mint az ember nagyságú óriási levelű szahalini hajdina, ritkaságszámba megy. Figyelemre méltó, hogy a szerzetesek a veteményeskertekhez a földet uszályokon szállították, s ilyen módon egy méter magas termőréteget alakítottak ki. A szigetet védetté nyilvánították. Egészségügy, társadalombiztosítás És mit tesz a szakszervezet? Biztosra veszem: nincs talán felnőtt ember, akinek legalább saját egészségügyi, társadalombiztosítási ellátása ne lenne érdekes, fontos, mert a bőrünkről, a pénztárcánkról is szó van. S az iránt sincs kétségem: há érdekekről esik említés, szinte első a kérdések között, hogy ugyan mit tesz ezekért a szakszervezet, A kettő együtt — vizsgálat tárgya volt Pest megyében a közelmúltban. A SZOT munkavédelmi, társadalombiztosítási és egészség- ügyi osztálya márciusban zárta le az elemzést azSZMT — a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa —, valamint tíz intézmény (a ceglédi, a dunaharaszti és a ráckevei iskola, a ceglédi és váci kórház, a gödöllői rendelőintézet, a Pesst Megyei Moziüzemi Vállalat, továbbá a mo- uori, a szentendrei és a Pest Megyei Tanács szakszervezeti, társadalambiztosítási és egészségügyi munkájáról. Amivé! törődni kell A tapasztalatok közül első helyre kívánkozik az a megállapítás, hogy az SZMT vezető testületéi és apparátusa a társadalombiztosítási, egészségügyi tevékenység segítését, koordinálását és ellenőrzését tervszerűen, szakmai alapossággal a SZOT idevágó határozata szellemében folytatja, s az alapszervezetek is megfelelően dolgoznak. Az általános megállapítás mögött konkrétum például az, hogy évtizedünkben nem volt olyan esztendő, amelyben ne tárgyaltak volna az SZMT testületéi égető problémákról, mint amilyen a rehabilitáció, az idős korúak helyzete, az üzemegészségügy és a táppénzes helyzet, vagy a szakszervezeti érdekképviselet a társadalombiztosítási tanácsban. Az adatokból derült ki, hogy a mozgalom aktivistái rendszeresen részt vesznek az ez- irányú helyszíni segítő munkában, például tavaly 27 vállalatnál mérték fel a nyugdíjügyi tevékenységet, 28 alapszervezetnél vizsgálták a társadalombiztosítási *, tanácsok jogorvoslati, méltányossági és ellenőrző munkáját, 19 üzemben a rehabilitációs tevékenységet. Még az SZMT értékelésénél maradva: a mostani elemzés azt állapította meg, hogy a területpolitikai munkának szerves része, a kezdeményezéseknek gyakori témája portánkon az egészség, s a társadalombiztosítás ügye. Jelzi ezt, hogy az SZMT állást foglalt, mely szerint elismeri ugyan a társadalombiztosítási igazgatóság decentralizál á- si. korszerűsítési, számítógépes adatfeldolgozási törekvéseit. ám ismerve az ottani munkaerő-problémát, s az úi többletfeladatokat, valamint azt a tényt, hogy ezek miatt az ellátás színvonala nem javult. szorgalmazza a további intézkedéseket. És azt is. hogy az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság nyújtson nagyobb segítséget a Budapesti és Pest Megyei Igazgatóságnak. Hasonló a helyzet az egészségüggyel. A gondozás és gyógyítás feltételeinek jobbítására az SZMT a megyén belüli aránytalanságok csökkentését, a szakrendelők zsúfoltságának mérséklését, a lakossági szűrés és gondozás jobbítását tartja például sürgetőnek, megoldandónak. A szakszervezeti javaslatok meghallgatásra találtak a VII. ötéves terv kialakítása során is. Így született például közös tanácsi-szakszervezeti feladat, terv az üzemegészségügy komplex fejlesztésére, a középpontba állítva a megelőzést. Még ide kívánkozik: az SZMT iskolája bázisa a társadalombiztosítási aktivisták képzésének, ismereteik elmélyítésének. Erre már csak A szentendrei hollandus Május végén magyar kiállítás'nyílik a hollandiai Woerden városában, a szentendrei Artéria Galéria tagjai mutatkoznak be a kisváros közönségének. Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen' a két ország kulturális kapcsolatai az utóbbi időben megélénkültek. Tavaly Hollandia mutatkozott be hazánkban, idén pedig Magyarország viszonozza ezt. Érdekes viszont az, hogyan kerülnek a fiatal szentendrei művészek éppen Woerdenbe. A magyarázatot Johan van Dam holland egyetemi hallgatótól kaptam meg, aki kisebb megszakításokkal, de már hosszabb ideje Magyarországon, pontosabban Szentendrén él. Találkozónkat kicsit nehezen sikerült összehozni: telefonon beszéltünk, s tisztáztuk, hogy Ő tud egy kicsit magyarul, én körülbelül ugyanannyit angolul, hát majd csak boldogulunk valahogy. Kiderült azonban, hogy ő nem bírja még annyira a magyar nyelvet, én meg az angolt, hogy az egy interjúhoz elegendő lenne. Megállapodtunk egy újabb találkozóban, amire szereztünk tolmácsot, aki segít áthidalni a nyelvi nehézségeket. A dolog igazi érdekessége, hogy egy-két hónap múlva a beszélgetés nyelve mégiscsak magyar volt. Mert Johan valójában sokkal jobban beszéli nyelvünket, mint az az első alkalommal kiderült, akkor ugyanis egy hosz- szabb hollandiai tartózkodás után tért vissza, s az első hetekben még nehezen fejezte ki magát. Túljutva a technikai nehézségeken, az első kérdésem természetesen az volt, hogyan kerül egy holland egyetemista Magyarországra, s miért adja a fejét arra, hogy közismerten nehéz nyelvünket elsajátítsa. A magyarázatot egy szóval adta meg: szerelem. Még 1983-ban volt egy barátnője Budapesten, s ezért a következő évben, amikor egyetemi feladatként' egy tanulmányt kellett írnia, akkor hazánkban keresett ehhez témát Az már a sors iróniája, hogy mire visszajött, az a lány már nem várt rá, de Johan vonzalma ' megmaradt — legalábbis Magyarország iránt. Azt még nem mondtam, mit tanul Johan az utrechti egyetemen: ő úgy fogalmaz, hogy társadalomtudományokkal foglalkozik. Hogy ebbe mennyi minden belefér, az ki fog derülni. Első magyarországi tanulmányának témája a művészek helyzete volt, tizenkét szentendrei szobrásszal készített interjút. Jelenleg a Művelődési Minisztérium ösztöndíjánál tartózkodik hazánkban, s a magyarországi galériákat tanulmányozza, különös tekintettel a szentendrei Artéria Galériára. Kérdésünk első felére tehát megkaptuk a választ, hogy ugyanis miért éppen a szentendrei fiatalok állítanak ki Hollandiában. S hogy miért éppen Woerdenben? Nos, mert ez Johan szülővárosa. Találkozásunkat nem pusztán a nyelvi komplikációk tették érdekessé, adódott még egyéb félreértés is. Mikor először hallottam Johanról, azt mondták nekem, hogy a magyarországi nemzetiségek helyzetét tanulmányozza nálunk. Igazában ez keltette fel az érdeklődésemet, ezért kerestem meg. Kiderült, hogy nem a magyar nemzetiségeket és nem tanulmányozza, de amúgy a hír igaz. Ugyancsak Magyarország hollandiai bemutatkozásának keretében júniusban az utrechti egyetemen tudományos konferenciát rendeznek a Magyar Tudományos Akadémiával közösen. Ennek címe: Dynamics of Ethnicity, azaz Az etnikumok dinamikája. Kicsit körülírva ez nem mást takar, mint a különböző népcsoportok. nemzetiségiek helyzete Kelet- és Nyugat-Európában. Johannák ehhez annyi köze van. hogy mint az egyetem Magyarországon élő, hazánkat jól ismerő hallgatóiát, őt kérték föl amolyan közvetítő, összekötő szerepre. Amúgy mellékesen 6 maga is foglalkozik a hollandiai etnikumok — ők nem használják a nemzetiség kifejezést — hely- zétével. Természetesen nemcsak az elnevezés más, de probléma is gyökeresen különbözik attól,, amit mi ismerünk itt Közép-Kelet-Európában. A Hollandiában élő nemzeti kisebbségek a volt gyarmatokról vándoroltak be először a hatvanas, majd a hetvenes években. Ma számukat mintegy 800 ezerre teszik az ország tizennégymillió lakosából. Származását tekintve meglehetősen sokszínű ez a kisebbség, többségük Sri Lankából, az indonéziai és a karibi szigetvilágból érkezett Hollandiába. Johan szerint a probléma gyökere abban rejlik, hogy a holland állam, de maguk a bevándorlók is úgy gondolták, hogy csak ideiglenesen maradnak az országban. Ma már látszik, hogy a legtöbben véglegesen kívánnak letelepedni. A legfőbb kérdéssé az vált, szabad-e, kell-e siettetni integrálódásukat, asszimilációjukat? Rendkívül ellentmondásosnak tartja Johan, ahogy hazája kezeli: ki számít nemzeti kisebbségnek, s ki nem? A hivatalos politika egyébként támogatja ezek oktatását, kultúrálódását. A városok kü- lönpénzt kapnak a területükön élő kisebbség arányában. Egy iskola például kétszer annyi központi támogatást kap egy molukku nemzetiségű tanuló után, mint egy holland után. Ez olyan ellentmondásokat szül, hogy a hivatalos statisztikákban a holland—nemzetiségi vegyes házasságból származó gyerekeket nemzetiséginek könyvelik el. A támogatások ellenére a kisebbségek rosszabb körülmények között élnek, mint a hollandok,' közöttük sokkal magasabb a munkanélküliek aránya, ezért kevesebben is tanulhatnak tovább, s ez ismét az elhelyezkedési esélyeket csökkenti. Ördögi kör! Johan véleménye szerint némi diszkrimináció is érvényesül a kisebbséggel szemben. Fölmerül az emberben a gyanú, hogy a politika föl is használja őket például a munkanélküliség indoklására. De Johan ezt cáfolja, beismeri, hogy egyes konzervatív pártok indirekt módon hivatkoznak erre: először beszédnek a munkanélküliségről, s közvetlenül utána a kisebbségről. Nyíltan azonban nem kapcsolhatják össze a két kérdést, mert ezt a holland demokrácia játékszabályai sem engedik meg — állítja Johan. Ezek a problémák valóban gyökeresen különböznek az általunk ismertektől. Föltehető hát a kérdés, milyen érintkezési pontokat, összehasonlítási lehetőséget kínáló témákat találhattak az utrechti konferencia szervezői? A magyar résztvevők — Sárkány Mihály, dr. Hopál Mihály az MTA Néprajzi Intézetétől, dr. Erős Ferenc az MTA Pszichológiai Intézetétől, dr. Mannherz Károly és dr. Gyivicsán Anna az Eötvös Uoránd Tudományegyetemről. — a Magyarországon élő nemzetiségek — németek és szlovákok — helyzetéről, a magyar zsidóságról és a szocialista országokban élő magyar kisebbségekről fognak előadásokat tartani. Jóban szerint bármennyire is különböző a két ország társadalmi berendezkedése, bármennyire eltérő is a kisebbségek jellege, helvzete, azért fellelhetők a közös problémák. Véleménye szerint léteztek különböző modellek az asszimilációra, az integrációra, de ezek többsége nem vált be, nem működik igazán jól. A fő kérdés tehát, hogy merre fejlődnek a nemzeti kisebbségek, s hogy helyzetüket alapvetően mi határozza meg, s hogy ez függ-e olyan dolgoktól. mint például egy ország társadalmi berendezkedése? A konferencia ezekre a kérdésekre keresi majd a választ. A napokban Johan hazautazott. A konferencia előkészítésében must Utrechtben van rá szükség. De visszatér még tovább ismerkedni a magvar művészeti galériákkal. S nem titkolia.azt sem, hoev az egve- tem befejezése után szívesen maradna Magyarországon. M. Nagy Péter azért is szükség van, mert — ahogyan a Vizsgálat megállapította — a társadalombiztosítási munka irányítása nem minden ágazatban folyamatos és színvonala sem egyenletes. Figyelmet , érdemlők az alapszervezeteknél szerzett tapasztalatok is. Ezek közűi a vizsgálatot folytató szakemberek kiemelték, hogy egyes témák visszaköszönnek a testületi üléseken. Ilyenek az üdültetés, a segélyezés, vagy a társadalombiztosítási tanácsi munka. Az már a kuriózumok közé tartozik, hogy — mivel, elsősorban intézményi alapszervezetekről van szó — az egészségügyben például az üzemegészségügyről, a pedagógusoknál (elnőiesedett a szakma) a rákszűrésekről, s mindkét helyen meg a tanácsiaknál is, a szív- és érrendszeri betegségek megelőzéséről, mint kiemelt feladatról emlékeztek meg. Jó módszernek találták (Dunaharaszti- ban és Cegléden), hogy a társadalombiztosítási ellátást érintő nagyobb változásoknál konzultációkat szerveznek — együtt a tisztségviselőknek, s munkáltatóknak. Számítógéppel lassúbb Megállapították azt is, hogy a társadalombiztosítási tanácsok jellemző feladatai a segélyezéssel, a nyugdíjazással, az igények elbírálásával, a beteglátogatással kapcsolatosak, de az ezekkel foglalkozó szakmai propagandaanyagokat több helyen hiányolják. Az viszont feltűnő, hogy mennyi szó érte a tanácsi Költségelszámoló Hivatal, a TAKEH munkáját. így például Gödöllőn azt vetették fel, hogy tavaly a számítógépes bérszámfejtésre való áttérés után, az év első három hónapjában, olyan gyakori volt a pótlistán való fizetés, hogy ez a dolgozókból jogos elégedetlenséget, felháborodást váltott ki. A ceglédi kórház áthidalandó a hasonló gondot, a pénzbeli ellátásokat (természetesen a dolgozók érdekében) maga folyósítja időben, a kifizető- hely helyett. Bár jó a kapcsolatuk a TÁKEH-hel, azért szóvá tették, hogy a táppénz számfejtésének helyességét nem kísérhetik figyelemmel. Hasonló késedelemről — táppénzről, túlórapénzről van szó — adott jelzést a ceglédi iskola is, ahol a szeptemberi túlórapénzt például novemberben kapták meg. Végezetül elemzés az elemzésben: az SZMT 28 társada- • lombiztosítási tanács ténykedését vizsgálta, s megállapította, hogy öt év alatt mindössze 146 reklamálást tárgyaltak, évente egyenként egyet-egyet átlagosan. Mégis az a tapasztalat, hogy e tanácsok tagjainak képzését közelebbről is indokolt lenne szemügyre venni. Aminthogy néhol okkal hiányolják az egészségügyi, nyugdíjügyi, beteglátogatási felelősöket, albizottságokat. Például a beteg- látogatás sok helyütt a bizalmiakrai marad, s a nyugdíjba- vonulókkal való törődés sem egységesen jó, folyamatos. Pedig — mint most is kiderült — erre nagy szükség lenne, mert bárhol is vizsgálódtak a szakszervezetiek, azt találták, hogy szaporodott a szociálisan megalapozott segélykérelmek száma. Érdemes megfontolni Hogyan tovább? A mostani elemzés készítői mindenekelőtt azt javasolták megfontolásra, hogy az SZMT kezdeményezze, testületi véleménynyel támogassa a TAKEH tevékenységének tanácsi felülvizsgálatát, s ellenőrizze a szociális ellátásra vonatkozó rendelet végrehajtását a megyében. Az érintett három ágazati szakszervezetnek pedig azt, hogy vizsgálja meg és segítse elő a munkahelyi társadalombiztosítási tanácsok tagjainak eddiginél jobb szakmai felkészítését. 1 • Vasvári G. Pál T
