Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-18 / 115. szám

117] 1987. MÄJUS 18., HÉTFŐ Püspöki beiktatás Vácott ]s i^ózi- .. Magnetoterapta Szombaton a váci főszékes- vezetői. A szertartást követő egyházban ünnepélyes keretek között beiktatták tisztségébe Marosi Izidor püspököt. Az ünnepségen részt vettek: Pas- kai László prímás, esztergomi érsek, a magyar katolikus püs­pöki kar tagjai, a Pest megye területén működő protestáns egyházak és más felekezetek fogadáson a magyar kormány képviseletében Miklós Imre államtitkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke kö­szöntötte az új váci püspököt. A beiktatáson részt vett Ba­logh László, a Pest Megyei Ta­nács és Both János, Vác Város Tanácsának elnöke. A magnetoterápiáról — a pulzáló elektromágneses tér élettani gyógyító hatásának ta pasztalatairól — és alkalma zásának új területeiről, mód' szereiről kétnapos nemzetkö zi szimpózium kezdődött szom­baton a székesfehérvári tech­nika házában. Maradj köztünk! Szuperkoncert kettős céllal Bevallom, mint az intelli­gens rockzene kedvelője, még sohasem jártam Pokolgép kon­certen. A Magyar Ifjúság Maradj köztünk kábítószer­ellenes szuperkoncertjét is szo­lidabb bulinak véltem, mint amilyennek szombat este első látásra tűnt. A Budapest Sportcsarnokban már jóval a hát órai kezdés előtt a pokol angyalainak öltözékére emlé­keztető szerelésben transzpa- rens-lengető tömeg követelte a színpadra a két hete újra eredeti szereposztásban össze­állt Beatricét, és a hazai heavy metál csillagának ki­kiáltott Pokolgépet. A hangverseny a kábító­szerbetegek megsegítésének céljával jött létre, s a szerve­ző és a'apítványíevő Magyar Ifjúság nevében a főszerkesz­tő, Gubcsi Lajos kísérelt meg szólni elképzelésükről. Ám a lelátókon ülők hiába figyel­tek egy narkós kislány felol­vasott levelének kétségbeesett segélykérő szavaira, a küzdő­téri hangulat nyomására a főszerkesztő jobbnak látta át­adni a szót és a színpadot Nagy Ferónak. Vajha a ba- boskendős zenész ténylegesen létező befolyásával — ezt iga­zolta a pottyöskendő-lobogta- tó tömeg — képes, lenne az érte- rajongókat eltéríteni egy zsákutcába fűje útról. . A ‘Bifciíli iffgp ■ véfetiöSfif ke­rült bélé a Sky Channel mű­sorába: még azzal a hálátlan feladattal is sikeresen meg­birkózik. hogy a Beatrice után lépjen színpadra. És utá­nuk a rajongóinak emlékeze­tes botrányáról hírt szerzett Pokolgép. Óriási ováció fogad­ja a négy fekete . bőrruhát, összeszorított öklök emelked­nek ütemesen a magasba. Se­gíteni, nem versenyezni jöt­tünk — inti őket a zenekar- vezető, vigyázzatok egymás­ra! Ám aki csak miattuk jött ma este, nem olyan könnyen törődik bele, hogy négy szám után más következik, torka- szakadtából ráadást követel, így, akármilyen hangja van is, nincsen könnyű helyzet­ben Varga Miklós. A folk­song pedig végképp nem a ..pokolgépesek” műfaja, a Tolcsvay trió egy szám után távozik. Bródy Jánost viszont, úgy látszik, még a bőrruhá­sok is tisztelik, viszonylagos nyugalom fogadja, bejön a Ha én rózsa volnék ..., együtt énekel a közönség. Szörényi Leventével ő írta a Géniusz együttesnek a koncertnyitó és -záró címadó dalt is, de el­hangzik több, erre az alka­lomra készült szám is. KFT, KFT, hallatszik, és Laár András lába előtt lassú táncba kezdenek az imboly­gó gyertyalángok, míg egy messze szállt balatoni nyárra emlékezik. A Z’Zi Labor és a megfogyatkozott veresegy­házi asszonykórus új csíkos ruhadarabokat vonultat föl, és természetesen a magyarra folklorizált egykori Rolling Stones-sikert. A nézőtéren és odalenn a színpad előtt egy­re több a kis sárga zászló, s a sportcsarnok egyetlen lelke­sedő tömeggé válik, amikor talpig fehérben bevonul az R-GO. Rajongói aligha kíván­nak kábítószert, létezhet-e nagyobb boldogság számuk­ra, mint amikor Szikora Ro­bié a mikrofon, és négy cso­dálatos percig mindegyikük azt képzelheti, hogy az a va­laki, akire a nóta szövege szerint Robi rég vár, csak ő és senki más. A BS majdnem megtelt Gyűlik a pénz az alapítvány­ra, de ez a rendezvénynek csak az egyik célja volt. A Csíkos szoknyát kaptak a veresegyházi asszonyok hazai popzene olyan képvise­lői léptek fel, akiket sokan szeretnek. Talán rájuk hall­gatnak, talán az ő szavuk szá­mít. Ahogyan az R-GO kö­szönt el: Kábítószermentes jó éjszakát! Mörk Leonóra Gyermekfilmek Kőszegen A közönség is dönthet A kőszegi Jurisich-v&r he­tedszer ad otthont a televíziós gyermekmű?iPrjQjs, .szendéjének. A bemutatók május 18. és 20. Ijözö.tt, Lesznek,. s_ ugyanebben az időben a tv is sugározza a műveket (hétfőre például rendkívüli adást iktatnak be). A két befejező nap feladata lesz az értékelés, amelyhez viták is csatlakoznak: május 21-én arról, milyen hatást gyakorolnak a televíziós mű­sorok a gyerekek érzelmi éle­tére, másnap pedig a identi­tástudatról, a nemzeti jelleg­ről hangzik el vitaindító elő­adás. A tanácskozásokat végül az eredményhirdetés zárja 18 órakor, a lovagteremben. Ér­dekesség, hogy gyerekek is szavazhatnak, méghozzá kissé rafinált .módon. Tizenkét meg nem nevezett település 2—2 általános iskolai osztályának (8—14 évesek) összesen 72 tagja dönthet a közönségdíj­ról. Ami a programot illeti — igen változatosnak mondható. Az alkotások közül nyolc ani­mációs, hét dramatikus, hét zenés, szórakoztató vagy mű­vészeti, hat pedig dokumen- tarista jellegű. Három lóerő a kiürített autóparkolóban Ilyen a madártombola — díszpintyet és papagájt lehetett nyerni (Folytatás az I. oldalról) mi sátrakban kínálták, pro­pagálták a termékeiket. A madarak és fák napjának sorsa már kora délelőtt el­dőlt. Külön buszokkal, gép­kocsikkal teltek meg a par­kolók, a Budakeszi úton szin­te megbénult a forgalom. So­kan telepedtek le a fűre, a fák tövébe, élvezve a melengető napsugarat — persze egyéb programokból sem volt hiány. — Három busszal jöttünk Ceglédről, az Állami Tangaz­daságból — mondta Kemen- cés Hajnalka. — Százan va­gyunk, bár majdnem kétszer annyian jelentkeztek, de nem lehetett tudni, hogy milyen idő lesz. Nem lehet panaszunk, a nap is süt és a programok is élvezetesek. A legtöbben a színpad kö­rül táboroztak le. Gyermek- műsorok, néptánc-, sport- és szabadidő-bemutatók váltották egymást, de érdemes volt kö­rülnézni a sátrak környékén is. Az egyikben filmeket vetí­tettek. a másikban természet­es madárvédelmi tanácsokat osztogattak, ezzel kapcsolatos könyveket, plakátokat, a har­madikban gyógynövény-készít­ményeket árusítottak. És volt madártombola is ... öt forint beruházással egy díszpinttyel vagy papagájjal gyarapodha­tott a család. Nem mindenki örömére... — Jaj, most mi lesz? Hát nem egy madarat nyert ez a gyerek. Annak kalitka is kell... — hadarta el egy szuszra a ráckevei Friedrich Mónika anyukája. A harmadikos kislány azon­ban nem zavartatta magát. Egy szemvillanás alatt kita­lálta, hogy ki fogja elkészíte­ni azt a kalitkát, s azonnal újabb beruházás következett: eleséget vásárolt a fehér pely­hes pintynek. Innen is, onnan is ínycsik­landozó illatok keveredtek a levegőbe. A legnagyobb att­rakciót az ökörsütés jelentet­te, jókora nyárson forgatták a szalonnával spékelt, fok­hagymával kenegetett hústö­meget. Egy nappal előbb még a Kiskunsági Állami Gazdaság karámjában szemlélődött a 350 kilogramm súlyú állat, ám es­tére beteljesült a sorsa. Az éjszakát már bepácolva töl­tötte, hajnali ötkor pedig nyársra tűzték. A Felsőbabádi Állami Gaz­daság sátra előtt is nagyokat nyeltek a kíváncsiskodók, az üstökben rotyogó finomságok láttán. Sallai István, a szak- szervezeti bizottság titkára szombaton még Mendén mu­tatta be a tudományát, a tűz­oltóverseny résztvevőit örven­deztette meg főztjével. A me­nü semmi kívánnivalót nem hagyott maga után: tejfölös, gombás borjúpörkölt, babgu­lyás, sertés- és birkapörkölt pirfiS.lo.tt a kondérokban, — A főzés nem művészet, minden az előkészítésen múlik — árulta el a titkot az ízek mestere. — Ezt jól megtanul­tam édesanyámtól, no meg a sokévi tapasztalat is hozzá­tett valamit. Ez a hobbim és persze enni is szeretek. Az egyik kiürített autópar­kolóban is mindig történt va­lami. A német juhászkutyák­nak és gazdáiknak ezúttal is óriási sikerük volt. Ügyes, határozott, fegyelmezett moz­Ladával, földhözragadtan A városi választott testület sza­vazott. R. S.-t kitüntetik no­vember 7-én. Igaz, már nyug­díjban van, régen kiszállt az igazgatói székből, átad la helyét egyfia- talabbnak, aki azon vette észre ma­gát, le sem kell „porolnia” az ülést, mert hiába ült rajta R. S. három év­tizedig, újnak látszik az öreg bútor. Az üzemben sem kellett nagy vál­toztatásokat kitalálni, ment minden úgy tovább, mint korábban, legfeljebb a kínálkozó új üzleteket kellett meg­kötni, végiggondolni, mit csinált volna R. S. ebben vagy abban a nehéz hely­zetben. S föl is lehetett mindig tár­csázni R. S.-t, segítene a váratlan prob­léma megoldásában. Micsoda kérdés: R. S. akkor is ké­szen állt a szolgálatra, amikor kiemel­ték az esztergapad mellől és azt mond­ták, holnaptól igazgató lesz. ö? — igazgató?!! Sok ideje azonban nem maradt a töprengésre. Ha bíznak ben­ne, akkor el kell vállalnia. így lett, és maradt igazgató. így va­rázsolta a kócerájt igazi üzemmé, a kisüzemet nemzetközi hírű gyárrá. Per­sze nem egyedül: a munkások mindig társai voltak a szó szoros értelmében. Mint régi esztergályos tudta, hogy csak akkor lehet erős vezető, ha naponta munkakezdéskor végigjárja az üzemet és figyel arra, amit a gépek mellett mondanak... Nem hiányzott a munkásőr-foglalko- zásokról sem. És felszólalt minden vá­rosi pártbizottsági ülésen. Felszólalása közben megfeledkezett arról, hogy mi­ről kellene hallgatnia, nehogy rossz pontokat szerezzen, mert mindig kriti­zált. Ha nem is aratott osztatlan sikert —, becsülték. Amilyen egyenes volt a terme'.e, olyan volt a jelleme is. A búcsúztatása szép volt, sorra vet­ték valódi érdemeit és azt: önként ad­ta át a helyét. A kitüntetés, amit most. szavazott meg számára a testület, már a nyug­díjasnak szól. Annak, aki továbbra is elvállal minden ráosztott társadalmi munkát. Megalakította a nyugdíjas igazgatókból a várost segítő tanácsot. S még ha csak megalakította volna, de olyan ötleteket agyainak ki, ami az egész közösség hasznára van. R. S. boldog ember. Talán ezért nem szaporodnak arcán a ráncok. Olyan biztatóan tud mosolyogni, mint fiatal­korában ... A nyugdíjas igazgató egy lakótelep- kőrengeteg két piciny szobájában lakik feleségével. A.lig férnek el a halmozó­dó könyvektől. Kiszorítják őket. Van egy Ladájuk. Ha sikerül összegyűjteni- ök a pénzt, akkor háromévenként tu- ristaútra indulnak. írhattam volna arról az asszonyról Is, aki még nem vonult nyugdíjba, de vészesen közeledik az az idő, amikor át kell adnia majd helyét. A minap állást változtatott, mert kiszámolta, hogy huszonkét éves hűséges szolgálat után is olyan minimális lenne a nyug­díja, hogy abból nem tudna segíteni a család megélhetésén. Az új állásban, noha az nem hivatása, meglesz a nyolc­ezer is! Sajog a szíve, de ez mégis két­ezerrel több a réginél. A kisváros egyik családi házában él két gyermekével, fér­jével. A meghitt „négyes” hétvégeken kirándul a Ladával. Olvasom az egyik napilap érdekes cikkét: ismert, tehetséges futballkapu­sunk nyilatkozik jelenéről, jövőjéről. A riporter arról faggatja: külföldi szer­ződésre vár? A kapus csodálkozik, hogy az újságíró ezen meglepődik. Hiszen — mint mondja — az embernek a jövő­re is gondolnia kell. „Itt vagyok har­minchárom évesen feleséggel, két gye­rekkel ... Van egy öröklakásom, egy Zsigulim, most jól élek. De mi lesz aztán?... Az én gondjaimat csak egy külföldi szerződés oldaná meg, abból a pénzből meg lehetne alapozni a jö­vőt ...” Zavarban vagyok. R. S. és sok isme­rősöm jut eszembe, összehasonlítom őket a sokfelé szerződő sportolókkal. Valamennyiüket tisztelem, mert a ma­guk módján dicsőséget szereznek ha­zánknak. Akkor sem dühöngök, ha Rotterdamban berúgnak ellenünk egy gólt —, játéknak fogom fel a sportot és nem élethalálharcnak. Az sem élet­halálharc, ha a sportélet egy-egy emi­nensére szemet vet valamelyik külföl­di egyesület. Azt sem sajnálom, ha te­hetséges labdarúgóink Ford Taunusszal száguldanak Zsiguli helyett. Egyetlen felhő azonban árnyékot vet elém. A tehetséges kapus őszintén be­vallja: van szakmája, „gépésztechnikus vagyok, de talán mondanom sem kell, hogy ez csak egy papír, szerintem már le sem tudnék olvasni egy műszaki raj­zot. Évekbe telne, mire mindent újra megtanulnék...” A gépésztechnikus kapusnak szerintem igaza van. Jobban jár, ha nem tölti újra tanulással érté­kes idejét, abból nemigen cserélhetné kedvére Zsiguliját, s maradhatna mai szerény öröklakásában is ... avarom igazi oka az, hogy be kell ismernem, R. S. fölött mégis eljárt az idő. ő és szemlélete is korszerűtlenné vált. Talán még azt sem számolta ösz- sze, hány millió dollár vagy rubel hasz­not hozott az országnak. Előre lekicsinylőén megmosolygom, amiért november 7-én meghatódva já­rul majd a dobogóhoz, átveszi megér­demelt kitüntetését és nyeli könnyeit befelé, mert szégyelli férfiatlan elérzé- kenyülését. Csak feleségének vallja be, milyen szép nap ez számára, amikor élete alkonyán érezheti nemzete meg­becsülését. Ennél többről ő soha nem is álmodott. —i. —s. z dulatokkal, félelmetes morgá­sok közepette fékezték meg a képzeletbeli támadókat, sze­relték le a verekedőket, meg­érdemelt tapsot aratva. Ez­után lovasbemutató követke­zett, a szemközti dombhajlat­ban pedig az íjászok mutatták be tudományukat. Sokan vállalkoztak kirándu­lásra, túrázásra, másztak fel a tegnap átadott kilátóra, ahonnan a Zsámbéki-medence tárul a kíváncsiskodók szeme elé. A Szilfa-tisztás a tömeg­sporté volt, ahol megszámlál­hatatlan játékban vehettek részt kicsinyek, nagyobbak és a felnőttek is. Egyebek kö­zött kispályás foci, lábtenisz, lengőteke, célbadobás, kötél­húzás kínált kellemes szórako­zást. Tegnap kiderült, van igény az ilyen időtöltésre. Jó prog­ramokkal föl lehet éleszteni a kedvet, no és a figyelmet is a természet, s benne a jel­képpé nemesedett madarak és fák iránt is. És mintha ke­vesebbet is szemeteltünk vol­na, mint a majálisokon egyéb­ként megszokott. Lám, lehet, tudunk együtt élni a termé­szettel — ha csak egy napra is. Kövess László Egy kiképzett kutyának ez i lehet akadály (Erdősl Ágnes felvételei) Madarak, fák - no és emberek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom