Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-18 / 115. szám

4 1981. MÁJUS 18., HÉTFŐ Új szakosztál/ Basic nyelven Számítógépes szakosztály alakult a Magyar Honvédelmi Szövetség dabasi nagyközségi honvédelmi klubjában. Miként Mayer Gábor klubelnök el­mondta, társadalmi igény ki­elégítésére hozták létre az új szakosztályt, hiszen Dabason is egyre több munkahelyen dol­goznak számítógéppel. A szakosztály tagjai között vannak tizenéves gyerekek és negyvenen túli felnőttek is. Jelenleg mind a harmincán heti kétszer két órában igye­keznek Majoros György mér­nök vezetésével elsajátítani a számítógép kezelését, a Ba­sic nyelvet, a programozás alapjait. Mindehhez egy Com­modore C+4-es számítógép, hat fekete-fehér és egy színes képernyős készülék áll rendel­kezésükre. Ezeket az eszközö­ket részint társadalmi munká­ból, részint a helyi áfész és költségvetési üzem anyagi tá­mogatásával Vásárolta a hon­védelmi klub. A most formálódó további tervek között említette Mayer Gábor egy nyári számítógépes napközis tábor megszervezé­sét, haladó fokon újabb tanfo­lyam szervezését, a Neumann János Társaság helyi mikro- klubjának létrehozását. Mint hangsúlyozta, az MHSZ-klub vezetőségét az a cél vezérli, hogy a szövetségbe azok is utat találjanak, akiknek az ér­deklődése korunk legmoder­nebb technikai eszközeire irá­nyul. Cs. S. Már messziről látszik Kincs krátere, de füstöl Az aszódi Vezúv nem ide­genforgalmi látványosság, nem gazdagítja a település vonz­erejét, mint nápolyi társa. Tu­lajdonságai sem követik min­denben az itáliai példát. Mind­eddig nem hullottak sem a kertünkbe, sem a háztetőnkre, sem a fejünkre megszilárdult kitörési anyagok kráteréből. Krátere valószínűleg nincs is. Mégsem örülünk neki. Vélhetően nyugalmi állapo­tában is láthatólag füstölög, olyankor halványkék fellegek övezik a Galga teraszán talál­ható képződményt. Időnként kitör! A legutóbb május 8-án. este nyolc órakor lángolt fel egy korlátozott területe, s ron­da. sűrű fekete felhőket pipált Hévízgyörk, Galgahévíz irá­nyába. Az egyik napon elhatároz­tam, hogy megnézem köze­lebbről is, pai lehet ez. A la­kásomtól pontosan északkeleti irányba kellett elindulnom, de természetesen nem vághattam át toronyiránt a káposztásker­teken, a szántókon, a vízfolyá­sokon és a réteken. Kanyargós úton férkőztem az aszódi Ve­zúv közelébe. A kertekben több tucatnyian serénykedtek, vetettek, ültet­tek, kapáltak, ápolták a fóliák alatti növényeket. Talán eszükbe sem jutott, hogy a legutóbbi nagy kitörés során a levegőbe került füstből kiváló üledék a fóliára szállva csök­kenti azok fényáteresztő ké­pességét, az alatta levő palán­TOT-elemzés Az állattenyésztés helyzete A termelőszövetkezetek te-l rületi szövetségei az elmúlt évben számos vizsgálattal j igyekeztek képet kapni arról, hogy a közös gazdaságok ál­lattenyésztő telepeinek mun­káját milyen tényezők hátrál­tatják, hogyan lehetne javíta­ni a teljesítményeket. A vizs­gálatokba külső intézmények, vállalatok szakembereit is be­vonták. Megállapították, hogy a szö­vetkezetek jó részében még mindig nem sikerült kialakíta­ni a kellő összhangot az ál­lattenyésztés és a növényter­mesztés között. Régi keletű gondról van szó; arról, hogy a növénytermesztők sok he­lyütt nem érdekeltek a jő mi­nőségű állati eleség előállítá­sában. A takarmányozás szín­vonalát nem sikerült a kívánt mértékben javítani, minde­nekelőtt azért, mert ugyan a takarmányok úgynevezett bel- tartalmi értékét — lényegében tápanyagtartalmát — a leg­több helyen nyilvántartják, ezek a vizsgálatok azonban többnyire csak általános irány- mutatásul szolgálnak. Emiatt ugyanabban a szövetkezetben egy időben túletetést. illetve hiányos takarmányozást egy­aránt tapasztaltak. Az abrak- felhasználást igen gyakran a szélsőségek jellemzik, minde­nekelőtt amiatt, hogy a takar­mányok vizsgálati eredménye­it az etetési normák összeál­lításánál számos helyen nem veszik figyelembe. A szarvasmarha-állomány csökkent. Szembetűnő, hogy viszonylag még mindig sok tsz-ben kedvezőtlen a szapo­rodásbiológiai helyzet; ala­csony a borjúszaporulat. A fajtaátalakító keresztezések hatására nőtt a fajlagos tej­hozam, de a minőségi köve­telményeket jobban figyelem­be kellene venni. Ettől is re­mélhető. hogy kevesebb lesz a veszteséggel gozdálkodó te­henészeti telepek száma. A sertésállomány tavaly már nem csőikként, a központi in­tézkedések éreztetik hatásu­kat. A takarmányozás színvo­nala ebben az állattenyészté­si ágazatban szintén gyakran alacsony. Például amiatt is, hogy a fölhasznált tápok és koncéntrátumok minősége túl­ságosan sokszor változik, és nemritkán nem is felel meg a szabványoknak. A juhá­szaiban alacsony a szaporulat és a termelőszövetkezetekben ez az ágazat nem hoz jöve­delmet. A korábbi évekhez képest viszont jelentősen nőtt a vágóbaromfi-termelés. A ba­romfitartás iránt fokozódott érdeklődést a kedvezőbb ér­tékesítési feltételekkel magya­rázzák. ták termését. Most egyébként is ragyog a nap, tiszta a leve­gő, olyan messzire ellátni, amilyen távolra a dombok en­gedik. Az autópálya alatti betongyű­rűkön átbújva egy más világ­ba jutottam. A rétre. Utamon először az Egres-patak kísért, az esőktől megduzzadt vize vi­dáman csobogott a galgai tor­kolat felé haladva. Fölötte csivitelő fecskék szórakoztat­ták a partján díszelgő réti boglárkákat. A fűzfákon, nyárakon a fütyülő rigók néz­ték irigykedve röptűket. Ké­sőbb rádöbbentem, hogy a rét fái is énekelnek, mert szám­talan dallam szólt belőlük, de erős távcsövemmel sem talál­tam a nótafákat. Haladtam tovább, s jólesően nyugtáztam, hogy az előbb még kínzó álmosságom elmúlt, a sztráda és a vasút közé szo­rított falatnyi természetben felfrissültem. Tücskök cirpel- tek, fácánok hangoskodtak, de ezt az aszfalton elsuhanó bu­szok, például a Gemenc Vo­lán, vagy az osztrák Schwarz Reisen utasai nem hallhatták és egy kicsit arra gondoltam, ezért ők irigykedhetnek rám. A Vezúv ténykedését azonban ők is látják, amint a minap ők is belehajtottak az eső foly­tán füstködbe borult 41-es ki­lométerszelvénybe. Kisvártatva a Galga és az Egres összefolyásához értem. A Galga túlsó oldalára csak a sztráda felett átívelő hídján juthattam, ezért kicsit távo­lodnom kellett a különös vul­kántól. Majd búzatáblában folytattam az utam. Néhány bagi és hévízgyörki utasnak közelebb esik az aszódi vasút­állomás a szárba szökkenő ga­bonában kitaposott ösvényen. Ezen mentem én is tovább. Innen már egészen közel volt a nagy látványosság., A különös képződmény lávája több méter magasságú, s las san, de biztosan halad előre, lefelé a domb oldalán. Mi ez? Nem más, mint egy szemétté lep! Az aszódi Vezúv az aszó­di költségvetési tizem szemét- lerakó telepe, hétfőtől péntekig 7-től 16 óráig, szombaton 7-től 12 óráig tart nyitva, vasárnap zárva van. Balázs Gusztáv Akinek nincs pénze — drágán épít Piliscsabai bizonytalanságok Ma már nehéz lenne megállapítani, hogy mi okoz­ta néhány esztendővel ezelőtt a piliscsabai és a kör­nyékbeli kutak vízhozamának rohamos csökkenését. Mint ahogy azt is nehéz kitörölni a helybeliek gondo­lataiból, hogy a közeli, Dorog környéki bányák meg­nyitása és a víz eltűnése — e két esemény nagyjából egy időben következett be — szoros összefüggésben van egymással. Sok szempontból kedvezőtlen a nagyközség és két társközsége, Tinnye és Jászfalu helyzete. A há­rom település ugyanis két vízellátási terület határán fekszik, de mindkettőtől meglehetősen távol. így pél­dául a bicskei regionális ivóvízrendszer nagy körveze­tékéről — ez oldja meg bányavízből néhány éven belül a budai körzet sok településének szorító vízgondját —, az utolsók között kaphatnának vizet, a társközségek pe­dig végképp távol esnek e megoldástól. Ráadásul Pilis- csaba gondjai olyan égetőek, hogy már a 70-es évek vé­gén azonnali megoldásért kiáltottak. Elavult tervek — Nyolc éve, még 1979-ben tulajdonképpen kissé hazardí­rozva fogtunk bele a vízháló­zat tervezésébe — mondja Gáspár Ferenc, Piliscsaba ta­nácselnöke. — Gyakorlatilag egymillió forint tényleges tő­kével indultunk. Mégsem el­sősorban a finanszírozási kér­dések miatt nem jutottunk előre. Ma már azt hiszem, nem mernék belevágni ebbe a nagy munkába. A dolog másik ol­dala viszont az, hogy ha mi akkor nem kezdeményezzük a vízvezetéket, Piliscsabán talán az ezredfordulóig nem lenne reális remény ennek megépí­tésére. Kezdetben minden egysze­rűnek és simának tűnt. Vízbá­zisként legalkalmasabbnak a Dunamenti Regionális Vízmű Vállalat szentendrei telepe ígérkezett. Igaz, hogy drága át­emelők segítségével, hosszú vízvezetékrendszeren át, de innen el lehetett volna juttat­ni Piliscsabára, Tinnyére és Jászfaluba. El is készült a terv erre a megoldásra, ám mire a dokumentáció megszületett, más, elsősorban anyagi gondok miatt kénytelenek voltakfiók- ba tenni. Mire indulhatott volna a kivitelezés kiderült: Szentendre csupán igen je­lentős kapacitásbővítés árán tudná csak fogadni a csabai igényeket. A költségek válla­lására viszont nem akadt je­lentkező. Az egész koncepciót meg kellett változtatni. Más vízbá­zis után néztek, így találtak rá a Komárom megyeiekre. A szomszédban ugyanis a bánya- művelés biztonságossá tétele Simon Lajos: m agyara ízat Már nem lehűt a dolgokon változtatni, jöjjön hát, aminek jönnie kell, bármit is írnak a bizonyítványba, emeld fel a fejed, kisdiák, ne baktass bú­san hazafelé, nem vagy te Ka- rinthy-hős. Rendes havi zseb­pénzedből vegyél csokoládét, avagy idegnyugtató rágógumit. A bizonyítvány magyarázatán pedig ne töprengj, mert már mondottam egyszer, hogy nem vagy te Karinthy-hős. Hiszen kinek is tartoznál magyará­zattal? Apádnak? Anyádnak? Nem állítod őket meglepetés elé, a modern pedagógia jó­voltából ők már bizonyítvány­kiosztás előtt pontosan tudják, hogy mire számíthatnak. Mert naponta megnézték az ellen­őrzőkönyvedet, környezetta­nulmányozás címén többször is meglátogatott az osztályfő­nököd, aki ilyenkor könyörte­lenül lerántotta viselt dolgaid­ról a leplet, jó szüleid pedig ott voltak minden szülői érte­kezleten, tehát pontosan tud­ják, hogy matematikából menthetetlenül elégtelen vagy, fizikából épp hogy csak át­csúsztál, és édes anyanyel­vűnkkel kapcsolatban is ka­tasztrófa sújtott. Persze, azért nem úszód meg simán. Feléd repül majd egy szomorú, szemrehányó mon­dat: „Te lusta kutya, én a te helyedben nagyon szégyell­ném magamat...” Egyéb meg­torlás nem érhet. A csokolá­dét most nem vonhatják meg tőled, mert ugyebár a fejlő­désben levő szervezetnek nagy szüksége van az édességre. Mo­zira is kénytelenek ezután is pénzt adni, mert a gyermek kulturális szomjúságát igenis ki kell elégíteni. Apád egy dü­hös pillanatában fogadkozott, hogy elmarad a balatoni nya­ralás, ha nem javítasz a bizo­nyítványon. De tudod jól, hogy a fogadkozás csak amolyan szalmacséplés, hiszen a Balcsi már régen elintézett ügy, s mert nincs nagymama a ház­nál, kénytelenek lesznek ma­gukkal vinni téged is, nem hagyhatnak egyedül egy ek­kora csibészt. De a bizonyítványt azért csak meg kell magyarázni. Meg kell magyarázni a rosszmájú szomszéd néniknek és szom­széd bácsiknak. Ám, bukott férfiú, ez sem a te feladatod. Öh, hogy megváltozott Ka­rinthy Frigyes óta a világ! Már olyan jól megy a bukott férfiú dolga, hogy a szülők magyarázzák meg helyette. Tegnap — szinte a bizonyít­ványosztás előtti bemelegítés­ként — már végighallgattam egy mama magyarázatát, mi­szerint az ő Jenőkéjét teljesen igazságtalanul buktatják meg magyar irodalomból. Mert — úgymond — legalább a köze­pest megérdemelné a gyerek. Valósággal falja a betűket, az utolsó pontig kiolvassa az új­ságok sportrovatát, de betű­imádatára igazán az jellem­ző, hogy egyszer-kétszer már nehezen keríthető detektívre- gényt találtak a párnája alatt. Csak hát a magyartanár... Nagy családból származik, azt mondják, kilencen voltak test­vérek, ezért elnyomja az egy- szem gyerekeket. S hogy a földrajz miért csak kettes? Nevetséges kis ügy miatt. A földrajztanár — aki melléke­sen osztályfőnök — irtózatos nagyevő, kedvenc eledele a friss tormás virsli. Legutóbb meglepetésszerűen érkezett hozzánk, csak egy kis télisza­lámi volt itthon meg teasüte­mény. Pechünk volt, kérem. Ez a kis balszerencse a köze­pestől fosztotta meg a mi Je­nőkénket. A tornatanárnő vi­szont hiú páva. Képtelen el­viselni, hogy én csinosabban öltözködöm, mint ő. Az ének­tanár? Lakáskérelmet adott be a tanácshoz, de eddig még vá­laszt sem kapott rá. Rajtunk tölti ki a bosszúját, pedig az én uram semmiről sem tehet, ő csak egyszerű lakóbizottsági tag. A fizikatanár viszont kü­lönleges figura. Nem érdekli más, csak a kocsi meg a ko­csi. A szaklapokat bújja szün­telenül. Neki ugyan semmifé­le kocsira nem telik a fizeté­séből, de azért nem ember előtte, akinek csak Trabantja van. De pukkadjon meg! őszig, ha megkoplaljuk is, kicserél­jük a Trabit legalább Wart­burgra, nem tűröm tovább, hogy üldözzék a gyerekemet. AZ igazgató ? 0 igazán jó ember. Sőt, túlságosan jó. Ügy táncol szegény, ahogy a taná­rok fütyülnek. De az én tutyi- mutyi uram még azzal sem mer úgy beszélni, mint férfi a férfival... miatt kutakat építettek. Ezek vízhozama bőségesen fedezte a piliscsabai és környékbeli igényeket is. Ám ez a víz sincs ingyen. A szomszéd megye rendkívül nagy összeget kért, végül is tizennyolcmillió fo­rintban állapodtak meg. Ezért az összegért fokozatosan emel­kedő vízmennyiséggel látják el a Pest megyei településeket. — Eddig tizenhárommillió forintot utaltunk át Komárom­ba, de a közelmúltban kide­rült, a bányaművelés gondjai miatt egyelőre nem tudnak vi­zet biztosítani. A hétszáz köb­méter napi ígéret helyett, leg­följebb tizenötöt (!) tudnának adni. Ez a háromkilométeres vezetékben éppen csak csörge­dezne és legalább három nap alatt érne rendeltetési helyé­re. Értelmetlen Kiadás — A helyzet ezek alapján megiehetósen kilatástalan. Mi­ként lehet megoldani például a társközségek vízellátását? — Jászfalun a BEPA Szö­vetkezet törpevízművét hozat­tuk rendbe. A céget egyébként jogutód iíélkül' • íelsZámolták; Erről a kútról kap közkiíolyós vizet''iásZf tó?'Mindkét köz- ség vízellátásának kiviteli ter­vei elkészülnek az év köze­péig, és jövőre szeretnénk el­kezdeni a végleges főművek építését. Piliscsabán a legjob­ban érintett területeken már tudtunk részleges megoldást adni, és közkifolyókkal ellátni ezeket az utcákat. A mostani napi hatszáz köbméter vizünk erre elég. Reméljük, az idei pénzünkből elkezdődhet az al­só övezeti tározómedencék építésé. — A lakosság számára min­den erőfeszítés helyett na­gyobb bizonyíték lenne az előrehaladásra a társulat meg­alakulása. Ez optimális eset­ben mikorra várható? — Ez a beruházás megha­ladja a százmillió forintot. A társulatot csak akkor lehet szervezni, ha a beruházás fe­dezete biztos. De minden re­mény megvan arra, hogy jö­vőre megalakulhat a víztár­sulat, és legalább közkiíolyós ellátást adhatunk. Kérdés persze, hogy ez a megoldás mennyire segíti elő az anyagi erő megteremtését? Hiszen, a társult állampolgár csak akkor fizet, ha a víz már a házában van. Vagyis köny- nyen elképzelhető, hogy bár­mennyire csak az alapigények ellátását fedezhetik az első menetben, meg kell engedni a közkifolyótól a rákötést. Ta­lán most először jön jól az a nem túl büszkélkedésre való — éppen a vízhelyzet miatt így alakult — tény, hogy Pi­liscsabán o lakások alig több mint a fele komfortos. Tehát tömeges igényektől nem kell tartani. — Mi a biztosíték arra, hogy az a terv, ami most ké­szül, immáron végleges lesz? — Biztosíték nincs. Eddig közel ötmillió forintot fizet­tünk ki tervezési költségre —• válaszol Gáspár Ferenc. — Le­hetne vitatkozni azon, hogy mindez sok vagy kevés. A több mint százmilliós beruhá­zási összeghez képest nem sok, hiszen a tervezési díj rendsze­rint 3—10 százalék között mo­zog ilyenkor. De ha azt szá­molom, hogy ezeknek a papí­roknak — amelyeknek lassan külön szobát kell nyitni — a nagyobb részét, úgy hetven— nyolcvan százalékát el kell dobnunk, mert vagy elavultak, vagy időszerűtlenné váltak akkor mjnden fillér sok, amit ezekre kiadtunk. Akinek nincs pénze, az drá­gán dolgoztat, tartja a mondás, amely egyre több ilyen és más beruházásra, vagy éppen a kisemberek házépítésére is igaz. Mivel soha nem volt annyi pénz, amelyből megfele­lő ütemben el lehetett volna kezdeni az építést, csak rész- megoldások születtek. Mivel arra sem volt fedezet, hogy egy helyről megteremtsék azt a vízbázist, amely biztonságo­san ellátná a három telepü­lést, újra és újra más megol­dásokat kerestek. Most is, ami­kor már ki tudja hányadik változatban készülnek a kivi­teli tervek a Szentendre felől érkező vízre építve, újabb le­hetőséget latolgatnak: a köze­li ásványbánya kútjainak igénybevételét. Néhány millió forintos beruházással oly mér­tékben lehetne csökkenteni a víz vastartalmát, hogy már keverhető lenije a dunai víz­zel. A tervező csupán a mű­szaki megoldásait veti papír­ra ezeknek az elképzelések­nek. Olyan vízbázisra tervezi a rendszert, amilyet/a vízügyi szervek, a szolgáltató vállalat, a megy« illetékesei meghatá­roznak. Így volt és így lesz ezután is!, Tiszteletre méltó a tanácsel­nök szervező, koordináló sze­repe, az országgyűlési képvi­selő munkája, amellyel állan­dóan „melegen tartja’’ e kér­dést az illetékeseknél. A pilis­csabai vízgondok megoldása mégis lassan halad, és ami en­nél is nagyobb gond, hogy ma is mind anyagi, mind mű­szaki szempontból bizonytalan a beruházás. Hiba-e az őszinteség ? — Ez alatt a hét év alatt sok mindent és annak az ellen­kezőjét is hallotta tőlünk a la­kosság — mondja végül kissé keserűen Gáspár Ferenc. — Elkövettük azt a hibát, bárén ma is állítom, nem volt hiba, hogy minden hivatalos infor­mációt közöltünk az embe­rekkel. A határidőket, a fel­merült műszaki megoldásokat, mindent. Csak remélni tu­dom, hogy megértik a helyze­tünket. Éppen ezért azt sem lehet eltitkolni, hogy a beru­házás minden bizonnyal jócs­kán áthúzódik majd a Vili. ötves terv idejére. Néhány közkifolyó már van Piliscsabán. Az egyiknél idős bácsi tölti a demizsonokat. Együtt ballagunk a hegyre fu­tó, meredek utcán fölfelé. Az unokáinak viszi a vizet, amit náluk felszuszogott a szivaty- tyú, azzal már mosni se na­gyon jó. A vízellátásról beszél­getünk, átadom frissen szer­zett információimat. Csendben hallgatja, azután csak ennyit mond: — Tudja, én csak egy házat építettem életemben. De azt csak akkor kezdtem alapozni, amikor megvolt a telkem. Móza Katalin Eltűnik a szigetcsépi bódéváros Vízi paradicsom lesz itt Még most — rendezetlen­ségében, összevisszaságában is — a Ráckevei-Duna-ág egyik legszebb horgászvize e szigetcsépi, ahol vadregényes sziget található, s ahol egy kanyargó csatorna messze be­nyúlik a Csepel-szigetre. Most a szigetcsépi üdülőhelyi albi­zottság öntevékeny munkája nyomán elkezdődött a terület rendezése, amely biztosítéka annak, hogy néhány éven be­lül megújul a szép környezet. Végig kikotorják a csatorna eliszaposodott medrét és kor­szerű strandot építenek. A táj­védelmi körzetnek számító sziget is visszakaphatja régi státusát, s a partrendezés után eltűnik a bódéváros á víz mellől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom