Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-16 / 114. szám
8 1987. MÁJUS 16.. SZOMBAT Biogáz, biotrágya, biohumusz Semlegesít és energiát termel Előnyös a cégnek, előnyös a KISZ-nek Vállalkozást segít az iroda Piroska nénit magával ragadta a kor szelleme: vállalkozik. Ha beáll a jó idő, előbukkannak a fűrdőzők, és megjelenik ő is. Takaros fehér kötényben árulja a főtt kukoricát a strandon. Az üzletbe betársult Peti unokája is. ö tologatja a nagymama után az áru szállítására szolgáló kiskocsit. Lehet, hogy a néninek hamarosan konkurenciája támad a KISZ-csek személyében? Százhalombattán mindenesetre a tervezett KISZ-vállalkozások között a főtt kukorica árusítása is szerepel. Az elképzelés kétszeresen is rendhagyó. Maga a fogalom: KISZ-es vállalkozás, azaz hivatalos nevén a KISZ-szervezetek szerződéses közösségi munkavállalása, közismertté vált, különösen a KISZ KB tavaly júliusban kiadott útmutatójának megjelenése óta. A százhalombattai fiatalok viszont a közeljövőben szakértő segítséget kaphatnak majd szerződéseik megkötéséhez a működését hamarosan megkezdő tanácsadó irodától. S amire eddig ugyancsak nem volt példa: lakóterületi KISZ-alapszervezctek is vállalkozhatnak majd különféle munkák elvégzésére. Saját pénzüket költik Ez a vállalkozási forma tisztábbá teszi az alapszervezetek anyagi ellátottságát — foglalja össze a dolog lényegét Szilágyi István, a városi KlSZ-bizott- ság titkára, akitől a tanácsadó iroda ötlete is származik. — Így ugyanis olyan pénzt költenek el, amelyet saját maguk termeltek meg. A nyereséges vállalatoknál is jelentősen csökkent az utóbbi években az ifjúsági szövetség támogatására fordítható összeg, a kisebb üzemekben, az intézményekben vagy még inkább a lakótelepeken működő alapszervezetek pedig még nehezebb helyzetben vannak, minimális összegből gazdálkodhatnak. Az iroda szerepe ennek megfelelően kettős lenne. Egyrészt szaktanácsadással állna a vállalati alapszervezetek rendelkezésére szerződéskötések esetén, véleményezné a konkrét megállapodási tervezetet. Másrészt segítséget nyújtana a városi KlSZ-bizott- ságnak az ilyen kedvezőtlen gazdasági helyzetű alapszervezetek munkavállalásainak megszervezésében, lebonyolításában. Itt elsősorban alkalmi árusításokra gondoltunk, például könyvértékesítésre a nyári könyvvásár, vagy a BNV idején. De más cikkek is szóba jöhetnek, mivel a városi KISZ-bizottság jogosult nagykereskedelmi áron vásárolni. — Miért volt szükség az iroda létrehozására? — Mert az alapszervezetek laikusok. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál például több KISZ- es vállalkozás is működik, tartályszigetelést, különféle rekonstrukciókat vállaltak a fiatalok, és a szerződések megkötése előtt jogászhoz fordultak. Kötelező és keretszabályok Az „irodát” jelenleg ketten alkotják: egy jogász és egy közgazdász, Paróczayné dr. Takács Erika üzemi jogász, és Szűcs Ferenc megbízott gazdasági vezető, a Százhalombattai Városi Tanács kommunális költségvetési üzemének munkatársai. Egyelőre még saját működési szabályzatuk és a KISZ-vállalkozásokra vonatkozó jogszabályok gyűjteményének összeállításán dolgoznak. — A vállalkozási szerződések jogi oldala nagyon kötött — magyarázza dr. Takács Erika. — Sok és sokféle jogszabályt kell figyelembe venni ahhoz, hogy teljesen szabályszerű és a pénzügyi előírásoknak megfelelő legyen a tevékenység, és egyik hatóság se köthessen bele. Vannak kötelező érvényű jogszabályok, ezeken nem lehet változtatni. De vannak keretszabályok, és itt, ahol lehet, megpróbálunk engedményeket elérni, például adókedvezményeket, hogy ne a kisiparosokra vonatkozó előírások alapján kelljen adózni. A KISZ-es vállalkozások esetében a bevétel két százaléka a megyei KlSZ-bizottság- nak jut. Á jövedelem 40 százalékát csak közösségi célokra lehet fordítani, végül a többi pénz szétosztható a résztvevők között, ez után 20 százalékos társasági adót fizetnek. E vállalkozásokban tulajdonképpen a társadalmi munka és a jövedelmező tevékenység kapcsolódik össze. — A KISZ-es vállalkozások működési formái hasonlóak a vgm-ekéhez — mondja Szűcs Ferenc —, de ők csak díjra szerződnek. Ez azt jelenti, hogy egy konkrét összegben egyeznek meg a vállalattal egy adott munkára, és ehhez minden feltételt maga a vállalat biztosít. Abba nem szólhatok bele, hogy elvállalják-e a feladatot, ez az alapszervezet döntési joga, csak az összeg- szerűségben adhatok tanácsot. Ha hozzánk fordulnak egy szerződéstervezettel. és én rácsodálkozom, hogy ennyiért ők hajlandók dolgozni, akkor esetleg elgondolkoznak rajta, hogy megéri-e nekik aláírni a megállapodást. Egyébként ezek a szerződések legnagyobbrészt egyszerű munkákra kötődnek és fognak kötődni, mert tisztázatlan az anyagi felelősség kérdése, nincsenek úgy szabályozva, mint a vgmk-k esetében. Garancia hiányában pedig a vállalat bonyolult dolgokat nem bíz az alapszervezetekre. Ezek nem igazi vállalkozások, kockázat nincs, és nem is hoznak akkora nyereséget, mint a munkaközösségek. Viszont előnyösek a cégek számára is: egyrészt a KISZ-eseknek kifizetett díjat a költség, és nem a munkabér terhére számolhatják el, másrészt esetükben mentesülnek a vállalati különadó megfizetése alól. A tanácsadó iroda két tagja egyelőre társadalmi munkában és természetesen főmunkaidején túl foglalkozik az ifjúsági szövetség vállalkozásainak jogi-közgazdasági problémáival. Ám a tervek szerint a működési szabályzat egyik pontja az ö érdekeltségüket is meghatározza majd: százalékos részesedést kapnának a közreműködésükkel megkötött szerződések nyereségéből. Ahogyan Szilágyi István fogalmazott: így az ő érdekük is, hogy menjen a bicikli. Százalékos részesedés A KISZ KB útmutatójának megjelenését követően tavaly július 1. és december 31. között országszerte 121 KISZ-bi- zottság 531 szerződést kötött vállalkozási formában, Pest megyében ugyanebben az időszakban 4 ilyen megállapodás született. Az utóbbi hónapok során azonban megyénkben is sikerült előrelépni: az idén 32 újabb KISZ-es vállalkozás kezdte meg működését. A százhalombattai fiatalok most további segítséget kapnak. Az újonnan kialakított tanácsadó iroda előreláthatólag május végétől már megfogalmazott működési elvek és hatályos jogszabályok alapján fogadja a hozzá forduló alapszervezeteket. akik saját KlSZ-bizott- ságaik, vagy a városi bizottság útján kérhetik az iroda szakembereinek tanácsait. M. L. Sok kétkedés, sőt ellenérzés fogadta, amikor két évvel ezelőtt a dömsödi Dózsa Tsz a település határában, a szakosított szarvasmarhatelep szomszédságában megépítette biogáztelepét. Még a szakemberek is keveset tudtak erről a technológiáról, S annak ellenére, hogy a szakemberek nem kevesebbet ígértek, mint hogy az eddig szabadban évekig érlelt trágya helyett alig egy hónap leforgása alatt gyommagmentes, rendkívül értékes, viszonylag száraz és jól szórható szerves trágyát állítanak elő, kevesen hittek ennek megvalósításában. A négy hatalmas tartály — fermentor — tövében beszélgetünk Gáspár Ferenc telepvezető-helyettessel, aki készséggel elmagyarázza, miként működik a rendszerük. — Az alapanyag a csaknem 1200 férőhelyes, mélyalmos szarvasmarha-istállóból érkezik, és a betárológaratba kerül. A 15 méter magas tartályba 650 köbméter anyag fér, ez 400—450 tonna trágyát jelent. Ennyit három nap alatt tudunk betölteni a fermentor- ba. Már a tárolás alatt is levegőztetik az anyagot, ettől megindul a fokozott baktériumműködés, mikor a tartályba kerül baktériumtartalmú öltőiével locsolják meg, és utána légmentesen lezárják. Az egész technológia tulajdonképpen az oxigénben illetve az oxigénmentes közegben dolgozó baktériumokra épít. A folyamat hasonlít ahhoz, amely a szarvasmarha gyomrában végbemegy. Itt mindez óriási méretekben játszódik le és a folyamatban naponta 600—800 köbméter gáz keletkezik. Két köbméter fűtőértéke megegyezik egy kilogramm fűtőolajéval. És az a tény, hogy gázvezeték-leágazás készült a hamarosan átadásra kerülő napelemes szárítóhoz, illetve egy másik, a tervezett vermutüzem irányába, arra enged következtetni, hogy nincs messze az az idő, amikor sokkal több gázenergiát tud majd előállítani ez a telep. — Volt némi igazsága azoknak, akik kezdetben rossz szemmel nézték ezt az üzemet. A munka során derültek ki a kisebb hibák, amelyek egy része a mai napig is gondokat okoz nekünk. Például első látásra még egy laikus számára is szembetűnő, hogy a hatalmas tároló tarályból a kisméretű kanalak nehézkesen tudják fölvinni a toronyba a több száz tonna alapanyagot. Nyilvánvaló azonban, hogy minden olyan műszaki megoldás, amelyet először ültetnek át tervből valósággá, produkál ilyen tanulságokat. Adódik a kérdés: meddig lesz elég a folyamatos üzemhez a szarvasmarhatelepről kikerülő alapanyag? Vagy elképzelhető, hogy néhány éven belül a dömsödiek pénzért vásárolják majd a környékről a trágyát? A kérdésre a választ Juhász János, a Biotech Közös Vállalat igazgatója adja meg: — Az állattartó telepeken keletkező anyagoknál is súlyosabb gondot jelent a környezet számára a kommunális szennyvíz és szemét. Pedig ezek az anyagok igen alkalmasak arra, hogy táplálják a fermentorok gyomrát. Igaz, a lakossági hulladék csak válogatva, a nehezen bomló anyagoktól — tejeszacskók, tejfölös, fagylaltos poharak, műanyagok, zsákok stb. — megtisztítva kerülhetnek feldolgozásra. Kísérletképpen Dömsödön, a Határ utcában mi gyűjtjük a szerves anyagokat tartalmazó szemetet. Külön tárolóedényt vásároltunk valamennyi házhoz. A kommunális szemét feldolgozása ma még kísérlet, de úgy tűnik, a sikere elsősorban a lakosság jószándékán múlik, azon, hogy felfogják-é, milyen tehertől szabadíthatja meg környezetüket a biogáztelep. Ügy tűnik, hogy ezt ma még kevesen értették meg. Gáspár Ferenc a tárolótartály aljára mutat, ahol vastagon fehérük a tejfölöspohár, tejeszacskó és más feldolgozásra alkalmatlan anyag. — Nagyon örülünk, hogy éppen Dömsödön, a mi termelőszövetkezetünk kezdett ilyen ígéretes kísérletbe. Mint a legtöbb településen, nálunk is gondot jelent a szemét, illetve a kommunális szennyvíz elhelyezése — mondja Sietnikie- witz László tanácselnök. — Ezeknek az anyagoknak a biogáz-telepen való hasznosítása azonban még igencsak gyerekcipőben jár és például a végleges szeméttelepünk kérdésének megoldásával nem várhatunk erre a módszerre. Rácke- vével és Kiskunlacházával közösen térségi szeméttelepet szeretnénk létrehozni. A biogáztelepről kikerült anyagot azonnal szét lehet szórni a földeken, ám ígéretes az a tovább feldolgozás is, amelynek főszereplői a giliszták. A tartályoktól alig néhány méterre hosszúkás földkupacok találhatók, s bennük legalább 10 millió különleges vörös giliszta rágja a fermen- torokból kikerült anyagot. így készül a biohumusz, amelyért ma már egyre messzebbről is felkeresik a kertészek a telepet. A lehetőségek szinte belát- hatatlanok. Nem nehéz szabadjára engedni a fantáziát, s elképzelni, hogy talán, a nem is olyan távoli jövőben eltűnnek a települések környékéről a táj és a környezet számára egyaránt merényletet jelentő szeméttelenek. nem szennyezik, s változtatják valamiféle borzalmas vízióvá az elhagyott bányagödröket, természetes árkokat a szennyvízleeresztő-helyek bűzös tavai. Hanem olyan telepekre kerülnek, ahol gyorsított és veszélytelen formában kerülnek vissza a természet körforgásába, Móza Katalin Takács Tibor: A Dunajec szurdokjában C sodálatos ez a májusi reggel. Már mögöttünk Lubló vára, alaposan körbemászkáltuk a falakat, ráláttunk a kanyargó Pop- rádra. felidéztük a történelmet, a lengyelt és a magyart, amely két gyönyörű selyemszálként fonódik itt össze, s aztán már utaztunk is tovább a Vörös Kolostorhoz. Még messze az igazi turistaszezon, autóbuszt egyet sem láttunk, az autósok is elkerülik ezt a vidéket, pedig május első vasárnapja van. Ha ismeretlen vidékre utazom, felfokozott érdeklődés ég a szívemben, s noha a Tátrát és környékét alaposan összebarangoltam, valahogy a Vörös kolostor és a Dunajec-áttö- rés mindig kimaradt. Most csak ezért a látványért jövök, otthon még a tutajozás élményét is dédelgettem magamban, elképzeltem, milyen fantasztikus lesz siklani a Dunajec hullámain, szóval volt álmom erről az útról. De hát mindig más az elképzelés és más a valóság. Tavaly ugyanilyenkor utaztam a Kazánszoros festői sziklafalai között, most a Kárpátok északi áttörését kívánom megörökíteni a diakockákon és az emlékezetben. Kisiskolásként Fo- nyó András tanító úr mindig úgy beszélt a Poprádról és a Dunajec- ről, mint a hűtlen folyókról, amelyek elhagyják a Kárpát-medencét. Hát én látni akarom a hűtleneket És míg ezt végiggondolom, feltűnik előttem a Három Korona, a Pie- ninek 920 méter magas hegye, de vagy én számolok rosszul, vagy az elnevezők, mert én a három kiugró sziklát bizony négynek látom. Fehérek, mintha havasak lennének, pedig innen már eltakarodott a hó, fehér mészkősziklák ezek, kibukkanva a fenyők harsogó zöldjéből. Bevallom, a kolostor most nem vonz, noha gyerekek várják a múzeum kinyitását, rohanunk a tutajkikötőbe és a csalódás végleges és elkeserítő: még nem indult meg a forgalom, itt bizony még nincs turista- szezon, még csak most, elkésve és megkésve javítgatják a tutajokat, ahogyan azt valaki megsúgja a bosz- szankodók közül. Fölöttünk a Három Korona magasba törő sziklafala, előttünk a Dunajec vize, áteüenben Lengyelország, több nyelvű felirat figyelmeztet, hogy az országhatár a folyó közepén húzódik. Ha nincs tutaj, gyalog vágunk neki az útnak. Turista- jelzések irányítanak, ha mindig a piros vonal mentén megyünk... De nem kell nekünk piros vonal, mikor itt van előttünk a folyó, ezt követjük, kedvünk szerint. És tíz perc séta után már a folyó partján vagyunk. Noha sajnáljuk, hogy nem a Dunajec hátán, de mégis a szebbik oldalon. Azaz, hogy is van ez? Melyik a szebbik oldal? Persze hogy a túlsó, a lengyel, de ott, ha akarnánk, akkor se lehetne sétálni, mert csak e szelíd, kanyargó sétaúton, itt, a szlovák oldalon kísérhető végig a Dunajec. S már elszáll a szívemből a szomorúság, hiszen ilyen szép helyre még sose jutottam el, hiszen ez a keskeny szurdok, a felmagasodó hegy sziklafala, a kanyargó folyó más minden eddig átélt hasonló élménynél. Le kellene ülni, gyönyörködni kellene a pillanat varázsában, hallgatni a folyó állandó duruzsolását, hiszen beszél, meséket mond, ahogyan a sziklákon átrohan. Néhol összeszűkül a meder, szemközt süt a nap, mintha ezüstbe öltözött volna a folyó, olyan a vakító ellenfényben, egy-egy kiálló szikla simára csiszolva, a fenyőfák nekünk tisztelegnek, álmélkodó magyaroknak, hiszen már egyre többen vagyunk, még hogy nincs ilyenkor idegenforgalmi szezon? De hiába van május első vasárnapja, itt csak nemrég köszöntött be a tavasz, a jávorfák, a platánok nem mindegyike bontott még levelet, olyan a túlsó oldal, a meredek sziklás fal után következő menedékes hegyoldal, mintha fenyvesek ostromolnák a magasságot. Kanyarog a völgy, kanyarog a folyó, ahol összeszűkül, egy kőhajítás- nyi csak, ahol kiszélesedik, van vagy 80—100 méter is. Igazi folyót játszik, megcsendesedve, erdőktől kísérve. De hirtelen visszanézünk és eláll a lélegzetünk. Tutajok sikla- nak a folyón. Itt egy szikiapad húzódik a Dunajec vizébe, berohanok hát, s lelkesen integetek a mind közelebb érő tutajok boldog utasainak. Honnan jönnek? Miféle tutajok? A választ már tudom is: lengyel tu- tajosok érkeztek, náluk már tart a turistaidény, attól kezdve hajóznak, hogy erre igény van. Három tutaj rohan a víz hátán, nem is tutajok ezek, hanem négy összekötött csónak, keresztbetett ülésekkel, talán ha tízen-tizenketten élvezik az utazás örömét, a látvány nagyszerűségét és persze nálam is boldogabban integetnek. Kék, díszes, hímzett mellények a tutajosokon, csáklyákkal irányítják az úszóalkalmatosságot, s persze evezőjük is van. Azután alig siklanak el, már feltűnik újabb csapatuk: újra és újra három-három tutaj siklik a vízen, csattognak a fényképezőgépek, legalább megörökítem a látványt, a boldog turisták lelkesen integető kicsinyke csoportját. Igen. már tudom, hogy ők is, mi is másfajta élmény és látvány részesei vagyunk. A mienk, a parton sétálóké, semmivel sem rosz- szabb, csak éppen másabb, az övék talán a lelkesítőbb, noha az lenne az igazi, hogy előbb végigtutajozni a Dunajecet, s azután végiggyalogolni. Hiszen ők elrohannak, de milyen sebesen, mi pedig milyen lassan élvezzük a természet csodáját: a madarak énekét, a víz tükrözését, az újabb és újabb panoráma szépségét, a köveken megbotló habok fehérségét. Hol előrenézünk, hol visszatekintünk. Már rég nem látjuk a Három Korona csúcsait, nem a meredek sziklafal szépségét, helyette a meg- csöndesedett folyón nézzük a kanyarban elvesző tutajokat, hogy máris újabbak érjenek utol. Megszámoltam: 16 tutaj siklott, sietett, vágtatott a célja felé, tizenhatszor szorult össze a szívem s irigykedtem a lengyelföldi turistákra. Persze lehet, hogy ők meg ránk voltak irigyek, szerettek volna kiszállni, megmosni kezüket a hóban, mert egy-egy, a folyóig lefutó horhosban gyémánttündöklésű havat találtunk, s aztán, amikor az első nagy kanyar után csorgókút állított meg, s hegyi forrás kristálytiszta vizével csillapítottuk szomjunkat, talán a vízen utazók is szerettek volna kiszállni s mellénk szegődni útitársként A kanyarok mindig hívtak, tovább és tovább. Na még a következőig elmegyünk, na. ott biztosan még szebb a látvány. És így megy az ember előre, folyton szebb és újabb élményre ácsingózva. Mi majdnem elmentünk a határig, ahol elfogy a folyó, végleg átmegy lengyel földekre. Mit tehettünk mást, visszafordultunk. És még mindig találkoztunk tuta- josokkal, a májusi vasárnap fényében fürdő boldog emberekkel, akik persze a felcsapó Dunajec vizében is fürödtek, mert egy-egy hullám bizony arcon csapta őket. Előre a megismerés utáni vágy vitt, visszafelé a már ismert szépségek újra átélése hozott. Még két kanyar, már csak egy és feltűnik a Három Korona négyes csúcsa, nini, már itt is a sziklafal, itt szűkül keskenyre a folyó, itt botladozik a víz, itt merítettük bele nemrég a kezünket a folyó hideg vizébe. M ost, hogy ezt itthon írom, behunyom a szemem és látom az utat Látom a sziklafalat, hallom a boldogan nevető, kiáltozó turistákat, a tutajosok integetését is úgy idézem fel, hogy örökre felejthetetlen. Amikor visszatérünk a Vörös kolostorhoz azt mondtam magamban: ide visszajövök. De hogy a folyó melyik oldalára, azt nem tudom. Gondolom, a túlsóra. Mert azért annyival tartozom magamnak, hogy legközelebb végigtütajozzam a Dunajecet.
