Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-16 / 114. szám
'o • . íw . v. ,,; sr MAGAZIN Szomszédolás Szolnok megyében Építsünk sörgyárat! Negyedmillió ludat nevelnek Nagyapám mesélte — sörgyárban dolgozott, biztosan úgy volt, ahogy mondta —, hogy a hatalmas sőrfőző kádakban a tápláló nedűtől jó kövérre hízott patkányok úszkáltak. Egy korszerű, korunk színvonalán álló sörgyárban ilyen már nem fordulhat elő, a sört sem látni csak gyártási folyamat végén, palackba töltve. Ilyen üzemet egy NSZK-beli kis falu sörgyárában láttam először. Több mint százötven éve főzik ott a kedvelt italt, erősen ragaszkodva a hagyományokhoz, de fölhasználva a modem technikát is. Ennél korszerűbbel eddig csak itthon találkoztam. a közelmúltban, méghozzá a Szolnok megyei Martfűn. Igaz, itt nincsenek hagyományok, de úgy tűnik, ez nem is feltétlenül szükséges a jó göritalhoz. De a martfűi üzemben nem is az az igazán érdekes, hogy milyen minőségű sor kerül a palackokba — erről mindennél többet mond, hogy itt gyártják az országban forgalmazott összes Gold Fassl sört —, hanem sokkal inkább az, hogy ez az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár. Sokan megütközve néztek Pálffy Dezsőre, a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet elnökére, amikor még a 80-as évek elején a fejébe vette, hogy sörgyárat kellene építeni! Az elnököt praktikus indokok vezették: a 10 ezer hatszáz hektár termőföld mind nehezebben tartotta el az 1600 dolgozót. Annak ellenére, hogy a tsz a világ talán legnagyobb lúdtenyésztője, évente negyed millió szárnyast nevelnek Valami jövedelmező vállalkozást szeretett volna tehát beindítani Pálffy Dezső. A sörgyártás ilyennek tűnt. Többéves huzavona után sikerült is megteremteni a feltételeket, ha voltak is reménytelen pillanatai az elnöknek, mint az, amikor úgy tűnt, hogy a drága pénzen fölállított speciális acéltartályokban legfeljebb hígtrágyát tudnak majd tárolni, mivel a sörgyár ügye befuccsolni látszott. Az üzem végül is 1985-ben kezdett termelni. Kapacitása 260 ezer hektoliter sör évente. A technológiát Svédországból vásárolták, a licencet pedig Ausztriából. Ennek alapján készül az üzletekben Arany Hordó néven forgalmgazott ital és a már említett Gold Fassl sör. A gyár 600 millió forintra tervezett költsége menet közben éppen a duplájára emelkedett, ezért a mezőhé- kiek társakat kerestek. A gyár végül is 28 szövetkezet tulajdona. Az alapító tS2 részesedése 58 százalék, s övék még az üzem minden gondja-baja — ahogy az elnök mondja. Imponáló az a lelkesedés, vállalkozó kedv, ahogy Pálffy Dezső a sörgyáralapítás kálváriájáról és a szövetkezet egyéb üzleteiről beszél. Pedig azt Igazán nem lehet mondani, hogy a két éve termelő üzemből máris dőlne a pénz a vállalkozásban résztvevő szövetkezetekhez. A cím fölötti képünkön: Pállfy Dezső a gyár működését magyarázza a vezérlőpult előtt Ember nem avatkozik a technológiai folyamatba, csak a minőséget ellenőrzi. (A szerző felvételei) Az adók, a fölvett hitelek után kifizetendő kamatok bizony alaposan megcsapolják a sörtartályokból csordogáló jövedelmet. Az elnök már azzal is elégedett, hogy a tagszövetkezeteknek a tőkéjük után járó kamatot tudják fizetni. Ez persze csöppet sem szegi kedvüket, Pálffy Dezső a gyár kapacitásának megduplázásán töri a fejét. Ebben vannak igazán nagy lehetőségek — mondja teljes meggyőződéssel. A termelés növelését ugyanis további építkezések nélkül tudják megvalósítani. Igaz, a fejlesztés így is 320 millió forintba kerül majd, de kaptak ehhez ennyi forgalmi adó visz- szatérítést, hogy a beruházás gyakorlatilag ingyenben lesz. S ezzel a gyár évente több mint félmillió hektoliter sört képes piacra dobni, ami nem csekélység, hiszen 1,5—2 millió hektolitert importálunk minden esztendőben, s mégsem lehetünk biztosak benne, hogy a nyarakat sörhiány nélkül megússzuk. A laboratórium tisztaságú üzemet végigjárva nemhogy a sört nem láttuk, de jószerével emberrel sem találkoztunk. A gyártást egy jókora vezérlőpult mellől irányítják, o műveleteket automaták szabályozzák. Zaj és mozgás csak a palackozóban fogadja a látogatót, de a munka zömét itt is a gépek végzik: tisztára mossák a palackokat, beletöltik a sört, rázárják a kupakot, majd az üvegeket a rekeszbe rakják Itt azért elkel az emberi kéz segítsége, meg az éles szemé is: a gép ugyan kiválogatja a törött, hibás üveget, de azért ellenőrizni kell. A szalag mellett ülő dolgozó biztos kézzel kapkodja ki a csorba szájú palackokat. M. Nagy Péter 1981. MÁJUS 16., SZOMBAT Tizenhét évszázaddal ezelőtt a Montmartre-on a porba hullott Párizs első püspökének, Dénesnek a feje. A későbbiekben szentté avatott férfiú a legenda szerint a hóna aiá kapta a póruljárt testrészt és meg sem állt a várostól nem messze fekvő kis faluig. A települést azóta is St. De- nis-nek hívják. Az esemény színhelyén apátsági templom emelkedik, évszázadok óta a francia királyok temetkezőhelye. S hogy mi köti össze a nagy- múltú St. Denis-t mondjuk, Szentendrével? A nevek hasonlóságán túl az, hogy mindkét település agglomerációs területhez tartozik, a Párizst, illetve Budapestet körülölelő gyűrűhöz. mágikus pontok Párizsban Az agglomeráció itt is, ott is A két főváros agglomerációját, fejlesztési problémáikat vizsgálta a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem másodéves nemzetközi szakos hallgatója, Kovácsi Barnabás. A zöld táblánál kezdődik — A dolgozatom eredetileg a gazdaságföldrajz tanszék tanulmányi versenyére készült, aki írt egy tanulmányt, egy jeggyel jobbat kapott a vizsgán. Az édesapám az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban dolgozik, tőle sokat hallottam a főváros és a környező települések gondjairól, így választottam ezt a témát. Aztán mivel jól sikerült, összehasonlításként mellévettem a francia fővárost, és írtam belőle egy tudományos diákköri dolgozatot. Hogy miért pont Párizs? Ennek személyes okai vannak: többször is voltam ott, és az utcákon sétálva mindig úgy éreztem, mintha itt, Pesten járnék. — Mi a hasonlóság és mi a különbség a két főváros és a két gyűrű között? — Párizs esetében kisebb az úgynevezett agglomerációs mag: csak a városnak a régi városfalak közötti részét számítják ide. Budapest területe nagyobb, közigazgatásilag a zöld jelzőtábláknál kezdődik, és maga a város is tagolódik. Létezik egy első munkahelyöv, ez a Belváros, ezt az első lakóhelyöv veszi körül, majd a második munkahelyöv következik, ahol már sok ipari üzem is található, végül a második, külső lakóhelyöv. Párizsban az ipar kívül esik a városon, belül főleg lakóhelyek, intézetek, oktatási intézmények és üzletek találhatók. A két gyűrűt összevetve a Párizs környéki települések több megyéhez tartoznak, így bonyolultabb közigazgatásuk összehangolása. Fejlettségi szintjüket tekintve viszont körülbelül 40—50 évvel előbbre tartanak nálunk. A Párizs körüli öv sűrűn beépített, külvárosok nagy szövevénye, több mint 560 településsel, még a Pest környéki 43 településből áll csupán, és mondjuk, Dunakeszit és Gödöt mezőgazdasági területek kötik össze. Ott csak két nagyobb zöldterület található: a vincennes-i erdő és a Bois de Boulogne. Igaz, ezek kielégítően ellátják a város szellőzését, míg Pesten a helyzetet jelentősen rontotta a budai hegyek beépítése. Az összehasonlítás során az is felmerült bennem, vajon agglomerációnak tekinthetjük-e a Budapest környéki települések rendszerét. Vidékre költöznek — Mi a fogalom pontos, tudományos meghatározása ? — Más országok szakirodaimában a kifejezést teljesen eltérő jelentésben használják. Amit a magyar város- rendezők agglomerációnak neveznek, az nem más, mint egy háztáji mezőgazdasági vagy konyhakerti tevékenységgel együttjáró elővárosi gyűrű. De a feladata nemcsak az, hogy oda aludni járjanak az emberek, hanem az is, hogy a központot ellássa bizonyos ipari termékekkel. Ezenkívül biztosítania kell az úgynevezett rekreációs lehetőségeket is: ez azt jelenti, hogy a főváros lakóinak ne k-oll-ion fii! mpggTÍrp mprmiíik ha kirándulni, pihenni akar- ak. Erre a budai hegyek, a Pilis, a Börzsöny alkalmasak, Párizsban ez bonyolultabb, mert csak az előbb is említett két erdő található a közelében. Ezért is van az, hogy télen és nyáron egészen más a főváros lakosságának összetétele. Nyáron tősgyökeres párizsival alig találkozni, aki teheti, kiköltözik vidékre, a tengerpartra, és helyüket a turisták foglalják el. — Az agglomerációs övezet sok gondja közül emeljünk ki egyet: a közlekedést. — Párizsban a belső mag egyetlen pontja sincsen mesz- szebb 400 méternél valamelyik metrómegállótól. Nálunk az agglomerációs települések közlekedésében 13-féle, a távolságtól független tarifa- rendszer van érvényben. Dunakeszi és Budakalász majdnem szemben fekszenek egymással a Duna két partján, de egyikből átjutni a másikba csak Pesten keresztül lehet. A nyolc híd még a fővároson belül is viszonylag kis területre koncentrálódik. Párizsban a híd nem probléma, átlag 400 méterenként ível át egy a Szajna fölött. A központi városmagot pedig egy külső körút veszi körül. Igaz, nincsenek róluk leágazások a külvárosok felé, ezeket most utólag tervezik megépíteni. A franciák most arra törekszenek, hogy öt úgynevezett újváros kialakításával az egy- központú agglomerációt hatközpontúval váltsák fel. Ezekben a hipermodern újvárosokban olyan infrastrukturális feltételeket teremtenek, hogy a lakóknak ne kelljen bemenniük Párizsba. Szociális összetétel — Szívesen laknak a franciák ezekben a mesterségesen kialakított elővárosában? — Létezik egy olyan probléma, amellyel Budapest szerencséjére nem küszködik. A franciák nem fogadják be az idegeneket, a vendégmunkásokat pedig még kevésbé. Vendégmunkás viszont rengeteg van, főleg a volt francia gyarmatokról érkezett, más életfelfogással, szokásokkal, vallással. Ahol az újvárosokba őket telepítették be, megindul a városrész slumosodá- sa, azaz kezd leromlani a lakóépületek állaga, kedvezőtlenné válik a lakosság szociális összetétele. Előbb a fővárost — Hogyan képzelik el a párizsiak a város jövőjét? — Ismerek egy olyan nem hivatalos elgondolást, amely körutakat tervez az agglomerációs övezetbe is. Egy másik építész elveti az öt újváros koncepcióját, és minden nagyobb kereszteződéshez — ezeket „mágikus pontoknak” nevezi — központokat tervez. — És mi a helyzet Budapesttel? Itt az agglomeráció rendezésére külön miniszter- tanácsi határozat született. — Először magát a fővárost kellene átszervezni. Erre meg is vannak az elképzelések, az utóbbi években többfokozatú központrendszer kifejlesztése kezdődött meg. A pesti agglomeráció nem elég szoros, összefüggő, vannak városias jellegű települései, mint Szentendre, üdülőközségei, mint Leányfalu, ipari területei, mint Szigethalom és teljesen falusias alvóvárosai, mint Üröm vagy Csömör. Ezeknek úgy kellene fejlődniük, hogy legalább kisvárosi színvonalat elérjenek. A tanulmányok jól összefoglalták, bogy most mik a gondok, de olyan fejlesztési koncepciót, amely konkrét pénzügyi és időbeni, adatokat tartalmaz, nem ismerek. A célkitűzéseket a pénzhiány akadályozza. — Az a bizonyos gazdaság- földrajzi vizsga hányasra sikerült? — Hármasra ... Mörk Leonóra Életmódok, életterek az agrárifjúság körében Néhány jellegzetes vonását érintem, annak az ifjúsági rétegnek, amely mintegy 200 ezer főt számlál, melynek kétharmada fiú, egyharmada lány. Természetesen a mező- gazdasággal, akár a termelési szférában is kapcsolatban lévő ifjúsági csoportok létszáma ennél nagyobb, hiszen a kisüzemekben, ház körüli gazdaságokban olyanok is végeznek mezőgazdasági termelést, akik főmunkaidőben nem kapcsolódnak az ágazathoz. A mezőgazdaságban dolgozó aktív keresők közül a 30 év alattiak aránya 1970-ben 22,6 százalék, 1980-ban 26 százalék, 1984-ben zö,5 százalék volt. Ennél valamivel alacsonyabb az arány, ha csak a fizikai dolgozókat vesszük figyelembe: ott 1970-ben a fiatalok aránya 18 százalék, 1980-ban 18,3 százalék volt. Mindez arra mutat, hogy a fiatalodás az agrárágazatban erőteljesebb volt a vezetői, irányítói és más szellemi munkakörökben, amit természetesnek kell tekintenünk többek között a fiatalok átlagosan magasabb képzettsége miatt is. Az ágazatban nyilvántartott keresők körében erőteljes férfitöbblet mutatkozik, s ez a fiataloknál is fennáll. A férfi aktív keresők kor szerinti összetétele lényegesen kedvezőbb. 1980-ban a Elhangzott a Lenin-emlékfilésen közegekben élő mezőgazdasági aktív keresőknek összesen 25.3 százaléka volt 30 éven aluli, míg a férfiaknál 30,7 százalék, a nőknél pedig csak 16.4 százalék. Pest megyében a mezőgazdaságban foglalkoztatott aktív keresők korösszetétele kedvezőbb. A megyében a nők körében is mintegy egynegyed a fiatalok aránya. Az agrárifjúságnak a nagyüzemekben való elhelyezkedése számos sajátosságot mutat. 1930-as adatok alapján megfigyelhető, hogy a 30 év alattiak legerőteljesebben a szakmunkások között képviseltetik magukat. Ezt a szellemi munkát végzők csoportja követi. A betanított munkásoknál ez az arány 19,9 százalék, a segédmunkásoknál 22.2 százalék. Az agrárifjúság jelentős része tehát azokban a pozíciókban található nagyobb súly- lyal, amelyek a foglalkoztatási szerkezet modernebb elemei közé tartozik, s így azt is mondhatjuk, hogy a munkaerő korösszetételében lezajló kedvező irányú változások és a foglalkozási struktúra modernizációjának folyamata egy irányba mutató, szorosan összefüggő jelenség. Nemek szerint azonban lényegesen különbözik a kép. A mező- gazdaságban szellemi munkát végző aktív keresők esetében a nők között közel 40 százalék a 30 éven aluliak aránya, a szakmunkásnők között pedig 29,2 százalék. A férfiaknál a fiatalok a szakmunkások között találhatók a legnagyobb arányban. A mező- gazdaságban a fiatalok tehát nemcsak az üzemi szervezeten belül a magasabb képzettséget igénylő, feltehetően magasabb presztízsű csoportokban hódítanak el pozíciókat, hanem ami ezzel összefügg, olyan tevékenységi körökben is jellemző jelenlétük, amelyek nem a hagyományos értelemben agrárjellegűek (ipar. szolgáltatás, ügyvitel), illetőleg esetleg oda sorolhatók, de tartalmuk nagymértékben átalakult, mint például az irányítás, a növénytermesztés és állattenyésztés egy-egy ága. Az agrárifjúság nem tekinthető egységes ifjúsági rétegnek. Helyzetüket, törekvéseiket és problémáikat is az ágazati és üzemi körülmények jelentős hatása mellett a felnőtt-társadalom telpülések szerinti, foglalkozási csoportok szerinti, de még a nemek szerinti differenciáltságához való természetes kapcsolódás határozza meg. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne vizsgálhatnánk meg az agrárifjúság összetételét, rétegződését, lehetőségeinek, életmódjának sajátos vonásait. A legjelentősebb foglalkozási csoportot a szakmunkások képezik. Arányiak az agrárifjúságon belül 1980-ban 41,4 százalék volt A betanított munkások jelentik a második legnépesebb csoportot, súlyuk 30,3 százalék. A segédmunkások aránya 11,3 százalék, a szellemi munkát végzőké alig nagyobb ennél: 12,6 százalék. Az állománycsoportok aránya a nemek szerint igen eltérő. A férfiaknál a szakmunkások 53,2 százalékot tesznek ki, a nőknél mindösz- sze 5 százalékot. A nők többségében két csoporthoz tartoznak: 45 százalékuk betanított munkás, 26,6 százalékuk pedig szellemi dolgozó. Belső rétegződést tekintve az agrárifjúságon belül a következő tipikus csoportokat különíthetjük el. A fiatalok mintegy ötödrésze — elsősorban a segédmunkások — az üzemekben is és a falusi településeken is számos vonatkozásban marginális helyzetbe szorultak. Személyük, munkájuk helyettesíthető, még akkor is, ha területenként változó mértékű kereslet nyilvánul meg irántuk: a mező- gazdasági üzemeken belül partnerként senki számára sem számottevő csoport; nincs olyan szituáció, amelyben kulcspozíciót töltenének be, nem hordozói sem konzervatív érdekeknek, sem progresszív törekvéseknek Életterük éppen ezért az üzemen belül, de a településen belül is igen korlátozott. Másik jellegzetes csoportja az agrárifjúságnak a női betanított munkások. Helyzetük annyival kedvezőbb az előző rétegnél, hogy családalapítás után a szakmunkás férj mellett biztosabb egzisztenciát építhetnek. Az az élettér, ahol kibontakozhatnak elsősorban a család, a családi kisüzem vitele, szervezése. Törekvéseik elsősorban a privát szférára és a mezőgazdasági kistér-