Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-11 / 109. szám
Mindent megcsinálnak! A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM 1987. MÁJUS 11., HÉTFŐ i&.-XvsÜi A Gépgyártó Ipari Szövetkezet dolgozói városunkban arról is nevezetesek, hogy a különleges feladatok elvégzésére is kaphatók. Kezük nyomát dicséri például az Arany János Művelődési Központ, vagy a szakorvosi rendelő belső berendezéseinek egy része is. Legutóbb a kocséri takarékszövetkezettől kaptak megbízást, s a bútorokat már el is készítették. Képünkön: László János a kettes telepen éppen a zárazással foglalatoskodik (Borszéki László felvétele) Tisztázó meghatározások Nincs kirekesztve a kultúrából Tavaszhoz méltó nagy psac Tavaszhoz méltó nagy piac volt pénteken. Egy hét alatt sokat bővült a primőráruk választéka. A hónapos retek csomóját 3-tól 12 forintig terjedően adták kalibertől függően, az ízletes jégcsapretek pedig 8—10 forintért kelt el. A fehér paprika 12—15, a zöld hüvelyű 5—12, a karalábé 4—12, a saláta 3—5 forintért kínálta magát darabonként. A paradicsom 180. az uborka 50—70, az újkarfiol 80—100, a szamóca 180 forintot ért kilónként. A zöldhagyma csomóját 4—7, az új sárgarépát 10—15, az új petrezselymet 4 forintért adták. A sóska rakása 5 forint volt. A piac többi részét javarészt a' zöldség- és virágpalánták, valamint a vágott virágok uralták. A karalábépalánta csomóra ment 6 forintért, a paradicsom szála — nem tápkockás — 1, a paprika 4—5, a szegfű 1, a tápkockás petúnia 4 forintba került. A túliján szálát 1—2, az orgonavirágCsokrát pedig 1Ó —12 forintra tartották. A baromfipiac is élénk volt, most jobban kelt a jószág is. Egy kakast tyúkka, 340 forintra tartottak, de csak 320-ért kérték, a tyúkokat párban úgy 350 forintért kínálták gazdáik, a pörköltnek való fehér csirke párját 200, a rántani valót 140, egy pár kacsát pedig 220 forintért. A háromhetes csibe darabja 33, a pihés kiskacsák 30, a másfél hetes csirkék pedig 25 forintért keltek el. Az egyik eladónál két hatalmas kakast láttunk, és 350 forintra tartotta. A tojás ára 1,60—1,80 forint között volt, a kereskedő 1,40-ért kérte. Óvodai beíratás A gyermekük óvodai felvételét kérő szülők Nagykőrösön június 1. és 15-e között jelentkezhetnek a lakóhelyük szerint illetékes óvodában délelőtt 8—12 óráig, déluf&n 13—17 óráig. A behatáshoz szükséges tudnivalókat más alkalommal ismertetjük. Nagy érdeklődéssel kísért s ülést tartott a minap a Haza- j fias Népfront városi elnöksége: tájékoztatót hallgatott meg a cigánylakosság helyzetének alakulásáról Nagykőrösön Tóth Dénes tanácselnök-helyettes előterjesztésében. Bár a cigányság helyzetével mostanában sokat foglalkoztunk. mégis, némi kitérő elengedhetetlen. A kérdés ugyanis az, kit lehet cigánynak tekinteni, illetve, lehet-e, szabad-e, kell-e, jogszerű-e a cigány szó használata? Újságban sokszor a cigány származású elnevezést találhatjuk, de ez a kifejezés eredeti értelmében meg azt jelentené, hogy valakinek apja, anyja cigány volt ugyan, de ő maga már nem az. Sajátosság A jelenlegi egymástól eltérő definíciók ugyanis meglehetősen tágra teszik»a beso- rolhatóságot. Van olyan, amely szerint csak ez utóbbi számít. Véleményünk szerint viszont az a definíció használhatatlan, ami magában hordozza a definiálandót is. így az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1961. június 20-i határozatának megállapítását fogadjuk el rendező elvként: eszerint a cigányság bizonyos néprajzi sajátosságokkal rendelkező társadalmi réteg. Vagyis, a cigányság nem nemzetiség. Az említett ülésén volt, aki éppen ezt a meghatározást kifogásolta. Így ugyanis, félig- meddig tisztázatlan jogállással, végeredményben nem lehet annyit tenni a cigányokért, mint bárki másért. Ha valaki szlovák — a példa kedvéért —, igényelheti a szlovák nyelvű tanítást, nemzetiségi lakosként. A cigányságnak erre nincs lehetősége, s ez már önmagában hátrányos helyzetbe hozza őket. Az adatok ellentmondani látszanak ezen érvelésnek, ugyanis a cigányság háromnegyed része ért, tud, beszél magyarul, tehát nincs kirekesztve a kulturá- lódásból. Foglalkoztatottság A definíció problémája egyébként teljesen valóságos, gyakorlati gondot okoz. Példa erre éppen a tájékoztató. Jelenleg 1068 nagykőrösi cigányról tudnak, azaz a cigányügyi előadó ennyit tart nyilván. Vagyis nem arról van sző, hogy az egy évvel ezelőtti adatokhoz képest kétszázzal többen lennének, csak másként számoltak tavaly, megint másként az idén — állítja a szakember. A hivatalos fórumokon a cigánykoordinációs bizottság képviseli érdekeiket, ám e testületnek mindössze két tágja cigány, a többi társadalmi szervezetet, állami, politikai testületet képvisel. Még minA HAGYOMÁNYOS építkezést mindenkor a táji lehetőségek, valamint az építkező közösség társadalmi-gazdasági viszonyai határozták meg. A táj alapvetően az építkezési anyag fajtáit határolta be, míg a társadalmi-gazdasági viszonyok a táj által determinált lakóházak és gazdasági épületek nagyságát, fajtáját, számát, tehát azt, hogy egy-egy paraszti gazdaság milyen épületeket emel; cél, hogy azok megfeleljenek a társadalmi-gazdasági szükségleteknek, kifejezzék a gazda rangját, módját, megadják tekintélyét. A Kárpát-medence s következésképp Magyarország legnagyobb tájegysége ' az Alföld. A síkvidéki táj, amelyet a kanyargó folyók lomha folyása, árvizei alakítottak, sajátosan behatárolták az építkezési lehetőségeket. Legtermészetesebb építőanyag itt az agyag, a sár, valamint a vessző és nád, amely a folyók szegélyében, árterekben, a tavak mentén bőségesen termett. Ha szemügyre vesszük az 1930. évi statisztikai országos kimutatást, akkor is az említett anyagok fontosságáról győződhetünk meg. Az alföldi megyék adatait összegezve megállapíthatjuk, hogy a tégla-, illetve a kőfalú épületek aránya legalacsonyabb, mindössze 16,4 százalék. A téglaalapra emelt sárfalú épületek már 21,2 százalékot tettek ki, de többségben még mindig a sárfal dominált, 60,9 százalékkal. A fából való építkezés az Alföldön elenyésző volt, 1,4 százalék. Ez természetesen a falkészítésre vonatkoztatható. Fából ugyan nem róttak ösz- sze falat, de sárfal erősítéséhez felhasználtak oszlopot. Az Alföld jelentős részén termett jó minőségű keményfa az (tölgy, kőris, akác), amely alkalmas volt e célra. Fenyőből már behozatalra szorult a vidék, a Kárpátokból tutajokon úsztatták le a fát a nagyobb kikötőkbe, ahol rendiezővárosi építészet az Alföldén !. Azt használták, ami kéznél volt szerint fel is dolgozták gerendákká, zsindellyé (pl. Szeged, Szolnok). A század eleji állapotok a tetőfedés korszerűségét igazolják. Igen magas a cserép aránya (66.3 százalék, míg a nád, illetve a zsúpszalma ennek alig felét érte el csupán (31 százalék). A cserép térhódítását a tűzi yeszedelem megelőzése tette szükségessé. Az 1930-as kimutatás már csak néhány vidéken jelzi a nád és a zsúp fontosságát. A Hajdúságban például majdnem azonos volt a cserép és nád aránya (50,4, illetve 48,7 százalék), de már Biharban (a Sárrét vidéke), Szabolcs- Szatmár megyében növekedett a cserép jelentősége, s Békésben elérte a 72 százalékot. AZ ALFÖLDI állapotoktól kevésbé különbözik a három város: Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd építkezése, amelyek a Duna—Tisza középső területén, a Tisza folyó közelében, s a Soroksártól kiágazó és Kalocsáig húzódó egykori ős Duna-meder (a mai Kígyósér, őrjeg) vizenyős, mocsaras területe által határolt vidéken helyezkednek el. A kötöttebb, agyagos, szikes talaj ugyanúgy megtalálható itt, mint a futóhomok, a nádtermő laposok s a fűzfás ligetek, a homoki erdőben a tölgy, a kőris, cser, szilfa, akác, tehát a helyi építkezést évszázadok óta ellátó, nélkülözhetetlen építőanyagok. Kőben ugyan szegény e vidék, azonban több helyen — így Cegléden, Nagykőrös Nyárs- apát-pusztáján, Kecskemét környékén — lehetőség adódott a darázskő kitermelésére is. A vizenyős réti talajban keletkezett a réti vagy zooli- tos mészkő, amely nagyobb vastagságban halmozódott fel, s így lehetővé vált, hogy a kővágó emberek kocka alakban kibányásszák a követ. Ez kiválóan alkalmas volt építkezésre, rendszerint a templomok vagy nagyobb középületek alapjait rakták ki belőle, s erre húzták fel a falat. MINDHÁROM városban évszázadok óta égetnek téglát, erre megfelelő anyag található. A nagyobb középületek falát rakták ki belőle (templom, városháza stb.), sok esetben vályoggal vegyesen. A XIX. század második felétől alapot csináltak belőle. Erre kiválóan alkalmas volt a rendkívül keményre égetett, vasas tégla. A lakóházak falainak építésére földet alkalmaztak széles körben, amelyet készítettek fecskerakásos- ra, vertfalnak, de a legelterjedtebb volt a vályog. Ezt is helyben gyártották. Kecskeméten például több mint harminc nyilvántartott vályogvető működött a városszéli legelőn, s közel ennyi téglaégető vállalkozó 1856-ban. A három városban is megtalálhatóak a jellegzetes alföldi építmények, a földházak vagy putrik. Ez utóbbi név az elesettebbek lakására vonatkozik, mig a másik komolyabb, rangosabb építmény, többszobás ház is lehet. A lakóteret a földbe mélyítették, s ily módon nem volt szükséges falakat építeni, megtette annak a kemény, száraz föld, a gödör fala. Az egyszobás putritól a több helyiségből álló, konyhás földházig, sőt melléképületekig ível ezen építménytípus fajtája, melynek változatos formáit Kecskeméten s annak határán találhattuk meg századunk elejéig. A három mezővárosban a sárfalú építmények voltak túlsúlyban. A hagyományos építkezés legrégebbi emlékei Nagykőrösön maradtak fenn, melynek okát abban láthatjuk, hogy a másik két várossal ellentétben kevésbé sújtotta tűzvész, s átfogó településrendezés, építkezés sem érintette. A Tobánban, Homokoldalon napjainkban is több régi építésű lakóház lelhető föl, amelyek rendszerint sövényfalúak. A ház sarkainál, a válaszfalaknál, s a közbülső részen is, az ajtóknál erős keményfa oszlopokat ástak le, amelyek közét vesszővel fonták be és törekes sárral döngölték be vagy vályoggal rakták ki. Az oszlopokra fektették a sárgerendát, amelyre az ollóágast állították, ami a tető gerincét képező szelemengerendát volt hivatott tartani. A tetőzetet így a favázszerkezet tartotta, kevesebb teher nehezedett a falra. Általánosan építettek hom- lokágasos-szelemenes tetőt is. Ez esetben a két ágas viselte az egész tető súlyát, a sárgerendára sem volt szükség, a tetőfákat, a horogfákat a szelemengerendához erősítették, s a falra támaszkodtak, kiképezve a tető ereszét. A LAKÓHÁZAK ilyen technikával történő építése széles körű volt még a XIX. század első felében is. Nemcsak a lakóházak, de az istállók falát is vesszőből vagy nádból kötötték és sárral tapasztották be, esetenként hantfalat építettek (a kötött földű, laposabb térszínen nagyméretű gyepkockákat vágtak ki, s abból rakták fel a falat). Ez utóbbi építkezési mód emléke őrződik meg Hantháza nevében, Nagykőrös határának északnyugati területén, (Folytatjuk.) Dr. Novak László dig a vitára visszautalva, többen állították, éppen ez a baj. E testület túlnyomó többségének cigánynak kellene lennie, s az sem lenne hátrány, ha a cigányügyi előadó is soraikból kerülne ki. A munkaképes korúak száma 502, de csak 36 százalékuk vállal munkát. A jelenlegi gazdasági helyzet ugyanis nem kedvez a szakképzetlen munkaerő foglalkoztatásának. Ezzel kapcsolatban két újabb véleményt ismertetünk. Először is, valóban eljutott odáig Nagykőrös is, hogy egyre nehezebb elhelyezkedni. Nem kell az olyan munkás, aki egy hónapot dolgozgat, aztán továbbáll. Másfelől, ez a szellemi alultápláltság komoly gondot okoz, szinte a 22-es csapdájaként működik. Nincs iskolázottság — nem lehet dolgozni, ha nem lehet dolgozni, nincs pénz az iskoláztatásra... Nem felmentés A többoldalúan hátrányos helyzetben levők hátrányainak lehetőség szerinti csökkentése — különösen, ha a hátrányok nem a munkavégzéssel kapcsolatosak —, és annak megakadályozása, hogy ezek a hátrányok kumulálódva átöröklődjenek“ á következő generációkra is, állami szociálpolitikai feladat Olyan feladati amelynek sikeres megoldása nem „csak” emberbaráti szempontból fontos, hanem elengedhetetlen a társadalom normális működése, az indokolatlan feszültségek kiküszöbölése szempontjából is. Mindez nem menti fel a cigányságot: a jelenlegi helyzetben ugyanis talán éppen ők tesznek kevesebbet lehetőségeiknél saját felemelkedésük érdekében. B. O. A jugoszláv tévéműsorról Olvasóink visszatérő kívánsága, hogy a Nagykőrösi Hírlapban közöljük a jugoszláv televízió — pontosabban: a Növi . Sad tévéállomásának műsorát. Indokuk szerint több mint ezer háztartásban fogható az adás, s jobb lenne, ha rendelkeznének a műsorválasztáshoz szükséges információval. Nos, lapunknak nem lehet feladata ilyesféle szolgáltatás, annál is inkább, mivel tartunk tőle, éppen olyan visszatetszést szülne, mint évekkel ezelőtt a szolnoki rádió műsorának közlése. Volt, aki kérte, de többen mondták azt, értékesebb információktól veszi el a helyet. Mit lehet tenni? A rádióújságon kivül a Népszava naponta közli a Növi Sad műsorát. Ezenkívül a Petőfi Népe is publikálja az adásprogramot. Akik nem jutnak e lapokhoz, azoknak a televízió műsorát ajánljuk. Az adó ugyanis mindennap 16.43-kor illetve 19.26-kor magyarul is közli az aznapi műsort. Vevőcsalogató viaszbalia A Böbe butik ügyes tulajdonosnője — Szűcs Miklósné — talpraesett kereskedő. Ö maga nem állhat mindig az ajtóban, becsábítani a vevőket — de megteszi ezt egy ízlésesen felöltöztetett baba is. A vevőcsalogató mozdulat nyilván sokakat invitál betörésre... Továbbjutás az IMK-ban Mende—Nagykőrösi Kgy. Kinizsi 0-1 (0-0). A megyei MNK labdarúgó kupafordulóban a nyolc közé jutásért a Kinizsi labdarúgó- csapata a túl kemény, agyagos mendei pályán a következő összeállításban játszott: Tiger — Farkas, Szabó L., Adá- mi, Csikós — Dankó, Szabó B., Gonda (Toricska a szünetben) — Benkó, Mari, Vígh. Többet támadott a körösi csapat, de a pattogós talajon csak nehezen alakult ki jó összjáték. Benkó lövése a kapufa tövénél surrant el, Szabó L. jó fejese is elkerü'te a kaput. A körösi kapunál Csikós, lépett jól közbe többször is, majd lesgyanús helyzet után Tiger nehezen, de hárított. Mari jó beadásáról Vígh lemaradt. Jó mendei támadás után Dankó tisztázott jól, majd Tiger két jó kivetődéssel. Fordulás után valamit javult a körösi csapat ossz játéka, de a góllövés nem sikerült. A 60. percben — ismét lesgyanús helyzet után — a körösi védelem leállt, a mendei csatár lövése a kapufáról pattant ki. Szerencse volt. Benkó két löyését is védte a kapus. A 83. percben Vígh remek beadását Mari védhe- tetlen fejessel juttatta a hálóba. 0-1. A hazai csapat igyekezett egyenlíteni — a döntetlennél ők a továbbjutók —, de Tiger védett jól egy fejest, Szabó B. szerelt biztosan, tetszetősen. Közepes színvonalú, de nagyon küzdelmes mérkőzésen, megérdemelten nyert a körösi csapat. A nyolc közé jutva, lehet, hogy magasabb osztályú ellenfelet fog kapni a Kinizsi a következő fordulóban. P. S. A PETŐFI DSK SPORTNAPJA Induló hangjára, jó időben, lelkesen gyülekeztek a Petőfi Diáksportkör tagjai a sportnapjukra. Több mint kétszázan melegítettek be közösen, majd az iskola szabadtéri és termi sportlétesítményeiben osztálybajnokságokat vívtak. A felsős fiúk kézilabdában szabadtéren, a leányok teremben, az alsós fiúk kispályás labdarúgásban füves pályán vetélkedtek, jó hangulatban. A szabadon választható formáknál asztaliteniszeztek és lábteniszeztek a gyerekek, testnevelőik irányításával. HÉTFŐI SPORTMŰSOR Atlétika. Kinizsi-sporttelep, 14.30: a városkörzeti IV. kor- csoportos úttörő ötprótavía- dal tavaszi fordulója. Labdarúgás. Kinizsi-sporttelep, 16.30: Konzervgyár II e> telep—Törteli Tsz, 17.30: PIK —Nyársapát, 18.30: Turbó- Pedagógusok; Vági-lakótelepi pálya, 17.30: Rückwerz RT— Bundesliga, 18: Tormás—FC Fortuna, városkörzeti kispályás bajnoki mérkőzés. Mo- nor: az úttörő-olimpia Ili. korcsoportos kispályás megyerészi döntője. S. Z. iSSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap
