Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-11 / 109. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM 1987. MÁJUS 11., HÉTFŐ Agresszió a szőlő ellen Ha a határban már rend van... Az már önmagában meglepő dolog, ha egy ízig-vérig mezőgazdasági szakembert a sürgető tavaszi munkák idején — ráadásul, amikor odakint lóg az eső lába — az irodájában lehet megtalálni. Még inkább az, ha szinte eltűnik az író- és tárgyalóasztalán fölhalmozott kimutatások, papírok, táblázatok, számítások mögött. Ráadásul Szabó Rudolfról, a monori Kossuth Tsz termelési elnökhelyetteséről jól tudom, hogy inkább járja nyakig sárosán vagy porosán a határt, mint hogy az irodájában ücsörögjön. Akadnak azonban kényszerítő körülmények. Mind visszaüthet Meglepetésem látva, gondterhelten kopogtatni kezd tollával az egyik kimutatáson: — Agresszióra készülök. Kemény beavatkozásra — fokozza megdöbbenésemet. — Végigjártuk a szőlőültetvényeinket és keserves tapasztalatokat szereztünk. Bíztunk benne, vagy legalábbis úgy terveztük, hogy az idén meglesz a hatvan mázsa körüli átlagunk. Így a költségek és a bevételek körülbelül kiegyenlítették volna egymást — magyarázza. — Sajnos ez illúziónak bizonyult, a fagykár miatt jó. ha átlagban le tudunk szedni 20 mázsát, ösz- szességében ez mintegy 8 millió veszteséget jelentene. Ezt pedig a mi téeszünk nem bírja elviselni. — Mi akkor a megoldás? — Éppen azt keresem Pontosabban a megoldás legésszerűbb módját. Az egyértelmű, hogy a költségeket kell drasztikusan csökkenteni, de milyen munkát hagyjunk el? Tulajdonképp mind visszaüthet később, csak az a kérdés, melyik milyen következményekkel jár. Ezért mondom, hogy agresszió ez a szőlő ellen. Unták a telet — Más területen is ennyire nehéz a helyzet? — Szerencsére közel sem. A szántóföldi növények gyengén jöttek ki a télből, de ott még minden lehet. Nem mondom, hogy rekordra számíthatunk, de a tervezett hozamok meglehetnek. Jók a tőszámok és a bokrosodás is. Egyébként az aktuális teendőkkel, tehát a vetéssel is végeztünk, még a vegyszeres gyomirtás befejezése van hátra, s majd egy harmadik műtrágyázás. — Ehhez nyilván kemény tempót kellett diktálni az embereknek és gépeknek ... — Nem mondhatnám. Az igaz, hogy az embereink nagyon jól és lelkiismeretesen dolgoztak, senkit sem kellett noszogatni, de a vetésszerkezetünk is meglehetősen szerencsés, és ősszel a legnagyobb feladatokkal jól haladtunk. Az Hiányozni fognak Elballagtak a sportolók is A József Attila Gimnázium diáksportkörének a létszáma 506 fő. Ennek jelentős hányada aktív sportoló, és nem is akármilyen. A kosarasok, tornászok országos szinten elismertek. A kézilabdát, atlétikát, labdarúgást szerető diákok a megyei versenyek nagy részén részt, vettek. Sok mindent el lehetne mondani ver- senyszeretetükről, szorgalmukról, eredményeikről, de most a múlt szombati ballagás után a negyedikesekről szólnék pár szót. Kitartásuk a kisebbek példájává válhat. Ők már elsős koruktól — a kék könyv birtokában — rendszeresen edzették magukat. Sőt, akadt olyan, aki nem is egy sportágban nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Petrányi Aranka a 4/e osztályba jár, az iskolában sokan kedvelik és szeretik őt. A négy év alatt nem tudott választani a torna, kézilabda és atlétika között. Mindhárom területen bizonyította ügyességét, rátermettségét. A 4/b osztályos fiúk közül elsőként Veres Gábort emelném ki, aki tavaly elnyerte a „Jó tanuló, jó sportoló” címet. Méltán, hiszen tanulmányi átlaga „egyhangú” jeles volt mindig, és nemcsak a JAG kosaras ificsapatának erőssége, hanem a férfi NB Il-es csapaté is. Bódi Attilával együtt sikeresen elvégezte a játékvezetői tanfolyamot, Attila a focisták játékát irányítja, immár 2 éve, Gábor pedig a kosarasokét. Az ificsapat centere a magas növésű Kollár Attila, aki kedveli a meleg helyzeteket. Mátyás Zsolt (4/d) kézügyessége igen jó a mérkőzéseken, sok 3 pontos kosarat dobott, ami ugyancsak figyelemre méltó.. Négy éven át a tornászcsapatban nyújtott kiemelkedő teljesítményt Szabó Ilona 4/e osztályos tanuló, ö volt az első számú csapattag, vele együtt Sólyom Szilvia (4/a), a kapus. A megyei kosárlabdabajnokság első helyezettje a gimnázium ifi leánycsapata. A ballagok közt van a csapat kapitánya, Hanzelik Andrea (4/c), a két bedobó, Somodi Katalin (4/d), Nagy Tímea (4'e), az irányító Földvárszki Magdolna (4/e) és a center Fodor Marianna (4/e). összjá- tékuk eredménye a sok jó helyezés, a kimagasló teljesítmény. Bejárták megyénket, sokat utaztak a mérkőzések színhelyeire és az SE NB lies csapatának is tagjai. A focisták sokan vannak, nevük felsorolásával betelik szinte az oldal, persze azért őket sem szabad kihagyni, mivél eredményeik nem semmitmondóak. A 4/c-ből Szto- dola Tibor az, aki ott volt minden mérkőzésen. A 4/d- ből Kasa Tibor, Mudra József, Mátyás Zsolt, Karsai Attila, Veszteg István, Szennyes Tibor alkotják a „11” gerincét, rájuk mindig lehetett számítani. Cegléden Sakksiker A Gyomról SE férfi sakkcsapata lejátszotta az első fordulóban elmaradt mérkőzését a megyei I/B bajnokságban. A Cegléd ellen idegenben ültek asztalhoz a gyömrőiek, s nem várt — nagyarányú — győzelmet arattak: Cegléd—Gyöm- rő 2,5-7,5. A csapat minden szombaton 17-től 20 óráig tartja az edzéseket a Tompa Mihály utcai teázóban. Várják a fekete-fehér bábuk szerelmeseit a foglalkozásokra. is az igazsághoz tartozik, hogy a traktorosok, gépkezelők is megunták a hosszú telet, vágytak már nagyon a határba. Május 1-jén dolgoztunk ugyan, de húsvétkor nem — mondta Szabó Rudolf. Előretekintve A termelési elnökhelyettes irodájában beszélgetésünk napján délután egy előretekintő, \ operatív megbeszélést tartottak. A téma már — bármilyen furcsa — az aratás előkészítése volt. Vereszki János Vecsés Falugyűlés A Vecsési Nagyközségi Tanácstól kaptuk a tájékoztatást, hogy 1987. május 18-án, 17 órakor a művelődési házban (Somogyi B. u. 1.) teljes körű falugyűlést tartanak, amire minden helybeli lakost meghívnak és elvárnak. Maglód Hangverseny A Maglódi Általános Iskola hagyományos tavaszi hangversenyét az idén május 12- én, kedden 18 órakor rendezik meg az oktatási intézményben. Közreműködik az alsó és felső tagozatos énekkar, a községi leánykar, valamint a budapesti VIII. kerületi Bartók Béla Zeneiskola fúvószenekara, a maglódi fúvószenebaráti kör tagjai. Vezényel Sass Erzsébet és Dely Csaba, zongorán kísér Szabó István. A hangversenyen belépődíjat nem szednek, de önként felajánlott összegeket elfogadnak, a bejáratnál elhelyezett láda szolgál erre a célra és az énekkarok jutalmazására fordítják. Dijat nyert házak a Pozsonyi úton Újjáteremthető a tekintélyük Az OTP a társasházépítők, kivitelezők számára kiírt versenyében az idén megyei első helyezést — s ezzel dicséretet és pénzjutalmat is — szerzett a Monori Építők Ipari Szövetkezete. Fokozott gondossággal, szinte elenyészően csekély hibával építette fel a monori Pozsonyi úti lakóié" lep 64 lakásos tömbjét — s ebből 48 lakást díjaztak. Kisiparosok segítettek Az élet viszontagságain edzett állampolgár nincs szokva az ilyen hírekhez. Ahhoz inkább, hogy nyakig ülve az adósságban és a törlesztésben, ámde egy frissen épült -kétszobás, hatvanöt négyzetméteres lakás boldog tulajdonosaként kimegy a fürdőszobába, ahol is az első érintésre lábára esik a mosdókagyló. Avagy gyermeke levegőbe lő a tapadókorongos játékpisz- tolyával — mire a tapadókorong eltűnik a mennyezet tapétája alatti „technikai lyukban”. Esetleg ismereteket szerezhet a padlószőnyeg szegélyének eleddig ismeretlen eredetű, folytonos leválásairól, s a villanyszerelés bonyolultságáról, minthogy a felgyújtás mozdulata kioltja a fényt, az ellenkezője viszont világosságot teremt. A Pozsonyi úton ilyesmi nincs. Hasonló sincs. A hatvannégy lakásból 48 egyértelmű, egybehangzó dicséretet érdeme! lakótól, átvevőtől, szakértőtől egyaránt. — Hogyan csinálták? — kérdezem Kovács Gyulát, a Monori Építők Ipari Szövetkezetének elnökét, a válasz tréfás is, komoly is. — Sokba került ez nekünk! Oj technológiával, NO—FINES-sel indult az építkezés a Pozsonyi úton. A gyakorlatlanság menet közben, főleg az első időkben gondokat okozott, a lakásépítés egyébként sem nyereséges vállalkozás, mégis... — Ha összefoglalnám, több pontban tenném. Az eredmény elsősorban a munkát közvetlenül irányítók nagyobb figyelmének köszönhető, azután a dolgozók hozzáállásának, a rendszeres vezetői ellenőrzésnek, a menet közben történő folyamatos kooperá- lásnak, a hivatalos átadást megelőző „házi átadásnak”, amely hetekkel megelőzte az előbbit. Az idén már kisiparosokat is foglalkoztattunk, velük kapcsolatban azt kell elmondanom, hogy rendkívül pontos, jó munkát végeztek. — Tehát technikai és emberi oldalai vannak a szép eredménynek. Utóbbival kapcsolatban kérdezném: nyilván Képünkön a monori Pozsonyi úti lakótelep egyik „első helyezett” szép épülettömbje, (Péter László felvétele.) nem „lelki ráhatással” érték el, hogy tudatosuljon a munkásokban, hogyan is, miért is kell másképpen csinálni, jobban, lelkiismeretesebben. Vagy igen? Harc a munkáért — Tudott dolog, hogy a korábbi évben veszteségesek voltunk, ez jó hírünket meglehetősen megtépázta — ám egyszersmind lökést is adott ahhoz, hogy igenis újjáteremthető a presztízsünk, s ezt a dolgozók is megértették. 1985- ben senkinek egy fillér prémiumot nem tudtunk fizetni, 1986-ban már igen, de ahhoz is kötöttük, milyen a lakások minősége. Mindannyian tudjuk: a kapacitás szűkös, meg kell harcolnunk minden munkáért, s versenyképesek csak ilyen minőséggel maradhatunk. A többség megérti, mi forog kockán. — Említette a közvetlen munkairányítás fontosságát és eredményességét... — A szerencsén is múlik! Közel vagyunk Pesthez, itt nehéz megfelelő, jó szakembert megnyernünk. Az első időszak gondjai után egy nagyon jó művezető került hozzánk, Diószegi János. Hasonló kvalitásúak Hrutka Ferenc építésvezető, s a befejező munkában részt vevő középvezetőink. Rendkívül lelkiismeretesek, azt is mondhatnám, hogy áldozatkész emberek. Vagy beszélhetnék az ipari tanulók oktatójáról, Vincze Andrásról, aki úgy tanítja a gyerekeket, hogy az építkezésen a legkényesebb munkát is rájuk lehet bízni. Vagy ott van Naszódi Ferenc műszaki vezető, aki még munkaidő után, este is kint volt a területen, jegyezte a hibákat — és az ismételt ellenőrzéskor már minden tökéletes volt! — A Pozsonyi úti munka a monori építőknek nem az első lakásépítése, de ilyen kimagasló eredményt először értek el... — Igaz, viszont érezhetően folyamatos a javulás, képesek vagyunk fokozni is, hiszen az idén már átadásra került 32 új otthon még az eddigieknél is jobb minőségű. Még szebb lett S a munkához való ilyetén hozzáállást szeretnénk általánossá tenni. Bízunk benne, hogy így lesz ez a pilisi is~ kólánál és az üllői egészségháznál is, ahol ugyancsak mi dolgozunk. Jó lenne, ha a jövőben a műszaki vezetőnk is, jómagam is több időt tölt- hetnénk kint, az építési területeken, mint eddig. Korábban ennek száz akadálya volt, pedig észrevehető, hogy a vezetők személyes jelenléte jó hatással van a dolgozókra, a munkára. Azért — ha a versenytárgyalásokkal, a személyi ügyekkel; ziláltabb helyzetünk rendbehozásáva! sok idő ment is el íróasztal mögött — vakoltunk mi már együtt a szocialista brigádokkal, s nem is utoljára! Koblencz Zsuzsa üiSŐ Tanfolyam Az üllői művelődési ház vezetői értesítik a jelentkezőket, hogy az autó-, motor- és segédmotorkerékpár-vezetői tanfolyam május 14-én, délután öt órakor kezdődik a helyi művelődési házban. Hétköznapi közügyeink Vállharapás és vállrándítás Jött egy nagymama hétfőn reggel a szerkesztőségbe. Nai- vul azt hittem, talán egy megható anyák napi történetet szeretne elmesélni, de nem: felhúzta a pulóverét és megmutatta karján, vállán a hét végi kirándulás nyomait. Iszonyú nyomok voltak, amelyeket egy feldühödött kutya tépőfogai hagytak, zöldbe, lilába borult véraláfutásokkal környékezve. w Az történt, hogy a monori Strázsahegyre indult a család, felnőttek, gyerekek békésen ballagva. A Csokonai utca legvégén,' ahol már hétvégi házak is akadnak, megjelent egy jól megtermett eb. — Ne féljetek! — mondta a nagymama bátorítólag a gyerekeknek, de még a végére se ért a mondatnak, már rontott neki a kutya, amelynek — úgy látszik — nem volt szimpatikus a csendben ballagó kis csoport. A riadalmat nem nehéz elképzelni, és persze azt sem, mekkora lehet az a kutya, amelyik egy felnőtt ember válláig felér. Pedig ennek a kutyának van ám gazdája, ez szerencsére már ott, a helyszínen kiderült. Azért mondom, hogy szerencsére, mert ha nem került volna elő az oltási bizonyítvány, a nagymamának szétmarcangolt karja fájdalmán túl még el kellett volna viselnie az esetleges veszettség elleni megelőzés kellemetlen és nem is veszélytelen procedúráját. A gazda egyébként egy cseppet sem lett ideges, még azt is megkérdezte: na és, mi van, ha letagadta volna, hogy az övé az eb? Ez ugyan nem lett volna köny- nyű, lévén, hogy a környéken ismerik őt és azt is tudják, van neki még másik kettő is. Szabadon. Hogy mi a következménye az ilyesminek, azt Nagy Lajosáétól, a tanács szabálysértési előadójától kérdeztük meg, miután szabadon csellengő monori kutyák tekintetében már végképp nem érezzük elegendőnek a könyörgést, hogy kössék meg, tartsák az udvarban, ne tetézzék a gazdátlan ebek okozta bajokat még felelőtlenséggel is. Tehát az ügy hivatalos neve „veszélyeztetés kutyával”. Több variációja is van, ami a lényeg belőle és végre talán okulásra is szolgál: háromezer forint pénzbírsággal jár, ha a seb, amit a kutya okoz, 8 napon belül gyógyul. Ha nem, akkor már bűncselekménynek minősül és bírósági ügy lesz belőle, nem jelentéktelen büntetéssel. A kárvallott nagymama ugyan azt mondta, az ő baján a bírósági eljárás nemigen enyhítene, ám azt szeretné, ha nyilvánosságra hoznánk, mivel a nagyközségben szemlátomást túl sokan akadnak, akiknek tanulniuk kellene az esetből. Tökéletesen igaza van. És mindjárt itt a másik történet, hasonlóképpen nem tanulság nélkül való, melegen ajánljuk mindenki figyelmébe. akit illet. Megjött a jó idő, benépesülnek a hétvégi házak, a kertek Monoron, Monori-erdőn is. Az ember kiszabadul a betonból a természetbe — s rögvest nekiáll pusztítani. Monoron a külső Paci Mihály, a Laposhegyi és a Csokonai utca által bezárt háromszögben, a kertek végén egy rét terül el az övcsatorna mentén. Hangulatos, szép kis hely ez, füzessel, nyárfákkal, öröm a szemnek. Pontosabban öröm lenne, ha nem akadna a hétvégi házak tulajdonosai között egy, aki a kikapcsolódást és a vandalizmust összekeveri, a nyárfákat úgy vagdossa ki, mintha az övéi lennének és összegyűjti: tüzelőnek! A szomszédok csak nézik, nézik, aztán nem bírják ki, szóvá teszik: miért? Miért kell tönkretenni azt, barbár módon, ami közös gyönyörűség lehetne? ! A válasz vállrándítás. Nagy Lajosné szabálysértési előadó szerint — meglehet nem idézem pontosan, a jogszabály alaposabban behatárolja ezt a cselekményt is — akár tilos, akár engedély nélküli fakivágásról van szó, kétezer forint értékhatáron felül már bűncselekménynek minősül. A vállrángatós szomszéd már tavaly is barmolta ki a fákat — ennél szebb kifejezést erre az esetre sajnos nem tudok — tehát alighanem túljutott a kétezer forinton. m Kérem szépen... itt senki nem liheg bosszúért. De ha másképpen nem megy, igenis büntetni kell. K. Zs. ISSN 0135—2«51 (Monori Hírlap)
