Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-11 / 109. szám

Amikor kutatnak a hallgatók Az oktatás öntevékeny formája Barátok között Galgahévízen Kikindai vendégek a színpadon Jelenet a kikindai Egység művelődési egyesület műsorából. Középen Kanalas Zoltán Áz egyetemet kétféleképpen lehet tisztességgel elvégezni. Az egyik lehetőség az, hogy a hallgató végighallgatja a fél­éveket, megtanulja az előadá­sok anyagát, a jegyzetek is­mereteit. s a gyakorlati fog­lalkozásokon megoldja a min­denki számára azonos felada­tokat. A másik? Részvétel a tudományos diákköri munká­ban, önálló gondolatokkal, önálló feladatokkal. A diplo­ma mindkét esetben egyforma papiros, ám valószínű, hogy a diákköri múltú fiatal okle­veles gépészmérnökként vagy mezőgazdászként is nyitottabb lesz az újszerű megoldások iránt. A tudományos diákkörök tehát fontos részei az egyete­mi oktatásnak. így van ez a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen is. Jelentőségének megfelelően kidolgozták a tu­dományos diákkörök szerve­zeti és működési szabályzatát, amely az egyetemi tanács jó­váhagyásával 1987. szeptember elsején, vagyis a jövő tanév­ben lép hatályba. Többletmunka Mit is tartalmaz a szabály­zat? Megjelöli a tudományos diákkörök célját. Eszerint az egyetemen a tudományos diákkörök olyan öntevékeny csoportként működnek, amely­nek elsődleges célja az átlagot meghaladó képességű hallga­tók kötelező tananyagon túli tudományos igényű önképzése, az elméleti és gyakorlati ku­tatómunkába való bekapcso­lása. Ezek a körök elősegítik a hallgatók által elért egyéni vagy kollektív tudományos eredmények szakmai nyilvá­nosság elé vitelét, annak meg­ítélését és hasznosításának le­hetőségét, a tehetség kibonta­koztatását, a szakemberképzés szím’onalának növelését, az ok­tatók és hallgatók közötti szakemberi kapcsolatok elmé­lyítését. Hozzájárulnak az ok­tatói és kutatói utánpótlás képzéséhez, e bázis kialakítá­sához. N em tudom, mások hogy vannak vele, de ha én hosszabb időre elkerülök a Galga mentéről, ha tehetem, már az első hét végén kisétá­lok a vasútállomásra és né­zem a kattogva rohanó vona­tokat, amelyek sejtésem sze­rint a szülőfalum felé siet­nek. Gyerekkori emlékek sej­tenek fel bennem a határról, melynek kátyús dűlőin lassan ballagtak a tehénfogatok, ké­nyelmesen cammogtak a kö­zeli uraság ökrös szekerei, s büszke gazdaemberek hajtot­ták díszesen felszerszámo- zott lovaikat. Tudom, hogy a határban manapság már csak Zetorok, őshüllőkhöz hasonló munkagépek, kombájnok jár­nak, nem komótosan, hanem rohanvást, mert szorítja, űzi őket a norma, meg a kedve­zőtlen időjárás miatti lema­radás behozására kitűzött cél­prémium. Megfogyatkoztak a dűlőutak is, hiszen harminc éve van már annak, hogy nagy táblák­ba vonták össze a falu föld­jeit, s a Hosszúnyilasból meg az Ürgésekből — ez volt egy- egy határrész neve —, a me­zőgazdászok racionális meg­gondolása alapján kialakultak a H 1-es, H 2-es stb. táblák. Eltűntek a kora tavasztól ké­ső őszig a földeken hajlongó emberek is. Azok a kevesek, akik maradtak, autóval jár­nak. Gép viszi ki a műtrá­gyát, gép aratja, csépeli és hordja be a termést, gép ön­tözi, permetezi a növényt. A tudományos diákkör tag­ja lehet az a kifogástalan ma­gatartásé hallgató, aki a ké­pessége és tehetsége szerint választott téma tudományos műveléséhez szükséges több­letmunkát vállalja. Ez azon­ban csak szükséges, de nem elégséges feltétel! Űj diákköri tagot ugyanis a tanszéki tudo­mányos diákkör vehet fel nyílt szavazással. Részletesen meghatározottak a jogok és a kötelességek. Gyakori, hogy a TDK-tag a dolgozatát a diplomamunká­hoz is felhasználja. Ennek az az előnye, hogy a diákköri konferenciákon próbálkozásai alapos és sokoldalú kritikát kapnak, s mindezeket figye­lembe veszi dolgozatának ja­vításában, csiszolásában. In­tézményi anyagi támogatással arra is sor kerülhet, hogy részt vegyen országos és kül­földi konferenciákon vagy más, tudományos rendezvé­nyeken. Amennyiben a téma feldol­gozásából kiadásra alkalmas dolgozat, újítás, szabadalom tárgyát képező eredmény jön létre, a tudományos diákköri tag szerzői jogot élvezhet. A kötelezettségek gyakorlatias megfogalmazást nyertek, azok teljesítése, vagyis a szellemi munka nélkül nem is lehet a jogokhoz férkőzni. Miniszteri nívódíj A gödöllői egyetemisták él­nek is a lehetőségekkel, a ta­valyi házi konferenciáról az idei országos megméretésre jutott pályázók az agrártudo­mányi és élelmiszeripari szek­cióból például hét miniszteri nívódíjjal térhettek haza. A példát a mezőgazdaság-tudo­mányi karon hallgatóktól vet­tük, de a gépészmérnöki ka­ron is élénk a TDK-tevé- kenység. A tudományos diákkörök tevékenységüket az egyetem oktatási, kutatási szervezeti egységeihez kapcsolódóan, a témavezető oktató, kutató irá­nyítása mellett végzik. A tan­székek közösen is működtet­Mindennek örülhetünk, örül­hetnénk, ha nem tudnánk, hogy a vegyszer nemcsak a gyomot irtja, de megsemmisít minden élőlényt, s a kombájn sem pusztán a termést taka­rítja be, széttépi az éppen kotló fácánt is, csibéivel együtt. Hányszor leírtam magam is, hogy az elmúlt esztendőkben milyen kedvezően változtak a dolgok, de mennyivel szeré­nyebben szóltam arról, ho­gyan nőtt a szemét az utcá­kon, az utak mentén, a fal­vak szélein, az erdők tisztá­sain, a csökkent dűlőutakon. A balatonfüredi szívkórház társalgójában törtek rám ezek a gondolatok, miközben a mellettem lévő asztalnál beszélgetett a vencsellői Ba­logh András meg a gyöngyös­patai Lukács József. Mindket­ten idős, falusi emberek, kö­ze! a hetvenhez. Látszik raj­tuk, hogy egész életüket és egészségüket a föld adta munka ette meg. Ha városi ember hallaná a szavaikat, el­csodálkozna, s talán nem ér­tené a gondjukat. — Tudja — mondja Balogh András — szomorú dolog az, hogy itt ülünk, semmit nem teszünk, csak fürdünk, eszünk, hetnek diákkört, illetve a diákkörös hallgató több tan­székkel együttműködve is dol­gozhat. Az egyes karokon fo­lyó munkát az önkormányzat alapján működő kari tudo­mányos diákköri tanács fog­ja össze. Tagjainak fele oktató vagy kutató, fele hallgató. A tevékenységet a legmagasabb szinten az egyetemi tudomá­nyos diákköri tanács hangol­ja össze. Oklevél előtt A diákköri munkát több módon ismerik el. A házi ver­senyeken pályadíjakat adnak ki. A legjobb munkák alkotói számára a magasabb szintű fórumokon való részvételt te­szik lehetővé. A kiemelkedő tevékenységet értékelik az egyéni tanulmányi rend enge­délyezésénél, a végzős hallga­tók minősítésénél, a Páter Károly Emlékérem odaítélésé­nél. Mindezek nem elhanyagol­ható gyümölcsök, ha valaki azt a célt tűzi ki maga elé, hogy oklevelének megszerzé­se előtt is véleményt alkot és mond a világról. A legfonto­sabb haszon persze az, ha jobban felvértezve lépnek a gyakorlat nemegyszer veszé­lyes terepére. B. G. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Művelődéstörténeti játszó­ház 5. osztályosoknak, India kultúrája — árnyjáték, 15 órakor. Magyar filmek múzeuma: A bercsényi huszárok, ké­szült 1933-ben, 17 órakor. A jugoszláv új hullám: Dél, ké­szült 1967-ben, 19 órakor. Egy-két személyes bábszín­házak Magyarországon, meg­tekinthető 15—19 óráig. A hónap műtárgya: Mihály Rezső: Trisztán és Izolda, tusrajz, megtekinthe­tő az előtérben. orvosok vigyáznak ránk. Min­den zöld, minden fa rügyezik, sok a virágját hányja. — Igaza, nagyon igaza van — válaszolja Lukács József. — Én azért vagyok a legszomo­rúbb, mert hiába vár a ka­pám — amit még negyven­évesen a gyöngyösi vásárban vettem —, nem foghatom a kezembe. Gazdálkodó ember­nek olyan a kapa, mint ka­tonának a puska. Azzal alszik, azt őrzi álmában, s azzal is ébred, hogy aztán az egész na­pot együtt töltsék. Minden földművesembernek egyetlen igaz, hűséges, kitartó társa ez a szerszám. Sok igazságuk lehet a be­szélgetőknek. Amikor anyám beteg lett, s élete utolsó évei­ben nem vehette már kezébe a kapáját, egyszer rajtakap­tam, amint simogatta, szere­tettel becézgette a fényesre kopott kapanyelet. — Ezt még az öreg Dénes Miklós bácsi faragta. Apád hozta a nyélnek valót. Egyikük sincs már, de a szerszám megmaradt. De sokat dolgoztam vele! Mi még mindent háromszor kapáltunk egy évben. Az első kapálást közvetlenül a nö­vény kikelése után el kellett végezni. Legtöbbször ekkor A minap Gödöllőre igyekez­ve kis küldöttséggel találkoz­tam az autóbuszon. A galga- hévízi népi együttes jeles tag­jai, közöttük személyes, jó is­merőseim, Mészáros András és Páli András, ahogy min­denki hívja őket, a két An­dor, Budapestre utaztak a ven­dégségbe érkező jugoszláviai, kikindai Egység művelődési egyesület fogadására. Ha jól emlékszem, már negyedik al­kalommal készültek a galga- hévíziek a vendéglátásra. Ilyenkor megmozdul az egész hagyományőrző közösség. Min­den tagnak jut valamilyen feladat a szervezésben, abban, hogy valamennyi délvidéki vendég jól érezze magát a Galga mentén. Barátok lettünk, barátok vagyunk, barátok maradunk, summázta véleményét Páli Andor és őszinteségében nincs semmi okunk kételkedni. Miért fáradoznak tízen, hú­szán, harmincán e három na­pos találkozásért, amikor azonkívül is éppen eleget se­rénykednek reggeltől estig? Azt hiszem természetes az igény az emberben a munka után, a munkán kívül a tár­saság keresése, a kíváncsiság aziránt, hogyan élnek mások, másutt. Ez a szándék minden bizonnyal kölcsönös, hiszen r kikindaiak épp olyan szeretet­tel utaznak, vagy várakoznak, mint a hévíziek. Ezt nyújtja a kapcsolat a két együttes tagjai számára. Mit ad a nagyobb közösség­nek? Feledhetetlen élményt a produkciók által. Most, Galga­hévízen kétrészes, háromórás előadásra telt meg zsúfolásig a Kodály Zoltán Művelődési Ház színházterme. A közönsé­get, a vendégeket, mint már megszokhattuk, Barna János, a községi tanács elnöke kö­Az idei könyvhéten is meg­rendezik a könyvbörzét és a csereberét Gödöllőn. A városi könyvtárban május 20-ig vár­ják azoknak a jelentkezését, akiknek a birtokában értékes, ritka könyv, valamint Gödöllőt és környékét ábrázoló helytör­téneti anyag, oklevél, képes­lap, térkép, fénykép, plakát, meghívó, illetőleg 1960 előtt kiadott tankönyv van. A leg­ritkább, legértékesebb doku­mentumok bemutatóinak 1200, 1000 és 800 forintos díjat ad­nak. A május 30-i ünnepi eseményen tartják meg a könyvtári könyvek borítói­nak bemutatóját. A legszeb­még száraz volt, nagy han­tokkal takart a föld, ezeken járta saját, pengésére a kapa a táncát, ha nem markoltuk keményen. A második kapá­lásnál már igencsak ágasko­dott a növény, nem kellett hát vele annyira vigyázni. A harmadik kapálást az érés, betakarítás alá végeztük. Ezt sok gazda el is hagyta. Mennyi verítéket letöröltünk, amíg egy-egy sor végére ér­tünk azon az istentelen hosz- szú Hátulsó dűlőben a har­mincfokos melegben. Ragadt ránk az Ing meg az alsószok­nya. Nem panaszként mon­dom én ezt — sóhajtott édes­anyám —. inkább dicsekvés­ként, mert aki kapálni sze­retett, tulajdonképpen életet adott és teremtett. H ol itt, hol ott veszek részt évenként a termelő- szövetkezetek tavaszi határ- szemiéjén. Sehol, a végtelen­be vesző táblákon egyetlen kapást nem látok, a kukorica mégis 70—80 mázsát terem hektáronként. És ehhez talán veríték sem kell. Csak az emberi ismeretek és tudás célszerű, okos hasznosítása. Meg az embert segítő gépek sokasága. Lukács József Gyöngyösről és Balogh And­rás Vencsellőről tudja ezt, de miért ne emlékezhetnének itt, a Balaton partján egyko­ri kedves társukra, szerszá­mukra, a szív alakú kapára. Fercsik Mihály szöntötte kedves szavakkal. Először természetesen a kikin­daiak műsorát láthattuk, hall­hattuk. Elöljáróban megtud­tuk, hogy a negyvenezer lako­sú ipari város Észak-Bánát központja. A lakosság 19 szá­zaléka magyar nemzetiségű. A műsor? A laikus számára csodálatos volt. A szakember, a mellettem helyet foglaló Maczkó Mária népdalénekes is elragadtatással tapsolt és elmondta, hogy nagyon gazdag anyaggal érkeztek a táncosok. Volt citerazenekar, gyermek­táncegyüttes — először a gal- gahévízi kapcsolat történeté­ben —, de a legnagyobb tet­szést a legények és a nagylá­nyok szereplése aratta. Csak néhány tánc az étlapból: ka­puvári verbunk. karosai csár­dás, magyarbődi karikástánc, bundásbolcori csapásolás. tá­péi darudübögö és körösztöző. székely verbunk, marosszéki forgatás, kalocsai páros. beket a látogatók választják ki szavazással. Cserebere is lesz ezen a na­pon gyerekeknek. Jó állapot­ban, de már megunt könyvei­ket hozhatják el. Azt is kérik a szervezők, hogy a csereberé­re szánt könyvek felét már május 15-ig vigyék be. A cse­reberén el nem kelt és föl­ajánlott könyveket a kerepes- tarcsai kórház gyermekosztá­lyának ajándékozzák. A könyvnapon nemcsak cserebe­re lesz a gyermekeknek, ha­nem sokféle játék, zsákba­macska, délelőtt 11 órától a Kaláris együttes műsora. A belépő 10 forint, amit a könyvsátrakban el lehet vásá­rolni. Az ünnepi könyvnapon hanglemezeket, rongyos köny­veket lehet vásárolni, s több­féle kiállítás is várja az ér­deklődőket. A kézilabda Magyar Nép­köztársasági Kupa küzdelem­sorozatában már az országos középdöntőig jutottak el a csapatok. A legutóbbi fordu­lóban a gödöllőiek férfiegyüt­tese az NB I/B-ben játszó Fó­ti Tsz SK ellen lépett pályá­ra idehaza. A tét az ország legjobb huszonnégy csapata közé jutás volt. A mieink jó néhány éljátékosukat, Szabó I.-t. Szabadost, Hévíz ka­pust voltak kénytelenek nél­külözni, sőt a korai kezdés miatt csak úgy tudtak föláll- nl, hogy a hatodik mezőny­játékosposztot a cserekapus Morvái töltötte be. Nem le­hetett velük Urbán edző sem. A főleg szilárd burkolatú pályához szokott, két osztály- lyal feljebb játszó fótiakat za­varta a felújítás előtt álló gö­döllői salakos pálya, így iga­zából nem tudott kibontakoz­ni a vendégcsapat. De így is megerőltetés nélkül verte ki a GSC-t. GSC—Fót 21-28 (12-15) GSC: Imre — Szabó A. (2), Horváth (5), Szabó M. (4), Su­Turai népdalénekesünknek különösen Kátai Tibor szólói tetszettek, számomra pedig az, hogy ismét láthattam Kanalas Zoltánt, aki úgy tud kapcso­latot teremteni a közönséggel, hogy akkor is magunkon érez­zük a tekintetét, ha éppen háttal áll is nekünk. — Eddig valamennyi alka­lommal eljöhettem Galgahé- vízre. Mindig elragadtató a vendégszeretetük, látványos kirándulásokat szerveznek számunkra — mesélte az elő­adás után a huszonhat éves számítástechnikai mérnök. Amikor a galgahévíziek is elropták kedvenc táncaikat, valamennyi szereplő a szín­padra vonult. Addig keresgél­tek a színfalak mögött, amíg Bankó Lászlót is megtalálták, és ha egy pilanatra is, de kö­zépre állították az ódzkodó igazgatót, a galgahévízi népi együttes vezetőjét. A műsor kedvező kritikáját jelenti az a tény is, hogy erre a pilla­natra már nem maradt ellő­hető kocka a fényképezőgép­ben. Balázs Gusztáv Bemutatkoztak a galgahéví­ziek koreográfusai is. Képün­kön Durku István és Kecskés Csilla gyimesi tánc közben látható (A szerző felvételei) rányi (4), Szlifka (3), Morvái. Csere: Vajdai (3), Mezei. Huszonöt percig nagyon szí­vósan tartották magukat fia­ink, ekkor még 10-10-es dön­tetlenre állt az összecsapás. Az első 30 perc végére há­romgólos előnyre tettek szert a vendégek. A játék második szakaszá­ban egy darabig még meg­maradt a szoros eredmény, de a gödöllőiek a fótiak két- három találatára már csak egy-egy góllal tudtak vála­szolni. így 5-re nőtt a vendé­gek előnye. Ez a különbség egészen az utolsó percig meg­maradt, ekkor még kétszer ta­lált a hálóba az ellenfél, és így alakult ki a végered­mény. Csapatunk dicséretet érde­melt küzdőszelleméért és azért is. hogy eddig eljutot­tak az MNK-ban. Jó: Imre, Surányi, Szabó M., Vajdai. HI. G. ISSN 0133—1957 (Gódonai Hírlap) Elköszöntek a kapától Adott és teremtett életet A hónap végén Könyvbörze, cserebere Kézilabda Elbúcsúztak a kupától > t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom