Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

USA KÁDÁR JÁNOS LÁTOGATÁSA ANGYALFÖLDÖN Ülést tartott az MSZMP Pest Megyei Bizottsága Több mutnhsa, Korszerűsí­nzsgyobb lehetőség az ügyintézést, de generálisan a tanácsi gon­dolkodást is, ugyanakkor megváltoztatták, még demokratikusabbá tették a tanácsok és a választópolgárok kapcsolatát, viszonyát. (2. OLDAL) Gyorsítás 'Gigan­a vssb erőmű epstesen látvány a hajózsilipek felső várakozóterének már el­készült, több száz méter hosszú vasbeton te­relőfala. Ha a csatornában víz lesz, akkor majd csak 1-2 méter látszik belőle, most azonban 20 méter magasan áll a szélben a partfal. , (2. OLDAL) lépést férríva es kor a kérdé- koveffelményehrel “?tí£ín tud megfelelni a magyar élelmiszer-gazda­ság a bel- és külgazdaság egyre élesebb ki­hívásainak, a mindinkább erősödő piaci ver­seny követelményeinek, az élelmiszer-terme­léssel szemben támasztott növekvő minőségi igényeknek? , (3. OLDAL) (TUDÓSÍTÁSOK A 9. OLDALON) •• US és csak gombokat Te lennél nyomkod gyón. Miért nem? Nincsen semmi önállósá­ga. Előírják neki, mit csináljon. Oda van kötve a gépéhez, a helyéhez. És akkor is így lesz ez, az általad említett esetleges új szak­mákban is? Biztos. Csak mondjuk, köny- nyebb lesz, mint most. (5. OLDAL) RÚSSodÚSkostfCI Finta Józsefről, „ mint magánem­63 VBBVgreB bérről keveset tu­dunk ... — Amióta csak az eszemet tudom, mindig rajzoltam. Nem is akartam építész lenni... Nem tudom, mit hoz a jövő. Le­het, hogy Pest megyében csak mint műked­velő grafikus leszek ismert. (8. OLDAL) •• Ünnepségek Ezekben a na- „ miß pókban a megye €ü leg§®P3)S2£BlkS1l&.*!/ több vállalatánál és szövetkezeténél , ünnepel a kollektíva: szőkébb pátriánk gazdálkodói közül több ka­pott a munkaversenyben elért sikereiért ki­váló címet vagy elismerő oklevelet. Ezek so­rában tegnap négy helyen adták át a ma­gas kitüntetéseket. (8. OLDAL) Péntektől vasárnapig a Hungaroringen gyorsasági motoros Forma—1-es világbajnoki futamot rendez­nek ... A Magyar Autó- és Motorsportszö­vetséghez váratlanul sok jelentkezés futott be, a szabályok azonban csak hatvan ver­senyző részvételét engedélyezik, s közülük is — az időmérő edzésék alapján — a legjobb negyven állhat rajthoz yasárnap. (15. OLDAL) Nyeregben á motorosok Az aIkotó munka ünnepén M ájus elseje immár egy évszáza­da a munkásosztály hivatásá­nak betöltéséért, a biztonsá­gosabb, emberibb holnapért folytatott harc és a munkásszolidaritás jelképe. Hazánkban, miként a többi szo­cialista országban, május elseje az al­kotó munka és a dolgozó ember ünnepe. A munkáé, amely sokszor még ma is nehéz és fárasztó, s amely a hétközna­pok sodrában nem is mindig felemelő, de ami egykor emberré tette az embert. Május első napján a forradalmi mun­kásmozgalom történelmi vívmányait, a világ jelentős részén megvalósult szo­cializmus eredményeit köszöntjük. Tartós, évtizedek alatt kivívott érté­keink a teljes foglalkoztatottság, a kul­turális színvonal, az internacionaliz­mus, a szolidaritás. Életünknek egy- egy rövidebb-hosszabb, gondokkal •ter­hes szakaszában sem kérdőjelezheti meg senki egy pillanatra sem ezeket az értékeinket. Nem mondunk le, nem mondhatunk le azokról. Mai feladataink sem kisebbek, ha­nem esetenkint, helyenkint még na­gyobbak is, mint voltak az elmúlt négy évtized számos nehéz időszakában. E küzdelemben a dolgozó ember bizal­ma, magatartása és munkája a megha­tározó. A tét nagy: gazdaságunknak talpon kell maradnia. Céljaink eléré­séhez minden munkahelyen szükség van a konkrét lehetőségek és tenniva­lók pontos meghatározására. Elenged­hetetlen, hogy a munkaszervezés szín­vonala emelkedjék. Nagy jelentősége van annak, hogy felszínre kerüljenek és megvalósuljanak a dolgozók éssze­rűsítő elképzelései, ötletei, újításai. Szi­gorúbb rendre és fegyelemre van szük­ség. Egyetlen munkahelyen se marad­jon szó nélkül a felelőtlenség, a ha­nyagság, a pazarlás. Jobban ki kell használnunk a mun­kaidőt, javítanunk kell az irányítást, erősítenünk kell az érdekeltséget az erőforrások hatékony felhasználásában, a minőség javításában, a takarékos gaz­dálkodásban. Alaposabb, sokoldalúbb általános és szakmai műveltségre van szükség, halaszthatatlán az új technika, a magasabb műszaki kultúra iránti fo­gékonyság, s általában termelési mun­kakultúránk gyors ütemű fejlesztése. Csakis a munkában becsülettel helyt­állókra, a közös cél érdekében és nor­máink szellemében tevékenykedőkre támaszkodva valósíthatók meg mara­déktalanul terveink. A helytálló dolgo­zók — és ők vannak többségben! — teljes joggal várják el, hogy a tisztes­séges, jó munkát övezze elismerés. Ahogy azt is. hogy az ő lelkiismeretes tevékenységüket, odaadásukat állítsuk példaként a közösség elé, s ezzel a munka becsülete legyen a legfontosabb közösségformáló érték. A fegyelmezet­lenség, a felelőtlenség eltűrése éppúgy sérti érdekeinket, mint maga a fegyel­mezetlenség. a felelőtlenség. Sokféle teendőnk közül tehát kiemelkedően fontos, hogy növekedjék a munka ér­tékteremtő ereje, hogy a munka minél több ember számára nyújtsa az alko­tás örömét. Olyan légkört kell terem­tenünk, am,elvben érvényesül a tehet­ség. és természetes igény az állandó megújulás. N em kevésbé lényeges a népgaz­dasági egyensúly javítása és az ország fizetőképességének meg­őrzése, a hatékonyság, a minő­ség és exportképességünk javítása, a veszteséges vállalatok és az ott dolgo­zók helyzetének megnyugtató rendezé­se. Ezeknek a feladatoknak a megoldá­sa nem problémamentes. Nem elég csupán megértést és áldozatokat várni a dolgozóktól, számítani kell fájuk a megoldások keresésében is. Mindehhez őszinte és nyílt vitákra, a dolgozók nagy tömegeinek bevonására van szük­ség. A felelős vita és a felelős cselek­vés rangját kell erősíteni társadal­munkban A szakszervezetek a maguk működési körében segítik és ösztönzik azokat a termelési mozgalmakat, ame­lyek képesek eredményesen szolgálni gazdasági, társadalmi céljaink megva­lósítását, a munkaidő jobb kihaszná­lását, a tisztességes munkavégzéshez szükséges feltételek és körülmények kialakítását. Azokat az irányítási, szer­vezeti formákat támogatjuk, amelyek javítják a vállalatok jövedelemtermelő képességét. Előmozdítjuk az állami vállalatoknál,a mainál jobb bérformák és ösztönzési rendszerek kifejlesztését, a gazdálkodó- és termelőegységek ön­állóságának növelését. Gazdasági gondjaink megoldása je­ÍRTA: VIRIZLAY GYULA, A SZOT TITKÁRA lenleg és sajnos még egy ideig együtt jár az életszínvonal stagnálásával, sőt időnként a csökkenésével is. Nem tud­juk elérni, hogy minden egyes család, minden dolgozó életszínvonala azon a szinten maradjon, ahol ma van, vagy ahol néhány esztendővel ezelőtt volt. Ez olyan realitás, amit — bármennyire sajnálatos is, tudomásul kell vennünk. Alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy ez az időszak minél rövidebb legyen, és az életszínvonal csökkenése minél kevesebb embert érintsen. S ajnos egyes családok, sőt réte­gek szociális biztonsága meg­ingott. Elsősorban a nyugdíja­sokra gondolok, de a probléma ennél szélesebb körű. Vannak más dol­gozó rétegek is, amelyeknek a szociá­lis helyzete nehézzé vált. Ezért is nö­vekedhetnek bizonyos feszültségek. A szükségszerűen folytatódó jövedelem­differenciálódás mellett is lehetne azonban enyhíteni a problémákat az­zal, hogy amit elosztunk, azt a dolgo­zókkal széles körben megvitatva, tisz­tességesebben osszuk el. A szocializmus • a munka társadalma, ezért célunk, hogy mindenki csak mun­kája révén boldogulhasson, de ügyes­kedők mindig is voltak. Most, amikor társadalmi, gazdasági haladásunk meg­gyorsítása érdekében nagyobb teret en­gedünk a vállalkozásnak, a kezdemé­nyezésnek, óhatatlanul számolnunk kell azzal, hogy a lehetőségeket nem csu­pán a becsületes emberek, hanem az ügyeskedők is igyekeznek kihasználni. A mainál sokkal határozottabban kell fellépnünk a végzett munkához képest aránytalanul nagy jövedelmek keletke­zésével, a harácsolással, a törvénysze­géssel szemben, különben nem csupán az igazságos elosztás elve szenved csorbát, hanem elvész a hitele a be­csületes munkának, a kezdeményező­készségnek is. A szocializmus lényegéhez tartozik hogy a társadalom gondoskodik az életkoruknál fogva vagy más okból munkára nem képes tagjairól. Szociál­politikánk több mint három évtized alatt kialakult rendszerének alapvető megváltoztatására nincs szükség, de ál­landóan a körülményekhez kell igazí­tani. Ez általában a juttatások bővü­lését jelenti, de előfordul az is, hogy egyes ágazatoknak, csoportoknak, sze­mélyeknek le kell mondaniuk egyes olyan kedvezményekről, amelyeknek megszűnt a társadalmi, gazdasági alap­ja., Ilyenkor természetesen nem lehet lelkesedést várni, különösen nem az érintett” dolgozóktól. Demokratikus vi­tában, tisztességes érvekkel azonban mindenkit meg lehet győzni a változá­sok szükségességéről. Nem csupán az anyagi gopdok ne­hezednek ránk. Sokunkat bosszant, fel­háborít a szervezetlenség, a hanyagság, a fegyelmezetlenség, az érzéketlenség az emberek problémái iránt. -Gyakran lélektelenül, bürokratikusán intézik ál­lampolgári ügyeinket, kioktató hang­nemben beszél velünk sok ügyintéző, a kereskedelemben sokszor tapaszta­lunk visszaélést, és előfordul durvaság is azok részéről, akiknek éppen az a kötelességük. hogv foglalkozzanak ügves-bajos dolgainkkal. A szakszervezetek társadalmi szere­pének alakulása elválaszthatatlan a tár­sadalmunk egészében végbemenő fo­lyamatoktól. Sem előre szaladni, sem az események után kullogni nem sza­bad. Ma a társadalmi feltételek ked­vezőek a szakszervezetek szerepének a növelésére, társadalmi viszonyaink egyenesen sürgetik a szakszervezetek önálló arculatának egyértelműbb kife­jezését és megjelenítését. Ehhez elen­gedhetetlen a demokratikus elvek, az érdekeltség, az ellenőrzés, a nyilvános­ság következetes érvényesítése. A szak- szervezetek mindennek tudatában van­nak, s ismert, hogy egyes rétegek, egyes csoportok, szakmák, foglalkozá­solt dolgozóinak helyzete nem javult hanem inkább romlott az utóbbi idő­ben, mert a bérek, a juttatások, növe­kedése nem mindenütt tartott lépést az áremelkedéssel. A pályakezdők, a nagycsaládosok és az időskorúak anya­gi és szociális problémáit meg kell ol­dani. Fontosnak tartjuk, hogy a műveltsé­get, a művelt munkást, dolgozót meg­felelő társadalmi elismerés illesse. Ez az igény társadalmunk természetéből fakad, hiszen az általános, szakmai és politikai műveltség magas fokán álló emberek munkája által gyorsabban épül, fejlődik a szocializmus. A mű­veltséget és a megszerzésére iráriyulé igyekezetei ne csak, a jogszabályokban, a rendeletekben, a határozatokban, ha­nem a mindennapi gyakorlatban is is­merjük el, ösztönözzük és támogassuk. Aki tanul, nemcsak saját érdekében te­szi, hanem a társadalom javát is szol­gálja. Éljünk azokkal A lehetőségekkel, amelyet a szocialista társadalmunk te­remt a jobb munkára, a rendszeres művelődésre, a szocialista életmód fej­lesztésére! Akarjunk és merjünk kü­lönb embernek lenni tegnapi önma­gunknál! Éljünk a jogokkal, amelyeket a munkahelyi demokrácia fórumai és a közösségi élet lehetőségei nyújtanak! Mondjunk véleményt és követeljünk megfelelő választ észrevételeinkre! Ne nyugodjunk bele olyan intézkedésekbe, amelyek ellentétesek a közösség, a tár­sadalom érdekeivel! Vegyünk részt a szocialista munka verseny ben és maga­tartásunkban, életmódúnkban, a mun­kában és a tanulásban kövessük azok példáját, akikre a kollektíva elismerés­sel tekint! A z emberiséget ma foglalkoztató sorskérdések között legfonto­sabb a nukleáris háború fe­nyegetésének elhárítása, a vi­lág békéjének megőrzése, mert ettől függ minden: a jövőnk. Az utcára vo­nuló dolgozók a földkerekség minden részén azért emelik fel a szavukat, hogy a háború veszélyétől mentes Vi­lágban éljen az emberiség. Ezekkel a gondolatokkal hívjuk a májusi seregszemlére, nemzeti lobogónk és a nemzetközi munkásmozgalom vö­rös zászlaja alá mindazokat, akik tet­tekre. cselekvésre készek boldogulá­sunkért. szocialista céliáink eléréséért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom