Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-09 / 84. szám
Püsr « .««if/ 1987. ÁPRILIS 9., CSÜTÖRTÖK 3 Baljós jelek mutatkoznak Nagy erőpróba előtt állnak Üj szelek fújnak a divatban — cseng: a fülembe a közismert reklám szövege, ahogy Somogyi Lászlót, a Magyar Selyemipar Vállalat váci bélésszövőgyárának igazgatóját hallgatom. Üj szelek — rossz szelek. Mert a divat szeszélyes, s így előfordul, hogy sarokba szorítja, nehéz helyzetbe hozza az alapanyaggyártókat, feldolgozókat. Ügy, ah#gy a váciakat is. Időben kell szembenézni a tényekkel Még a küszöbön innen vannak A PÁÉV önvizsgálata megelőzheti a vészhelyzetet Jó évet zártak tavaly,- de a baljós jelek már ekkor mutatkoztak. Sejtették: gondjaik lesznek az alapanyaggal — nincs olyan mennyiségű viszkózfonal, amely elegendő ahhoz, hogy a fél világ az egyébként kellékszövetnek minősített bélésselyemböl varr- jon szoknyát, blúzt, nadrágot. Csak szinten tartás Hiába nőtt tehát a kereslet, álltak a. gépek — az év első két hónapjában körülbelül 10 százalékkal maradt el a váci gyár termelése a tervhez képest. Igaz, az alap- anyaghiányon kívül más is hozzájárult a negatív „eredményhez”. Nem is lehet csodálkozni, hogy Somogyi László inkább a múltról, sikereikről, a tavalyi eredményekről beszél szívesebben: — összességében azt mondhatom, hogy igen jó évet zártunk. Elsősorban a minőséget illetően, A termékek 96 százaléka első osztályú volt. Hatékonysági mutatóink is jól alakultak, de ebben nagy része volt a rekonstrukció után bevezetett termelésszervezési módszereknek. Mai formájában ugyanis 1982 óta működik a szövődé — azóta felmenő ágban vagyunk, azaz csak voltunk. Mert ma már a szinten tartás a legfőbb feladat. De ez az, amivel mostanában gondjaink vannak — mondja az igazgató a jelenlegi helyzetet elemezve. Most mások helyett is A követelmények pedig velük szemben is nőnek, a feltételek náluk is szigorodnak. Vállalaton kívül és belül egyaránt. Mert amellett, Hagyományai vannak már annak is, hogy nemcsak a város, hanem a körzetében levő községek szintén beszámolnak egy-egy ilyen alkalomkor, mint történt ez most is. Nagykőrös a közigazgatás átszervezésekor körzetközponti szerepkörben Kocsér és Nyársapát községekkel került a korábbiaknál szorosabb kapcsolatba. A tapasztalatok azt mutatják — és ezt a két község tanácsa végrehajtó bizottságának beszámolója is rögzítette —, hogy folyamatosan kialakulóban vannak azok a formák és módszerek, amelyek elősegítik az együttműködésben rejlő lehetőségek hasznosítását. A két községben sok tekintetben érthetően mások a teendők, mint a városban, de korántsem mások a tanács kötelezettségei a lakossággal szemben például a hatósági munkában, az alapellátás szervezésében. Ezt a felszólalók egyike fogalmazta meg, szemléletesen toldva hozzá, nem alacsonyabbra tett, hanem másfajta mércével mérve ítélhető meg tehát a munka. A végrehajtó bizottság mindkét községben megfelelőnek minősítette a tanácsi fejlesztési lépéseket, a szakigazgatás legtöbb területének tevékenységét. Lehet mindkét helyről napfényeset és felhősebbet elmondani. Kocséron például kiemelkedően jól irányítja a végrehajtó bizottság az idősekkel összefüggő munkát, Nyársapáton pedig — és ismét csak kiragadott példa- hogy termékeik egészét ex- ' portminőségben keli előállítaniuk, idén termelésükkel pótolniuk kell a Magyar Selyemipar Vállalat két, rekonstrukció alatt álló gyárának termeléskiesését is. Ez pedig a korábbinál még feszítettebb tempóra serkenti, ösztökéli a váciakat. — Ma neked, holnap nekem — sommázza Somogyi László, utalva a néhány éve náluk lezajlott rekonstrukciós folyamatra. — Akkoriban a vállalat többi gyáregysége, az ott dolgozók fogtak össze, hogy a Váci szövőgyár korszerű gépekhez, modem üzemrészekhez jusson. Most helytállásból vizsgáznak a váciak. Hét végi műszakokkal, önként vállalt túlmunkával; a „ráadás” 172 műszakkal pótolják a termelésből kiesett órákat, a hiányzó végeket. Igaz, hogy eddig is nagy részét, 20—22 százalékát adták a vállalati termelésnek, de ez most nem elég. Nagy erőpróba előtt áll tehát az alig 200 fős kollektíva. Elképzeléseikről végezetül így beszél a gyár igazgatója: Mindent megtesznek — Tavalyi teljesítményünket sajnos nem tudjuk túlszárnyalni, talán még elérni sem. Abban azonban biztos vagyok, hogy dolgozóik mindent megtesznek a jó eredmények, a velük szemben támasztott igények, követelmények teljesítéséért. Reménykedünk, hogy továbbra is kiérdemeljük a vállalati kollektíva megbecsülését. Mert ha nehezebb időket is élünk, ha rosszabb szelek is fújnak,' azért a váci gárda a régi maradt ... ként az ülésen elhangzottak közül — magas színvonalú a szakigazgatási ügyintézés. Lehetne hasonló módon fogyatékosságokat is említeni, ám az esetleges tényéknél fontosabb a folyamat: a két község lakossága egyre inkább gazdaként mérlegeli a teendőket, terveket, de a gondokat is, s ennek köszönhetően a település fejlesztésében tetemes a lakossági részvétel, mind társadalmi munka, mind anyagi hozzájárulás formájában. Kitért a vita természetesen arra is, a két fél, a város mint körzetközpont, s a két község tanácsa miként ítéli meg a szakmai, igazgatási stb. együttműködést. A felelet mindkét oldalról egyértelmű erősítése annak, hogy szükség van erre, s a tartalmi gazdagítás került napirendre. Ami éppúgy érvényes a testületi munka gyakorlatára, mint a részterületekre, például az építéshatósági műszaki ellenőrzésekre. Az eddigi tapasztalatok ugyanis igazolják azt a feltételezést, hogy a célszerűt, az ésszerűt nem okvetlenül a hierarchikus függőség szolgálja a települések kapcsolatrendszerében. Sokkal inkább szolgálhatja — és a napirenden szereplő hármas fogat gyakorlata ezt bizonyítja — a kölcsönösség, az érdekek tiszteletben tartása. A megyei tanács végrehajtó bizottsága ennek folytatását, erősítését tartotta indokoltnak, s ennek megfelelően hozta meg határozatát. M. O. A Pest megyei párt-végrehajtóbizottság végül is elfogadta a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat jelentését, amely „A PÁEV alkalmazkodási gyakorlatáról az építőipari piac és a szabályozó- rendszer követelményeinek tükrében" címmel került nemrégiben a testület elé. Elfogadta, de megjegyezte, hogy őszintébb, önkritikusabb, mélyebb elemzést várt. Nem felelne meg hát a valóságnak, amit a jelentés, majd a végrehajtó bizottság több tagja is megnyugtatólag fogalmazott: hosszú ideig tartó mélypontról mozdult el a vállalat és mutat fel érdemleges eredményeket? Nem felelne meg a valóságnak, hogy a VI. ötéves tervidőszakban kivívta, majd megőrizte gazdasági stabilitását, pénzügyileg megszilárdult? Saját erejéből törlesztette súlyos hiteleit, s öt éven át javultak a gazdasági mutatók? Részt vett 20—25 versenytárgyaláson és három-négy a vállalat javára dőlt el. Méghozzá a dekonjunktúra idején. Mindez igaz. S igaz az is, hogy a megyei lakásépítési program megvalósításában oroszlánrészük van, méghozzá a régihez hasonlítva, javuló minőségben, s mind ritkább a gödöllőihez hasonló panasz határidőcsúszás miatt. Elismerést érdemelnek azért is, hogy a piaci versenyképesség javítása érdekében létrehozták a födém- és falazóelemgyártó üzemüket. PEVA- rendszerű alagútzsalus berendezéseket szereztek be. Korszerűsítették szakmunkásképző tanműhelyeiket. Ahol indokolt volt, személyeket cseréltek vezetői posztokon. S ami lényeges: — ezt állítják L- 1987-re teljes kapacitásukat lekötötték. A szigetszentmiklósi Munkásőr utcai lakótelep, a bugyi telefongyár alkatrészraktára, a gödöllői művelődési központ, a váci, a szentendrei, a budakeszi, és a dunakeszi lakóházak általuk adtak kellemes otthont sok ezer embernek. Egy-egy óvoda, vagy a budaörsi Autóexport épülete hosszú évtizedeken át örökíti meg a PÁÉV munkásainak nevét. Tavaly 3,6, millió forintot tett ki csupán a garanciális javítások költsége. Ez és a többi siker befolyásolhatja a piacon kialakult versenyben a helyzetüket. Somorjai Béla igazgató joggal büszke arra, hogy vállalata, amelyet korábban mindig csak elmarasztalás ért,, végre sikerek soráról adhat számot. Mindezt méltányolni kell, elismerendő, mégsem a dicséret kaphat nia nagyobb hangsúlyt, hiszen az utóbbi időben aggasztó jelek figyelmeztetnek , valamely új jelenségre. A VI. ötéves terv jó zárása után kedvezőtlen tendenciákról tanúskodnak a tényszá- mok. Az adatok negatív iránya azért is intő. mert folyóáron számol a vállalat, s nem összehasonlító áron. A számok nem csapnak be Arra mégiscsak illő felfigyelni, hogy az 1986-os mutatók legtöbbje rosszabb képet árul el a korábbi esztendőkénél, Csökkent a létszámuk, de visszaesett az árbevételük is, s a vállalati általános költség mérséklődése nem ezzel arányosan alakult. Ebből adódik, hogy a jövedelmezőségi és vagyonarányos mutatók is alacsonyabbak, mint az előző években. Az állóeszközök netto—bruttó értéke erősen romlott; 1984-hez viszonyítva kis mértékben javult — 1985-höz képest rosszabb a hozzáadott — az egy forint keresetre jutó érték képe. Bár a kereset tömege — a létszámcsökkenés miatt — kisebb, a vállalati egy főre jutó átlagkereset a rossz eredmények dacára 1984-től tíz százalékkal nőtt. Pontosan az a folyamat érvényesült a PÁÉV-nál, ami ellen valamennyi központi párthatározat harcol: a béreket nem fedi megfelelő teljesítmény. Érdemes visszapillantani az 1986-os év tervezésére. Év elején 55 millió forint vállalati eredményt tartalmazott. Már az első félév végén 35 millió forintról szóltak, őszre további ötmillió forinttal csőikként a szám. Novemberben 20—30 millió forint teljesítését ígérték és 1987. január 25-én már csupán 25 millió forintról tudtak jelentést adni. A végleges tény az eredetileg tervezett 55 millió forint helyett 20,2 millió forint lett. Mindezek tükrében érthető, hogy bár sokszorosára lett volna szükségük, csupán négymillió forint értéket tudtak beruházni. A számok között — természetszerűleg — kell keresni az összefüggéseket, s főleg azt: a PÁÉV vezetői miért nem tárták fel ezeket az összefüggéseket a legilletékesebb fórumok előtt sem? Pontosabban: miért csak a külső bajokban, a piaci viszonyokban, az adórendszer ellentmondásaiban, a szabályozók olykor kedvezőtlen hatásában keresték és találták meg a számukra felhősebb valóság okát. S az sem fogadható el, hogy csupán a kötöttáras lakásépítés vetné vissza a vállalat korábbi jó hadállását. Elvárható lenne, hogy az 1986- os év ilyen értékelése után a szigorú intézkedések sorát teszik, nehogy az idén tovább süllyedjen a grafikon. Az már bizonyos, hogy az 1987- es esztendő is rosszul indult. Ennek ellenére így fogalmaznak: „...remélhető ...”, „minden bizonnyal be nem következő ...”, „azt hiszem ..„ha így lenne, akkor mást keil majd csinálni”, „bizakodunk abban, hogy megáll majd a létszámcsökkenés ...” Az ilyen megközelítés távol áll a közgazdasági kategóriáktól. Csak kedvezőbb kínálattal Mitől és kiktől függ, hogy megálljon a létszámcsökkenés, hogy leányvállalatuk se legyen veszteséges, s így tovább. A fentebb idézett reménykedések, várakozások elfogadhatók, de csak akkor, ha önmaguk keresik és találják meg a vállalatnál a bizakodás valósággá válásának reális feltételeit. .Ebben a felkészülésben azonban sok a hiányosság. Áprilist írunk, az éves tervből már negyed év mögöttünk van —, és még csupán a bajok megállapításánál, a remények kifejtésénél tartunk? Nézzünk szembe néhány olyan nézettel, amelyet sokan bírálnak, immár több hónap óta. A PÁÉV, mint megyei vállalat bízik például abban, hogy a különböző versenytárgyalásokon saját megyéjében elsőséget élvez majd a többivel szemben. Pedig igaza van Balogh Lászlónak, a Pest Megyei Tanács elnökének, aki a hazai pálya nehézségeiről szólva kifejti, hogy az önálló tanácsok kevés pénzzel gazdálkodnak és ugyancsak megnézik, mire fordítsák forintjaikat. Ezért a PÁÉV csak akkor pályázhat előnyre a versenytárgyalásokon, ha a társvállalatokkal egyenlő feltételeket kínál, vagy azoknál kedvezőbbet. Teheti, hiszen a PÁÉV-nak is jobb, kifizetődőbb a bázisához közel eső területen dolgozni. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium sem áltat senkit: a fővárostól távolabb eső vidékekről is érkeznek ajánlatok, így legutóbb Komárom és Vas megyéből jelentkeztek. Az dönti majd el, ki nyeri a munkát, hogy ki kínál kedvezőbb, elfogadhatóbb feltételeket. S még valami: nem elég az — mint tapasztalható volt több vállalat részéről —, ' hogy induláskor olcsó az árajánlatuk, majd az építkezés végén derül ki, sok millió forinttal drágult menet közben az építkezés. Nem számlázhat senki többet a munka befejeztekor sem, mint amire szerződött... Sok a hatlépcső Más: örvendetes szám-e, ha egy vállalat 20—25 verseny- tárgyalásból csupán hármat vagy négyet nyer meg? Vitára késztet az is: miért más vállalat felépítéséhez hasonlítja a PÁÉV önmaga szervezeti felépítését, miért nem önmagához? Ha máshoz hasonlítja, akkor pedig legyen következetes: azok miért tudnak olcsóbban dolgozni, miért kerül például a PÁÉV-nál 16—17 ezer forintba négyzet- méterenként a lakás, s még így is ráfizetéses —, miközben akadnak üzemek, amelyek 11—12 ezer forintos ár mellett is nyereségesen építik az ugyancsak kötöttáras lakásokat? Továbbá: a megyei építőipari vállalat kategóriájában a középmezőnyben foglal helyet, mi indokolja a hat lépcsős felépítésű szervezeti rendszert? Mi indokolja, hogy az ezer fizikai dolgozóra 300 alkalmazott jut? Kevesebb létszámmal, kevesebb irányítóval, kevesebb áttétellel máris ésszerűbbé és kifizetődőbbé tehetnék a munkát. A vállalat vezetői azt mondják, hogy „Az építési igények nagyságrendje és összetétele érdemben nem fog eltérni a jelenlegitől. A piac egyelőre nem kívánja a termelési- technológiai struktúra lényeges változtatását...” Ez is vitatható nézet, hiszen ma inkább, mint valaha, szükséges fejleszteni a technológiát, ész- szerűsíteni a termelést. Ellenvetésre késztet az a nézet is: „Ha a termelési árbevétel, nagyságrendje a küszöb alá süllyed, akkor a felállást változtatni- kell”. Miért kellene megvárni a süllyedést? Miért ne lehetne és fogalmazzuk pontosabban: miért ne kellene már most offenzív stratégia-taktika szerint dolgozni? Igaza van Petrovai Lászlónak, az ÉVM miniszterhelyettesének. amikor kifogásolja, hogy ennyi idővel évkezdet után sem kap választ arra, mi az oka a vállalati eredmény romlásának. De ha a vállalat vezetése nem is magyarázza meg, az általuk kimutatott számok jelzik, hogy költségérzékenységük kritikát érdemel. Ahor a szűkülő piacra rárakódik a sok feleslegesen tartott alkalmazott bére, rezsije, s még azt sem tudni, hányat nélkülözhetnének — ott baj van a szemlélettel. A pártirányítás kötelezettség A korábbi eredmények és a mai jelenségek összevetésekor nem túlzás megállapítani, hogy kritikusabb a vállalat helyzete, mint ahogy önmaguk megítélik. Lénárd László, a megyei pártbizottság titkára is azt mondja: ne helyezze alacsonyabbra a mércét az építőipari vállalat, mint a lehetősége engedi. Kendőzetlen önvizsgálatra van ahhoz szükség, hogy gazdaságosabban dolgozzanak. Még itt kísért a közelmúltból a KKMV szomorú tapasztalata. Takargatás- sal, a számok manipulálásával önmaguk vesztét okozták. A PÁÉV-nál nittcs ilyesmiről szó. De arról igen, hogy nem egy emberként akarnak szembenézni, méghozzá sürgősen, a valósággal. Abban is eltér a PÁÉV és a KKMV helyzete, hogy az előbbinél most, időben derült fény a gondokra, a segítséget is időben kapják, akkor — és ezt Somorjai Béla mondotta. —, amikor 20 millió forintos nyereségükkel még a küszöbön innen vannak. Nem léphetnek hátrább, de ez a helyzet módot ad az előbbre- Iqpésre. Ehhez azonban sok mindenen kell változtatniok. Jobban kell ügyelniük a társadalmi tulajdonra, takaA PÁÉV építette lakások rékoskodni emberrel, anyaggal, energiával; szükség van a munka magasabb szervezettségére; a technikai, a technológiai folyamatok felülvizsgálatára ; az irányítás további javítására. Ismét és ismét meg kell mondani, hogy egyetlen külső tényező sem tud annyit ártani a vállalatnak, mint ha erről a küszöbről önmaguk megfeledkeznének. ^ Baji György, a PÁÉV pártbizottságának titkára is azt mondotta, hogy a párttagság nem kérdőjelezte meg a Vállalat létét a beszámoló taggyűléseken, de azt határozottan kifejezték: nem elég a hibákat felismerni,' megoldásukra kiváló javaslatokat tenni (mert á gyári pártbizottság többször élt ezzel. a jogával), ellenőrizni is kell a határozatok végrehajtását.. Éljen.párf- irányítási kötelezettségével következetesebben, hangoztatták a kommunisták fórumaikon. A Pest Megyei Állami Építőipari Vállalatnál 260 kommunista dolgozik, s közöttük olyan törzsgárda, olyan mag,., amelyre - minden nehéz helyzetben számíthattak, akik magukkal tudták ragadni a többieket. Most is rájuk keli elsősorban építeni. Lássa a PÁÉV kollektívája világosan a teendőjét. Tavaly novemberben az 1987-es elő- tervbén 44 millió forint vállalati eredményt terveztek. A januári tervtárgyaláson már csak 35 millió forintot tartottak reálisnak. Ma a dokumentumokban 21 millió forint áll csupán. 19S7. március végén még nem volt a vállalatnak pénzügyi terve. S az idei első két hónapban a tavalyi kedvezőtlen számokhoz viszonyítva is csupán 65 százalékot teljesítettek. Óhajok helyett tettek Tehát nem kergethetnek illúziókat. Nem várakozhatnak. Hiszen mire várhatnának, csak önmaguk kerekedhetnek felül ezen az állapoton. Somorjai Béla így nyilatkozott: „A gyenge évkezdet ellenére a vállalat vezetése reális reményt lát arra, hogy a lemaradásokat a III. negyedév végére bepótolják." Ha ezek az óhajok a tettek reményét takarják és rövid távú taktikájuk mellett a stratégiát is kidolgozzák, az a bizonyos küszöb átjáró lehet egy mindenki számára kedvezőbb és elfogadható teljesítményhez. Sági Ágnes Pató Zsuzsa hálózat szükséges bővítése. Az mára az előterjesztésben, s eredményekre alapozva értett ugyanakkor a megyei testület egyet a testület azokkal a fel- határozatában megjelölte adatokkal, amelyeket a nagy- azokat a fő irányokat, ame- kőrösi végrehajtó bizottság lyek követését a városfejlesz- íogalmazott meg a maga szá- tésben indokoltnak tartja. Egyre inkább gazdaként gondolkodik Kocséron és Nyársapáton a lakosság