Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-06 / 81. szám

1987. Április 6., hétfő 3 DR. BALOGH PÁL: Felelősségünk ma sem kisebb a sorskérdések megoldásában Negyvenkét éve szabadult fel Magyarország — kezdte ünnepi beszédét dr. Balogh Pál. — Negyvenkét éve, hogy megcsikordultak a pin­ceajtók, s hunyorgó pillan tá*: sokkal, botladozó lépésekkel a felszínre merészkedtek az em­berek, benépesültek az utcák. Friss volt az özvegyi gyász, szétlőtt épületek meredtek az. ég felé, Pufajkás katonák ke-- nyeret osztottak, izgatott em^í berek magyarázták a kom­munista párt röpcéduláit, fél-/ hívásait; próbálták megfejte-'» ni a falakra és a frissen állí- ' tott fejfákra írt cirill betűket.-Politikai követelmény és történelmi lecke, hogy emlé-é kezzünk ezekre a napokra. Ahány ember, annyi emléke-' zés, hiszen a világ sorsfordí­tó időszakából az emberek többsége csak annyit képes megérteni és befogadni, ami szzemélyesen és konkrétan ve­le történt meg. Ezért nem em­lékezhet e napra egyformán az. aki maga sem értette, hogy miért harcolt olyan erők oldalán, akik Magyarországot a saját osztályérdekeik eszkö­zeként katasztrófába sodorták; az. aki gettóba zárva, vágy munkaszolgálatosként remény nélkül próbált, hinni a túl­élésben; az, aki a háború évei alatt is vállalta kommu­nista meggyőződését, az ille­galitás kockázatát; vagy mi, akik gyerekként éltük át pin­cékbe zárva a háború éveit, s nem is tudtuk még, mi a béke; s végül másképp gon­dolnak e napra azok. akiknek életé csak mindezt követően, a béke már természetesnek tekintett éveiben kezdődött. Az elmúlt több mint negy­ven év alatt hatalmas fejlődé­se ment át az ország. Mind­az amit ez a nép sok nehéz­ség, munka — olykor megta­karítható verejték — árán 1945 óta alkotott, történelmi jelentőségű mű. Nagy utat tet­tünk meg az újjáépítéstől, az államosításoktól, a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­séig és tovább. Magyarország lakosságának több mint a fele a szocializ­musban született, ők jószeri­vel el sem tudják képzelni, mi a munkanélküliség, petró­leumlámpát csak dísztárgy­ként akasztanak a falra. s magától értetődőnek tartják, hogy tanulhatnak. Egy, több­ségében falusi elzártságban, elmaradott kulturális és élet­viszonyok között élt nép, négy évtized múltán, ma már él­vezi az urbanizálódás, a gépe­sített háztartás, a televíziós informálódás, az autózás, az utazás előnyeit. S mi mégsem a bőség zava­rával. sokkal inkább a csilla­píthatatlan hiány érzetével küszködünk. Egyre többen vélik azt, hogy ma rosszabbul élnek, mint öt. vagy tíz év­vel ezelőtt. Évek óta sokszor, sokfelől hallani, hogy elbi­zonytalanodás tapasztalható, Dr. Balogh Pál mondott ün­nepi beszédet (Erdősi Ágnes felvételéi) hogy baj van a szocializmus- képünkkel. ' Hogyan lehetséges ez? Té­ves úton jártunk volna? Nyu­godtan mondhatjuk, nem. Sok­kal inkább arról van szó: nemcsak az ország épült, mi is változtunk és megváltozott körülöttünk a világ is. Ezen az évfordulón nem befejezett művet méltatunk. hanem olyan alkotást, amelyen szün­telenül dolgozunk, tökéletesít­jük. Az ünnepi megemlékezés, a hétköznapi helytállásra köte­lez bennünket. Az idén és a következő években felelőssé­günk éppolyan nagy a ma sorskérdéseinek megoldásá­ban. mint az 1945-öt követő nagy társadalmi átalakulás megvalósítása. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi, Bizottságának tavaly novem- bei'i határozatának szellemé­ben az egész magyar társada­lomnak és gazdaságnak a gyö­keres reformok szükségszerű útjára kell lépnie. Nagy erőforrása a , szocializ­mus építésének, ha élén egy minden tekintetben politizáló párt áll, ami elképzelhetetlen a párttagok vitakészsége, el­kötelezett és egységes kiállása .nélkül. Mert csak oly mérték­ben tudja a párt befolyásolni az emberek véleményeit, cse­lekedeteit, amilyen mértékben a tagjai képesek. A megyei .pártbizottság azt az igényt támasztotta önma­gával és az irányító pártszer­vekkel szemben, hogy szerez­zünk érvényt a XIII. kong­resszus elhatározásainak: állít­suk meg a rajtunk múló ked­vezőtlen folyamatokat és a társadalmi cselekvés össze­hangolásával fordítsuk azokat kedvező irányba. E tekintet-* ben a feladat jelentős része a munkahelyi pártszervezetekre és a tömegszervezetekre há­rul. Nagy az igény a pártszer­vezetek útmutatására; sokan vallják, hogy a következteté­sek bátor levonása, a kritika és az önkritika érvényesítése és az erre épülő cselekvés eredményekhez vezet. „Az élet él és élni akar’’ — Ady testamentuma korunk mottója is lehetne, hiszen az élet igazán csak békés körül­mények között tud kibonta­kozni. A nukleáris fenyege­tettség korunk olyan valósága lett, amellyel naponta kény­szerülünk szembenézni. Ilyen körülmények között kell mérlegelnünk azokat a szovjet kezdeményezéseket is, amelyek tsz emberiség egyete­mes érdekeit képviselik. Me­gyénk lakossága nagyra érté­keli a Szovjetunió legutóbbi fegyverzetcsökkentési javas­latait. Jelképesnek is tekinthető az egybeesés, hogy a megyei ünnepségnek éppen a tízéves város, Dunakeszi ad otthont. Vajon elképzelhető-e az or­szág békés fejlődése nélkül, hogy egy tízezres lélekszámú, főleg paradicsomtermesztő pa­rasztokból és egyetlen ipari üzem munkásaiból álló tele­pülés olyan gyarapodásnak in­duljon, amely várossá válását alapozza meg? Mert itt ez tör­tént. A lakások száma a fel- szabadulás óta megduplázó­dott. Ma már a termelés olyan jelentős egységei működnek itt, mint a házgyár, a hűtő- ház, a Mechanikai Laborató­rium, az alagi tangazdaság, a konzervgyár, a MÁV-jármű­javító. A város története jól szim­bolizálja a szocializmus építé­sét, az alkotómunkát, azt, hogy csak szorgalommal, be­csületes helytállással, a törté­nelmi pillanat megragadásával haladhatunk tovább és győz­hetjük le nehézségeinket. To­vábbi helytállásunkhoz, küz­delmeinkhez ma is érvényes, eligazítást adnak Arany János szép verssorai: „Nem elég csak emlegetni, / Tudni is kell jól szeretni, / Tudni — bölcsen a hazát?’ — fejezte be dr. Ba­logh Pál. A termékkiállításon bemutat­kozott a Dunakeszi Konzerv­gyár is. (A cím fölött jobbol­dalt.) Az ünnepség résztve­vőinek egy csoportja. (A cím fölött baloldalt.) Aranyosi László átveszi Balogh Lászlótól a megyei tanáéi Alkotói Diját Csak így szabad! A MÁV dunakeszi fúvószenekara még a várakozás ' J pillanatait is betöltötte szép. játékával. Magával- ragadta a zsúfolt terem közönségét is, s ezúttal mon­dani sem kellett, mindenki lelkesen énekelte az lnter- nacionálét. Nem lehetett észrevenni, kik, mikor, hány percig rendezték át a hivatalos ünnepség után a színpadot —, az értő szervezők kulturáltan, a lehetséges legrövidebb idő alatt vitték, tolták, emelték, igazították a berende­zéseket. A mikrofont sem az ünnepség alatt próbálgat­ták. mindent úgy készítettek elő, ahogyan egy vendég­látó nagy-nagy szeretettel várja vendégeit. Akik a műsort állították össze, jól tudák, mivel ünnepelhetjük méltóan felszabadulásunk 42. évfor­dulóját. Bánffy György Heltai Jenő Szabadság című versét úgy szavalta el, mintha mondandóját ez alka­lomra írták volna. Erkel Ferenc Bánk bán című ope­rájából Pitti Katalin, llosfalvy Róbert nem énekelhet­te volna szebben a részleteket. S akkor még nem szól­tam a helyi tehetségekről:-Gáspár Róbert, Bodrogi Zita és Legéndi Gábor zongorajátékáról... Prokofjev, Liszt, Bartók műveit a művelődési ház színháztermében min­denki lélegzetvisszafojtva hallgatta, nehogy megzavar­ja az ünnepi csendet. Nem reccsent szék és szomszéd­jával sem társalgott senki. — Érdemes volt összejönni a megye minden részéből a tízéves városba: Dunakeszire. Még akkor sem rohant senki dolgára, amikor vége lett a műsornak: az emele­ten meg kellett nézni az ipari és a mezőgazdasági üze­mek termékbemutatóját, csoportokba összeverődve megtárgyalni, melyik városban, nagyközségben délután miként folytatják az ünneplést... Mondják, s tapasztaltuk, ilyen bensőséges hangu­lat uralkodott másutt is. Előző nap a Pest Megyei Ta­nácson, a megyei pártbizottságon rendezett megemlé­kezésen, Monoron, Gödöllőn, Budaörsön, Cegléden, Nagy­kőrösön —, más településeken. Leányfalun, a Szentendre és körzete rendezvényen összegyűltek, két pedagógus által betanított iskolás mű­sort nézhettek, sokat élt emberek is megkönnyezték, oly szép volt... Sokszor fut át az ember Budakalászon, látja itt és ott is új házak emelkednek, megjegyzi a híreket a Bu- daflaxról, s nem gondol arra, még milyen értéket őriz­nek. Kovács Sándor, aki 1918-ban itt született Budaka­lászon, s ma is e helyt van otthon, itt ismerkedett 1934- ben a munkásmozgalommal, itt vették fel a pártba 1937-ben. ma nyugdíjasán is látástól vakulásig dolgozik a közösségért —, megérdemelten élvezhette a minap ba­rátai, elvtársai köszöntését ... Mindenütt másként-másként rendezték meg, tették tartalmassá, széppé az ünnepet, adtak újat, valami ed­dig rejtettet —, és nyugtázhattuk, emlékezetes marad sokáig az együtt töltött rövid két-három óra. Uácáfolt az élet a kétkedésre: ha pihenőnapon és az évforduló valódi napján emlékezünk, nem az át­helyezett naptári napok valamelyikén; vonzóbbak, iga- zabbak e találkozók. A nap sütött, csaloghatta volna a hétvégi házak kiskertjébe a gyülekezetei, de a telt szín­háztermek, művelődési otthonok bizonyították, akiket hívtak, ott voltak. Sokan házastársukkal, gyerekükkel, unokájukkal. Ünneplő külsőben és ünneplő belső tar­tással. s S. A. Güd&llcn lengett a zászló Közös nyelven a barátságért A babilejo azt a helyiséget jelenti eszperantó nyelven, ahol társalogni, még ponto­sabban csevegni lehet. Ide nyithatott be az elmúlt hét három utolsó napján az, aki a gödöllői Petőfi Sándor Műve­lődési Központban érdekes egyéniségekkel akart talál­kozni. A lenszőke és nagyon csinos Autstikalnyté Rozé, foglalko­zása szerint biológus fiatalasz- szony, hat hónappal ezelőtt te­lepedett le Magyarországon, s azóta hívják Székely Csabáné- nak. Az eszperantisták levelező kapcsolatából született az is­meretség, következett a láto­gatás, aztán a szerelem és a házasság. A fiatalasszony sze­rint a mozgalom igen élénk Litvániában, hagyományai öröklődnek, ő is az édesany­jától tanulta, úgy is mondhat­ná, hogy második anyanyelve az eszperantó. A lapunkban korábban már bemutatott Georgi Cvetkov, a várnai eszperantóiskola igaz­gatója otthonosan mozog Pest megyében, s mint rendszerint, most is kapcsolatok, nem utol­sósorban csereüdülések, náluk fekete-tengeri, tőlük kiinduló törökországi utazások szerve­zése miatt érkezett, s kereste fel a JER-t, azaz a Junulara Esperanto Renkontigo-t. Ma­gyarul az évente újból és újból mindig más városban meg­rendezésre kerülő országos eszperantó ifjúsági találkozót, amelynek az idén Gödöllő volt a házigazdája. A már régen működő 57 tagú csoport mel­lett 97 tagú ifjúsági csoportot szerveztek a helybeliek. Nagy érdemeket szerzett eb­ben a munkában az ügyet tá­mogató dr. Mundruozó János, a Madách Imre Szakmunkás­képző Intézet igazgatója és Kozák Györgyné, a KISZ ösz- szekötő tanára — említi Nagy- né Barabás Judit, a megyei bizottság ifjúsági felelőse, áki matematikatanár létére szere­tett bele a szerinte nagyon ra­cionális nyelv szépségeibe. A megye. Gödöllő vezető tes­tületéi nagyon kitettek magu­kért, s nemcsak ebből az alka­lomból segítették az eszperan­tómozgalmat. Eljutottak ah­hoz a felismeréshez, amely újabban országszerte, sőt vi­lágszerte is egyre erősödik, mi­szerint a békéért, nemzetközi együttműködésért, a népek ba­rátságának erősítéséért ma minden szervezett erőre nagy szükség van. Az eszperantó­mozgalom lényege szerint is ezért küzd. A péntek esti megnyitón ott láttuk Herczenik Gyulát, a vá­rosi pártbizottság első titká­rát. Papp Istvánt, a városi ta­nács elnökét, jelen volt Bárd András, az MSZMP Pest Me­gyei Bizottságának osztályve­zetője, Kiss Jenő, a KISZ me­gyei bizottságának első titká­ra. A Magyar Eszperantó Szö­vetséget dr. Máté Árpád és dr. Rátkai Árpád alelnökök és Prinz Oszkár titkár képvi­selték. A fiatalok között töl­tötte a hét végét Gödöllőn Ha­nes László, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának tit­kára. aki egyben a megyei eszperantisták elnöke, s elis­meréssel nyilatkozott a város­beliek szervezőmunkájáról, s a találkozó külön értékének tar­totta, hogy főleg a szocialista országokból érkezett sok fia­tal. Ez a szomszéd népek ba­rátságának erősítésében • igen hasznos jelenség. Magyaror­szág vonzásáról, szépségéről, barátaikról beszéltek a több­ször ide látogató fiatalok. Köz­tük a hihetetlenül szőke Svet­lana Veleva. bolgár számító­gép-kezelő lány. s vele ellen­tétben a szénfekete hajú Dob- rinka Zagorova, a razgradi eszperantó ház munkatársai is. Pénteken Kalocsay Kálmán- ei nléktáblát lepleztek le a Fenyvesi-Nagy utca 76. számú ház falán. Az esti megnyitó vendégeit "dr. Máté Árpád kö­szöntötte, majd a találkozó védnöke, Varga-Sabján Lász­ló, az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal elnökhelyettese mon­dott beszédet, hangsúlyozva, hogy az eszperantó gondolata sohasem volt olyan aktuális, mint ma, a békéért, vívott harcban, a fegyverek árnyéká­ban. Olyan választható közös­ség az eszperantistáké, amely meggyőződéses internaciona­listává tehet bennünket. A szentendrei Kék Duna Művészegyüttes nagy sikerű bemutatkozása után, a még két napig tartó program érde­kességei között emlékfaülte­tés, amatőr színjátszók bemu­tatkozása, dalostalálkozó, és kirakodóvásár szerepelt. Va­sárnap délben Szabó Imre, a Magyar Eszperantó Szövetség kulturális szervezőtitkára zár­szavával ért véget a magyar, lengyel, bolgár és jugoszláv fiatalok részvételével lezajlott gödöllői találkozó. Egy évig. a következő találkozóig itt őr­zik a JER-zászlót. Kovács T. Istváa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom