Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

gap 1987. Április 4., szombat JBip z időráncolta arcok, az ősz hajú férfiak, nők MM között feltűnt néhány fiatalember is. Vala- MSj mennyien a múltat vallatták, az idősebbek JM M emlékeik szálait bogozták. A településtör- ténet során gyakran változtak a nevek. Aszerint, hogy IV. Béla adománylevelében Kezew, a török hódoltság idején Káposztáskesző, később Körtvé- lyeskeszi szerepelt a hivatalos iratokon. A vasút, az ipar gyors fejlődést hozott, s ezzel együtt a főváros kö­zelsége teremtett viszonylag kedvező feltételeket az itt élők számára. A várostörténeti kis kötet, az 1975-ben ki­adott Dunakeszi krónika Is megemlíti, hogy az ország­ban itt termeltek először paradicsomot. A 1nagyváros közeli piacán kívül a század elejétől már az Óceán Kon­zervgyár, a mai Dunakeszi Konzervgyár is ösztönzi a gyümölcstermelést. Az alagi lovasok, a dunakeszi föld­művelők rétegei mellett megjelennek a helyben dolgozó és Budapestre járó ipari munkások. A múltat feltárni igyekvők meggyőződése az, hogy a régi korok ismerete elmélyíti a szülőföld szeretetét, s mélyebbre nő ezáltal az emberpalánták gyökere itt, a pesti síkság homokján. A palócvidék, a Tiszántúl, a Nyírség, s más tájak nyelvjárása keveredik ma a ran­got tíz éve megszerzett szocialista város utcáin, közin-, tézményeiben. Jöttek a családok letelepedni, a felnőt­tek munkát találni, korunk jelensége a szociológusok szerint migrációnak nevezett tendencia hatására. Gyer­mekeink már ezt a várost mondják szülőhelyüknek. De város-e már a város, az lesz-e igazán? Ez még sokak közt beszédtéma. Nehéz is eldönteni, melyik kép a meghatározó. A lakótelep házainak este kivilágított ablaksorai, reggel a gyártelep felé kanyargó hosszú em­bersor, a Liget utca, az alagi oldal kertes házsorai. Ahány városrész, annyiféle hangulat. Dunakesziek már Szabadságliget, azaz Dunakeszi-alsó honfoglalói, akik az ország keleti feléből érkezve telepet alapítottak, villanyt, vízvezeték-hálózatot, burkolt utakat építettek. A dunakeszi ember szorgalmát tükrözik a gazdaság­nak azok a számai, melyek szerint az ipar termelési értéke az idén is meghaladja a 4 és fél milliárd forin­tot. Évről évre nő a gazdaságok dollár- és rubelértéke- sítésű exportja, jelenleg majdnem 6 ezren dolgoznak a gyárakban, az egy dolgozó által termelt érték tíz év alatt az évi 313 ezer forintról 530 ezerre nőtt. ' Az Urbanizáció szintje, a fejlődés dinamizmusa, a munkalehetőség meghatározója a városi létnek. Buda­pestről ma még zsúfolt vonatokon és buszokon érkez­nek haza a bejárók, tavaly még alig észrevehetően ja­vult a vízszolgáltatás, kevés az iskolai tanulószoba és tornaterem. Ezt is pótolni kell,mert a népesség gyors növekedése feszültségekkel jár. Am az is igaz, hogy 1985-ben még 675, 1986-ban ezer 175 gyereket fogadtak az óvodákban. A gimnáziumban tíz évvel ezelőtt 125-en, ma 288-an tanulnak. 1977-ben 23 ezer lakosra 2388 négy­zetméter bolti alapterület jutott. Ma a 28 ezer lakost 4233 négyzetméteren szolgálja ki 150 kereskedő. Mindenből több van, mint tíz évvel ezelőtt, és majd­nem minden kevés. Az itt élő és dolgozó emberek te­remtő munkájából született, s általa fejlődik az ország új magyar városa. Hitével, szorgalmával, tehetségével teszi egyre otthonosabbá a mind nagyobb erőt képviselő lokálpatrióta közösség. Város-e már a város? Monoki Dezső. A brigádvezető, főbizalmi munka közben. (A bal oldali képen.) Mellette: Szép csomagban finom nedű. A Du­nakeszi Konzervgyár múlt évben új beruházással gazdagodott. Az úgynevezett aszeptikus feldolgozás révén gyümölcsvelőből készülnek a hazai piacokon és külföldön is népszerű szénsavmentes idítőitalok. / tt születtem, itt is nőttem fel. Tudja, hol van a benzin­kút? Na! Ott volt a mi szülőházunk. Ahol most a lakótelep épült, az én kislány korom­ban még szalmakazlak so­rakoztak. Gulyás Lászióné 63 éves, de nem kell bóknak szán­nom, hogy sokkal keve­sebbnek látszik. Fiatalosan mozog a Tanácsköztársaság úti sütőüzemben, ahol má­sodpercenként érkezik a tálcába való nyers cipó, amit a kemence felé kell útnak indítani. Most más ez élet — Itt lakom a szomszéd­ban — mondja Gulyásné. —• Huszonöt évig egy pesti bú­torgyárban dolgoztam, aztán jött a nyugdíj és ide jelentkez­tem. Tudja, aki dolgozik, az később öregszik. \ A történelem vajúdását Du­nakeszi sem kerülhette el. — Ha Pestet bombázták a háború alatt, mi is megkap­tuk a magunkét — emlékszik vissza arra, ami volt, s hite szerint többé már nem lehet. — Most más az élet. Rá se ismerünk már a régi falura, amiből város lett. A fiatalok­nak arról hiába is mesélnék, milyen volt a régi világ, ami­kor egy darab lekváros ke­nyéren kapáltunk egész nap. A frissen sült cipó illata messze árad. Meg is kívánom, s veszek belőle az üzem előtti kis boltból, aztán a Tanács- köztársaság úton haladva né­zegetem, mint készül ünnepé­re a város. Járókelőket szó­lítok meg. Egy nyugdíjas hölgy a ta­nácsházára siet. Mint kide- . rül, kereskedelmi ellenőrként aktivizálta magát, miután pár éve Szentesről ideköltözött rf munkájuk révén e városba került gyermekei utón. Jól érzi magát, s ebben az is sze­repet játszik, hogy a köz­ügyekhez szokott egykori párttitkár most sem kénysze­rül otthoni, unalmas tétlen­ségre. No, és tetszik neki, hogy gyorsan fejlődik a város. Üj szőlő. így hívták régen ezt a területet — mondja a Barátság-lakótelep házai közt Antal Béla, ugyancsak nyug­díjas. Pontosan ötven évvel ezelőtt lett a település polgára. Jászárokszállás volt a szülőhe­lye, dolgozni meg 40 évig csak a vagonngyárban dolgo­zott. Gyors változások — Ngmcsak a pénz, hanem a barátság is összetartotta ott az embereket — állapítja meg. Majd így folytatja: — Elismerem, hogy szépen fejlődünk. A telepre is kelle­nek az utak, a szolgáltató in­tézmények, meg aztán ez a szakorvosi rendelő is segít majd rajtunk — mutat az épülő központi rendelőre. — De azért úgy érzem, a régi városrészeket sem kellene el­hanyagolni. Szikraeső hull, hegesztőké­szülékek vakító kék fénye vil­log. Nagy kalapácsok ütése kong, visszhangzik, csiszoló­gép sivító zaja nyomja el az emberi hangot. Nem véletle­nül nevezi a munkáshumor „Nagy Bartók”-nak, azaz nagy Bartók-teremnek a MÁV Jár­műjavító Üzem szerelőcsarno­kát. — Ilyen ez a mi munkánk — magyarázza a kék overallos járműlakatos. — Zajos, ko­Utcán, téren, műhelyekben RÁ SEM ISMERÜNK MÁR... szos és nehéz. Az öregek las­san elmennek tőlünk, a fia­talok meg nem tolonganak a kapunál. Űj kocsikat most nem gyártunk, csak a régie­ket javítjuk. Mi, akik itt ta­nultuk a szakmát, maradunk, összetartunk. Összetartó közösségek — Nem láttátok a Monoki Dezsőt? Merre ment? — Most volt itt. Kerekek közül, tengelyek alól szólnak vissza, vagonok oldalához támasztott létráról száll a hang, újabb meg újabb támpontot adva a kereséshez. A főbizalmi és brigádvezető, a népes csoport első embere állandóan mozog a munkahe­lyek között. Végre rátalá­lunk. — Én 1962-ben kezdtem Itt tanulni — mondja a Kisúj­szállásról érkezett, jól meg­termett vasúti szakember. — Kétszobás szövetkezeti' laká­sunkban a két gyerekkel itt lakunk, nem messze az üzem­től. >Gödön van már egy kis telkünk, ebben a gyárban kapott munkát a feleségem is. Megkeresem a 6—7 ezret ha­vonta. Nem sok az, néha gmk­zunk is. A mi gárdánk jól összeszokott, nem hagyjuk el egymást. Szocialista brigá­dunknak arra is marad még ideje, hogy ha kell, játszóte­ret építsünk, iskoláknak segít­sünk, vagy éppen annak, aki rászorul. Jól megvagyunk eb­ben a városban. Csak az eleje volt nehezebb. Feleségemmel a Nógrád megyei Szirákon laktunk ismerőseink házának egy kis szobájában. A sorok. írója el is felejtet­te megkérdezni: mekkora fá­radságukba kerülhetett onnét naponta pontosan megérkezni a munkahelyükre? Dobrovics István, az üzemi pártbizottság titkára kimuta­tást tesz elém. A februári kommunista műszak eredmé­nye 300 ezer forint, amiről úgy döntöttek a termelési ta­nácskozáson, hogy a vállalati üdülő fejlesztésére fordítják. A fizikai dolgozók 80, az al­kalmazottak 91 Százaléka vett részt a műszakban, ami jobb a szokásos munkaidő arányá­nál is. — Ez a magatartás itt min­dennél többet mond — jegyzi meg a párttitkár az egyszerű, de nagyon beszédes számok fölött. Dunakeszin a MÁV" Jármű­javító a legnagyobb üzem, s itt születik a legtöbb új kez­deményezés a város érdeké­ben is. Tartós kenyér. A Magyar Hü- tőipar Dunakeszi Hűtőházá­ban minden évben születik valami új. A málnaexport, a ^brokkoli termelés ösztönzése, a mirelit áruk forgalmazása után ez a termék a legújabb. ik ' BSSg>8l8EBBMam Munkában a hegesztők y///////////////A A dm fölött: Űjat varázsolnak a regi vasúti kocsiból. Előtér­ben a Ganz-MÄVAG-ban ké­szült jugoszláv motorvonat­szerelvény, amit másfél évti­zedes használat után hoztak felújítani Dunakeszire. Startra készülő vitorlázók az MHSZ dunakeszi repülőterén, \ házak fölött lebegő karcsú gépmadarak tavasztól őszig hozzátartoznak a városképhez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom