Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

H osszú és sokoldalú munka fejeződött be az Or­szággyűlés tavaszi ülésszakán a földről szóló tör­vény és a hozzá kapcsolódó minisztertanácsi végre­hajtási utasítás elfogadásával. A törvény előkészítését az Igazságügyi Minisztérium fogta össze, s abban több minisztérium vett részt. Az előzetes munkaanyagokat számos társadalmi szerv megtárgyalta, majd a terve­zettel egymást követően két alkalommal az Ország- gyűlés négy bizottsága foglalkozott. A téma fontossá­gára és sokrétűségére jellemző, hogy azon még a bi­zottságok második ülésén is több helyen, esetenként mélyrehatóan változtattunk, s ez tovább folytatódott az Országgyűlés plénumán. Az új törvény magában foglalja az elmúlt időszak időállónak bizonyult állás­foglalásait; feloldott számos indokolatlan kötöttséget, hosszan őrzött jogi szabályozást és több új rendelke­zést tartalmaz. Döntő célként szerepel benne, hogy fo­kozódjék a termőföld hasznosítása, védelme és termé­kenységének megóvása. Ezt szolgálják a földtulajdon­nal és -használattal kapcsolatos rendelkezések, vala­mint a földdel összefüggő hatósági tevékenység egy­szerűbbé tétele. A földtörvény elfogadása után Hosszú távon segítheti fejlődésünket Jellegénél fogva nem ennek a törvénynek a feladata, hogy részletesen fejtse ki a föld hasznosításának feltételeit, lehetőségeit. Mégis, nemcsak a mezőgazdasági, hanem a tör­vényjavaslatot tárgyaló többi országgyűlési bizottságban is ezen volt a hangsúly, a viták résztvevői elsősorban erre fi­gyeltek. Természeti adottsá­gaink, gazdasági lehetőségeink miatt indokolt ez" a figyelem. Az országgyűlésen is elhang­zott, hogy a termőföld Ma­gyarországon különösen jelen­tős, hiszen összes természeti erőforrásunknak mintegy két­harmadát a föld teszi ki. A tartás használat Másrészt egy közelmúltban végzett beható vizsgálat sze­rint hazánkban évente mint­egy 50—60 millió t száraz­anyag-tartalmú növényi szer­ves anyag képződik. Ez lénye­gesen több, mint a teljes alapanyag-ki termelő ágazat; a bányászat és az építő­anyagipar évi termelésének és az importált alapanyagoknak összege. Ez a mennyiség öko­lógiai lehetőségeink jobb hasznosításával még , tovább növelhető és a hazai élelmi­szer-ellátás mellett alapját ké­pezheti az élelmiszeripar és más iparágak további fejlő­désének és az élelmiszergaz­dasági export javításának. A földhasználat társadalmi­gazdasági, termesztési-bioló­giai lehetőségei ma — a jövő­ben pedig várhatóan még in­kább — gyorsan változnak. Ezért a világon mindenütt messzemenő figyelmet fordíta­nak arra, hogy a mezőgazda­ság minél gyorsabban alkal­mazkodhasson azokhoz. Ez megkívánja, hogy a vállala­tok, amelyekre a gazdaságos termelés érdekében elsősorban hárul a felelősség, több lehe­tőséget kapjanak a termőföld jó hasznosítására. Ezért volt az előkészítés és a bizottsági viták gyújtópontjában a mű­velési ág megváltoztatásának vállalati felelőssége és lehe? tőségé. Az Országgyűlés is ezért döntött úgy, hogy — egy-két kivételtől eltekintve — az mindenütt üzemi hatás­körbe kerüljön. Ugyancsak a rugalmasabb és hatékonyabb földhasználatot segíti a törvény számos állás- foglalása, köztük az illetmény- földre, a háztáji földre és a földhaszonbérletre vonatkozó rendelkezése. Ma úgy látjuk, hogy különösen a fizikai (ké­zi) munkaigényes mezőgazda- sági tevékenységek jelentős része a jövőben is a kiscso­portos és családi termelés ke­retében oldható meg hatéko­nyan. Ez természetesen csak akkor valósulhat meg, ha a gazdaságoknak a termelést, a beszerzést* és az értékesítést segítő szervezőmunkája mel­lett a föld hasznosításában Is kellő rugalmasság és bizton­ság érvényesül. Főként a bizottságokban szenvedélyes vita alakult ki a lakó- és üdülőtelkek tartós használatáról. Állami tulaj­donban lévő területet ugyanis a korábbi rendelkezések sze­rint ilyen, célra nem lehetett tulajdonba adni. Ezzel a ren­delkezéssel annak idején azt kívánták elérni, hogy ne le­gyen mód spekulációs törek­vésekre, munka nélküli jöve­delemszerzésre. Más oldalról úgy vélték, hogy az állampol­gárok így olcsóbban juthatnak ilyen területhez s a tartós földhasználat csökkenti a sza­bad forgalomban kialakult te? lekárakat. Az idő bebizonyította, hogy ez a rendelkezés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A tartós földhasználat tartal­mát — s az utóbbi időben árát — tekintve gyakorlatilag nem különbözött a tulajdon­tól, így a lakosság idegenke­dett tőle, nem fogadta el. A bizottságok állásfoglalása alapján a Minisztertanács megváltoztatta a törvény ter­vezetét, s az Országgyűlésen már a tartós földhasználat jogintézményének megszün­tetését javasolta. Családközpontúság Magyarország földjének na­gyobb részét mezőgazdasági termeléssel hasznosítjuk. Je­lentős azonban az úgyneve­zett művelés alól kivett terü­let, amely településfejlesztési, ipari, közlekedési, vízügyi és más célt szolgáló létesítmé­nyek megvalósítása során az elmúlt évtizedekben közel megduplázódott, s ma megha­ladja a 11 százalékot. Ugyan­csak lényegesen növekedett a „kert” címszó alatt szereplő terület, amely közel négy szá­zalékot képvisel. A törvény a földhasználat és a földtulaj­don segítségével a gazdasági indokok mellett egészségügyi, szociális, környezet- és tájvé­delmi okokból is messzeme­nően támogatja a kertekben folyó tevékenységet, s vele együtt a közterületek gondo­zását, szépítését. Hangot ka­pott azonban az is, hogy ezeknek a területeknek nö­vényegészségügyi, környezet­és tájvédelmi szempontból kedvezőtlen hatásuk is lehet. Érdekes, hogy ez a vélemény az országgyűlési viták sajtó- visszhangjában leszűkült .a kertekre. Pedig a lakóhelyek közterületei, az ipari létesít­mények beépítetlen talajai, az utak, a vasutak menti földek nagyobb méretűek és szétszór- tabbak. Így elhanyagoltságuk lényegesen veszélyesebb a környezetükre. Közismert, hogy ezek sok helyen gyomo- sak, az ott lévő növényeken a betegségek, kártevők megte­lepednek, s így a szántóföl­dek és a kertek számára a fertőzés gócai lehetnek. Ezért is indokolt, hogy a törvény mindenki számára előírja a természeti adottságoknak meg­felelő talajvédő művelést és a felmerült károkért a felelős­séget. . A törvény megalkotása so­rán az Országgyűlés a földtu­lajdon és a földhasználat szö­vevényes társadalmi-gazda­sági összefüggéseire is nagy figyelmet fordított. A felvető­dött kérdésekből a teljesség igénye nélkül szeretném ki­emelni az új határozatok családközpontúságát. Erre mu­tat például, hogy az öröklés­sel a megtartható tulajdonok száma azonos lehet a család­tagok számával. A korábbihoz képest ugyancsak kedvezőbb helyzet alakult ki a házassá­gok alkalmával létrejövő tu­lajdonegyesítés lehetőségénél. AZ elmúlt időszak társa­dalmi tapasztalatai azt mu­tatják, hogy a gyermekek la­kásproblémáinak megoldásá­nál nem tudjuk nélkülözni a család, a szülők segítségét. Ezért indokolt volt lehetővé tenni, hogy már 14, ill. 16 éven felül a kiskorú gyerme­kek számára is tulajdont, la­kótelket vagy lakást lehessen vásárolni. Részben az előzőekkel ösz- szefüggésben került sor az en­gedély nélkül külföldre távo- zottak tulajdonának új meg­ítélésére. Korábban ez minden esetben állami tulajdonba ke­rült. Ezzel azonban elsősorban nem azokat, hanem inkább az itthon maradt hozzátarto­zókat sújtottuk. A törvény új rendelkezése szerint a jövő­ben az ilyen tulajdon az ér­dekeltek kérésére a hazánk­ban érvényes rendnek megfe­lelően örökölhető. Kedvezőtlen termőhelyek A törvény a földtulajdon és földhasználat szabályozása­kor külön gondot fordít a kedvezőtlen termőhelyi adott­ságú területekre. Ezzel kap­csolatban már korábban fel­merült e kérdés sajátos vo­natkozása, amely azonban ért­hetően nem lehet alkotórésze ■a törvénynek. Az említett föl­deknek jelentős része az or­szág határtérségében van, ahol a természeti tényezők a ha­táron innen és túl egyformán hátnak. Ez a világon sok he­lyen előfordul, nálunk azon­ban különösen jelentős, mert hazánk a Kárpát-medence kö­zépső, legmélyebb részén terül el. Főként a vízzel való gaz­dálkodásban vannak problé­mák, hiszen a talaj vízháztar­tása a föld termőképességének alapvető tényezője, s a talaj­ban, vagy annak felszínén mozgó víz nem >ismer üzemi, területi vagy országhatárokat. A föld védelme és javítása, eredményesebb hasznosítása így kölcsönös előnyünkre többnyire csak a szomszé­dainkkal együtt, közösen old­ható meg. Ez is jó példa ar­ra, hogy a határok nemcsak elválasztanak, hanem össze is • kötnek bennünket, s hogy kö­zös adottságaink rendezését, jobb hasznosítását ebben a vonatkozásban is együtt kell keresnünk és vállalnunk. Több száz rendelet helyett Az új földtörvény a felmé­rések szerint a földről szóló korábbi több mint 200 ren­delet és számtalan egyéb ál­lásfoglalás, irányelv helyére lépett. Rendszerezte azok he­lyesnek bizonyult rendelkezé­seit, megszüntette azokat, amelyek nem hoztak ered­ményt vagy időszerűtlenné váltak, s jelenlegi és várható társadalmi és gazdasági adott­ságaink és céljaink figyelem- bevételével sok újat alkotott. Bizonyos azonban, hogy más rendeletekben, szabályzatok­ban maradtak még olyan in­tézkedések, amelyek nincse­nek összhangban a törvény.- nyel. Ezért megfogalmazódott az is. hogy ezeket — ahol szükséges — utólag Is a tör­vényhez kell igazítanunk. Vé­gül minden tanácskozáson, a bizottsági üléseken, valamint az Országgyűlés plénumán egyértelmű volt az az Igény, hogy a törvény és annak vég­rehajtását segítő miniszterta­nácsi rendelet, valamint a ve­lük összhangban születő mi­niszteri végrehajtási utasítá­sok megjelenését követően to­vábbi rendeletekkel ne in­duljon meg azok eróziója. így a törvényben foglaltak hosszú távon eredményesen segíthe­tik társadalmi és gazdasági fejlődésünket. DR. CSELÖTEI LÁSZLÓ, a .Gödöllői Agrártudományi,.,. Egyetem professzora, - az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke ’lien a településfejlesztésben Falvainkj városaink gyara­podása, fejlődése nem kis részben az ott élők munkájá­nak, áldozatvállalásának kö­szönhető. A települési ejlesz- tést segítő társadalmi munka­verseny eredményét forintok­ban mérik, ezek az összegek a valóságban iskolák, óvodák, utak, járdák és parkok for­májában jelennek meg. Az idei versenyben — amint már hírül adtuk — a yáro- sok kategóriájában Gödöllő (a cím mellett fent), a nagyköz­ségek közül Veresegyház (jobboldalt lent), a községek kategóriájában pedig Nagytar- csa (bal oldali kép) végzett az első helyen. (Hancsovszki János felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom