Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

mr 1087. Április l, szombat Bé's-Nagymsros: A magyar tervek kiállták a próbát Haken sem térkép e dunai táj Interjú Havas Péter kormánymeghatasmazottal A gyöngyösi születésű, [Kolozsvárott tanult, fővárosi, nyüzsgő élet­hez szokott férfi — ha csak teheti — Dobogókőn pihen. A Mátra al­ján nevelkedett fiatalembert a Király-hágón át vitte a vonat a Sza­mos partjára, hogy évtizedekkel később a Duna kettészelte világvá­rost elhagyva, a Pilis erdeiben vegye körül a csend. A nyugalom, mely nyugdíjas létére a hétköznapokon bizony elkerüli. Havas Pé* ter, a Magyar Népköztársaság (kormánymeghatalmazottja alig érke­zett haza külföldről, másnap kora reggel a hivatalában várt, hogy a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építéséről adjon interjút lapunk­nak. Mint filmkockák, peregnek az évek: szerszámesztergályosnak tanult, majd a kolozsvári közgazdaságtudományi egyetemen kapott diplomá­val a zsebében a MADISZ országos központjában a népi kollégiumok szervezésével bízták meg. Később, az ipar államosítása, az Országos Tervhivatal, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Központi Statiszti­kai Hivatal jelentették a hosszabb-rövdebb állomásokat, ahol élete vonata meg-megállt. Dolgozott vállalatnál és a KGST titkárságán Moszkvában, különböző vezető beosztásokban. Otja legfontosabb, bár legrövidebb szakasza, amikor Nyers Rezső inellett a gazdasági reform előkészítését összefogó titkárságon tevékenykedett. Aztán az OMFB, majd a bankvilág következett. Vezérigazgatóként ment nyugdíjba, az Állami Fejlesztési Bankból, az idén januárban. Dióhéjban ennyi történt a 63 év alatt. No és a már Bu­dapesten félbehagyott mű­egyetemi tanulmányok... A csatáik, ami'ket a kohászat fej­lesztése ellen vívott hiába, de a döntés után a legjobb tudá­sa szerint segítette a progra­mot. A fölkarolt ügyek, me­lyekről bebizonyosodott, hogy támogatás nélkül is megáll­tak volna a maguk lábán. Nem hagyja említés nélkül, hogy istápolt később ku­darcot vallott célokat is. A racionális gondolkodású köz­gazda, ha a nap huszonnégy órájából saját kedvtelésére el­csíphet valamit, a mai ma­gyar írókat olvassa ... • ön 1983 óta kormánvmegha­talmazottja a népgazdaság ki­emelt vízügyi beruházásának. Mikor győződött .meg arról, hogy jó ügyet szolgál? — Beruházási, pénzügyi szakemberként 1975—76-ban nem barátkoztam meg a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítésének gondolatával, noha kezdettől fogva fontos­nak, hasznosnak véltem. Csak azt vitattam, hogy a sok, párhuzamosan futó nagy- beruházás mellett szabad-e még ezt is megkezdenünk. An­nak ellenére vélekedtem Így, hogy már az első világoiaci kőolajár-robbanás felértékelte a vízi energia értékét: Igen ám, de megindult a kamatlá­bak föl'kúszása is, ami 1 Sül­ben a dollárnál 20 százalék fe­lett érte el a csúcsot Gazda­sági helyzetünk elodázhatat­lanná tette beruházási ter- heink csökkentését. Ekkor született meg a döntés: vizs­gáljuk meg az erőmű építé­sének szüneteltetését 1990-ig. Erre akkor már nem volt le­hetőség a munkák előrehala­dott állapota, pontosabban a leállításból ránk háruló ká- ?ok nagysága miatt. A négy­éves halasztással azonban így is 13 milliárd forinttal sike­rült tehermentesíteni a név- gazdaság VI. ötéves tervét. Beruházási lehetőségeink 1985 után sem javultak, de most már az is világossá vált. hogv a kilencvenes évek eleién a vízlépcsők által termelt vil­lamos energia nélkülözhetet­len. A további munka pénz­ügyi megoldásáról e kéttránvú szorítás közepette kellett dön­' teni. # Sokan vitatták a kivitele­zésben való osztrák részvételt, mert annak . ellenértékét a majdan nekünk hieetermelt enersiamennyisé;; kétharmadá­val kell megtérítenünk. — Ha a vízlépcsők építésé­ben járatos külföldi cég'et nem vonjuk be idejében, köz­vetlen terheink sokkal na­gyobbak lennének. A hazai erőművi rendszer korszerűsí­tésére,'fejlesztésére. a Paksi Atomerőmű építésére tízmil- liárdokat költünk, de az álta­luk biztosított energia nem elegendő, a behozatal pedig korlátozott. Az építkezés oszt­rák fővállalkozójának 30 szá­zalékos .munkavégzéssel se­gítünk be, amiért schillingeel fizetnek, vagyis itthon vég­zett exportról van szó. A vil­lamos energia szállítását csak a bősi és a nagymarosi erőmű indulása után. 1996-ban kezd­jük meg. évi 1200 gigawattóra mennyiséggel. A szerződések­ben rögzítettek szerint ez a villamosenergia-monnyiség eleinte telies egészében, ké­sőbb azonban csak részben szükséges arra. hogy letudjuk a tartozásunkat, vagyis az energia egv részét akkortól már exportra értékesítjük. A szállítások kezdetének idejé­re elkészül a Paksi Atomerő­mű első ezer megawattos blokkja, így pótolni tudjuk az osztrákoknak küldött energiát. Csak ezzel a koncepcióval volt megoldható, hogy a nép­gazdaság jelenlegi ötéves ter­vének pénzügyi feltételein is könnyítsünk, egyben a jövőt szolgáló építkezést folytassuk. A holnapot szolgálja és nem­csak az energiarendszerben, hanem a hajózásban, az ár- vízvédelemben, a vízrendezés­ben és a környezet fejleszté­sében is. @ Milyen volt az osztrákok­kal folytatott, két évig tartó tárgyalássorozat légköre? — A két ország kormánya mintaszerű politikai kapcsola­tokat alakított ki. Ezzel a háttérrel vált lehetségessé kölcsönösen jó megállapodás­ra jutni. Szomszédaink már korábban is megkerestek ben­nünket. de akkor nem sike­rült létrehozni' a megegye­zést. Később aztán nem­csak a nagymarosi erőművet, hanem a dunakiliti tározót is az osztrák fővállalkozóval sze­rettük volna megépíttetni. Vé­gül csak a talaj injektálását és rézsfalazását csinálták meg, de mi éppen ezekkel a fel­adatokkal boldogultunk volna a legnehezebben időben, pénz­ben és műszakilag egyaránt. A megállapodásnak van egy, a vízlépcsőrendszeren túlmu­tató haszna is. A két ország között nagy teljesítményű villamos energetikai összeköt­tetés jön létre. # Milyennek értékelte az osztrák fővállalkozó a magyar terveket, egyáltalán az ismert pénzügyi előnyökön kívül mit profitálhatunk még a Dunán a tizedik vízlépcsőt építő cég tapasztalataiból? — A tervezőink nem val­lottak szégyent. Az osztrákok tapasztalataik alapján csak kisebb változtatásokat, java­soltak. Könnyebb gépészeti be­rendezéseket. és ezáltal az egész építmény is kisebb sú­lyú lehet. Egyes műszaki megoldásokkal ugyanazon Víz­hozamnál valamelyest javít­ható az energetikai hatásfok. Ezeknél azonban .nagyobb je­lentőségű munkaszervezési ru­tinjuk, ami lehetővé teszi, hogy az építés idején a lehe­tő legkisebb és legrövidebb ideig tartó legyen a környe­zet rongálása. * Talán véletlen, de az ön életében mindig nagy szerepei játszott egy-egy város, a rajta átfutó kis patak, vagy a nagy folyó, s a települést körülölelő hegyek. Emlékei az ország legszebb vidékeihez kötik, s most a Dunakanyarról, hazánk ékszeréről beszélünk. — Számomra se térkép e táj — Radnótit idézve; nevét is, virágát is tudom. Ezért vagyok érzékeny a várható környezeti problémákra. Jobb. ha már most számítunk rá. hogy a folyó vízjárásába való beavatkozás, a környék át­alakítása új helyzetet teremt. Mást. de nem visszavonhatat­lanul károsat, hanem szinte mindenütt a mainál kedve­zőbbet. A komplex környeze­ti hatástanulmány harminc- millióba került, s további száz- ötvenmillió áll rendelkezésre a kutatásokra A programot nemrég fogadta el a kormány tudománypolitikai bizottsága Ezekben a vizsgálatokban a lenkülönbözőbb szakmák tu­dósai vállaltak oroszlánrészt, több tucat kutatócsoport élén. A számítógépes megfigyelő- szolgálattól kezdve, a széles demokratizmuson alapuló távlati településfejlesztési igények érvényesítésén át, a halak ívásáig, vagy az algá- sodásig mindenre gondot for­dítanak. Nem állítható per­sze, hogy a legnagyobb kö­rültekintés mellett is, nem lépnek fel előre nem látott jelenségek. Mindez azonban inkább lehet valami újnak a felfedezése, sem mint kör­nyezeti. természeti katasztró-' fa. 6 Tiszténél fogva nyilván több ízben találkozott azokkal, akik különböző érdekekre hi­vatkozva emeltek szót e beru­házás ellen. Az ön dolga is, hogy hideg fejjel, elfogultság nélkül mérlegeljen. — Nemhogy találkoztam, de magam szerveztem meg an­nak lehetőségét, sőt meghív­tam a beszélgetésre minden felelős kutatót, professzort, a legkülönbözőbb szakmák elit képviselőit. Az egyik vitát például két parlamenti gyors­író jegyezte, magnetofonra is felvették, majd szó szerinti jegyzőkönyv készült. Az asz­talnál ülőket csak arra kér­tem, hogy a legapróbb kéte­lyüket is fogalmazzák meg. Az e fórumon elhangzottak is hozzájárultak a komplex kör­nyezeti hatástanulmány ké­szítésének elrendeléséhez. A tömegkommunikáció e másfél év alatt hallgatott. Akkor mu­lasztottunk, amikor ennek okát — ha mindjárt egy rö­vid kommünikében is —, de nem közöltük. Ez a szilen- cium nem a sajtó szabadsá­gát csorbította, pusztán azt szolgálta kivédeni, hogy egy ilyen nagy horderejű tudomá­nyos kérdésben ne a lapok hasábjain folyjon vita. A ku­tatók között ütközzenek előbb a vélemények, és e viták le­tisztulása után kerüljenek az álláspontok a szélesebb nyil­vánosság elé. Megtörtént ugyanis, hogy csak az egyik nézetet képviselők véleményét akarták közölni. Végül, ezeket érintetlenül hagyva, az el­lenvéleményeknek is ugyan­ott helyt adtak. de voltak, akik ezt sértőnek találták. A kormány bizonyította, hogy az aggályokra és az ellenvé'erhé- nyekre is nagy figyelmet for' dít. Demokratizmusunk bizo­nyítékát jelentené, ha min­denki ugyanilyen gondosan vizsgálná a mások érveit is. Fazekas Eszter Lehet fiatal - és mégis jé dolgokban, ezért, amit lehetett, magam akar­tam intézni. Voltak, akik et­től úgy érezték, hogy nekem terhes az ö fölajánlott segít­ségük. Adódott ebből egy kis nézeteltérésünk, de elsimult. — Lassan-lassan tehát be­indul a gépezet. Kezdik elfo­gadni az elnököt. De nyújta­ni is kell valamit a falunak, valami kézzelfoghatót. Ébren kell tartani a lelkesedést. Ugyanakkor kifelé is bizonyí­tani kell, hogy Zsámbok ké­pes megállni a saját lábán, hogy mindazt meg tudja va­lósítani. amit hiába várt a kö­zös tanácstól. — Legnagyobb tervünk a tornaterem felépítése, ami­nek az alapja már kész. Je­lenleg a kivitelezőkkel tár­gyalunk. a tanácstagok pedig már összeírták, ki milyen munkával vagy mennyi pénz­zel támogatja az építkezést. A jelentkezésekből már e pilla­natban lemérhető, hógy nem lohadt le a lelkesedés. Hama­Kikapcsolom a magnetofont, mert kopognál-: az ajtón, A végrehajtó bizottság egyik tagja jön be. Útjavítási ügyről kez­denek tárgyalni. Valamilyen részletkérdésben nem értenek egyet, erre figyelek fel: próbálom tettenérni az elnök bizony­talanságát, vívódását, amiről éppen az imént beszélt. Nem sikerül. Határozottan kitart az álláspontja mellett. Pedig a férfi Ilonkának szólítja és tegezi... M. Nagy Péter Tudtak sírni, tudnak nevetni Bársonyén csiszolt gyémánt Tudunk-e egyszerű köznapi- sággkl könnyedén beszélni, beszélgetni arról, ami bizo­nyosan a világ legbonyolul­tabb, legnehezebb dolga? Az­az nem reménytelen-e választ kérni, keresni, fogalmaztatni, fo^almazpi arra a kérdésre, hogyan lehet, hogyan kell az embert emberré nevelni ? Portakaput, házajtót, szívet nyitó belépési engedély a mondat. Anikó unokájának osztályfőnöke küldött. Anikó! A kilenc unoka egyike. Kinek van manapság kilenc unoká­ja? Özvegy Ignácz Istvánné- nak például van. Csak ott a baj, hogy nem mindannyiukat tudja maga körül. Ötöt igen. Azok itt élnek Dabason. Négy viszont a nagymamaszívnek a messzinél is messzebb. Pesten. Ritkán látom őket. Havonta egyszer jönnek a fiamék. Sok a. munka, mama. Tudom én, értem én. Négy gyerekre so­kat kell dolgozni. Ö ezt iga­zán tudja. Négy gyermeket nevelt fel. Egyedül, özvegyen. Hajdú Erzsébet, férjezett íg- nácz Istvánná, 1943. augusztus tizenkettedikén kapta kézhez az értesítést, ura. fiának, há­rom lányának apja, szíve leg- belsejének lakója hősi halott lett. ' Hol kezdhető meg egy élet sűrű szövedéke szálacskáinak kihúzása? S megtehető-e úgy, hogy egy-egy szálacska a töb­bitől elválasztva, átmenetileg elkülönítve, ne mutasson más formát, színt, mint amilyen valóságosan? Szálacska: ” a magyar királyi erdőhivatal erdőgondnoksága nagy kegye­sen megengedte, hogy a négy gyermekkel a hadiözvegy ben­ne maradhasson a szoba-kony- hás cselédlakásban. Nagy sze­rencséd van, Erzsi — mond­ták erre az idősek. Milyen vi­lág az, ahol ilyen á szeren­cse?! Ahol... Igen. szeren­csés voltam, mondja most, negyvennégy esztendő múltán is Hajdú Erzsébet, mert má­soknak, igaz, nem négy gye­rekkel. csak kettővel, három­mal menniük kellett. Menniük bizony. Annyi volt a hadiöz­vegy­Folytassuk tehát a háború­val? Az ezernyi ezer elviselt elviselhetetlennel? Vagy me­nekülve a magunk múltjának e darabjától, nyúljunk más, szebb, színes szálacska után? Színes szálacska ugye. mi más lehetne, a juttatott, föld?! Szí­nes? Igaerő, . vetőmag, férfi nélkül, négy csepn gyerekkel tényleg színes?! Hogyan, fért rá mindez egy asszony vállá­ra, aki altkor töltötte be a huszonötöt, s akivel, úgv hit­te. már megtörtént mindaz a rossz, ami egy emberrel meg­történhet. Keressük most már az igazán szép, színes szálacs­kát, az élet szövetéből? Anikó édesanyja a legfiata­labb az Ignácz testvérek kö­zött. Hét hónapos kisdedként lett árva. Divatosan öltözött, csinos asszony nyújt kezet el­fogódottság nélkül, nem cso­dálkozva az idegenen. Nyom­dai műszakból jött, ott dol­gozik.' A kezdettől. Pesti ál­lást hagyott ott ezért a hely­beliért. A vonatozás ... ! Li- dérc. Ennyivel intézi el azt a tegnapot, mely a síneken za­katoló kerekekkel éveket csent el az életéből, mert hiszen már — középiskolába menve — tizennégy évesen vonatra kényszerült. Néha még most is hallom a kerekek kattogá­sát és érzem a füstszagot éj­jel, álmomból fölriadva, meg­rémülve, lekésem a vonatot... Minden ahhoz igazodott Ezt elégeltem meg. Persze ehhez az kellett, hogy legyen itt a nyomda. Ez a falu akkor kez­dett kimozdulni a porfészekség- ből Hajdú Erzsébetnek csak a szeme rebben. Porfészek?! Mi­csoda öröm volt az, amikor a táborfalvai majorból vissza­térhetett ide. a szülőfaluba! Micsoda tündökletes fényi su­gárzott szét az az egyetlen szál vezetéken lógó égő a major mécseseihez, gyertyáihoz, nagv ritkán égetett petróle­um! ámoásaihoz képest! S mi­csoda személyes jó barátjuk volt mindannyiuknak a ta­pasztott padlón guggoló dob­kályha, ahhoz mérten, aho­gyan most, itt, ebben a Kos­suth Lajos utcai házban sze­mélytelenné válva, csak az alagsorban láthatóan melegít: a vizet a kazán! Ignácz An­na tizennégy évesen már un­ta, utálta a vonatot. Hajdú Erzsébet harminckét esztendőt tudott maga mögött, amikor először vonatra ült. Mit mér­jünk mihez? S egyáltalán, igazságos-e, szabad-e mérics­kélni bármiket is, ha tudjuk maga a mértékrend lett más. s ezért nem hasonlíthatók, ro- koníthatók a mérendők?! A három lány mindegyike középiskolát, végzett. A fiú, munka mellett, mérnöki dip­lomát szerzett. Valamennyien saját házukban laknak, a há­rom leány itt Dabason, a fiú a fővárosban. Gyérekek, vők, menv nyolctagú csapatában egyetlen kétkezi ember sin­csen. ö, Hajdú Erzsébet a két kezével kerítette ki a maga részét a világban, s nyugdíj­ba is úgy ment a termelőszö­vetkezet gvalogmun-kásaként. Növénytermesztő, ez voltam. Hivatalosan. Valóságban meg mindig az. amit épven köve­telt a munka, a főnökség. Sok mindent nem tudtam megadni a gyerekeimnek, amit. szedet­tem volna. Nem tellett. Igye­keztem hát még jobban sze­retni őket. Megtanítani őket a jóra. a szépre, az emberek tiszteletére. Talán sikerült. Én úgy gondolom, de persze nem tudhatom biztosan, én az any­juk vagyok. Elfogult. Szégyenlőse» mosolyog. Ta­rosan rnegkezűjus a taiaK roi- húzását. 'Sajnos, át kell ter­veztetnünk az épületet, mert az eredetileg elképzelt tető- szerkezet túl drágának bizo­nyult. — Biztos, hogy a tornate­rem a legfontosabb most, hi­szen ez hosszú időre leköti a fejlesztési lehetőségek zömét. — Mindenképpen meg akar­juk valósítani az öregek nap­közi otthonát. A vácszentlász- Iói tsz ajánlott fel ehhez egy épületet. Ugyancsak tőlük ka­punk parcellázható földet. Tíz- tizenkét házhelyet fiataloknak adunk kedvezményes áron. Már vannak jelentkezők. — Ahhoz, hogy a fiatalok « községben maradjanak, nem elég a házhely. Zsámbok egyik legnagyobb gondja a munka­helyek hiánya. — Valóban. Mindössze két­száz ember számára van mun­ka, elsősorban nőknek. Több budapesti üzemmel kezdtünk biztató tárgyalásokat, érdek­lődnek a lehetőségek iránt... — Túl szépnek tűnik, hogy ennyi idő alatt minden a leg­jobb úton halad. Bár tudom, hogy ezek még többnyire csak tervek, a kezdeti lépések. Az eltelt két hónap alatt soha nem voltak reménytelen pillanatai? — Hogy reménytelen, az ta­lán túlzás, de előfordul, hogy nehezen tudok dönteni. Ilyen­kor, amíg tárgyalok valakivel, számba veszem: mit várnak tőlem, mit tehetek az adott helyzetben? Ha egy pici időt nyerek, végül mindig határo­zok ... — Például? — Értekezleteken éreztem néha, hogy nehezen fogadják el egy „kislány” elképzeléseit, nehéz volt elérni, hogy tanács­elnökként kezeljenek. Ettől ki­csit elkeseredtem, de tulajdon­képpen számítottam is rá. Tudtam, hogy vállalni kel] a konfliktusokat, a vitát az enyémtől eltérő vélemények­kel. Ettől viszont soha nem féltem. — Előfordul, hogy nyugta­lan az álma? — Hát, mostanában igen. Állandóan a tanács ügyei fog­lalkoztatnak: mi vár rám a következő napon, hogyan döntsék majd az egyik vagy másik ügyben .. Két hónap sem telt el az önálló tanács megalakulása óta. Látványos eredményeket még nem lehet várni, ha csalt azt nem, tekintjük annak, hogy eltűnt a község határában ékte­lenkedő szeméthegy, sikerült rendezni a környékét. Forintok­ban merhető siker, hogy elkészült végre a Zsámholti Tanács saját csekkje, amin a lakosság fizetheti a tartozásait. Azóta folyamatosan érkezik Is a teho, eddig az idén esedékes ösz- szegnek a fele folyt be a tanács számlájára. A várakozás természetesen ennél sokkal nagyobb az önál­ló tanáccsal szemben. Mint ahogv a tanács is sokat remél a falu népétől. Nem irigylésre méltó ebben a helyzetben ta­nácselnöknek lenni. Különösen, ha mindössze huszonnyolc *»«s7ip.n.rin<! a? plunk, mint Holló Ilona. — Többször hallottam be- \ szélgetés közben, hogy a hely­béliek közül sokan Ilonkának szólítják és tegezik. Nem za­varja? — Inkább az jelentett gon- lot, én hogyan szólítsam őket, mert egy tanácstagot mégsem bácsizhatok. A tegezódés nem zavar, hiszen gyerekként ismertek meg... — Hogyan fogadták, mint elnököt? — A választás idején úton- útfélen találgatták, hogy ki iesz az elnök? Velem inkább tartózkodóak voltak. Voltak, akik nem bíztak bennem, túl fiatalnak tartottak. Talán mert rengeteg idős ember él a faluban. Elsőként a nyugdí­jasklubba mentem el, sokáig beszélgettünk. Már másnap hallottam: fiatal, fiatal ez az elnök, de talán jó lesz. Szót tud — és akar — érteni ve­lünk. Azóta is mindig van félfogadás a tanácsházán, bármikor jöhetnek, ha nincs nálam senki. Ha nem is tu_- dok mindenben-segíteni, leg­alább meghallgatom őket. Ré­szükről ez amolyan puhato- lódzás: próbálgatják, milyen is az új elnök? — Zsámbokon született, él, mégis kevesen ismerték, mi­vel mindig másutt dolgozott. Az elszakadási küzdelemben sem vett részt. Miért jelölték. tanácselnöknek? — Nemcsak én szerepeltem a' jelöltek között, olyanok is, akik a fő mozgatói voltak az önállósodásnak. Talán ők is, azt gondolták, jobb lenne’ olyan* aki kívülálló maradt, noha az elszakadással én is egyetértettem. Másrészt éppen a fiatalságomnak lehetett sze­repe a jelölésben. Vonakodva, de hagytam magam meggyőz­ni. — Nincsenek a tapasztalat- ' lanságból konfliktusai? — Talán néhány ember, aki nagyon lelkesen dolgozott az önállóságért, közvetlenebbül szeretne mindenbe belekap­csolódni. Az első hónapban nagy szükségem volt arra, hogy kiismerjem magam a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom