Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-29 / 100. szám
I98T ÁPRILIS 29 , SZERDA Milyen az érem másik oldala? Még egyszer a dnnaharaszti kempingről Múlt szombati számunkban) írást közöltünk a dunaharaszti kemping kálváriájáról. Akkor a tanácselnök, Fodor An- taltié mondta «1, nekik milyen gondot jelent a kemping, s milyen feladatok előtt állnak ahhoz, hogy valóban üzemeltetni tudják a létesítményt, hogy az iskolások végre birtokba vehessék. Van azonban az újságírói munkának egy alapszabálya, miszerint: hallgasd meg a másik felet is! Akkor hely és megfelelő információk hiányában erre nem került sor, ám ezúttal olvasóink megismerkedhetnek a tábort felépítő, azt eladó polgárjogi társaság véleményével Is. Annál is inkább, mivel a cikk megjelenése után pár órával csörögtek a telefonok, volt olyan tag, aki személyesen keresett fel a szerkesztőségben, hogy bizony az éremnek van egy másik oldala is. De nézzük, milyen ez az oldali lapos területből A társaság tagja volt egykoron Falusi AntaL Csak volt, fnivel a hivatalosan bejegyzett cég öt esztendővel ezelőtt a kemping létrehozására és üzemeltetésére jött létre. Mikor meg akartak válni a tábortól, a társaság is feloszlott. De nem ment ez olyan simán, mert volt az ügynek előzménye bőven1 — Szinte hihetetlen, hogy egy Ilyen rémtörténet részesévé váltam akaratomon kívül. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy kezdeményesés, melynek célja az volt. hogy egy mocsaras, lápos területből kellemes üdülőt alakítsunk ki úgy, hogy közben ml, a tagok is ötről a hatra jussunk, ennyi bonyodalom forrása legyen. Elöljáróban csak annyit, hogy pv.p a hátunkon az egész kemping, szeretnénk egyszer és mindenkorra még az emlékét is elfelejteni, de sajnos még az ügynek az elején tartunk — mondta bevezetőül Falusi Antal, jó adag sérelemmel és felháborodással hangjában. — Tehát létrejött egy társaság, amely a kedvező gazdasági lehetőségeket kihasználva, a Duna árterén ki akart alakítani egy üdülőterületet. 1983 végére el is készült a kemping, a munkálatok egy részét mi végeztük, a többihez szakembereket hívtunk. Ezen a nyáron már fogadtunk vendégeket, s a következő szezont már teljes üzemmel csináltuk végig. De rengeteg gondunk, bajunk volt. Évekig csak a pénzünk volt az egész vállalkozásban, s közben sorra jöttek az ellenőrzések. Nem is lett volna ez gond, de az egyik feljelentést követte a másik. Volt olyan hét, hogy hetente háromszor járt nálunk a Köjál, bár nem talált semmi kivetnivalót; jöttek az adóellenőrök; jöttek a tanácstól, akkor szálltak le rólunk, amikor a népi ellenőrzési bizottságot is a nyakunkra küldte valaki, s az sem marasztalt el semmiért. — A ’85-ös évet június 15- én kezdtük. Az első nap közölte velünk a tanácselnök, hogy bejelentés érkezett hozzájuk, hogy illegálisan üzemeltetjük a tábort, mert már két nappal azelőtt is volt lakója. Hát persze, mivel kellett a segítség ahhoz, hogy megfelelő állapotban fogadjuk a vendégeket. Azokat altattuk itt, akik idejöttek rendbe tenni a terepet, beüzemelni a kempinget. De se vége, se hossza nem volt az ilyen eseteknek. Közben a társaságban is ellentétek támadtak, a sok nehézség, súrlódás megmérgezte a mi csapatunkat is. Ekkor döntöttünk úgy, hogy meg kell szabadulnunk az egész ügytől. ’85-ben hirdettük meg az üzletet. a hat-hét érdeklődő is akadt. Részletre adták — Mennyi volt ebből az igakán komoly vásárló? — A java teljesen komolytalan volt, ám egy cég valóban meg akarta venni’5-millió forintért. Mi ezt az árat mondtuk, amikor a .szerződés módosítása miatt a tanácshoz fordultunk. Ám ők közölték, hogy nem adhatjuk el idegen vállalkozónak, mert ragaszkodnak az elővásárlási jogukhoz, s nekik szükségük van a létesítményre. Ékkor iépett be a Szigetszentmiklósi Tanács költségvetési üzeme a 6,2 milliós értékbecsléssel. Természetesen a becslés díját is nekünk kellett kifizetni — tizennégyezer forintot. Megkötöttük az adásvételi szerződést a tanáccsal, melynek értelmében ők fizetnek nekünk először egymillió forintot, a maradékot két részletben, 1986. június végéig 2,6, az esztendő végéig a másik 2,6 millió forintot. Igaz, hogy a már említett érdeklődő cég készpénzben utalta volna át az ötmilliót, de mi inkább eladtuk részletre, s így plusz 1,2 milliót nyertünk. Legalábbis azt reméltük, hogy nyerünk. Ám ahelyett, hogy megkaptuk volna a pénzt, a tanácsnál azzal hitegettek berniünket tavaly júliusban, hogy majd a jövő héten utalják át az ősz- szeget. — Ezek szerint tavaly júliusban még olyan ígéretet kaptak a Dunaharaszti Tanácstól, hogy rövidesen átutalják a hiányzó összeget? — A szerződés értelmében június 30-ig kellett volna, de mivel nem jött meg a pénz. arra gondoltunk, hogy ismét a bürokrácia dolgozik, de júliusban már érdeklődtünk, hogy mégis mi a helyzet. Körülbelül hatszor jártunk ez ügyben a tanácson. Mindig volt valami kifogás, hogy miért nem tudták átutalni az összeget. Hol ilyen, hol olyan hivatalos papírokra hivatkoztak, de mindig elmondták, hogy a jövő héten, legkésőbb két héten belül megkapjuk a pénzt. Álmunkban sern gondoltuk volna, hogy a tanácsnak esze ágában sincs fizetni, hanem — szerintünk — valamilyen ürügyet keresnek, hogy kibújjanak a fizetési kötelezettség alól. — Miből gondolták, hogy a tanács nem akar fizetni? — Először is: ez a többmilliós tétel egyáltalán nem szerepelt a költségvetésükben. Ügy tűnt, mintha meg is feledkeztek volna róla. Mint a tanácselnök elmondta, a föld alól is előszedik a 2—2,5 milliót. Most, két évvel az adásvételi szerződés megkötése után kezdik előteremteni a pénzt? Az az érzésé az embernek, hogy míg minket azzal hitegettek, hogy küldik a szerződésben megjelölt összeget, keresték a megoldást, hogy miként ne kelljen fizetni. Á múlt szombati cikk alapján akárki azt hiheti, hogy mi vagyunk a dörzsölt üzletemberek, akik meg akarjuk csapolni a tanácsot, holott ők keresik a kiskapukat S itt van ez a hárommilliós tétel. Lehet, hogy felhasznált anyagban ennyit jelent nekik a kemping, de mi nem egy bizonyos mennyiségű cementet, faházat, sódert, munkaórát adtunk el nekik, hanem egy bevezetett vendéglátóipari egységet! Ráadásul ennek nap mint nap egyre magasabb az értéke. Arról ne is beszéljünk, hogy az MO-ás út megnyitása után még felkapottabb hely lesz a fekvése miatt — Az előre megállapított összeg változtatásának alapja a kivitelezési munkák voltak. Egy vihar elegendő volt, hogy útra keljenek a faházak tetői... — A kemping kialakításakor arra törekedtünk, hogy lehetőleg minél többet őrizzünk meg az eredeti környezetből. Vigyáztunk a fákra, az aljnövényzetre. Ezzel szemben a tanács kiirtotta a bokrokat, s több magas fát kivágatott, megbontva ezzel a terület flórájának egyensúlyát. Most úgy jár ott a szél, mint egy csőben — felerősödve, rombolva mindent, ami az útjába kerül. Korábban a bokrok, a fák természetes védelmet nyújtottak a telepnek, ma kevesebb a növény, s gyilkosabb a szél, az eső. S ráadásul mindez pénzbe is kerül. — Az elmondottak szerint a társaságnak a vállalkozásban benne van hárommillió forintja, amiből visszakaptak két év után egymilliót? Büntetést kaptak — A hárommillió a belefektetett vagyonunk, de három év megfeszített kemény munkáját is tartalmazza ez a létesítmény. Aki egyszer építkezett, talán fel tudja mérni, menynyi idegeskedéssel, utánajárással, papírmunkával jár ez. S most hol tartunk? A területre még csak be sem juthatunk, hiszen egy óriási lakat van rajta, amihez még kulcsunk sincs. Mi több, a tanács adja bérbe az üzemeltetőnek, hiszen most — a cikkből tudtuk meg —, üzemeltetőt keresnek egy olyan kempinghez, amit még ki sem fizettek. Két éve beveszik a bérleti díjat ezért! Nem kéne abból esetleg nekünk is kapni valamit, ha már az adóbevallás miatt minket büntetett meg a Pénzügyminisztérium? Mindegy. Azt már tudjuk, hogy ebből nem fogunk tneg- gazdagodni, de nem is akarunk. Csak legalább azt kapjuk vissza, amit belefektettünk! Kíváncsian várjuk a fejleményeket. ★ Ez hát az érem másik oldala. A folytatást mi is érdeklődéssel várjuk, és továbbra is helyt adunk az üggyel kapcsolatos véleményeknek, észrevételeknek. Fiedler Anna Mária Hová kerül a szennyvíz, a szemét? Csak két évre jelent megoldást Kétszer ad, aki gyorsan ad — tartja a közmondás, s bizony az ellenkezője is igaz. Ha valamit idejekorán elelmulasztunk, akkor később dupla annyi fáradságba, pénzbe kerül a megvalósítása. Ha jut rá'egyáltalán ... Valahogy így vagyunk a környezetvédelemmel is. A legnehezebb helyzetben a tanácsok vannak, hiszen a lakosság először rajtuk kéri számon az elmaradást. Ez ügyben is... A környezet miatt Solymár azok közé a települések közé tartozik, ahol a természet két kézzel szórta áldásait. Tetszetős környezet, híresen jó levegő, s amit már az ember tett hozzá: palotáknak is beillő, igényesen tervezett, megépített családi házak. Ahol azonban egyre több ember él, egymás után épülnek a komfortos otthonok, ott tudvalévőén egyéb igények is jelentkeznek., Ilyen az ivóviz- hálózat kiépítése, vele összefüggésben a szennyvíz, s persze a szemét elhelyezésének kérdése. S ugye az agglomerációba üzemek is települnek, újabb feladatot adva a környezetvédelem számára... Solymáron a tanács, s a népfrontbizottság is gyakran tűzi napirendre e témát. Napkeltétől napnyugtáig ''(.-Pf;.,. Nyújtott műszakban Igyekeznek behozni a háromhetes lemaradást a farmosi Tápiómente Tsz-ben is. Napkeltétől napnyugtáig dolgoznak a földeken és végzik az őszi gabonák gyomirtózását. Képünkön Tóth Ferenc traktoros. (Vimrala Károly felvétele) — Ez nagyon fontos kérdés nálunk, hiszen a betelepülők a szép környezet, a jó levegő miatt választották lakóhelyükül Solymárt — mondja Bogdán Istvánná tanácselnök. — Jó volna olyannak megőrizni, amilyen évtizedekkel ezelőtt volt. Bizony jő lenne, de a solymáriaknak is szembe kell nézniük településük és ipara fejlődésének effajta ártalmaival. A kép mozaikok sokaságából áll össze. Beletartozik az is, hogy a vállalatoknak arra is figyelniük kell, hogy az új technológiák bevezetésével minél kisebb légszeny- nyeződést okozzanak. Erről a tanácsiak is folyamatosan tájékozódnak. Azután igen ösz- szetett probléma a vízvédelem is. Mivel a község nagy része karsztos területen fekszik, a készletek az elmúlt 30 év alatt, a vízvezeték kiépítésével, a kutak megszüntetésével tönkrementek. A község egyre növekvő ivóvízigényét a Dunamenti Regionális Vízmű Szentendre, térségéből elégíti ki. Nyugtalanító azonban, hogy a vállalat egvre több gonddal találja szembe magát és egyre több pénzbe kerül a víz idejuttatása. Nem megnyugtatók a községen átvezető vízfolyások sem. A Pest Megyei Műanyagipari Vállalat elfolyó hűtővize, valamint a Kőfaragó Vállalat szennyvize ellen is gyakran merülnek fel panaszok. A konténerek... A lakott területeken belül mind nagyobb a szerepe a füvesítésnek, a parkosításnak. Solymáron ezen a téren az elmúlt évben jelentős fejlődést értek el. Intenzíven gondozzák a zöldterületekét, ’ 's bővítik is, e?ok^t,, .Megépült, a Rózsika sétány, ami kedvezően változtatta meg a községbe vezető út képét. Felújították a Felszabadulás tér, a tanácsháza előtti területet, parkosították a két óvoda udvarát, játszótereket alakítottak ki. A költségvetési üzem kiterjesztette a zsákos szemétszállítást az üdülőterületekre is. Ezzel megszüntették a község belsejének, a Templom térnek és az Anna-JkápQlna kör« nyékének elszennyeződését. Jelentős előrelépés történt az illegális szemétlerakó helyek felszámolására. Véget ért a szemét lerakása a kerekhegyi bányában, a Rózsika utca mellett, a Frankel Leó utca közeli bányában, a Pilisszent- iván felé vezető út mentén és másutt is. De még mindig nagyon sokan, vannak, akik a községen átutazva elszórják a hulladékot, rontva ezzel a község képét. A közterületeken is meglátszik, hogy. nem mindenki óvja a környezetet. A konténerek elhelyezése sem javított a helyzeten, inkább rontott, mert távolról hordták oda a hulladékot' úgy, hogy még a konténerek környékén is szeméthalmok gyűl« tek össze. Három község — A korábbi szemétlerakóhely megtelt, s a községben nincs alkalmas terület ilyen létesítésére — mondja a tanácselnök. — Jelenleg Pilis- Csabára hordjuk a szemetet, az ottani tanáccsal kötött megállapodás alapján. Ez körülbelül két évre jelent megoldást. A továbblépés, például egy égetőmű létesítése, túlnő a tanács lehetőségein. Hasonló cipőben járnak a környező települések is. A megyei tanács hosszú távú terveiben szerepel 10 szemétégető, illetve -lerakóhely építése. Konkrétumokat azonban még nem lehet tudni. Űj rendezési tervet készítünk, megint felmérünk minden egyes bányagödröt, s ha találunk is alkalmasat, az is csak ideidóráig lesz elegendő. A község állandó lakosainak. nagyobbik feje,., szepny- vízcsatornávál ellátott területen el?'egyre^nagyobb -gond azonban a szippantott szennyvizek elhelyezése: Megyei támogatásból és három község: Pilisvörösvár, Pilisszentiván és Solymár összefogásával, több mint 5 millió forintos költséggel egy új, 200 köbméteres medencét építünk a helyi tisztítótelepen. Ehhez most várjuk a szakhatósági véleményeket. K. L. Kérdések és válaszok Ami a falugyűlésen elmaradt „Kár. hogy a helyi rendőrkapitányságot nem képviselte senki, mert a közbiztonság helyzete, a rongálok megfékezése, a közlekedés viszontagságai is felmerültek” — írtuk két hete a ráckevei falugyűlésről tudósítván, nem elmarasztalóan, csupán a tényt rögzítve. Hiszen valóban akkor van értelme e fórumoknak, ha a panaszokat, kéréseket, javaslatokat megfogalmazók a helyszínen, azon melegében kapnak választ. Azóta megtudtuk a távolmaradás okát. amely egy bosszantó adminisztrációs hibára vezethető vissza: a meghívó — nem tudni hogyan — szőrén-szálán eltűnt, nem érkezett meg rendeltetési helyére. Nincs veszély — Nagyon is érdekel bennünket, milyen a közhangulat, hogyan ítélik meg a munkánkat — mondja dr. Bíró László rendőr őrnagy, a ráckevei kapitányság vezetője. — Éppen ezért valamilyen szinten mindig ott vagyunk a különböző tanácskozásokon, a tanácsüléseken, és a falugyűlésen is szívesen részt vettünk volna. Magunk is úgy tartjuk, hogy az azonnali válasz a legcélravezetőbb. Ami pedig nem minket illet, arról is tudjuk, hogy kihez kell fordulni, kivel kell kapcsolatba lépni. Ilyen kérdések is akadtak a falugyűlésen. Mert az például nem a rendőrségre tartozik, hogy kijelölt gyalogátkelőhelyet létesítsenek a HÉV- végállomásnál, vagy a Vörösmarty és a Bercsényi utca sarkán lévő óvodánál, ahol gyakorta elporoznak a tsz hűtőházába igyekvő kamionok. — Ez valóban az utat karbantartó szerv, ez esetben a tanács feladata — mondja dr. Bíró László. — Nekünk is volna e téren teendőnk, ha elszaporodnának a balesetek, de erről szerencsére nincsen szó. A HÉV-állomás előtt sincs közlekedési veszély. Nem kell átkelni a másik oldalra ahhoz, hogy az emberek buszra szánjanak, hiszen a megálló mindjárt a váróterem előtt van. Sürgetőbb lenne talán az utat rendbe hozni, a kátyúkat eltüntetni, utána jöhet a zebra is. Közterület is Az viszont már bizonyosan a rend őreire tartozik, hogy a tanácsháza mögötti téren, főleg a piaci napokon gyakorta látni heverésző, falatozó, italozó, szemetelő embereket. Joggal vetődött fel a falugyűlésen: ha ezt elnézik a hatóságok, elképzelhető, hogyan viselkednek másutt, ahol nincsenek szem előtt. — Nem találok abban semmi rosszat, ha a parkban leülnek, hűsölnek az emberek, hiszen ez még a nagyvárosokban, is megszokott látvány. A szemetelés ellen természetesen fel kell lépni, de az italozókkal szemben nem sokat tehetünk. Budapesten és sok helyütt a tanácsok rendeletben tiltották meg a szeszes ital fogyasztását a közterületeken. Ráckevén eddig ■nem született ilyen rendelet, azaz bármilyen furcsán hangzik is, nálunk nem tilos az utcán, a tereken szeszes italt fogyasztani. Ezért csak annyit mondhatok: ha lesz rá jogalap, intézkedni fogunk. Most ugyanis csak akkor léphetünk közbe, ha az italozás garázdálkodással, károkozással párosul. Sajnos időnként ez is előfordul. A ráckevei polgárok felháborodva mesélték, hogy szombat esténként jobb elkerülni a HÉV-végállomás környékét. A pesti vagy a közeli települések diszkóiból, szórakozóhelyeiről érkező kapatos fiatalokkal nem szívesen találkoznának. Megrongálják a HÉV-kocsikat, a buszmegállókat, kötekednek a járókelőkkel. Hol van ilyenkor a rendőrség? Egyáltalán, miért nem járják a mostaninál gyakrabban a falut a rendőrök? — kérdezték. — Általános tapasztalat, hogy a tisztességes állampolgárok mindenütt igénylik a fokozottabb rendőri jelenlétet, mert az megelőzi, megakadályozza a bűncselekményeket. Ugyanakkor sehol a világon nem sikerült, nem lehet megoldani, hogy a rendőr mindig ott legyen, ahol történik, valami. A ráckevei kapitányság működési területét tekintve akkor sem tudnánk mindenütt jelen lenni, ha valamennyi rendőr az utcákat járná. Ha jelzés érkezik, akkor viszont azonnal kiszállunk, hogy a bűncselekményt megszakítsuk, a törvény, az állampolgárok érdekében intézkedjünk. Tudunk az elszaporodott rongálásokról, de éppen az említettek miatt az is kivihetetlen, hogy minden megállóban ott álljon egy rendőr. Lehetséges viszont, s gyakorta megtörténik, hogy a járőr a vonatra szállva próbálja kiszűrni a garázdálko- dókat. Elsősorban akkor, amikor nagyobb tömeg várható, például fizetési napokon. Csak együtt — A lakosság segítsége Is kell ahhoz, hogy hatásosan felléphessünk a garázdálko- dók, a rongálok ellen. Volt rá példa, hogy a vasúti fényjelző berendezést is tönkretették, ezzel balesetveszélyes helyzetet teremtve. A porban heverő kőből, üvegcserepekből azonban nem lehet következtetni a tettesekre. De ha bejelentés érkezik, szemtanúk jelentkeznek, a tettesek nem kerülhetik et a felelősségre vonást. Ugye, nem kell hangsúlyoznom: ez mindannyiunk érdeke. Kövess László i