Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-25 / 97. szám

Dr. Csehák Judit: Mindennapi örömeink tő előírásokat, amolyan „egészség-tízparancsolatot”. Amit szeretnénk, hogy egy­re több társunk ismerje fel, milyen előnyöket kínál számára az egészséges élet­mód választása. S itt nem­csak arról van szó, bár az sem lebecsülendő cél, hogy hosszabb távon csökkenhet a legfontosabb népbeteg­ségek okozta halálozás, hogy születendő gyerme­keink egyre hosszabb élet­tartamra számíthatnak. Olyan, sokszor nem is vé­giggondolt hatást említe­nék, mint egy-egy maihoz hasonló játékos mozgás­programnak a családi, a ba­ráti közösség összetartását erősítő jelentősége. Ha a szülők és a kortárs csopor­tok egyre többen látnak mintát, hogyan lehet és ér­demes a szabadidőben a mozgást élménnyé vará­zsolni, idővel kevesebb le­het a tétlenség, az ülőel­foglaltság kikapcsolódásra szánt perceinkben. Az egészség csakis így válhat mindennapi örömeink for­rásává, segíthet az egyén, a kollektíva teljesítőképes­ségének javításában, ami viszont gazdasági felemel­kedésünk feltétele is. A kormány elhatározása önmagában nem elegendő, amikor az egészség értéké­nek elismerését tűzzük cé­lul. Siker reményében csak akkor léphetünk, ha ön­kéntes vállalással, saját érdekeink integrálásával társadalmi intézmények, szervezetek sokasága fog össze, hogy az egészség- megőrzés ügye visszafor­díthatatlan mozgalommá terebélyesedjen. Varga László: Romantikus élmény Az úttörőmozgalom sze­retne a korábbinál von­zóbb, a gyermekek életko­ri sajátosságainak jobban megfelelő, érdeklődésüket felkeltő programokat kínál­ni. Ez a mostani családi nap hogyan illeszkedik ezekbe az elképzelésekbe? Biztos-e, hogy ilyen nagy­szabású, óriási tömegeket megmozgató rendezvé­nyekre van elsősorban szükség, nem pedig ki­sebb közösségeknek szóló programokra, amelyeknek szervezésében a gyermekek maguk is részt vehetnek? — kérdeztük Varga Lász­lótól, a Magyar Úttörők Országos Szövetségének főtitkárától. — A gyermekeknek ro­mantikus élmény, izgalom, ha közelről is szemügyre vehetnek egy olyan híres létesítményt, amilyen a Hungaroring, ahol a For­ma—1 világának legna­gyobbjai mérik össze ma­guk és gépeik tudását. Két­szeresen is szívdobogtató, ha maguk is versenyezhet­nek, játszhatnak a nagy hí­rű pályán. Mozgalmunk a boldog, vidám és élménygazdag gyermekkor megteremté­sére törekszik, jól szolgálja ezt ez a rendezvény is. Il­leszkedik a kezdeményezés az egészséges életmód, az egészségmegőrzés céljai­hoz is. Az erőt, ügyességet igénylő versenyek, vetél­kedők során szinte észre­vétlenül mutatkozik meg a közös mozgás, játék öröme és fontossága. Nagyon örülnénk, ha a legközeleb­bi hasonló alkalommal mór nem a családi autóval, busszal, vonattal érkezné­nek a részvevők, hanem, ahogyan most a monoriak is teszik, túrával egybe­kötve, gyalogosan vagy ke­rékpáron. Sokan kételkednek az ilyenfajta nagy rendezvé­nyek szükségességében. Mi azt valljuk, éppúgy igényük a gyermekeknek a jó tömeg- megmozdulás, mint egy meghitt beszélgetés vagy egy őrsi focimeccs. Fontos­nak tartjuk tehát a „Miénk a Hungaroring" akciót, mert alkalmat, mégpedig jó al­kalmat ad a családi együtt- létre, a közös megméretés­re, a szórakozásra, s nem utolsósorban sikerélmé­nyek szerzésére. Szeretnénk, ha a kezde­ményezés tovább élne és példa lehetne más megyék­nek is, hiszen sok helyen akad alkalmas létesítmény. Okos szervezéssel, ötletek­kel, lelkesen, szeretettel, sikeres programok állítha­tók össze, szolgálva közös és szép célunkat: legyen minél több boldog, egész­séges gyerek, kiegyensú­lyozott, gyermekszerető felnőtt. ■— Akik ma eljöttek ide a Hungaroringre, hogy részt vegyenek a különbö­ző sportversenyekben, sza­badtéri programokban, azok az egészséges életmód, a sport mellett voksoltak. De azokat, akik sem most, sem máskor nem vesznek részt ilyen rendezvényeken, hogyan lehet magaitartásuk megváltoztatására kény­szeríteni? — kérdeztük dr, Csehák Judit miniszterel­nök-helyettest. — Mit irá­nyoz elő erre a készülőben levő egészségmegőrzési nemzeti program, s milyen hatása lehet annak, hogy érdekükben összefognak a társadalom intézményei, szervezetei? — Akarata ellenére sen­kit nem lehet egészségessé tenni, s az egészségmegőr­zés mostanában csiszolódó nemzeti programja sem tartalmaz pontokba szedhe­Földi,égi emberek Gödöllőn a melegebb év­szakokban nemcsak égi ál­dás hull a magasból, ha­nem időnként, pontosabban szinte amikor az idő csak engedi, bátor emberek is alászállnak az égből. A vá­ros nyugati határában, szántóföldek, legelők ölelé­sében, a Gödöllői-dombság második legnagyobb hegye, a Bolnoka előterében ta­lálható a Magyar Honvédel­mi Szövetség repülőtere, amelyen korábban vitorlá­zógépek is otthonra leltek. Napjainkban a repülés már nem is olyan nagy do­log, s mivel az idő pénz, sokan választják ezt az idő- takarékos utazási módot. Még ma sem tartozik a hét­köznapi megoldások sorába azonban az, hogy valaki gépmadáron felemelkedik a fellegek közé, le viszont saját szárnyakon, helyeseb­ben ejtőernyővel érkezik. Vajon milyen utat kellett végigjárniuk azoknak, akik a családi hétvégén ugranak az égből? Erről beszélgettünk Szabó Balázzsal, a Postás Re­pülő és Ejtőernyős Klub ejtő­ernyős szakosztályvezetőjével a gödöllői reptéren, a Hungaro- ringtől légvonalban egy ugrás­ra. Az ejtőernyős sport Pest megyei bázisán ottjártunkkor éppen egy kiképzés, úgyneve­Ha kedd, akkor Belgium. Ebből az állításból kiindulva egy sor hasonló kinyilatkoz­tatás született, amelyek in­dokoltságán, megalapozottsá­gán olykor lehetetlen vitat­kozni, egyiket-másikat alap­jaiban megkérdőjelezni. Ha viszont azt állítja valaki, hogy Ho futás, akkor Pest megye, hót ekkor aligha akad sport­barát ebben az országban, aki e kijelentés ellen vétózni kí­vánna. Miért is tenné, hiszen szű- kebb pátriánkban valóban gazdag hagyományai vannak a futásnak. Annak az alap­sportnak, amely minden más sporttevékenységhez elenged­hetetlenül szükséges, s amely önmagában is szolgálja a fi­zikai felfrissülést, a regenerá­ciót. Ezzel jószerivel minden­ki tisztában van, a különféle hosszúságú futások rendszeres szervezését és lebonyolítását mégis a legkülönfélébb ha­tásfokkal teszik, szerte az or­szágban. Pest megye mindenesetre dagadó kebellel állhat oda bármely szakzsűri elé, amely a futás helyzetét vizsgálná. A megyei tanács ifjúsági és sportosztályának munkatár­sai — elsősorban Király Tibor és Burján Attila — sok min­dent elkövetnek azért, hogy minél többen kapcsolódjanak be a futóakciókba, ahol azután olyan élményekben lehet ré­szük. amelyeken keresztül előbb-utóbb hosszabb távra is elkötelezik magukat a koco­gás, a futás mellett. Kiváló példa erre a Megyénk körül megyünk körül rendez­vény, amely immár sokéves múltra tekinthet vissza. Volt olyan tavasz, amikor majd 500 kilométert tett meg a lelkes zett sporttábor fejeződött be. A fiatalok az ejtőernyőket és a ruházatukat csomagolták. — A honvédelmi törvény le­amatőrökből álló stáb, menet közben pedig a települések közigazgatási határain belül iskolások serege kísérte a fu­tókat: azoknak lelkesítést ad­ván, önmaguknak pedig élmé­nyeket. A csúcsot a 13 ezer csatlakozó jelenti, de az idei, rendkívül mostoha körülmé­nyek között lebonyolított fu­tóhéten — amelyen 300 kilo­méter alatt maradt az össztáv — is több mint ötezren kocog­tak 1—2 kilométert az egész­ségükért. És a sornak ezzel még ko­ránt sincs vége. 1984-ben jött az újabb nagy ötlet, a szuper­maratoni futás Pest megyébe történő telepítése. A korábban a Balaton körül futó szuper- maratonistákat a sportosztály felügyelte és támogatta, miért ne fussanak hát a megye ha­tárain belül? A húzás bevált: az idén már negyedik alka­lommal meghirdetett három­napos, 200 kilométeres hosszú­távfutás népszerűsége vitán hetőséget nyújt arra, hogy a sorköteles fiatalokat előkép­zéssel készítsük fel a katonai szolgálatra. Sokan jelentkez­nek klubközösségeinkbe. A Pest megyeiek elsősorban a fővárosi egyesületekben tanul­nak, de a gödöllőiek már sa­ját városukban, a BHG kihe­lyezett szakosztályában is el­sajátíthatják az alapvető el­méleti és gyakorlati ismerete­ket. A folytatás a repülőtéren következik, a magasból! — Tábori körülmények kö­zött folytatódik a tudnivalók oktatása, s itt végzik a fia­talok az első ugrásokat. Az időjárás szerint hatszáz, nyolc­száz méter magasból hajtanak végre úgynevezett bekötött ugrásokat. Ez azt jelenti, hogy az ejtőernyő tőlük függetlenül kinyílik a kellő pillanatban. A kívülálló úgy gondolná, hogy ha az ember már kiugrik a gépből, ha kiugorhat a gép­ből, akkor mindent tud, kész ejtőernyős. Ez korántsem igaz. A fiatalok valamennyi ugrást meghatározott feladat szerint hajtják végre. A földről táv­csővel figyelő oktatók szigo­rúan értékelik a teljesítményt és mindig van valami észrevé­telük, tanácsuk, mit, hogyan kell módosítani. Bármilyen helyzetben tudnia kell az ejtő­felüli, előreláthatóan tovább nő a részvevők száma. Most újabb lehetőség kínál­kozik a futással szimpatizálók számára, s megint csak a Pest megyei szervezők jóvoltából. A név ezúttal stílszerű: For­ma—1 futás. S ebben semmi csalafintaság nincs, hiszen az olimpiai ötpróba versenysoro­zatba is szervesen illeszkedő futásra az autós gyorsasági vb-futamnak és számos, más autós-motoros rendezvénynek otthont adó Hungaroring gyű­rűjén kerül sor. A nevezéseket már reggel 8 órától folyamatosan le lehet adni, 9 órakor' pedig egy kör bemelegítő kocogásra invitál­ják a rendezők a későbbi fu­tószámok indulóit. Az olim­piai ötpróba keretében 5, 10 és 21 kilométeres távokra le­het jelentkezni, amelyeknek bizony elég kemény szintjei vannak. Viszont a többpróbá- zók a célba érkezés fejében je­lentősen gyarapíthatják pont­jaik számát. ernyősnek, hogy mit kell ten­nie. A levegőben az ember csak magára van utalva. Ez igen nagy felelősséget is jelent, hi­szen nem hibáztathat mást, ha valamit elront. Szabó Ba­lázs szerint éppen az az egyik varázsa az ejtőernyőzésnek és ebben rejlik annak a titoknak a nyitja is, hogy ez a sportág kevésbé veszélyes, mint az autózás. Tavaly tízezernél több ugrást hajtottak végre Gödöl­lőn, s csak kisebb sérülések voltak a földetérésnél. Az első nyolc ugrás után ki-ki tehetsége szerint fejlőd­het tovább, akár sportolóvá, válogatott kerettaggá is. Ám addig, amíg valaki eljut pél­dául 1150 ugrásig, mint Szabó Balázs, aki 1977. június 12-én landolt először ernyővel, sok lemondással kell számolni. Az ejtőernyőzés jó erőnlétet és jó pár órát igényel. Beszélgető- társam a Mikroelektronikai Vállalat fejlesztőmérnöke, öt éve oktatja is az ejtőernyőzést. Kedvtelés? .elég távol állt a szakmájától. De éppen a válto­zatosság az, ami pihentet, mondja a búcsúzáskor. Szívesen adjuk A Hungaroringen min­den a pénz körül forog. Jegyárakról, hirdetési és bérleti díjakról, bevételek­ről folyik a szó. Érthető ez, hiszen a Hungaroring üz­leti vállalkozás, amibe a Forma—1 GT tagvállalatai nagyon sok pénzt fektet­tek, s amiből most minél előbb és minél többet sze­retnének viszontlátni. Miért tartják mégis fon­tosnak, hogy a Hungaro­ring tömegsportrendez­vényeknek adjon helyet? — kérdeztük Kellenmayei Sándort, a Forma—1 GT i elnökét. — Netán a rendezők \ megfizetik a pálya napi ötvenezer forintos bérleti díját? — Erről szó sincs. A pá­lyát ezúttal teljesen ingyen adtuk oda erre a rendez­vényre. Az ötlet egyébként már tavaly fölmerült. A program maga nagyon kedvesnek, hangulatosnak ígérkezik. Másrészt ezzel is igyekszünk támogatni a tömegsportot, a mozgást, az egészséges életmódot, ezért adunk otthont egy ilyen programnak. Ugyan­akkor nekünk az a jó, ha minél többen jönnek el a Hungaroringre, talán lesz­nek olyanok, akik éppen ettől kapnak kedvet ahhoz, hogy egyszer nézőként tér­jenek vissza valamelyik versenyre. Hiszen közelről láthatják a pályát, ahol a világklasszis versenyzők száguldanak, vagy a bokszo­kat, ahol a Forma—1 és más autós vagy motoros versenyek szerelői végzik villámgyorsan munkájukat, vagy ahol egy hét múlva óriás motorokon, három hét múlva pedig kamionok kor­mányainál repesztenek majd a volán művészei. Gyalogos Forma—1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom