Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-25 / 97. szám

Mindeni tudó BMX-ek Legalább húszcolos kerékát­mérő, masszív váz, szabadon futó hajtómű — mi az? Ter­mészetesen egy BMX kerék­pár. De ilyet még költői kér­désként is csak a világtól tel­jesen elrugaszkodott, remete­életet élő, visszahúzódott vala­ki tehet fel, hiszen manapság erről harsog a világ. S ha nem is az egész, de a játszótereké az biztos, hiszen napjainkban ez a legnagyobb sláger. Ahogy zenében a Modern Talking, ci­pőben a Nike, sportszerkóban az Adidas — bringában a BMX. Családok verik magukat már-már felelőtlen kiadások­ba, csakhogy a szomorú szemű gyermeknek BMX kerékpárja legyen. Hát jó, legyen. De mire való ez? Ma a szülők is megles­hetik, hogy igenis mennyivel különb ez a jószág az egysze­rű amatőr kerékpároknál. Mert bizony sokkal jobb, s nem is amatőr. Olyan érzékeny szer­kezet, hogy egész fantasztikus dolgokat lehet vele művelni. Lehet például távolt ugrani, mi több, egy kerékkel a ma­gasba lendülni — bár ez a formula nálunk még a legpro­fibbaknak sem nagyon megy. Nem a száguldás a fontos, á, dehogy! Nem a másodpercek­kel kell versenyt futni! Itt az a győztes, aki legtovább tud egyensúlyozni támasztás nél­kül. aki a legképtelenebb aka­dályokat tudja áthágni borulás nélkül, úgy, hogy a lába sem éri a talajt. Van, aki 3—4 mé­ter magas falon ugrik fel, s csakúgy mellesleg megfordul a levegőben Teljes parabola­pályát futnak be így. Nagy ügyességet kívánnak a statikus gyakorlatok is. Séta, szökdécselés egy keréken. Ter­mészetesen az elsőn, mert a hátsón már az óvodás is tud! Kerekezés a kormányon ülve, félkezes támasz, s távolugrás. Általában ezek a produkciók szerepelnek a különböző be­mutatókon. Sokan akár tíz fekvő embert is át tudnak ug­rani, de tavaly a Budapest Sportcsarnokban megtartott versenyautó-bemutatón egy vállalkozó tizenhárom személy fölött repült át. Kár, hogy az illető nem ma­gyar volt. Igaz, nem is Ma­gyarország a BMX-kultusz ha­zája. Alig tíz esztendeje indult hódító útjára ez a konstrukció. Az NSZK-ban, Itáliában, Ausztriában, Franciaország­ban, Angliában és az Egyesült Államokban ütötte fel a fejét először a BMX-láz, s termé­szetesen e nemzetek képviselői közül kerülnek ki a legördön- gösebb kerekezők is. Nem cso­da, hiszen ők gyártják a leg­jobb szerkentyűket is. Persze, az igazi jó készülék ára szom­szédunknál akár tízézer schil­ling is lehet, de hát már ná­lunk is kapható a Csepel gyártmányú bicaj potom há­rom-négyezerért, s ez még a legolcsóbb! A népszerűsége oly nagy már, hogy nemzetközi szerve­zet is alakult, név szerint a TRIÁL, amely nem téveszten­dő össze a hazai játékforgal­mazóval. ök a gazdái a tech­nikai sportok azon ágának, amely a legfontosabbnak az ügyességet, egyensúlyozó ké­pességet tartja. Nálunk közel száz fiatal űzi versenyszerűen a BMX-ezést, s közülük hú­szán nemzetközi porondon is megállják helyüket. m e«o " n © & © ©| A /ovo bajnokai? A Hófehérke és a hét tör­pe csak érintőlegesen érdekli a mai gyerekeket, de az öt­éves srácok már kívülről fúj­ják az összes létező autómár­kákat. Csillogó szemekkel bá­mulják a legújabb négykere­kű csodákat, a Vidám Parkban pedig nem lehet kivonszolni őket az igen kezdetleges, pö­fögő masinák kormánykereke mellől. Nem is titkon arról ábrándoznak, hogy egyszer maguk is bukósisakot, testhez tapadó műszálas ruhát ölte­nek, s a publikum üdvrivalgá­sa közepette órákon át ész­vesztő tempóban róják a kö­röket. Az álom és a valóság nincs Is olyan messze egymástól. Ha nem is szélvészgyors turbó- feltöltésű autókkal, de 10— 80 kilométeres óránkénti se­bességre képes gokartokkal versenyeznek ma a gyerekek, ugyanott, ahol a nagyok, a sztárok. Húszéves múltra te­kint vissza Magyarországon a gyermekek autósportja. Hogy milyen lassú a haladás, meny­nyi akadályt kell leküzdeni, arról mi sem szól ékesebben, mint hogy ennyi idő után is húsznál alig több autóspalán­ta vívta ki helyét a betonon. Javarészt az esztendeje meg­alakult Formula Racing Klub Budakeszin működő gokart­szakosztályának tagjai. Ez a klub, melynek tevé­kenységét a depók világában nemzetközi elismerést kiví­vott Kejsár Csaba neve is fémjelzi, azt tűzte ki célul, hogy utánpótlást neveljen a pályaversenyekre. Ennek meg­felelően két korosztállyal foglalkoznak. Az 50 köbcen­timéteres, úttörő géposztály­ban 12—14 éves gyerekek sze­repelnek, míg a 125 köbcen­timéteres motorokkal felsze­relt gokartokat 14—16 eszten­dős ifjak hajtják. Ha a srác kedvet kap a száguldozáshoz, s ehhez szü­lei beleegyezését is bírja, elő­ször is egy klubot kell keres­nie magának. Egyéni ver­senyző ugyanis nem ülhet volánhoz, mert a klubnak kell viselnie a felelősséget az autóért, a felszerelésért. Deb­recenben, Győrben, Kecske­méten, Székesfehérváron, Veszprémben, a Pest környé­kiek pedig Budakeszin talál­hatnak ilyen közösségre. A mai verseny rendezője, a For­mula Racing Klub, előkészí­tő tanfolyamot szervez a je­lentkezőknek. A szabályok, a zászlójelzések, a műszaki is­meretek elsajátítása, az elmé­leti és gyakorlati edzések után vizsga következik. A gondok tulajdonképpen ezután kezdődnek, mert a klub autókat nem tud bizto­sítani, ezért a szülőknek kell a pénztárcájukba nyúlni. Vi- szolajszky Béla szakosztály- vezető szerint minimum 25 ezer forintba kerül egy köze­pes paraméterekkel rendelke­ző gép. Ennél olcsóbbat — mert silány —, vagy drágáb­bat — mert félteni kell —, nem érdemes vásárolni. Nagy részüket külföldről hozzák be, körülbelül 30 százalékuk pedig honi vállalkozók mű­helyeiből kerül ki. Egyre na­gyobb a remény arra, hogy hamarosan itthon is szériá­ban, s ezért olcsóbban fogják előállítani az autókat. Ha megvan a versenygép, akkor is akadnak további akadá­lyok, mert Magyarországon csak Kecskeméten és Győr­ben van alkalmas, zárt pá­lya. Szeretnének Budapest környékén is hasonlót létre­hozni, illetve az időszakos versenyek feltételeit megte­remteni. Erre sok helyütt van lehetőség: a Hungaroring után a budai Skála parkoló­ja lesz a következő helyszín. A gokartozáshoz vezető el­ső lépcsőfokot a Formula T. géposztály jelenti. Ha gépnek lehet nevezni egyáltalán a pedállal hajtott kisautót. Ezekkel a tekerős masinákkal is találkozhatunk ma a mo­gyoródi pályán. Növekvő nép­szerűségüket nemcsak olcsó áruknak köszönhetik, hanem annak is, hogy segítségükkel a gyerekek játszva tanulhat­nak meg vezetni, s ami leg­alább olyan fontos: fegye­lemhez szoknak. Kortyok, falatok A mai program szervezői igyekeztek sokszínű műsort összeállítani, hogy a nap folyamán az apró gyer­mektől az idős nagypapáig mindenki megtalálja a magának való szórakozást. Az ember azonban — saj­nos — a vidám vigasság, a szellemi táplálék mellett sem tud hétköznapi, mate­riális igényeiről lemondani. S minél fiatalabb, annál kevésbé lehet lebeszélni arról, hogy ételt-italt, kü­lönféle csemegéket követel­jen, bármilyen áron szer­zik azt meg szülei. Pedig az árak nem kö­zömbösek számunkra, még egy ilyen ünnepi napon sem. A Hungaroring bemu­tatkozását követően készült felmérésekből kiderült, bármekkora élmény is a dombhajlatban feltűnő ver­senyautó száguldását néz­ni, nem feledteti a szalá- mis zsemle ára fölött ér­zett megdöbbenésünket. Éppen ezért a mai napra a rendezőség igyekezett olyan szolgáltatókat meg­nyerni, amelyek saját nye­reségükön kívül a vendé­gek pénztárcáját is igye­keznek figyelembe venni az árak megállapításánál. A Gödöllői Afész a ta­valyi szezonban csak a ke­rítésen kívül árusított. A mai napra ők vállalkoztak a rendezvény vendégeinek ellátására, több tízezer ember számára kell a szo­kásos élelmet, virslit, sült kolbászt, üdítőitalt biztosí­tani. A központi tribün há­ta mögött három sátorban harminc vendéglátós szak­ember sürög-forog, hogy ne legyen fennakadás a ki­szolgálásban. S amivel egészen biztos, hogy sikerül a vásárlókat megnyerni, az az áfész ár­politikája lesz. Elhatároz­ták ugyanis, hogy a tava­lyi, kerítésen kívüli ár­szintjüket tartják ma is, s a különleges alkalomra va­ló tekintettel még a friss áremelést sem érvényesí­tik. Rájöttök ugyanis, hogy a jó közérzethez nemcsak érdekes program, hanem zsebünk lehetőségeihez mért jó ellátás is szüksé­ges. A tribünsor alatt kirako­dóvásáron válogathatnak a vendégek népi és ipar­művészek, fazekasok, szőt­teskészítők, fafaragók por­tékái közül. Urbán la jós: Technikai környezetben környezetben épült, Buda­pest közeiében, amely al­kalmassá teszi egyéb, más tömegszórakoztató, kulturá­lis események, technikai sportrendezvények meg­rendezésére is. Ügy vélem, senki nem vitathatja azt, hogy egy ilyen nagy értékű létesít­ménynél, mint a Hungaro­ring, célszerű, ha azt a le­hető legnagyobb mértékben kihasználjuk, és ezen ke­resztül is visszatérülhet va­lami azokból a befekteté­sekből, amelyeket az építés igényelt. Természetesen a létesítményt megfelelő elő­készítés mellett használni kell és lehet ilyen nagy tö­megeket mozgató esemé­nyek lebonyolítására is, mint amilyen ez a rendkí­vül szimpatikus „családi ünnepség”. Ha a gyerekeknek egy olyan „technikai környe­zetben” biztosítunk játszá­si, szórakozási, sportolási lehetőséget, ahol egyben szoros kapcsolatba kerül­nek a közlekedéssel is, ak­kor ezeknek a gyerekeknek egy idő után ez a kapcso­lat természetessé válik, és az utcán, a valódi közle­kedésben is kulturáltan fognak közlekedni. Azt a folyamatot kívánjuk gyor­sítani, amely elősegíti a gyerekek nagyobb bizton­ságát a közlekedésben. Bí­zunk abban, hogy a bizton­ság légkörében felnövő gye­rekek felnőttként már tu­datosan fognak a még na­gyobb biztonság megvaló­sítására törekedni. Beák Gábor: Szeretnek mozogni — Köztudott, hogy az egészséges életmódra, a sport és a természet szerete- tére nevelést kora gyermek­korban kell elkezdeni. Mit tehet az Állami Ifjúsági és Sporthivatal azért, hogy a a szabad levegőt, a mozgást, a testedzést kedvelő, szerető generációk nőjenek fel? — tettük fel a kérdést Deák Gábor államtitkárnak, az ÁISH elnökének. — Egyetértek a kérdés első részével, mert tény, hogy az egészséges élet­módra nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Az len­ne a legjobb, ha a gyermek szülei egészséges életfor­máját látva olyan környe­zetben ismerné meg a vilá­got, amelyben a felnőttek nem dohányoznak, nem isz­nak, ellenben sokat sportol­nak, kirándulnak. Nem vagyok sem orvos, sem pedagógus, azt azon­ban saját gyerekeimen is tapasztalom, hogy szeretnek mozogni, tele vannak „élni akarással”. Mi, felnőttek sajnos nem mindig segí­tünk nekik felesleges ener­giájuk levezetésében, sőt néha fékezzük őket. Mert nekünk kényelmesebb, ha nem kell a gyereket a ját­szótérre vinni, vagy órákat buszozni vele a sportpályá­ra. A mai fiatalság fizikai állapota messze elmarad a kívánatostól. A hirtelen ro­hamosan megnövekedett információ mennyiségét azonban megfelelő kondí­ció nélkül lehetetlen befo­gadni. Feladatunk tehát a fizikai és szellemi állóké­pességet a megterhelések­kel összhangba hozni. Civi­lizált világunk óriási elő­nye a mindent felgyorsító és forradalmasító technika. Helytelen azonban az a fel­fogás, hogy a technika se­gítségével a mozgást is ki­kapcsolhatjuk életünkből. Sajnos hivatalunk létezé­se önmagában semmire sem garancia, így azt sem vár­hatjuk, hogy megalakulá­sunk napjától mindenki va­rázsütésre sportolni kezd. Az előrelépés csak társa­dalmi összefogással lehetsé­ges. Mindenki segítségére szükségünk van ahhoz, hogy megvalósuljon leg­hőbb vágyunk, hogy dicső­ség legyen részt venni a tömegsportversenyeken. Mindez most még kissé utó­pisztikusnak tűnik, remé­lem azonban, hogy a diák- sportkörök és egyesületek is némi előrelépést jelente­nek ezen a téren. Nem vé­letlen, hogy az elmúlt egy évben 1700 DSK és 100 DSE szerveződött. A diák­sport egyesületekben nem­csak sportolhatnak a fiata­lok, hanem közéleti szerep­lést is tanulhatnak, önál­lóan döntenek ugyanis pénzügyi kérdésekben, vá­lasztják vezetőiket. Kormá­nyunk számára fontos a felnövekvő nemzedék Ezt bizonyítja az a tekintélyes összeg is, amelyet a költ­ségvetésből 1987-ben a diáksport támogatására for­dítunk. Idén 33 millió, jö­vőre még több, 1990-ben pedig 146 millió forint áll majd a foglalkozást vezetők rendelkezésére. TJrbán Lajos közlekedési miniszter a motorizáció ha­zai fejlesztésének — nem pusztán hivatalból — híve, ezért volt lelkes támogató­ja a Hungaroring építésé­nek is. Egy ilyen jellegű rendezvény, ahol a gyere­kek kerékpárral, kismotor­ral, gokarttal versenyeznek, mennyiben járulhat hozzá, hogy a felnövekvő generá­ció már komolyabb jármű­vekkel, kulturáltan, felké­szülten vegyen részt a köz­lekedésben1 — kérdeztük a minisztert. — A Hungaroring egy nagy értékű, az autó- és mo­torsport számára szolgáló versenypálya, amely sze­rencsésen olyan természeti

Next

/
Oldalképek
Tartalom