Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-03 / 79. szám

Maareii 1987. ÁPRILIS 3., PÉNTEK Geraszimv tájékoztatója Thatcher moszÜvaJ látogatáséról Nyílt véleménycsere alakult ki A Szovjetunióban kedve­zően ítélik meg a brit mi­niszterelnök moszkvai tárgya­lásainak eredményeit — je­lentette ki csütörtöki tájékoz­tatóján Gennagyij Geraszi- mov, a szovjet külügyminisz­térium információs főosztályá­nak vezetője. A _ látogatás pozitívan hat a kétoldalú kapcsolatokra és a nemzetközi helyzetre, Űj szintre emelkedett a párbe­széd, a látogatás nyílt véle­ménycserét tett lehetővé. Moszkvában az a vélemény alakult ki, hogy Anglia na­gyobb szerepet Játszhatna a jelentős nemzetközi kérdések megoldásában — mondotta a szóvivő. Geraszimov utalt a londo­ni politikát átható régimódi gondolkodásra, amely a „ha békét akarsz, készülj a hábo­rúra” elvre épül. Kifejtette, hogy a brit kormány fegyver­zet-ellenőrzéssel összefüggő nézetei nem egyeznek meg a szovjet állásponttal: míg Moszkva a nukleáris leszerelés mellett száll síkra, Margaret Thatcher szerint az atomfegy­verek felszámolása árt a sta­bilitásnak és veszélyesebbé te­szi a világot. A szóvivő el­mondta, hogy a moszkvai tár­gyalásokon egyetértés alakult ki a közép-hatótávolságú ra­kéták ügyében — bár brit' részről ez ügyben voltak fenn­tartások —, a vegyi fegyverek vonatkozásában, a helsinki záróokmány megvalósítását il­letően és néhány regionális kérdésben. Geraszimov bejelentette, hogy a legfelsőbb tanács el­nöksége csütörtökön politikai menedékjogot adott W. Ro­berts amerikai állampolgár­nak és nyugatnémet állampol­gárságú menyasszonyának, P. Neumannak. Az illetők kéré­süket azzal indokolták, hogy haladó nézeteik miatt üldöz­ték őket Roberts az ameri­kai hadsereg kötelékében szolgált az NSZK-ban állomá­sozó csapatoknál. | A szovjet külügyminiszté­rium szóvivője határozottan cáfolta azokat a híresztelése­ket, melyek szerint a Szovjet­unió és Izrael között a közel­jövőben küldöttségcserére ke­rülne sor. A jugoszláv külügyi szóvivő nyilatkozata Alaptalan nyugati állítások Az utóbbi időben egyes nyu­gati országok sajtójában olyan hírek, tudósítások jelentek meg, amelyek egyebek között azt állítják, hogy „Jugoszláviá­ban zűrzavar uralkodik”, to­vábbá, hogy „fennáll a társa­dalmi robbanás veszélye”, s a „belgrádi kormány a katona­ság bevetésével fenyegeti a sztráj kólókat”. A jugoszláv külügyi szóvivő csütörtöki saj­tóértekezletén ezzel kapcsola­tosan egyebek mellett kijelen­tette: Aki jóindulatúan figyeli a TERRORISTA RAKÉTATÁMADÁS Március 8-án este afgán ellenforradalmárok rakétatáma­dást intéztek a Szovjetunió területén található tadzslkisztáni Fjandzs járási székhely ellen. Az akció következtében egy személy életét vesztette, ketten megsebesültek — jelentette csütörtöki számában a moszkvai Pravda. Az ellenforradalmá- rokltal az afgán hadsereg és az Afganisztánban állomásozó szovjet csapatkontingens egységei felvették a harcot. A lap kabuli tudósítója a határmenti Kunduz tartományból küldött jelentést az esetről. Az eddigi megállapítások szerint a szovjet polgári személyek elleni terrorista akciót az ellenfor­radalmárok egyik, körülbelül 250 fős különleges egysége haj­totta végre. A szovjet határtól mintegy 2—3 kilométernyire ál­lítottak fel két kilövőállást és nyolc rakétát lőttek ki szovjet területre. ^ _ j ( A szovjet és afgán erők rövidesen kőrbézárták a térséget és lehetővé tették, hogy a polgári lakosság elhagyja a térsé­get. Az ellenőrző pontokon számos ellenforradalmár kísérelt meg átjutni, őket azonban letartóztatták. Ezután az afgán nem­zeti megbékélés legfelsőbb bizottságának intézkedésére, meg­semmisítő csapást mérjek a tűzszünetet megsértő ellenforra­dalmárokra. A Pravda emlékeztet arra. hogy éppen akkortájt ért véget az Afganisztán körül kialakult helyzet rendezését célzó, az ENSZ közvetítésével. Genfben folyó afgán—pakisztáni tárgya­lások úiabb fordulója. Ezzel az akcióval a térségben meglevő feszültség fenntartását kívánták elérni azok, akiknek nincs ínyére a politikai rendezés. jugoszláviai belpolitikai hely­zet alakulását, nap nap után meggyőződhet arról, hogy ezek a drámai és riasztó állítások minden alapot nélkülöznek. Kétségtelen, az újságíró köte­lessége az is, hogy a tényköz- lés mellett saját véleményét is kifejtse. Az újságírói kommen­tároknak azonban nem sza­badna ellentmondaniuk a té­nyeknek. Jugoszláviában sen­ki sem titkolja, hogy voltak, vannak és lehetnek munkabe­szüntetések. A sztrájkok a ju­goszláv gazdaság nehézségei­nek leküzdésére foganatosított intézkedések kísérő jelenségei, s az illetékes szervek minden egyes esetben a dolgozókkal közösen keresik és találják meg a megoldást a megszün­tetésükre. A pápa Chilében Úiabb zavargások A pápai látogatás első nap­jának estéjén a belvárosban újabb zavargás támadt San­tiago de Chilében, s a rend­őrség ismét könnygáz és víz­ágyú bevetésével oszlottá szét a tüntetőket, akik kenyeret, munkát, igazságot és szabad­ságot követeltek. A katolikus egyházfő szer­dán érkezett Chilébe hatnapos látogatásra, s csütörtökön ta­lálkozott négyszemközt Augus­ta Pinochet diktátorral. Napirenden a közlekedés helyzete Felemelik a sebességhatárt? Az Országgyűlés építési és közlekedési blzoítsága csütörtöki ülésén Stadinger István elnökletével megtárgyalta a hosszú távú közlekedés- fejlesztési koncepció alapelveit, s megvitatta a személygépkocsik la­kott területen kívüli sebességhatárának tervezett felemeléséről szóló előterjesztést. Az. első napirendi pont írá­sos tájékoztatójából, valamint Urbán Lajos közlekedési mi­niszter szóbeli kiegészítésé­ből kitűnt: sürgető szükség van a közlekedésfejlesztés alapelveinek újrafogalmazásá­ra az utóbbi időben bekövet­kezett változások, az elért fej­lődés, s az ennek ellenére fo­kozódó feszültségek miatt. Az eredmények között tarthatjuk számon például az új Ferihe­gyi repülőtér megépítését, a vasútvonalak villamosítását, a metróépítést, néhány gyors- forgalmi út elkészültét. Mind­ezek javították a közlekedés színvonalát, ugyanakkor — a közlekedésfejlesztés arány­talansága miatt — több al- ágazatban rendkívül súlyos helyzet alakult ki. Jelentős, évi 27—30 milliárd forintos népgazdasági veszteség forrá­sa a vasút- és közúthálózat jelenlegi állapota, a hidak és a járműállomány helyzete, a környezetszennyezés. A népgazdaság egészén be­lül romlott a közlekedés hely­zete, elsősorban azért, mert szűkültek beruházási lehető­ségei. A 70-es évektől kezdve egyre csökkent a közlekedé­si fejlesztések aránya a nép- gazdasági terveken belül, s még ettől is elmaradtak a valóban megvalósított beru­házások. Különösen káros ■>— mutatott rá továbbá a minisz­ter —, hogy hazánk egyre főbbet veszít tranzitország szerepéből. A következő évtizedben a közlekedésfejlesztés fő célja a gazdaság megbízható kiszol­gálása, a termeléssel összefüg­gő személyszállítás színvona­lának emelése, a közlekedési rendszer műszaki megújulása, az aránytalanságok mérséklé­se lesz. A képviselők élénk vitában fejtették ki a' témával kap­csolatos nézeteiket, vélemé­nyüket. Többen igen borúlá­tóan ítélték meg a helyzetet. Udvari László, az Országos Tervhivatal főcsoportfőnöke még a vitában reagált ezekre a felvetésekre, hangoztatva, hogy az 1990-es évektől a népgazdasági tervekben prio­ritást kap a közlekedési rend­szer fejlesztése. Második napirendi pont­ként a Közlekedési Minisz­térium és a Belügyminiszté­rium közös előterjesztését vi­tatták meg a képviselők. Va­lamennyien egyetértettek az­zal, hogv időszerű felemelni a hazai autópályákon, illetve autóutakon a jelenleg megen­gedett sebességhatárt. A ter­vek szerint az autópályákon 120 kilométer, az autóutakon pedig 100 kilométer lenne a megengedett óránkénti sebes­ség. Ebben a kérdésben a Minisztertanács a közeljövő­ben dönt. Tóth Ferenc rendőr vezér­őrnagy szóbeli kiegészítésében elmondta, hogy azokon az úté szakaszokon — melyek egyéb­ként a hazai úthálózatnak csak mintegy fél százalékát te­szik ki —, ahol felemelik á sebességhatárokat, állandó lesz a rendőri felügyelet és szigorúan megbüntetik a sza­bályok megszegőit. A két napirendi pont vi­tájában tizenkét képviselő vett részt, közöttük Koltai Imre (Pest m., 28. vk.). Kitüntetett újságírók A MAGVAR NÉPKÖZTÁRSASÁG CSILLAG REND JE kitüntetésben részesítette a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa a sajtó területén végzett kimagasló tevékeny­ségéért Benkő Ferencet, a Magyar Televízió igazgatóhe­lyettesét. ÁPRILIS NEGYEDIKÉ ÉRDEMRENDET kapott Kovács György, a Ma­gyar Távirati Iroda belföldi szerkesztőségének vezetője; Vágó Tibor, a Szputnyik fő- szerkesztője. MUNKA ÉRDEMREND arany /okozatát kapta Ágos­ton László, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgató-helyette­se; Bilka Pál, a Magyar Tele­vízió főmunkatársa; dr. Ko­vács István, a Népszabadság párizsi tudósítója. Ezüst fokozatát tizenegyen, a bronz fokozatot hatan ve­hették át. A Hírlapkiadó Vál­lalat dolgozói közül Sükösd Mihály, a Valóság rovatveze­tője a Munka Érdemrend ezüst, dr. Bodor János, a Ker­tészet és Szőlészet rovatvezető­je a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben része­sült. RÓZSA FERENC-DÍJAKAT adományozott a Tájékoztatási Hivatal elnöke Borbély Pál­nak, a Népsport szerkesztő- bizottsága tagjának; Cserhal­mi Imrének, a Népszabadság rovatvezetőjének; Faragó Vil­mosnak, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettesének; dr. Follinus Jánosnak, a Fi­gyelő főszerkesztő-helyettesé­nek; Friedmann Endrének, a Magyar Távirati Iroda fő­munkatársának; Kocsis Ta­másnak, a Daily News— Neueste Nachrichten főszer­kesztőjének; Nagy Jenőnek, az MSZMP Fejér Megyei Bi­zottsága titkárának, a megyei lap volt főszerkesztőjének és Szapudi Andrásnak, a Somo­gyi Néplap főmunkatársának. A SZOCIALISTA ÚJSÁGÍRÁSÉRT kitüntetést nyolcán kapták, köztük Lantos László, az Esti Hírlap főszerkesztő-helyettese. KIVÁLÓ MUNKÁÉRT kitüntetést ötvenen vehettek át, közöttük a Hírlapkiadó Vállalat dolgozói sorából Tye- tyik László, a Magyar Mező- gazdaság rovatvezetője; Ba­rabás Zoltán, az Élet és Tudo­mány rovatvezetője; Burger Károlyné, a Magyarország hi­vatalsegéde; dr. Müncz And­rás, a Ludas Matyi olvasó- szerkesztője; dr,. Babus End­re, a Heti Világgazdaság mun- kátarsá; 'TVflies 1tfiSsef, V'to* gyár Mezőgazdaság munkatár­sa és Szűcs Katalin, a Kriti­ka rovatvezető-helyettese. ★ Szocialista kultúráért kitün­tetést kapott Takács István, a Népszava rovatvezető-helyet­tesé, lapunk állandó színházi és filmkritikusa. A politika alakításának alkotó résztvevői A szakszervezetek kettős feladata T5bb mint egy év telt e! a magyar szakszerve­zetek XXV. kongresszusa óta. Az eltelt időszak igen eseménydús és mozgalmas volt, az ország, a társadalom belső életében, s ennek megfelelően a szakszervezeti mozgalomban is. Ismeretes# hogy a szakszervezetek kettős feladatot töltenek be: in­tézményes és alkotó résztvevői a politika alakí­tásának, formálásának és egyben képviselői, vé­delmezői a dolgozók érdekeinek. A szakszervezeti tagság munkaadó, munkavállaló és fogyasztó egy személyben. Érdekvédelmét úgy kell gyakorol­nia, hogy az egyéni, a csoport- és a nemzeti, tár­sadalmi érdekeket a realitásokon alapulva egyez­tesse és képviselje. A szakszervezeteknek intéz­ményesített jogaik vannak. Ma már hazánkban nem történhet élet- és munkakörülményeket jelentő­sen befolyásoló intézkedés, bérmegállapítás, bér- fejlesztés, a bizalmi, a szakszervezeti bizalmites­tületek, az ágazati szakszervezetek központi ve­zetőségei vagy a SZOT egyetértése nélkül. Mint a szakszervezetek legutóbbi kongresszusának hatá­rozata is kiemeli, a szakszervezetek önállóan, ugyanakkor a szocializmus ügye iránt elkötelezet­ten tevékenykednek. Hazánkban a szakszerveze­tek aktív részesei a hatalomnak. Nem szorítkoz­hatnak tehát csupán az igények képviseletére, ha­nem részt kell vállalniuk az igények kielégítését szolgáló feltételek megteremtésében is. A szak- szervezetek akkor tölthetik be jól társadalmi sze­repüket, ha következetesebben vállalják a társa­dalom irányításában való önállóbb részvételt, a gazdaság fejlesztésén, a szociális biztonság, a társadalmi stabilitás és közmegegyezés fenntartá­sán és állandó erősítésén való munkálkodást, melynek döntő eleme a politika alakításában való részvétel. Feladataikat azonban csak akkor tud­ják érdemben megoldani, ha erősítik érdekképvi­seleti, érdekvédelmi funkciójukat. A tagság egyetért a céllal, a szocialista társadalom fel­építésével, s igényli, hogy a szakszervezetek rövid távon, a napi munkában is nagyobb következetességgel, jobb ha­tásfokkal foglalkozzanak ér- •dekeivel, a társadalmi igaz­ságosság elfogadható érvé­nyesítésével, az egyének ide­jével. Tehát a szakszervezeti munkában is érvényesíteni kell a hatékonyság, a minő­ség követelményét. Szinte mindenki kívánja a nyíltabb munkastílus meghonosítását, a bátrabb szakszervezeti ma­gatartást és a szakszerveze- .tek jól látható, érezhető je­lenlétét a dolgozók minden­napi életében. Igennel kell válaszolni ar­ra a kérdésre is, hogy a szakszervezetek képesek-e megteremteni egy dinamiku­sabb, a közös ügyre nagyobb hatással lévő szakszervezeti .munka feltételeit. De az is igaz. hogy ez a feladat egész munkánk lényeges javítását, továbbfejlesztését igényli. Kü­lönösen ma. amikor anyagi erőforrásaink mérséklődtek, a tervezett nemzeti jövedelmet nem értük el, a belföldi fel- használás és fogyasztás tervét viszont túlléptük, növeked­tek adósságaink, romlott fi­zetési mérlegünk. A nehe­zebb helyzet az élet több te­rületén megszorító lépéseket követel. Olyan intézkedések tudo­másulvételére kényszerültek a szakszervezetek, amelyek alig voltak elképzelhetők koráb­ban a mi társadalmi körül­ményeink között. Ilyen a veszteséges vállalatok szaná­lása, a munkaerő-átcsoporto­sításokkal való foglalkozás és a bérstopnak nevezett átme­neti' intézkedés. A kényszerű döntéseket meg kellett hozni. Ennek azonban az volt a fel­tétele a szakszervezet részé­ről. hogy a kivezető utat szol­gálja, a végrehajtás pedig emberséges és a szocialista eszméinknek megfelelő le­gyen. Az eddigi tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy még nagyobb körültekintésre van szükség az intézkedések konkrét végrehajtása során. Mind a döntésekbe, mind a végrehajtásba a lehető leg­nagyobb mértékben be kell vonni az érintetteket. A de­mokratizmus, a nyíltság ezek­ben az esetekben követel­mény. Fő feladatunk a szak- szervezeti munka minden esz­közével a gazdálkodás sokol­dalú segítése, az országban végbemenő megújulás támo­gatása, a jobbra, az éssze­rűbbre, a gondok megszünte­tésére való törekvés felkaro­lása. és mindezek érdekében az eredményeket elismerő, de a hibákat sem takargató po­zitív közhangulat kialakítása. Ez a szándék találkozik a munkások, a dolgozók törek­véseivel és igényeivel. Több­ségük tisztességes, szervezett munkakörülményeket akar. Azt, hogy a megélhetéshez szükséges javakat a fő mun­kaidőben kereshessék meg, s a rend, a fegyelem és a biz­tonság legyen jellemző a mun­kahelyeken és a társadalom­ban egyaránt. Nagy lett a fe­lelőssége a szakszervezeti mozgalomnak abban is, hogy saját munkáját is megújítva, felkarolja a dolgozók törekvé­seit, segftse az olyan körül­mények kialakítását, amelyek között mindenki érezheti a jobb munka hasznát. Ezek alapján érdemes átte­kinteni, hogy megyénk szak- szervezeti mozgalmában me­lyek a legfontosabb napi fel­adatok. A vállalati önállóság növekedésével együtt nőtt a munkahelyi szakszervezeti szervek feladata és felelőssé­ge a gazdálkodó szervek te­vékenységében, ezen belül a tervezőmunkában is. A terv- készítésben való közreműkö­désük egyre jobban kikristá­lyosodott és tartalmában is szakszerűbbé válik. Ezt a fej­lődési folyamatot nem gátolta meg a vállalatvezetés korsze­rűsítése, a vállalati tanácsok létrehozása sem. Mindössze 1-2 vállalatnál volt tapasz­talható, hogy gondot okozott a vállalati tanács és a bi­zalmitestület kapcsolata, jog- és hatáskörének rendezetlen­sége. A kialakított tervkon­cepciót szb-ülésen megvitat­ták, javaslataikat, észrevéte­leiket egyeztették a tervké­szítőkkel. Már akadt több olyan vállalat, ahol a szak- szervezet észrevétele megfon­tolásra érdemes volt, és nem­csak elosztási, hanem fejlesz­tési, gazdálkodási, termelési kérdésekre is kiterjedt. így volt ez a Csepel Autógyárban és Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. A dolgozók általában mun­kásgyűléseken. műszaki kon­ferenciákon, illetve termelési tanácskozáson ismerhették meg a vállalat tervelképzelé­seit. így történt ez a megye több nagyüzemében, a Csepel Autógyárban, a Gödöllői Ganz Árammérőben, a Fortéban, a Váci Kötöttárugyárban, a Pemüben, A végleges tervja­vaslatokat legtöbb helyen az szb-k. majd az állásfoglalás­sal együtt a bizalmitestüle­tek vitatták meg. Különösen érdemi vita alakult ki Száz­halombattán, a Duna Menti Hőerőmű Vállalatnál, a Nagy­kőrösi Konzervgyárban, a Pe­müben, a DKV-nál, a Pest Vidéki Gépgyárban. A hozzá­szólások jelentős része a dolgozókat legközvetlenebbül érintő bér- és létszámkérdé­sekhez kapcsolódott, de szá­mos helyen felvetették a terv megalapozottságát, a belső gazdálkodás javításának, a veszteségek okai feltárásának módját, a munka- és környe­zetvédelmi kérdéseket is. A megyében valamennyi termelőágazatban a hatékony­ság és gazdaságosság növelé­se, az értékesíthető termékek előállítása és a minőség ja­vítása került előtérbe a szak- szervezeti testületek állásfog­lalásaiban. Az alapszervezetek egyik legfontosabb feladatuk­nak tartják, hogy ezen cél­kitűzések megvalósítására fe­gyelmezett munkával és szer­vezetten mozgósítsák a szak- szervezeti tagságot. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár ál­lásfoglalásában például a kö­vetkező olvasható: A haté­kony gazdálkodás a költségek csökkentése a vállalat minden dolgozójának együttes érdeke, mivel a keresetfejlesztés az eddiginél is szorosabban függ a hozzáadott értékmutatókkal. Az ISG szakszervezeti bi­zottsága állásfoglalásában tá­mogatja a vállalatvezetés ösz­tönzésre irányuló törekvését, mely szerint a bérfejlesztést differenciáltan kívánja végre­hajtani, figyelembe véve a hatékonyabb gazdasági mun­kát. A megye több vállalatá­nál az Szb-k támogatták á de­centralizált és differenciált bérgazdálkodást; ennek alap­ján a szerény lehetőségeket a helyi feszültségek oldására is fel tudják használni. Vala­mennyi szakszervezeti szerv külön is felhívta a figyelmet, hogy a bérfejlesztés során a gazdasági vezetéssel együtt gyakorolják a munkahelyi de­mokrácia alapján biztosított jogköreiket. Ebben kiemelt szerep jut a szakszervezeti tisztségviselőknek és testüle­teknek. A kormányhatározat értelmében, a SZOT-tal egyet­értésben, április 1-jétől kez­dődhetett meg a tervtől és az eddigi eredménytől függően a bérfejlesztések megtervezése és kifizetése. A megye üzemeiben tevé­kenykedő szakszervezeti szer­vek megfogalmazták, hogy sa­játos eszközeikkel segítik a vállalatoknál a gazdálkodás hatékonyságának fokozását, ezen belül a jövedelmezőség növelését, a műszaki fejlesz­tést, a fajlagos energia- és anyagráfordítások csökkenté­sét, a hulladékanyag-haszno- sítást szolgáló kezdeményezé­seket és törekszenek a tarta­lékok mind hatékonyabb fel­tárására. A vállalati szervezetek ön­állósága, fejlesztése indokolt­tá teszi valamennyi helyen a különféle erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodást, az igé­nyek szerinti operatív átcso­portosításokat, a vállalati ter­melés teljes egészét átfogó és koordináló termelésirányító munka fejlesztését. (Pevdi, PAÉV, Dunakeszi Konzerv­gyár, Közgép ceglédi gyára, Herceghalmi ÁG.) Számos üzemben nagy vitát váltott ki a gazdálkodással összhangban álló belső érde­keltségi rendszer fejlesztése, a hatékonyabb vezetői munka és az ellenőrzés javítása. A vi­ták feltárták a létszámgazdái-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom