Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-03 / 79. szám

1981. ÁPRILIS 3., PÉNTEK 3 Nyit Mormon a művelődési központ Mindannyian ugrásra készek Ez állt az egyik ajtón a\ monori tanácsháza földszint­jén: művelődési központ, öten szorongtak eddig a kis szobá­ban; Kurucz Tamdsné, Laza István, Takács István, Takács Oéza. Pandula Dezső. A szo­rongás nemcsak a helyszűké­re értendő, hanem a lelkiál­lapotra is. Őszinte aggoda­lommal — majd az utóbbi hetekben egyre növekvő jó­kedvvel — szemlélték mind­annyian a ház hosszan tartó felépülését. Hiszen ..ezt a mai eseményt — az ünnepélyes megnyitást — már esztendő­nél ezelőtt szerették volna megélni. Lelki szemeik előtt Kívülről egyszerű, de belül­ről — nagyszerű! Ha nem látnám is elhinném ezt Laza Istvánnak, a monori műve­lődési központ igazgatójának, aki nagy örömmel mutatja új munkahelyüket. A hajdani legényegylet épü­lete csupán külsejét őrizte meg. Belseje teljesen átala­kult. A tágas, üvegfalú előtér­ből balra nyílik a kétszáz személyes színházterem. A földszinten kapott helyet a három kisterem és az előadó­terem, amelyben hetvenen is elférnék. Itt található a két iroda és az alkoholmentes presszó is. Hangulatos a lép­csőfeljáró és az emeleti galé­ria. A hatást fokozzák a mennyezeti kiszögellések és a fehér falak. Aztán a kertbe invitál: fel­tétlenül néznem meg! A jó­zan szemlélő csupasz udvaron találja magát, ami egy beto­nozott résszel és néhány fával tákaródzík csupán. De magára vessen az ilyen, mért itt szí­nielőadások, koncertek, film- vetítéáek' Vémrá siffiádtéH szí%&&^X0(^ié^éj^tyáJés. a parkos' részén pihenőhely — padokkal — jelenik meg a lelkgs közművelők lelki szemei előtt. Ebb'én ' a jelenlegi „anyagiatlan” világban ez még csak így látható... — Szinte ugrásra készen állunk — jelenti ki határo- zottán a zömök fiatalember, Laza István —, hiszen sokat vártunk arra, hogy végre iga-, zán tehessünk valamit! Természetesen tétlenek ed­dig sem voltak. Bizonyítják ezt az e hét Végi rendezvé­nyek. Szerveztek szombatra játszóházat a gyerekeknek, számítógépes játékokat, film­vetítést, koncertet, táncházat, kiállítást, diszkót. Vasárnapra is talál majd magának min­den korosztály megfelelő programot. Délután például többek között Bodrogi Gyula is fellép a művelődési köz­pontban. Az újjáépített ház körzeti közművelődési feladatokat lát majd el a vonzáskörzetben. — Meg is akarunk felelni ennek a várakozásnak minél előbb —fogalmazza meg La­za István. — Miután megkap­juk a Pest Megyei Művelődé­si Központ és Könyvtártól éves munkatervünk értékelé­sét, szeretnénk összehívni a tizenhét település közműve­lőit. Találkoztunk már más alkalommal is, s úgy érzem, jól összedolgozunk majd. Ter­mészetesen mi is elmegyünk mindegyikükhöz. Meglátogat­juk a megyei művelődési kör­zetközpontokat, hogy minél több tapasztalatra tegyünk szert. Üzemekben is jártunk már, hogy fölmérjük: milyen kulturálódási igénnyel szá­molhatunk. Hogy települé­sünknek gimnáziuma van, az nagy előny. Velük egyébként szoros a kapcsolatunk, hiszen közösen tartjuk fönn az iro­dalmi színpadot. Kellemes meglepetés Az elmúlt esztendő kelle­mes meglepetést is tartogatott számukra: — Megnyertünk egy köz­művelődési ' 'párásától —' me­föl­újítjuk a berendezést. — Van számítógépünk, videónk, öt színes tévénk, s most már vi­deokameránk is, Így tudunk majd filmfelvételeket készíte­ni a helybeli eseményekről. Például erről a mai átadásról. A . tegnapról ugyanis itt senki sem beszél — már ami az el­húzódó építkezést illeti, sokan összefogtak azért, ez a szép kultúrház minél előbb elkészüljön. Kovács Benővel, a Monori Tanács megbízott elnökével az , irodában beszélgetünk. Hosszan tartó felsorolásba kezd: — A Gyömrői Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat a négyszázezer forint értékű terveket társadalmi munkában készítette el. A Pest Megyei Üt- és Hídépítő Vállalat mo­nori telephelyének dolgozói külső földmunkákat végeztek a fűtés korszerűsítéséhez, a Monori Építőipari Szövetkezet pedig kőműves- és szakipari feladatokat látott el szintén társadalmi munkában, Több gazdálkodóegységtől kaptunk anyagi támogatást a felújítás­hoz. Például a Monor és Vi­déke Áfész-től. a Fáy András Tsz-től, a monori Kossuth Tsz-től fél-félmillió forintot... Borult égből... A művelődési központ igaz­gatójára néz. — Ez a fiatalokból álló kis csoport nagy feladatot vállal magára vezetőjével együtt — mondja elismerően. — Pe­dig új ember ezen a terüle­ten. — Magyar—népművelés sza­kon végeztem — veszi át a szót Laza István. — Nyolc évig tanítottam a csévharaszti ál­talános iskolában, s a népmű­velés csak egy dédelgetett ál­mom volt. Ez a pályázati le­hetőség úgy jött nekem, mint borult égből a napsütés — neveti el magát. — Az éves munkatervet az elődömtől, Végh Gyulától örököltem. Társaimmal eldöntöttük: ki mit vállal, de az igazi élet ősszel kezdődik majd. ‘ ' Faggatom a tervekről. . : — Rengeteg mindent sze­retnénk! — kezdi. Aztán el­hallgat, s néhány pillanat múlva folytatja. — Szíveseb­ben beszélnék a munkánk­ról fél év múlva ... Akkor már arról is szólhatok, ami mögöttünk van ... Vennes Aranka Üzenet a dédunokáknak Múltjuktól szabaduló falvaink A derűs tavaszi reggeleken, amikor még hűvös van, de a levegőben már sejteni a következő órák arcsimogató melegét, milyen jóleső, frissítő érzás is a mély lélegzetvétel! Udvarunkban, parkban, autó­buszra várakozva, vasútállomáson, bárhol, kinek ne jutott volna még eszébe ilyenkor arra gondolni, hogy hasonlóképpen lélegezhettek fel a felszabaduláskor a pincékből előjövő emberek. Apák, anyák, nagyapák, nagymamák, a mai emberpalánták dédszülei. Sejtjük, az út a lépcsőkön át a szabadba nem volt olyan könnyű, mint — akkor még nem élők — elképzeljük. Tudjuk, csak az ország szabadult fel április negyedikén, számos településen, így a Pest me­gyeieken is, télen vonult át a front. A menedékből előbúvók fagyos napvilágra kerültek, s lélegzetvétel helyett először talán a pusztítást mérték fel. Jelkép lehet, hogy a természettel együtt az ország is ta­vasszal szabadult fel a háború terhe alól. Tény viszont, hogy évről évre ilyentájt válnak meg a falvak a múlt tanúitól, az idejüket ki­szolgált öreg házaktól. Az újat építők keze nyomán pillanatok alatt eltűnik az, ami évtizedekig, nemegyszer évszázadon túl is jó volt, 9 mindennapjainkhoz tartozott. Ezt tapasztaltuk a bagi főutcán is. Kincs reményében sem Tóth Péterek nagyon so­kan éltek az országban, ebben a Galga menti faluban ugyan­csak. A legtöbb felnőtt és az idős korúak mégis egyvalaki­re gondolnak. Akire viszont számos tulajdonság illett. A furfangos kereskedő, a szigo­rú, idősebbeknek parancsoló & ; kÓfóSMályoSat'' felnevelő tűzöltópa'tancánok,.,. af Szerepét tökéletesen éfiíHeti? ‘* népszín­műjátszó, a fiatalság támo­gatója, akinek üzlethelyiségé­ben a bolt felszámolása után táncosok és tánczenészek pró­bálhatták — mindez ő volt. Néhány éve meghalt, de akik elhaladtak az épülete előtt, azok felidézték arcát, örök­mozgó alakját. Meglehet, .sze­rencséje is. hogy az oly sokat megélt otthona bontását nem élhette meg. Napok? Órák alatt a földdé vált egyenlővé a téglaépület, valamint a hozzá csatlakozó másfél évszázadosra tehető vályogház. Mi. felnőttek azzal vigasz­taljuk magunkat, hogy erre z otthonra életünk végéig mlékezűnk; Ä kisdobos korú édttSÖká WaÍÉK8ÍÍP%t; de gazából nem élhette még át benne lakókkal megesett, s z elmesélt történéseket, 'ényképezőgépemmel még dobén érkeztem ahhoz, hogy ’alamit számára is átörökít­ünk a családi hagyományból, mely olyan gazdag, hogy A szerző felvételei kodás ésszerű határait és a létszám leépítésére ösztönöz­tek. Több helyen vizsgálták, hogy a vállalat jelenlegi fel­építése, belső szervezettsége mégfelel-e a korszerűségi kö­vetélményeknek. Tervezik a vezetők alkalmasságának vizs­gálatát és megfelelő követel­ményrendszer kialakítását. Széles körű vita volt vala­mennyi alapszervezetben a ke­resetgazdálkodás, a kereset- fejlesztési lehetőségek meg­határozása körül. Az ösztönző és differenciált bérezés mel­lett a törekvéseket az jelle­mezte, hogy a bérek lehetőleg alapbérként kerüljenek meg­határozásra és csak kisebb mértékben mozgóbérként. Ezekben a vitákban a kelleté­nél jobban előtérbe kerültek a pillanatnyi munkavállalói ér­dekek és kevésbé kaptak moz­gásteret a vállalati vezetők az ösztönző bérezés növelésére. A szakszeívezeti testületek foglalkoztak a szakmai okta­tás, képzés és továbbképzés feladataival. Jól érzékelték, hogy a munka szakmai szín­vonalának emelése érdekében a vállalati igényekre, a mun­kaidőalap védelmére tekin­tettel kell . lennünk és ennek érdekében főleg a kihelye­zett formában szervezett képzések számát kívánják nö­velni. Egyre több üzemben jelenik meg a szakmunká­sok átképzésére és új szakmák elsajátítására a beiskolázás. Tapasztalataink szerint a megye üzemei, a gazdálkodás fő mutatóit tekintve, a tő­kés exportot kivéve visszaiga­zolják a népgazdasági terv­ben megfogalmazott követel­ményeket. A vállalatok szo­ciális tervei a megye üzemei­nek többségében az eddig el­ért eredmények megtartását tűzték ki célül. Bár szak- szervezeti szervek tapaszta­lataink szerint a tervezőmun­ka és a termelést segítő tevé­kenység teljes folyamatában részt vesznek, s ez irányú munkájuk tartalmi jegyei erő­södtek. Meg kell állapítani, hogy még mindig nem való­sult meg a legszélesebb dol­gozói réteg bevonása a ter­vezési folyamatba. Nem ala­kult ki még olyan gyakorlat, amelynek során a dolgozók teljes körét aktívan bekap­csolnák az éves tervek ki­dolgozásába. A bérpolitikai irányelvek az ösztönzés szem­pontjából nem kellően dif­ferenciáltak. A középtávú szociális ter­vekben az eddig elért vívmá­nyok megőrzésére, az ellátás színvonalának - megtartására vonatkozó egyöntetű szándék nem látszik megnyugtató mó­don alátámasztottnak. Az idei gazdasági-termelési tervek eredményes megvaló­sítását szolgálja a nagy októ­beri szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére indí­tott munlcaverseny. ’ A felhí­vást a .megyében, a Pemü tet­te közzé. Azóta több üzem csatlakozott, így például a Dunai Kőolajipari Vállalat, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár, a Pest-vidéki Gépgyár, a Csepel Autógyár. A munka- verseny-mozgalom egyik célja; a tartalékok gyorsabb feltárá­sa. Azt várjuk, hogy a mun­kaverseny a formális eleme­ket mellőzve legyen a terme­lési és gazdálkodási felada­tok megoldásának lendítőere­je. Segítse az átlagon felüli teljesítmények elérését és a képességek még teljesebb kö­rű kibontakoztatását. A, vál­lalásokban kapjon nagyobb hangsúlyt a minőség, s ez le­gyen mérhető a termékek versenyképességén. Kiemelt figyelmet kell for­dítani a versenyben a mű­szaki fejlesztés felgyorsításá­ra. A munka- és üzemszerve­zés fokozásával, a fegyelem erősítésével, valamint a munkaidőn belüli veszteségek csökkentésével lehet növelni az egy főre jutó munkaidő- alapot. A versenymozgalmat hasz­náljuk fel arra is, hogy erő­södjön a közéleti magatar­tásban a példamutatás. A szocialista brigádok a munka jobb megszervezésével, akár több munkakör teendőinek el­sajátításával is segítsék elő a dolgozók szakképzettségének növekedését. Valamennyi szo­cialista brigádban segítsék elő a közösségformáló eszközök felhasználósával az egészsé­ges életmódra és életvitelre nevelést. Az alapszervezeti munka napjainkban a szakszerveze­ti mozgalom legfontosabb te­rülete. El kell érni, hogy a szervezett dolgozók érezzék: a szakszervezet valóban az övék. Rajta keresztül szavuk, beleszólásuk van a termelési célok kialakításába, az éiet- és munkakörülményekbe, az őket érintő konkrét ügyek el­intézésébe. A mainál jobb, a tagság által is érzékelhetőbb, nyitottabb, demokratikusabb képviseletet és érdekvédelmet kell kialakítani az alapszer­vezetekben. El kell érni. hogy az alapszervezetek váljanak az üzemi tevékenység befolyá­solásának, segítésének és el­lenőrzésének felelős társadal­mi bázisává. Fontos, hogy kapjon nagyobb teret az egyes társadalmi és szakmai rétegek képviselete, de csak valóban reális igényeket képviselje­nek a fiatalok, nők, nyug­díjasok, termelésirányítók, műszaki értelmiségiek, szak­munkások körében is. A ha­nyag munkát, a közösségelle­nes és a felületes magatar­tást ne részesítsék védelem­ben! Napjainkban a képviselet és érdekvédelem kapcsán nö­vekedhet az ütközések, a he­lyi konfliktusok száma. Az alapszervezetek vezető testü­letéi és tisztségviselői kezde- ményezően vegyenek részt ezek feloldásában. A munká­ban kapjon nagyobb szerepet és teret az egyes emberekkel, a dagokkal való foglalkozás, az egyéni érdekvédelem és -kép­viselet, az olykor apró ügyek gyors rendezése. Lényeges, hogy bátrabban és határozot­tabban álljanak ki az alap­szervezetek a valóságos ér­tékek, a helyi kezdeményezés lehetősége mellett. Határozot­tabb képviselettel a mai le­hetőségeinken belül is jobb érdekeltségi viszonyokat, át-. fogőbb gondolkodást és jobb munkahelyi légkört lehet és kell teremteni. A jelenlegi gazdaságpolitikai érdekviszo­nyokra, és ehhez igazodó meg­oldásokra kell helyezni az alapszervezetek gazdálkodást, termelést segítő és ellenőrző munkáját. A szakszervezeti szervek, az alapszervezetek vegyék figyelembe, hogy a tagság érdékeit csak úgy tud­ják képviselni, ha a vállalat jobban megfelel rendeltetésé­nek, ha a munkavállalók a munkájuk alapján megtalál­ják egyéni boldogságukat, csakúgy, mint a közösségi ösz- szefogás céljait és értelmét. Ne fogadják el az akadályozó okok és tényezők „kívülre”, „felülre" helyezésének oly gyakori hangoztatását, a ma­gyarázkodást. A gazdálkodást-termelést se­gítő munkában mind nagyobb szerepe van az olyan képvi­seleti magatartásnak, amely határozottan kiáll a fegyel­mezett, szervezett, kulturált, a minőséget és takarékosságot előtérbe helyező termelés, szolgáltatás — és egyáltalán, az ilyen jellegű munka mel­lett. Mindezeket figyelembe vé­ve a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa úgy ítéli még, a szakszervezeti munkában mindenekelőtt arra van szük­ség, hogy a politikai tudat- formáló munkánk jobban szol­gálja és segítse a népgazdasá­gi és vállalati tervek össz­hangjának megértetését és elfogadtatását, a gazdasági feladatok végrehajtásához el­maradhatatlan egységes szem­lélet és közgondolkodás meg­teremtését. A dolgozók körében reáli­san, őszintén, nyíltan mutas­suk be a gazdaság és az életviszonyok fejlődésének összhangját, lehetőségeit. Szé­les körben tudatosítsuk, hogy a gazdálkodás hatékonysága javulásának feltétele a gaz­daságtalan termelés fokozatos visszaszorítása, a rugalma­sabb munkaerő-gazdálkodás, a munkaidő jobb kihasználása, a fegyelem erősítése. Erő­sítsük azt a szemléletet, hogy a szakszervezeteknek alap­vető érdekvédelmi feladata a termelés segítése, a megvál­tozott feltételekhez való fo­lyamatos alkalmazkodás; az érdekfeltáró, -egyeztető és döntést előkészítő munka színvonalának javítása. Szé­les körben bontakoztassuk ki a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére megyénkben a munkaversenyt. Alapvető teendőnk, hogy képviseljük és védjük a terü­letünkön élő szakszervezeti tagság munkahelyen kívüli ér­dekeit. Különös gondot for­dítunk a területpolitikai munkában elsősorban a szak- szervezetek városi és nagy­községi bizottságai útján a dolgozók életkörülményeit alapvetően meghatározó be­ruházási, fejlesztési, kommu­nális és kulturális, oktatási tervek megvalósítására. DR. ARATŐ ANDRÁS, ,a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának vezető titkára szinte hihetetlen, pedig való­színűleg hétköznapi volt. Szilánkot vert a lövedék A pince, melynek lépcsőin kötél húzódott, hogy az idős korában sokat betegeskedő Péter bácsi közlekedni tudjon, a front alatt tíz-egynéhány embernek adott oltalmat. So­kaknak az életét mentette meg, .míg a . • tetőszerkezeten lövedék csapódott a lakóépü­letbe. Vajon kinek jutna ma eszébe menedéknek szolgáló pincét építeni új otthona alá? Béke van, s lesz, reméli min­denki. Műhelyek, garázsok, raktárok alakulnak a tervezők asztalán ablakokkal, nagy aj­tókkal, autókijárattal. A front elvonulása után mégis riadalmat keltett az egyik este. A helybeliekből megalakult karhatalom .pa­rancsnoka is Péter bácsi lett. A szolgálatban levők közü! valaki a fegyverben felejtette a töltényt. Váltás után a há­zigazda parancsnok ellenőriz­te a puskákat és ez elsült. A kövezetbe csapódó lövedék szilánkot vert egy kislány szemei közé. Szerencséje volt, de a heg ma is látható. A kis­lány később Péter bácsi moe- tohalánya lett. A tükör és a háború Ezen a tavaszon is szegé­nyedtünk a múlt emlékeivel, gazdagodtunk a jövő reményé­vel. Itt-ott azért valamit sike­rült megmenteni. Két utcával távolabb, ismerősöm korszerű, új otthonában egy öreg tü­kör a család büszkesége. Dí­szes keretében puskagolyó ütötte roncsolásra lettem fi­gyelmes. Micsoda véletlenek kellettek ahhoz, hogy embe­rek és tükrök átvészeljék a háború árva tarát! Balázs Gusztáv A cím felett: pillanatok alatt eltűnik az, ami évtizedekig, nemegyszer évszázadon túl is jó volt. A második képen: tü­körben a múlt és jövő.:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom