Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-18 / 92. szám

' - ■' • MAGAZIN 4 ^fíiia .. 1987. ÁPRILIS 18., SZOMBAT ms. /-----T—-------------------­Színházi levél * * ínyencségek Beiratás, szabad iskolaválasztás Szülőknek az oktatási törvényről Tanköteles gyermekét a szülő az adott év március 1. és április 30. napja között — a fővárosi, megyei tanács végrehajtó bizottságának művelődési feladatot ellátó szakigazgatási szerve által meghatározott és a helyben szokásos módon meghirdetett időpontban — köteles a gyermek lakóhelye szerint illetékes vagy a választott iskola első év­folyamára beíratni. (A művelődési miniszter 6,1986, (VI. 26.) MM szá­mú rendelete a tankötelezettségről.) Egy időben úgy tekintettük a színházba járó közönséget, mint egységes egészet. Holott sohasem volt az. Bizonyos rétegződés mindig mutatkozott. Már a gö­rög klasszikus dráma korában is, hiszen Szophoklész vagy Arisztophanész darabjait is egyazon előadásokon látta az athéni köznép meg a tehetős polgárság, a sarukészítő meg Szókratész vagy Platón. És nyilván mást becsült a Elekt­rában vagy a Liizisztratéban az egyik, s mást a másik. Az egyik talán csak a történetre figyelt, az ismert mitológiai mesére, vagy a sikamlós víg­játéki szituációkra. A másik észrevette s élvezte a nyelv fenségességét, a költői ötlete­ket, a drámai erőt, a lélekáb- rázolás finomságait, a tragi­kum megtisztító erejét, a ka- tharsziszt, értékelte a téma egyéni feldol.gozásmódját. S így volt ez később is. A nagy Shakespeare közönsége éppily sokíéle volt a híres Globe (Földgömb) színházban. Ö is jól tudta ezt; a Hamlet- ben még meg is fricskázza a földszint (akkor a legolcsóbb, az áll óhely, a földszinten volt) közönségét, akit a finom megoldások egyáltalán nem érdekelnek, csak a „kiismer­hetetlen némajáték és zaj”. Egészen bizonyos, hogy ez a földszinti közönség az Othel- lóban is csak a vad és félté­keny mór, meg a hűtlenség­gel gyanúsított szép szőke ve­lencei patríciuslány, s a csel­szövő Jago igen szimpla fél- tékenységi drámáját figyelte, és nem sokat vett észre a mesteri emberábrázolásból, mint ahogyan a Hamletból is feltehetőleg csak a krimi-ér- dekességű cselekmény kötötte le, és nem a tragédiának a legmélyebb emberi kérdéseket felvető filozófiája. A tanultak, a műveltek, a közönség szű- kebb része persze erre is nyi­tottak voltak, már akkor is. De ha csak ők jártak volna az avoni mester szíházába, abból a bevételből aligha vásárolha­tott volna a szülőváros Strat- fordban oíy tekintélyes házat, telket, birtokot Vilmos úr, mint amilyenre végül is tellett ne­ki. A közönség tehát sosem volt egységes és egyféle művelt­ségű meg igényű. Hogy ennek dacára mindegyik rétege meg­találta a művekben a maga érdeklődése szerinti élményt, az a műveket inkább dicséri, mint a közönséget. És az is elég nyilvánvaló, hogy lassacs­kán kialakult a közönségré­tegekhez igazodó színház is: a tömegek ízléséhez igazodó, meg az ínyenceknek való, a széles közönségtábort vonzó, meg a csak kevesekhez szó­ló. Mára ez a differenciálódás már odáig terjed, hogy gya­korlatilag mindenki megtalál­hatja a maga szája íze szerin­ti színházat, a neki tetsző mű­sort, darabot, előadást, a szá­mára kedves színészt. Jelen idejű s magyar példát említ­ve: a budapesti Katona Jó­zsef Színház közönségének va­lószínűleg a többsége talán soha be nem teszi a lábát a Vidám Színpadra; s fordít­va : aki ott törzsközönség, nemigen tülekedik a Katona József Színház jegyeiért. Baj ez? Talán igen, talán nem. Bajnak mondható annyiban, hogy az igényes ízlést nem a kizárólagosság jellemzi iga­zán; talán éppen a kedvelt me­nü ízei dúsulnak fel azáltal, ha más menüt is fogyasztunk. S rég megdőlt hiedelem, hogy a viszonylag felületesebb szín­házi műveltségű néző nem él­vezhet egy nagyon magas szín­vonalú, komoly tárgyú elő­adást. Ha az igazán jó, át kell hogy jöjjön a rivaldán a ha­tása azok számára is, akiknek kevesebb még a gyakorlatuk az ilyen élmények befogadá­sában. Ugyanakkor ez a dif­ferenciálódás nem baj, mert adott esetben jobban ki tud­ja elégíteni a megfelelő réte­gek igényeit, hiszen hozzájuk hangolja a műsorát. Mindösz- sze (?) egyetlen dologra kell ügyelni: a kevésbé magas kö­zönségigényeket is csak kifo­gástalan művészi színvonalon szabad kielégíteni. Egy klasz- szikus önmagától, önmagában még nem jelent magasrendű színházi élményt, s egy szó­rakoztató zenés vígjáték ön­magában még nem feltétlenül silány és olcsó időtöltés. Az előadás minőségétől függ, mit kapunk attól, mennyire ve­szi komolyan ilyen vagy olyan célzatú feladatát a színház. És akkor igenis elképzelhető, le­hetséges, sőt kívánatos, hogy a könnyű szórakozás is tisz­tességgel megcsinált, becsüle­tes művészi munka formájá­ban jusson el hozzánk. Hogy a közönség s az ízlés és az igény rétegzettségéről ily hosszan beszéltem, annak az volt' az oka, hogy egy ínyen­ceknek szóló előadásról akar­tam szólni. Olyanról, amelyet feltehetőleg csak azok néznek majd meg, akiket a színházi csemegék érdekelnek. A szín­ház. amely e csemegét játssza, a Várszínházzal azonos épü­letben, a hajdani karmeli­ta kolostor refektóriumá- ban (ebédlőtermében) nyílott, kifejezetten azzal a célzattal, hogy az esténként talán nyolc­vanfőnyi közönségnek a drá­mairodalom ínyencségeit tá­lalja föl. így mindjárt az első bemutatóként annak az ame­rikai—angol költőnek és drá­maírónak, Thomas Stearns Eiioínak (1888—1965) a darab­ját — Koktél hatkor — mu­tatták be, akinek a versei a híres musical, a Macskák szö­vegkönyvéül szolgáltak. E z az 1950-ben írt mű furcsa alkotás. Cse­lekménye ugyan az angol felső társadal­mi körökben játszódik, sze­replőinek arisztokratikusan csengő neve vagy elit értel­miségi foglalkozása van —, de Eliotot igazából nem az a ke- resztül-kasul összebonyolított szerelmi kapcsolat érdekli, ami a szereplőket összefűzi vagy éppenséggel elválasztja. A Koktél hatkor igazi mondani­valója nem más, mint egy kér­dés: mit és hogyan kellene tennünk, hogy értelmes és jó életet élhessünk? S ebből a szempontból nézve, majdnem mindegy, hogy a darab hősei arisztokraták-e vagy köznapi emberek. A Koktél hatkor persze ez­zel együtt is csak az ínyen­ceknek való falat. Légköre, stí­lusa, finom iróniája és elvont bölcselkedései nem egy ezres befogadóképességű nagyszín­ház nézőteréhez szólóak. Ide, ebbe az intim, szobánál alig nagyobb térbe illik. Nagy kár, hogy a rendező Mrsán János keze nyomán ez az ínyencség kissé állottnak és rágósnak tű­nik. Az ilyen típusú előadás csak akkor jó, ha olyan friss, mint a jó étteremben az asz­talunknál készülő flambíro- zott étel. Martinusz Ferenccel, a Pest Megyei Tanács csoportvezető­jével arról beszélgettünk, mit is jelent a törvény idézett mondata, kiket és mikor kell beíratni, mit takar az a kife­jezés, hogy választott iskola? — Először is a tankötelezett­ségről. Kezdetének időpontja a gyermek fejlettségétől függ. Az 1987—88-as tanévben az a tanköteles, aki az iskolába lé­péshez szükséges fejlettséget elérte és 1987. május 31-ig a hatodik életévét betölti. Meg­felelő fejlettség esetén — a szülő kérelmére vagy bele­egyezésével — az óvoda kez­deményezésére tankötelessé válhat a hatodik születésnap­ját 1987. június 1. és szeptem­ber 30. között betöltő gyerek is. Kivételesen indokolt eset­ben — a szülő kérelmére, a nevelési tanácsadó kedvező szakvéleménye alapján — a korhatárt 1987. október 1. és december 31. között elérők is felvehetők az első osztályba. • Mit kell tudni a beiratás- ról? — Pest megye településein az 1987—88-as tanévben első osztályba lépő gyermeket áp­rilis 22-én, szerdán 15 és 18 óra között, vagy április 24-én, pénteken reggel nyolc és este hat óra között, illetve április 25-én, szombaton, reggel nyolc­tól déli tizenkét óráig lehet beíratni a lakóhelye szerint il­letékes (vagy kijelölt, illetve választott) általános iskolába. Nemzetiséghez tartozó szülő a beíratáskor kérheti gyermeke számára az anyanyelv oktatá­sát. A beíratáskor be kell mu­tatni a szülő (gondozó, törvé­nyes képviselő) személyazo­nossági igazolványát vagy a gyermek születési anyakönyvi kivonatát, valamint a fejlett­ségéről szóló szakvéleményt. © Hogyan jut a szülő ilyen szakvéleményhez? — Az óvodába járó és a ha­todik életévét 1987. szeptem­ber 30-ig betöltő gyermekről — külön kérés nélkül — az óvoda vezetője adja át a gond­viselőnek. Az óvodába nem járó vagy a szülő külön ké­relmére iskolába lépő gyere­kekről a területileg illetékes nevelési tanácsadó ad szakvé­leményt. A testi, érzékszervi, értelmi és beszédfogyatékos gyerek fejlettségét szakértő bi­zottság állapítja meg, és amennyiben indokolt, számára fogyatékosságának megfelelő iskolát jelöl ki. Zárójelben jegyzem meg, hogy a fejlett­ség megállapításához szüksé­ges vizsgálatra a szülő köteles neveltjét elvinni. ® A törvényben van egy ilyen kitétel: választott isko­la. Ezt hogyan értelmezzük? — Gyakorlatilag szabad is­kolaválasztást jelent, s ez a le­hetőség eddig sem volt isme­retlen dolog Pest megyében. Két-háromezer gyerek járt már a törvény megjelenése előtt is fővárosi általános is­kolába, s a középfokú oktatá­si intézményben tanulmányo­kat folytató diákoknak is nagyjából a fele nem a terü­letileg illetékes iskolában, ha­nem vagy a fővárosban vagy a szomszéd megyében tanult. Mint a számok is alátámaszt­ják, azért a szabad iskolavá­lasztás inkább a középfokra volt jellemző az elmúlt idő­szakban. • Mi az oka, hogy most na­gyobb súllyal van lehetőség a szabad iskolaválasztásra az ál­talánosban is? — Az elmúlt évek során számos olyan változás történt az általános iskolákban, ame­lyek hatására az egyik igen­csak különbözhet a másiktól. Hogy példákat is mondjak: a megyében mintegy hatvan nemzetiségi nyelvet oktató is­kola van, tizenötben van test­nevelés és ugyanennyiben ének-zene tagozat, választott idegen nyelvet lehet tanulni nyolc—tízben, s tíz—tizenötben pedig kiemelt óraszámban az oroszt. Az a törekvésünk, hogy minél több olyan oktatási in­tézmény legyen, ahol nemcsak általános képzés folyik, hanem ki tudják elégíteni a speciális igényeket is. A fejlesztést — természetesei) az anyagi lehe­tőségek függvényében — első­sorban a körzetközpontokban és a körzetjellegű községek­ben kívánjuk végrehajtani. Persze, sok helyütt eddig is voltak különleges szakkörök, amelyek miatt érdemes volt másik iskolába menni. A fa­kultáció bevezetésével azon­ban ez a kör igencsak kibő­vült. Maga a fakultációs tan­tárgy ugyancsak lehet ok az iskolaváltásra. 3 Milyen érdekesebb tan­tárgyak vannak nálunk ebben a körben? — Csak néhányat említek közülük: eszperantó, latin, spa­nyol, gépszerelő, kisállatte­nyésztő, világjáró, filatelista. Hónán tudhatja meg a szü­lő, hogy milyen speciális lehe­tőségek vannak a környezeté­ben levő intézményekben? — Az óvónők mindenről tudnak, de az a legfontosabb, hogy az iskola mutassa magát. A törökbálinti kísérleti iskola például májusban egy teljes héten át megnyitja kapuit az érdeklődők előtt. A felnőttek ez idő alatt bármikor részt ve­hetnek a tanítási órákon, meg­tudhatják, hogyan foglalkoz­nak a kicsikkel. © Azért a szabad Iskolavá­lasztásnak korlátái is vannak. AZÉRT BÁTOR MŰSOR ez az Ötödik sebesség! Nem ám, hogy elhallgatjuk a zűrös ese­teket, nem óm, hogy csende­sen, öregesen eltájékoztatga- tunk mindenféle csip-csup koncertecskékről meg „man- darinzselészinű” rock-fiűkák- ról. nem, nem! Ha valahol „zrí” van, hát csak bekap­csoljuk a magnót és bejátsz- szuk a riportot a műsorban ... ...hogy tudniillik egy bu­dapesti középiskolában fordí­tott napot rendeztek. Ez itláig rendben is van. Egy valamire­való középiskola ilyenkor áll­jon a feje tetejére — ez ugye alapvető. Ezen a napon min­den hatalom a diákoké, az történik iskolájukban, amit ők akarnak, a nagyvezetésnek ilyenkor az a dolga, hogy bé­késen vigyorogjon minden szokatlannak tűnő diákintéz­kedésre, amit a diákdiri szen­tesít saját aláírásával. Viszont éppen ez volt a baj a három éve alapított budapesti iskolá­ban. Az első két órában szé­pen zajlottak a fordított napi események, ám a harmadik órában mór rendes tanítás volt. a katedrán az eredeti ta­nárok álltak újra. A pünkösdi királyságot kevesellte egy fur­fangos kedvű diák és a fizika­tanártól kölcsönkért hangosí- tóberendezést arra használta a harmadik órában, hogy egy bi­zonyos ponton, amikor senki sem számított rá. belcordított a mikrofonba: „Ez i® a rek­lám helye”. És a nap innentől megint a fordítót^ szisztéma szerint folytatódott... Meg is kanta a retinens fiú érte a magáét. Az igazgatóit. Elvégre nem lehet, hogy az egyik intézmény már nem tud fölvenni senkit, a másik meg üresen tátong . . . — Éppen ezért vannak olyan városközi vagy iskolai szakkö­rök, amelyekre a település túl­só végéről is lehet jelentkezni. Ezek általában olyanok, ame­lyek elütnek a megszokottól. Rendkívüli tantárgyat is lehet úgy tanulni, hogy a gyereknek nem kell átiratkoznia, otthagy­nia a megszokott közösséget, hiszen a törvénynek van olyan elve is, hogy az egy helyen felnövő, egy óvodába járókat lehetőleg azonos iskolai cso­portba kell beosztani. Ráadá­sul — mint köztudott — a de­mográfiai csúcs megyénkben jelenleg a hatodik—hetedik osztályosoknál tart, s így még esztendőkön át a valamennyi gyerek elhelyezése lesz az alapvető feladat. Ám ennek el­lenére gondolnunk kell a sza­bad iskolaválasztás lehetősé­gére. © Hogyan lehet a lakóhely­től távolabbi iskolába beirat­kozni? — A felvételről a befogadó iskola dönt, ám előtte nem árt a szülőknek azt is mérlegelni, hogy megéri-e a kisiskolást utaztatni, fárasztani akkor, amikor több lehetőség van mostanában az oktatási intéz­mények közti — csúnya szó, de ez fedi a lényeget — át- mozgásra. Persze ehhez nagy­mértékben kell javítani az is­kolák egymással való kapcso­latát. © S a szép elvek hogyan ér­vényesülhetnek egy kistelepü­lésen? — Az ilyen helyeken az osz­tálylétszámok jóval alacso­nyabbak, így a tanítási órán van alkalma a pedagógusnak arra, hogy különösen figyeljen a diákok érdeklődésére. Ám itt is kell keresni azokat a módo­kat, hogy kijáró szakember segítségével foglalkozhassanak a speciális érdeklődésű tanu­lókkal. A megvalósítás nagy felelősséget ró a helyi taná­csokra. A törvény engedi, hogy nem pedagógus képzettségű, érdekes szakmájú szülők is foglalkozhassanak a gyerekek­kel. Ettől nem szabad idegen­kedni, hiszen a tanácsoknak szintén az az alapvető érde­kük, hogy a választópolgárok elégedettek legyenek a helyi oktatási rendszerrel, s hogy az iskolák alkalmazkodjanak a szülők igényeihez. Körmendi Zsuzsa Az osztály többi tagja meg­úszta osztályfőnökivel. Pedig először a közösség minden tagjának egyformán ígértek „be". Csak az igazgatónő — Miss Recit, a Főnéni módjára — kinyomoztatta, ki volt a megingathatatlan REND meg­sértője, no, azután emelte ki a főbűnöst. A fiú nyilatkozik, el­mondja, hogy most már nincs több dobása, neki ebben az is­kolában már annyi. Lányok is nyilatkoztak, nem értik ezt az egészet, de hát mit lehet ten­ni, ez van, ezt kell szeretni. Ugyanez az igazgatónő állás­pontja, mondja is ellentmon­dást nem tűrő hangon: ebben az új iskolában nem szabad már a legelején megengedni semmi lazaságot, mert azért később nagy árat kell fizetni. Rend a lelke mindennek! — ez az ő utolsó szava ebben a kérdésben, ha nem is pontosan így fejezi ki magát. Ö bizony nem tűri a fegyelmezetlensé­get. Csak azt nem meséli el, mit kapott a diákokkal egy követ fújó fizikatanár. (Igaz, nem is kérdezik tőle.) Csak én dühöngök tovább a készülék előtt. Mert azt ne kívánja senki — bármilyen közoktatási piramis csúcsán is ül —, hogy egy pillanatra is egvetértsek vele. Hiszen ami ebben a névtelen gimnázium­ban történt, igencsak jó pél­dája az iskola demokratizmus­ra való alkalmatlanságának. Mert nincs itt semmi baj, amíg játsszuk a demokratiz­must. amíg előre belátható. modellált élethelyzeteket kell majmok módjára leutánozni. És elképzelem a tanári kart Latinovits emlékére Versmondó verseny Latinovits Zoltán tizenegy éve hagyta az utódokra szel­lemi örökségét. Ma már csak filmek képsorai, hangszala­gok, lemezfelvételek őrzik vib­ráló, elmélyült egyéniségét. Még ma is elevenen élő alak­ját idézik meg a szigetszent- miklósi napok egyik rendez­vényének kiötlői. Május 7-én, 14 órai kezdettel a városi ta­nács új dísztermében vers­mondó versennyel tiszteleg­nek emléke előtt. Védnöksé­get Latinovits testvére, a népszerű rockzenész, Fren- reisz Károly vállalt; ezzel is vonzóbbá téve a nemes ve­télkedést. Egész Pest megye területé­ről várják a fiatalokat. A ne­vezésekhez maximum kétol­dalas, kézzel írt bemutatkozást kell csatolniuk, amelyben az irodalomhoz, művészetekhez fűződő kapcsolatukról, élmé­nyeikről, szokásaikról, hobbi­jaikról vallanak. A pályamű­vek alapján dönt a szervező- bizottság a meghívásukról. Április 22-ig még lehet je­lentkezni ! A versenyzőknek két szaba­don választott költeménnyel kell készülniük a megméretés­re. A képzeletbeli dobogóra álló legjobb három szavaló egyedi kivitelezésű hollóházi porcelán emléktárgyat, vala­mint a felkészítő felnőttekkel együtt könyvvásárlási utal­ványt vehet át. A városi KISZ-bizottság különdíjat ajánlott fel az általuk leg­jobbnak ítélt versenyző ré­szére. Reméljük, a pódiumra ál­lók önmaguknak élményt, a közönségnek pedig értéket adó előadásokkal teszik em­lékezetessé a versengést Tanítványaitól tudta meg Nyert a tanárnő Pest megyébe került az Agygyakorlat 1986/4-es száma szuperpályázatának fődíja. Egy verőcemarosi fiatalasz- szony, Gercsák Gáborné nyer­te meg a Fischer-képmagnót és a hordozható színes televí­ziót. A váci egészségügyi szakközépiskola tanárnője ta­nítványaitól tudta meg az örömhírt, az újság csak ké­sőbb értesítette a nyere­ményről. is, amint diákparlamentre ké­szülődve aggódva jegyzik meg: „Mi lehet az oka, hogy nincs ezeknek semmiről sem véle­ményük?" Meg, hogy mért van annyi hiányzó az iskola­gyűlésekről, s miért nem szól a diák hozzá az iskolai élet demokratizálásának kérdésé­hez. És azt is látom, ahogyan széttárják karjukat a nevelők, s naptárjukban kipipálják a parlamentet; ez is megvolt. Idáig jutok, amikor véget ér a riport. Várom, hogy végre elárulják, kik voltak a beszé­lők, hol, melyik gimnázium­ban, szakközépiskolában estek imigyen a dolgok, meg hogy mikor is volt mindez. De nem ez jön. Csak a műsorvezető (fedje stílszerűen az ő nevét is homály) tesz még néhány je­lentéktelen megjegyzést az esethez, és anélkül, hogy bár­melyik oldalra is odaállna, re­ményét fejezi ki: talán már most megkezdik ebben a kö­zépiskolában a jövő évi előké­születeket, hogy ak&or majd jól sikerüljön a fordított nap. Jómagam az iskolatípust jegy­zem be kockás füzetembe: fantom-gimnázium. Meg még ezt: istenem, nem foglalt ál­lást. tudósít — ez a dolga. CSAKHOGY ebben az eset­ben hiányzik valami az Ötödik sebességből. Nem az ifjúság, mert — hallottuk — róluk volt szó. És nem is a kultúra, mert a diákok jól fésült, kerek magyarázatokat adtak a mű­sorban. Azt a középsőt, azt hiányoltam én azon a boron- gós szerda délutánon: a politi­kát. Rab László Takács István Oszter Sándor és Hámori Ildikó, a Koktél hatkor főszereplői Rádiófigyelő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom