Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-15 / 89. szám

1987. Április is., szerda Pénzzel nem mérhető értékek Eltüzelt és korhadó kopjafák Eső lyuggatta, széi repesz- tette, faragott, karcsú fejfák bújnak meg a monori refor­mátus templom fehérre me­szelt falánál. A századelőn sí- hunyt emberek emlékét őr­zik, s még állják az időt, pe­dig már azok is nyugosznak, akik megfaragták: Balogh Ambrus, Fekete István, Deb­receni István. Ök még értet­ték. hogyan kell szekercével egy-egy fából megformálni e Sírjeleket. különös hangulatot ébresz­tenek az arra járóban; mintha az ember időtlen időt fogna át. felfoghatatlan korokat ér­zékelne. Pontosan ma már nem lehet tudni, hogy mikortól jelölnek meg így nyughelyeket. Több néprajztudós a honfoglalást tartja kezdeti időszaknak, de akadnak, akik még régebbi korokra vezetik vissza az ere­detét. A mai ismert formák a XVIII. századból származtat­hatók. A kopjafák magassága különböző: lehet nyolcvan centis, másfél-, két- vagy há­romméteres is. Monoron legfeljebb ember- magasságúak. Itt állnak, min­dig zöld borostyánok kúsznak körülöttük s kapaszkodnak föl rájuk. Homlokuk korha­dainak indult, nyakuk, törzsük már alig ép, talpuk — egyhar- mad részük a földben. Ahol a föld a levegővel találkozik, ott gyöngült meg az anyag. A környező településeken — Maglódon. Péteriben, Ecserev, Alsónémediben, Ócsán pedig egész temetőnyi — „gombafa” emlékeztet a múltra. Aki eze­ket jól ismeri, azonnal láthat­ja, hogy a monoriak külön­böznek azoktól: egyszerűbbek, egyenes vonal a jellemzőjük. Többféle áll e helyütt is: a kis vékony fej fa gyermeket jelöl, a legrusztikusabb pedig idős férfit. De mindegyiken kifaragták a református val­lást jelképező hatágú, csillag formájú virágot is. Amiket a monori templomfalnál talál­hatunk, azokat Gulyás László református pap menekítette meg a temetőből. Hiszen nem kellettek már, megváltoztak a szokások. „Mi­lyen ember az. aki nem már­ványból vagy legalábbis be­tonból állít hozzátartozójának síremléket?” így aztán haza- hordták az emberek, gondol­ván, hogy legalább tüzelőnek Az idei tervekből A Zrínyi Kiadó újdonságai A honvédelmi' nevelőmun­ka segítésére mintegy hatvan hadtudományi, politikai és szépirodalmi kiadványt jelen­tet meg Idén a Zrínyi Katonai Kiadó. A Zrínyi könyvtársorozat második köteteként egy kü­lönleges, hasonmás könyvet vehetnek ké«:be az olvasók. A mű gróf Zrínyi Miklósnak, a magyarországi segélyhadak fő- parancsnokának életútját mu­tatja be. Az eredeti kötet 1664-ben Londonban látott napvilágot, s a magyar törté­nelemben először fordult elő, hogy élő személyről adtak ki könyvet külföldön. Új életraj­zi sorozatot is útjára indít a kiadó. Nagy László: az Erős fekete bég — Nádasdy Ferenc című munkájában a XVI. szá­zad egyik leghíresebb magyar hadvezérének fordulatos élet­útja követhető nyomon. Za- char József: Franciaország marsallja — Bercsényi László című könyvében a XIV., illet­ve XV. Lajos korabeli francia huszárság megszervezőjét mu­tatja be. A sorozat harmadik kötetében Hangay Zoltán, Er­dély választott fejedelméről, Rákóczi Zsigmondról írt. A magyar hadtörténeti iro­dalom új darabja — Veress D. Csaba munkája — a napóleoni háborúk magyarországi ese­ményeiről szól. A vártörténeti sorozat legújabb kötete, V. Molnár László írása, a négy évszázadon át fennállt Kani­zsa várának históriáját dol­gozta fel. A hadüggyel, a hadi gazda­sággal, valamint a katonapoli­tikával kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdéseket tárgyaló a Katonai almanach című kö­tet A magyar királyi honvéd­ség (1919—1945) című könyv­ben Tóth Sándor és Dombrády Loránd a Tanácsköztársaság utáni ellenforradalmi rend­szer, a Horthy-hadsereg ne­gyedszázados történetét írta meg. A Katonapolitika fiata­loknak elnevezésű sorozatban jelenik meg Máté Györgynek az ösvény című kötete, amely a vietnami háborúban legen­dássá vált Ho Si Minh-ös- vényről szól. Seres Attila: A kontrák ellen című munkájá­ban a nicaraguai nép szabad­ságküzdelmét írta meg. Pálos Tamás: A világpolitika hul­lámvonalai című kötetben a negyvenes évek közepétől nap­jainkig vizsgálja a folyama­tok történelmi hátterét, dia­lektikus változását. A szépirodalmi kiadványok között lát napvilágot Dobozy Imre Váratlan hangverseny cí­mű elbeszéléskötete, Ballagó László A szolgálat első évei, Szentkirályi Frigyes Negyven év mundérban című könyve, valamint Berkesi András Az öt kódex titka című könyve, amely a hírszerzők és a kém- elhárítók veszélyes világával ismerteti meg az olvasót. Meg­jelenik Stephen Crane A bá­torság vörös kokárdája, Egon Ervin Kisch Ciánkáli a vezér­karnak és Krúdy Gyula a Mus­kétás című elbeszéléskötete. A szovjet—magyar fegyver­barátság hét évtizedes törté­netét dolgozza fel A nagy ok­tóberi forradalomban született fegyverbarátság című kötet. A jubileumi kiadványok sorát gazdagítja Pirityi Sándornak A békedekrétummal kezdődött című könyve. jó lesz az a pár lassan korha­dó fa. Meglepő-e hát ezek után, hogy hiába „védi” kis kerí­tés a templom menti kopjafá­kat? A szomszédos iskolából időnként a gyerekek is segíte­nek a romlásnak. Döngetik, ci­hái ják, rájuk másznak. Nem csoda, ha a pap keserűen fo­galmaz: aki a temetőt, a múl­tat nem becsüli, a holnapját nem érdemli. De talán valahol, valakik fölhívhatnák a figyelmüket, okíthatnák: mi az, ami be­csülendő, megőrzendő érték, még ha pénzzel nem is mérik. A városi jogú nagyközség nem bővelkedik korábbi ko­rokat idéző emlékekben. Pe­dig a kis jelképes kopjafa-te­mető is egy ilyen hely lehet­ne. Sajnos, a szentendrei Sza­badtéri Néprajzi Múzeum nem tudott tanácsot adni az anyag megmentéséhez — inkább vitt belőle. (Ott legalább vigyáz­nak rájuk!) Bizonyára nem könnj'ű eze­ket a sok évtizedes fákat meg­óvni a lassú pusztulástól: De talán akadnának, akik mégis értik a módját, s .megmente­nék a maradékot. Ha megkeresnék őke*.. 1 ....Venne? Aranka , I ALLITOTERMEKBOL A szerb művészet alkotásai Vimola Károly felvételei > Július 26-ig látható a Szerb V művészeti és kulturális érté- y. kék című nagyszabású tárlat a fy Szentendrei Képtárban. Fal- és ikonfestészet A török elől Magyarország­ra menekült szerbeknek elő­ször Mátyás király épített szövetségszerző elgondolással is Ráckevén templomot, amely hazánk egyik kiemelkedő gó­tikus, barokk műemléke. Az igazi áradat azonban a XVIII. században érkezett hozzánk. A legtöbb szerbhorvát em­lék ebből a korból, s ettől az időtől származik, s fő lelőhe­lye Szentendre, Ráckeve, Pest mellett Grábóc, Esztergom, Székesfehérvár. Vujicsies Sztoján irodalom- történész a rá annyira jellem­ző oknyomozó alapossággal rendezte ezt a tárlatot, amely úgy foglalja egységbe a szerb művészeti emlékeket, hogy egyúttal a kétszáz évvel ez­előtt született Vük Stefanovic Karadzsicsnak is tiszteleg. A legtöbb ikon Teodor Grunto- vics műhelyéből származik, az 1770 körüli időből, Gruntovíes volt a magyarországi szerb fal­és ikonfestészet legnagyobb mestere, ö és tanítványai évekig dolgoztak a ráckevei, székesfehérvári, balassagyar­mati, pesti, váci, hódmezővá­sárhelyi szerb templomokban. Gruntovics munkássága szám­talan helyen érzékelhető, ugyanúgy, mint ahogy Maul- bertsch és Dorfmeister lett a meghatározója a magyar ba­rokk festészetnek. A példás gonddal szerkesz­tett anyag tartalmazza Stoj- kovics Arszén budai szerb or­todox püspök 1888-as mitrájat, amely bécsi munka, továbbá elefántcsontból faragott pász­torbotját, amely indiai mester alkotása. A magyarországi szerbség művészetében — ön­nön karakterén túl — össze­gezte az európai mintákat, hi­szen Ráckevén is az olasz gó­tika találkozik a bizánci fal- festószet szellemével, a szerb ikonok világával és a magyar barokk kovácsoltvas-művé­szettel. Másutt német, osztrák indíttatásokat láthatunk, sót Grábócon orosz ikonfestő mo­tívumaiban is gyönyörködhe­tünk. Kard szelte ketté A kiállításon nemcsak Szent, György nagy vértanúportréját szemlélhetjük meg, nemcsak a szerb szentek sorát, vagy Teo­dor Gruntovics nagy Szenthá­romság-képét, az Ohridi Szent Naumot, hanem szentségtartó­kat, muzeális értékű régi könyveket, vízszentelő edé­nyeket, _ kelyheket, egy szent­R A D I ÓFIGYELŐI CSALÁDI TÜKÖR. Jó­formán nem telik el nap anél­kül, hogy valahogy ne kerül­jön szóba a lakás. Már a Csa­ládi tükör is „besegít” né­ha, átveszi a szerepét az év­tizedek óta lankadatlan erő­vel küzdő Mit üzen a rádió? című műsornak. Szombaton reggel egy igen­csak megdöbbentő és el­gondolkodtató ügyre figyelt fel a hallgató. Méghozzá nem akárhogyan: nagyon is oda kellett figyelni, hogy az em­ber pontosan megértse a tör­ténetet. A lényeg az, hogy a férj — otthagyván a MÁV-ot — már nem jogosult a szolgá­lati lakásra. Igaz, hogy a gye­sen lévő feleség is MÁV-dol­gozó, de ez az illetékesek ál­láspontján mit sem változtat. Tudniillik azon, hogy az öt­tagú család költözzön ki. El­végre van nekik házuk, igaz, hogy vidéken. Az illetékes még azt is hozzátette, igazán eladhatták volna másfél év alatt. Áron alul — valóban! De a háromgyerekes család inkább azzal foglalatoskodott, hogy mozgás- és hallássérült kis­leányukat kezeltesse. S a két­féle bajra együtt csak a fő­városban volt segítség. Igazat adhatnánk az illeté­kesnek — hiszen olyan szé­pen, csöndesen érvelt —, ha előzőleg nem hallgattuk vol­na meg a házaspárt. Különö­sen az asszony fogalmazása volt megrendítő. Pedig nem tett mást, mint elsorolta, ho­gyan próbálták gyógyíttatni gyereküket, fél országrészeket utazva, hetenként többször. De hát az illetékes nem hallgatta meg? Ezt kell hin­nem. Különben nem ítélkezett volna ilyen szigorúan, ugyan a szabályoknak eleget téve, de az emberség követel­ményeit észre sem véve. Vajon mikor jutunk már el oda, hogy az ügyek intézésé­ben mindig az alapos tájé­kozódás lesz az első lépés? PORTRÉ. A Baksai Antal — az ország túlsó végébe való — nyugdíjas tsz-elnök életéről szóló, ám tanulságos vasárnap reggeli riportnak látszólag semmi köze az előb­bi műsor témájához, hiszen egy tartalmas, alkotó ember a főszereplője, aki maga igazítot­ta sorsát még a legnehezebb körülmények között, a fogság­ban is. Kár, hogy elhalvá­nyodott nyelvünkben a parasztember pozitív fogal­ma, s ma már sokszor nega­tív értelemben használják. Ha nem így lenne, tisztelettel ír­nám le róla ezt a szót. Hiszen sokan tapasztalhattuk a ma­gyar paraszt intelligenciáját, bölcsességét. Ez jellemző Baksai Antalra is, akinek gondolatait, csele­kedeteit mindig a föld, az ál­latok szeretnie határozta meg és vitte előre. Tömör, egy­szerű mondatain keresztül is rokonszenvessé vált a hall­gató számára. Lehet, hogy eh. hez hozzájárult a jól felépí­tett, szépen megszerkesztett- vágott hanganyag. Nemrégi­ben szaktanácsadóként tért vissza a tsz-hez, hiszen mint ott vallják: a jó javaslatokból és a vezetők jó gondolataiból soha nem elég. Szerencsésnek vélhetjük őt, mert ismét munkába állhatott. Hányszor látni — főleg vidé­ken — a ház előtti kis pádon görnyedő öregeket, akiknek a hosszú élet alatt megszerzett tudását már senki sem igényli. Hibás az a szemlélet Magyarországon, amely egy hatvanesztendős embernek más szerepet már nem szán, mint: ha elérte a korhatárt, menjen nyugdíjba. Pedig — Baksai Antalt idézve — „a ta­pasztalatot, ami negyven év alatt összegyűlt, azt eldobni — halálos vétek”. Vajon hányszor ilyen négy ven év vész el e hazában? V. A. endrei szerb házaspár képmá­sát a XIX. századból, szerző­je valószínűen Petar Cortano- vics. Makett is érzékelteti a XV. században épült ráckevei görögkeleti templomot, amely e tárgykör legfontosabb, jog­gal világhírű műemléke. Szer­kezete és minden szögletet be­töltő vizualitása miatt többen nevezték a magyar Sainte Chapelle-nek vagy a hazai sixtusi kápolnának. Szent Koz­ma és Damján alakja több gö­rögkeleti szerb templomunk­ban megtalálható, a mostani kiállításon a grábóci változat szerepel. Az egyik legrégibb és legszebb Jézus-ikon a XVI. századból származik; Rácke­vén őrzik, kardvágás is lát­ható rajta. Csimpolya és guzlica Kral Károly festménye 1914- ből, a béke utolsó napjából szemlélteti a szentendrei szerb székesegyházat és környékét. A sok emléktárgy között szerb népi hangszerekre, guzlicákra is bukkanunk. Arany János Népdal című balladájában ír­ta meg a közös szentendrei, ráckevei motívum alapján összetartozó történelmünket, amelyet a csimpolya és a guz­lica — magyar és szerb né­pi hangszer is jelöl: Duna vi­zén lefelé úsz á ladik, a la­dik, / Róla muzsikaszó, guzli- caszó, csimpolyaszó hallaták. Vujicsies Tihamér Arany nép­dalformában írt balladáját ze­nében is feldolgozta. Jó lenne, ha a hátralevő hónapokban ez a dallam hallatszana csönde­sen a valóban kimagasló tár­lat termeiben. Ugyanúgy re­ménykedünk, hogy előbb- utóbb a nagyon hiányzó ka­talógus is elkészül, és a vár­hatóan nagy létszámú nyári közönség rendelkezésére áll képekkel és magyarázatokkal egyaránt. Losonci Miklós Száky Sándor képei Megyei tájak a vásznakon Budafokon, a Gyufaipari Vállalat Nagytétényi út 114. szám alatti művelődési termé­ben kiállítás látható Száky Sándor festőművész alkotásai­ból. Az alkotót főként a termé­szet, a tájak varázsa ragadja meg, járatos minden műfaj­ban, dolgozik ecsettel, alkot finom grafikákat. Képei elju­tottak határainkon túlra Is. számon tartják Hollandiában, Belgiumban, Angliában, Cseh­szlovákiában, Svájcban, A Művészeti Alap tagja. Most ki­állított képein ismerős tájak köszönnek a látogatóra: a ve­rőcemarosi partrészlet, a fóti tájkép Pest megyei tájat idéz. Száky Sándor ifjúsága éveit Rákospalotán töltötte. Budafo­kon alapítója volt a Mészá­ros László Képzőművészeti Körnek. A mostani bemutat­kozás a 40. kiállítása. Száky Sándor képeit április 17-ig naponta 12 és 17 öro közt láthatják az érdeklődői; a művelődési teremben. MOZIMŰSOR április 16-ától 22-éig ABONY 16—19: Montreali bankrablás* (este) 18—19: Egy szem bors (du.) 20—21: Elvarázsolt dollár BUDAÖRS 16—17: Fogadjunk!* 16—19: Mesék Pannóniáról 18—19: Ne vedd el tőlem a napot* 20—21: Szállodai szoba* CEGLÉD, Szabadság 16—19: Vük (du.) Sárga Haj és az Arany erőd* (este) 20—22: A versenyló elrablása (du.) A Saolin templom szent köntöse (este) DABAS 16—17: Kék villám* 18— 19: Végtelen történet 20: Forrongás* DUNAHARASZTI 16: BMX -banditák 16— 17: Szaffi 17— 18: Gyilkos robotok* 19: A Vörös Szív lovagja (du.) 19— 20: A tűz báborúja**(este) 21: Szörnyek évadja DUNAKESZI, Vörös Csillár MONOR 16: Zorro 17: A Saolin templom szent köntöse 17— 19: A Csendes-óceán kalózai (du.) 18— 19: Egy maréknyi dollárért* (este) 20—21: Asterix, a gall 22: A Sárkány útja* NAGYKÖRÖS, Arany János 16: Aranyoskám* 20—22: Az elveszett frigyláda fosztogatói* PILISVÖRÖSVÁR 16: Veszélyes őrjárat* 17: Egészséges erotika* 20—21: Ne vedd el tőlem a napot* POMÁZ 17: Tű a szénakazalban 18—19: Nyomás, utána!* 20: Lady Chatterly szeretője*** RÁCKEVE 17—19: A Nindzsa színre lép* 19: Hét gézengúz 20—21: Sárga Haj és az Arany erőd* 16: A kicsi kocsi újra száguld 17: Szörnyek évadja 17— 19: A kis maszat (du.) 18— 19: Nincs kettő négy nélkül (este) 20—21: Kék villám ÉRD 16: Gyilkos robotok* 19: Kincs, ami nincs (este) 19— 21: A vörös Szív lovagja 20— 21: Ne vedd el tőlem a napot* 22—23: Szállodai szoba* FÓT 16—17: A nyolcadik utas: a Halál*** 18—19: Harmadik típusú találkozások I—U.* (este) 19: Akii Miklós 20—21: Aladdin és a csodalámpa (du.) Jézus Krisztus szupersztár (este) GYAL 16—17: Ne vedd el tőlem a napot* 18—19: Szállodai szoba* 20: Banánhéjkeringő KEREPESTARCSA 17: lövöldözés* 18—19: Tű a szénakazalban** 20: Nyomás, utána!* SZENTENDRE 16—17: Arany a tö fenekén 18—19: Ádáz hajsza** (este) 18—20: Aranyfej (du.) 20—22: Nő a volánnál SZIGETSZENTMIKLÓS 17: Swann szerelme** 18—19: Süsü, a sárkány (du.) Egy zsaru bőréért* (este) 20: Házibuli TAPIÖSZELE 17: Első feleségem* 18—19: Bombajó bokszoló* 20: Hypolit, a lakáj TAPIÓSZENTMARTON 16—17: Szemünk fénye 18—19: Londoni randevú* 20: Bombajó bokszoló* VÁC 16—18: Vakvilágban* 16—19: A csillagok és a villamos (du.) 16—22: A tuareg bosszúja* (este) 20—22: A vadon szava VECSÉS 16— 19: A majmok és a betörők (du.) 17— 19: Nö a volánnál (este) 20—21: Agyúgolyófutam • 14 éven aluliaknak nem ajánlott •• Csak 16 íven felülieknek ••• Csak 18 éven felülieknek ajánlott

Next

/
Oldalképek
Tartalom