Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-15 / 89. szám

4 1981. Április is., szerda Egészséges életmód Pályázatok Az alkoholizmus elleni ál­lami bizottság pályázatot hir­det az egészséges, józan élet­módra nevelést segítő és a káros szenvedélyek megelőzé­sét szolgáló helyi kezdemé­nyezések támogatására. A pá­lyázat célja a társadalom kü­lönböző területein megvalósít­ható eredményes módszerek, eszközök, modellértékű kísér­letek szakmai és anyagi támo­gatása. A pályázatok elbírálásánál előnyben részesítik az elsődle­ges megelőzést és a rehabili­tációt szolgáló kezdeményezé­seket. A pályázattal elnyerhe­tő egyszeri központi támoga­tás elsősorban a programok megindításához szükséges fel­tételek megteremtésére szol­gál. A pályázatokat a megyei, il­letve a Fővárosi Tanács al­koholizmus elleni bizottságán beszerezhető adatlapokon kell beküldeni április 20-ig. Kisebb a termés nedvességtartalma Az aszálykárok ellen A növények szárazságtűré­sének növelésére új módszert dolgozott ki az MTA szegedi biológiai központja növény­élettani intézetének egyik, fo­toszintézissel foglalkozó ku­tatócsoportja. Szabadalmaz­tatott eljárásuk egy olyan vegyszer alkalmazásán alapul, amely a kereskedelmi forga­lomban kapható. Ha ezt a vegyszert az általuk meghatá­rozott töménységben permete­zik ki a növényekre, azok jól tűrik a csapadékhiányt. Kuko­ricával végzett kisparceliás kí­sérleteik szerint a szer hatá­sára a növény vízháztartását szabályozó, a leheleken levő légzőnyílások mintegy 20 nap­ra összeszűkülnek, így a nö­vények a száraz időszakban is jól tárolják a rendelkezésükre álló vizet. A növények az aszályos időszakban szemmel láthatóan üdébbek maradnak, mint a vegyszerrel nem kezelt kon troli társaik. A szegedi biológusok most összegezték az ország külön­böző állami gazdaságaiban az elmúlt három évben végzett szabadföldi kísérleteik tapasz­talatait Eszerint a néhány hetes aszály időszakában vegyszerrel kezelt kukoricák, fajtától függően, 10—20 száza­lékkal nagyobb termést ad­tak. Még jobb eredményt vár­nak attól, ha hosszúra nyúló csapadékhiány esetén a per­metezést szükség szerint több­ször is megismétlik. A kísérletbe bevont állami gazdaságok emellett olyan ta­pasztala tokát szereztek, hogy a vegyszerrel kezelt területe­ken lényegesen kisebb lett a betakarított termés nedvesség- tartalma, így kevesebbet kel­lett költeni a kukorica szárí­tására. A gazdaságok ennek a költségcsökkentő tényezőnek is legalább akkora jelentőséget tulajdonítanak, mint az elér­hető terméstöbbletnek. Ezért a nagyüzemi kísérleteket az idén a tavalyinál nagyobb terüle­ten kívánják folytatni. Nem vesztik el a fonalat Budaflax-bástya Szombathelyen A kamionos ráérősen végig­nézte a pakolást, majd kényel­mesen a határátkelőhöz haj­tott. Ott szépen megebédelt, a vámosok integetésére kocsijá­hoz ment. — A papírokat — szól az egyik tiszt, s miköz­ben emberünk buzgón mata­tott a fülkében, az egyenruhás így folytatta: — ne kéréssel Azokat otthagyta a gyárban... Izgalmas rohanás vissza, de még belefért az időbe. Ha csak egy napot is késik a szál­lítmány, akkor oda a jövedel­mező üzlet. Mert az olasz partner már ott tart, hogy a poros dobozokat sem veszi át Pedig azért fizet, ami abban van. A zsinegért, a fonalért. Saját piackutatás 1941-ben 800 ezer pengő alaptőkével indult a szombat- helyi lengyár, cégszerű be­jegyzéssel o Pannónia Kender­és Lenipari Rt. vállalata. Kender- és lenrostkikészítés- sel foglalkoztak, a környező földbirtokok szállították az alapanyagot. 1978-ban kérdé­sessé vált a cég sorsa, mert erősen szennyezte a környeze­tet. Egy döntés nyomán módo­sult a profil. Ma „szagmen- tes” a termelés — vastag fo­nalat és zsineget állítanak elő a város külső övezetében. A lent a Budakalászi Lenter­mesztési Rendszer adja, 29 tsz-szel van szerződésük. Vál­tozott a név is. Lenfonó- és Szövőipari Vállalat Szombat- helyi Fonógyára — Budaflax. A gyár évente 1200—1300 tonna terméket állít elő. Ez­zel a mennyiséggel egy 20 ez­res sportstadiont könnyűszer­rel meg lehetne tölteni... A legújabbkori történetet Maar István igazgató ismerteti: — Hat évvel ezelőtt új gé­peket szereltünk fel, fonoda­ként üzemeltünk — mondta. — 1983 áprilisában aztán köz­vetlenül a budakalászi vezér- igazgatóság hatáskörébe kerül­tünk, önálló gyáregységként. — Mit jelentett ez? — E dátum előtt az éves veszteségünk 2—5 millió fo­rint között mozgott. A szer­vezeti változás évében már egymilliós nyereséget könyvel­hettünk el. Rá egy évre hat­milliót, tavaly 17-et. Idén pe­dig 21 millió forint nyere­ség elérése a cél. — Adódik a kérdés: mitől ez a nagy változás? — Az önállóvá válás lehe­tővé tette a saját piackutatást. Külkereskedelmi jogot kap­tunk, növeltük a termelést. Áruink harmada a szocialista, a fennmaradó része pedig a lökés és a belföldi piacon fa­lai vevőre. Eves árbevételünk 120—150 millió forint. Ebből mintegy 50 millió a tőkés ex­port. Ólasz, amerikai, marok­kói, sziriai és francia piacok­ra szállítunk, s jelentős téte­leket az NDK-ba. Feldolgozzák a bálát — Mit vár el a gyártól a távoli központ? — A három bűvös szó: nye­reség, termelési érték és bér. Ezt kell hoznunk 200 dolgozó­val. Eddig sikerült is. Tavaly például nyolcszázalékos bér- fejlesztést hajtottunk végre. Következett ez a hatékony munkából. Hármas követelmény — Láttam magyar zsineget olasz csomagolással. Mi nem tudunk csomagolni? — Kényes kérdés ez, a hát­téripar gyengeségére utal. Mi a zsineghez rendeltünk kis tartót, de a helyi nyomda olyan árat kért, hogy eltátot- tuk a szánkat. Négyszer töb­be került volna a leves, mint a hús... Most az van, hogy kiszállítunk, a partner meg becsomagol és a saját rek­lámját teszi rá a dobozra. Ma­ximum néhány díszdobozra futná nekünk, olyan magasak az árak. Annyira nincs ver­seny ezen a téren. — Mit jelent az önálló ex­portjog? — Eddig a külkereskedő há­zalt a termékünkkel, s nem tudott gyorsan reagálni, ha a vevő valamit kért. Mondjuk: ebből kérek ennyit, de hol­napra, mehet? Nos, a mi em­berünk erre azonnal tud vá­laszolni, így az üzlet megköt­hető. A gyorsaság révén épí­tettünk ki jó kapcsolatokat amerikai. üzletemberekkel, s az olaszokkal. Az utóbbiak eléggé kényesek. Szeretnek reklamálni, mindenbe beleköt­nek. Ez köztudott. Nekünk egy ideje nincs ilyen problé­mánk, tehát jó minőségben dolgozunk. Egyébként ez a lé­nyeg, végül is csak ez számít a piacon. — Budakalász? — Mint említettem, hagy­nak bennünket dolgozni, ha nincs gond a „hármas köve telménnyel”. Felügyeletük alatt kétszer nyertük el a kiváló címet. Érezhetően ja­vult a munkafegyelem, ked­vezően változott a dolgozók hangulata. Tudja, a „szagos” időkben olyan megtűrt cég voltunk ... Most visszanyer­tük a rangunkat. A nagyobb munkakedvet jelzi talán, hogy rövid idő alatt 25 százalékkal nőtt a termelékenység. Napernyő, csomagtartó Valóban rangja van ma a Budaflax Szombathelyi Len­gyárának a vasi megyeszék­helyen. Amit termelnek, az kapós, s jól. fizetik a mun­kásokat Üjabban más vállal­kozásba is kezdtek. Központi javítóműhelyükben — a kapa­citást kihasználandó — autó­csomagtartókat készítenek. Ez utóbbi keresett cikk. holott nem éppen olcsó. Jobbára a butikosok, az újonnan nyílt, igényes üzletek vezetői ren­delnek divatos napvédőket tő­lük. Mindez jól kiegészít: a fonal- és zsineggyártást, erő­síti a vevők bizalmát a Bu­daflax vasi gyára iránt. Kozma Gábor A legérzékenyebb réteg támogatása Mint az öreg diófa a talajához A társadalom lelkiismeretének dicséretére írható, hogy az életkörülmények nehezebbé válásával párhuza­mosan mind többet foglalkozunk az idős emberek segíté­sével. Azokról igyekszünk gondoskodni, akik munka­képes korukban embert próbáló időszakokat éllek át. s fáradozásukkal hozzájárultak mindannak a létrehozásá­hoz, amit az utóbbi négy évtized eredményeként tartha­tunk számon. Bizalommal Dabason, Gyálon, Öcsén és Örkényben a legutóbbi fel­mérések szerint 10 019 nyug­díjkorhatáron túljutott ember él, vagyis a lakosság minden ötödik tagja idős ember. S negyvennégy százalékuk már a hetedik ikszen is túl jár. A Dabasi Népi Ellenőrzési Bizottság a legutóbbi ülésén foglalkozott a támogatásra szoruló idős emberek helyze­tével. Kiderült, hogy a gon­dozást igénylő öregek sor­sáért a tanácsok, a Vöröske­reszt és a Hazafias Népfront helyi aktivistái is felelőssé­get éreznek, s nagyon gyako­ri, hogy a szomszédok, a ta­nácstagok vagy éppen a pos­tások jelzései nyomán jut el az idős emberekhez a segít­ség. Ennek több formája is van. A házi gondozás és a szociális étkeztetés a jelzés után két-három napon belül, a segélyezés két hét alatt megkezdődik, a szociális ott­honokban való elhelyezésre általában fél évet várni kell. Pest megye sok más terü­letén is hallottuk, hogy az ön­maga ellátására már nem, vagy csak részben képes idős emberek számára a leghumá­nusabb az, ha otthonukban kapnak segítséget. Részben azért, mert kiváltképp a kis településeken még mindig előítéletek tapasztalhatók a szociális otthonokkal szem­ben és részben azért, mert az idős ember úgy ragaszkodik a lakásához, a megszokott környezetéhez, mint az öreg diófa a talajához. Ezért len­ne jó, íva a Hívatásos gondo­zónők száma is gyarapodna — sajnos a 3800—4300 forintos fizetésük miatt erre nemigen van remény — és a társadal­mi gondozók is-többen lenné­nek. Ez utóbbiak jelenleg olyan nyugdíjasok, gyesen lévő anyák és háztartásbeliek közül kerülnek ki a dabasi vonzáskörzetből, akiket a gondozottak régóta ismernek és ezért bizalommal vannak irántuk. Nem ültek karba tett kézzel Szépítek Budakesziért Néhány lelkes őslakos, tu­catnyi újonnan betelepült, s azóta lokálpatriótává vált em­ber hozta létre az országban első, nagyiközségben működő szépítő egyesületet Budake­szin, mely ma 114 egyéni és 7 jogi tagot, valamint a helyi általános iskola öt tanulóját és egy osztályát jegyzi sorai­ban. A rövid idő alatt szépen gyarapodó tagság hétfő esti beszámoló közgyűlésén meg­jelent Csáki Csaba, a Várm;- és Községvédő. Szépítő Egye­sületek Szövetségének főtitká­ra és Inzsel Ottó, a Hazafias Népfront országos titkársá­gának osztályvezetője. Az egyesületnek nem volt miért szégyenkezni. Esztende­je még csak álom volt az ön­álló székház, ma tapintható valóság. Sz.ükség is lesz a munkáskezekre, hiszen a te­lepülés legöregebb, műemlék- jellegű iskoláját kapták meg a tanácstól, s a tatarozásához szükséges forintok előteremté­sét magukra vállalták. E ne­mes cél érdekében, no és a tagi összetartozás jegyében rendeztek bált a télen, bevé­telét a közösbe aiánlva. Részt vettek a KISZ KB pályázatán és az elnyert 200 ezer forint­ból szabadidőparkot építettek labda- és teniszpályákkal, tűz- rakó helyekkel. Ott voltak a majálison, ahol sátruk a leglátogatottabb volt. s nem érdemtelenül: a gyere­kek tudását honismereti ve­télkedőn mérték össze, így A népi ellenőrök most ti­zennégy gondozottat látogat­tak meg lakásukon, s benyo­másaik, tapasztalataik alap­ján úgy látják, hogy a ta­valy megjelent 10/1986. IX. Eü. számú rendelet alkalma­zása gondokat okoz majd. A rendelet előírja, hogy a gon­dozásért a jövőben fizetni kell, viszont ezek a kisnyug­díjas emberek azt mondják: akkor inkább nem veszik igénybe. Sajátos Megoldásnak tűnik ugyan, hogy a helyi tanácsok a gon­dozási díjat elengedik vagy segélyt adnak kifizetésére, csakhogy akkor meg a ren­delet célját nehéz megérteni. Problémának látszik az is, hogy a fizetési kötelezettség a gondozó és a gondozott kö­zött feszültségeket teremthet, hiszen ma még egyikőjük sincs tisztában jogaival és kötelességeivel. Azért érdemes ezekre a jel­zésekre odafigyelni, mert az emberek legérzékenyebb s legtöbb megértésre szoruló ré­tegéről van szó. Hogy ez mennyire így van, azt jól mutatja az a tapasztalat is, hogy sok rászoruló azért nem tart igényt a szociális étkez­tetésre, mert valakik elhitet­ték velük, hogy az étkeztetés költségét ráterhelik családi házukra, ingatlanukra. (Élet­erős ember mondhatná: na és, ha még igaz lenne is. leg­feljebb kevesebbet örökölné­nek majd azok, akik most a néni vagy bácsi eltartását nem vállalják. Csakhogy az idősek sajátos gondolkodásmódját, ér­zelmi világát nem hagyhat­juk figyelmen kívül, ha tény­leg segíteni akarunk rajtuk.) A dabasi vonzáskörzetben is előfordul, hogy a vállala­tok és intézmények rendsze­res támogatásban részesítik a rászoruló idős embereket. Például Gyálon 100 nyugdíjas kap évente ingyen egy-egy fu­var hulladékfát, Ócsán ötve- nen-hatvanan jutnak ugyan­csak ingyen egy-egy köteg (körülbelül 10 mázsa) tűzifá­hoz. Gyakori az úgynevezett rendkívüli segély, a nyugdíj­kiegészítés és előfordul a té­rítés nélküli üdülés is. Elismerés Nyugdíjas, méghozzá támo­gatásra szoruló nyugdíjas egy­re több lesz a dabasi von­záskörzetben is. Ezért a ve­lük való törődés nem kerülhet le a napirendről. Mint ahogy azoknak az áldozatkész em­bereknek az elismerése sem, akik ebben a mélységesen hu­mánus cselekedetben részt vállalnak. Cseri Sándor teremtve kapcsolatot a fiata­lok és az egyesület között. Or­szágos visszhangot keltett az Erkel-emlékek helyi vonatko­zásainak felkutatása, s ezen a szálon vették fel a kapcsola­tot egy kirándulás alkalmával Gyula városának szépítőivei is. A szeretet ünnepén állított karácsonyfájuknak solk-sok gyermek örült mindaddig, amíg vandál kezek el nem ra­bolták. el nem döntötték a fenyőt. Volt erejük újra meg­csinálni ... Készítettek ké­peslapot. kis fotóalbumot a település legszebb épületei­ről, védelemre érdemes ka­puiról. kútjairól, nyomdára vár a falu történetét tárgyaló Budakeszi füzetek első da­rabja, s az egyesületben szü­letett meg az ötlet: augusztus 20-ra készi találkozóra hív­ják Magyarország összes olyan települését, melynek nevében ez az utótag szerepel. Szorgalmazzák, hogy végre készüljön el a község általá­nos rendezési terve, mert tart­hatatlan, hogy a fejlesztések hosszú távú koncepció nélkül valósulnak meg. A sok öröm­be nemcsak az imént említett üröm vegyül. Sajnos, nem si­került bevonni az ifjúságot a környezetvédelmi munkába, s talán nem is véletlenül: ez az a munkacsoport, mely a leg­kevesebb kézzelfogható ered­ményt mutatta fel, ellentétben a honismereti vagy a telepü­lésfejlesztési szekcióval. F. E. Csak ezt ne lássa a vendég Viselt dolgaink A szeszélyesnél is szeszélyesebb ez az.április, amely a legtöbbször bent tart bennünket a szobában. Mert különben megöntöz, tócsák kerülgetésére kényszerít. Ha viszont kisüt a nap, már törnek is magasba a fűszálak dárdái, bomlik a rügy, robban a természet türelmetlenül. És amint az utcákon láthat­juk, megjelentek a hátizsákos turisták is; akiket vonz ez a mi világunk. Az érdeklődésnek örül a honpolgár. Nem pusztán az idegenforgalomból származó bevétel miatt, hanem azért is, hogy minél többen tudják meg, kik-mik vagyunk. Mert némely határon túli publikációk miatt egyik-másik eltájolt vendég bizony meglepődik. Ámbár újabban azért is szoronghat az ember, ne­hogy megingathatóvá legyen a jó tapasztalat, mert né­mely viselt dolgaink miatt örülni kell, hogy a jámbor külföldi nem érti a nyelvünket. A távolsági vagy pontosabban mondva: távoli ál­lomásra irányított helyközi autóbuszjárat indulása már tíz percet késik a menetrendhez képest. A gépkocsi- vezető egyben jegyárus is, a kocsi ajtaja előtt hosszú sor várja, hogy a buszba kerüljön. Abban már nem is bízva, hogy ülőhely is akadjon a számára. A volán -mel­lől néha még le is kell lépni a csomagtároló mellé, hogy az utasok bőröndjeit ott elhelyezze. Nem csoda, hogy fáradt ez az ember és ingerült. Érdesen válaszol a méltatlankodó utasnak, aki nem veszi jó néven, hogy a csomagtárolásért még külön is fizetni kell. — Nem én ta-láltam ki a díjszabást — mordul rá a páciensre, s felszólító módban hozzáilleszti mon­datához a durva kötőszót. — Az autó veszélyes üzem. Mégis ennyi terhet ró­nak erre a pilótára. Legközelebb a volán mellé is az utas ül? — fordul környezetéhez a szintén álló helyzetben maradt utas, mire derültség a válasz, mert jobb így, mint az idegpályát elöntő méreggel emészteni magun­kat. Sok a munkájuk — panaszolják az egymással szem­közti íróasztalnál ülő kolléganők. Még betegállományba sincs idejük elmenni, pedig a Pirinek muszáj lenne a májgyulladása miatt. Sipirc innét — kap észbe se ügyfél és udvariasan ki­hátrál, belső utasítást adva magának, hogy az első ut­cai vízcsapig meg se álljon, s mosson kezet. Addig a füle tövét se vakarja. Vízcsapról csak a vasútállomáson tudnak, de annak kiszáradt a kifolyója, letört a csavarója. Az erős túl­zással mosdónak nevezett helyiségbe meg jobb, ha be sem megy az, aki nem akar onnét koszosán kijönni. A reménység két faluval távolabb ígér megoldást és valami ennivalót, mivel a kínzó éhség is felébredt a harangozok azon egybehangzó véleményét jelző kon- dulások után, melyek a déli tizenkettőt jelezték. Ám kezet mosni, a mosdót mosdónak nevezni itt sem lehe­tett. A vendéglő cégtáblájára pingált ételekkel a ven­déglős sem szolgálhatott. Lelki immunrendszerünk kénytelen már megszokni ezeket a hatásokat, a vonat pénztárablaka előtti várako­zásokat. Látva, hogy az ablakon túli világban barát­nők beszélgetnek. A boltban sem válaszolnak, ha az ember megkérdi: ugyan, kedves, mibe kerül ez a cipő? Nem mindegy? — gondolják. Fő az, hogy kapni lehet. S zóval, csak ilyen mellékvágányokra ne tévedjenek a mi kedves vendégeink. Elég, ha mi tudjuk egy­másról, hogy ilyenek vagyunk, lettünk, s oly ne­héz meg- és visszaváltoznunk azzá, amilyennek lát­ni, mutatni szeretnénk magunkat. Kovács T. István

Next

/
Oldalképek
Tartalom