Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-13 / 87. szám
4 1981. ÁPRILIS 13., HÉTFŐ Ráckevén két lépcsőfokot kell átugrani Tartós használat helyett tulajdon Tükrözzék az árak a valódi értékeket Élt tíz évet, s azzal vége. Pontosan ennyi időbe telt, míg kiderült: a földek tartós használatba adása nem érte el a célját. Nem szorította le a telekárakat, a lakosság pedig idegenkedett ettől a formától, A Parlament tavaszi ülésszakán a megszüntetése mellett voksoltak a képviselők. Az új földtörvény szeptember 1-jcn lép életbe. Egyelőre hiányoznak a végrehajtást segítő jogszabályok, mégis érdemes megismerkedni a helyi véleményekkel, hiszen változóban van a tanácsi telekgazdálkodás. Ráckevén tudakozódtunk: hogyan tovább? Ráckevén egyszerre két lépcsőfokot kell átugrani. Sok a bértelek, s a tanácsiak éppen azon munkálkodtak, hogy tartós használatba adják azokat, amikor megszületett az új földtörvény. Szakértői vélemény — Felhívtuk az érdekeltek figyelmét, hogy a bérleti szerződések 1988. december 31-ig érvényesek, egyben felajánlottuk a területek tartós használatba vételét — mondja Raffay Béla tanácselnök. — Már 1984-ben, ahogy a nagyközség városi jogú lett, megkezdődött a parcellák felmérése. Erre igazságügyi szakértőt kértünk fel, aki a végrehajtó bizottságtól kapott szempontok szerint vizsgálódott. A használati díj megállapításához számos dolgot kellett figyelembe venni. Először is a telkek fekvését, a közművesítés színvonalát, az árarányokat. Azt is, hogy a bérlők mennyi pénzt, munkát fektettek bele, mennyivel gazdagították, azt ugyanis jóvá keil írni, elsősorban a számlák alapján. Akadt olyan bérlő, aki azt mondta: neki a tanács fizessen... — A többség a tartós használat mellett döntött — folytatja Raffai Béla. — Az igazságügyi szakértő véleménye alapján határozott a végrehajtó bizottság. A javasolt áraktól maximum 10 százalékkal tértünk el, le- és felfelé. Az új földtörvény elfogadása előtt újabb 140 bértelek tartós használatba adását terveztük, s számítottunk az ebből befolyó bevételekre. — Bár a végrehajtási utasítások még nem láttak napvilágot, úgy gondoljuk, hogy nincs okunk az eddigi gyakor- iat felszámolására — mondja a városi jogú tanács elnöke. — Olyan szerződésekei, kell kötnünk, hogy az árak a valódi értékeket tükrözzék, s akkor a törvény hatályba lépese után a jelenleg tartós használatú telkek automatikusan személyi tulajdonba kerülhetnének. Temészetesen a jogszabály rendelkezései alapjár, vagyis ha nem esnek tulajdonszerzési korlátozás alá. Hasonló álláspont alakult ki a legutóbbi tanácselnöki megyei értekezleten is. Sokakban megfogalmazódik manapság a kérdés: milyen hatással lesz mindez a telekárakra? Akad aki emelkedést, mások csökkenést várnak. Mint általában, most is valahol középen lehet, az igazság. Saját kasszából — A lakótelkeknél változatlanok maradnak az árak, ni- szen a kis keresetűek, a fiatal házasok, a nagycsaládosok érdekei ezt kívánják — mondja Raffai Béla. — A tavaly kialakított 24 építési telekből hat értékesítése marad ez évre, s elsősorban a belső területek feltárásával a tervidőszak végéig 500 házhelyet akarunk parcellázni. Ennél többre nem is mutatkozik igény. Talán az üdülőtelkek esetében emel kenhetnének az árak, de ezek kialakítására, a területelőkészí- tesre, kisajátításra már hosz- szú ideje nincs pénzünk. Úgyhogy, ezzel nem is számolunk. Már az új földtörvény elfogadása előtt is változóban volt a telekgazdálkodás. Csitult a 15—20 évvel ezelőtti, elsősorban az agglomerációs településeken tapasztalt beépítési hullám és a tanácsi gazdálkodás is új utakon jár. Még a közelmúltban is az államtól, a megyétől kaptak támogatást a községi tanácsok, ugyanakkor a saját bevétel helyben maradt. Ebben a helyzetben érdekük volt a minél több telek parcellázása, hiszen élvezték az (anyagi) előnyeit, a hátrányait viszont nemcsak egyedül viselték. Napjainkban azonban a teljes felelősség a tanácsoké. Nemcsak azért, parcelláznak, hogy pénzhez jussanak, hiszen a telkek kialakítása egyáltalán nem olcsó mulatság. Birtokba vételük után pedig a tulajdonosok azonnal újabb igényekkel kopogtatnak a tanácsnál. Ezeket, mint ahogy a terület-előkészítést, a közművesítés költségeit is most már a saját kasszájukból kell fizetni, ki kell gazdálkodni a rávalót. Ezért másképpen keil megközelíteni a kérdést, mint korábban: annyi telket kell kialakítani, amennyi megfelel a lakosság igényeinek. Ami egyszerűsödik Ehhez elengedhetetlen a hosszú távú tervezés. A VII. ötéves terv második esztendejében megfelelő ütemben halad ez a munka, s úgy tűnik, hogy 1990-ig kellő számú házhely áll majd rendelkezésre az otthonteremtéshez Pest megyében. A telekgazdálkodás korszerűsítéséhez az új földtörvény, a telkek tartós hasz: nálatának megszűnése is hozzájárul. Bár a konkrét útmutatások, a végrehajtás szabályozása még nem ismeretes annyi bizonyos, hogy a fenti elvek, a koncepció ezután sem változik. Igaz, a tanácsoknak átmenetileg több dolguk lesz. mint korábban, ám ez hosszú távon megtérülő befektetés. A hírek szerint ugyanis kevesebb lesz a földdel, a telkekkel kapcsolatos jogszabály, s ezért egyszerűsödik a hatósági munka is. v Kövess László A szigetcsépi áruval számos kísérő érkezeit (balra). Megvirrad, mire a beszerzett virágot a kocsihoz lehet tolni. , . (Hancsovszki János felvételei) KERESLET-KÍNÁLAT FÜGGVÉNYÉBEN SZIRMOK, VIRÁGOK ÉS AUTÓK Ha nem lennék álmos, szabadon száguldozhatnék a kihalt utakon. Csupán néhány hajnali autóbusz döcög szembe, az első, rossz kedvű utasokat zötyögtetve. A két alvóváros — Budapest—Budaörs — határán váratlanul bukkan fel a sok száz autó, az ember azon csodálkozik, hogyan kerültek ezek ide. A sötétség még beburkolja a virágcsarnok élénk színű, narancssárga épületét, a tömeg szokatlan csendben nyüzsög körülötte. Alig múlt hajnali öt óra, a vásárlók most róják a virágpiacon az első tiszteletköröket. Felmérik a kínálatot, megnézik, mit mennyiért adnak, mielőtt üzletet kötnének. A galériáról áttekinthető a csarnok földszintje, a gerberáJi^ begóniák, fréziák, callák, rózsák és nárciszok színorgiája. A kívüL'.'Ió, aki csak jeles ünnepekkor jut egy-egy ajándékcsokorhoz, bármelyik stand előtt órákat gyönyörködhetne. Luxuscikk? A hivatásosok azonban nem ragadtatják magukat érzelmi kitörésekre. Szakavatott pillantással állapítják meg, melyik virág frissebb, hány napot bír ki majd az üzletben. A döntő persze, hogy menynyiért kínálják. Aki a virágüzletek áraihoz szokott, legszívesebben ölnyi csokrot vásárolna össze, annyival olcsóbb itt minden. A gerberát 8—3 forint között adják, a nárcisz szála néhol csak 1—2 forint, a calla, szára hosszúságától függően 8—12 körül kapható. A termelők tartózkodók és bizalmatlanólt, amikor az üzletmenetről próbálom faggatni őket, Van, aki szűkszavúan csak annyit mond, sok a virág és kevés a vevő. Más egyáltalán nem hajlandó tapasztalatait megosztani velem. Kevésbé zárkózottak a kinti standok virágkertészei. Legtöbbjük a megye valamelyik településéről érkezett, a standok táblácskáiról leolvasható, ki szigethalmi, csömöri, szigetcsépi, ki jött Szentendréről. Az ő életük a naptárhoz, az ünnepekhez, névnapokhoz igazodik. — Mert — mondja Paróczi Gombó Pál: ^J/cmtaíuázi élvezetek A z öregkor — mondják — derűs és bölcs. Ezt mondtam én is, nem mások csaptak be, magam csaptam be magamat. Mert, íme, így gondoltam: most kínoz a sok vágy, hajszol a sók tennivaló, mindig versenyben akarok maradni és persze ez, ha ítt-ott sikerül is, a vágy és a szorongás kalodájában tart. Na de, amikor már azt mondhatom, ez nincs, ez volt, akkor csendben elkocogok és derűs iróniával teszem a dolgokat, miként egy nyugdíjba vonult Sziszáfusz. Már nem kell neki görgetnie, ha legurul a kő, hát legurul, nem ő lát neki újra felgörgetni, nem neki gurul le, ő legföljebb hallja a rádióban, hogy már gurul és azt mondja: látom, öregem, centizni kell, itt-ott állj meg, pihenj, különben is így megy ez, amióta a világ világ. Most viszont azt mondom: nono! A régi görögök nem csak Sziszifuszi vetítették be az öröklétbe, hanem Tan- taluszt is. Aki is nyakig ült a vízben, és ha lehajolt inni, leapadt a folyó, ha felemelkedett a lecsüngő gyümöleság- hoz, az még feljebb emelkedett. Hát kérem, az öregkor efféle, csak korszerűbben. Először is lopakodik. Elkezdi a szülőknél. Hiszen ha nem csak a fájdalom kínozna, az aggódás, a tehetetlenség, nem csak azt látnánk, hogy ezt kéne, azt kéne csinálni, de helyette ott az eszem és szívem a kórházban, a betegágyuknál, hanem azt is látnám, ez a „derű” minta, saját magunk mintája is. De hát kicsit beleőszülünk, megrendülünk, lépést vesztünk, ám ott a kő, amelyet görgetni kell is, meg bízunk, hátha ezúttal fenn marad, megkapjuk a kitüntetést, meglesz az új kocsi, mert a régi már megöregedett és hol nem gyújt, hol ereszt az olaj. Közben köröttünk egyre többen öregek, sok a baj, lopakodik, belénk költözik az öregség, de aztán valahogy mégis lesz és kigörgetjük magunkat. Ezek azért, tudom, ősi stádiumok, de hozzájön az új is. Az eredendő bűn a tudás fájáról szakított gyümölccsel, most átváltozott, kifejlődött sajtóvá, tömegkommunikációvá. Azelőtt a vándor rapszodosz, regős elmesélte, miféle bajok voltak Trójánál, Eger várát ostromolta a török, de a nők szurkot öntöttek és valamiféle hepiend lett belőle. Ma minden nap többször is megtudjuk, hogy Afrikában éhen halnak tömegesen, hogy Libanonban mindenki tüzel mindenkire, hogy a tájfun pusztít Miamiban és földrengés a Kaukázusban. De sőt, pláne, még személyes tanácsokat is intéznek hozzánk, a legnagyobb jóindulattal fenyegetnek. Ne igyunk kávét, mert minden szak- kifejezésnek árt, kórház a vége, ne szívjunk dohányt, mert akkora a rizikófaktor, hogy rámegy a szívünk, az agyunk, és egyáltalán olyanok vagyunk a tudomány szemében, mint az állatorvosi tankönyv mintalova, amelynek minden táján csak úgy hemzseg a betegség. Járjunk, de ne túl sokat, fussunk, de ha árt, inkább kocogjunk, de ha árt, inkább sétáljunk, de, főként ne terheljük meg a gyomrunkat, mert a cukor és a zsír — például — nem étel, hanem méreg, akár a kelkáposzta az epének. Egyszóval fenyegetnek minket, amitől még nem változik semmi, mert tovább dohányzunk, kávézunk, eszünk, ha nem, akkor idegdefektusokat gyűjtünk, és éppen ez a változás, ez mindenképpen bekövetkezik, mert hiszen fenyegetnek bennünket. Aztán egyszerre csak eljön a tantaluszi kor. Beültetnek minket nyakig a vízbe, hadd pihenjünk, szaladgálni úgysem tudunk, görgessen más, mi már nyugalomra értünk. Nyugszunk a vízben. Persze csak képletesen vízben, ha ágy, hát ágy, ha séta, hát séta, ha szék a tévé előtt, hát szék, ott a műsor, lehet szidni, ott a könyv, lehet olvasni, de a lényeget illetően minden víz. A gyerekek görgetnek, izgulhatunk értük, az unokák iskolában görgetnek, izgulhatunk értük. Ihatunk is, nem vagyunk a túlvilágon, de a kávé tényleg árt, a víz többnyire szintén, mert a tudás fájáról közük, hogy mennyi benne a baktérium és mifélék, és milyen ártalmasán ártatlan vegyszerekkel küzdünk a fonalas gombák ellen, jó étvágyat! Eszünk is, de zsiradékot nemigen, cukor helyett Édeskét, és ne tömjük meg a hasunkat. Járkálni tanácsos, de fáj, mert beállt az érszűkület, persze az a sok nikotin, le vele, szívjuk a fogunkat, úgyis lukas, mehetünk a fogorvoshoz, megvan a program. A többi ugyanis fogytán fogy, mert barátaink is öregszenek, hol meggyógyulnak, hol nem. M indehhez mindenki kíván nekünk sok erőt, derűt, oda se neki, nyugi, nyugi, örüljünk, ha még megy, ami megy, ha az óra, vagy a fűtés nem megy, majd megjavítják, csak csússzon a pénz vidám sziszifuszokhoz, akik úgyis majd újra megjavítják, mert két hét múlva úgyis ismét rossz. Egyszóval derű és nyugalom, barátaim, ha nem, magatokra vessetek, lám egy százéves néni is elmondja a tévében, hogy szép az élet, és ha az izé stimmel, minden olyan izé. József né, a Sasad Tsz ágazatvezetője — nálunk a virág luxuscikknek számít, akár az árát, akár a fogyasztási struktúrát nézzük. Virágot nem kötelező venni, tulajdonképpen még ünnepkor sem, köszöntéshez megfelel egy doboz bonbon is. A folyamatos kereslet helyett a termelők, kereskedők a vásárlási csúcsokra építenek, ezek határozzák meg az éves nyereséget. Száz százalék A standok között kószálva lassan alakul a kép, miért a kertészek rossz kedve. Magasak a tgj/aieiési,.költségek, egy jó minőségű tülipánhagyma ára akár .12 forjnt is leiyet. Ha hozzáadjuk a fűtési költségeket — munkadíjat ne is számoljunk — máris 15—16 kéne legyen a tulipán szála. De a viszonteladóktól ma is csak 5—10 forint között kérhetnek érte. Persze, hogy az alacsony árakat majd olyankor akarják kompenzálni a termelők, amikor a kereskedő bármi áron kénytelen megvenni minden mennyiséget, mert — mondjuk, pedagógusnap lévén — a vásárlók ostromolják az üzletet. Mi tagadás, nem könnyű követni a virágpiac gazdasági törvényeit. Mert miért drága most is minden — mármint a boltokban —, amikor nincs jeles névnap, ünnep? Erre is Paróczi Józsefné ad magyarázatot. — A kereskedő ilyenkor olcsóbban jut ugyan virághoz, de nagyobb hulladékaránnyal dolgozik, mert áruja jó részét nem veszik meg. Minden szál rózsa árában benne van a másik, kidobott virág beszerzésének költsége. Éves átlagban, úgy a termelőknél, mint a kereskedőknél, körülbelül 100 százalékos haszonnal lehet számolni. Vida József, a Flóracoop Gt. igazgatója a kereslet-kínálat kialakította piaci egyensúlynak egyetlen akadályát látja. — Bár a virágfronton a csarnok megépítése lényegesen nagyobb rendet és biztonságot hozott, mint ami a korábbi Nincs jeles ünnep, mégis nyüzsög a nép a standok között. években volt tapasztalható, mégsem oldódott meg minden gond. A csúcsidőszakokban, nagyobb ünnepek előtt akkora a forgalom, hogy a kitelepülő termelők mellé glig,... férnjek már' ’bé a * vásártól?,'' a iiszoiit- eladók. Bővítenünk kell a parkolóterületet, a standok számát is növelni kell. Áz egyesülés azonban nem rendelkezik fejlesztési célra használható érdekeltségi alappal. Ezt a pénzt csak a tagok adhatják össze. De miért fejlesszen a 18 tag saját költségére a több száz virágkertész érdekében ? — Másfél éves töprengés után sikerült megoldást találni az ellentmondásra. A stand egyszeri használatba vételi díjait fordíthatjuk fejlesztésre, ez adott lehetőséget a bankkölcsön felvételére. A Fővárosi Kertészeti Vállalat már dolgozik a területbővítésen, a tereprendezésen. Érzelemre épül A szabadföldi virágok megjelenésével mind nagyobb lesz a virágpiac forgalma a következő hetekben. Naponta ismétlődik a hajnali nyüzsgés Budaörs határában. Minden érzelem és ünnepélyesség nélkül cserél gazdát az a virágtömeg, amelynek egy része szobadíszünk lesz, barátaink, hozzátartozóink megbecsülésének kifejezője. A mi érzelmeinkre, szokásainkra épül itt az üzlet. Feltehetően szeretnék a kertészek, virágárusok, ha szentimentálisabbak lennénk. Márványl Ágnes Vevőre várva, az autó védelmében.
