Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-13 / 87. szám

1987. Április i3.( hétfő Erről olvastam A kecske meg a juh A szerkesztőségben be­szélgetve vendégem megkérdezte, szere­tem-e Gödöllőt. Nem va­gyok én Fichte, válaszol­tam magamat is meglepve, hogy ilyen kérdésekre fe­leljek. Hogy jön ide Fichte, nézett rám szúrós szemmel. Semmi, semmi, tégnap ép­pen őt olvastam. Előző este leemeltem a polcról Johann Gottlieb Fichte kötetét. Megnyug­vásra vágytam, biztos tu­dásra. Már a bevezető so­rok, akár a selymes pázsit, oly üdítők: ... összehasonlí­tottam a különböző jelen­ségeket, s csak miután be­láttam pontos összefüggé­süket, miután sikerült az egyiket a másiktól megma­gyaráznom, és levezetnem, az észlelt eredmény való­ban megfelelt számításaim­nak, csak azután nyugod­tam meg. Így hát olyan biz­tos vagyok ismereteim eme részének helyességében, akárcsak tulajdon létezé­semben .., Fichte úr, mondtam né­hány lap elolvasása Után. akkor én most önt vissza­teszem a helyére, Feuer­bach és Herzen úr mellé, beszélgessenek nyugodtan, de halkan, mert rövidesen aludni szedetnék. Engem az üdítő selymes pázsit ide­gesít, mert olyat csak a té­vében látok, a reklámban. Az én valóságos füvem összevissza nő, csomókban, ritkásan, sárgásán, s noha nemesített vetőmagot szór­tam el, mindenféle gaz is vidáman virít benne. De azért nem vagyok én olyan, hogy azonnal vissza- . teszem $ .. polcról _ levett könyvet, melynek borítójá­ról Fichte úr megnyerőén tekint rám. Belenéztem a szemébe, s azt mondtam: irigylem önt, Fichte úr, irigylem. Nékem a legegy­szerűbb kérdésekre is té­továk a válaszaim, azt sé tudom, szeretem-e Gödöl­lőt vagy sem, pedig jó pár éve vizsgálgatom mibenlé­tét, minőségeit és jegyeit, ahogyan ön is tanácsolja. Magamat már régebben is­merem, reggel mégsem tu­dom, hogy jól vagyok-e vagy sem. Igaz, ismét föl­ébredtem, tudok járni, be­szélni. mozognak tagjaim, de itt is fáj, ott is, emitt egy kis nyomás, amott eny­he nyilallás... ön szerint minden tárgynak meghatá­rozott számú tulajdonsága van, se több, se kevesebb. Aki alaposan ismeri tár­gyát, az minden kérdésre, hogy a tárgy ilyen-e vagy olyan, határozott igennel vagy nemmel tud válaszol­ni... Ez a Gödöllő, Fichte úr, kisváros. Dombjainak tete­jéről szemmel befogható, de annyi tulajdonsága van, hogy képtelenség össze­számlálni. A házai, intéz­ményei, s az a rengeteg ember. Harmincezer lélek, akarat, kívánság. Higgye meg, önnek sokkal, de sok­kal könnyebb volt. Sosem jutna eszembe magamat ön­höz mérni, képességeit, tu­dását meg sem közelítem. Mégis biztos vagyok ben­ne, ha most élne, és Gödöl­lőn töltené napjai nagyob­bik részét, néha ön is el­bizonytalanodna. Azt írja könyvében, hogy tárgyak veszik körül, szét­nézve növényeket, fákat, ál­latokat pillant meg. Álla­tokat: fecskét, kecskét, bir­kát, tehenet. Ez még ma is nagyjából így van, Fichte úr, de már nem sokáig. Rövidesen elkészül a gödöl­lői biotechnológiai központ, utána mi lesz, senki sem tudja. Ön művelt filozófus volt, biztosan hallott Kimé- ráról, az oroszlánfejű, kecs­ketestű, kígyófarkú tűzoká- dó szörnyetegről. Ne mo­solyogjon, Fichte úr, hogy az. csak a görög mitológiá­ban volt. M inap hallottam Gö­döllőn, hogy az egyik intézetben elő­állították a juh és a kecske kiméráját, ami küllemét te­kintve csak az egyikre ha­sonlít, jegyei és minőségei azonban kettős természetű­ek. És éz még csak a kez­det. A biotechnológiai köz­pontnak még a falai sem állnak, a tudósok még csak készülődnek, szikéikkel meg sem kezdték a gének metélését a laboratóriu­mokban, de már nem tud­juk, kecskével vagy birká­val van-e dolgunk. Hát ak­kor hogyan lehetek biztos a létezésemben, Fichte uram? Kör Pál Metszi a körtefákat Konyari János nagykő- Bimbózó szegfűk között nem olyan szomorú vácsi telkén. az esős vasárnap. Néhány elszánt dacolt az idővel Még várat magára a kikelet A szűnni nem akaró eső feláztatta a határt, a föl­deken jókora tócsák híz­nak, munkagépekkel lehe­tetlen a táblákra menni. Késik a gabona fejtrágyá­zása, a tavaszi vetőmagok pedig még a raktárakban pihennek. Az alacsonyab­ban fekvő részeken sok a belvíz, ami a vetések ki­pusztulásával fenyeget. Er­re az időre szokták azt mondani, hogy még a ku­tyát sem verik ki. Vagy mégis? Amott mintha dol­gozna valaki... Csipetnyi tavasz Barabási Ferenc pátyi fó­liaházában 6 ezer tövön nyí­lik a szegfű. Fehér, piros, lila, rózsaszín és cirmos fejek ma­gasodnak a kifeszített hálók között, a gazda éppen tápol­dattal, gomba- és rovarölő permettel locsolja a növénye­ket. — Kényes jószágok ezek, ha az ember nincs észen, ha­mar odavész minden — mond­ja. — Hány éjszaka nem alydt a család a télen, amikor a mínusz 23 fokban .azért ret­tegtünk, nehogy lefagyjanak. Siralmas látvá :y, amikor a hálón fekszik a virág. Tudom, mert volt. benne részem ... Most a télen az apámmal sokszor kint éjszakáztunk, hol az egyik, hol a másik olajkazánnal bíbelődtünk, s vagy ideért az asszony az étellel Budakesziről, vagy koplaltunk. A Rozmaring Tsz anyagbe­szerzője eredeti szakmáját tekintve autótechnikus. Köny­vekből, illetve a tsz szegíű- anyakultúra vezetőjének, Ri- zi Gyulának a közreműködé­1983 októberétől — Krasznai Lajos a megyei pártbizottság első titkára. Érdekes a gazdasági viszo­nyoknak az alakulása. Ma a megyének fejlett az ipara és intenzíven fejlődő mezőgazda­sága van. Itt állítják elő az ország ipari termelésének II. a mezőgazdaságinak pedig 13 százalékát. Olyan ipari körze­tek alakultak ki a megyében az utóbbi harminc esztendő­ben, mint a váci, ahol megta­lálható a cementipar, a Forte, az Egyesült Izzó tv-képcső- és -alkatrészgyára. Százhalom­battán pedig felépült a Duna- menti Hőerőmű és a Dunai Kőolajipari Vállalat, amely a Szovjetunióból érkező kőolajat dolgozza fel. Természetesen máshol is erőteljesen iparoso­dott a terület. Jelenleg hat­száz ipartelep működik a me­gyében. Részletesen leírják a szer­zők a megye mezőgazdaságá­nak a helyzetét. Ismert, hogy e területen 72 termelőszövet­kezeti gazdaság, 11 állami gazdaság működik, s termelé­si értékük meghaladja a negyvenmilliárd forintot. Meg- tudhajuk a könyvből, hogy a főváros körül zöldség- és gyü­mölcsövezet jött létre, de je­lentős a megyében a tejter­melés és a húsfeldolgozó ipar Részletesen tárgyalja a kö­tet a megye lakásellátását, kereskedelmét, a szolgáltatá­sokat, valamint a közlekedést. Tudott dolog, hogy a megyén belül az ingázás 250 ezer em­bert érint. A budapesti lakos­ság hétvégi üdülő- és kirán­dulóforgalmának zöme is a megye közlekedési hálózatát terheli. Nem lebecsülendő az a fej­lődés, amelyet a megye a művelődésben elért. Óvodai hálózat alakult ki, új általá­nos iskolák léptek az oktatás szolgálatába, s kialakult a gyermekvédelem is. Pest me­gyében működik az ország legnagyobb gyermekvárosa. Foton ugyanis, a volt Károlyi­kastélyban 920 gyermeket ne­velnek. Van itt óvoda, általá­nos és középiskola, szakmun­kásképzés, de van gyermekne­velő otthon Abonyban, Szo­bán. Vácdukán és Nagykörö­sön. Megismerkedünk a könyv­ből a megye közművelődésével, a művelődési otthonok, könyvtárak hálózatával. S olyan művelődési házak épül­tek, mint az említett százha­lombattai, a szentendrei és a váci, hogy csak a legújabba­kat említsem, de felújították a nagykőrösi és a ceglédi színházépületet is, ahol most nagyszerű művelődési élet van kibontakozóban. Az egészségügy, a tudomá­nyos élet, a testnevelés és a sport is külön fejezetet ka­pott a könyvben. A szerzők foglalkoznak a környezetvéde­lemmel, a tájak, korok mű­emléképületeivel s az idegen- forgalommal is. S végül dr. Tóth Albert megírta a kötet­ben a testvérmegyei kapcso­latok történetét, azt, hogy Pest megye bensőséges kap­csolatot tart fenn a szovjet omszki területtel, a bolgár Szófia megyével és az NDK- beli Suhl megyével. Mindent Összevetve: nagyon tartalmas, jó könyv a Pest megyéről szóló kötet. Megtud­juk belőle, hogy milyen sok­oldalú és gyümölcsöző, az élet minden területére kiterjedő kapcsolatrendázer fűzi Össze a fővárossal, amelyet körülölel. E recenziónak nem lehet az feladata, hogy az egész me­gyét bemutassa. A kiragadott néhány példával csak jelezni akartam, hogy milyen gazdag ez a megye, mennyire meg­változott itt az élet az utóbbi harminc esztendőben, hogy éppen ezekben az években rakta le a lakosság szülőföld­jének további évszázadokra szóló gazdasági-társadalmi, tu­dományos és kulturális alap­jait. Gáli Sándor sével tanulta meg a termesz­tést. Pár száz tővel próbál­kozott 15 esztendeje, s két­szer is megfizette a tanuló­pénzt ... — Én csak amolyan bot­csinálta kertész vagyok — mondja a barát, Pákózci Jó­zsef. Órás a becsületes mes­terségem, most viszont a Fő­városi Csatornázási Művek budakeszi telepén a szenny- víziszap-égető megbízott ve­zetője vagyok, — Néha kijö­vök Ferinek segíteni, mert el­kel a munkáskéz, annyi a fö­lösleges bimbó, amit le kell csipkedni. Az egész család a virág rab­ja. A gazda anyja, apja se­gít, a feleséget pedig leg­többször a virágpiacon talál­ja a hajnal. — Ja, a piac. Nem akarok sírni, de most négyért megy az I. osztályú szegfű. Volt persze jobb ára is a télen, ám a munka, hát az sem utolsó. Elég, ha felüti fejét egy fer­tőzés. Tiszta utat járva A tavaszt idéző fólia alól kimegyünk a szakadó esőbe. Sehol egy teremtett lélek a földeken, néhány autó tart csak Pest felé. A kanyar mö­gött feltűnik két fiatal em­ber, a tizenkettedik kilométe­rüket futják, de harmincket­tő szerepel az edzéstervben. Mátyus Attila és Deme Zol­tán nagykovácsiak, a Gépipa­ri Spartacus tájfutói. Ha esik, ha fúj, nekik bizony a lábuk­ban van a heti 120—140 ki­lométer. A megye északi részén jár­va bekukkantunk néhány tu­ristaházba is. Magyarkúton, az Orgonában az egyik bérlő­vel. Marina Évával beszélge­tünk. — Nálunk március elején kezdődött a forgalom, mert a kemény tél megakadályozta, hogy az emberek felkeressék ezt a festői környezetben lévő szállást. Kihasználva a holt idényt, felújítottuk az egész épületet. Ottjártunkkor e'gy szoba ki­vételével tele volt a kis szál­ló, a háziak diszkóval kedves­kedtek a szobafogságra ítélt vendégeknek. A száz szemé­lyes kisinóci turista,házban Sinka István vezetőtől meg­tudtuk, hogy itt májustól ne­héz helyet találni, mert egy­mást érik a diákcsoportok. Ne­kik is kínál programot a kö­zeljövőben megjelenő prog­ramfüzet. Szintén felúiították az épületet, sőt elkészült a fü­vesített futballpálya, szezonra kész a teniszpálya, és a né­hány pingpongasztal is jó szó­rakozást nyújt majd öregnek és fiatalnak. Sőt, már e hét vasárnapián locsolóbálon rop­hatja itt bárki. egyik kőépületből zene hallat­szik. Kisvártatva megjelenik a tulajdonos, Konyari János is. Büszkén mutatja a rendezett kertet, a kordonra fölfutó kör­te- és almafákat, amiken éven­te 8 mázsa gyümölcs is meg­terem. A Fősped gépkocsive­zetője évek óta innen jár munkába. — Budapesten, a Kálvin té­ren van a lakásunk, de ami­óta elkészült a metró, megre­pedtek a falak. Kaptunk vol­na cserelakást, de inkább itt várunk ki egy jobbat — így a férfi. — Öröm, ha itt lehe­tünk, hiszen jó a levegő és mindig van tennivaló. Törökpatak-üdülőtelepen két férfi, fittyet hányva az idő­járásra egy hétvégi ház alá- pincézésén dolgozik. Monek László és Valant József egész hét végén törték a betont, ta- licskázták a törmeléket, ami bizony embert próbáló, mert térdig süllyednek a sárban. — Szükségünk van a pénz re, hiszen mindketten elvál tünk. Olcsón dolgozunk, ezért sok helyre hívnák, mi pedig megvünk, akkor is, ha fúj, ha esik. Bánsági György— Fazekas Eszter (Vimola Károly felvételei) Koszarúzási ünnepség Mártírok emlékére A Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága hazánk felszabadu­lásának 42. évfordulója alkal­mából vasárnap délelőtt koszorúzási ünnepséget rende­zett Budán, a volt Gestapo- fogház épületének Gyorskocsi utcai falán levő emléktáblá­nál. Dr. Bács Pál sebészorvos emlékezett a mártírokra, mindazokra, akik a vészkor­szak idején a börtön falai között szenvedtek. Hangoztat­ta: — Ezúttal is megújítjuk korábbi fogadalmunkat, hívek maradunk az antifasiszta sza­badságharc hagyományaihoz. Minden erőnkkel azon le­szünk, hogy megakadályozzuk egy újabb, minden eddiginél borzalmasabb háború kirob­banását, mindent megteszünk azért, hogy béke legyen az egész világon. A beszédet követően a szó­nok November Lászlóval, a NÜB elnökével együtt koszo­rút helyezett el az emléktáb­lánál. A magyar izraeliták országos képviseletének el­nöksége nevében dr. Seifert Gézáné főtitkár koszorúzott. A küEkereskedésről Fiatalok fóruma Fiatal külkereskedők — több mint 100 szakkülkereske­delmi és önálló külkereske­delmi joggal felruházott ipari, mezőgazdasági vállalat ifjú szakemberei — szakmai ta­nácskozást tartottak a Buda­pest Kongresszusi Központ­ban. Veress Péter külkereskedel­mi miniszter tartott bevezetőt, majd szekcióüléseken tanács­koztak a fiatal szakemberek. Élénk vita bontakozott ki ar­ról, hogyan válhat költség- és árérzékenyebbé a hazai külke­reskedelem. Többen hangsú­lyozták, hogy a vállalati adó­rendszer korszerűsítése nö­veli a külkereskedelmi válla­latok érdekeltségét, és szük­ség’van arra, is, hogy a szabá­lyozórendszer korszerűsítése keretében továbbfejlesszék a külkereskedelem irányítását Élelmiszer-kiállítás Koppenhágában Pest megye bemutatkozik (Tudósítónktól) Hűvös, esős az április itt Koppenhágában is. E2 azonban nem csökkenti az érdeklődést a pénteken megnyílt nemzetközi élelmiszer-kiállítás iránt. A 14 ezer négyzetméteres fedett vásárváros ezekben a na­pokban igencsak ínycsiklandozó látványosságot kínál. Étkek és italok sokezerféle változata kápráztatja cl az idelátogatók érzékszerveit. Térdig a sárban Királyréten az Express tu- ristaházban Wiedermann Lász­lónak, a szálló vezetőjének sincs még sok dolga, pedig tárt karokkal várnák a kiránduló­kat. A zsíroshegyi turistaház fe­lől esőköpenyes, elszánt asz- szonyok baktatnak lefeJ é a ví- kendházak övezte úton. Az Huszonhárom ország 350 cége mutatja be termékeit. A magyar nemzeti pavilonban 30 vállalat áruinak színes ka- valkádjában megtalálható minden, mi szem, szájnak in­gere — mondotta a dán mi­niszterelnök felesége, a ma­gyar pavilon megtekintésekor. Háziasszonyként még hozzá­tette : kár, hogy mindebből ke­vés látható a dán üzletekben. Megjegyzéséből kitűnt: a le­hetőség adott, annak ellenére, hogy Dánia Európának talán a legfejlettebb mezőgazdaság­gal rendelkező országa. Aki itt el tudja adni portékáját, az áruival Európa bármely országában piacra talál. A vásár első három napjá­nak mérlege azt igazolja: megnőtt az érdeklődés a ma­gyar mezőgazdasági termékek, az élelmiszerek és italok iránt. Nemcsak az itt már ha­gyományosnak számító ma­gyar vállalatok — a Terim- pex, Monimpex — standjait keresik fel a kereskedők, szí­vesen ismerkednek olyan új magyar helységnevekkel is, mint például Hernád, Örkény, Monor, Tápiószele vagy Duna­keszi. A Monori Állami Gazdaság elsősorban kukorica-alap­anyagból előállított termékek kel jelentkezett. Különösen a hidegeljárással készült csíra­olaj iránt nagy az érdeklődés — mondja Gellert Erzsébet, a gazdaság export-import irodá­jának vezetője. Ezzel az eljá­rással ugyanis a kukoricában található A- és E-vitaminal­kotóelemek, nem károsodnak, ugyanakkor semmiféle tartósí­tószert nem használnak. A búza- és kukoricapehely szin­tén keresett cikk Dániában. Már jelenleg is dán gépekkel dolgozunk, s most tárgyalunk újabb gépek vásárlásáról, me­lyeknek ellenértékét termé­keinkkel egyenlítenénk ki. A Magyar Hűtőipar duna­keszi gyára két terpaékkel vo­nult be a dán piacra. Tavaly 60 tonna málnalevet és 40 tonna gurulós málnát értéke­sítettek igen jó áron, s e két cikkből a’dán piac többet is megvásárolna,. ha lenne. Gon­dot az okoz, hogy a többcsa­tornás értékesítési rendszer­hazai bevezetésének következ­tében jó, néhány termelő már nem a hűtőiparnak adja el áruját.' A Pest Megyei Pincegazda­ságnak '/csak a neve változott Promontorvinre, vevőköre változatlan. Jelenleg 200 ton­nás szerződésük van üdítő­ital-alapanyagra, de most egy újabb cég is jelentkezett bo­raival. a tápiószelei olasz riz- linggel és az . Örkényi kék­frankossal viszont most elő­ször jelentkeznek a dán pia­con. Ugyancsak első ízben állít ki Dániában a hernádi Már­cius 15. Termelőszövetkezet, csirkemellből készített felvá­gottat kínálnak. A csöppnyi tárgyalók min­dig foglaltak, s ez kedvező jelnek számít itt Koppenhágá­ban. Prukncr Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom