Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
6 WAT « MEVrtit] 1987. Április ii., szombat HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI l(ÍT£KÍNTÉS Ismét ugyanaz a forgatókönyv! Akcióban az enyhülési politika washingtoni ellenfelei A Varsói Szerződés új megközelítése a fegyverkezés megfékezésére ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP Prágai barátsági nagygyűlés Ahogyan az várható volt, Washingtonban ismét csak elővették a régi forgatókönyveket, amint elérhető közelségbe került egy megállapodás a Szovjetunióval a rakéta-nukleáris arzenál csökkentésére. A jelek szerint a fegyverkezési verseny folytatásában érdekelt körök még azzal sem törődnek, hogy a közvélemény egy része már jól tudja, hogy mit gondoljon az ilyen fogásokról. Pedig talán elgondolkodtató lenne, hogy nyugati kommentárok vetik fel, hogy immár harmadszor lép színre nyíltan, álarcát ledobva a washingtoni katonaiipari komplexum. Az 1985-ös genfi találkozó előtt Weinberger hadügyminiszter teljesen szokatlan módon fellépett a Szovjetunióval való minden esetleges megegyezés ellen. A reykjavíki csúcstalálkozó tavaly csaknem meghiúsult amiatt, hogy Washington kémhisztériát keltett egy leleplezett ügynök körül. Most pedig a moszkvai amerikai nagykövetség régi és új épületében állítólag elhelyezett szovjet lehallgatóberendezések miatt követelik a washingtoni katonai körök az „erélyes szankciókat” a Szovjetunió ellen. Nyugati kommentátorok rámutatnak: mindez összefüggésben van Shultz amerikai külügyminiszter küszöbön lévő moszkvai látogatásával. A washingtoni diplomácia vezetője a tervek szerint hétfőn érkezik a szovjet fővárosba. Az utazás azért jött létre, mert a szovjet kezdeményezések nyomán, a közepes ható- távolságú rakéták leszerelése ügyében kedvezőbbek a megállapodás kilátásai, mint bármikor. A washingtoni katonai körök sokfajta ellenlépéssel megpróbálkoztak a biztató helyzet elmérgesítésére. A helyszíni ellenőrzés kiterjesztését nemcsak a leszerelt kilövő helyekre, hanem az ilyen típusú rakétákat előállító üzemekre is javasolták. Washington nagy meglepetésére szovjet részről elfogadták ezt a javaslatot. Ezután a rövid hatótávolságú rakéták csökkentését igyekeztek összekapcsolni a közepes hatótávolságúak leszerelésével. Moszkva rendkívüli hajlékonyságát mutatta, hogy még ebben a mesterségesen összekapkodott, új amerikai csomagtervben is kész volt eszmecserére, és kompromisszumos megoldást ajánlott. így úgy látszott, hogy Shultznak nem lesz nehéz dolga Moszkvában, s az elvi megállapodások után a szakértők Genfben újra kezdődő tárgyalásán, meg lehet szöve- gezni annak a megállapodástervezetnek a végső formáját, amely egy később sorra kerülő szovjet—amerikai csúcs- találkozó elé kerülhet aláírásra. S ekkor ismétlődtek meg a korábbi washingtoni kémforgatókönyvek a helyzet elmérgesítésére. OLYAN, MINT A SZAPPANBUBORÉK... Ha az ember a washingtoni szóvivők megnyilatkozásait olvassa, nem ok nélkül támad az a benyomása, hogy az eredeti ok, amiért Shultz Moszkvába utazik, immár mintha nem is létezne. Annyira elborítja ezt ugyanis az az amerikai sajtó által elsőrendű problémának feltüntetett dolog, hogy miként érintkezhet majd „lehallgatás- mentesen” a távközlési gépezeten az amerikai diplomácia vezetője Moszkvából az Egyesült Államok elnökével, hogyan számoljon be tapasztalatairól, hogyan kérjen utasításokat. Fantasztikusnak tűnő tervek vetődnek fel erre. Közülük hadd álljon itt csak egy: e szerint Shultznak a moszkvai repülőtérről az amerikai különgépből kellene esetről esetre kapcsolatba lépnie a Fehér Házzal. A különleges elektronikus eszközökkel az üzenetek a nyugat-németországi katonai bázisok valamelyikére kerülnének, s onnan a Távol-Keleten át jutnának Washingtonba. Más kommentárok szerint erre nincs szükség, mert az amerikai nagykövetség egy szárnya Moszkvában „lehallgatásbiztos”. Világos a cél: elterelni a közvélemény figyelmét, hogy a közepes hatótávolságú rakéták ügyében a megállapodás könnyen meg volna köthető, csakhogy Washington most saját korábbi javaslatát, a „nullamegoldást" is megtagadja. Ezt pedig nehéz megmagyarázni a NATO-országok közvéleményének, különösen akkor, amikor olyan személyiségek, mint Kohl bonni kancellár külön sürgető üzenetet intéz erre Reagan elnök címére. Az amerikai kémhisztéria másik ága a felfokozott felháborodásé. Ismét nyugati kommentátorokat idézhetünk itt, akik gúnyosan vetik fel: a modern elektronikus eszközök korában az ilyen vádaskodás, ha jól odafigyelünk, szétpukkan, mint a szappan- buborék. S engedtessék meg itt e sorok írójának személyes tanúságtétele is erre. Immár majd húsz éve, hogy tudósítóként részt vett az amerikai hadügyminisztériumban egy sajtóértekezleten, ahol azt magyarázgatták, hogy a mesterséges holdakkal milyen aprólékos megfigyelés folytatható, s ezek felülmúlják sokszor a földi lehallgatásokat is. S bemutattak ott egy kis szerkezetet, amellyel az utcáról, az ablaktáblák rezgéséből megállapítható, hogy miről folyik éppen szó az épület egyik-másik szobájában ... A NUKLEÁRIS FEGYVEREK DICSŐÍTÉSE Egy másfajta vonal, amely jellemző a nyugati propaganda egy részére, a nukleáris fegyverzet nyílt dicsőítése. Erről beszélt Mihail Gorbacsov a prágai várban elmondott pohárköszöntőjében. Mint az SZKP KB főtitkára rámutatott: egyes nyugati politikusok azt állítják, hogy a nukleáris arzenál létezése „szavatolja a békét”. Ezért olyan képet próbálnak festeni, mintha az atomfegyverek bármilyen csökkentése „alacsonyabb szintre” szállítaná le a meglévő „elrettentő erőt”, s ez veszélyeztetné a NATO-országok biztonságát. Szovjet részről viszont — állapította meg Gorbacsov — veszélyesnek tartják, ha a világ biztonságát a nukleáris elrettentésre építik. S ugyanezt a nézetet osztják a Varsói Szerződés többi országai is. Az SZKP KB főtitkára tehát joggal emelte fel szavát az atomfegyver-arzenál ellen, s fejtette ki a szovjet álláspontot ezek csökkentésének szükségességéről. Sőt logikus volt a folytatás is: arra volna szükség, hogy az atomfegyverrel rendelkező hatalmak mondjanak le e borzalmas fegyver elsőnek való alkalmazásáról. Ilyen kijelentés már nem először hangzik el szovjet részről. Sőt a Szovjetunió már azt is korábban ünnepélyesen bejelentette, hogy elsőnek nem veti be ezt a szörnyűséges pusztító fegyvert. A Szovjetunió volt az az aíom- hatalom, amely másfél éven át szüneteltette atomfegyverkísérleteit, hogy így az Egyesült Államokat rábírja a moratóriumhoz való csatlakozásra és a teljes tilalomról való tárgyalások felvételére. A Szovjetunió csak többszöri határidő-meghosszabbítás után újította fel saját és szövetségesei biztonsági érdekeiből az idén nukleáris robbantási kísérleteit. MORATÓRIUMOT A KATONAI KIADÁSOKRA! Szovjet részről nem véletlenül tettek hallatlan erőfeszítéseket arra, hogy rábírják a „másik oldalt” a robbantási moratóriumhoz való csatlakozáshoz. Hiszen, ha abbahagyják ezeket a legpusztítóbb fegyverfajták további fejlesztésére szolgáló kísérleteket, ez megállíthatta volna a fegyverkezési hajszát, s utat nyithatott volna a gyümölcsöző leszerelési tárgyalásokhoz. A robbantások azonban folytatódnak, de ez persze nem jelenti azt, hogy a szovjet diplomácia beletörődött volna ebbe a helyzetbe. Ugyanígy a szocialista országok diplomáciájának hallatlan szívósságát tükrözi az a javaslat is, amelyet csütörtökön hoztak nyilvánosságra. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága március 24—25-én Moszkvában ülést tartott. Ezen a tanácskozáson elfogadtak egy felhívást, amely az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) címére szól. A szocialista államok védelmi közössége arra szólítja fel a NATO-t, hogy 1—2 évig fagyasszák be a katonai kiadásokat. Ez az indítvány már tulajdonképpen 1983. január 5-én elhangzott a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének prágai értekezletén, több más javaslattal együtt. A nyugati politikai körök akkor és azóta elutasító magatartást tanúsítottak. Az indítvány felújítása nem véletlenül történik a mostani politikai helyzetben. Akkor, amikor az atomkísérletek oldaláról nem sikerült megállítani a fegyverkezési hajszát. a szocialista országok új, glo- bálisabb megközelítésben tesznek erőfeszítést ugyanannak a nemes célnak az elérésére. Hiszen világos, ha befagyasztanák a jelenlegi szinten 1—2 esztendőre a katonai kiadásokat, ez alkalmas volna egy adott helyzet regisztrálására, mind a Varsói Szerződés, mind a NATO oldalán felhalmozott fegyverzetarzenál amolyan „leltározására”. S a moratórium nyomán megkezdődhetnének a konkrét tárgyalások a katonai kiadások jövőbeni csökkentéséről. Aligha várható, hogy a korábbi merev elutasításon kívül más hivatalos nyugati visszhangja lenne- e morató- ríumjavaslatnak. Hiszen az Egyesült Államokban már kész az októbertől életbelépő költségvetés tervezete, amély újabb jelentős összegekkel emeli a hadikiadásokat. S túl ezen, a Reagan-kormányzat arra készül, hogy kiegészítő dollármilliókat szavaztasson meg az amerikai törvényhozással az űrfegyverkezési program felgyorsítása céljából. Mégis bizonyos, hogy a kezdeményezés hatása a NATO-államok közvéleményére nem lesz olyan elhanyagolható, mint amilyen gyorsasággal fogalmazzák meg majd az elutasító „ellenérveket” a nyugati fővárosokban ... Árkus István Pénteken nyilvános záróüléssel ért véget az európai biztonság és együttműködéssel foglalkozó bécsi találkozó második szakasza. Alaptalan és képmutató az a nyugati megállapítás, hogy nem érződik változás a Szovjetunóban, hangoztatta pénteki sajtóértekezletén Jurij Kaslev nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője. A nagykövet emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunióban szabadon (Folytatás az 1. oldalról) továbblépjünk a szovjet— csehszlovák együttműködés elmélyítésének és sokoldalú gazdagításának útján, őszinte örömmel töltenek el bennünket Csehszlovákia sikerei — mondotta Mihail Gorbacsov, majd hozzáfűzte, hogy a prágai megbeszéléseken persze szó volt a megoldatlan problémákról is. A szovjet párt vezetője ezután a Szovjetunióban megkezdett átalakítás folyamatáról szólva rámutatott: olyan helyzet állt elő, amelyen apró javítgatásokkal már nem lehet segíteni, teljes átalakításra van szükség. Mihail Gorbacsov részletesen szólt a kialakult helyzetképről és hangsúlyozta: gyökeres, forradalmi jellegű fordulatra van szükség mind a tevékenység szervezésében, mind pedig a társadalmi tudat terén. Az átalakítás végső célja jobb életet teremteni a szovjet embereknek és megszilárdítani a társadalomszervezés és szociális igazságosság fejlettebb modelljét. Mihail Gorbacsov prágai beszédében ezután részletesen szólott az európai biztonság megszilárdítása céljából előterjesztett új szovjet kezdeményezésekről. Állást foglalt a közép-hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló egyezmény megkötése mellett, sürgette a hadműveleti-harcászati rakéták korlátozását, majd felszámolását Európa földjén és javasolta az Európában egymással szemben álló fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek nagyarányú korlátozását. '' Építő módon A Szovjetunió a maga részéről arra törekszik — folytatta az SZKP KB főtitkára —, hogy kölcsönösen elfogadható megoldásokat találjanak a nukleáris leszerelés megvalósítására. Alapvető törekvés a hadászati támadófegyverek radikális korlátozása. A Szovjetunió kész arra, hogy a következő öt év alatt 50 százalékkal korlátozza ezeket a fegyvereket, s arra is, hogy tíz év alatt teljesen felszámolja őket. A leszereléshez vezető egyik igen fontos lépés megtétele végett javasoltuk, hogy kössünk megállapodást a középhatótávolságú (KHT) rakéták kérdéséről. Nyugaton ezekben a napokban sokat írnak és beszélnek a hadműveleti-harcászati rendeltetésű rakéták kérdéséről. Készek vagyunk e probléma építő szellemű megoldására; a Szovjetunió javasolja, hogy kezdődjenek tárgyalások az 500—1000 kilométeres hatótávolságú s az európai szárazföldön elhelyezett rakéták korlátozásáról, illetve későbbi felszámolásáról, úgy, hogy nem teszik e kérdéstől függővé a KHT-rakéták problémája megoldásának menetét és kimenetelét. A felek köteleznék magukat arra, hogy a tárgyalások ideje alatt nem növelik a hadműveleti-harcászati rakéták számát. A Szovjetunió amellett száll síkra, hogy radikális csökkenés jöjjön létre és végső soron Európában teljes egészében fel lehessen számolni a hadműveleti-harcászati rakétákat. Ezért ellenzi, hogy a jövőbeli szerződésbe az ilyen rakéták növelését és tökéletesítését lehetővé tevő különböző engedmények kerüljenek. engedik a politikai okból elítélteket, lehetséges a zsidók és a német nemzetiségűek kivándorlása, általában megkönnyítették az utazásokat, A helsinki folyamat nélkül Európa ma már nem képzelhető el, arra van szükség, hogy egyre több közös megoldást találjanak a közös problémákra. Erről beszélt Alois Mock osztrák kancellár és külügyminiszter a pénteki ülésen. A KHT-szerződés aláírása után és függetlenül a hadműveleti, harcászati rakétákról folyó tárgyalások menetétől a Szovjetunió — Csehszlovákia és az NDK kormányával egyetértésben — kivonja azokat a rakétákat e két országból, amelyeket a Pershing—2 és a manőverező robotrepülőgépek nyugat-európai telepítésére adott válaszként helyezett el oda. Szigorú ellenőrzéssel A hadműveleti-harcászati rakétákról szóló megállapodást természetesen szigorú ellenőrzéssel kell egybekötni. Ugyanúgy, mint a közép-hatótávolságú és hadászati nukleáris fegyverek esetében. Mihail Gorbacsov ezután az Európában egymással szembenálló fegyveres erők kérdéséről és az ott felhalmozott nagy mennyiségű hagyományos fegyverekről szólott. Természetesen — mondotta — Európa számára is elsődleges feladat a hadászati, a középhatótávolságú és a hadműveleti-harcászati rakéták felszámolása. A szocialista országok közötti együttműködéssel foglalkozva Gorbacsov kiemelte, hogy ez is átalakításra szőrül, mivel az együttműködés korábban kialakult formái, régi módszerei már nem felelnek meg a kor követelményeinek és a lehetőségeknek. Különös hangsúllyal beszélt Gorbacsov egymás tapasztalatainak hasznosításáról. A szovjet—csehszlovák gazdasági együttműködést illetően leszögezte: ezeket a kapcsolatokat is lényegesen át kell alakítani, egyebek között meg kell szüntetni az együttműködés útjában álló bürokratikus akadályokat. Jelezte, hogy már a következő ötéves időszakban lényegesen javítani lehet a munkamegosztást. Mihail Gorbacsov a nagygyűlésen az európai fegyveres erők csökkentésével kapcsolatban felvetette, hogy tartsanak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet részvevői Bécsben külügyminiszteri értekezletet és azon határozzák el, hogy tárgyalásokat kezdenek a harcászati nukleáris fegyverek, a fegyveres erők és a hagyományos fegyverek radikális csökkentéséről. Kitért a Varsói Szerződés és a NATO Európában elhelyezett fegyverei között meglévő egyenlőtlenségekre, melyeknek felszámolásáért síkraszállunk. A katonai szembenállás mérséklését a VSZ országai szakaszosan képzelik el. A vegyi fegyverekről szólva Mihail Gorbacsov a következőt jelentette be: A Szovjetunió beszüntette a vegyi fegyverek gyártását és megtette az első lépéseket azok felszámolására. E célból a Szovjetunióban egy külön üzem létesítését kezdték meg. Mihail Gorbacsov a továbbiakban hangsúlyozta: ideje elgondolkodni Európa két részének integrációs folyamatain is. Az új folyamatok lehetővé teszik a két fél közt a gazdasági együttműködés aktivizálását, új tartalommal való megtöltését a haladás, a kultúra békés fejlesztése érdekében. Helsinki szelleme A helsinki folyamat nem halt el. Léte lehetővé teszi, hogy lépésről lépésre erősítsük a bizalmat az európai országok között. E szellemben kívánunk cselekedni, a közös érdekekre kívánjuk helyezni a hangsúlyt. Arra törekszünk, hogy mérséklődjék a katonai szembenállás, hogy eljussunk az atomfegyverektől mentes világhoz — mondta végezetül Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. ★ Raisza Gorbacsova. a szovjet főtitkár felesége pénteken ellátogatott a Csehszlovák Nőszövetség székházába. Itt tájékoztatót hallgatott meg a csehszlovákiai nők helyzetéről, valamint a ■ társadalombiztosítási rendszerről. Szó volt a nemzetközi demokratikus nőszövetség közelgő, Moszkvában sorra kerülő világkongresszusának előkészületeiről is. A főtitkár felesége ezt követően megtekintette a prágai vár nevezetességeit: a Szent György bazilikát, a Szent Vitus székesegyház kincstárát, majd az Ulászló termet, ahol 1970-ben új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést írtak alá Csehszlovákia és a Szovjetunió vezetői. AZ ŰRHAJÓZÁS NAPJÁRA Sz. Koroljov fogadja a földre visszatért Jurij Gagarint április 12. az űrhajózás napja. Ezen a napon emlé- zi. kezik meg a világ Jurij Gagarin első űrrepüléséről. A Föld első mesterséges holdjának felbocsátása, Jurij Gagarin, az első kozmonauta űrrepülése, a Hold túlsó oldalának lefényképezése, továbbá a szovjet kozmonau- tika számos más kiemelkedő eredménye fűződik Szergej Koroljov nevéhez. A kozmikus rakétarendszerek főkonstruktőre 1987. január 12-én töltötte volna be 80. életévét. Koroljov vezetésével bocsátották fel a Gird—09 vegyes üzemanyagú és a Gird—X folyékony üzemanyagú első szovjet rakétákat a nagy honvédő háború éveiben. A háború befejezése után, 1946-ban Koroljovot a ballisztikus rakéták főkonstruktőrévé nevezték ki. Vezetése alatt számos kutatóintézet és tervezőiroda tevékenykedett a világűr meghódításának és békés célú felhasználásának területen. Sz. Koroljov sok tudóst és mérnököt nevelt, szoros barátság fűzte őt a szovjet űrhajósokhoz. A tudomány szolgálatában szerzett érdemeiért Koroljov kétszer kapta meg a Szocialista Munka Hőse címet, kétszer tüntették ki Lenin-renddel, továbbá számos érdemérem, köztük a Szovjet Tudományos Akadémia Ciolkovszkij arany érdemérmének tulajdonosa. Véget ért a bécsi találkozó második szakasza Európa és a helsinki fclyamat
