Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-28 / 74. szám
8 1987. MÁRCIUS 28. SZOMBAT Que linda! 3 ó sorsom úgy hozta, nogy rövid lel esztendő leforgása alatt két távoli országDan is járt am. Az egyik a természeti szépségeiben és iparában egyaránt gazdag Japán, a másik a természeti kincseiben utolérhetetlenül szépséges, a világ iegké- keob tengervizével rendelkező, am iparában még a fejlődés első sikereit elvező szocialista Kuba. És mind a két távoli helyen kedvesek voltak hozzám, jó dolgom volt, de ahogy közeledett a hazatérés ideje, úgy számoltam mind jobban a napokat, az órákat. És úgy lett egyre szebb minden — idehaza. Szebb lett a pilisi erdő, a szürke Duna. Ha valahol távol vagyok, és a negyedik-ötödik napon megteszem, amit pedig előre elhatároztam, hogy nem fogom megtenni, akkor tudom, hogy megkezdődött a honvágy. Ez pedig nem más, minthogy előveszem a kis családomról magammal vitt fényképeket, és nézegetni kezdem. És azt hiszem, ez így természetes. Amikor Kubából hazafelé jöttünk, gépünk műszaki megállóra leszállt Kanadában. Hó volt mindenütt, hó hullott a magasból is. A gépen szövőtanuló kubai kislányok utaztak velünk Berlin felé. Az egyik kitárta a kezét, tartotta a hónak és gyönyörködött: Que linda, que linda! De szép, de szép! A másik fázósan összehúzta vastag anarákját, és még hangosabban kiáltotta: Szép, szép, de Kuba a legszebb, Kubánál semmi sem szebb! Az ő hazája volt. És valóban nagyon szép, de neki akkor is az lett volna, ha a hópelyhek bűvöletében ő is csak Que lindát kiáltott volna. S. M. Vásárlás, ügyintézés munkáidé után Az éremnek két oldala van Budapesttől alig húsz perc járás autóbusszal Pilis- vörösvár. Lakosságának aligha lehet panasza az élelmiszer- és iparcikkellátásra. A nagyközségben a papír-írószer üzlettől a bútorboltig minden megtalálható. A Nyugat-Pest Megyei Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat 9 élelmiszer- és 3 húsboltot üzemeltet, többségüket szerződéses formában. A vállalat igyekszik a lakosság egyre növekvő igényeit kielégíteni, ez azonban a magánkereskedők bekapcsolása nélkül nem sikerülne. Ezért a tanács által adott területen a ligeti részen, ahol az utóbbi tíz évbén nagyon sok családi házat emeltek, tavaly hat egységből álló üzletsor épült. Az esztétikus pavilonokban élelmiszert, húst, zöldséget, ruházati cikkeket és virágot árusítanak. Egyébként a nagyközség mintegy 12 ezer állandó lakosa és a körülbelül 3—5 ezer hétvégi üdülő ellátását — bár hihetetlenül hangzik — 68 üzlet biztosítja. A munkaképes lakosságnak, amelynek 80 százaléka eljár hazulról dolgozni, azonban nem kell máshonnan hazacipelni az élelmiszert. A központban működő 92. számú üzlet vezetője, Iflinger Istvánná megfogalmazása szerint ellátási problémák csak az üdülőszezon kezdetével jelentkeznek. A víkendezök igényei ugyanis időnként kiszámíthatatlanok, és a kereskedőknek az időjárás függvényében kell kalkulálniuk. Az élelmiszerüzletek nyitva tartásával sincs probléma, még a munkából hazatérők is helyben be tudnak mindent vásárolni. Változatlanul gond azonban — persze nemcsak a vörösváriaknak — az OTP- ügyintézés. Bár hétfőnként úgynevezett nyújtott ügyfélfogadási időben, este 5 óráig állnak a lakosság szolgálatára, a hétközbeni, fél 8-tól 4-ig tartó ügyfélfogadás nagyjából egybeesik a dolgozók munkaidejével. Fetter Ottóné fiókvezető szerint a hétfői nap igencsak zsúfolt, de bőven jut ügyfél a többi hétköznap délelőttre is. Az ügyfélfogadási időn csak úgy tudnának változtatni, ha reggel később kezdenének, és délután tovább tartanának nyitva. A reggel fél 8-as kezdés ugyanis a dolgozókat figyelembe véve már úgysem megfelelő, hiszen akár 6 órára, akár 8-ra járnak dolgozni, saját munkaidejük megsértése nélkül semmiképpen nem tudják elintézni ügyes-bajos dolgaikat — kivéve, ha szabadságot kérnek arra a napra. A fiókvezető egyetlen kiutat lát, ha ügyfeleik a nyomtatványokat rendben kitöltve viszik el az OTP-fiókba, mert akkor nem kell annyiszor hiába kilincselniük. Az egyszerűbb hiteleknél, mint például az áruvásárlási, illetve a személyi kölcsön, nincs is különösebb probléma, annál több van a növekvő mértékben igényelt mezőgazdasági és kisipari hitelfelvételeknél. Ezekhez ugyanis különféle igazolásokat. nyomtatványokat kell csatolni. A kölcsönfelvétel megkönnyítésére az OTP előre nyomtatott tájékoztató kiadását tervezi. A munkaidőalap védelmét szolgáló új ügyfélfogadási rend értelmében a helyi tanács hétfőn és szerdán este fél 7-ig áll a lakosság rendelkezésére. Keszléri József tanácselnök szerint azonban ez az intézkedés eddig nem hozta meg a remélt eredményt. Sajnos, még mindig sokan vannak, akik munkaidőben, illetve munkaidejük terhére intézik a tanácsnál ügyes-bajos dolgaikat. Ebben a kérdésben a munkahelyi vezetőknek is van még bőven tennivalójuk. Antal Piroska Viharban az Atlanti-cceánon, erőgyűjtés Argentínában Jó szelet hazáig, Szent Jupát! Különös vitorlás közeledett március 15-én délután 5 órakor — argentin idő szerint, hisz ekkor a Duna mentén már este kilenc órát jelzett az óramutató — Buenos Aires San Fernando nevű kikötőjéhez. A hajó tépett volt, a bejegyzések szerint Szent Jupát névre hallgatott, s azon kívül, hogy a ' távoli Magyarországról érkezett, semmi nem volt bizonyos az argentin kikötői hatóságoknak. Bizony senki nem várta a hajót erre az időpontra, bármennyire készült a Buenos Aires-i magyar kolónia. A derék és udvarias kikötői rendőrök a spanyolon kívül egyetlen nyelvet sem beszéltek, azt azonban meg tudták kérdezni a két hajóstól: honnan jöttek? Az új-zélandi Aucklandiból — mondták a magyarok, csak hát az útlevélben nem volt új-zélandi pecsét. Fa Nándor és Gál József elfelejtkezett hatvanhat nappal korábban erről a fontos hivatalos teendőről. Szilárd talajon A többi kérdésre sem kaptak az argentinok egyenes és érthető választ. Ki a kapiÖsszesúgtak: ott az új elnök Néhány hete új tanácselnöke van Uu- naharasztinak. Fodor Antalné Sziget- szentmiklósról érkezett, ahol a városi tanács végrehajtó bizottságának a titkára volt. Titkárból ritkán lesz elnök, tartja a közfelfogás, de a kivétel erősíti a szabályt. Így gondolták a duna- haraszti népfront, illetve pártbizottság vezetői is, amikor úgy döntöttek, hogy Fodomét kérik fel: vállalja el az elnöki tisztet. Azért esett rá a választás, mert az agglomerációs mamuttelepülés gondjai nem engedik meg, hogy olyan elnök kerüljön a tanács élére, aki előtt ismeretlen a közigazgatási munka, s hónapok, évek kellenek, amíg egyáltalán képes kiismerni magát. Mégis, hivatalba lépését némiképpen megzavarta az a tény, hogy nem volt ott február 23-án este a dunaharaszti falugyűlésen, annak ellenére, hogy aznap a tanácstestület már döntött a megbízatásáról. A harasztiak többek között azért mentek el oly nagy számban azon a téli estén a művelődési házba, hogy megtudják: van-e már új elnöke a tanácsnak. Fodor Antalnét, a Dunaharaszti Tanács elnöki szobájában találom, levelet diktál. — Csak nincs megint valami botrány Harasztin? — csapja össze a kezét nevetve az elnökasszony, amikor meglát, a falugyűlésről megjelent tudósításra célozva. — Jó kis belépő volt nekem. Pontosan az első munkanapomon jelent meg. — Tényleg, miért nem vett részt a falugyűlésen? — Mert ez volt a helyi vezetés kifejezett kérése — válaszolja. — Reggel úgy indultam otthonról, ne várjanak délután, mert falugyűlésre megyek. Tudom, attól félt a haraszti népfront, illetve a pártbizottság, hogy kedvezőtlen fogadtatásban részesülök, mivel nem vagyok helybeli. Ettől akartak megkímélni. En viszont azért akartam ott lenni, mert tudtam, a felvetett gondokat már úgjjis nekem kell orvosolni, foglalkozni ezekkel és a településsel való ismerkedésre is igazán jó alkalom lett volna. Azóta úgy érzem, megbocsátottak nekem a távolmaradásért. Alig két héttel hivatalba lépése után beszélgetünk, de úgy tűnik, mintha legalább száz esztendeje irányítaná a haraszti ügyeket. írni is alig győzöm, any- nyi mindenről esik szó. Nem döntöttek a teho ügyében, most már nem is érdemes, hiszen legföljebb fél évre kérhetnék, viszont önkéntes településfejlesztési hozzájárulást szedhetnének, kikötve, hogy az így összegyűlt összeget csak abban a tanácstagi körzetben lehet felhasználni, ahol befizették. Nem nehéz felismerni, hogy ez a Sziget- szentmiklóson létrehozott tanácstagi pénzalap mintájára valósulna meg. Dunahai'aszti jde; pénzügyi tervében 10 millió forintos bevételként szerepei a telekosztásból befolyó pénz — a kiadási oldalon fillérre betáblázva — a telkek kialakítása azonban igencsak rosszul áll. Ha nem sikerül előbbre lépni, jelentős lesz a hiány. Már az első végrehajtó bizottsági ülésen sikerült megoldást találni; Polgárdi József, a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója — aki mint országgyűlési képviselő részt vett az értekezleten — vállalta, hogy a vállalat 700 ezer forintot kölcsönöz a tanácsnak a parcellázásra. A visszafizetést szavatolja, hogy kétszáz százalékos túljelentkezés mutatkozik a házhelyekre. S hogy mennyiért is adják majd a telkeket, azt ezentúl pontos, hivatalos értékelés szabja meg, akárcsak azt, hogy mennyiért vásárolja meg a tanács a Pest Megyei Gyógyszertári Központtól a hamarosan kiürülő patika- épületet. Eredetileg ugyan egymillióban állapodtak meg, de ki tudja, ér-e any- nyit? Jobb. ha most állapítják meg az árát, s nem akkor derül ki, hogy ráfizettek, amikor a leendő vevő elvégezteti az értékbecslést. — Helyet cserélünk a pénzügyi csoporttal — mondja. — Két szobám van itt, de gyakorlatilag kihasználatlan. Aki bejön, az rendszerint belehuppan a fotelbe. akkor már nem terelhetem a tárgyalóasztalhoz, bár én ott jobban tudnék dolgozni. Ha cserélünk, egy szobám lesz. a pénzügyesek pedig a csendesebb udvari fronton, szeparáltabban dolgozhatnak. Szeretne átköltözni Dunaharasztira, tudja, hogy nagyobb lenne a bizalom iránta, ha ott lakna. Márpedig erre nagyon nagy szüksége lesz. hogy megvalósítsa mindazt, amit eltervezett. Fényképalbum hever az asztalon. Emlék a szigetszentmiklósi kollégáktól, akikkel húsz évig dolgozott együtt. ElA tanácsi ranglétra minden fokát megjárta Fodor Antalné (Erdősi Ágnes felvétele) ső munkahelye volt a tanács. Míg bejárta a tanácsi ranglétra lépcsőfokait, a kis település várossá nőtte ki magát. — Nem volt könnyű két évtized után otthagyni mindent — emlékezik visz- sza a döntés nehéz időszakára. — Tucatnyi. beosztásban dolgoztam a Szigetszentmiklósi Tanácson, megismertem a közigazgatási munka minden csinját- binját. Mint vb-titkárnak nem volt túl nehéz dolgom, olajozottan ment minden. Vívódtam; vállaljam-e? Végül is úgy döntöttem, nem árt, ha kipróbálom az erőmet, képes vagyok-e megújulni. Rengeteg a munka, irathegyek tornyosulnak előttem, ezek áttanulmányozására már csak az éjszaka marad, otthon, de eddig még egy pillanatra sem bántam meg a cserét. Kezdenek megismerni a harasztiak. Most már nem zavar, amikor összesúgnak a hátam mögött az utcán, boltban, felém mutatva: ott az új elnök. — Jobb vagy rosszabb fogadtatásra számított, mint „idegen”? Került-e kellemetlen helyzetbe ez alatt a néhány hét alatt? — Nagyjából ilyennek képzeltem a fogadtatást, de egy kellemetlen, még inkább furcsa élményben azért volt részem. Meghívtak ugyanis a volt iskolámba, ide a haraszti gimnáziumba, a diákok békeklubjának rendezvényére. A tanáriban várt rám az egész oktatói kar. Mondhatom furcsa, torokszorító érzés volt újra, így taláíkozni kedves vagy éppen rettegett tanáraimmal... Móza Katalin tány? Ki a legénység? Arra a válaszra, hogy a Szent Jupát- nak két kapitánya van, és ők egyben a legénység is, csak a fejüket ingatták. A világ egyetlen kikötőjében sem hal lottak még ilyet — gondolhatták —, de azért megengedték, hogy a két magyar világjáró telefonáljon. Nem sok idő telt el, s a kikötőbe érkezett egy argentin rádióamatőr, és Ganz-Danubius külkereskedelmi vállalat Buenos Aires-i megbízottja: Szerencsés Imre, Aznap este azután a tízmilliós világváros egyik előkelő éttermében vacsorázott Fa Nándor és Gál József, s nemcsak az ételt élvezték, hanem azt is, hogy szilárd talaj van a lábuk alatt. És meséltek: arról, hogy mi történt velük Auckland óta, milyen volt a vihar, és mik a terveik. Az új-zélandi kikötőből január 11-én futott ki a Szent Jupát. Akár az érkezés, a bú- csuzás is ünnepélyes volt. Pi- ros-fehér-zöld zászlók, him nusz, és kicsit angolos akcentussal kiejtett mondat; jó szelet! Északról kerülték meg hajósaink Üj-ZéLanden, majd dél felé irányították a hajót. Az 50. szélességi fok mentén haladtak, a tenger hullámos volt, de barátságod. A napi munka egyhangúságát csak a magyar, ausztrál és új-zélan- di rádióamatőrökkel váltott mondatok oldották. Santa Inez szigeténél délután két óra húsz perckor pillantották meg az első vitorlást — február 26-án. A veszélyes Horn-fok közelében voltak. A szél egyre erősödött, két-három emeletes hullámok dobálták a Szent Ju pátot. Kemény küzdelem volt a dél-amerikai kontinens csücskének megkerülése. Üjra északnak vették az irányt, az 50. szélességi fok mentén. Tudták, hogy már biztosabb vizeken hajóznak, hiszen a Falkland-áramlás röpítette a Szent Jupátot. A tervben eredetileg az szerepelt, hogy kikötnek itt, de oly csendes volt az idő, s annyira jó a szél, hogy tovább hajóztak a Falk- Land-szigetek mellett. Sammi h'r róluk A 61. hosszúsági fok közelében újra hajót pillantottak meg, s ez már nem vitorlás, hanem egy korszerű bahamai kereskedelmi hajó volt. Nem csak lélektanilag fontos az ilyen találkozás. A Szent Jupát csillagászati navigációs műszerrel állapítja meg ugyanis helyzetét. Csakhogy nem mindig felhőtlen az ég. Az utóbbi esetben bonyolult matematikai számításokra és bizony „saccolásra" kell hagyatkozniuk. Tény: a Szent Jupát kapitányai és egyben legénysége sohasem tévedett 1—2 mérföldnél nagyobbat. Most is így volt, amikor a bahamai megadta a poziciót. Fa Nándor és Gál József március 6-án azt jelentette a székesfehérvári rádióamatőröknek: az idő kitűnő, nemsokára elérik Dél-Amerika partjait. Azután megszakadt az összeköttetés. A magyar rádiósok felvették a kapcsolatot argentin és brazil kollegáikkal. Semmi hír, csak aggasztó jelentés arról, hogy vihar tombol a délamerikai kontinens partjaitól száz mérföldnyixe Gál József édesapja szinte éjjel-nappal a székesfehérvári stúdióban ült, s aggodalma egyre nőtt. Mi történt? Napokkal később mondta el Buenos Airesben Fa Nándor és Gál József a nehéz órák hiteles történetét. Egyik óráról a másikra 130 kilométer/órás szélvihar csapott a tengerre. Ekkora vihart bizony a Csendes-óceánon edzett Szent Jupát nem látott. A tetejébe éjszaka volt. Gál József a kajütben aludt. Aztán az egyik hullám dióhéjként felkapta a hajót, negyvenöt fokkal megfordította (ez volt a szerencse, de a jó hajósnak ez is kell) és a vízre döntötte. Hosszú percekig voltak ebben a helyzetben a vízen. Fa Nándor lerepült a hajóról, de az nem borult rá (ismét a szerencse!). Biztonsági kötele a közelben tartotta. Ekkor „talpra állt” a Szent Jupát. Az árboc felkapta Fa Nándort kötelestől, s a derék magyar világjáró ég és föld között szemlélte az Atlanti-óceán viharát. Azután újabb szélro- ham: a megdőlt vitorláról leakadt a kötél, s Fa Nándor újra a hullámhegyekkel küzdött, három méterre a hajótól. Az újságok címlapján A fedélzetre1 kapaszkodott, s feltépte a kajütajtót. Társa altkor tápászkodott le az ágyról. Jó néhányszor a kajütfálhoz csapódtak. Számba vették sérüléseiket: zúzódások és vér- áláfutások — a csodával határosán semmi egyéb baj. Annál több kár a hajóban! Az árbocmerevítő egyik acélszála elszakadt. A szélkormány érzékelő lapátja eltörött. A kormányszerkezet meghibásodott A perionkötelek is elszakadtak, a vitorla rongyokban volt. A kajütbe becsapódó víz eláztatta a rádió adó-vevőket, csak a különleges vízhatlan anyagba csavart készülék maradt épen. A vihar a kajüt közepére sodorta a videokamerát elázott a térképasztal, s a vitamintabletták is. Gyors vitorlavászon-foltozás következett (Üj-Zéland óta negyedszer), s a hajósok megkísérelték kézi kormánnyal irányítani a Szent Jupátot. A partoktól negyvenöt mérföldnyire voltak, amikor adó-vevő készülékükön felharsant a székesfehérvári hívójel. A válasz: megvagyunk! Fa Nándor és Gál József napok óta az argentin Yacht Klub vendége, no meg a Buenos Aires-i magyarok Hungária Klubja is gondoskodik róluk. A hajóra csövön vizet és villanyt vezettek az argentin kikötői hatóságok. A Buenos Aires-i újságok címoldalán szerepeltek, s a Ganz-Danubius kirendeltségvezetője is elmondhatta a rádióban, hogy ezek a fiúk abból az országból érkeztek, ahonnan a húsz kikötői daru származik. A hajósok napirendje: reggeltől késő délutánig munka, aztán ismerkedés az országgal. Remélik, hogy egy hónap alatt elkészülnek a Szent Jupát rendbehozásával. s azután irány Montevideo és Rio de Janeiro. Igyekezni kell, mert szeptember 26-ra — az előzetes terv szerint — Opatijába kel! érkezni. Azután haza. Jó szelet. Szent Jupát! R. L. w//// '/////////y Képeinken balról jobbra: Gál József a társ matróz és kapitány. Fa Nándor, éppen nem a' vízben, hanem a hajón. (Radics János felvételei)
