Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-26 / 72. szám

1987. MÁRCIUS 26., CSÜTÖRTÖK Vezeték a Vasvárira Társulások Annak idején, amikor a teho- célokat jelölte meg a lakos­ság, természetes volt, hogy a Vasvári- és Füzespark-lakóte- lepen élők a gáz bevezetése mellett voksoltak. E két he­lyen ugyanis mindenki a ma­ga módján próbálta telente el­viselhetővé tenni az otthonát. Ebben az évben megépül a gerincvezeték a Felszabadu­lás- és a Vasvári-lakótelep kö­zött. A költségek 4,5—5 millió forintra rúgnak, felét a tele­pülésfejlesztési hozzájárulás­ból, felét tanácsi pénzből fe­dezik. A vezetéket jó volna to­vábbvinni a Füzesparkon át a Joanovics, a Ljubojevics, a Sas, az Ősz és a Tél utcák fe­lé. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az itt élő lakos­ság minél előbb szerveződjön társulásokba. A tanácsnál már elkészültek a szerződések, amelyek a belépés összes tud­nivalóit felsorolják. Az új „gázkörzetben” mint­egy ötszáz otthon lelhető. Ha lakásonként 10 ezer forinttal hozzájárulnak a költségekhez, 5 millió forint jön össze. A ge­rincvezeték költségei a Tél ut­cáig 8,2 millióba kerülnek. A 3,2 millió forintot adja a ta­nács. Ha a társulások április végéig megalakulnak, akkor többszintes lakásoknál a ház faláig, családi házaknál a te­lekhatárig még ez év őszén el­vezetik az olcsó fűtőanyagot. A félreértések elkerülése ér­dekében közöljük, hogy a ház­faltól, illetve a telekhatártól a helyiségekbe való bekötés költségei a tulajdonosokat ter­helik. Az OTP azonban mind a külső, mind a belső szere­léshez hitelt nyújt. Fontos megjegyzésnek tart­juk, hogy az ismertetett ter­vek ellenére ajánlatos az 1987—88-as télre más fűtési lehetőséggel is készülni, mert elképzelhető, hogy a Tjgáz az ötszáz bekötést ősszel rövid idő alatt képtelen lesz elvé­gezni. SZENTENDREI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Hagyományápoló klub A szentendrei rebellis Városunk szerb klubja —\ amely nemrégen kapta meg a Paprikabíró utcában Vajda tiszteletes hajdani házát — egyre többet hallat magáról. Egyebek mellett azt a célt tűzték ki, hogy minden erővel ápolni fogják a nemzetiségi tradíciókat. Az említett épü­letet gyönyörűen rendbe­szedték. zenekart alapítottak, pingpongasztalt vásároltak. A helyiségeket berendezték, bár­mikor képesek 100—120 em­bert fogadni. Az elmúlt héten a Hazafias Népfront városi bizottságának támogatásával megkoszorúz­ták Jakov Ignjatovic emlék­tábláját. S itt akár meg is áll­hatunk egy pillanatra! Az egyik legnagyobb szerb re­gény-, memoár- és újságíró emléktábláját 1948. június 26-án helyezték el szülőházán. Akkor nagy ünnepség volt, megjelentek a szerb és ma­gyar politikai és kulturális élet jeles képviselői. Azóta azonban soha nem tettek ko­szorút vagy virágot e helyre. A szerb klub vállalta, hogy hagyományt teremt és minden év június 5-én megemlékez­nek Jakov Ignjatovicról. A szentendrei olvasóközön­ség is keveset tud az 1848— 49-es szabadságharc alatt po­litikai szerepet vállalt szerb hazafiról. Azt már elárultuk, hogy Szentendrén született, később a Budapesten megjele­nő Szerb Matica, a Szerb Év­könyv, majd az éppen 1848— 49-ben napvilágot látott Vest- nile főszerkesztője volt. Meg­győződéssel állt ki a szabad­ságharc mellett. A szerb—ma­gyar jószomszédságért harcolt, bízott abban, hogy Kossuthék eleget tesznek a szerb nemze­tiségi követeléseknek. Nem volt híve a szerb autonómiá­nak, azt akarta, hogy a szerb­ség önállq nemzetiség legyen, a magyar határokon belül. A szabadságharc bukása után menekülnie kellett Hay- nau elől. Belgrádban telepe­dett le. Azután Bácskában élt. Írásaiban azonban a szent­endrei szerb polgárság élete folyamatosan jelen van. Ma­gyarul 1948-ban Csuka Zoltán fordításában jelent meg me­moárkötete Szerb rapszódia címen. Később ugyancsak Csuka Zoltán írt róla tanul­mányt, amelynek a Szentend­rei rebellis címet adta. A szentendrei szerb klub tagsága most elhatározta, hogy értékeli és széles körben megismerteti Jakov Ignja­tovic munkásságát. Legköze­lebb június 5-én gyűlnek ösz- sze emléktáblájánál. Szembenézés a tényekkel Csak minden második esetben A lakosság is értesítse a rendőrséget! A szép iránti igény Sikeres virágparádé Már bizonyosra vehető, hogy a szentendrei tavaszi napok ez évi rendezvényei sikeres­nek mondhatók. Nemcsak az új koncepciók érvényesülése miatt (tudniillik, hogy me­gyei együttesek mutatkoznak be a nagyközönségnek), ha­nem a látogatottságot illetően is. Amikor a programfüzet a kezembe került, láttam, hogy a Hazafias Népfront városi bizottságának új központjában 19-e és 22-e között virágköté­szeti kiállítást és vásárt ren­dez a Rozmaring Termelő­szövetkezet. Most utólag be­vallom, hogy ennek a négy napig tartó „szépség- és illat­felvonulásnak” a sikeréért egy lyukas garast sem adtam vol­na. Úgy okoskodtam, hogy az emberek, mivel arra kénysze­rülnek, hogy minden fillérnek a helyét megnézzék, gyönyör­ködni csak bemennek a nép­frontházba, de vásárolni biz­tosan nem fognak. Mert az, hogy egy családban van-e eb­ből a szép és illatos növény­ből vagy nincs, mégiscsak másodlagos kérdés. Mert első­sorban enni és ruházkodni kell. S erre mi történt? A meg­nyitó napján, 19-én Egri Já­nos, a tv főmunkatársa alig tudott a tömegtől a mikrofon­hoz jutni. Arról pedig szó sem volt, hogy az emberek csak gyönyörködtek és szagolgattak volna. Sőt, a Rozmaring Tsz képviselői nem győzték pótol­ni az egyre fogyó készleteket. Gazdára talált az ezerforin­tos cserepes és a 15 forintos vágott virág is. S ez nemcsak az első nap ment így, hanem egészen 22-én estéig, a kiállí­tás és vásár zárásáig. Minek köszönhető a nagy érdeklődés? Talán annak, hogy Szentendre tucatnyi vi­rágboltjának nincs raktára, s így a készletek és a választék ugyancsak szűkösek? Vagy tényleg szoros kapcsolat len­ne a megjelenés színvonala és a vásárlási kedv között? Mert Részlet, a Rozmaring Tsz Szent­endrén, a Hazafias Népfront szex- házában rendezett virágkiállításá­ról és -vásáráról az kétségtelen, hogy a Roz­maring Tsz által díszített asz­talok, csokrok, a fantázia tes­tet öltött virágkölteményei mindenkit elragadtattak. De azt hiszem, a valóság mégis csak az, hogy hiba le­het a gondolkodásomban. A szépség, a virág iránti igény erősen él az emberekben, s nem sorolható a sokadik hely re. A városi tanács végrehajtó^ bizottságának legutóbbi ülé­sén egyebek mellett Szent­endre és a hozzátartozó 13 község közrendjének és köz- biztonságának helyzetéről szá­molt be dr. Ullmann József rendőr alezredes, városi ka­pitányságvezető. Lássuk elő­ször mit mond erről az ille­tékes szakember! Utazó bűnöző Szűkebb hazánk közrendjét és közbiztonságát több sajá­tosság határozza meg. Közel a főváros, egyre nő a bel- és külföldi idegenforgalom, na­gyon sok a hétvégi ház, sze­zonban egymást érik a jár­művek. Az országos tapasztalatokhoz hasonlóan, nálunk is a va­gyon elleni bűncselekmények vezetnek, a számuk az utóbbi években általában 20 száza­lékkal emelkedett, négyötödük lopás és betöréses lopás. Sok autót törnek fel, különösen az Omszk park, az autósmozi és a szórakozóhelyek környékén. A társadalmi tulajdont ke­vesebbszer dézsmálják meg, de akkor nagy károkat okoz­nak 1986-ban például a Her­mész áruházat kétszer törték Tanítani akarnak Visszavárják a gyerekeket A taliitótfalui tanácsülés úgy döntött, hogy 1987-ben a község rendelkezésére álló csaknem 52 millió forintból 25 millió 485 ezret fordít fej­lesztésre. A több apróbb-na- gyobb tétel között az összeg és a fontosság okán is első he­lyen az iskolaépítés áll. Ebben az esztendőben hárommillió forinton felül költenek egy új oktatási intézmény emelésére. Tahitótfalu lakossága azt szeretné, hogy a hetedik öt­éves tervben készüljön el négy tanterem, a nyolcadikban ugyanennyi, tornateremmel, kiszolgálóhelyiségekkel. Az évtized alatt a községi tanács 15 millióval járul a költségek­hez, biztosítja a helyet, szer­vezi a társadalmi munkát. A megyétől nyolcmillió forintos segítséget várnak. Nyugodtan mondhatom, hogy a falu la­kóit alaposan felvillanyozta a remény, hogy új iskolája le­het a településnek. Vajon mi az oka a felbuzdulásnak? Miért jó' Több forrásból táplálkozik az a patak, amely az építke­zésről szóló híreket hömpö­lyögted. Időrendi sorrendbe állítva a dolgokat, eiső hely­re kell tenni a körzetesítést. Tahitótfalu szorgalmas és lo­kálpatrióta lakossága a fel­sőbb intézkedésekkel akkor sem értett egyet, s a kialakult helyzettel a mai napig sem békült meg. Jelenleg 120 álta­lános iskolás gyermek Leány­falura, hatvan Dunabogdány- ba jár. Az embereknek nem lehet megmagyarázni, hogy ez miért jó. Az akarat egyvere- tű: hazahozni a tahitótfalui nebulókat. Haness Lászlóné. az iskola igazgatója ezt más szavakkal így fogalmazza meg; í — A faluközösség kialakí­\ tása elengedhetetlen iskola Hírek a város életéből — Továbbképzés. A Szent­endrei Városi Köjál élelme­zésügyi továbbképzést tart a gyermekétkeztetésben dolgo­zók részére a tahitótfalui Vö­röskő étteremben. A március 27-én 10 órakor kezdődő esz­mecserére azért kerül sor, mert az utóbbi időben az ok­tatási intézmények konyhái­ban tartott vizsgálatok azt ál­lapították meg, hogy romlik az ételek minősége. — Előadóülés. A Magyarho­ni Földtani Társulat mérnök- geológiai és környezetföldta­ni szakosztálya a Szentendrei Városi Tanács közös rendezé­sében kihelyezett előadóülést tart a tanács épületében már­cius 23-án, délután 13 órakor. nélkül. Szívből támogatom az új intézmény építésének ter­vét. Csakhogy a gyerekek hazai tájakon való oktatása még vá­rat magára. Prózai okból. A most meglévő tantermekben nincsen hely számukra. Két­százhatvanon szoronganak a régi épületben. Tahitótfaluba járnak a kisorosziak is. 1976- ban ezt sem értették a falu lakói. Betöltetlenül — Milyen észérvek indokol­ják a gyerekek utaztatását? — kérdezték. Feleletet nem kap­tak, de villámgyorsan felépült két tanterem a régiek mellett, feltöltött, ingoványos talajon, amely mellesleg a település legmélyebb pontja. S az kö­vetkezett be, amit az utca la­kói már az alapozáskor meg­jósoltak. A ház süllyed, a fa­lai repedeznek. S ráadásul olyan vékonyak, hogy kifűthe- tetlenek a termek. No de ki emlékszik már arra, mennyire dicsérték az építőket a gyors munka miatt? Lapunk többször foglalko­zott azzal, hogy a község le­robbant művelődési házába csak hálni jár a kultúra lelke. Két évvel ezelőtt átfogó vizs­gálat volt az iskolában, s ha­tározatba foglalták; a közok­tatási intézményt és a köz­művelődés fellegvárát integ­rálni kell. Az előbbi kap stá­tust, felvehet úgynevezett mű­velődési igazgatóhelyettest, aki majd rendbe hozza a közműve­lődést. Mert, úgymond, már az iskolás korban oda lehet szok­tatni a tanulókat a könyvtár­ba, a klubokba. Néhányan sze­rényen megjegyezték ugyan, hogy abba a házba aligha, de az álláshely a hozzá tartozó bérfedezettel megérkezett. Há­rom éve hirdetik, de nem tud­ják betölteni, mert minden jelentkező tanítani akar. A közművelődés szekere egyelő­re leragadt. Az új iskola ezen az állapoton is változtathatna. De mennyire van ellátva „technikával” a kétszázhatvan gyerek? Enyhén fogalmazva gyengén. Tavaly sikerült vásá­rolniuk egy tévét és egy szá­mítógépet. Az utóbbira építve megszervezték a számítógépes fakultációt. Egyébként a búto­rok erősen használtak, a taná­ri szoba kritikán aluli. Pedig tavaly is 30 nyolcadikosból 28 továbbtanult. fel, közel egymillió forint kárt okoztak, a Dunatours irodájá­ból pedig 500 fezer forintot loptak el. A legnehezebb felderíteni az utazó bűnözök kilétét, mert ők gyorsan távoznak, s cselek­ményeiket alaposan előkészí­tik. A legtöbb esetben lopott gépkocsit használnak. Egyre több az ittas ember, szaporodnak a bögrecsárdák. Körzetünk települései közül a legfertőzöttebb Szentendre, majd a rangsorban Pomáz és Budakalász következik. A rendőrség nehezen tudja a közterületeket ellenőrizni, mert kevés az ember. Jó hír. hogy a városban március 1-jétől több körzeti megbízott teljesít szolgálatot. Legkritikusabb a helyzet Pomázon. Fizetni nem kell Külön fejezet lehetne a köz­lekedés. A 11-es és a 111-es számú főközlekedési utak a kritikus szintig telítettek. A parkolóhelyekért, különösen a strandok körül, közelharc fo­lyik. Az ittasan vezetők és gyorsan hajtők száma a szigo­rú intézkedések ellenére sem csökkent. A lakótelepeken a fiatalkorúak motoros randalí- rozása okoz problémákat. A végrehajtó bizottság tag­jai nagyon sok kérdést intéz­tek dr. Ullmann Józsefhez. Dr. Lázár Sándor arra volt ki­váncsi, hogy ki szállítja el a közterületen fekvő részeg em­bert? Kiderült, hogy ez eset­ben tétovázik a rendőrség, az egészségügy és a mentők. Van ugyan rá rendelkezés, hogy a rendőrségnek kellene elszállí­tani, de nekik nincs hova ten­niük. Ittasságért pedig senki nem vehető rendőri őrizetbe. A mentők viszont csak akkor hajlandók hordágyra fektetni emberünket, ha külsérelmi nyom van rajta. Gyakorlatban az történik tehát, hogy a bé késen hortyogót nézi a rend­őr, a mentős és az orvos. Az utóbbi kegyes csaláshoz folya­modik, megállapítja, hogy a páciens agyrázkódást szenve­dett. Mindenki tudja, hogy nem így van, de a mentőknek most már kötelességük a szál­lítás. Az már más kérdés, hogy a részeg a kórházban kijóza nodik és elballag. Fizetnie nem kell. Vajon miért nem? Többen kérdeztek az élet el­leni bűncselekményekről, a fel nem derített esetek ará­nyáról, s kétségeiket fejezték ki aziránt, hogy a város és körzete közbiztonsága megfe­lelőnek értékelhető-e? Dr. Ullmann József válaszá­ban elmondta, hogy a valóság­ban a bűncselekmények szá­ma 3—4-szerese annak, ami a hatóságok tudomására _ jut. Sajnos, csak minden második esetben eredményes a rendőr­ség munkája. Személyi okok miatt az arányok évről évre romlanak. A közbiztonságról szólva, a rendőrkapitány nem titkolta, hogy 11 állás betöl­tetlen. Még a nyugdíjba me­nőket is csak roppant nagy erőfeszítéssel tudják pótolni. Azzal is tisztában vannak, hogy a körzeti megbízottakat 10—15 évenként cserélni kel­lene, mert ennyi idő alatt nem kívánatos kapcsolataik alakul­nak ki. Azonban ehhez sem a személyi, sem a tárgyi felté­telek nincsenek meg. Nehéz szolgálat A vb-ülésen szó volt az ön­kéntes rendőrökről is. Kide­rült, hogy Szentendrén például 320 a szamuk. Csakhogy alig szazait mozgósíthatók eseten­ként. Mert a többségük idős. Fiatalok nem lepnek a soraik­ba, mert a társadalmi elisme­rés enyhén szóivá nem megfe­lelő. A szolgálat pedig nehéz. Hosszú távon az sem járható út, hogy a munkásörök segít­sék a rendőrséget, mert nekik a munkahelyükön is helyt kell állni. Ez pedig többszöri éj­szakai szolgálat után nehezen képzelhető el. Dr. Ullmann Jó­zsef i.s megerősítette, hogy a vb-ülésen teivetődött egész problémakört a rendőrségnek kellene megoldani. Az önkén­tesek ugyanis nem kötelezhetők gyakori és nehéz szolgálatok­ra. Mi várható tehát 1987 nya­rán? Az, hogy a tiszthelyettes- képző iskola hallgatói a gya- korlóidejüket ismét Szentend­rén töltik. így a létszám tete­mesen megnő és egészen szep­temberig megfelelő számú jár­őr cirkál majd a város és a nagyközségek útjain. Eseten­ként pedig a forradalmi ez­red tagjai is besegítenek. To­vábbra is él a kérés: a la­kosság gyanús körülmények észlelésekor azonnal értesítse a rendőrséget! Köszönet a műért Barcsay veit a mestere Sokat dolgozik Nemrégiben adták át Buda­pesten a XVII. kerületben azt a tanuszodát, amelynek mo­numentális mozaikját Balogh László készítette. Száz pálya­mű közül választották ki a munkáját, a mű elkészülte után osztatlan elismerést ara­tott. A kerület tanácselnöke a lakosság nevében ezt írta a művésznek: „A kerület egész lakossága nevében gratulálok és köszönöm önnek az elmé­lyült, nagyhatású munkát és kívánok a további munkás­ságához hasonló sikereket”. Balogh László festő és gra­fikus tősgyökeres szentendrei. Egyetemességet ígérő művé­szete innen indult el. A Kép­zőművészeti Főiskolán Bar­csa y Jenő volt a mestere. A tér, a forma, a képépítés szi­lárd egységbe komponálását itt tanulta. Barcsay Jenőhöz mindmáig tisztelet és benső­séges barátság fűzi. — Barcsay Jenőtől elsősor­ban az egyszerű, tiszta képi fogalmazást tanultam. A konstruktivizmus már korai munkáimban is mindenütt jelen van — akár a sík-, vagy a térproblémákra gondolunk. Balogh László műtermében fellelhető s a pályaindulás képei, amelyek mind szent­endrei ihletésűek. A festmé­nyek, grafikák finom ízlésről, műgondról és esztétikai Igé­nyességről vallanak. Különö­sen szép a Bodor udvar című képe, amellyel Kondor Bélá­val együtt szerepelt az 1963- as párizsi biennálén. De meg­kapó a Kisvárosi éjjel, az Ünneplők, a Nővérek harmó­niája és színdinamikája is. Az Elmozdulás című szitanyo­mata pedig 1986-ban az Év grafikája címet nyerte el. A Kisvárosi éjjelről Jobbágy Károly írt gyönyörű verset (Látomás). Balogh László nagyon sokat dolgozik. Élete, munkássága elválaszthatatlanul összefonó­dik Szentendre mindennap­jaival. Számos intézmény, hi­vatal őrzi festményeit, grafi­káit. Molnár Bertalan festőművész-tanár Az oldalt Irta: Vicsotka Mihály Fotó: Hanesovszki János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom