Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-26 / 72. szám

1987. MÁRCIUS 26., CSÜTÖRTÖK 3 Eltemették Csala Istvánt A lakosság az erőmű mellett voksolt Ahol megértik az idők szavát Havonta egyszer fogadónap Nagymaroson Régi nadrágokból Farmercipők Napjaink állattenyésztő mezőgazdáinak egyik legfőbb problémája az állomány meg­felelő táplálása a drágább árak melleit. Sajnos általában az jellemzői, hogy kis fehérje- értpkű, nehezen emészthető takarmányokat használnak a tenyésztők, s ennek a túl zsí­ros, illetve alultáplált hús­áru a következménye. A Ta­ke fi, Tudományos Takar­mánygazdálkodási Kutatási Fejlesztési Társaság új mód­szert dolgozott ki és alkalmaz' a megfelelő állati táplálék előállításához. A pelyhesítési rendszer el­terjesztése jelenleg elsősorban tőkés piacra jövedelmező, de a hazai alkalmazás sem várat sokáig magára, hiszen már több tangazdaság kísérletezik az újdonsággal. Ezzel a mód­szerrel a gabonafélék és hüve­lyesek emészthetőségét és ha­tékonyságát 15—20 százalékkal sikerült növelni, s ha ez az egész országban bevezetésre kerül, népgazdasági szinten sokmilliós megtakarítást je­lent. De térjünk vissza a tőkés piacra, hiszen az ócsai Vörös Október Mgtsz képviseletében működő társaság fő bevételi forrása innen származik. A ta­valyi dollárkitermelés több mint négy és fél millió volt, ugyanez egy dolgozóra vetítve közel tízezer dollárt jelent. Ha a társaság jövedelmét forintban akarjuk^ kifejezni, akkor fejenként több mint egymilliós termelési érték mellett, közel százezer forint nyereséggel számolhatunk. Ah­hoz azonban, hogy ilyen ered­ményre tegyenek szert 1987- ben is, szükség lesz körül­tekintő piackutatásra, s össze­hangolt kutatási és fejlesztő- tevékenységre is. Lapunk egyik régebbi számában már szóltunk arról, hogy a Ta- keft hulladékfelhasználással, illetve ebből eredő takar­mányok készítésével is foglal­kozik. A kakaóbabh éjből, tojás­ból, söripari hulladékokból, il­letve a kalászosok termelése során kiválasztott rostaaljból Tegnap délután a ceglédi református öreg temetőben családtagjai, hozzátartozói, harcostársai, barátai, munka­társai és tisztelői mély rész­vététől övezve kísérték utol­só útjára Csala István volt földművelésügyi minisztert, a Szövosz egykori elnökét, nyu­galmazott termelőszövetkezeti elnököt, Cegléd város köz- tiszteletben álló polgárát. A ravatalnál a HNF, a MÉM, a Szövosz és a társadalmi szer­vezetek nevében dr. Szatmári Szerdán a Parlament va­dásztermében Bognár József akadémikus elnökletével ülést tartott az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága. A képviselők tájékoztatást hall­gattak meg a pénzügyi rend­szer továbbfejlesztéséről. Az egészségügy irányítási és szakfelügyeleti rendszeré­nek korszerűsítéséről tárgyalt Pesta László elnökletével az Országgyűlés szociális és egész­ségügyi bizottsága. Dr. Medve László egészség- ügyi miniszter a képviselők­nek adott tájékoztatójában ' mindenekelőtt kiemelte, hogy bár az egészségügyről szóló törvény összességében megfe­lel rendeltetésének, a megal­kotása óta eltelt másfél évti­zed változásai, az orvostudo­mány fejlődése szükségessé tette korszerűsítését. Ezután a tervezett törvénymódosítás né­hány fontosabb eleméről szólt, hangoztatva, hogy abban na­gyobb hangsúlyt kap az egészségvédelem, s megkülön­böztetett figyelmet fordítanak a megelőzésre. A továbbiakban elmondta: az egészségügyi irányítás szer­készült koncentrátumokkal si­került növelni a termékskálát, s ezzel együtt a piaci helyt­állást. Legfőbb gondjuk, illet­ve feladatuk a műszaki fej­lesztés, ugyanis a széles kör­ben használható berendezések működőképességétől és haté­konyságától függ elsősorban versenyképességük megőrzése, s ez egy ilyen exporttevé­kenységet kifejtő cégnél a jövőben is meghatározó lesz. — bgy. — Nagy Imre, a HNF Országos Tanácsának nyugalmazott titkára, a ceglédi múzeum­barátok körének nevében Magyar Antal, a város lakos­sága és a család nevében Ottohál Vilmos, a Ceglédi Családi Intézet vezetője mon­dott búcsúbeszédet, Kegyele­tüket lerótták az országos, a megyei és a helybeli párt-, ál­lami és társadalmi szervek képviselői, valamint a terüle­ten dolgozó termelőszövetke­zetek vezetői. vezetőnek korszerűsítése első­sorban az integráció tovább­fejlesztésével. lehetséges. Ez annál is inkább indokolt, mert az alapellátásban a kör­zeti és üzemorvosi, valamint a gyermekkörzeti orvosi szol­gálatok munkája ma még nem kellően összehangolt. A kór­házak és az alapellátást végző orvosok közötti kapcsolat sem kielégítő. A fő gondot jelen­leg az okozza, hogy az integ­ráció nem terjed ki a külön­böző tanácsi felügyeletek alatt lévő egészségügyi intéz­ményekre. Ezen a funkcioná­lis együttműködés létrehozásá­val szükséges változtatni. A vitában felszólalt Gar- bacz Katalin (Fejér megye); Papp Elemér (Zala megye); Sinkovics Mátyás (Budapest); Szentágotliai János (országos lista); Eke Károly (Csongrád megye); Paulini Márta (Buda­pest); Tóth Istvánná (Bács- Kiskun megye); Király Ferenc (Szolnok megye); Péterfy Ré­ka (Budapest); Mezei Károly (Szabolcs-Szatmár megye); Juhár János (Pest megye, 24. vk.); Bazsó György (Borsod- Abaúj-Zemplén megye); Szir- té'Sfié Tomsits Erika (Buda­megyé)"- LestiwrlntttvnfrVar- ga Mária (Budapest) és Le­derne Faragó Margit (Szolnok megye). Felszólalt továbbá Hargitai Mária, a Komárom Megyei Tanács igazgató főorvosa, Le- zák György, az Országos Egészségnevelési Intézet osz­tályvezetője, Raub János, a SZOT munkavédelmi, társada­lombiztosítási és egészségügyi osztályának helyettes vezetője, Forgács Iván, az Orvosto­vábbképző Intézet társadalom­orvostani intézetének igazga­tója és Bugár Nándor, a Ha­zafias Népfront osztályvezető­helyettese. Régen kidobolták, most sze­rény piakát hirdette a falu­gyűlést. Az értesítés mégis' százak kíváncsiságát keltette .fel, zsúfolásig megtelt kedden este a nagymarosi művelődé­si ház. Nem véletlen, hiszen Niedermüller Ferenc tanácsel­nök a tavalyi év gazdálkodá­sának eredményéről, az idei tennivalókról, Szántó Miklós, az Országos Vízügyi Beruhá­zási .Vállalat vezérigazgatója pedig a bős—nagymarosi víz­lépcső építésének a községet érintő kérdéseiről tájékoztat­ta az állampolgárokat. A kényelmetlenség ára Bármely oldalról közelítünk is a két, szorosan összefonódó témakörhöz, állíthatjuk: a,fe­lelős vezetők és a lakosság azért gyűlt össze, hogy a múl­tat ismerve közösen vitassák meg a jövőt. Szó sem volt l’art pour Vart vitáról, mely­ben bárki is firtatta volna: mit miért nem szabad megva­lósítani. Nem akadt egyetlen ember a hallgatóság soraiban, aki köz-, vagy egyéni érde­kekre hivatkozva, állampolgá­ri jogaira apellálva megkérdő­jelezte volna a kiemelt beru­házás szükségességét. Ellenke­zőleg. A nyugodt légkör, a többször felzúduló taps tük­rözte a nagymarosiak megértő fogadtatását, őszinte, segítő szándékát. Tisztában vannak vele, hogy a következő eszten­dők kellemetlenségeket, gon­dokat hoznak, de tudják azt is: érdemes tűrni. Mert az erőmű építésével egyidejűleg olyan tempóban gyarapodik a település, melyre egyébként, saját erőből ötven esztendő alatt sem lenne mód. Igaz ugyan, hogy már az idért megérkeznek az osztrák fővaliálRözdV eSőfutárai, s az építők létszáma évtói évre nő, 1991-ben pedig ezren dolgoz­nak majd osztrákok és magya­rok, de munkájuk eredményét a helybeliek is fokozatosan él­vezni fogják. Elkészülte után például azonnal várja vásár­lóit egy 420 négyzetméteres ABC. Megoldódik a település csatornázása, s máris javult a vízellátása. Bekapcsolják a községet a nemzetközi távhívó rendszerbe, telefont kap olyan közintézmény is, mely eddig forródróton elérhetetlen volt, az építkezésen szolgálatot tel­jesítő orvos pedig a kivitele­zők elvonulása után a helyie­ket gyógyítja majd. A felvo­nulási lakótelepen 62 lakást \ értékesíthetnek 1993—97-ben, ugyanott 240 férőhelyes turis­taszálló, egy 1100 adagos konyha, s nehány kisebb el-’ árusítópavilon, valamint egy 600 négyzetméter alapterüle­tű áruház is javítja majd, a település ellátását, szolgálja az idegenforgalmat. Tény, hogy ez utóbbiakra csak a beruhá­zás átadása után kerülhet sor, de vajon az erőmű nélkül mi­korra tudott volna ekkora fej­lődést felmutatni Nagymaros? A beruházó és a lakosság is világosan látja: ezer idegen 'ember között akadhat néhány rendbontó. Ők viszont arra számíthatnak, hogy a legki­sebb vétségért azonnal me­nesztik őket, így elesnek az átlagosnál jobb kereseti lehe­tőségtől. Manapság, amikor el­helyezkedni egyre nehezebb, mert a munkaerő-átcsoporto­sítások, a tömeges elbocsátá­sok kezdetét éljük, ez feltétlen fékező erő. Júniusban fizetnek — Több kisajátításra nem kerül sor a községben — je­lentette ki a falugyűlésen Szántó Miklós. Akiknek ingat­lanuktól a felvonulási lakóte­lep építése miatt kellett meg­válniuk, júniusig megkapják az érte járó pénzt. A vezér- igazgató azt is elmondta, hogy az új létesítmények üzemelte­tési /jogát versenytárgyaláson lehet elnyerni, de a feltételek kemények. Csak azok gondol­janak tisztet vállalni az építők ellátásában, akik a szerződés szerint tudnak majd törleszte­ni. illetve a vízlépcső elké­szülte után a hátralékot egy összegben meg tudják fizetni. Jó volt hallani, hogy az emberek az eddigi munkák A főváros vonzáskörzetében létesített üzemek és gazdasá­gok vezetői gyakran panasz­kodnak Budapest munkaerő­elszívó hatására. A Pest Me­gyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat monori gyáregysége is hasonló cipőben jár, hiszen ahogy Földi Károlyné üzem­vezető mondja: Amint megin­dult a Ferihegy 2., dolgozóik egy része is elrepült. — Vajon egyedül az anyagi minőségéért emeltek szót. Ne­hezményezték a kivitelező mulasztását, s örömmel nyug­tázták, hogy annak pótlásáról időben gondoskodott az Ovi- ber. Kritikusan foglaltak ál­lást abban is, hogy bizony itt- ott szemetes a település, mert ők maguk sem takarítják eléggé portájuk környékét. Nem volna jó, ha ennek hírét vinnék az osztrákok — fogal­mazta meg az egyik hozzászó­ló. Igazi demokrácia A dolgok effajta megközelí­tése és a tanácselnök kijelen­tése, mely szerint a lakosság tavaly négymillió, a VJ. ötéves tervben pedig összesen 24 mil­lió forint értékű társadalmi munkát végzett, , azt sugallta: a nagymarosiak szeretik lakó- környezetüket, azért készek dolgozni és maguktól éppúgy nem tűrik a trehányságot, mint másoktól. Az ilyen gondolkodású em­bereknek érdemes volt fel­ajánlani azt, hogy az Oviber nagymarosi létesítményi fő­mérnöke havonta egyszer fo­gadónapot tart, amikor ném- csalc a . személyes problémák felvetését, hanem a beruhá­zással kapcsolatos minden észrevételt, javaslatot szívesen vesznek, s közösen keresik a megoldásokat. Ez a helyesen értelmezett demokrácia lehet garancia arra, hogy Nagyma­roson továbbra is jól sáfár­kodjanak az erőkkel. A falu vezetése és a beruházó kész­séggel fogadják partnerül a lakosságot, . ők pedig minden bizonnyal bátran fognak élni a tálcán kínált lehetőséggel. Fazekas Eszter okok álltak a munkahely-vál- toztdtások hátterében? — Elsősorban a pénz be­szélt, de az is igaz, hogy itt alacsonyabb fizetésért, ugyan­akkor teljesítménybérben kel­lett dolgozni, a repülőtéren viszont állítólag nincsenek er­re kényszerítve. Azok a var­rónők, akik maradtak, jól dolgoznak. Vállalati szinten mindig sikerült túlteljesíteni a tervet. — Miért tette hozzá, hogy vállalati szinten? — Mert olyan adat nincs a birtokunkban. amely csak ránk vonatkozna. Azt sem tudjuk: mit mennyiért csiná­lunk. Havonta tartanak egy értekezletet a vezetőknek, ahol a feladatokat • és a szük­séges útmutatásokat ismerte­tik. — Más kapcsolatuk nincs is a központtal? — Ügy, ahogy mondja. Bár a kisebb problémákat ma­gunknak is meg kell tudni ol­dani. — Az önök termékeire sok a panasz. — Gépeink nem a legkor­szerűbbek, így aztán nehéz kiváló minőséget nyújtani. — Pedig nyugati exportra nem küldhetnek „magyaros" minőségű textilipari árukat... — Sajnos még ez is gyak­ran előfordul. A vevő rekla­mál, mi meg kénytelenek va­gyunk kisebb-nagyobb áren­gedményeket tenni. — No és a meó? — Nem az ellenőrzéssel van baj; a legnagyobb prob­léma, hogy a külföldi átvétel­nél nincs ott a gyár képvise­lője, ezáltal szerintem a vevő nyerő helyzetbe kerül, — Valami hibádzik abban, amit mondott. Árengedménye­ket tesznek, közben 10—15 százalékos nyereségük van. — Drágán dolgozunk, s ez egyben a jövőnket is megpe­csételheti. A nyugatnémet és az osztrák piacokon ilyen ár­fekvésű és minőségű termé­kekkel nehéz lesz versenyben maradni. B. Gy. J óbarátom azzal állt elém, hogy hajlandó tanúskodni egy meg­vesztegetési ügyben. — Elmon­dom bárki előtt, mennyit kellett fizet­nem azért, hogy megkapjam a kívánt összegű kölcsönt! — jelentette ki,,majd hozzátette, pontosan tudja, hogy egy tanú nem tanú. Megkért, várjak türe­lemmel néhány napig, mert megpróbál­ja vallomásra bírni azokat is, akikről konkrétan tudja, hogy ők is kénytele­nek voltak kenőpénzt fizetni. Azóta sem jelentkezett. Egy ismerősöm pedig egyenesen meg­kért, hogy felejtsem el, mit meséit fa­luja egyik vezetőjéről. Az indok: — Mi lesz, ha az elöljáró rájön, hogy tőlem kaptad a fülest? Nagyon kérlek, ne írd meg ... A cukrász, a hot-dog-sütő, a tüzépes is csak négyszemközt volt hajlandó nyi­latkozni. Épületes visszaélésekről sze­reztem tudomást a segítségükkel, de va­lamennyien megkértek, hogy ne hozzam nyilvánosságra történeteiket. Előbb én is arra gondoltam, talán azért csele­kednek így, mert hazugságokat, olcsó pletykákat terjesztenek, de amikor né­hány állításuknak utánajártam, kide­rült, hogy a legtöbb, bizony, könnyen tanúsítható lenne. Azután elgondolkod­tam informátoraim helyzetén és meg­értettem őket, hiszen jelenlegi közössé­gükben az az elemi érdekük, hogy hallgassanak; ha abban a faluban akarnak , élni és dolgozni továbbra is, be kel! állniuk a sorba, illetve nem áll­hatnak ki a sorból... Sajnos, ez a szo­kás (?), magatartás (?). értékszemlélet (?) automatizálódott társadalmunkban. Már a nyugdíjas sem mer tanúskodni arról, hogy pontosan tudja, honnan, milyen építőanyagot és hová szállított a vb-titkár? Továbbá a tánckör tagja sem meri tollba mondani, hogy hol és közösségét —. mert ez az a pozició, amely „tőkésíthető”. A korrupció azért különösen káros a mi társadalmunkban — és éppen nap­jainkban —, mert. mindennemű fejlő­dést lelassít. A hivatalnoknak éppen ez az érdeke; minél nehezebben jutunk hozzá valamihez, annál többet vagyunk hajlandók fizetni érte! Ahol a legelter­jedtebb a korrupció, ott a legnehezebb az ügyintézés, ott a leglassúbb a gazda­sági fejlődés, a legkevésbé ésszerűek a döntések, a legkisebb a társadalmi ha­tékonyság. Ez év elejétől mondogatjuk egymás­nak, hogy egyre inkább az ösztönzés és egyre kevésbé a korlátozás eszközéivel kívánunk eredményeket elérni (még pontosabban: elkerülni a bajt). Szán­dékunk nyomán az lenne természetes, ha csökkennének a megvesztegetések, a jogtalan előnyszerzések lehetőségei. Mi­nél inkább érvényt szerzünk a teljesít­ményelvnek — az iskolában, a szolgál­tatóiparban és mindenütt —, minél in­kább visszaszorítjuk a hiánygazdálko­dást, annál kisebb az esély a jogtalan jövedelmek szerzésére. Ja, kérem, szok­ták mondani ilyenkor, ahhoz át kell alakítani előbb a társadalmi, közösségi tudatot! V agyis magunkat. Kinek-kinek a saját hozzáállását. Méghozzá nem úgy, ahogy egyik ismerő­söm tette, aki még meg sem nyitotta lángossütőjét, máris tudta, sőt, egyene­sen számított rá, hogy az elöljáró jóin­dulatát megvásárolva könnyebben fog meggazdagodni! így nem fog menni. így nem a hibák kijavítását, hanem a ki­szolgáltatott ember mindennapos pót- cselekvéseit, önmaga kárára elkövetett gesztusait fogjuk gyakorolni az idők végeztéig. Szilas Zoltán VÁNDORPÉNZ mennyi pénz. kinek a zsebébe vándo­rolt illetéktelenül? Pedig sem a nyug­díjas, sem az amatőr csoport tagja nem szenvedne hátrányt, ha kiállnának az igazságért; az előbbi aligha fog üz­letet nyitni és házépítési kölcsönre nincs szüksége, az utóbbinak sem árt­hat a csoportvezetője, hiszen ha igaz, amit állít, a nyerészkedő egy pillanatig sem maradhat a pozíciójában. Csak arról lenne szó, hogy alulról nézve is szép a világ, ha tele a zse­bünk? Mit számít, hogy packáznak ve­lünk, hogy mások gazdagodnak meg a munkánkból, csak hagyjanak békén bennünket? így is magyarázhatjuk a jelenség okát, annál inkább, mert ilyen esetekben tisztességtelenül szerzett pénz cserél gazdát erkölcstelen állam­polgárok között. Mégis inkább Hankiss Elemérnek lehet igaza, aki szerint egy társadalmi csapdával állunk szem­ben. Ö írta egyik könyvében, hogy az idők kezdetén, amikor még hordában, primitív közösségekben tömörültünk, nem alakulhatott ki a korrupciós gya­korlat közöttünk, mert az elosztást a kölcsönösség elve és az ajándékozási kényszer törvénye szabályozták. Nem volt szükség semmiféle elosztó hata­lomra. Ugyanígy a feudalizmus hűbér- ura is nevetőgörcsöt kapott volna, ha egyik jobbágya arra kéri, hogy enged­je el a kilenced egy részét, némi kenő­pénzért cserébe. A korrupció csak jó­val később kapott erőre, amikor kiala­kult egy közbülső réteg, o hivatalnokok népes serege. Ők képezték azt a cso­portot, akik más vagyonát voltak hiva­tottak kezelni — a mi esetünkben a fi takarmányfeldolgorás új útjai Dollárok a Takefttől Országgyűlési bizottságok tárgyalták Egészségügyi integráció Ahol nem tudják: mit, mennyiért Nehéz versenyben maradni Öt modell sikeres próbael­adása után a mintaválasztéko! 10-re bővítve, új termékcsa­lád — farmer lábbelik — gyártását kezdték meg a ci­pőipari szövetkezetben. A fo­lyamatos munkát biztosító be­rendezések, szerszámok meg­vételére mintegy félmillió fo­rintot költött a szövetkezet Az új termékekben a divat a gazdaságosság és a szakmai lelemény ölt formát, ugyanis alapanyagként használt, kop­tatott farmernadrágokat hasz­nálnak fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom