Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-21 / 68. szám
Vízválasztó évek sorában Kombájnháború a borsóföldeken Más években, amikor időben tavaszodott ki, ezekben a napokban már elfeledtük a zárszámadások, beszámolók gondolatait, megállapításait. Sajnos az idén mindeddig jószerivel semmi sem történt a szántóföldi növénytermesztésben. Állnak a gépek, a fagyott föld alkalmatlan a művelésre, vetésre, ügy tűnik, 1987-ben sem kényezteti el a mezőgazdaságot az időjárás, s nem csak az évek óta tartó aszály áthúzódó hatása lesz kellemetlen. Talán mégis hasznos, ha tovább foglalkozunk a tavalyi tapasztalatok értékelésével, hiszen azokat felhasználhatjuk a. következő hetekben, hónapokban. Itt van például a zöldborsó. Már helye volna a földben! Hogyan is volt egy évvel ezelőtt? Az indulás sem sok jóval kecsegtetett. Az elvetett mag — amely igen késve került a talajba a hosszúra nyúlt tél miatt —, éppen hogy elkezdett csírázni, amikor az azt követő fagy megkérdőjelezte még a betakarítást is. Ezt a sokkot kiváltképp a korai fajták sínylették meg — állapítja meg Fáik László, a Gödöllői Agrárfejlesztő Közös Vállalat — a GBBR — zöldborsóágazatának vezetője. A csírázás kezdetekor érkező havas, hideg időjárás szinte teljesen leállította a már egyszer beindult biológiai folyamatot. A kelést követően példa nélkül álló szárazsághullám tört rá a zöldborsóra. túltermelési igény is jelentkezett. Ennek magyarázata roppant egyszerű, hiszen a borsó jövedelmezőségét tekintve igen előkelő helyen áll a növények ranglistáján. Az elkövetkező három év — tartják a közös vállalatnál — mindenesetre vizválasztó lesz az ágazat megítélésében. A költségek emelkedése, az ár stagnálása, az új technológiák bevonása sok gazdaságnak végleg elveheti a kedvét, illetve fordítva, mások megvethetik a lábukat a zöldborsót termelők népes táborában. Bérelt géppel Rang a listán A Gödöllői Búza-Borsó Termelési Rendszer ágazati értékelése szerint természetesen nem lehet mindent a természetre hárítani. Az egyes te cönológiai hibák, a kapkodó vetés. a rossz talajelőkészítés, a költségspóroló intézkedések csak növelték az esélyét a gyenge terméseredményeknek. Az elmúlt hat év termésátlagai között a tavalyiba harmadik legjobb, hektáronként 4,09 tonna. Ezt az eredményt úgy is értékelhetjük, hogy fél tonnával kevesebb, mint az egy évvel korábbi, 1984-ben pedig 4,76 tonna termett! A közös vállalat 42 partnere 10 629 hektáron vetett zöldborsót. Körzetünkből a kartali Petőfi 4.26, a túrái Galga Menti Magyar—Kubai Barátság 4.09. a galgamácsai Galga- parti összefogás 3,98. a vác- szentlászlói Zöld Mező Termelőszövetkezet 3,85 tonnás termésátlagot ért el. A Gödöllői Tangazdaság átlaga 2.18 tonna. Az eredmények eléggé változatosak. de a zöldborsótermesztésről általánosan elmondható. hogy a termesztési kedv nem csökkent, hanem A vácszentlászlói termelő- szövetkezet is döntés előtt áll. Hosszú esztendők óta elkövettek mindent annak érdekében, hogy a legkorszerűbb körülmények között a legjobb fajtákkal; a legmodernebb termelési eszközökkel igyekezzenek eredményt elérni a zöldborsóval. Az ágazat helyzete a gazdaságban mégis egyre romlott. Az idén az erőteljesen csökkentett vetésterületen bérelt gépekkel tervezik betakarítani a termést. Nem végzik el a szükséges felújítást a tíz borsófej tő gépből álló gépsoron, amely eleve két és fél millió forintos megtakarítást jelent. Így várhatnak nyereséget. Még mindig 1986-ot értékelve, a GBBR ágazatvezetője kijelenti: sajnos egy ilyen évnek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy azok a gazdaságok is öntözzenek, akik erre eddig nem sok figyelmet fordítottak. Elődeik pedig bebizonyították, hogy 4.2 tonna fölött a kritikus időszakban végzett öntözésnek döntő hatása van a termésátlagokra. Az országosan meghirdetett öntözési program talán ismét elter- jedté teszi ezt a technológiai, elemet. Mi, akik saját kis kertünkben termelünk borsót, vagy csupán a piacon, télen pedig a hűtőpultokon találkozunk a levesnek-, fözeléknekvalóval, nem is sejtjük, háború folyik a borsóföldeken — kombájn- háború. Más fogalmazásban a legvitatottabb technológiai elemmé vált a termesztésben a betakarítás. Már megírtuk, a GBBR-en kívül más, nagyobb termelési rendszerek is foglalkoznak a zöldborsóval. A versenytársak új egvme- netes kombájnokat importáltak. egyenként tízmillió forint fölötti áron. A GBBR is lépett egyet, s szakembereik szerint szerencsés véletlenek és megérzés révén is. a jó utat választották. Az általuk behozott gép harmadannyiba kerül és á vele végzett munka minőségi mutatói jobbak voltak a hazaiaknál. Az idén három daraAz emberek nevettek, s ettől kezdve az asszonyt tanyai pénzügyminiszternek kezdték hívni. Az biztos, hogy Józanná értette a dolgát. Csak a tanya körüli hatszáz négyszögöles kertből kiárult vagy százezer forintot évente. S ebben még nem volt benne a tojás, a baromfi, külön pénzt hoztak a disznók, amikért az Állatfor- grimi Vállalat autója ide a tanyára jött ki kétszer egy évben. s mindezekhez jött még a jövedelem, amit a növendékmarhákból szereztek. Józan Mihályné mindig tudta. mivel érdemes foglalkozni, mit érdemes termelni. Az egyik évben nagy volt a hagyma ára. A következő évben mindenki hagymával rakta tele a zártkertjét. Józanná egyetlen fejet sem termelt eladásra. Filléreket fizetett az átvevőhely a hagymáért. Egy másik évben pulyka- farmja volt. Hallotta a rádióban, hogy az angolok töméntelen pulykát vesznek át tőlünk karácsonyra. Garantált tojást szerzett valahonnan, összeköttetést keresett, és szerződést kötött egy magyar réggel hogy december elejére ötszáz pulykát ad le. Bőrönddel hozták haza a pénzt. Volt olyan, hogy holland uborkamagot vásárolt tízszer olyan árért, mint amennyiért a többiek a magyar magot vették. Olyan futó uborkája lett. hogy a kertben minden gyümölcsfán uborka lógott. Abban az évben csak uborkából másfélszázezer forintot tettek be a takarékba. Amikor a harmadik gyerek háza is elkészült, az egyik szomszédasszony odaállt Józanná elé. — Te, Rozika! Áruld már el, mi a titka annak, hogy nektek annyi pénzetek van! Józanná elmosolyodott^ — Nincs ebben semmi boszorkányság. Annyi az egész, hogy a pénzt mindig össze kell rakni. S minél többet tud az ember összerakni, annál több lesz. Érted? Hát ez a titok. H ogy aztán hogyan keletkezett a szólás, azt nem tudta senki, de egy idő után, ha a tanyasiak közül valaki gyűjteni kezdett valamire, azt mondta: „rakom össze a pénzt, mint a Józanék.” Józan Mihály pedig- egy cseppet sem bánta, ha valaki akár a háta mögött, akár a füle hallatára pénzügyminiszternek nevezte a feleségét. Tóth Tibor bot kívánnak vásárolni valutakeretük felhasználásával az egymenetes, lefésülő rendszerű masinából. Ezzel a megoldással felveszik a versenyt a többi rendszerrel. A zöldborsó- termesztés jövedelmező volta, nyereségtermelő. képessége így a taggazdaságokban megmaradhat. Sarokban a feldolgozók A Gödöllői Agrárfejlesztő Közös Vállalat igazgató tanácsának legutóbbi ülésén arról is szó esett, hogy akkor fejeződik be a termelés, ha az árut eladták. Sajnos a kon- zervborsó esetében is a gyárak kapacitása. felvevőképessége szinte semmit sem változott. Nehéz helyzetbe került a feldolgozó ipar. A magnövekedett termesztési kedv, a gyorsabb betakarítás egyre inkább sarokba szorítja az iparágat. Tavaly ezt a gondot tetézte, hogy több helyen nem készültek fel a korai betakarításra. Az igazi nagy probléma a műszaki berendezések elöregedése. Ennek a megoldása már nagyon távlatinak tűnik csak, pedig ez is befolyásolhatja, hogy hogyan döntenek a vízválasztó évek után a zöldborsótermesztő gazdaságok. Balázs Gusztáv A konzervgyár — számokban Egy-egy gazdasági ciklus végén első dolgunk, hogy a munkánkról készített jellemzést okulásképpen összevetjük a múlt történéseivel. Vajon milyen értéke van az 1986-os évnek a nagykőrösi konzervgyáriak szemében? Bizonyos; hogy áhányan vannak, annyiféleképpen jellemeznék ezt a számukra is sok tekintetben megpróbáltatásokkal terhes időszakot. Beszéljenek hát helyettük a számok, summázva az egész kollektíva eredményeit. Az elmúlt évben 2 milliárd 422 millió forint termelési értéket produkállak változatlan áron számolva, így 7,5 százalékkal múlták fölül az 1985. évi teljesítményüket. Az egy foglalkoztatottra jutó termelési érték 5,4 százalékos növekedést mutat. A gyár 1986. évi teljes körű termelése kevés híján elérte a 130 ezer tonnát, s ez 5.4 százalékkal több az előző évi produktumnál. Időközben valamicskét nőtt — 1,3 százalékkal — a fizikai munkában foglalkoztatott dolgozók száma. Az ő átlagkeresetük 63 ezer 67 forintra emelkedvén, 7.3 százalékkal mutat túl tavalyelőtti fizetésükön. A nem fizikai állomány borítékja is vastagabb volt 1986- ban mint az előző évben, ők 11.6 százalékkal javították a családi költségvetés fedezetét. M. J. Ma érkezett a tavasz Ügy naplemente táján mocorogni kezdett a körtefa tövébe összegereblyézett avar. Kisvártatva hangos szuszogással egy szürkésbarna, tüskés gombolyag gurult elő az aszott, rozsdabarna levelek mögül. Csöppnyi orrát az égnek emelte, s beleszimatolt a lenge nyugati szellőbe. Tétován, hol előre, hol meg visszafelé araszolt, mint aki nem tud mihez kezdeni magával széles e világban. Végre elszánta magát, és bizonytalan léptekkel elindult a hosszú szőlősoron, a kertekalja irányába. Az ember csak nézte, nézte egy darabig, majd tarkójára tolta saokáját és széles mosollyal fordult kisfiához: — Láttad? Ma este jött meg a tavasz... —ay Csak az emberiséget A történet, amelyből kö- ** vetkeztetóseinket levonjuk, igen egyszerű. Reg- don Sándorné nyugdíjas mozgássérült Hódmezővásárhelyről Ceglédre utazik barátnőjéhez. Az állomás előtt piros taxiba ül és bemondja a címet. Semmi gond addig, amíg betonútokon suhan a taxi. A baj mindig sáros utcák bejáratánál kezdődik. Ott mondja meg Regdonnénak a taxis, hogy ő ilyen lepusztult utcába nem hajt be. véget ért a fuvar. A nő száz forintot kínál fel arra az esetre, ha a taxis bevinné csomagját a célállomásra — gyalog. A piros taxi gazdája lakonikusan tömör választ ad: „Nem.” Nincs más hátra, Reg- donné vonszolni kezdi bőröndjeit, mi meg — mint afféle vonaton hallgatódzó népek — csatoljuk a történtekhez gondolatainkat. Az már első hallásra is biztosra vehető, hogy a taxis szerény közgazdasági ismeretekkel rendelkezik. Kétszáz méteres gyalogséta ellenében mégsem kellene lemondani a százforintos tiszta haszonról. A taxis lemond. Mert őket nem arra rendszeresítették, hogy hordármunkát végezzenek. Ezt itt behelyettesíthetjük szolgamunkával, no, ez az, amit egy magára valamit is adó, menő taxis nem vállal. Vesszen a százas, mm számít, de az önérzet marad. Magyarul: nem sá- rozza be magát. Elsuhan. Létezik persze egy másik verzió is. Eszerint a taxis mélységesen undorodik a borravalótól, és kerülve későbbi komplikációkat, mindenféle zsebbe dugdosást, inkább úgy dönt, elhúzza a cs-ikot. Ez esetben taxisofőrünk a legönérzetesebbek közül való, el kellene halmoznunk elismeréseinkkel. Kinevezhetnénk mondjuk a csúszópénz elleni küzdelem élharcosának. Csakhogy Regdon Sándorné nyugdíjas, meg mozgássérült is, a gerincével többször operálták — mindhiába. Az ilyen helyzetben furcsának tűnne a taxis borravaló elleni harca. Akkor meg lehet, hogy barátunk alaposan elnézte a dolgokat. Azt hihette, a sáros utcasarkon szocialista brigádok várakoznak, Regdon Sándornét megsegítendő. Vagy úttöröörsök. rohannak a helyszínre egymással versenyezve, ki ér előbb oda, hogy a néni csomagjait elvigyék a házig. Vagy kampányemberek érkeztek a kis utcába, s nagy csinnadrattával kezdenek adakozásba, fennen hirdetve, hogy ők a támogatók, akik nem rohannak tovább embertársaik mellett, akik nem nyavalyás magánügyeikkel vannak elfoglalva. Akik nemes akciókat szerveznek saját lelkiismeretük megnyugtatására és segítséget nyújtanak — úgy általában. Mert úgy általában a taxisofőr is adakozik, kinyújtja segítő kezeit az éhező és szenvedő milliók felé, füzetet és ruhát küld Nicaraguába, belépőt vásárol SOS-koncertekre és az ö téglajegyeiből épül majd fel az új Nemzeti Színház. A taxisofőr hallott arról, hogy Etiópiában gyerekek éheznek, hogy a palesztin családok fiúk nélkül maradnak, hogy Bejrutban nincs nap politikai merénylet nélkül. A taxisofőr mindent tud. C sak ezzel a Regdon Sándornéval nem tud mit kezdeni. Mert „ez” egyedül van. Aki viszont egyedül van. az — ugyebár — mégsem az egész emberiség. Rab László A lakásokba fiatalok költöznek Azok. akik hosszabb ideje I radalmi változások jeleit ta- nem jártak Deákváron, a pasztalhatják. Még 2—3 éve Gombási út jobb oldalán for- | kukoricatáblák, elhagyott vagy Bíró Antal a betonkoszorúk vasalását készíti elő A lépcső házban Saj László és Treszner János dolgozik (A szerző felvételei) A kőművesbrigád megkezdi egy új épületsor falazást munkáit részlegesen megművelt kis- parcellák jellemezték ezt a területet. Ma a KISZ Vác Városi Bizottsága irányításával folyik itt ifjúsági lakásépítő akció. A munkáról Tóth Pál építés- vezetőtől érdeklődtünk. •. ■. Elmondta, hogy ezen a területen megközelítőleg 300— 400 lakás felépítésére van lehetőség. 1986-ban május 1-jén adták át azt a 60 lalrást, amibe már a fiatal tulajdonosok valamennyien beköltöztek. Jelenleg az V. számú építőközösség szervezésében 56 lakás munkái folynak. A lakásokból 12 darab 57 négyze. méteres, a többi 77 négyzetméteres, A zökkenőmentes anyagellátási a kiválóan szervezett munka, valamint a város üzemeinek segítsége alapján a lakásárak — az országoshoz viszonyítva — nagyon kedvezőek. A kisebb lakások 556 ezer forintba. a nagyobbak 670 ezer forintba kerülnek. Ezt az összeget még emeli a telekár, amit a mindenkori forgalmi értéken a városi tanács biztosít. A kemény tél ném hátráltat*- ta a munkát, mivel a helyiségeket fűthetővé tették, így a belső szakipari munkákat jó körülmények között, biztonságosan tudták végezni. Az eddigi eredményekhez hozzájárult a jó csápatmuníía is. Ki kell emelni Gyöngyösi Gyula művezető. Kramlik István vízvezeték-szerelő, Simon István és Király István kőművesek, valamint Kosdi Mihály és Szíjas János gépkocsivezetők munkáját. Otl- jártunkkor teherautók zaja verte fel a környéket. Az építésvezető befejezésül elmondta, hogy az 56 lakás átadásával akarnak tisztelegni a KISZ megalakulása 30. évfordulójának idén május elsején. Iványi Károly