Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

12 PFST HKtil Ki 1987. MÁRCIUS 21., SZOMBAT KISZ megyei bizottság Titkárválasztás Tegnap kihelyezett ülést tar­tott Vácott, a városi pártbi­zottságon a KISZ Pest Me­gyei Bizottsága, Kiss Jenő el­ső titkár elnökletével. A tes­tület tagjain kívül ott volt Si­mon János, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztály­vezetője, Királyi István, a KISZ KB osztályvezetője és Lábai László, az MSZMP Vác Városi Bizottságának titkára. A bizottság elsőként zárt ülésen tanácskozott. Ennek? so­rán egyhangúlag a KISZ me­gyei bizottsága tagjává és tit­kárává választották Winkler Erika tanárt, aki mostanáig a KISZ KB politikai munkatár­saként dolgozott. A választást követően a tes­tület tájékoztatót hallgatott meg a váci tanintézetekben folyó KISZ-munkáról, a me­gyei diákmozgalom fejleszté­sének tapasztalatairól és a megyei bizottság 1986. évi pénzügyi költségvetésének tel­jesítéséről. Nyereséggel zárt a Lignifer Frizurakiválasztó automata Kevés ipari szövetkezetben mondhatják el, hogy gyár­tott termékeiknek egy részét az iparművészeti lekto­rátus zsűrizi. Az isaszcgi központi Lignifer Ipari Szö­vetkezet ezek közé tartozik, ugyanis a bedolgozók által készített ötvös, kerámia, fa, bőr díszműáruk csak e bí­rálat után kerülnek az üzletekbe. A szövetkezet tegnap az isa- szegi művelődési házban tar­tott évzáró részközgyűlést. Az eseményen jelen volt Lénárd László, az MSZMP Pest Me­gyei Bizottságának titkára és dr. Bernáth Tibor, a Kiszöv Pest megyei elnöke, az OKISZ alelnöke. A jelenlevőknek Kálóczi Jenő, a Lignifer elnöke adott számot az elmúlt esztendő gazdálkodásáról. Egyebek kö­zött elmondta, hogy az 1986- os esztendő nem tartozik a gazdasági egység kiemelkedő évei közé. összesen 182 millió forint árbevételt könyvelhet­tek el. Ez tizenöt százalékkal kevesebb, mint az egy évvel korábbi. A szövetkezet nyere­sége 36 millió forint volt. A cég profilja igen változa­tos. Az utóbbi két évtizedben a műszaki fejlesztési és inno­vációs tevékenysége dinamiku­san fejlődött. A különféle sza­badalmak és gyártási eljárá­sok vásárlásával napjainkra középüzemi szintű gazdasági egységgé nőtte ki magát és piacképes, keresett terméke­ket gyárt a kollektíva. Pél­dául tíz éve egyik legnagyobb hazai ellátója a kórházaknak, egészségügyi intézményeknek; különféle rozsdamentes acél­ból készült berendezési tár­Biztos alapról kezdték az évet A gyártó páholyban érzi magát Első osztályú, sima, hófe­hér; ez a papír. Erre írjuk gondolatainkat, festjük ál­mainkat. Selymes változa­tába csomagoljuk a leg­szebb ajándékokat. Évszá­zadok óta fontos volt, és maradt életünkben. Bármi­lyen anyagot találtak, vagy találnak ki, semmivel sem helyettesíthető, úgy tűnik, a papír örök. Több lábon állva A papír szentendrei felleg­várába szerény bejárat vezet, Az üzemekben csendben ké­szülnek a termékek; a hul­lámpapír, a különböző méretű borítékok, a tasakok, zacskók. Az alapítástól fogva Damok­lész kardja sohasem villant meg a gyár fölött. Rugalma­san alkalmazkodtak a hazai igényekhez. Ha valamely ter­mékből kevesebb volt a meg­rendelés, csökkentették a gyártást, a dolgozókat más te­rületre csoportosították át. Fo­lyamatosan fejlesztették az üzemet, intenzív piackutatásba kezdtek. Az utóbbi években átlagosan 10 ezer 500 tonna a termelésük, melynek több mint a felét fel is dolgozzák. Hogy nem akármilyen ered­ménnyel, azt a tavaly elért 80 millió forintos nyereség is mutatja. A másfél évtizeddel ezelőtti termékeket megtartva, a minőség lényeges javulása mellett úgy növekedett a szentendreiek árbevétele, hogy a dolgozók létszáma majdnem a felére csökkent. — Sokat jelent, hogy a vál­lalat ma már több lábon áll — mondja Ács Károly igaz­gató. — Olyan termékskálát tudtunk kialakítani a papír­gyártás mellett, amelyeknek a minőségével is tudjuk követni a piaci igényeket. Az idei terv­célok szerint szeretnénk to­vább növelni a tavalyi árbe­vételt. A papírgyártás terüle­tén erre ugyan csak szerény mértékben van lehetőségünk, de a feldolgozásban háj-om- négy százalékos termelésnöve­kedésre számítunk. A korsze­rűbb termékeinkkel a régi pia­cok megtartása mellett újab­bakra is eljutunk. Tisztelik a vevőt, mert a korrekt együttműködés esetén a kereskedők akár újabb part­nereket is hozhatnak. A szent­endreiek hagyományos termé­keire, a borítékcsaládra a nyugati piacon is akadna, vá­sárló. Természetesen nem a régi formában, hanem alkal­mazkodva a korszerű levele­zési kultúrához. Ezért ma már a rendelő kívánsága szerinti nyomtatással ellátva, a Koráb­bi nedvesítés helyett öntapa- dóan leragasztható borítéko­kat készítenek minden méret­ben. Ehhez természetesen megteremtették az új gyártási eljárásokat is. — A gyár ötvenéves, az iparágon belül pedig napról napra korszerűbb technológiát állítanak termelésbe — mond­ja az igazgató. — A gyártás korszerűsítéséről mi sem mondhatunk le. még akkor sem, ha erre csak szerény le­hetőségeink vannak. Egy évtizede részlegesen korszerű­sítettük az anyag-előkészítést. Ennek további fejlesztésére ta­valy csaknem 100 millió forin­tot költöttünk. A zárt. auto­matikus szabályozó-előkészítő rendszert várhatóan április végén próbaüzembe állítjuk, és a tervek szerint az év má­sodik felétől már folyamato­san bekapcsolódik a termelés­be az új berendezés. Feltárt tartalékok Az újabb, korszerűbb tech­nológiák bevezetését a gazda­ságossági megfontolások mel­lett a munkaerő-kínálat is indokolja. Részben a folyama­tos megújulásnak is köszönhe­tő, hogy az egy dolgozóra eső árbevétel 1 millió 250 ezer fo­rint volt tavaly. A szorgos munka mellett természetesen nagy szerepe van a belső tar­talékok feltárásának is, a jobb anyag- és energiagazdálkodás­nak. A múlt évben például az energiafelhasználás 4 és fél millió forinttal csökkent, az alapanyag-felhasználás terü­letén is 9 milliót sikerült meg­takarítani. Mindenki érdekelt A termelés növelése érdeké­ben az idén is ezt a vonalat kívánják erősíteni. Kemény, következtés munkával, a költ­ségek erőteljes csökkentésére, a fajlagos anyag- és energia­felhasználás mérséklésére tö­rekszenek. Az évekkel ezelőtt elkezdett belső irányítási, és érdekeltségi rendszer további korszerűsítésén is fáradoznak. Az évkezdés bizalommal tölti el a papírgyár dolgozóit. A megrendelés megközelíti a termelési kapacitásukat, tehát nem kell attól félniük, hogy munka nélkül maradnak. Surányi János gyakat szállít. A szövetkezet üzemeiben elektromos műsze­rek is készülnek, szükség sze­rint önálló termékként, de egyes vállalatok igényeihez al­kalmazkodva vállalják külön­féle részegységek készítését is. Csaknem húsz éve foglalkozik a szövetkezet akusztikai belső építészettel. Nagy a bedolgo­zói hálózat is, amely a kéz­műipari tárgyak mellett kü­lönféle pvc-alapanyagból, mű­bőrből készült irodai és rek­lámtermékeket állít elő. A vi­lágpiacon is nagy az érdeklő­dés a tavaly már gyártott, frizurakiválasztó automata ké­szülék, a Bellalux iránt. Ha­sonló jellegű sikert hozott a szövetkezetnek tavaly a má­sik új termék, az úgynevezett anatómiai diasor is, amely diafilmen, hanganyaggal és szövegkönyvvel, vagy video­filmen, egyetemi előadási szin­ten tárgyalja az emberi test anatómiáját. Erre az esztendőre hasonló nagyságú árbevételt és nyere­séget tervez a vezetőség. Meg­nyugtató, hogy valamennyi termékükre már az év elején szerződést kötöttek partne­reikkel. Kálóczi Jenő befejezésül megköszönte a tagság bizal­mát és bejelentette, hogy egészségi állapota miatt nem vállalja tovább a szövetkezet elnöki tisztségét. A tanácskozáson szót kért Lénárd László is, aki gratu­lált az eredményekhez, és a tartalékok jobb kihasználásá­ra, a további fejlesztőmunka fontosságára hívta fel a kol­lektíva figyelmét. Dr. Bernáth Tibor hozzászó­lásában ismertette a megye ipari szövetkezeteinek tavalyi eredményeit, majd megköszön­te Kálóczi Jenőnek a szövet­kezeti mogalomban, a gazda­sági egység irányításában töl­tött két évtizednyi munkáját. Befejezésül a megüresedett elnöki tisztségre a korábbi elnökhelyettest, Juhász Ist- vánnét választották meg a közgyűlés résztvevői. A hét híre PACISIRATO © Szolnok adott otthont a kereskedelmi tanulók országos versenye döntőjének. © Szerdától a Műcsar­nokban tárlat mutatja be a kortárs magyar képzőmű­vészetet. © Centenáriumi szimpózium emlékezett meg a hazai épületgépészeti szerelőipar egy évszázadáról. © A Magyar Elektrotechnikai Egyesület vitaulésen elemezte a villámvédelem időszerű kérdéseit. © A hét híre az is, hogy kiállítás nyílt Özdon A lovak vi­lága címmel. Hűségesebb kísérője nincsen az embernek a lónál és a ku­tyánál. Ahogy azonban azt mondani szokták, a kutya szol­ga, a ló: társ! Mennyi ilyen legendás társ a történelemből! Csaták és mindennapi munka hősei, négylábúként, erejük utolsó szikrájával is az embert segítve, a feladatot teljesít­ve. Amint nem szűkölködnek valódi szenzációs történetek­ben és legendákban azok sem, akik a versenypályákon, az azokat körülfogó különleges világban vették, veszik szem­ügyre a faj legjobbjait. A tá- piószentmártoni Blaskovich családot világhírhez juttatta egy csodálatos csődör. Ahol a Kincsem nevű mén rajthoz állt, ott győzött; a világ leg­nagyobb versenyein. S bár en­nek már sok évtizede, felül­múlója nem akadt azóta sem. Pejek, keselyek, feketék, fa­kók. fehérek, sárgák, szürkék, tarkák, tűzöttek, deresek mi­lyen csodálni való serege vág­tat végig történelmünk útjáin! Lobogó sörényük költők, fes­tők műveinek jelképe, amint gyermekmesék regimentjének is szereplője a mindig szere- tetre méltó paci. őseink már a honfoglaláskor tekintélyes tenyésztői tapasztalatokkal ér­keztek erre a földre, s gyara­pították ezeket az ismereteket évszázadokon át. Van tehát miből — felejteni. Sirassuk mindazt, amit — ebben is, másban is — felhal­mozott tudáskincsünkből i elfe­ledünk? Vagy éppen tartsuk természetesnek ezt a rostát, hiszen mit kereshetne a ló ott, ahol száz meg ezer hektáron gépek dübörögnek?! Van-e ab­ban különlegesség, hogy a me­Emberi kéz érintése nélkül készül a termék az automata gépsorokon (Erdősi Ágnes felvétele) Hogyan lettem valaha tanító ? G yermekkori tanárom fényképe 1 füg­gött az irodám falán. Jött a járási hivatal elnöke és megkérdezte, hogy kit ábrázol a portré? Mondtam, hogy egy nagy embert, aki azt tartotta, hogy az ing közelebb van a testünkhöz, mint a kabát. Nemcsak addig, amíg én voltam az is­kola igazgatója, mert amikor nyugdíjba mentem, arra kértem a többieket, hogy ha az emlékemnek adózni akarnak, akkor ne vegyék le a képet a falról. Mert az én szememben ő a tanító. Nekem ő az in­gem ... Ugye, nagyon előresiettem? Szóval, mikor jött a íöifizabadulás. már elmúl­tam húszéves, és nem adtak korenged­ményt. hogy tanulhassak. Abban az idő­ben ugyanis már tizennégy éves korban jelentkeztek a leendő pedagógusok a ta­nítóképzőbe. így azután mások útját egyengettem. Volt is kiét! Mert volt a faluban három gyerek, akik miatt még a miniszterhez is elindultam, bár azt sem tudtam,' hol van a minisztérium. Egy utcaseprőtől kérdez­tem meg. aki pedig okos ember, mert ugye, egyenruhában jár, és ezért hado­nászhat bárki orra előtt a seprűjével... Szóval először elküldték, mert nem volt fogadónap. A Keletiben aludtam, de más­nap megint ott áiltam a minisztérium portáján. Mondták, hogy menjek föl a Losontaihoz. aki Huszka osztályvezető­höz küldött, ő meg továbbdelegált egy harmadikhoz. Mindenünnen elbocsátottak, anélkül, hogy előrébb jutottam volna az ügyben egy lépéssel is. Délután újból bementem Losontaihoz. és mondtam neki, hogy en szangvinikus ember vagyok. Ez nálam azt jelenti, hogy kenyérre lehet kenni egy határig, de mindenkitől piszkosabb leszek azután, mert engem megfojt a vélemé­nyem, ha nem mondhatom ki. Megkér­deztem, miért volt arra szükség, hogy küldözgessenek ajtótól ajtóig? Miért nem vallják be, hogy nincs szükség a paraszt- gyerekre az iskolában? Ott állt egy alacsony, kopasz férfi is az asztal mellett. Mi az. mi az? — kérdezte. Losontai jelentette neki. hogy ez és ez a helyzet. Én csak néztem, néztem. Az ala­csony férfi arra kért. hogy menjek be hozzá másnap. Még kezet is fogott velem és bemuratkozott. hogy ő Szombaífalvy György miniszteri osztályvezető. Három órát beszélgettünk másnap és végül mind a három gyereket sikerült el­helyezni különböző iskolákban. Igen ám, de Szombatfalvy azt is megkérdezte, hogy mi a foglalkozásom. Mondtam, hogy je­lenleg semmi, legutóbb pedig részes ara­tó voltam, amikor még volt nagybirtok. Na. elég az hozza, hogy engem is fölvet­tek a tanítóképzőbe. Hogy ki volt az a három gyerek? Az egyik dr. Magyar Kál­mán, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem gyógyszerhatástani tanszékének professzora, a másik dr. Wágner László, öreglak körzeti orvosa a mai napig, merthogy annak idején gulyát őrzött évi ötven kiló búza fizetségért... No. d= ne kalandozzak el már megint, igaz? Tehát a harmadik: Balogh László. Pest megye tanácselnöke. No. most már mindent tud. Különben a Wagner gyerekről jutott eszembe, neki is írtam, jöjjön el az utol­só munkanapomra, hogy együtt énekel­hessük a Hol vagytok, ti régi játszótár­sakat. El is jött. Tudja, hogy még kik voltak itt azon a napon? Egy amerikai kémiai kutatóintézet docense, Csányi László operaénekes. Bánhidi László, a néhai színész, Mihályffi Sándor filmren­dező ... Mihályffi különben nem volt- a tanítványom. Akkor jöttem össze vele, amikor az Indul a bakterház címszerep­lőjét egyik taniítványomban találta meg. A Napos oldalban és a Piacban én is ját­szottam kisebb szerepeket, de a közös nagy álmunk. Tamási Áron Ábeljének megfilmesítése még várat magára. A for­gatókönyv régen készen van. csak az a baj, hogy nem kaptunk forgatási enge­délyt a Hargitára. Most úgy néz ki, hogy a Magas-Tátrában csináljuk a filmet... S zóval. így lettek a tanítványaim em­berek, én meg tanító. Különben nem szeretem, ha írnak rólam. Nem vagyok álszent, tudóim, mivel töltöttem az éle­temet, de azt is tudom, hogy leírva nem ér annyit az egész... Imre Sándor szentlőrinckátai nyugdí­jas pedagógus gondolatait lejegyezte: Szilas Zoltán gyében negyedszázad alatt egytizedére csökkent a lóállo­mány, vagy éppen a haladás, a változás logikus rendje mu­tatkozik meg benne, ebben is?! Furcsa, sok más néptől elütő jellemzőnk, hogy gyakran gon­dolkozunk oagy-vagy alapon, kedveljük a kizárólagosságot ott is, ahol békésen összefér­ne az, amit mereven elválasz­tunk. A lótenyésztés genetikai ismereteit miért tenné fölössé az önjáró burgonyafelszedő, a traktor, a kombájn?! Ma a me­gyében a vásárokon egy Lada árát kérik a jó erőben levő sodrottak párjáért, mert — a szakemberek tapasztalata meg­lepi a laikust — sokkal na­gyobb a kereslet, mint ameny- nyi az eladásra kínált jószág, s közülük is a sodrott, azaz a hideg meg a meleg vérű fajta keresztezéséből kitenyésztett igavonó. , Görögtűz közepette jöttek létre, s a csendes belenyug­vás fátyla mögött múltak ki a megyében a lovasiskolák, az ún. sportlótenyésztésben rejlő lehetőségeket hol fölfedezik az érintettek, hol legyintenek rá. Holott aligha a majdnem semmi kaphatja meg az éssze­rű, a célszerű jelzőt, címkét. Ma ugyanis a majdnem sem­minél tartunk. Évről évre fo­lyamatosan csökken a megyé­ben a lovak csapata, s mének, kancák, paripák minden száz­darabos csoportjából csupán húsz lelhető nagyüzemben — állami gazdaságban, termelő- szövetkezetben —. a többi, a nyolcvan, magánkéz birtoka. Legtöbbször fuvaros magán­kézé persze, mely a jövedel­met számolja, s nem nyúl olyan, nagy szakértelmet kö­vetelő feladatok után, mint a fajta keresztezés, a vérvonal megőrzése és felfrissítése, avagy a közönségesen egysze­rűbb teendő, a jó eredményű szaporítás utón. Mindezek kö­vetkezményeként nem csoda, ha egy évtized alatt a me­gyében megfeleződött az ál­lomány. s ma már nem én el a hétezer darabot sem. Kár. GrÖk optimisták ugyan bíz­nak abban, ahogyan a kerék­párt. úgv az Efwus caballust is maid ismét, felfedezi az em­ber. de miért kell azt elfelei- tení amit már egys^aj* tudunk, trrért hullik ki a kezünkből az, amit egvszer már fogtunk? Persze, sokkal egyszerűbb el­lökni valamit, mint megkeres­ni a változott, változó felté­telekhez való igazítás módoza­tait. Csodás mének, gyönyörű kancák, gyermekszívek őrizte pacik világában keressük e nyugtalanító kérdésekre a vá­laszt? Avagy inkább úgy és olt, ahogyan és ahol bölcs elő­deink egyike, Eötvös József írta a Vallomások és gondola­tok lapjain? Ő így kérdezett: „A közmondás szerint a leg­jobb ló is néha megbotlik; kérdés csak az: a botlásnak oka külső tárgyakban vagy a lábak hiányában fekszik-e?” Mészáros Ottó Újjászülető szeméíykocsi Nosztalgiavonat Múlt századbeli vasúti sze­mélykocsi felújítását fejezték be a szolnoki MÁV Járműja­vító Üzemben. A muzeális ér­tékű közlekedési eszköz abból a sorozatból való. amelyet a MÁV 1892 és 1909 között gyártott a belföldi utasforga­lomra. Az 5500 órányi munká­val újjávarázsolt személyva­gon favázas, s mert harmad­osztályú vagon volt, fapados, mintás öntöttvas csomagtar­tók vannak benne, fogantyúi rézből készültek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom