Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-21 / 68. szám
Orchideák Szüretelnék Üllőn Serényi Imréék a Batthyány utcában. No nem a Pannónia érik, vagy a zamatos bort adó zalagyön- gye — citromot szed a szőke hajú háziasszony. Nagyobb ez a gyümölcs és vékonyabb héjú, mint amit a boltokban árusítanak. Van itt vagy három fa, azokon amott későbben érik a savanykás gyümölcs, most még mind mérgesen zöld, mint hajdanán a vásútállomással szemben az árokpart óriásra nőtt fáin a vadnarancs. a télikert üvegfalának sűrű ablakszemein erőtlenül csillog a napsugár. A tél úgy telepedett itt meg, befészkelve magát, hogy Sándornak. Józsefnek, Benedeknek géemkába kell szerveződniük, hogy ki- ebrudalhassák innen a nem kívánt vendéget. Bent enyhén trópusi az „éghajlat", magas páratartalommal. Bódító illatú virágokat bontanak a narancsfák. Ezen a fán sötétsárgán érik a mandarin, ahogy óvatos kézzel szakítja a háziasszony, a szár helyén csordul pirosán a mézédes lé... A citromféléknek elegendő a 10 fok, már persze 10 fok melegre gondolunk. Igaz, az egzotikus fák csak amolyan mostohagyerekek itt, az igazi a százszor jobban szeretett, kedves: az orchidea. Ez a ház amolyan virágvilágtalálkozó színhelye. Az üvegezőmester szinte remegő kézzel metszi a különleges virágszálakat, az ugyancsak virágimádó feleségének. Kiss Sándor Miért is nem egyedül jöttem?! Lenyűgöz a szellemi frissesége, ahogy sziporkázva anekdotázik. Elfeledteti, hogy H6 éves. Néha szertelenül csapong. aztán visszatér. Nyújtó Ferenc, a ceglédi 36-ik vörös gyalogezred századparancsnoka hősi halált halt bajtársairól mesél. — Mártírnak számítom őt is, Milus Andrást. Habár öngyilkos lett. de csak a Horthy-ia- sizmus miatt tette. Ez az életvidám fiatalember tagja volt az illegális pártnak Cegléden. Asztalossegédkéni dolgozott. Nem bírta az üldöztetést és a vonat elé dobta magát Kispesten. Az ottani temetőben temettük el. Dr. Braun Soma gimnáziumi tanár keveset tehetett, hiszen a Tanácsköztársaság rövid ideig létezett. Elítélték. Fogházban töltött néhány évet. Az illegális mozgalomba úgy kapcsolódott be, hogy szemináriumokat vezetett a természetbarátok egyesülete túrái során a budai hegyek közt. Ez fontos, de veszélyes is volt. A németek vagy a nyilasbérenceik mun ka szolgálatosként a Don-kanyarba vitték. S az a két csirkefogó — akiket a fölszabadulás után az Oktogonon akasztatott föl a népbíróság — ott lőtte agyon. Szamuely Tibornak volt egy serege — fekete bőrkabátot, bőrruhát hordtak —, Lenin- fiúknak hívták őket. Ha valahol ellenforradalom ütötte fel a fejét, azok csináltak rendet. Néhány százan lehettek, köztük egy ceglédi, Jónás Gyula. Mikor román hadifogságba került, az aradi várba vitték. Ott találkoztunk, nagyon jól összebarátkoztunk. Aggódtam. Désirée-t beoltották é1 -vei jobban tiszteljük a ’ ^ a hatósági fölhívásokat, mint három középiskolai lányosztály együttvéve. — Nem tehetek róla — mondja töredelmesen G. —, de az az érzésem, hogy ha ennek a plakátnak a fölső sorából egyszer csak lezuhanna az a hatalmas, vastag bé betű, hát összelapítaná a lábfejemet. Viszonylag épek még a lábai, nem is csodálom, hogy óvakodik a nehézbetűs felhívásoktól, s igyekszik elkerülni az általuk megjelölt helyszíneket és időpontokat. Hanem amikor a kérdéses napon megpillantjuk Staub mestert, amint a szemközti rácsos ajtót bezárja, és kezében pórázt szorongat, határozott léptekkel elindul, bátorságot merítünk és megszületik az elhatározás: ma. Különben is a körültekintő tájékozódás után minden világos: — Nehéz ügy lesz — állavítja meg G. —. de mint tudjuk, egy kutya kötelező és ingyenes oltás nélkül egy hajítófát sem ér. Tehát: ma! Háztartási eb hiányában és az ilyesfajta históriáktól való olthatatlan tartózkodásunk miatt eleddig valahogy sikerült távol maradni az oltási ügyektől. Ám G.-re tavaly nyáron rásóztak egy foltos korcsot. öklömnyi volt, egy népes alom utolsó, elesett pereputtya, aminek (akinek) az életéért egy petákot sem adtak volna. G. rongyokba bu- gyolálta és azzal a biztos tudattal pakolta be a fáskamra sarkába, hogy legfeljebb két nap még. és áshat egy gödröt az orgonabokor aljánál. Aztán a foltos túljárt az eszén: erős, játékos kedvű lett. tapnancsai- val napjában kétszer fölszántja a kertet. Kóvályog bennünk a félsz, a foltos túlélt már egy megpróbáltatást, de itt a másik ... Fölmérni a terepet lassú gurulóssal a tetthelyre kocsizunk. Túl a Gerjén, a vásártér bejáratánál kötelező eboltásra gyülekezik a név. spárgán vagy szíjpórázon izeqnek-mo- zognak a kutyák, finnen eay behemót német juhászt szorítanak neki n vaskorlátnak. G. elfordítja a fejét. A gyümölcsösládába zárt foltos korcs meglepően nyugodtan viseli sorsát a csomagtartóban. Készült róla egy utolsó fotográfia, ki tudja .,. G. már a Körösi úti nagykanyarban elbizonytalanodni látszik, sápadtan fékezi le a kocsit. — Ajjaj, ennek a kutyának még neve sincs. — Ennek nincs. Vihetjük így a hatóság elé? — A hatóság nem tűrné ezt. Nevezzük el Ceglédi Rettentő Pistának. — Na nem. Ez túl előkelő. Legyen inkább Lajb Ervin. — Lajb Ervin. Doktor Lajb Ervin? — Mondok valami egyszerűbbet: Csehó. Ez csak jó, nem? — Röhejes. A hatóság azt hinné, packázunk. Mit szólsz ehhez: Désirée? — A fene bánja, hát Désirée, csak induljunk már. — És mi lesz, ha Désirée szörnyű félelmében kitépi magát a gyümölcsösládából, földönti az oltó orvost és ... Még azt hinnék, hogy ... — Ez esetben fölkapod a kutyát, átvágunk a réten és g mellékutcákon menekülünk a városba. Odakinn a vásártér marhakapujánál katonás rendben folyik a kötelező és ingyenes oltás. G. a korlát tövéhez helyezi a kutyával teli ládát, és beáll a sorba elintézni az adminisztrációt. — Neve? — szól ki az orvos. G. tanácstalanul néz. — Désirée — súgom támogatólag. — Vakarcs — vágja rá G. — Nem a kutya neve, a magáé — így az orvos. G. bemondja. — Színe? G. gyorsan a ládára pillant, amiben a fekete-fehér foltos tacskó lapul. — Szürke. — Fajtája? — Korcs — vágja rá G. a kutyaügyekben föltűnően jártas személyek fnagabiztosságá- val. — Ivara? — Lány. — Szuka — diktálja hangosan az orvos. — Született? G. megint kétségbeesett pillantásokat vet a ládára. — Tavaly. A foltos korcsnak semmi baja. észre sem veszi az apró tűszúrást. p'zzel megvolnánk —mond*■* ja G. Verítékcseppek a homlokunkon. Varga Sándor Te, Gyula, jobb lenne tán, ha itt maradnál ezeknél. Mint egykori Lenin-fiúnak, attól félek, komoly bajod történik, hogyha hazavisznek azokkal, akik felesküdtek a Horthyra. Lehet, hogy igazad van, mégis visszamegyek. Ügy is lett. Egy-két hét múlva meglátogatott a szüleim lakásán. Rossz előérzete volt. Éjféltájban ment el. Fölnyúl a kulcsért, leveszi, kizárja a kaput. Mikor belépett, azonnal lefogták, már várták a hekusok. Bilincsbe verték, elvitték. Nem sokáig voLt Cegléden. Felkerült a Margit körúti fogházba, halálra ítélték és kivégezték. A Plutzer Márton jó barátom, szaktársam volt, kovácssegéd. Még olyan stramm gyereket! Birkózott. A háború alatt az osztrák—magyar hadsereg pilótájaként legalább 20- szor felszállt. Vöröskatona lett; én szerveztem be. A fronton együtt i harcoltunk, rendkívül bátor volt. Később valahogy a piliscsabai internálótáborba került, amikor engem odavittek, már ott találtam. Persze, nagyon örültünk. Marcikám! Hogy vagy? A család? Nem tudok róluk semmit. Nem lehet innen levelet írni. Látogatás? Hát úgy el vagyunk zárva. Ha valaki szökik, a kerítésnél agyonlövik, egy hétig el sem temetik, hogy elrettentsenek mindenkit. Tuskóásással foglalkoztunk, aljas dolog, erre használtak bennünket. A koszt szörnyű volt. Már csaknem egy évet töltöttünk le. Aztán jött a karácsony. Mondom neki: te, Marci! Gyerünk haza. Nézd. gondoltam a feleségedre, a kislányodra, a menyasszonyomra, ők epedve várnak ám otthon minket. Töltsük velük az ünnepeket. Hát bolond vagy? Hogy akarsz elmenni? Köny- nyen. Szétnéztem az éjszaka, míg te aludtál, öregem, a 8-as barakk háta mögött, a drótkerítés alatt ki lehet bújni az erdőbe. A vidéket ismerem, mint a tenyeremet. Nem az állomáson megyünk, nehogy azt hidd. Az országúton, gyalog Pestre. Majd én elvezetlek. Otthon töltjük a karácsonyt, új évet, és visszajövünk. Igaziad van, Ferikém. Szökjünk meg! Sikerült. Hogy örültek nekünk! Két nap múlva jött az édesanyja. Ferikém, Marcit a katonai járőr az éjjel elvitte a laktanyába. A keservit! Akkor most meg értem jönnek. Ha keresnek, nem is láttak. Az Osgyáni Pali bácsiéknál húzódtam meg. Ügy döntöttem, visz- szamegyek Piliscsabára. Másnap sietve érkezett az édesanyám. Fiam, a Marcit agyonlőtték! Agyonlőtték?! Durván bezörgettek a szüleihez. Hol van az a disznó kommunista?! Ütötték az ágyban, hogy keljen fel. Ö meg: tiszt- helyettes úr! Ne üssön meg még egyszer! Mert az ajtón jött be, de ha meg akar szé- gyeníteni, kivágom az ablakon! Ezt vegye tudomásul! Nem merték bántani, viszont bevitték. Másnap ment az a rohadt Terjéki. Kivette a revolverét, csőre töltötte. Azt mondta az őrnek, állj oda, ami itt történik, azért én felelek. Kinyitotta az egyes ajtaját. A szemben levő cellában egy tizedes volt bezárva valamiért. Mindent hallott, és látta a gyilkosságot. (Később ő mesélte el nekünk, mi történt.) Ráfogta a pisztolyt. Meghalsz, te disznó komrpunista! Csak nem akar agyonlőni?! De agyonlőlek! Érted? A Marci hozzáug- rott, az öklével felütötte a kezét. A fegyver elsült, s fejen találta szegényt. Mindjárt ösz- szeesett. Azt hazudták, öngyilkos lett. Végtelenül bántott a Marci tragédiája. Hót én beszéltem rá. hogy szökjünk meg. Én vagyok a gyilkosa. Máig' is szörnyű letkiismeret-furdalásom van. ahányszor csak eszembe jut. Kellett nekem rábeszélni! De olyan jó pajtás volt. Ö is nagyon vágyott haza ... Miért is nem egyedül jöttem?!... Fehér Ferenc A testnevelés otthonában A ceglédi tornacsarnok ad otthont a Török János szakközép- iskola és a kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakmunkásképző iskola testnevelő tanárainak. Délelőttönként népesítik be a diákok a verseny- és tömegsportnak egyaránt helyet adó létesítményt. Karsai Ferencné tanárnő — képünkön — a kereskedelmisek II c osztályával végez gimnasztikái gyakorlatokat (Apáti-Tóth Sándor felvétele) A hely szelleme i Öntevékeny városvédő kör Lapunk hasábjain már többször is beszámoltunk a Váci Városvédő és Városszépítő Egyesület megalakulásáról és rövid távú céljairól. Mindezt megelőzve, a közgazdasági szakközép- iskola diákjai létrehoztak egy öntevékeny városvédő kört, melynek célja a tele- ^ pülés rossz állapotban levő ^ nevezetességeinek felújítási sa, illetőleg megtisztítása. A közgazdasági szakközép- iskola 1986 nyarán költözött át a Géza király térre, s a tanévet már az új iskolában kezdték a tanulók. Szentesi Miklós magyar szakos tanár kezdeményezésére már az iskolaév kezdetén megalakult az öntevékeny városvédő kör. — Intézményünk a történelmi város központjában található, s ez kötelez bennünket — mondta Szentesi Miklós. — Ügy éreztük, hogy tennünk Itt mindennap disznótor van A tavasz közeledtével egyre kevesebb dolguk akad a böl- léreknek. lassan véget ér a disznóölések szezonja. Persze csak a háztájikban, a húsiparban nem jelent semmit az évszakváltási Tél vagy nyár, egyremegy, Nagykőrösön, az áfész hentesüzemében mindennap disznótor van. Hetente átlagosan 60 darab 95—120 kilós sertést dolgoznak fel a markos hentesek. A nyersanyag kisebbik hányadát tőkehúsként értékesítik a szövetkezet boltjaiban. Majdnem 30 féle finomság készül itt, a füstölt szalonnától kezdve a parasztkolbászig, amelyek mind nagyoh keresettek a körösi és a környékbeli fogyasztók körében. A kis üzem alig tucatnyi munkása minden évben kirukkol valami újdonsággal. Nevezetes termékükből, a juhbeles virsliből havonta 4 tonna kerül le a töltőasztalokról. Mondani sem kellene, elfogy az utolsó szálig. Karai Ferenc (alsó képünkön) hosz- szú rúdra gyűjti a gusztusos eledelt, aminek azután a füstölés, előfőzés adja meg utánozhatatlan zamatát. Kiszállítás előtt a párizsinak is a füstölőbe vezet előbb az útja — Czakó Ferenc kíséretében — a többszintes guruló kalodában. Holnap már ezeket is tízórainak csomagolják valamelyik boltban. (Varga Irén felvételei) kell valamit történelmi múltunk emlékeinek megőrzésére. Szándékom a diákok körében visszhangra talált, Balázs Bulcsú második osztályos tanuló irányításával, a 20—24 tagú városvédő csoport megkezdte a munkát. Legfontosabb feladatuknak a város temetőiben nyugvó híres személyiségek elhanyagolt sírjainak gondozását tekintették. A középvárosi temetőben nyugszik a sokáig árulónak tartott, majd az utókor által felmentett Länderer Lajos. A „márciusi forradalom” eseményeiben jelentős szerepet játszó Länderer és Heckenast nyomda tulajdonosa Vácott hunyt el, s a Deákvári temetőben helyezték nyugalomra. A városvédő kör tagjai az ó sírját is rendbe szerették volna tenni, de az ott uralkodó állapotok ezt nem tették lehetővé. Kérdés, hány olyan elhanyagolt sír van városunk temetőiben, amelyekben a város és az ország történelmében jelentős részt vállalt személyek nyugszanak. Nem elegendő évenként, évfordulónként megemlékezni róluk, az utókor kötelessége nyugvóhelyük gondozása, ápolása. Azon elhunytak számára, akiknek sírjai nem az őket megillető környezetben fekszenek, egy közös díszsír- kertet lehetne (és kellene) létrehozni. ' Szeretnénk felhívni a Váci Városvédő és Városszépítő Egyesület és a városi tanács figyelmét erre a kezdeményezésre. Széles Tamás t A tanyai pénzügyminiszter I gaz, ami igaz, a tan.yákor senki nem érteit úgy i pénzhez, mint Józan Mihály- né. Akármibe fogott, akármihez nyúlt, minden arannys vált a kezében. Ha bemeni áruval a városi piacra, legalább ötszáz forinttal tért haza, nem beszélve arról s krumpliról, gyümölcsről, zöldségről, amit megszokott helyeire szállított házhoz. Lett is eredménye a gazdálkodásnak. Először a legidősebb gyerekének építettek fel egy gyönyörű házat a városban. Belekerült vagy nyolcszázezei forintba. Meg is csodálta azi mindenki, még a tanyákról is bementek megnézni a szomszédok. ismerősök, amikor elkészült. Három évvel később a második gyerek házának az építéséhez fogtak hozzá, s alig egy esztendő alatt kész is lettek vele. Csak a legjobb anyagokkal dolgoztak. A fürdőszobába például német csaptelepek meg olasz csempék kerültek. A pénz nem számított. Az összköltség megközelítette az egymilliót. Üjabb három év telt el, s a legkisebb gyerek is megkapta a maga házát, egy nagyszerű kétszintes épületet a város kertes negyedében. Pesti tervező készítette a rajzokat. Az építkezés végösszege jóval egymillió felett volt. A tanyasiak ámuldoztak: honnan telik ennyi mindenre Józanéknak. Tíz év alatt majdnem hárommillió! Nem irigységből, inkább kíváncsiságból kezdtek faggatni Józan Mihályi — A lottón nyertetek, vagy mi f — Nincs nekünk olyan szeren Ccénk! — Csak ezt ne mondd legalább? Máskor egyenest nekiszegeztél: a kérdést: — Hogyan csináljátok? Józan Mihály vont egyet a vállán, s csak ennyit mondott: — Kérdezzétek meg az asz- ssonyt! — Le hát nálatok nem te viseied a kalapot? Józan Mihály kihúzta magát. — l/ehogynem. A miniszter- elnök én vagyok, de ö a pénzügy miniszter.
