Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

MAGAZIN 4 a 1987. MÁRCIUS 21., SZOMBAT 1 1 Harminc éve népesült be A GYERMEKVAROSBAN I mmáron 30 esztendeje, hogy benépesült a Fóti Gyermek- város. Az itt élő nyolcszáz állami gondozott óvodással, ál­talános és középiskolással az intézet kétszáz nevelője foglal­kozik. Amellett, hogy a délelőtti foglalkozásokon feltárul a fiatalok előtt a sok könyvbe zárt titok, délutánonként is hasznosan, szórakozva töltik el szabadidejüket. A tanórákat követően különböző szakkörök várják a fiatalokat. Ezeken, ki-ki érdeklődési körének megfelelően megismerkedhet a var­rás, a kerámiázás, a festés-mázólás vagy például az autósze­relés tudományával. Képeink a gyermekváros egy napjának életéből villantanak fel mozzanatokat. Főzőcske a szakkörben Az autószerelés mestersége Az olvasást gyakorolják a gyerekek Diákok az úttörőpostán (Krista Gábor felvételed) Az orvosok nem értettek egyet I. Erisz almája Vasra gurult — Hallottad? A váci kórház­ban egy szülő asszonynak megrepedt a rnéhe. Műhiba .. . Ráment a gyerek is. Hallottad? Semmelweis már rég nem él, de Vácott gyermekágyi lázas eset fordult elő! Nézz csak utána, hogyan alakult az új­szülöttek halálozása!... Az ilyen és hasonló állítások manapság közszájon forognak a városban. Szépítés nélkül: rossz híre kelt a Szónyi Ti­bor Kórház szülészeti-nőgyó­gyászati osztályának, s — aho­gyan szokásos, az általánosí­tással — magának a gyógyító­intézetnek is. Az újságíró miközben meg­kísérel az igazság közelébe jut­ni, találkozik az ügy főszerep­lőivel, a sarkított hangulat végpontjain állókkal, két or­vossal, akiknek szélsőségesen megromlott viszonyát leli a háttérben. Az osztályvezető főorvos, dr. Sóbei Mátyás azt mondja: sokszor beszélgettem Kondér Gyula doktorral, de sohasem tűnt úgy, hogy haraggal vál­tunk volna el. Talán nincs Kondér—Sóbei ügy sem, talán csak egyoldalú sértődésről van szó. Soha nem volt közöttünk hangos szóváltás. Ami engem illet, nem tagadom: a munká­ban szigorú vagyok. De ez is a beteg érdeke. Van perpatvar? Vagy nin­csen? Valóban szakmai hibák sorozata jellemzi a szülészeti­nőgyógyászati osztályt? S mi a helyzet a légkörrel? Hiszen dr. Kondér Gyula nem az első volt a sorban, rajta kívül még két másodjöorvos hagyta el ezt az osztályt. Ha nincs per­patvar, honnan a városban terjedő sok indulatos hír, véle­kedés? S ha mégis van, mi a helyzet az orvosi titoktartás­sal? A megromlott hangulatot észlelő szakmai, városi és kór­házi vezetők vajon ölbe tett kézzel nézik-e a fejleménye­ket? Bizony súlyos kérdések. S bárkivel váltsunk is szót, az ügy kapcsán elhangzó érvelés­ben visszatérő motívum: a legfőbb a beteg érdeke! Egy bizonyos: a váci Szőnyi kórházban valami nincs rend­ben. Indulatos vélemények, valódi és vélt sérelmek, hibák, igazságok és pletykák, ellen­őrizhető tények és mendemon­dák elegye nyomán nő a fe­szültség. A mi véleményünk is az: ez semmiképp sem lehet a beteg érdeke! Az egészségeseké sem! A gyógyítóké sem! Hiszen a felizzott légkörben dolgozó or­vos könnyen hibázhat, inge­rültebb. türelmetlenebb lehet, s ezt éppen a beteg sínyli meg. Lévén, hogy a feszültség legfőbb jele az osztály szak­mai munkáját minősíti, elő­ször essék szó erről. Cáfolha­tatlan tény: valóban meghalt tavaly március 3-án egy újszü­lött. Az édesanyja a szülés közben méhrepedést szenve­dett. Rendőrségi vizsgálat kö­vette ezt. igazságügyi orvos- szakértő bevonásával, maid az eljárást beszüntették. Ennek Ám annak az újságíró is utánajárhat, valóban na- gyobb-e a születés körüli idő­ben életüket vésztők száma itt, mint másutt. Meg is tettük. Azt találtuk, hogy az úgy­nevezett perinatális halálozás adata (ez ezrelékekben fejezi ki a halva született és a 0—6 napon belül elhalt csecsemők arányát, s leginkább ez az adat tükrözheti a szülészet munkájának minőségét) általá­ban magasabb a megyei átlag­nál, magasabb volt hét éve is, de ez nem számottevő. A való­ságban nem hatalmas eltérés­ről van szó. Még akkor sem, ha minden egyes ilyen eset megrázó... Véleményt kértünk az osz­tály szakmai munkájáról dr. Fajtha Ferenctől, Pest megye szülész-nőgyógyász szakfőor­vosától. ö így fogalmazott: — Általánosságban megállapítha­tó. hogy az állandó személyi gondok közepette is nagy for­galmat bonyolítottak le, igye­Dr. Kondér Gyula, az osz­tály másodfőorvosa, február 14-én felmondott. Indoklásá­ban a többi között az áll: A kinevezett osztályvezető főor­vos és köztem a munkatársi viszony szakmai és etikai kér­dések tekintetében erősen megromlott... Rendezni, a jó betegellátás, a pacientúra és az osztály jó híre érdekében, többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült. Négyszemközti beszélgetések során, de kollé­gák előtt is, emberileg több­ször megalázott. Szakmai fel- készültségemet kétségbe vonta. Véleményemet figyelmen kívül hagyta ... Tizennégy hónapig vezettem az osztályt, és elle­nem etikai és szakmai kifogás sem helyi, sem megyei szinten nem merült fel... Kérem munkaviszonyom megszünteté­sét. indoklásában az áll: Bizonyos­sággal nem állítható, hogy az újszülött halálát orvosi gondallansag, mulasztás okoz­ta. Am arra is fény derült, hogy a szülés módjáról döntő orvos a diagnózisnál tévedett, így tény az is: mulasztás tör­tént. Igaz az Is, hogy egy másik alkalommal — tavaly október­ben — néhány nappal a szülés után a gyermekágyas asszony­ban streptococcus szaporodott el, szeptikus állapotba került, majd az intenzív osztályra, onnan pedig más kórházakba. Végül ki kellett venni a mé- hét. De életben maradt ö is, a gyermek is Nem egyedi az ilyen ügy, lapunkban is írtunk már más kórházban történt, ennél saj­nos tragikusabb kimenetelű hasonlóróí. Mint bebizonyoso­dott — az újszülött köldökzsi­nórjából is kitenyészett a kór­okozó —, nem a kórházban, nem a szülés közben történt a fertőződés, az anya tünet­mentesen magában hordozta a baktériumot, mely elszaporo­dott a szülés után, s betegsé­get keltett. Ám ennek az ügy­nek kapcsán a bejelentési kö­telezettség elmulasztása miatt figyelmeztetésben részesítet­ték az osztályvezető főorvost, dr. Sóbei Mátyást. Volt egy harmadik eset is, még 1984-ben, amikor az egyik szülés után vérömleny kelet­kezett. s emiatt kellett eltá­volítani egv nő méhét. Ez ügyben — ma már csak env- rvi állapítható meg — eltért Kondér doktor és Sóbei dok­tor véleménye. A szakmai vi­tában itt is személyi indulatok feszülnek! keztek megfelelni a szakmai előírásoknak. Nem rosszabbak az osztály eredményei a cse­csemők halálozását, az újszü­löttek megbetegedését, a nő­gyógyászaton elvesztett bete­gek számát illetően, mint a megye többi kórházában. Mint szakfőorvos, bebizonyosodott műhibáról nem tudok, a té­vedés joga pedig — igaz ugyan, hogy itt emberek élete a tét — az egészségügy dolgo­zóinál sem zárható ki. Konkrétan pedig annyit: a különböző szülészeti-nőgyó­gyászati iskolák abban pél­dául egyetértenek, hogy a méh teljes eltávolítása egyben rákmegelőzést is jelent, s csak kivételes esetekben indokolt az olyan műtét, melynél benn­marad a méhnyak. A méham- putációból két esztendeje 18 volt a megyében, s ebből 17 Vácott, a dr. Sóbei Mátyás ve­zette osztályon. Tavaly a me­gyei 14-ből 12 ugyanott. Erre korábban felhívtam az osz­tályvezető figyelmét, de a ten­dencia nem változott. A megye hasonló osztályain 420 ágy van, s ezekből 100 Vácott. Ám 1985- ben a 100 váci ágyra jutó véríelhasználás nagyobb volt, mint az összes többin együtt­véve. Ez azért gond, mert a transzfúziónak ugyanolyan szi­gorú feltételei és javallatai vannak, mint a műtéteknek, s nem valószínű, hogy a javalla­tok, feltételek Vácott gyako­ribbak lennének. Tehát itt is szemléleti kérdésről van szó. Végül ezen az osztályon jóval magasabb a nőgyógyászati műtétek között a hüvely- és méhszájplasztika aránya, mint a többi kórházban. Ellentmon­dásos a helyzet (pontosabban a viszonylag sok méhamputá- ciónak mond ellent az iménti tény), ugyanis az ilyen plasz­tikai műtét zömmel rákmeg­előző célzatú. — Szóval ennek az osztály­nak a szemlélete lényegesen eltér a többi Pest megyeitől. S hogy ez jó-e vagy sem? Az szakmai viták tárgya lehet. Egyébként jómagam kétszer is jártam az elmúlt években az osztályon, ahol Sóbei főorvos jelenlétében rendet tapasztal­tam. senki sem panaszkodott. Ténv. hoav Kondér főorvossal nem sikerült beszélnem. Akad minderre magyarázat. Méghozzá az egyik érintettől, dr. Kondér Gyula másodfőor­vostól, aki 3 éve szintén jelölt volt az osztályvezetői posztra: — Amikor a vitás műtét után a főorvos két hét fizetett ' Szabadságra küldött, s megjöt­tem, közölte, hogy áthelyezett a kórház rendelőintézetébe fő­orvosnak. Három napig voltam ott, mi tagadás, sérelmeztem a dolgot, mert a másodfőorvos­nak ez szakmailag, anyagilag és presztízsben is veszteség. Amikor a betegek megtud­ták, hogy én vagyok a rende­lőben, 25-ről 35—40-re is meg­nőtt a napi forgalom. Engem mindenki ismert, a helybéliek­nek csak „Gyula" voltam. Nem csoda, hiszen több nem­zedék szült nálam. Érthető, hogy a főorvosi kinevezésre amiatt is jogosan pályáztam. A hátam mögött van 12—13 ezer szülés. 6—7 ezer műtét, tős­gyökeres váci vagyok. Ilyen előzmények után jött az áthelyezés: 1985. május 1- jétől dolgozzak intézeti érdek­ből a szobi rendelőben, fel va­gyok mentve a kórházi munka alól Egy évig Szobon voltam, majd következett az újabb fordulat, az előzetes integrá­ciós tervre való tekintettel le­gyek ismét másodfőorvos a kórházi osztályon. — Persze hogy sérelmesnek találtam a szobi kitérőt, hi­szen a papírforma szerint má­sodfőorvosként tettem ezt az utat is. Igaz, amikor Szobra kerültem, valóban nem volt ott egy darab steril gumikesz­tyű sem. Enélkül pedig nem nyúlhatok a beteghez. A fém­műszerek sterilek voltak, azo­kat használtam. Jó két hóna­pig nem tudtuk megszervezni, hogy legyen gumikesztyű, a kórházi sterilizátor is le volt terhelve. Korábban a fertőtle­nítés abból állt, a gumikesz­tyűt lemostuk és neomagnolos vízbe áztattuk. Ez a módszer ma már nem elfogadott. Ügy segítettünk a gondon, hogy minden beteghez új gumikesz­tyűt vagy gumiujjat használ­tunk. Lehetséges-e, hogy elég lett volna valakit beküldeni a kórházba a kesztyűért? Ta­lán igen. Igaz az is, hogy köz­ben panaszkodtam, akinek csak lehetett, az igazgatónak, a városi tanács egészségügyi osztályának, a városi pártbi­zottságnak. a kórházi pártbi­zottságnak s a betegeknek is. Lehet róla szakmai vitát folytatni: a más jobb-e vagy rosszabb. Ha azonban egyebütt is előfordulnak hasonló tragi­kus esetek, ha itt sem gyako­ribbak azok, vajon mi jogon ítélhetnénk? Van az eseménynek egy má­sik szála is: Vácott finoman fogalmazva kiszivárogtak a gondokról, bajokról szóló in­formációk, melyeket másutt az orvosi titoktartás övez. Oly­annyira kiszivárogtak, hogy amikor a párt városi végre­hajtó bizottsága tavaly ősszel napirendjére tűzte a kórház munkáját, az erről szóló tudó­sításunkban a többi között ez állt: „Sok szóbeszéd, pletyka és hír .közlekedik’ Vácott és a környékben is a szülészet­nőgyógyászat munkájával kap­csolatosan . . A kórház legna­gyobb osztálya. Munkáját nagy önállósággal és felelősségérzet­tel végzi A város politikai közhangulatát kedvezőtlenül befolyásolják a különböző szó­beszédek, híresztelések, egyes esetek megalapozatlan általá­nosításai, torzításai... Van azonban még tennivaló az or­vosi titoktartás értelmezésé­vel és betartásával kapcsolat­ban.” akik faggattak, miért nem va­gyok a kórházban. — Talán éppen a panaszok­nak köszönhetem, hogy- végül visszakerültem De valóban egy pillanatig sem érezhettem magam ismét másodföorvos- nak, nem operálhattam, nem vezethettem szülést, azt mond­ta az osztályvezető, majd szól, ha engedélyezi. Így azután nyár derekáig viziteltem, be­teget vettem fel, injekcióztam, helyettesítettem szakrendelő­ben. Azután betegállományba kerültem tüdőgyulladással, s már lábadoztam, amikor Sóbei doktor behívatott és közölte: nem tud velem dolgozni. — Július 5-től kivettem az egy hónapos évi szabadságo­mat, azután augusztus 6-án a helyzetet mérlegelve, az év vé­géig öt hónapi fizetés nélküli szabadságot kértem, hogy ál­lást keressek, ősszel Pesten összefutottam Sóbei doktorral, aki hívott, mondván: a tapasz­talatomra. a tudásomra szük­sége van az osztálynak. Kötöt­tem magam ahhoz, hogy csak másodfőorvosnak megyek vissza. Végül — januárban — ez meg is történt. 4-én kéz­hez kaptam a beosztásomnak megfelelő előzetes munkaköri leírást. — Beszéltem Kollár Lajos igazgató főorvossal is. aki azt mondta, dolgozzak együtt, mű­ködjek együtt, és legyek nyu­godt. nem érhet sérelem Ért. Sóbei doktor leteremtett, mert nem írtam meg azonnal egy kérvényt, hogy szeretném én operálni az egyik betege­met. Azután, bár az osztály előtt örömmel üdvözölt, alig egy órával később szűkebb körben egy beteg kapcsán megjegyezte: van. aki nem tudja a szakmát, és felteszi a spirált a méh űrbe egy negy­venévesnek! Hisz, amikor föl­tettem, még nem volt 40 éves a beteg. Bántott a dolog, kér­tem őt négyszemközti beszél­getésre. Azt válaszolta, nem ér rá. majd szól Egész dél­előtt hiába vártam! Délben felmondtam Kondér doktor tehát sértye érezte magát, s panaszkodott. Ne szépítsük a dolgot: a vá­ros széltében-hosszában. Aho­gyan mondja, mást is bántana a megjegyzés, hogy manuáli­san még sokat kell fejlődnie, meg hogy még tanulnia kell. Négy évvel a nyugdíj előtt?! A következmény 9 Vasvári G Pál (Folytatjuk) fái a beteg igazi érdeke? Aminek utána lehet járni G is pályázott a posztra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom