Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-18 / 65. szám

INKf , ,WKi£l 1.987. MÁRCIUS 18., SZERDA Szemtől szemben Gödöllőn Előbb lehetett volna szót érteni Több ízben hírt adtunk la­punkban mindannyiunk örö­méről, a rég várt művelődési miniszteri döntésről: idén ősszel Gödöllőn megkezdődik a tanárképzés. Legutóbb szombati lapunkban tájékoz tattuk olvasóinkat arról, hogy az ezredfordulóig mintegy 3400 új általános iskolai ta­nár alkalmazására lesz szük­ség. s arról is, hogy milyen módon kívánják a tanárkép­zőt Gödöllőn megvalósítani. Említettük, azt az aggályt is, hogy a városban sokan féltik a szakmunkásképző jövőjét. Nem látják biztosítottnak, hogy olyan körülmények kö­zött tudják oktatni a tanuló­kat, mint eddig. S hogy emiatt valóban rossz hangulat van a településen, mi sem bi­zonyítja jobban, mint egy tegnap délutáni fórum, több óra hosszán át húzódó vita, amelyen Hercsenik Gyula, az MSZMP városi bizottságának első titkára válaszolt a szak­munkásképző és szakközépis­kola dolgozóinak kérdéseire. Előre kell bocsátani: kilenc- százhatvan gyerek tanul itt és az iskolának 110 dolgozója van. Az áldozat nagyságáról Ez különösen indokolta azt, hogy Herczenik Gyula, mi­közben a tényeket ismertette, elnézést kért a tantestülettől azért, hogy éppen az érintet­teket nem tájékoztatták idő­ben előre a várható esemé­nyekről. Ez akkor is hiba. ha a szakmunkásképzőt csak 1989-től érinti az egész ügy, amikor is a gimnázium ú j épületébe költözik és annak helyét foglalja el a szakmun­kásképző intézet. Mindössze három évre! Mert akkorra már felépül számukra is az új és nagyobb intézmény! Bencsik Arpádné tanár is azt kérdezte: mit tett a ta­nács azért, hogy a tanácstagok a döntéshozatal előtt infor- , mációkat szerezzenek és ki­kérjék választóik véleményét. Nem érv a tájékoztatás el­maradására az sem, amit dr. Mundruczó János igazgató mondott, miszerint ő egy hét­tel előbb tudta meg hivatalo­san, mi van készülőben, s ak­kor is azt kérték tőle a me­gyei tanács művelődési osztá­lyán, várjon a tantestület tá­jékoztatásával a tanács ülé­séig. Így aztán sokféle vélemény befolyásolja a város és ez eset­ben a szakmunkásképző han­gulatát, noha senki nem von­ta kétségbe a tanárképzés fon­tosságát, s büszkék, hogy Gö­döllő városunk gyarapszik. A pedagógusok közül sokan elő­re, írásban nyújtották be kér­déseiket. Ám az ezekre adott válasz nem elégítette ki a je­lenlévőket. Tizenhatan kértek szót, s mondták el erős érzel­mi töltéssel véleményüket, s kívánták a döntés felülvizs­gálatát. Azt a döntést kellene felül­vizsgálni, ami előnyére válik a megye ifjúságának, tanári karának? Pest megye mond­jon le a tanárképzésről ? Csak ujjongani lehet azért, hogy ezt sikerült elérni. S mi lenne kedvezőbb, minthogy az egye temi városban székeljen? így mód nyílik a város szellemi arculatának kiszélesítésére. A döntés tehát jó! így ér­tékelte a városi tanács testü­leté is a napokban, amely e demokratikus fórumon, egy tartózkodás ellenében elfogad­ta a koncepciót. Csakhogy a tanácstagok nem tájékoztatták választóikat e jelentős ese­ményről. S mily nagy kár, hogy a tegnapi tantestületi megbeszélésen sem volt jelen a tanács képviselője! Körösfői László igazgatóhe­lyettes felszólalásában például számos érve mellett azt emel­te ki, hogy a tantestület egé­szében tiltakozik a lebonyolí­tás módja ellen. Igazságtalan­nak érzi, hogy húsz esztendei, rossz körülmények között vég­zett munka után megkapják az új iskolát, amelyet az el­múlt 15 esztendő alatt ők tet­tek olyanná, amilyen jelenleg: ők ültették a fákat, tanárok, diákok keze munkáját dicsé­rik a sportpályák és egyéb lé­tesítmények. Miért ül bele most a tanárképző a készbe, és miért kell éppen nekik rosszabb körülmények közé menni, lemondani munkájuk gyümölcséről egy majdan föl­épülő új intézmény reményé­ben? A költözés időszakában vissza fog esni az oktatás színvonala, megszűnik a könyvtárhasználat, a környe­ző üzemek szakmunkásellátá­sa pedig még rosszabbá vá­lik. A tanulóik közül minden negyedik gyerek veszélyezte­tett. Vajon nem túl nagy ál­dozat-e ezeket a fiatalokat — ha időszakosan is — rosszabb körülmények közé tenni? Ha valahol meghallgatnák... Gulyás Sándor, a szakmun­kásképző előző, ma már nyug­díjas igazgatója még drámaib­ban, indulatosabban fogalma­zott: el a kezekkel az isko­lánktól! Megengedhetetlen azokkal az emberekkel szem­ben ez a magatartás, akik harcoltak, küzdöttek, hogy jó körülmények között képezhes­sék az ipari munkásság után­pótlását. Nem titkolta szándé­kukat. miszerint mindenféle fórumot fölkeresnek, hátha valahol meghallgatásra talál­nak és más épületet keresnek majd a tanárképzőnek. Orosz István tanár például keserűen mondta: az udvaron 15 esztendeje elültetett fák ma már megnőttek, nyáron árnyé­kot adnak, örömet, megnyug­vást, kikapcsolódást jelentenek a közöttük sétálóknak. De ezek a fák másfél évtized alatt nőttek meg ekkorára! Ki tudja, megérik-e a valami­kori faültetők a majdani új is­kolában, hogy ismét élvezzék munkájuk gyümölcsét? Az esti szakközépiskola ta­gozatvezetője, Bíró Imre azt bizonygatta, hogy a jelenlegi gimnáziumi épületben méltat­lan körülmények közé kerül­nek, hiszen nem véletlen, hogy a gimnázium már oly ré­gen elkívánkozik Máriabes- nyőről. A tantestület nevében kérte, hogy az átmeneti idő­szak nehézségeit ne nekik kelljen vállalni. KGST-tanácskozás Növényvédő gépek fejlesztése A szocialista országokban használatos növényvédő gépek következő generációját a kör­nyezetkímélő és vegyszertaka­rékos technológiák követel­ményei szerint kell kifejlesz­teni — e fontos alapelv szel­lemében kezdte meg kétnapos tanácskozását kedden Siófo­kon a KGST gépipari együtt­működési bizottságának ille­tékes munkacsoportja. A szer­vezet — amelyet hat ország részvételével 1986-ban hoztak létre — a műszaki-tudomá­nyos együttműködést, vagyis a szóban forgó berendezések fejlesztési, tervezési munkáit, a gépek műszaki színvonalá­val, teljesítményével kapcso­latos kívánalmakat hivatott összehangolni. A témakör koordinálását azért bízták Magyarországra, mert a szo­cialista piacon hazánk a nö­vényvédő gépek legjelentő­sebb exportőre. A debreceni és a veszprémi vállalat — a két legnagyobb gyártó — évente együttesen mintegy másfél milliárd forint értékű permet-el őkészítő, -töltő és permetezőgépet értékesít a baráti országokban. A legna­gyobb vásárló a Szovjetunió, emellett mezőgépiparunk szin­te kizárólagos szállítója az NDK és Csehszlovákia mező- gazdaságának, s eljutnak a magyar berendezések Kubába is. Számottevő a növényvédő- gép-gyártás a Szovjetunióban, Lengyelországban, Bulgáriá­ban és érdekelt a témában Románia is. Állandóan arról írunk, be­szélünk, hogy milyen nagy szükség van a demokratizmus szélesiiésére, s utána olykor azt látjuk, hogy éppen ez a demokratizmus szenved csor­bát, nem csodálkozhatunk hát, ha néhányan csak érzelmeiktől vezérelve odáig jutnak, hogy egyszerűen kétségbe vonják a szakmunkásképzés szükséges­ségét. Ezt tette például Mol­nár Jánosné nyugdíjas tanár is. Hát hogyne lenne szükség a szakmunkásképzésre most, amikor mindinkább növelnünk kell a gyárak termelési készsé­gét, amikor mind nagyobb hangsúlyt kap a minőségi munka? Ezt csak jól képzett szakmunkásokkal lehet meg­valósítani! Nem véletlen, hogy mostanában egyre többet fog­lalkoznak a szakmunkáskép­zés korszerűsítésével, az itt fo­lyó oktatás minőségének eme­lési lehetőségeivel, s hogy eb­ben a tevékenységben mind nagyobb szerepet szánnak a termelőüzemeknek. Herczenik Gyula.azt ígérte — mert eddig is ez volt a szándék —, hogy a főiskola lé­tesítésével a helyi érdekek a lehető legkevésbé károsodja­nak. Számos érv, javaslat hangzott el és jó néhány olyan kérdés is, amelyekre érdem­ben kell válaszolni. Hangsú­lyozta: egy hónapon belül a tantestület kérdéseire az ille­tékesek — tehát a Művelődési Minisztérium, a Pest Megyei Tanács művelődési osztálya és az ELTE tanárképző kara — bevonásával visszatérnek. A megüresedett KKMV-ben A szakmunkásképző gondját is úgy kell majd megoldani, hogy a tantestület tagjai való­ban belássák a lépés szüksé­gességét, s legalább részben tudjanak érzelmileg is azono­sulni a fejlesztés ilyen módjá­val. ‘.V Bizonnyal csitulnak majd az indulatok, kivált, ha valóban minden lehetőséget felhasznál­nak a vitára, az érvelésre az illetékesek. Bár sok példa bi­zonyította már, az előzetes be­szélgetés könnyebben teremti meg az egyetértést, mint az utólagos magyarázat. A teg­napit sok hasonló őszinte fó­rumnak kell követnie, mire el- jő a szeptember és új év kez­dődik az iskolákban, s meg­nyitja kapuit a jövendő taná­rok előtt az új felsőoktatási intézmény —. egyelőre a meg­szűnt KKMV megüresedett épületében. Körmendi Zsuzsa A rendszerben rejlő erőt kihasználni A közös felelős munka élteti Amint ismeretes, az ócsoí ________________ Vörös O któber Tsz kezdeménye­zésére a kormány által 1972-ben meghirdetett szgrvas- marháprogram végrehajtásá­nak elősegítése érdekében jött létre a Boscoop. Az első há­rom évben soroksári gesztor­sággal működtünk, majd 1975-től önálló jogi formában. A jogi önállóság után azon­ban nagy szükségünk volt az ócsai termelőszövetkezet ak­tív támogatására. Azt hiszem, minden vállalatnak nagy szüksége van az olyan alapí­tókra, mint a Vörös Október Tsz, amelyek anyagi erejük­kel és erkölcsi támogatásuk­kal nagymértékben hozzájá­rultak ahhoz, hogy a Boscoop az elmúlt tíz évben dinamiku­san fejlődött. Vállalatunk jelenleg három termelési rendszert működtet, úgymint Boscoop Iparszerű Tejtermelési Rendszert, a Bos­coop Juhtenyésztést Rendszert és a Boscoop Tömegtakar­mány- és Melléktermék-hasz­nosítási Rendszert. Rendszer- szerű tevékenységet folyta­tunk a húsmarha-, a prémes­állat- és az angóranyúl-te- nyésztésben. A tejtermelési rendszert je­lenleg megközelítőleg 300 tag­üzemben több mint 122 ezer tehénre kiterjedően alkalmaz­zák. Ezen túl további 375 gaz­daság alkalmazza a rendszer egyes elemeit, szolgáltatásait körülbelül további 120 ezer tehénre kiterjedően. összességében a rendszert komplexen vagy résztech­nológiák formájában 675 me­zőgazdasági nagyüzemben al­kalmazzák. Az integrált tehénlétszám a tag- és partnerüzemekben együttesen mintegy 242 ezerre tehető. Elmondhatjuk tehát, hogy tej termelési rendszer- szervezői tevékenységünk akár az üzemek számát, akár az integrált tehénlétszámot vesszük figyelembe — a me­zőgazdasági nagyüzemek 50 százalékát érinti. A tagüzemekben a tejterme­lés évről évre az országos át­lagot meghaladóan nőtt. Rend­szerszervezői tevékenységünk pedig kiterjed az új és re­konstrukciós telepek tervezé­sére, beleértve a beruházási alapokmány és kiviteli terv készítését is; a technológiai kivitelezésre. a genetikai program elkészítésére, beleért­ve a tenyészállat és sperma szállítását is; a komplex ta­karmányozási rendszer átadá­sára, a hozzá tartozó termé­kek szállítására; a szaporo­dásbiológiai technológia át adására és a gyógyszerek szál Irtására; a tőgyegészségügyi technológia biztosítására, a hozzá tartozó gyógyszerekkel együtt. | Teljes körű műszaki e]]á biztosítunk a fejő- és hűtőgé­pek üzemeltetéséhez. Az utób­bi egy-két évben több alter natívás, számítógépes terme­lésirányítási komplex vagy résztechnológiát is tudtunk biztosítani. Ma már nincs a tejhasznú szarvasmarha-ága­zatnak olyan munkafolyama­ta, amelyre ne lenne kidolgo­zott technológiánk és eszköz rendszerünk. Természetesen hosszú utat kellett megtenni addig, amíg rendszerünk teljesen komplex lett. Addig, míg a növényter­melési rendszerben már a 70-es évek elején komplexen tudtak dolgozni, addig az ál­lattenyésztésben, pontosabban a szarvasmarha-tenyésztésben ezt csak fokozatosan és sok harc árán tudtuk kialakítani. Megalakulásunkat követően az akkor létező tápszer- és pre mixmonopóliummal szemben kellett kiharcolni azt, hogy saját takarmánysorunk le­gyen, és az általunk kidolgo­zott technológiákhoz takar­mányokat is biztosíthassunk Később a tervezés monopó­liumával kerültünk szembe, azután a spermaellátás terüle­tén kértük a versenyhelyzet megteremtésének lehetőségét. A MÉM segítsége is hozzájá­rult ahhoz, hogy ma már a szarvasmarha-ágazat területén rendszerünk valóban komplex. Állandó megújulásra törek­szünk ezután is, hogy a Bos- coop-rendszert alkalmazó gaz­daságok az országos átlagnál gyorsabban és hatékonyabban tudjanak dolgozni. I Vállalatunk a juhtenyész­____________ tési rendszert 1 931-ben azzal a céllal hozta létre, hogy a szarvasmarha- tenyésztési rendszerrel együtt a kérődző állatok körét teljes egészében integrálja. Jelenleg 66 a tagok és 130 a partner­üzemek száma, vagyis 196 gazdaságban tevékenykedünk. Az anyajuhok száma a tag­üzemekben jelenleg 170, part- nerüzemeinkben 180 ezer, a rendszertechnológiát részben vagy egészében 350 ezer anya­juhnál alkalmazzák. Progra­munkban rekonstrukciós tér­Hozzászólás cikkünkhöz Együtt a tanács és a szövetkezet A február 26-i Kevesebb, de biztosabb pénz című cikkünk a tanácsok 1987. január 1-jével bevezetett új árszabályozás szerinti gazdálko­dásával foglalkozott. A vkh központi elosztása tényleg biztonsá­gosabb gazdálkodási lehetőséget nyújt a ta­nácsi pénzügyi feladatok végrehajtásához, s nem kerülhetnek egyes tanácsok objektív adottságok miatt hátrányos helyzetbe. A Pest Megyei Tanács pénzügyi osztályvezető-helyet­tesének, Schmidt elvtársnak a nyilatkozata szakszerű és igaz. Az utalásban felemlített dunavarsányi példa is, bár némi kiegészítés­sel. A Dunavarsányi Nagyközségi Közös Tanács közigazgatási területén négy termelőszövetke­zet gazdálkodik. Ezenkívül megtalálhatók a Kertészeti Egyetem Tangazdasága, a Taksony és Vidéke Áfész, a Ráckeve és Vidéke Afész, a Forcon Vállalat délegyházi gyára, a Kavics­bánya Vállalat délegyházi üzeme, a Buda- gant Ipari Szövetkezet és a Texgraf Szövet­kezet telephelye is, hogy csak a nagyobbakat említsem. A tanács bevételi kiesése 1986-ban 3 millió forintra rúgott, mely összeg az előbb felsorolt gazdálkodó egységek vkh és béradó befizeté­sének jogszabályok által csökkentett mérté­kéből adódott. A bevételkiesés részbeni ellen- súlyozására 1,1 millió pótfinanszírozást ka­pott a tanács. A kiesés így is 2 millió forint, ami a tanács jól megalapozott tervének bevé­teli és kiadási mérlegét alapvetően felrúgta. A sok gazdálkodó egység közül a legjobb fi­zetőnek a dunavarsányi Petőfi Termelőszö­vetkezet bizonyult, ahol a tervezett 60 millió forintos nyereség 71,4 millió forintos teljesí­téséről számoltak be a zárszámadáson. Az 1987. február 20-i zárszámadó közgyűlést követően a tsz gazdasági és pártvezetése a nagyközségi közös tanács vezetésével és párt­vezetésével értékelte az 1985 őszén megkötött együttműködési megállapodást, s alapvetően pozitív megállapítások hangzottak el. Például 1937-ben terveink szerint megalakítjuk a nagyközségi viztársulást, melyhez a termelő- szövetkezet egy mélyfúrású kutat átad. Jövő­re bővítik a telefonközpontot Dunavarsány- ban, ehhez a Petőfi Tsz jelentős összeggel — 0,5 millió forinttal — járul hozzá. Ugyancsak 1983-ban a dunavarsányi 8 tan­termes iskola villanyrekonstrukciós munkáit a tsz társadalmi munkában elvégzi. Évente 200 ezer forinttal támogatja a tsz a tanácsi fenntartású művelődési házakat, könyvtára­kat és úttörőcsapatokat. Idén télen a nagy­község útjainak hóeltakarítását a tsz társa­dalmi munkában végezte el. Ismerve a gon­dokat és azok nagyságát, ennek értéke 200— 300 ezer forint volt. A PB-gázcseretelep lé­tesítéséhez ingyen kapta a tanács a területet, s családi házas ingatlanosztáshoz újabb terü­leteket ad át jutányosán a termelőszövetkezet a tanácsnak. A termelőszövetkezet dolgozói­nak jelentős hányada a dunavarsányi tanács településein lakik, s közös cél a lakosság életkörülményeinek javítása, az intézmény- hálózat korszerűsítése, az ellátás színvonalá­nak javítása. A termelőszövetkezet és tanács jó együtt­működése záloga a térség dinamikus fejlődé­sének. Kucsera Benő, a Dunavarsányi Tanács elnöke vek készítése, genetikai prog­ram kidolgozása,. tenyészálla­tok biztosítása, takarmányozá­si, állategészségügyi progra­mok átadása szerepel. A meg­valósításhoz Szükséges takar­mányt. gyógyszerek szállítá­sát, a műszaki eszközöket biz­tosítjuk. Hangsúlyozni szeret­ném a genetikai program és a programozott bárány-előál­lítási szolgáltatás fontosságát. Vállalatunk állami . minősí­tésre ajánlotta a BOSH1B fajta előállítását. Ez a meri- nóra és kentre alapozott ke­resztezés! program növeli a gyapjútermelést. Bízunk ab­ban, hogy a gyapjú áremelését a gazdaságok az általunk ja­vasolt keresztezési program­mal maximálisan ki tudják használni. A programozott bárány-előállítással egyrészt növelni tudjuk a szaporula­tot, több gazdaságunkban az egy anyára eső bárányszapo- ruíat 140—160 százalék volt, de ami talán még fontosabb, hogy a bárány-előállítást olyan időszakban is lehet realizál­ni, amikor a világpiacon a legmagasabb az ár. A szolgál­tatás tehát az árbevételek növelését eredményezi. Amint az ismeretes, nincs jövedelmező szarvasmarha- és juhtenyésztés jó minőségű tö­megtakarmány nélkül. Ezért gondolunk a rét-legelő gaz­dálkodásra, lucernára, silóku­koricára, valamint az egyéb egynyári szálastakarmányokra, a másod- és tarlóvetésekben termeszthető kultúrákra. A tümegtakarmány-termesztési rendszerben a tagüzemeink száma 1986-ban 128 volt, mintegy 22 ezer hektár terü­leten. A kultúrák termeszté­sén túl gondunk van a táro­lásra, a tartósításra és a tö­megtakarmány kitermelésére. | Szakmai programjaink még jobb megalapozása érde­kében az elmúlt két évben két nemzetközi vegyes vállala­tot alakítottunk. 1985-ben ala­kult meg a BOS-GENETIC Kft. magyar—nyugatnémet vegyes vállalat, amelynek mű­ködése 1986-ban már eredmé­nyes volt. Tavaly az általunk megtermelt nyersszőrme ex­portképes konfekcionálására hoztuk létre az IMPERIAL PELZ Kft -t, amely magyar- osztrák szőrmekonfekcionáló vegyes vállalat. A VI. ötéves tervre elő­irányzott 3 milliárd 538 mil­lió árbevételt 1 milliárd fo­rinttal teljesítettük túl. Öt év alatt a vállalati eredményben kissé alulmaradtunk. A válla­lat testületé az évről évre változó közgazdasági szabá­lyozókhoz igazította az éves tervet, és így megállapítható, hogy bár az ötéves eredmény- tervtől minimálisan elmarad­tunk, azonban az igazgatóság által évente meghatározott tervét minden évben teljesí­tettük. összességében a VI. ötéves tervet vállalatunk az évről évre szigorodó közgaz­dasági feltételek mellett is teljesítette. Számadatok bizo­nyítják, hogy a vállalat 1986. éves tervét árbevétel és ter­melési érték vonatkozásában jelentősen túlteljesítette és eredménytervét is teljesítette. Az 1986-os gazdálkodáshoz tartozik vállalatunk exportte­vékenysége is. 1985. január 1-jétől van önálló külkereske­delmi joga a Boscoopnak. Az 1985-ös évhez viszonyítva tő­kés exportunkat megkétsze­reztük. Amit az 1970-es ével­jen az ócsai tsz elképzelt, azt főbb vonalaiban megvalósí­tottuk. Sokszor volt azonban az elmúlt 10—15 évben, ami­kor át kellett segíteni a vál­lalatot a holtpontról, és ekkor mindig ott volt a segítő kéz, mely átsegített minket a ne­hézségeken. Az együttes fele­lős munka élteti idén is a Boscoopot. dr. Kállai B. Miklós a Boscoop Vállalat igazgatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom