Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
BBaSzÍNHÁZI lbvrt.sbS Lepkék, ajtók Mi az a diákönkormányzat? Szülőknek az oktatási törvényről Elég gyakran siránkozunk, hogy a kortárs magyar drámairodalomban nem bukkannak föl igazán érdekes, ígéretes fiatal tehetségek. Vagy ha igen, csak ritkán, s akkor sem tartós a jelenlétük. És szívesebben fordulnak a könnyedebb, szórakoztató műfajok felé — tán mert ilyen témákkal, művekkel jobban remélhetik a gyors színpadrajutást —, mint a tartalmasabb, gondolatilag, esztétikailag súlyosabb kérdésekhez. Meg hogy kevés a kísérletező kedvű fiatal drámaíró, nem nagyon keresnek új dramaturgiai lehetőségeket, új formákat, kitaposott utakon járnak, satöbbi, satöbbi. IVÍint minden általánosítás, ez is igazságtalan egy kissé. Vagy csak félig igaz. Mert ha arra gondolunk, hogy Spi- ró György (Az imposztor és a Csirkefej írója), Schwajda György (a Himnusz szerzője), Nádas Péter — a Találkozás írója —, Kornis Péter, a Halleluja szerzője, s még mások is a negyven alatti korosztályhoz tartoznak, akkor talán nem is olyan nagy az a hiány. Hiszen épp ezek a drámaírók, s a v.elük kórtárs Verebes István, Bere- ményi Géza, Vámos Miklós, Juhász István alkotnak egy olyan erős, színes, sokféle stílusú, mondanivalójú csoportot, amelynek köszönhetők az utóbbi évtized java magyar drámái. Ne legyünk hát igazságtalanok. Tehetségekben nem szűkölködünk, s ha szétnézünk a világban, akkor sem kell nagyon szégyenkeznünk, mert nálunk sokkal népesebb nemzetek jóval nagyobb irodalmában ^és összehasonlíthatatlanul gazdagabb színházi életében — például a franciáknál, az angoloknál, a Szovjetunióban — sincsen több új, fiatal és figyelmet érdemlő drámaíró, ha mindezeket a tényezőket s a népesség számát vesszük és arányítjuk a mi körülményeinkhez és népességünkhöz. Ha pedig a fővárosi és vidéki legújabb bemutatók listáját nézegetjük, még újabb nevekkel találkozhatunk. Köztük két olyan fiatal drámaíróval, akinek egyszerre az ország több színházában is megy darabja. Ez már önmagában sem csekélység. Ráadásul ezek a darabok, ha nem is hibátlanok, nem is korszakos jelentőségűek, legalább — ahogy mondani szokták — érvényes alkotások, s arra vallanak, hogy szerzőik nem csak úgy általában érdeklődnek a színpad iránt, hanem a drámai műfajokat tekintik igazi kifejezési formájuknak, mondanivalóikat e műfajban vélik a legjobban e'.mondha- tónak. Azt is mondhatnám: eredendően drámaírói alkatok. De ez nem volna teljesen igaz, hiszen mind a két fiatalembernek jelentek meg már prózaírói írásai is. Ám aki ezeket olvasta, a novellákban is érezhette: Békés Pál és Márton László (róluk van szó) az elbeszélésekben is drámaírói vénát mutat, látásmódjuk, dialógustechnikájuk, alakrajzuk erről árulkodik. Kettejük közül Békés Pál a nagyobb színpadi múltú. Neki már játszották darabját, egyebek között a Thália Színházban ment pár éve egy kedves zenés vígjátéka, Egy kis térzene címmel, s már akkor fel kellett figyelni jó légkörteremtő képességére, pergő dialógustechnikájára és humorára. Most két darabja látható színpadjainkon: a Pincejáték című groteszk komédia Békéscsabán és Zalaegerszegen, a kissé furcsa című A női partőrség szeme láttára pedig a Madách Kamarában, Budapesten. Ez a komédia arról szól, hogy egy fiatal (Békéssel körülbelül azonos korú) műfordító, bizonyos Torda Milán beköltözik egy eléggé lerobbant lakótelepi panellakásba, amelynek nincs ajtaja, mert a gyászhuszárok' azon vitték el a lakás elhunyt előző lakóját, s az ajtó azóta sem került vissza. Milánunk dolgozna, fordítania kellene, de az ajtótlan lakásban folyton ki-be járkál a szomszédság. Ki telefonálni vagy telefont várni (az egész emeleten csak Milánnál van telefon), ki csak úgy, ki meg azért, mert épp Milán következik soron a gondozásában (Grósz néniről, a szklerotikus, ám annál virgoncabb agg nőről van szó). És miközben a fél ház Milánnál rakja le a lelki szennyesét, vagy tőle remél segítséget, az istennek nem készül el egy bonyolult mondat fordítása. Mulatságos komédia ez, nevettető poénokkal, nevettető szituációkkal, nevettető figurákkal. Itt-ott még egy pici dráma is felcsillan. Csak egy a baj. Ha az ajtó nem hiányzik, tehát be lehet zárni, s nem mászkálhat mindenki ki s be kénye-kedve szerint, valamint ha a lakásban nincs telefon, akkor a cselekményt nem mozgatná semmi, hiszen senkinek nem volna alkalma és oka beállítani Milánhoz Más szóval: ebben az esetben nem lenne darab ... A másik fiatal drámaíró, Márton László, a Radnóti Színpadon debütált Lepkék a kalapon című „rém- bohózat”-ával. Azóta Szolnokon is előadták egy másik „rémbohózat” darabját, A kínkastély címmel. A két mű közös vonása: mindegyik egy regényt dolgoz át sajátos színpadi alkotássá. A kínkastély, Spiró György Az ikszék című művét, a közelmúlt nagy regénysikerét, a Lepkék a kalapon pedig egy majdnem elfeledett magyar író, Gozsdu Elek (1849—1919) Köd című regényét. Ez utóbbi munka a múlt század végének vidéki, cél nélkül élő, széthullott vagyonú dzsentrijeiről szól. Márton átirata ezt az anakronisztikus, önmagát túlélt világot közelebb emeli a mához, s valami általános széthullást, groteszk reménytelenséget, tehetetlenséget ábrázol. Dramaturgiája meglehetősen új, szokatlan, alakjai eltúlzottak és elrajzoltak, és — lehet, hogy nem a szerző szándékai szerint, szembeszökően — hasonlítanak a lengyel Witkiewicz, s a kortárs Mrozek groteszk és abszurd figuráira, szituációira, az ő világlátásukra. Sok-sok effektus, ötlet, szándék zsúfolódik ebbe a darabba, valamiféle mai Sturm und Drang szertelenség, túlpörgetettség, ideges mindentakarás ömlik él rajta. Nem könnyű szórakozás a megtekintése — de talán egy új, sajátos látásmódú drámaíró indulásának lehetünk tanúi. Az új oktatási törvény a fiatalok érdekében született meg. Természetes tehát, hogy több részletében konkrétan is érinti az ifjúságot. Arról, hogy az eddigiekhez képest ez milyen változásokat jelent, s azok miként érvényesülhetnek a gyakorlatban, Mészáros Pétert, a megyei tanács ifjúsági ügyekkel is foglalkozó főelőadóját kérdeztük. Sajátos hagyományok — A most életbe lépett törvény lehetőséget biztosít arra, hogy minden iskola a körülményeinek megfelelő, sajátos arculatot, hagyományokat alakíthasson ki. Olyanokat, hogy ezek erős összekötő kapoccsá válhassanak a volt és a jelenlegi diákok között — mondotta. — Ez a törvény — sok más mellett — abban is különbözik az előzőtől, hogy míg az tiltó- nak. ez megengedőnek nevezhető. Ugyanis azt, amit nem szabályoz valamilyen formában, azt az iskolák megtehetik. — Mit jelent ez konkrétan? — A pedagógus számára magában a tananyagban is van választási lehetőség, a szaktanárok súlyozhatnak tantárgyuk követelményrendszerét illetően, s szintén tág lehetőségek vannak a tanórán kívül. Ilyenek például az iskola által indított, a tantervhez igazított szakkörök, de szintén ilyenek az újdonságnak számító diákkörök. — Kik szervezik? — A diákkör megalakítását bárki kezdeményezheti. Akár az intézmény, akár a szülők, a társadalmi szervek, vagy maguk a gyerekek. Tehát létrejöhet az iskola akaratából, de öntevékeny úton is. Szervezetét illetően önkormányzati jellegű,, azaz profilját, működési szabályzatát és területét, finanszírozási lehetőségeit a tagság dönti el, vezetőit maga választja — akár a tanulók közül. Ily módon a diákkör munkájába az iskolának nincs beleszólása. — Akkor most mindenki azt csinálhat, amit akar? — A törvény persze sok mindent rögzít. Amit nem, az helyet kap abban a működési szabályzatban, amelyet — a megszűnt rendtartást pótlandó — a tantestület készít és fogad el. Ennek melléklete lesz a diákkörök működési szabályzata. Az iskolatanács feladatai — Van-e beleszólása a tanulóifjúságnak abba, hogy mi kerüljön bele iskolájuk működési szabályzatába? — A diákok által választott KISZ-bizottságnak számos joga van ezzel kapcsolatban. Csak néhány példát említek a sok közül. Egyetértési joga van a munkarend- és az ösztöndíjelvek meghatározásánál, véleményezési joga a tanulók mulasztásának igazolását, az egyes diákkörök vezetőinek megbízását illetően, s döntési joga az iskolarádió működtetéséről, programjáról. Ez utóbb: egyértelműen a helyi KISZ feladata. Az elmondottakon túl lehetőségük van a fiataloknak a diákönkormányzati szervek létrehozására is. Ezek a már említett diákkörök, de mód van osztályonként, évfolyamonként, vagy akár iskolai szinten is az önkormányzati rendszer megalakítására. Iskolai sziten egy tájékozódó és tájékoztató fórum a diákközgyűlés, küldöttekkel, akikből a diáktanács alakul. — Miben különbözik ez az iskolai KISZ-bizottságtól? — A diáktanács a KISZ mellett működő önkormányzati szervezet. Hogy melyik milyen érdekvédelmi területtel' foglalkozik, azt a két vezetőség közösem megegyezéses alapon dönti el. — 'Mitől függ, hogy lesz-e az iskolában diákönkormányzat? — A legalacsonyabb szinten, tehát osztályonként, évfolyamonként csak a tanulókollektíva akaratától függ. Ha diáktanács alakul, annak már benne kell lennie a működési szabályzatban. Maga a döntés a városi vagy a körzeti KISZ- bizottság és az iskolai tantestület dolga. — Az oktatási intézményeknek iskolatanácsot is kell alakítaniuk, a Hazafias Népfront irányításával. Kikből fog ez állni? — Ha a körülmények engedik, már most létrejöhetnek az iskolatanácsok, ha ■ nem, a türelmi idő körülbelül 1990-ig szól. Az iskolatanácsokat a népfront az intézmények igazgatóival együttműködve hozza létre. A tanács tagjainak száma az iskolában tanulók létszámától függően tíz és húsz között mozog. A lényeg az. hogy az összetételt illetően kevesebb legyen az iskolát képviselők aránya, mint a külső szervek által delegált tagoké. A tanácsban helyet kapnak: az iskola igazgatója, a helyi A Cziffra-alapítvány ösztöndíjasainak alkotásaiból kiállítást nyitottak a sziráki Kastély Szálló galériájában — a budapesti tavaszi fesztivál egyik eseményeként. A senlis-i Cziffra-alapítvány támogatását pályázattal nyerte el a négy fiatal művész, s ezáltal egy hónapos franciaországi tartózkodásra nyílt lehetőségük. Kiss Zoltán László festőművész Derkovits-ösztöndíjasként diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán 1983-ban, s már SZOT-díjjal is elismerték műCSALÄDI SZŐTTES, a László Lajos szerkesztette műsor csütörtök délután két nagy- család sorsát állította párhuzamba. A háromnemzedékes, tizenegy tagú Mészáros család' együtt él a közösen épített családi házban. A tizenkilenc családtagot számon tartó Horváth családot pedig szétszórta az élet. Mindkét esetben erősen kötődnek egymáshoz. Az ilyen nagycsaládok, ahol meghatározó az összetartozás érzése, ritkák társadalmunkban. A munka, a továbbtanulási kényszerek, a.földrajzi távolságok és az anyagi lehetőségek olyan helyzeteket teremtenek, amelyek inkább szétzilálják a társadalom elemi egységét. Ha valakinek ilyen erőtérben mégis sikerül az ideálishoz közelítő családmodellt megtalálnia, akkor az inkább a személyiség. mint a környezeti feltételek miatt lehetséges. Ügy éreztem, hogy a műsorban nem körvonalazódtak eléggé ezek a rendkívül fontos személyiségjegyek; inkább csak a tények felsorolására KISZ-bizottság, a szülői munkaközösség, a szakszervezet, a diákotthoni nevelőtestület egy- egy tagja, valamint különféle külső társadalmi szervezetek és az intézményt támogató vállalatok képviselői. Az iskola- tanács maga dönt programjáról, működési rendjéről. — Mi a szerepe az oktatási intézmény életében? — Véleményezési joga van az iskolai munkaterv és a tanév rendjének meghatározásánál, a házirend megállapításában, az ifjúság- és gyermek- védelmi, valamint a pályaválasztási tevékenység értékelésében, a költségvetési terv kialakításában, illetve minden olyan dologban, amelyben a véleményét kérik. Nyitottabb intézmények — Hogyan foglal állást a törvény az iskola és a vállalatok kapcsolatrendszerérői? — Erről a törvényen kívül külön jogszabály született, ami elsősorban a szakképzésre vonatkozik, de idetartozik a gimnáziumok műszaki jellegű fakultációja is. A jogszabály két részre bontja a szakképzési időt. Az alapképzésért — még vállalati tanműhely esetében is — az iskola, a vállalatiért teljes mértékben az illető gyár, üzem, termelő- szövetkezet a felelős. A vállalati képzésbe való iskolai beleszólási jogot a két intézmény között létrejövő együttműködési szerződésben kell rögzíteni. Az elmondottak egyértelműen bizonyítják, hogy nemcsak a pedagógusok, hanem a szülők, a diákok, sőt az egész társadalom számára több beleszólási jogot biztosít az oktatási törvény, s ezáltal nyitottabbá válnak az iskolák — remélhetőleg valamennyiünk hasznára. Körmendi Zsuzsa vészi tevékenységét. Nagy Gábor festőművész szintén Der- kovits-ösztöndíjas volt, 1980- ban Munkácsy-díjat kapott, s 1982 óta a főiskola adjunktusa. Baráth Hajnal és Zelenák Katalin textiltervező iparművészek 1984-ben nyerték meg a Cziffra-alapítvány pályázatát. A kiállítás megnyitója nagy számú közönséget vonzott, hiszen a négy fiatal művész neve ismert — több önálló tárlatot rendeztek már alkotásaikból. A most megnyílt kiállítás április 22-ig tart nyitva. jutott idő. Rejtve maradtak a gondolatok, az elvek és a hitek. Keveset tudtunk meg az életvezetés titkairól, mélyebb mozgató rugóiról, pedig mindenki szívesen követné példájukat. TANAKODÓ. A Gartner Éva szerkesztette, Elek László vezette műsor tanulók, tanárok és szülők gondjaival foglalkozott, azokra a kérdésekre keresték a feleleteket, amelyekre az előző adásokban — időhiány miatt — nem tudtak válaszolni. Az oktatási intézményekben alkalmazott pszichológusokról, a kabinetrendszer közösségek kialakulását gátló hatásáról, az iskolai testnevelésről, és a nevelőtestületek autonómiájáról hangzottak el vélemények pro és kontra. Mindannyian emlékszünk ázokra az időkre, amikor szak- tantermek létrehozásával, a kabinetrendszeri oktatás bevezetésével véltük korszerűbbé tenni az általános- és középiskolai oktatást. Tény, hogy a mai ellátottság jobb, mint a régi, de ez nem jelenti azt, hogy jó. A jelenlegi helyzetKépzőm Gvészekról sorozat Túry Mária Kortársainkról, ma élő művészekről indított néhány éve sorozatot a Képzőművészeti Kiadó. Művészettörténészek, műkritikusok vallanak kis monográfiákban festőkről, szobrászokról, grafikusokról, a kerámia-, a textil-, az üvegvagy a zománcművészet mellett hitet tett, elismerést szerzett alkotókról. A kiadványok nem titkolt célja, hogy a többi közt népművelőknek, pedagógusoknak is hasznára legyenek, azoknak, akik ismereteiket hivatásból adják tovább másoknak. A kiadványok kedvenc csemegéi a művészekről szóló kötetek gyűjtőinek is. A kiadó legutóbb Túry Máriát mutatta be ily módon a nagyérdeműnek, Láncz Sándor szemével és véleményével. Ez a kötet a Mai Magyar Művészet sorozat 8G. kötete. Túry Mária mesterei a főiskolán Konecsni György, Do- manovszky Endre és Szőnyi István voltak. Néhány éven át Túry Mária maga is művészeti pedagógus volt, az Ipar- művészeti Főiskolán tanított. Szerepelt számos kiállításon, művei eljutottak a többi közt a bécsi VIT-ré is, ahol egy képe díjat nyert. Nemcsak a kiállítótermek: a közélet alkotója. Egy-egy alkotása a szemet gyönyörködteti például a budapesti Gel- lért Szállóban üvegablak .formájában, a Pesti Színház előcsarnokában mozaikburkolatként. A Műszaki Egyetem rektori tanácstermében gobelinje díszük, s egy másik a Kőbányai Gyógyszergyárban. Terve valósult meg, amikor elkészült a Fejér Megyei Tanács ólmozott üvegablaka, a bajai pártbizottság mozaikkompozíciója, vagy a Nógrád Megyei Tanács dísztermének salgótarjáni gobelinje. Alkotásai az utat keresett, ám már kiforrott, lélek- és színgazdag művészre vallanak. Mint a kötetből megtudhatjuk, Túry Mária határainkon túl szerepelt velencei bienná- lén, bemutatkozott római nemzetközi tárlaton, képei eljutottak Nürnbergbe és kiállítása volt az NDK-ban testvérmegyénkben, Suliiban is. A kétszeres Munkácsy-dijas érdé- 1 mes művészről szóló kis kötetet bizton kedvteléssel lapozzák a művészetbarátok. A Képzőművészeti Kiadó művészeti könyvében tizenhat színes és harminckét feketefehér kép található, ezeket angol nyelvű képjegyzék, ős ösz- szefoglaló egészíti ki. A címlapfotót Markovits Ferenc készítette, a reprók Kádár György, Susits László és Petras István felvételei, a művészről portrét néhai Koffán Károly fényképezett. A kötet a Kossuth Nyomdában készült. E. K. ben jogosan aggódnak a pedagógusok azért, hogy az alap- és középfokú oktatási intézmények egyre inkább az egyetemekhez kezdenek hasonlítani. A gyerekeknek csak a befogadó szerep jut. Futószalagon, egyik tanteremből a má-. sikba kerülve, előadásokat hallgatnak egy-egy szakterületről. Már a felelés is egyre ritkább, gyakoribbak az írásbeli beszámolók, pontosabban témazáró dolgozatok. A vitában sikerült közös álláspontot kialakítani, amellyel azt hiszem, mindannyian egyetértünk, mégpedig azt, hogy csak bizonyos tantárgyak: a fizika, a kémia, a biológia tanítása történjék száktanteremben, de legyen egy olyan osztályterem, amely viszonylagos állandóságával egyik feltétele lehet a közösségek kialakulásának. Az iskolák tervezésekor ezt az elvet kellene figyelembe venni, de mint tudjuk, ez pénzkérdés, és azon is múlik, hogy egy szemléletet nem lehet rendeletileg kötelezővé tenni. Üjj írisz Takács István Hernádi Judit és Nagy Sándor Tamás, a Lepkéit a kalapon főszereplői Budapesti tavaszi fesztivál Kiállítás nyílt Szirákon íRadiófígyel A I
