Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-06 / 31. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM 1S87. FEBRUÁR 7., SZOMBAT Ugyanakkor vannak ellen­kező példák is, azok az intéz­mények, melyek hosszú idő óta, alkalmaznak bedolgozó­kat, s — a nehezedő gazdasá­gi körülmények ellenére — fennmaradnak, sőt nyeresége­sen dolgoznak. Ezek közé tar­tozik a Gödi Szociális Fog­lalkoztató is. Mi leltet a titkuk? S lehet-e egyáltalán titokról beszélni, vagy ihkább arról van szó, hogy rugalmasan alkalmaz­kodnak a magasabb követel­ményekhez, a változó igények­hez. Gödön a vasútállomás kö­zelében, egy kastélyszerű épü­let bejáratánál kis tábla hir­deti a szociális foglalkoztató központját. Cservenák László, a vezető, vállalkozik arra, hogy bemu­tassa az intézmény munkáját, tevékenységét. — Alsó- és Felsőgöd nyug­díjasainak összefogásával 1970- ben alakult meg a szociális foglalkoztató. Kezdetben na­gyon mostoha körülmények között dolgoztunk, nem volt állandó helyünk, gyakran kel­lett költözködni, amíg ezt az épületet megkaptuk. Ennek már egy évtizede, s ez most már végleges helyünk. Az évek során több millió forint érté­kű beruházást hajtottunk vég­re. Ebből az összegből csino­sítottuk, átalakítottuk az épü­letit, s mintegy 250 négyzet- méterrel növeltük az alapte­rületet. Kialakítottuk a műhe­lyeket, szociális helyiségeket, öltözőt,' kis. ebédlőt, orvosi rendelőt. Közben gépeket, mű­szaki berendezéseket vásárol­tunk, hogy minél többféle ter­mék készítésére tudjunk vál­lalkozni. Mindezt saját erőből, a bedolgozók filléres munká­jából teremtették elő. Minden megbecsülést megérdemelnek ezek az emberek. — Kik dolgoznak itt? Cservenák László elém tesz egy táblázatot, melyen a ne­vek mellett különböző színek vannak. — Minden színnek más je­lentősége van, így áttekintés­re is rögtön látható, hogy a legtöbb bedolgozó az alacsony nyugdíjjal rendelkezők közül való. Ezt követik azok, akik­nek szociális helyzetük — gyesen lévő és nagycsaládos anyukák — indokolta felvéte­lüket, és vannak, akik egész­ségi állapotuk miatt vállaltak bedolgozói munkát — sorol­ja az intézmény vezetője. — Tudni kell — folytatta Cser­venák László —, hogy intéz­ményünk elsősorban Göd te­rületére szerveződött, de más­honnan is alkalmazunk be­dolgozókat — Vácról, Szód­ról, még Szöbról is —, akik­nek felvétele nagyon indokolt. Tanácsi közvetítéssel kerül­hetnek ide a dolgozók. Felvé­telükhöz munkakönyv szük­séges, kivéve a gyesen lévő anyukákat. Nem ' biztosított munkaviszonyra kötünk szer­ződést, tehát mi felelősséget nem vállalunk azért, hogy mindig folyamatosan lesz fog­lalkoztatásuk — Milyen munkákat tudnak vállalni? — Nézzünk körül a műhe­lyekben, azután folytassuk a beszélgetést — javasolja. Két részleg van. Az első he­lyiségben a vegyes részleg ka­pott helyet, melynek vezető­je Nyilas Árpádné és Mezei Béláné. Az ő feladatuk a mun­kák betanítása, szétosztása, a kiszállítás megszervezése. Ál- taIában csak Göd területére szállítjuk ^ munkákat, mesz- szebbre csak akkor, ha sür­gős, és több bedolgozót érint. Igen változatos a munka. Gumiáruk, műanyag termékek, alufóliából készült -Kupakok kivágása, darabolása. Előfor­dul itt minden, ami nem igé­nyel különösebb felszerelést és kézi erővel elvégezhető. — Fő profilunk a papír­munkák készítése. Ezen a te­rületen Szabó Balázsné és Sza­bó Jánosné a vezető. Külön­böző nyomtatványokat, íveket kell méretre szabni, ragaszta­ni, otthoni feldolgozásra elő­készíteni. A munkát papírvá­gó és fűzőgépek segítik. — Honnan kapják a mun­kát? . — Közel húsz vállalattal, szövetkezettel van kapcsola­tunk. Régi partnerünk a Pénz­jegynyomda és a fóti 'papír- feldolgozó. Vác területileg kö­zel van hozzánk, mégis vi­szonylag kevés munkát ka­punk a városból. A Forte gyárral tartunk kapcsolatot, eves szinten félmillió és egy­millió forint körüli értékben készítünk számukra dobozo­kat, címkézéseket. Nem köny- nyú biztosítani a munkát. Mindenki igyekszik olcsón, le­hetőleg házon beiül megolda­ni bizonyos termékek gyártá­sát. Sokan pedig tévesen. íté­lik meg a bedolgozókat, vi- szolyognak attól, hogy munkát adjanak számukra. Ügy kép­zelik, hogy itt sok az ügyet­len, csökkent értékű ember. Pedig nagyon ügyes kezű, szorgalmas, csodálatos dolgok­ra képes emberek keresnek bedolgozó munkával megélhe­tést vagy kiegészítő jövedel­met. Intézményünk fennmara­dásának biztosítéka a jó mi­nőség es a határidő betartása. Nálunk még nem fordult elő, hogy minőségi vagy tárolási kötbért fizettünk volna — fog­lalja össze az intézményvezető. — Kétszáz bedolgozónk van, ebből 3U-an járnak be a te­lephelyre, a többiek otthon végzik munkájukat, melynek szervezése 17-ünk feladata, ügy kell dolgoznunk, hogy eredményesek legyünk, elke­rüljük az anyaghiányt es meg­feleljünk a szociálpolitikai cé­loknak. Ezeket a feltételeket évről évre meg is valósítjuk. A múlt évben 6 millió 200 ezer forint árbevételt értek el — a nyereség még pontosan nem ismert —, de 500 ezer forint felett várható. Figye­lemre méltó adat, hogy ta­valy 3 millió 70 ezer forint munkabért fizettek ki és 216 ezer forint prémiumot, jutal­mat osztottak szét. — Mennyit keresnek a be­dolgozók? — Ez igen változó, ötszáz forinttól 3 ezer 500 forintig keresnek havonta. Az éves át­lag 1800 forint körül mozog. De tévednek azok, akik azt hiszik, hogy könnyű megke­resni ezeket a forintokat. Hisz ván olyan munka is, amivel csak 8—10 forint körüli óra­bért lehet elérni. Nem min­den munka egyforma, mint ahogy az emberek sem egy­formák. Az egyiknek az adott munka rossz, a másiknak ugyanaz a jó. Ezért mielőtt kiadunk valamilyen munkát, először tájékozódunk az ille­tő felől, mit csinált, mielőtt hozzánk került. Például, aki dolgozott kötészetben, annak biztosan jobban fog menni a papírmunka. A részlegveze­tők minden új munkát bemu­tatnak itt a telephelyen, és amikor a bedolgozó megtanul­ta, begyakorolta, viheti haza. Tizenhat év alatt nem talál­koztam olyannal, akivel kivé­teleztek volna — vallotta Cservenák László. Az intézmény eredményei önmagukért beszélnek. — Jöttök, jönnek szomba­ton? — Igen. Reggel 6-kor, a tí­zes előtt. Ismeretlen ismerősök üd- vözlik így egymást hétközben, a városban. Sokan korábban csak látásból ismerték egy­mást, s arra emlékeztekv/fiogy talán Törökmezőn, esetleg Nagy-Hideg-hegyen, vagy Ze- begényben találkoztak. Divat lett a sí. Egészséges, jó divat. Egyre többen kötik fel lábukra a léceket. Ez nem olcsó mulatság, de a befekte­tés megtérül a havas hegye­ken töltött hétvégét követő munkanapokon abban, hogy később megy fel a pumpa, nem szorul a szív, hogy a gyerek tovább képes tartósan figyelni az iskolában. A környékben már koráb­ban is voltak síszakosztályok, legrégebben Kemencén és Zebegényben. Vácott a közel­múltban alakult, meg egy sí­csoport a Hajós Alfréd, Üttö- rőház sportegyesületének keretében. Igaz, az úttörőház­ban is voltak hagyományai a síelésnek, hiszen ők kezdtek rendszeresen intíiitani autóbu­szos sítúrákat Szlovákia köz­ismert síterepeire, előbb, mint a Pest Megyei Idegenforgal­mi Hivatal váci irodája. Mostanában szombatonként két-három autóbusznyi, lé­cekkel, bakancsokkal felsze­relt felnőtt és gyerek, egész baráti társaságok, vagy több család együtt indul útnak haj­nali 6-kor a Széchenyi utcá­ból, vagy a Leniin útról, hogy 10 óra felé — közbeiktatva egy zólyomi pihenőt — Do- novalyba érkezzék. Donoval'y az Alacsony-Tátra Zólyomhoz legközelebb eső közismert téli sportcentruma. Az elmúlt két szombaton szik­rázó napsütés, olykor feltá­madó széllel fogadta a vácia­kat. Gyors bakancsváltás, a két idegenvezető, Frick Ági és Fricz Ági tájékoztatója, hogy egy órakor az autóbusz nyit­va lesz, aki ebédelni akar, jöjjön vissza, s máris ki-ki képességeinek és tudásának :smeretében vág neki a kü­lönböző erősségű pályáknak. A társaságban, mint az úton megtudtuk, van kezdő felnőtt, a városban közismert Veszteség után haszon 4 A január 12-ct követő ^ napokban, amikor olvaséin- '4 kát rendszeresen tájé koz.- £ tattuk a vonzáskörzet tele- j pihéseinek közellátásáról, ^ többször is emlegettük a 4 Füszért váci fiókját elis- 4 méréssel. Szinte kivétel ^ nélkül arról tájékoztattak ^ az élelmiszerboltok vezetői, ^ hogy 1—2 napos csúszással ^ ugyan, de rendre megér- 4. keztek túrajárataik. A város határában lévő te­lepre ottjártunkkor is sorra érkeztek a Budapesti Szállítá­si Vállalat, s a céggel szerző­désben álló magánfuvarozók teherautói, hogy megrakodva áruval a szállítóleveleknek megfelelően rendben eljuttas­sák a cikkeket a környező te­lepülések üzleteibe. illés Béla igazgató asztalán közben állapdóan csöng a te­lefon. így beszélgetésünk is meglehetősen mozaikszerű. Arra a január eleji nehéz napra ma már csak emlékez­nek. Akkor azonban, amikor azon a hétfői hajnalon ő is és a helyettese is taxival ér­kezett Vácra, minden előzetes Hétfőtől (9-től) az alábbi or­vosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeleti szolgálatot a városban: hétfőn dr. Áfra Ta­más, kedden dr. Kiss Lajos, szerdán dr. Tóth Mária, csü­törtökön dr. Hajmer Viktória, pénteken dr. Karádi Katalin, szombaton és vasárnap dr. Mehringer László. A körzet­ben 13-án dr. Tesánszlcy Sán­dor, 14-én és 15-én dr. Bene­dek János. kitűnően teniszező belgyó­gyász szakorvos, ő második éve, hogy rendszeresen a síe­lést választja kiegészítő sport­ágnak,' és kikapcsolódásnak, s van több tinédzser korú fiú és lány, akik olyan otthonosan mozognak talpaikon, mint mondjuk Vácott a Március 15-e téren edzőcipőben. De jöt­tek velünk kisgyerekek is, 5 és 12 év közöttiek. Ki léccel, ki gyalogszerre], esetleg szán­kóval, Valamelyik büfében egy gyors meleg tea, esetleg for­ralt bor, uram bocsá’, egy tes- tet-lelket melegítő borovicska, s szétrebbenünk a négy égtáj falé. A kisebbek a gyermek- felvonóhoz slkianak (mert itt a gyermek megbecsült ven­dég), a kezdők ügyesebbje már felvonóbérletet vált, vagy sor­ban áll a jegyért, s a kívül­álló számára rémisztőnek tű­nő sebességgel siklik le a hegyoldalon. A menők, mert Vácott ilyenek is vannak, ne­kiindulnak, hogy a falu temp­loma mögötti hegyoldalról (csúcsát felhő borítja) a ta­valy óta épített felvonót, s a számukra is merőben új pá­lyát kipróbálva érkezzenek az­tán jéggé fagyva alá. Mert odafönt metsző a szél, s aki nem ismeri jól a helyi viszo­nyokat, hamar . kockára fagy. István, aki évek óta járja február—márciusban a szom­széd ország slípályáit. s a Chopok sem okoz neki gon­dot, ezúttal arról 6zámol be, nem tudta eldönteni fölfelé haladva, a felvonón, melyik a kockázatosabb, menet közben kiugrani vagy föntről lejönni. Így azian úgy döntött, az utóbbit választja, csak úgy „orrunk után egyenest” igye­kezett vissza. Mondják, ezen a vidéken a magyarok számára a márciu­si időjárás a legkedvezőbb, amikor már nem metsz a szél, viszont melegít a nap­sugár, s a keresztbe tett botra támasztott léceknek vetve a hátat, napozni is lehet. Két óra felé valamelyik bü­fében összetalálkoznak a tár­saságok, s beszámolnak, ki hányszor jutott fel a felvonó­ra, s hogyan sikerült landol­nia a völgyben. Kicserélik a menetközben hallott legújabb információkat a szálláslehe­tőségekről és árakról. így Dénes János Együtt indulnak útnak Ha szóinkat, akkor elképzelésüket felülmúlta a látvány: a rámpáig behava­zott udvar, az elindíthatatlan autók látványa. Mindenki la­pátot ragadott (vagy két tuca­tot vásároltak a Naszályban), hogy egyáltalán bejussanak a telepre. Sokan segítettek ne­kik (is). A költségvetési üzerti, a hajógyár és a Közúti Igaz­gatóság dél felé gépeket kül­dött, a honvédségtől nehéz- járműveket kaptak, hogy Sződligeíig és vissza vontatva életre keltsék az autók motor­jait. S az emberek is, mintegy 150-en, most tudták, mi a fel­adatuk. Pedig igazán nem mondható el róluk, hogy olyan nagyon jól meg lenné­nek fizetve... A Duna Füszértnek ez a fiókja 1983-ban még vesztesé­ges volt. A következő évben már 4 és fél millió, 85-ben 9 és fél millió forint nyereséget termeltek, s nem végleges adatok szerint tavaly nyere­ségük mar túlhaladta a 11 millió forintot. Erre az eszten­dőre 13 milliót terveznek. Nem lesz kis tett, ha ezt si­kerül véghezvinni. B. H. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr. Daróczi Károly. Az ügyelet a régi kórházban (Vác, Március 15. tér 9., telefon: 11-525) ta­lálható. Fogászati ügyeletet vasár­nap reggel 8 órától délig tart dr. Balogh Imre, a Cházár András utca 17 szám alatti rendelőben, a régi városi für­dő épületében. Fotókiállítás nyílik A Dunakanyar Fotóklub if­júsági csoportja ismét bemu­tatkozik. Ezúttal Letkésen, a művelődési házban találkoz­hatnak képeikkel a fotóművé­szet rajongói. Talán már is­mert is áz anyag azok számá­ra, akik minden hasonló ese­ményen ott vannak, ugyanis a fotóklub nyári, Nagymaroson rendezett háromrészes nagy bemutatkozó programjában külön fejezetet kapott ez az ifjúsági alkotóközösség. A ké­pek tehát változatlanok,-csak­hogy házhoz jönnek. Délelőtt 11 órakor mindenki meggyő­ződhet róla. Akinek már más elfoglaltsága van ekkor, ne bú­suljon, több héten át falon maradnak a képek. A szerkesztő üzeni Szikéra Miklósnak (Vác, Al­só utca 77.). Kedves olvasónk, bizonyára azért érzi hiányos­nak január 30-i számunkban megjelent, s a városi tanács üléséről szóló tudósítást, mert félreértette. A házadórendele­tet nem a városi tanács hozta, s az nem is helyi jellegű. (An­nak idején valamennyi hírköz­lő szerv részletesen foglalko­zott vele.) A városi tanács a házadóövezeteket szabályoz­ta idei első rendeletébén, s a kérhető mentességek eseteit. Javaslatát, hogy a város tér­képén tüntessük fel az övezet­határokat, és ezt közöljük, technikai okok miatt nem va­lósíthatjuk meg, mégpedig azért, mert. a város egész te­rületének térképét, az ön ál­tal hiányolt külterületeket is beleértve, nem tudjuk elhe­lyezni oldalunkon. Azt javaslom, a városi könyv­tárban kerestesse ki a Magyar Közlöny megfelelő számát, melyből részletesen is megis­merheti ezt a rendeletet. Donovaly gyorsabban haladnak a sor­ban, ami amúgy is hamar rö­vidül az ember előtt, mert a készséges és magyarul is ' jól beszélő büfések szapora keze alatt perdülnek a sült kolbá­szok, forró teák, forralt borok. Nem megvetendő, hogy egy négytagú /család nem egész ötven koronából megebédel­het, úgy, hogy a felvonótól nem kell tíz méternél mesz- szebb mennie. Hogy útitársaink közül ki mi csábit ide? Legtöbbjüket az, hogy mostanság, amikor a Vác környéki sípályák — mert időközben nem esett a hó — eljegesedtek, itt mihdig friss és jó pályák' várják őket. Ma hajnalban — s minden szombaton ezután is ,— ismét találkoztak a váci síelők, hogy egy részük Donovalyba, so­kan mások Nagy-Hideg-hegy- re, esetleg Törökmezőre, ne­tán Zebegénybe vegyék útju­kat. Bányász Hédi Anyu még segít. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Bedolgozók és bent dolgozók Miben rejlik a titkuk? Segít a papírvágó és a fűrészgép % Közismert tény, hogy a gyesen lévő kismamák, több £ gyermeket nevelő anyukák, kispénzű nyugdíjasok, moz- f gássérült emberek közül sokan szeretnének otthon vé- ? gezhető bedolgozást vállalni. Az egyik oldalon nagy a ^ kereslet, az igény a bedolgozásra, a másik oldalon ki- ^ esi a kínálat, kevés a munkalehetőség. Egyes vállalatok, | szövetkezetek próbálkoznak ilyen munkalehetőségek ^ létrehozásával, de többségük — különböző okok miatt d •— viszonylag hamar Jelszámolja ezt a tevékenységet. Orvosi ügyelőt

Next

/
Oldalképek
Tartalom