Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-23 / 45. szám
19*7. FEBRUAR 23., HÉTFŐ Ha egy centi járda nem épül, akkor is... Mányrél jön az éltető víz Ezernégyszázhuszonnyolc egyik kora tavaszi reggelén kurtára nyírt hajú parasztlány jelent meg a kis lotha- ringiai falu, Domrémy határában álló vár udvarán. Az ámuió parancsnokot arra kérte: adjon neki lovat, páncélt, kardot, rendeljen mellé fegyveres kísérőket. Angol csapatok dúlják a franciák földjét, ostromolják Or- léans-t, veszélyben az ország, s megmenteni csak ő képes. Johanna lelkesedése a hitetlcnkedőkbe is bátorságot öntött, s talán ez volt a legfontosabb a győzelemhez. Elszántsága miatt hasonlította Jeanne d’Arc-hoz egyik választója Budajenő tanácselnökét. Juhász Ágostonnét, Igaz, itt nem egy ország, de két község — Budajenő és Telki — és az ott élő 1350 ember sorsa, kényelme forog kockán. Hiányzott az ásványvíz A két fővárosközeli település osztozik számtalan Pest megyei társa sorsában, nitrá- tos a vize. Bevásárláskor minden kosárba belekerülnek az ásványvizes palackok, ezért is kifogásolták a budajenőiek, hogy az emlékezetes nagy hidegek idején nem jutott az itteni boltokba a nélkülözhetetlen üvegekből. Mindnyájuk legnagyobb vágya, az egészséges ivóvíz annyi év után most végre elérhetőnek tűnik. A mányi bányából érkezik majd a víz, a geológiai felmérések azt igazolják, hogy a terület hosszú távon képes lesz az igények kielégítésére. Ám az épülő gerincvezeték még csak Zsámbéknál tart, s a községeket csak akkor lehet rákapcsolni, ha eléri Biator- bágyot. Erre pedig a tervek szerint csak 1992-ben kerül sor. A Budajenői Tanács ezért Budaörshöz fordult segítségért. Az ottani városi tanács 50 millió forint bankkölcsönt vesz fel, ezt átutalja az Országos Vízügyi Hivatalnak, így a munkálatok legkésőbb 1990- re befejeződnek, s a budaörsiek visszakaphatják a pénzüket. Ezt a kölcsönszerződést hamarosan aláírják— Ebben a helyzetben újra kell gondolnunk egész 1987. évi költségvetési tervünket — magyarázta a tanácselnök asszony a minap megtartott falugyűlésen. — Nincsen pénzünk se a telefonfülkére, se új lakótelepre, se a művelődési házra, meg kell fontolnunk, mire adunk ki akárcsak tízezer forintot is az idén. Kizárólag az ivóvízre szavazták Törték a fejüket a helybeliek, hogyan tudnák csökkenteni a költségeket. — Vállalnánk a fizikai munkák elvégzését — javasolja Hompót Gábor —, kiásnánk az árkokat a telek végében. Aki nem bírja egyedül, ott segítenénk egymásnak. Az elképzelések szerint az idén megalakul a vízműtársulat — ha a lakosság aláírja a belépést. Ezután következik a víztározók, majd a villamos- elosztó-hálózat kiépítése, 1989 elején. A beruházás harmadik ütemeként végül a csöveket . fektetik le az utcákban, és így meg a budajenőiek a tehát, 1990-ben már folyik ivóvíz a tavaly 800, az idén 1200 forintot. Az előző falugyűlésen, 85 novemberében egy emberként vállalták az ingatlanonként! 30 ezer forint hitelrészesedést is. Mindenhová abban a tudatban mentem el tárgyalni, hogy egy egész falu áll mögöttem. Az igent megkaptam, és ez visszavonhatatlan, nem vagyok hajlandó meghallani a nemeket! Céltámogatás, OTP-hitei Hogy miért a sok „nem”? A legnagyobb vitát kavart pénz az a 16,2 milliós OTP-hitel, amelyet az alakuló vízműtársulat vehet majd fel. Ebből jut egy-egy családra az a bizonyos 30 ezer forint. — Legyen víz a faluban, évek óta erre áhítozik mindenki — sóhajt fel Kmecz Józsefné. — De sok a kisnyugdíjas, és élnek itt fiatal házasok is, több gyerekkel, kevés jövedelemmel. Nekik nagy teher a törlesztés. Nos. ez a hitel tíz évre szól, s a havi törlesztés 300 forint. Saját bevallásuk szerint is ma többet költenek egy hónapban ivóvízre a budajenői családok. Az 51 millió forintos beruházásra fordítják majd a te- hót, tavalyról maradt a tanács költségvetéséből tartalékként 1,4 millió, az idén év végére terveznek még 1,6 milliót, de szükséges további 10 millió forint bankkölcsön felvétele. Számítanak a volt budai járás városkörnyéki bizottságának anyagi hozzájárulására is. Ezen kívül 11,5 millió forint céltámogatást nyújt a megvalósításhoz a Pest Megyei Tanács is. faluban — ígérik a tervek. — Egyetlen kérdés maradt csupán — veti fel Winter Henrik. — Hol lesz a víz ezért a pénzért? Mert amíg nem kapjuk meg a megfelelő garanciát arra, hogy a házban nyithatjuk meg a csapokat, addig nem írjuk alá a belépési nyilatkozatot! Akkor fog majd a tanácselnök asszony mögött állni a falu, amikor a társulat pontosan megmondja, mikor lehet a lakásokat rákötni a vezetékre ! A pontos és részletes ütemtervet ugyanis még nem láthatták a budajenőiek, ezeket most készítik. Belépés előtt azonban mindenki megkapja majd. Az azonban máris bizonyos, hogy a házakba, körülbelül négy-ötezer forintos további költséggel, maguk a tulajdonosok vezetik majd be a csöveket. Se segítség, se válasz — A többi község megteheti, hogy hamarabb fejezi be a vízügyi beruházást — mondja Juhász Ágostonná —, mert jóval nagyobb összeg áll rendelkezésükre egy évben, mint a mi 14 millió forintunk. De mi mit tegyünk félre? Kértünk támogatást az Országos Vízügyi Hivatal vízügyi alapjából. Se segítséget nem kaptunk, se választ arra, hogy miért nem? Nem tudom, ki nyerte el azt a pénzt, ha nem mi, az egyik legkissebb ösz- szegből gazdálkodó község, ahol szinte a lehetetlenség állapotában próbáljuk megoldani ezt a kérdést? De ha egy centi járda nem épül, az ivóvíz akkor is kell! Mörk Leonóra Tájkép hócsata után Ahogy egy áfapolgár látja Gondolatok hólapátolás közben Megnyert hócsata után köny-' nyebb a számvetés. Ámde sok leülepedett sérelmet kavarunk fel, ha visszatekintünk a részletekre. A tisztesség-, kötelességéi jogtudó állampolgár szorongva várta a telet. Lesz-e hó, jönnek-e ismét a hatalmas gépek? Jöttek. Az állampolgár éppen a decemberi havat takarította el a reá kirótt járdaszakaszról, amikor megjelentek. Messziről látszott, hogy a nagy sebességgel haladó, négy tolólapos ZIL-ből álló „ék” utolsó gépe magas ívben a gyalogjárdára sodorja a havat. Az állampolgár nem ugrott félre, hanem lapátját magasba tartva, kiabálva fenyegette a pilótát, aki szemrebbenés nélkül „betakarta” az okvetet- lenkedő mitugrászt. A munka kárba vész Azután jött a januári nagy hó, a nagy hideggel! Az állampolgár amint lehetett, jó széles csapást vágott a havas járdán, sőt csákánnyal felverte a letaposott, csúszós kristályszőnyeget. Vasárnap már kertjének belső útjait tisztogatta, amikor a járókelők méltatlankodó szavaira figyelt fel. Elképedve látta, hogy jobbra, balra szomszédai előtt is harminc centi vastagon hórögök borítják a nemrég már feketéllő aszfaltcsikot. Alapos munkát végeztek a gépek. Szemmel láthatóan azért intézték így a dolgukat, hogy a kétszer-kétsávos közút, tel^^t évnél kevesebb idő van hátra, s lejár az Antark- tisz-szerződés érvényessége. Közeleg 1991., amikor az egyezmény működését a szerződő felek felülvizsgálják. E vitában az érdekek komoly ütközésére is számítani lehet. A fehér kontinens gyakor- tását a hatodik kontinensre, latilag az életét köszönheti az továbbra is fennáll viszont a egyezménynek. Területén tilos tudományos kutatás szabadsá- a katonai tevékenység, vala- ga, valamint tetszés szerint Cock kapitány tévedése Mi lesz veled, Antarktisz? földön igen jól megférnek ni, s lenne, aki szívesen vól- egymással a különféle nációk lalkozna erre. A hatodik kon- kutatói. Békésen terül el egy- tinens nagy szeleteire száza- más mellett a Szovjet-fennsík dunk folyamán hét ország — mint bármiféle — így a nuk- lehet itt békés tevékenységet és az Amerikai-magasföld. Mi Argentína, Ausztrália, Chile, leáris — fegyverzetek kikísér- folytatni. Az Antarktisz a letezése. A szerződés érvé- pingvinek, rozmárok és tudó- nyessége alatt egyetlen állam sok földrészévé vált. Az atom- sem terjesztheti ki szuvereni- fegyver-mentessé tett fagyos Kutatóbázisok az Antarktiszon háborgathatja hát e kietlen, Franciaország, Nagy-Britan- távoli vidék nyugalmát? nia, Norvégia és Oj-Zéland — James Cook angol tenge- jelentette be igényét. részkapitány 1774-ben a felfe- Az Antarktisz-szerződés dezések történetének egyik gyengéje, hogy nyitva hagyta legnagyobb tévedését követte a területi követelések kérdé- el. Anélkül, hogy elérte volna sét és nem rendelkezik a ter- az Antarktisz partjait, a 61. mészeti kincsek kitermelésé- szélességi foktól visszafordult, ről. Ez utóbbi problémát — s ezt jegyezte be hajózási kevés eredménnyel ugyan —, naplójába: „Ami ezen a pon- de 1982 óta tárgyalásos úton ton túl van, abból a világnak próbálják megoldani a szer- úgysem lesz semmi haszna.” ződést aláíró országok. A te- (A Déli-sarkot végül is elő- rületi kérdések esetében azon- ször a norvég Amundsen érte ban az ellenlábasok inkább el 1811-ben, mindössze 34 csak fagyosan méregetik egy- nappal előzte meg a brit mást. Mind a területi felosz- Scottot.) tás, mind a bányászat kérdéEzek után, bő kétszáz év el- se komoly aggodalmakat kelt teltével a helyzet merőben a környezetvédők körében. A másnak lászik. Geológiai ku- nemzetközi Greenpeace-moz- tatások bizonyítják, hogy a je- galom például állhatatosan ges felszín alatt 2—4 kilomé- követeli az Antarktisz termé- ternyire húzódó föld mélye szetvédelmi övezetté nyilvání- aranyat, mangánt, bauxitot, tását. krómot, gyémántot és urániu- y úlságosan sötét képet fes- mot rejt. Óriásira becsülik az 1 teni a kontinens jövőjé- itteni olaj- és földgáztartalé- ről még korai. Már csak azért kokat is. E temérdek kincs is, mert a terület kincsei ki- mellett az Antarktisz jegében aknázásának még nem értek van a föld felszíni édesvíz- meg a műszaki feltételei. Az készletének kétharmada. A amerikai Exxon olajtársaság rendkívüli természeti adottsá- egy geológusának kijelentése gok pedig lehetővé teszik, szerint ugyanis „a jégtáblák, hogy a tudósok szinte steril amelyek mérete néha vetek- környezetben dolgozhatnak, szik Massachusetts állam teigen fontos tehát az Antark- rületével, úgy gyűrnék össze tisz egy sor, gazdaságilag is az olajkutakat, mint a részeg igen jói hasznosítható kutatási ember a sörösdobozt.” program számára. Ezen múlik csak minden? Lenne tehát mit kisajátíta- Pogár Demeter jes szélességben tiszta legyen. Még szerencsés is volt az állampolgár, hogy nem akkor száguldottak el a gépek, amikor 6 is az utcán tüsténkedett, mert különben a hatalmas hórögök alaposan eldöngették volna. Még inkább elkeseredett az állampolgár, mikor látta, hogy szomszédai és a távolabbi háztulajdonosok megadással, szorgalmasan lapátolták immár másodszor ugyanazt a havat, vagy fütyültek az egészre, jó meleg szobáik ablakai mögül kajánul figyelve a járókelők mint tapisgálnak a rögös hóban. ígéret szép szó... Ugyanez a tisztesség-, kötelesség- és jogtudó állampolgár, pár héttel előbb megdöbbenve olvasta egyik napilapunkban, hogy a nyáron átadott út menti szoborparkban egy többtonnás alkotást ledöntöttek ismeretlen személyek. Utánanézett: négy, vádlón üres talapzatot talált. A város tanácselnöke azt nyilatkozta, hogy az egy év óta vérszemet kapott rongálok, úgy tűnik, elidegenedtek a családtól, a várostól, sőt a nemzettől. Az állampolgárt igen megragadták a tanácselnök szavai, hiszen nem vitás, el kell ítélni az alkotások, sőt mindenféle emberi munka produktumának rongálóit, leértékelőit, bármilyen elide genedés következményei is az efféle cselekedetek. Az állampolgár, már évekkel előbb, jól tudta, hogy el fog idegenedni a KM-től (mely számára az útépítőket, -fenntartókat testesítette meg). Akkor, amikor értesült a lles főút városi vonalvezetésé ről. A közelebbi kapcsolatot csak úgy kerülhette volna el, ha eladja örökölt otthonát. Annak idején ugyanis a kisajátítások méreteinek meghatározásakor a több száz érintett városlakó érdekeit nem különösebben méltányolták. Egyes szakaszokon ugyan is — például az állampolgár telke előtt — hatvan centi lett az útszegély és a gyalogjárda közötti távolság, továbbá helyenként nemcsak a kandeláberoszlop, hanem az útjelző és a tájékoztató táblák is o keskeny gyalogjárdán állnak. A KM nem szórta a pénzt — annyi szent — a szélesebb járda és elválasztó sáv kialakítására. Az állampolgár már az útépítés idején — 1978— 1979-ben — felmérte szomszédaival együtt a fontos beruházás hátrányait, egyebek között azt is, mi lesz, ha egyszer a megszokottnál több hó esik, s nemcsak jelképesen növekszik az útszűkület? Az állampolgár a KM-től az útépítéskor még inkább elidegenedett. Például az utcai kerítést lebontotta és a kijelölt vonaltól jóval beljebb húzott fel ideiglenesei, hogy a munkagépek a telekhatárig dolgozhassanak és neki se kelljen minduntalan kijavítgatni a megrongált drótot. Egyik este hűlt helyét találta több köbméter termőföldnek, amit nehéz munkával hordott a helyére a telek távolabbi részeiről. ígérték, hogy a munka befejeztével kárpótlást kap. Ennél többet — mármint az ígéreten kívül — nem is adtak. A magasfeszültségű vezetéket átvitték a kertje felett, emiatt azóta sem tiszta a tévé képernyője. A szomszédnál befejezték a támfalat arra hivatkozva, hogy az állampolgár kertje elé, a csekély lejtőre elegendő a füves támfal is. (A legszerényebb számítás alapján is legalább 60— 70 ezer forint emiatt a vesztesége.) A további kilenc ki- sebb-nagyobb károsítás megemlítésétől eltekintve is világos talán, hogy az állampolgár miért idegenedett el végképp a KM-től. Igaz, pert sem indított ellenük. Az útépítést lebonyolító mérnökséggel folytatott hosszas és meddő vita meggyőzte, a per költségeivel is csak tetézné veszteségeit. Ésszerű javaslatok Amióta elkészült az út, any- nyi a környéken a tábla, hogy nem tudhatja az átlagosan tájékozott földi halandó: melyik a KM-é és melyik a városé. A baj egyik forrása épp az, hogy az úttest a KM-é, a járda pedig a városé. Ezért a küzdelem, bár csak az állampolgár és a KM között folyik, a város és a KM között is időszerű lenne. Talán a kölcsönös elidegenedés ellenére nem veszett el a remény, hogy valaki is megfigyeli és megjegyzi a kézenfekvő javaslatokat: 1. A táblákat másként helyezzék el, szabadítsák fel a járdát a járókelőknek és a városgazdálkodás gépeinek. 2. A város területén, de legalább ott, ahol a járda is keskeny, 40—50 km-es sebesség helyett, csak 20—30-cal haladjanak a hótoló gépek és akkor a kiszórás íve csekélyebb, s a nem kis munkával megtisztított járdát nem borítják be az úttestről átemelt hóval. Gunics M. László szentendrei állampolgár Táblák a járdáa
