Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-23 / 45. szám
1987. FEBRUAR 23., HÉTFŐ Tv-figyelő Sport. Most< amjkor a test, roltatták kedvenceiket, mert edzés — főképpen a fiatalok sportolása — olyan fontos tennivalóvá lépett elő, oda kell figyelni minden olyan híradásra, amely ezt a mozgalmat segíti. Ott van például a televízió Sportmúzeum című sorozata: ha valamit, ezt aztán igazán érdemes adásról adásra megnézni, mert ebben a múltidézésben tényleg olyan régi rekorderek mondják el, mi mindent köszönhetnek a mozgásnak, izmaik erőltetésének, akik a hivatásos — tehát a pénzért űzött — játszadozásról egész pályafutásuk alatt hallani sem akartak. Legutóbb két egészen kiváló ember kapott szót ebben a műsorban. Egy olyan házaspár, aki több nemzedék felkészítésének a gondját vállalta magára — egyrészt úgy, mint társadalmi (meg nem fizetett) edző, másrészt meg úgy, mint a Testnevelési Főiskola tanára. Balogh Lajosnak hívták a daliás bácsit, aki az atlétika szerelmeseként érdemelte ki a Sportmúzeum szerkesztőinek figyelmét, a felesége pedig az a Kael Anna volt, aki nem kevesebb, mint 35 éven át edzette a TF-es lányokat. Elmondhatatlanul sokat produkáltak: Lajos bácsi ugyanúgy világszínvonalon ugrott, mint ahogyan futott, s mindemellett arra is futotta erejéből, hogy Németh Imréből, Csermák Józsefből olimpiai bajnokokat, Klics Ferencből többszörös országos bajnokokat faragjon, Anna néni pedig, úgymond, egymaga testesítette meg a modern női sportot, azaz vált jelképévé a gyengébb nem testedzésének. (Micsoda kalandokat kellett átélnie, amikor még azt is megszabták, hogy térden felül hány centiméterig érjen a fekete klottnadrág!) Balogh Lajos is, Kael Anna is az önzetlenség, a másokért való élés munkásaiként élvezték tanítványaik nagy- nagy szeretetét. Míg éltek — a forgatás óta ugyanis mindkettőjüket el kellett temetni —, csak az vezérelte őket, hogy egy-egy mozdulat, egy lendítés, pördület szebbre, jobbra sikeredjen. Amint azt Vitray Tamás szokásosan tapintatos és kedvesen tisztelgő kérdéseire válaszolva elmondták, megesett, hogy még a holdvilág fényénél is gyakoaz ő életük tényleg a sport volt. Hogy mindezek ellenére mégsem kerültek reflektor- fénybe, hogy az utazók listáján alig, vagy egyáltalán nem szerepeltek? Ezt a mellőzöttséget is ugyanúgy tudomásul vették, mint ahogyan édesanyák, édesapák módjára tudtak örülni választottjaik diadalainak. Joggal mondhatni: egészen a sírig így éltek, éreztek, gondolkodtak, mert még a filmezés ünnepi pillanataiban is azt hallhattuk tőlük, hogy mi lett volna, ha egy picivel magasabban ível az a dobás, ha hamarabb kap lendületet az a mozdulat... Egy remek emberpárnak állított képes-hangos szobrot ezzel a beszélgetéssel a televízió! \ ídék. Szintén örömmel nyugtázhatjuk a Szabadság téri szerkesztőségeknek azt a gyakorlatát, hogy mind többször veszik igénybe a vidéki — tisztesebb így mondani: a nem budapesti — stúdiók szolgálatait. Különösen a városi kábeltelevíziós műhelyek foglalkoztatásának lehet örülni, amely hírközpontok immár gomba módra szaporodnak. A székesfehérvári amatőr tévések például egészen elsőrangú társszerzőkként tudnak gazdagítani több, központilag szerkesztett magazint, és ugyanígy a dunaújvárosiakra is megbízhatóan számíthatnak az Ablak és más hasonló műsorok gazdái. Hangzatosán fogalmazva: e2 a jövő! Ahogyan a lapcsiná- lásban is mind jobban igénybe Veszik a helyben élők, a legközvetlenebbül tájékozódók szolgálatait, ugyanúgy a kamerák és a mikrofonok kezelői közül is azokra figyelnek egyre jobban, akik nem kiszállókként jelentenek. Az pedig egészen remek dolog, hogy a városi televíziózáshoz a műszaki kellékek is sorra-rendre előkerülnek valahonnan. Halljuk persze, hogy itt ez hiányzik, amott amaz kellene, de amikor adás van, mégsem a technika fogyatékosságaira figyelünk, hanem az új arcokra, a még nem látott terekre, portákra, házsorokra. Akácz László Budapesti mesék Új tévéműsorok Budapesti mesék címmel új tv-sorozat forgatását kezdték meg a napokban a televízió és a Mafilm műhelyeiben. Az epizódok a századforduló és a századelő neves, mára kissé elfeledett, jobbára újságírásból élő prózaíróit mutatják be. A sort Ambrus Zoltán, a kiváló újságíró, színi kritikus és színházigazgató elbeszéléseiből, novelláiból tévére átírt „mesék” nyitják meg. A Nagypál Endre rendezésében készülő műsor főbb szerepeit Sinkovits Imre, Márton András, Benkő Péter, Komlós Juci, Császár Angéla és Körmendi János alakítja. Gorkij Barbárok című drámájából Havas Péter rendez tévéváltozatot. A szovjetorosz drámaíró 1906-ban írt darabja az értelmiség és a nép viszonyát vizsgálja, s mondanivalója hangsúlyosabbá tételéhez a szatíra eszközeit is felhasználja. Lengyel Menyhért Sandy Boon címmel írt fordulatos történetet, amelynek címszereplője egy sikeres bűnügyi szerző. A néző előtt kibontakozó krimi elejét a főszereplő meséli el, s folytatását az élet diktálja. Felvidéki Judit rendező Dörner Györgyöt, Gera Zoltánt, Vass Évát, Végvári Tamást kérte fel a jelentősebb szerepek megformálására. A komoly zenei osztály legújabb produkciói között lesz a Polgár László operaénekesről készülő portréfilm, valamint Mohácsi Károly zongoraművész műsora, amelyet a Magyar Nemzeti Galériában vesznek fel. Ugyancsak a galériában forgatják majd a tv zenei klubjának legfrissebb adását, amelyben Mihály András elemzi Brahms Variációk egy Haydn-témára című művét. Egy régi sikeres filmjének, az Ez a villa eladó-nak a felújításával emlékezik a televízió Kabos Gyulára, születésének 100. évfordulóján. A kiváló nevettetőnek, a háború előtti magyar film jellegzetes színművészének 1935-ös filmjét március 4-én sugározza a televízió. Pest megye már nem a tizenkilencedik Átmenteni a régmúlt értékeit Szinte naponta láthatunk- hallhatunk megmentésre váró, vagy éppen — jó példaként szolgáló — frissen felújított műemlékekről. Nem véletlen, hogy a ma embere egyre nagyobb figyelemmel fordul a régmúlt értékei felé. S ennek nem csupán egyenpanel építészetünk az oka. Megyénkben 142 műemlék, illetve 493 műemlék jellegű épület és 30 városképi jelentőségű emlék található. Sem a környéken lakóknak, sem pedig a távo- labb élőknek nem közömbös |§; ezek sorsa, állaguk megóvása. " Mérhetetlen — Tulajdonképpen mióta beszélhetünk Magyarországon szervezett műemlékvédelemről? — keressük meg a kérdéssel Mendele Ferencet, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatóját. — Elvileg 1872-től — válaszolja —, mégpedig április 4- én született a rendelet egy ideiglenes bizottság létrehozásáról. Ez tanácsadó testületként működött, viszont semmiféle beleszólási joggal nem rendelkezett. Évtizedekig így volt ez, mígnem a harmincas években Gerevich Tibor művészettörténész indítványozására megreformálták: el tudta érni, hogy szakhatóságként fogadják el. így alakult meg az OMF elődje. 1949 fordulatot jelentett a műemlékvédelem számára is: egy előkészített anyag alapján elfogadták a 13. számú törvényerejű rendeletet a műemlékvédelemről, amely a világ legkorszerűbb műemléki törvénye. — Miért? — Korábban úgy tartották: műemlék az, ami szép. A 13. törvény azonban a műemlékeknél a történeti, néprajzi, építészeti, ipartörténeti értéket is figyelembe vette, nem csupán az esztétikait. — Mi az oka, hogy hosszú ideig mégsem tudott érvényesülni ez a törvény? — Az ötvenes években olyan szemlélet uralkodott, amely nem szolgálta a meglévő műemlékek védelmét, karbantartását. Például szé- gyelltük azt, hogy vannak parasztházaink, ipartörténeti értékeink. S hogy a kastélytulajdonosok ne jöhessenek visz- sza, sok kastélyt lebontottak. — Mérhető-e az ebből származó kár? — Nem. Mérhetetlen. 1957- ben azonban létrehozták az világ legnépesebb országa A mai Kína fejlődése Ismét egy könyv Kínáról. Arról az •* országról, amely az utóbbi években sokat hallat magáról, amely újra divatba jött, amelyről úgy beszélnek, hogy legbátrabban valósítja meg a reformprogramját. Erről a hatalmas, a világ legnépesebb országáról a televízió képernyőjéről is jól ismert újságíró, P. Szabó József nyújt átfogó képet legújabb művében. Valóban a mai Kína elevenedik meg a kötet lapjain. Kína és a világ, a nagyhatalmakhoz való viszonya. Kína gazdasági-társadalmi élete, belső világa. Az, hogy milyen a kapcsolata Nyugat-Európával, hogyan korszerűsíti hadseregét, milyen eredményeket ért el az űrsikerekben. Mit jelentenek a különleges gazdasági övezetek? Milyen a család, a házasság, miért és hogyan válnak, milyen szerepet töltenek be a nők? És még sok egyéb más is szerepel ebben a kötetben. A kötet előszavát Tálas Barna kiváló Kína-szakértő írta. A többi között leszögezi, hogy Kína azért is érdekes, mert ott él a világ lakosságának egyötöde. Tehát minden ötödik ember kínai. Az emberiség sorsa elválaszthatatlan Kínától. Érdekes azért is, mert ez az ország egy idő óta különleges helyet foglal el a világgazdaságban és a nemzetközi politika kialakult rendszerében. Figyelemre méltó, ami ott történik. Egy nép nekigyürkőzött, hogy legyűrje az elmaradottságot, hogy o világ élenjáró országai közé küzdje fel magát. Olyan nép, amelyre érdemes figyelni, mert még nagyon sokat hallunk róla. Csaknem harminc évvel ezelőtt jómagam is bejártam ezt az országot. Akkor voltak a nagy ugrás évei, s aztán — mint ismeretes — jött a kulturális forradalom időszaka, amikor milliókat száműztek a falvakba, százezreket hallgattattak el, amikor az utcára kivonulók Mao képeit és a vörös könyvecskét emelték magasba. Amikor le akartak rombolni mindent, ami nem szolgálta a maói elveket. Annak is csaknem tíz esztendeje, hogy megkezdődött a kiigazítás, a hibák megszüntetésének ideje. Meglepő, hogy mi mindent csináltak az utóbbi években a kínaiak. A reform bevezetése hogyan vezette a kínaiakat a fejlődés útjára, hogyan lett az egykor éhező ország például gabonát exportáló hatalom? A szerző éppen azt kutatja, hogy ma merre tart Kína. Hogyan tudja megvalósítani elképzeléseit, s azt, hogy mit jelent a reform kínaiul, pontosabban pekingi felfogásában? Meglepő dolgokat tudhatunk meg a könyvből. Például azt, hogy Kínának az Egyesült Államokkal, a Szovjetutóval egyaránt élénk kereskedelmi és gazdasági kapcsolatai vannak. Magyarországgal is jók a kapcsolatai: termelési együttműködés alakult ki, erőműveket építünk Kínában, tehergépkocsikat, autóbuszokat adunk el nekik, műtrágyát és egyéb árut, míg a kínaiak szójadarát, nyers gyapotot, színesfémeket és egyéb árukat adnak Más területre is kiterjednek az együttműködés keretei. A szerző elvezet bennünket a mai kínai életbe. Bemutatja népesedéspolitikáját. Azt, hogy mit tesznek a gyors népszaporuiat megállítása érdekeDen. Azokat segítik anyagilag is, akiknek kevés a gyerekük, vagyis szabályozzák a szüléseaet, az egy család — egy gyermek elvet akarjaa megvalósítani, igy küzdeni a túlszaporodás ellen. így is evente tízmillióval növekedik Kína lakossága, s már meghaladja az egymil- liárdot. Érdekes az is, ahogyan bepillantást enged könyvében a szerző a kínai csalad életébe, a gyermeknevelésbe. Külön fejezetben foglalkozik a nők megváltozott szerepével. Megtudjuk, hogy a kínai nőknek még csak 40 százaléka dolgozik. Sok előítéletet kell még leküzdeniük, hogy teljesen szabadok legyenek, egyenlőek a férfiakkal. A konfuciánus filozófia ugyanis megfej - lebbezhetetlenül kimondta a kínai nő alárendeltségét és örökös függőségét, nevezetesen azt, hogy a „nő házassága előtt az apjától, házassága után a férjétől, férje halála után pedig a fiaitól függ”. Az egyenjogúságot tehát — az alkotmány szavatolása ellenére — nem könnyű megteremteni. A kötetet nagyon hasznos tudni- “ valók egészítik ki. Milyen az az ország? Múltjáról és fejlődéséről adnak számot a történetek. Bemutatja a szerző, hogy milyen pénzt használnak, mennyi az értéke, hogy milyen lehetőség van a vásárlásra. Megtudjuk, hogy a pekingi központi rádió 35 nyelven sugároz műsort, köztük magyarul is. Harmincmillió háztartásban van televízió. Hogy ma már turistaként köny- nyen el lehet jutni ebbe az országba. 244 olyan város és járás van Kínában, ahová külföldiek külön engedély nélkül is ellátogathatnak. A kötet egy kis nyelvtani betétet is tartalmaz. Hogyan kell írni, illetve kiejteni egyes kínai szavakat. A Kínát és nyelvét jól ismerő újságíró hasznos ismeretterjesztő kézikönyvet adott az olvasó kezébe. Gáli Sándor A gödöllői Grassalkovich-kastély az udvar felől (Vimola Károly felvétele) Országos Műemléki Felügyelőséget, amely alapvető változást eredményezett. Kölcsönösen — Miért került az OMF az építésügyi tárcához? — Nem tudom! De aki igy döntött — jól döntött. Igaz ugyan, hogy a kulturális és a művelődési ágazathoz is kapcsolódik a műemlékvédelem, azonban leginkább a településfejlesztés kérdéskörébe illeszthető. Ha például egy műemléki környezetet átépítenek, az az OMF-fel egyetértésben történik. Ugyanakkor a műemlékek rendbehozására is sor kerül. Az 1978-as októberi KB-határozat után tovább javult a műemlékvédelemmel kapcsolatos magatartás. Ennek ellenére a jövő útját nem a védett épületek számának gyarapításában keressük. Magyarországon hozzávetőleg három és fél millió épület áll, ebből 9500 védett. Azonban a vidék, a város, az egész ország építészeti arculatát sosem a védett épületek mennyisége alapján lehet meghatározni. Ezért nekünk a három és fél millió sorsában kell gondolkodnunk. Ugyanakkor magától értetődő, hogy a történelmi kultúra emlékeit védeni kell. — Műemlékvédelmi szempontból melyik megye van a legkedvezőtlenebb helyzetben ? — A tizenkilenc megyéből Pest megye mindig a tizenkilencedik volt. Pedig mi próbálkoztunk kapcsolatfelvétellel, s több évig tartalékoltunk a zsámbéki templom helyreállítására fedezetet, amelyet nem használtak fel annak idején. Az utóbbi két esztendőben azonban gyökeresen megváltozott a helyzet, mert a megye társadalmi és politikai vezetése új szemléletet alakított ki. Kölcsönösen keressük egymást, folyamatos a párbeszéd. Hozzáértést — Mekkora összeg áll az OMF rendelkezésére? — Országosan 1,8 milliárd forintot fordítanak műemlék- védelemre, ebből az OMF 250 millió felett rendelkezik. A tanácsok, tsz-ek és állami gazdaságok összesen 1,3 milliárd- dal, az egyház 150 millióval, a magánosok ráfordításai pedig 100 millió forintot tesznek ki. — Mennyi jut ebből Pest megyére? — Nekünk pines megyei lebontásunk, nem készítünk ilyet, az elosztás aszerint történik, ki milyen mértékben igényli támogatásunkat. Egyébként a 49/13-as törvény kimondja, hogy az a pénz, amit az állam ad számunkra, műemléki többletköltségek fedezetére fordítható. Ezért nagyon fontos a megyék vezetőivel történő egyeztetés! — Melyek Pest megye legértékesebb műemlékei és hogyan halad megóvásuk? — Elsősorban Zsámbékot szeretnénk rendbe tenni, mert Európa első olyan műemléke, amelyet ma is korszerű állagmegóvással védett Möller István műegyetemi tanár, aki évtizedekkel megelőzte korát. Ennek százéves évfordulójára, 1989-ben szeretnénk ott megrendezni a nemzetközi műemlékvédelmi szimpóziumot. Hiszen Möller elgondolása az egész világ számára példamutató. Visegrádon talán any- nyival könnyebb a helyzet a korábbihoz képest, hogy a kezelői jog a Pilisi Állami Parkerdőgazdaságé lett, igazgatójától nagy együttműködési készséget és hozzáértést tapasztalunk. Gödöllővel kapcsolatban is új szemlélet mutatkozik a megye részéről, felismerték fontosságát, jelentőségét. Az ácsai templom helyreállítása legalább 20 millió forintba kerül, ez esetben azonban nincs igazi partnerünk. Hasonlóképpen szólhatok a fóti templomról, amely Közép-Európa egyik legelőkelőbb és építészetileg leggazdagabb temploma. Állaga rohamosan romlik. Szintén nagy értéket képviselnek a dabasi kúriák, a váci levéltár és a környezetében lévő épületek. Hagyományok — Melyik történelmi kort helyezi előtérbe a műemlékvédelem? — A középkor kapja a legnagyobb támogatást. Részben látványossága miatt, részben, mert a mi régészeinkhez is ez a kor áll legközelebb. Tudom, hogy ezzel a helyzettel nem ért egyet mindenki. Személyes véleményem az, hogy kialakult egy ferde felfogás: Magyarország akkor volt nagy, amikor területileg is az volt. Tehát azokra a korszakokra kéne többet fordítani. Én nem tudnám ebből a székből — és másikból sem — azt mondani, hogy a mi múltunk Mátyásig tart. — Hogyan vélekedik az OMF a műémlékek hasznosításáról? — Feltétlenül érdekünk! Nagyon szeretjük előre tudni, hogy mi történik az épülettel, mi lesz bennük. Szívesen foglalkozunk olyan kérdésekkel is, hogy egy-egy jellegzetes régi építmény legyen védett. Bár ez nekünk gondokat is hoz, de előnye is van: gyarapítja a nemzeti vagyont. — Hogyan, kikkel golgozik az OMF? — Közel 1100 fős az intézet Építészek, művészettörténészek, levéltárosok, restaurátorok, néprajzosok, kőművesek dolgoznak benne. — Milyen irányba halad a műemlékvédelem, mi a jövője? — Nem csupán műemlékeket kell védeni, történeti értékeinket menteni. A mai építészetben nagyon sok ízléstelen divat jelenik meg. Ezeket kell kiszűrni, a társadalmi magatartást abba az irányba kell terelni, hogy az ország építészeti hagyományai kialakuljanak ... Bevezetőnek szántam ezt a beszélgetést, s szeretném, ha a folytatást az olvasók segítenék. Hiszen bizonyára sokan tudnak olyan műemlékről vagy olyan jellegzetes épületről, amely megmentésre méltó. Ezért kérem azoknak jelentkezését, akiknek gondolataiban ez amúgy is megfordult már. Vennes Aranka
