Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-23 / 45. szám
Ismét előkerültek az urnák (Folytatás az 1. oldalról.) nak. Azután parcellázni is kell majd, de nincs még engedélyünk a DMRVV-től a vízhálózat-fejlesztésre. Bizonyos vagyok abban: az itt élőknek fontos, hogy ráköthessünk a község határában húzódó gázvezetékre. S igaz az is, hogy turisztikai, idegenforgalmi, vendéglátási szempontból sok a kihasználatlan lehetőség. Elsősorban kempingre, penzióra gondolok, a belföldi turizmusnak lehetne Csobánka egyik kedvelt helye. Asszonyt vagy lányt ? Nagymaroson zászlódíszbe öltözött az iskola napközije. A 4. választókerület 128 szavazója közül délelőtt 11-ig már 95-en voksoltak. Legutóbb Steidl Lajos és felesége. Az asszony mondja: — Szólítson csak Rézi néninek, így ismer mindenki, 78 éves vagyok, a papa meg 80. Jöttünk, hogy eleget tegyünk a hazafias kötelességünknek. Könnyen választottunk: a két jelölt közül az egyik asszony, a másik lány. Rá adtuk a szavazatunkat, hiszen nem köti le any- nyira a család. Persze, hogy ismerem mindkettőjüket, jó- ravaló emberek, becsületesek, értenek a pénzügyekhez. Meg azután az is fontos, hogy ki- álljanak, ha kell, hogy megoldódjon végre az út rendbetétele. Török kori pincék vannak alatta, s ha vizes lesz a löszfal, időnként beomlanak, beszakad az út is. A szavazatszedő bizottság egyik tagja, Garai József nyugdíjas azt meséli: Rézi néni fia az NDK-ban dolgozik, oda is nősült, de gyakran hazajár. Kiküldték hát neki is a szavazásra szóló invitust, s Rézi, néni postára adta, hátha megint hazalátogat a gyerek... Sümegi József, a bizottság elnöke átnézi a listát, úgy rnóndja: idén nincs első szavazónk, pedig nálunk hagyomány, hogy aki első ízben voksol, áz emléklap mellé puszit is kap, méghozzá a tanító nénitől, mert ő is szavazatszedő. Sok az idős ember, közöttük a múlt század végén születettek is akadnak né- hányan, itt is el kell majd indulni a hordozható urnával. Éppen a végszóra fiatal pár jön. Sári Tibor és felesége. Mondják, kétéves Zsófi kislányuk otthon maradt, míg ők szavaznak. S hogy kire? Ismeretségi alapon arra a jelöltre, aki a szomszédjuk. — Itt tényleg nehéz választani — mondja a tanács elnöke, Niedermüller Ferenc. — Egyidős' a két jelölt, mindketten nők, pénzügyeket ér? tők, s a programjuk is szinte ugyanaz. Érthető, hiszen a vízlépcsőépítés és annak várható hatásai foglalkoztatják az embereket, ezz,el függ össze a vízhálózat-bővítés, a csatornázás, még a kereskedelmi ellátás és az' úthálózat-fejlesztés is. S most több történik, mint tanácstagváiasztás, mert e választókerület tanácstagja volt haláláig a körzet megyei tanácstagja. így a következő tanácsülésen a testület megyei tanácstagot is választ majd, egy időben a zebegényiekkel. Éltek jogukkal Este fél nyolckor Pest me- gyeszerte lezárult a voksolás, megszülettek az eredmények, melyekről a megyei választási elnökség titkára, dr. Barta Miklós, a Pest Megyei Tanács vb-titkára adott összefoglalót: — A lakosság — ahogyan az a megyében jellemző — most is a törvényes feltételek megtartásával adta le szavazatait a Hazafias Népfront jelöltjeire. Történt a jelölőgyűléseken spontán jelölés is, így két választókerületben, a váci 7. számúban és a nyáregyházi 43-ban hárman-hárman indultak a szavazatokért, másutt ketten-ketten. A most választásra jogosultak száma 3 ezer 258 volt, közülük 3 ezer 49-en (93,6 százalék) leadták szavazatukat. A voksok közül 3 ezer 22 volt érvényes, 27 érvénytelen. A 30 jelölt közül 14-en lettek tanácstagok, s 9-en — akik legalább a szavazatok egynegyedét megkapták — póttanácstagok. ★ Az alábbiakban ismertetjük a megválasztott tanácstagok és póttanácstagok névsorát. Aszód, 1. vk.: dr. Horváth Anna, póttanácstag: Matejcsok Józsefné, Csobánka, 5. vk.: Benke Tamásné. Csömör, 14. vk.: Ördög Mihályné, póttanácstag: Szekeres Jánosné. Dunaharaszti, 36. vk.: Szépla- kiné Halmai Rita, póttanácstag: Mátrai Imréné. Dunakeszi, 47. vk.: Csontos Lászlóné, póttanácstag: HorváthnéCsontos Anna. Erdőkertes, 14. vk.: Csajbók Imréné, póttanácstag: Mikulik János. Érd, 31. vk.: Nagy István, póttanácstag: Csák József. Monor, 9. vk.: Kovács Benő. Nagymaros, 4. vk.: Hiller Ilona, póttanácstag: Köbl Györgyné. Páty, 19. vk.: Szappanos József, póttanácstag: Gigor József. Pilis, 11. vk.: Tanyi József. Pilis— Nyáregyháza, 43. vk.: Sipos Sándor, Vác, 7. vk.: Fieszl József. Vác, 40. vk.: dr. Bóth János, póttanácstag: Hámori Gyula. V. G. P. Érden a délutáni órákban befejeződött a szavazass és a bizottság tagjai megkezdték az összeszámlálást. (Hancsovszki János felvételei) Hát akkor harapjunk is valamit..« Farsang van, javában (Folytatás az 1. oldalról.) gébb lábú fiatalokra, jól csinálják-e. Ott járta nekihevül- ten, piros-fekete csíkos csángó népviseletben a Kalamár házaspár is, két felnőtt lányával, akik szeptemberben települtek át Csík- szentdomonkosról Érdre. A 8-as iskolában tanítanak és szövő-fonó szakkört vezetnek a parkvárosi közösségi házban. Táncukban fel-feltűntek a széki négyes motívumai. — Hát így mulatunk — állt meg mellettünk Káka Rozália, a hírneves érdi bukovinai székely népdalkor művészeti vezetője, ezúttal talpig estélyi öltözetben. — Itt vagyunk mindnyájan, ahogy szoktunk, immár 10 esztendeje, s erre nagyon büszke vagyok. Még a 70-en felüliek is eljönnek, hogy egy évben egyszer jól kimulassák magukat velünk — tette hozzá a boldogságtól ragyogó arccal. Aztán mondott néhány szót a farsangolás pogány szokáshagyományának átörökléséről, majd a bukovinaiak többhetes, böjtig tartó vígságáról. Povokál- tuk a szóra, mert öröm hallgatni a szépen beszélő mesemondót, a 200 éven át földönfutóvá tett népcsoportjuk múltját, hagyományait kutató, őrző és közkinccsé tevő Rozikát, ahogy az érdi székelyek és nem székelyek szólítják. agymaroson nem volt első sza- izó. Nem így Pátyon, ahol öt atal választhatott életében elő- :or. Képünkön a legfrissebb, sappanos Ildikó, a budakeszi imnázium negyedikes tanulója adja le szavazatát. Erről olvastam Csak a munkások isznak? D rága kortyok cím alatt adja hírül képes hetilapunk, üzemi újságokra hivatkozva, hogy a munkahelyi teljes szesz- tilalom elrendelése és az ellenőrzése'!: szigoní.tá&a óta ugrásszerűen szaporodtak a fegyelmi büntetések, melyek közül a prémiummegvonás, az órabércsökkentés és az alacsonyabb munkakörbe helyezés a leggyakoribb. Az ittasságon rajtakapottak — a tudósítások szerint — kivétel nélkül fizikai dolgozók. Az én szóhasználatom szerint munkások. Tetszenek tudni, miért kivétel nélkül munkások? Mert kivétel nélkül őket ellenőrizték. Menjenek be az irodákba, a műhelyfőnökök kalitkáitja, de ne jelezzék előre, hogy jönnek, akkor ott is meg fogják találni az italt. Még mielőtt továbbhaladnánk, hadd kérdezzek valamit: mi az, hogy teljes szesztilalom? Az üzemekben korábban csak részleges szesztilalom volt érvényben? A részlegesség hogyan értendő? A műhelyekben, ahol ugyebár veszélyes gépekkel, szerszámokkal dolgoznak, teljes tilalom, bizonyos irodákban, ahol mindenféle vendégeket fogadnak, ott viszont semmi korlát? Ismét elárulok egy titkot. A gyárakban mindig teljes volt a szesztilalom. És én még emlékszem azokra az időkre, amikor egy munkásnak eszébe sem jutott italt hozni a műhelybe. Akkoriban úgy gondolkoztak az emberek, hogy mindennek megvan a helye és az ideje. Egy pofa sör, pohár bor fölhörpintésének a helye a korcsma, az ideje pedig a fájront után volt. Hogy a főnöki irodákban milyen szokás dívott, amikor a műhelyekben ilyen egyszerűen választották szét a dolgokat, azt nem tudhatom. A liftre azonban jól emlékszem. A teherlift ajtaján tábla lógott: személyszállítás tilos. Kezelője avatott a a titokba. Valamelyik jeles névnapon a gyárvezetőt kellett fölszállítania. Mert olyan részeg volt. Nem szeretnék félrecsúszni, egyoldalúsággal egyoldalúságot szembeállítani. Noha ténykérdés, az italozás meg a kávézás divatja az irodákban kezdődött. Onnan szivárgott le a szokás a műhelyirodákba, raktárhelyiségekbe, majd a gépek között is kialakultak védett sarkok, ahol ráérősebb asszonyok kávét mértek. Akivel bizalmasabb viszonyban voltak, annak a kávéjába löttyintettek valami karcosabb italt. A munkafegyelem további lazulásának eredményeképpen terjedt azoknak a köre, akik kaphattak a feketébe fehéret: pálinkát. Ezen a tenyérnyi helyen nem részletezhetem, hogyan és miért lazult a fegyelem, miképpen kezdtek mállani évszázados műhelytörvények. Egyet említek csupán, a bérszínvonal-gazdálkodást. Aminek híréről sem hallottam még, amikor egyik reggel elmentem Boldizsárhoz az olajraktárba. Benyitva két csitrivel találtam magam szemben, törölgették a kezüket. Kik ezek, Boldizsár, kérdeztem. Elmagyarázta. A lakatosműhelyben egy-két embernek nagyabb pénzt akartak adni, ahhoz kellett fölvenni a két lányt, akik naphosszat üldögéltek az olajoshordók tövében, hiszen semmi dolguk sem akadt. Aztán másutt is találkoztam ilyen emberekkel. Az irodákban szaporodtak az asztalok, székek, alig lehetett befurakodni, annyi embert zsúfoltak össze. S ok ember, sók idő, a munka ugyanannyi. Unatkoztak. Valahogy így kezdődött az egész. Még egyszer mondom, a számtalan közül egyetlen okot említettem. A föl-lazulás hosszú folyamat után torkollott a mai káoszba. Amelyikből nem fogunk egyhamar kikecmeregni, ha rész- rehajlóan, s főleg kevés ismeret birtokában cselekszenek azok, akik rendet akarna’.: teremteni. Kör Pál Hanem, hol vannak szép népdalaik, amelyeket otthon meg dalkörükben, fellépéseiken és a közelmúltban megjelent nagylemezükről is hallhatunk? Igaz, azok jobbára bújdosódalok, rabénekek, keservesek, de akad közöttük vidám is. Farsangban nem éneklik? Hiszen, ha jól tudjuk, a bonyhádi Illés-zenekart is azért hívják évről évre a mulatságukhoz, mert ők is székelyek és sok bukovinai népdalt ismernek. Most nem, majd később — biztatott türelemre nevetve Kóka Rozika. Türelmetlenségünk tapasztalván hívott a mellettünk álló Illés Imréné, a népdalkor egyik tagja, és az öltözőben magunkra csuktuk az ajtót. Aztán nyers, tiszta hangján szebbnél szebb népdalokba kezdett, halkan, érzéssel énekelt. Árva az a madár, kinek párja nincsen ... csengett még a fülünkben, amikor visszaléptünk a forgatagba, ahol viszont a Marina csókjára szomjazó dalát játszotta a zenekar — szív küldi szívnek. Hogy bírják a táncolók ezt az iramot hajnalig? — Még hogy hajnalig? Hogyne bírnák! — húzta fel a szemöldökét csodálkozva a fehér hajú Palkó János, akit szintén a népdalkörből ismerünk. — Bukovinában vasárnap megkezdtük és szerdán éjjel fejeztük be a farsangi mulatságot — vágta ki büszkén. — Aztán a lakodalmak! Sok menyegzőt tartottak farsang idején. Mostanában nincsenek olyan nagy lakodál- mak — jegyezte meg, a hangsúlyt az olyanra helyezve. — Bár most éjfél után több lesz a dalolás, de kitartunk virradatig, az öregebbje is. Kádár Edit Jókedvű karikázók fogják gyűrűbe a tácolő párokat Készülődés a tánchoz; no meg egy igazítás a kendön »»*•* tava** va viiauil a ry, a uvujllltlil /XIlLrí dlUU I tHancsovszki János felvételei)
