Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-23 / 45. szám

/ST«'"3*0" PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM Ára: 1,80 forint íf ifi 1987. FEBRUÁR 33., HÉTFŐ Időközi tanácstagi választások Ismét előkerültek az urnák A legutóbbi tanácsválasztá­sok óta Pest megye 12 tele­pülésének 14 választókerületé­ben üresedett, .meg a tanács­tagok helye. Ezért tűzött ki szombatra, február 21-re idő­közi választást a Pest Megyei Tanács. Felkerekedtünk, hogy fényképezőgéppel, tollal, pa­pírral örökítsük meg az ese­ményt. Ne legyen titok Reggel 8 óra, Csobánka. A tanácsháza termének ajtaján felirat hirdeti, itt az 5. sz. vá­lasztókerület szavazóhelyisé­ge. Odabent az öttagú szava­zatszedő . bizottság elnöke Nagy János így fogad: — Már 6 óra előtt öt perccel elké­szültünk mindennel — félre­húzza a függönyt, s mutatja: a két fülkében egyszerű a kelléktár, szék, asztal, az asz­talon toll. — Lepecsételtük és lezártuk az urnát is, a na­gyot, s a kisebb hordozhatót, amelyikkel délután keressük fel azokat a voksolásra jogo­sultakat, akik hajlott koruk vagy betegségük miatt nem jöhetnek el. — Az első szavazó? Éltem á választói jogommal, én ma­gam voltam az... Egyébként kis választókerület ez, össze­sen 51 embert várunk, ponto­sabban most már csak 21-et, a többiek már a korai órák­ban leadták a szavazatukat. Stoilár Károly gépjárműve­zető a Kossuth Lajos u. 6. Farsang van, javában áll a bál Székely mulatság Érden Kát tánc között a röpke szünetben színre lépték a népdalkör tagjai Röpült a virágos kasmír­szoknya, kivillant a hófehér alsó. Pattogós csárdást. húzott a zenekar, és a táncoldi párok között itt is, ott is egyre bő­vülő csoportokban járták fel- felkacagva a karikázót, össze­kapaszkodva nők és férfiak, idősek és fiatalok. Ki népvi­seletben, ki csak amúgy ün­nepi civilben. Farsang van, a felszabadult mulatós évadja. Farsang van, javában áll a bál... — így szól a dal, s Érden is a bálok jegyében megesik, hogy egy hétvégére kettő is jut a télbúcsúztató, a nagyböjtöt megelőző vígas­ságból. A szombati bál jelle­ge azt hangsúlyozta, hogy itt és most a városban, a 40-es évek elején megtelepedett s- bukovinai székelyek és bará­taik mulatnak. De még hogy! Nem hangosan, nem zabolát­lanul, de fergeteges jókedv­vel. Kilenc óra táján már te­tőfokára hágott a hangulat a ház előcsarnokában, a tánc­térnek szabadon hagyott te­rületén annak a bizonyos gombostűnek sem maradt hely. Közben a roskadásig megrakott asztaloknál baráti társaságok beszélgettek, po- haraztak, s a szomszédos klubszobák nyitott ajtaján át hasonló látvány tárult a sze­münk elé. Minden talpalatnyi hely foglalt volt nyitás után egy órán belül. És még mindig érkeztek újabb csoportok, kosarakban, szatyrokban hoz­va magukkal a sokféle finom falatoznivalót, s mellé demi- zsonokban jóféle házibort. S hogy száraz ne maradion a torok, a büféből ládaszám húzták az asztalok alá a sört meg az üdítő italokat. Hajnalig elfogy mindez, mert innen el nem mégy senki ki- virradtig. Régtől híres a bukovinai székelyek farsangi bátyus bál­ja e vidéken. Aki egy jót akar mulatni, igyekszik ide­jében hozzájutni a belépőhöz, mert amúgy zártkörű a ren­dezvény, részt venni csak meghívóval lehet. — Amióta Érden dolgozom, minden évben eljövök a fele­ségemmel, hogy együtt vigad­junk a többiekkel — mond­ja Takács István, a város- központ fiatal református lelkésze, akivel a minap a Hazafias Népfront városi bi­zottságánál találkoztunk, amelynek tagja, s most öröm­mel láttuk viszont egy népes asztaltársaságban. — Mint lelkes horgász részt vettem sporttársaim rendezvényén, aztán a népfront bálján is, de a leghangulatosabb össze­jövetelnek a farsangban ezt a székely bátyus bált találom. S hogy erről barátainknak is meséltem, így most itt van­nak ők is velünk — kezét széttárva mutatta be az asz­tal körül helyet foglalókat. — Amint tapasztaltam, a székely is, ha nagy a keser­ve, vagy nagy az öröme, mu­lat rá egyet. Visszafogottan, tartással, amely mindén cse­lekedetét jellemzi. S ahogy tüzesed ett a tánc, a gyöngyöző homlokú asszo­nyok is egymás után bújtak ki a bár^onypruszlikból, az aisószoknyákból, a súlyosan omló gyapjúkasmír rokolyá­ból, és öltöttek magukra könnyebb, mai ünneplőt. Aztán igyekeztek vissza és fáradhatatlanul ropták to­vább korra váló tekintet nél­kül. Fejkendős nénit pörge­tett hasonló korú párja, úgy ám, ahogy mostanában szo­kás, oda-odapillantva a für­(Folytatás a 3. oldalon.) szám alatt lakik, így beszél a voksolás után: —Kisgyer­mekkorom óta ismerem rhind a két jelöltet, Benke Tamás- nét és Rojik Gellert bácsit is, ő a szomszédom. Az egész fa­luban nagyra becsülik az egyenességéért, köztiszteletben áll, s ahogyan a jelölpgyűlé- sen mondta: tudása és ereje maximumáig mindent meg­tesz a választók, a falu érde­keiért. De ne legyen titok, én Benke Tamásnéra adtam sza­vazatomat. Talán mert fiata­labb, -dinamikusabb egyéniség, mert fáradhatatlanul és öröm­mel dolgozik most megbízott tanácselnökként, s mert — ez manapság, azt hiszem, nélkü­lözhetetlen a testületben — jó gazdasági szakember. Tetsze­nek az, elképzelései is arról, hogyan lehetne jobban ki­használni e gyönyörű táj vonzerejét, s fejleszteni Csq- bánkát.' — Tényleg, hogyan? — kér­deztem Benke Tamásnét. — Nézze, a jelölőgyűlésen sem ígértem, hogy többét te­szek az 5. választókerületért, lakóiért, mint a Csobánkán élő többiekért. Az út, járda, a vízelvezetés, ami itt prob­léma, az egész falunak is gondja, mind az 1750 lakos­(Folytatás a 3. oldalon) A lordok házának elnöke Budapestre érkezett A magyar Országgyűlés meghívására vasárnap hiva­talos látogatásra Budapestre érkezett Lord Hailsham of St. Marylebone, a brit par­lament lordok házának elnö­ke. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Cservenka Fe- rencné, az Országgyűlés alel- nöke fogadta. Szakszervezeti kongresszus Magyar küldöttség utazott Moszkvába Gáspár Sándornak, a SZOT, elnökének vezetésével szom­baton szakszervezeti -küldött­ség utazott Moszkvába a szov­jet szakszervezetek XVIII. kongresszusára. A küldöttsé­get a Keleti pályaudvaron Ba­ranyai Tibor, a SZOT főtitká­ra búcsúztatta. Az elutazásnál jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. ..Ez a letartóztatás pontot tett K , . az Action Directe pályafutá­OX /8 a# YCXCTGf sápak eddigi hét évére. A maoista csoportocskákból alakult AD ez alatt az idő alatt tközel 80, merényletet hajtott végre a tőkés állam és gazdaság jelképesnek tekintett intézményei és személyi­ségei ellen.” (2- OLDAL) Csak a munkások »Az ittasságon rajtaka­a g 9 pottak — a tudósítások isxnms . szerint — kivétel nélkül fizikai dolgozók. Az én szóhasználatom szerint munká­sok. Tetszenek tudni, miért kivétel nélkül munkások? Mert kivétel nélkül őket ellenőrizték.” (3. OLDAL) Áimenleni »— Műemlékvédelmi , ,» , __ „ g •, szempontból melyik U régmúlt erteKeSV megye van a legkedve­zőtlenebb helyzetben? — A tizenkilenc megyéből Pest megye mindig a tizenkilencedik volt — A mai építé­szetben nagyon sok ízléstelen jelenik meg. Ezeket kell kiszűrni...” 15. OLDAL) „India ismét sikert hozott a ma­gyar asztaliteniszsportnak. Az A női csapat erme 1975-ös calcuttai világbajnokság után most Oj-Delhiben először nyert újból a nőd válo­gatott világbajnoki érmet.’’ (7. OLDAL) Más nevet mondott az intézetben volt a kislány, csak éppen nem a saját nevén. Iga­zolványa nem lévén csak a szavai­ra hagyatkozhattak, s félrevezető adatokat hittek el neki.” (8. OLDAL) Berecz János mondott összefoglaló beszédet Van programunk a jövőre is A szocializmus fejlődésének időszerű hazai kérdéseiről rendezett háromnapos országos elméleti tanácskozás szombaton befejeződött. Szegeden — az MSZx\lP Központi Bizottságának agitációs és propa ganűaosztálya, valamint az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága fel­kérésére — társadalmi, politikai, szellemi életünk jeles képviselői, a téma szakav' ott tudósai, párttisztsiégviselok, marxista oktatók, gya­korlati szakemberek mondQtták el tapasztalatukat, véleményüket, ja­vaslataikat és észrevételeiket a marxista—leninista elmélet gyarapí­tásához, mélyen és sokrétűen elemezték társadalmi viszonyainkat, Az elméleti konferencia zá­ró plenáris ülését Lakatos Er­nő, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának ve­zetője nyitotta meg. Elisme­réssel szólt arról a sokoldalú, konstruktív, őszinte és job­bító szándékú vitakészségről, amelyet a résztvevők a ta­nácskozáson tanúsítottak, s rendkívül értékesnek minősí­tette azt a gondolati tartal­mat, amely az eszmecserékben megtestesült. Ezután a pénteki szekció­ülések vezetői számoltak be a munkacsoportokban elhang­zott felszólalások főbb téma­köreiről. A háromnapos tanácskozá­son elhangzottak első összeg­zésére Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára vállalkozott. . — Érdemi vitában cseng­tek egybe vagy ütköztek meg a nézetek, olykor szenve­délyesen is. A legfontosabb teendőnk most az — s ez történt itt, Szegeden —, hogy Küldöttség Uusbriábél Megyénkkel ismerkednek Tegnap az olaszországi umbriai tartományi tanács végrehajtó bizottságának négy­tagú küldöttsége érkezett me­gyénkbe ötnapos látogatásra. A delegációt — amelynek ve­zetője Germano Marri pro­fesszor, az umbriai tarto­mányi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, tagjai Vincenzo Acciacca, a megyei ipari osztály vezetője, Mau- rizio Pedetta megyei elnöki titkár, dr. Domenico di Sal­vo, az ipari és kereskedelmi hivatal igazgatója — Balázs Gézáné, a Pest Megyei Ta­nács elnökhelyettese fogadta a Ferihegyi repülőtéren. A látogatás során a kül­döttség tagjai megyénkkel is­merkednek. Fogadja őket Krasznai Lajos, a megyei pártbizottság első titkára és Balogh László, a megyei ta­nács elnöke. A delegáció lá­togatást tesz Szentendrén, ahol a várossal és a Vuji- csics Tihamér Zeneiskolával ismerkednek. Megbeszélésre várják a vendégeket a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara Pest megyei bizottságánál is. A megye üzemei közül a de­legáció ellátogat a Pilisi Parkerdőgazdaságba, a Pemü solymári gyárába és a kere- pestarcsai Szilas Menti Ter­melőszövetkezetbe. A megérkezés utáni percekben Balázs Gézáné és Germano Marri, az olasz delegáció vezetője beszélgetnek a repülőtér vá­rótermében. CHancsovszki Ján .s felvétele) számba vegyük: mivel lehet gazdagítani és korszerűsíteni a szocializmus koncepcióját és társadalmi gyakorlatát. Bizonyos egyenetlenséget tükröztek a viták múltunk megítélésében is, s különö­sen az úgynevezett 50-es éve­ket illetően — mondotta. — Ezek az esztendők persze még mindig sok levonandó tanulsá­got hordoznak. A pártban volt bátorság, volt erő szakítani azzal, amivel szakítani kel­lett, ez vezetett el a megúju­láshoz. De volt olyan tapasz­talat is ezekben az években, amire építeni lehetett, s ezért a folyamatosságot is vállal­hattuk. Közös a felelősségünk abban, hogy az új nemzedé­kek egy vállalható, a jövő számára is tanulságokat hor­dozó múltat kapjanak örö­kül. Párt, ideológia, politika — említette a vita címszavait a Központi Bizottság titkára, s hozzátette: talán nem is baj hogy értelmezésükben nem mindig teljes az egyetértés tu­dós és politikus, az elméleti műhelyben munkálkodó kuta­tó, s a gyakorlatban dolgozó pártmunkás között. Egyetlen követelményt azonban akár tételesen is megfogalmazha tunk: a tudorpánynak és a po litikánák együtt kell munkál kodnia! A politika épít a tár sajdalomtudomány következte téseire, de helyzetfeltárás mel­lett a különböző alternatívák feltárását, kimunkálását is várja e műhelytől. — Elfogadva, hogy életünk­ben a ráció az első számú kö­vetelmény, nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy nem tudunk érzelmek nélkül sem £Jni! Azt is figyelembe kell venni, hogy milyen az ország közérzete, milyen a közhangulat, s milyen remé­nyeik vannak az embereknek. Érdemes megszívlelni a gon­dolatokat, amelyeket Lenin utolsó írásaiban olvashatunk. Az egyik az a tanács, hogy elemezzük pontosan a gazda­sági viszonyokat, s arra ala pogya személyes példával bi­zonyítsuk meggyőződésünket. A másik gondolat arra hívja fel a figyelmet: a kommunis­ta számára az az igazi pró­ba, hogy a marxizmust hol, mikor és hogyan tudja cse­lekvésre váltani. E gondolatok arra ösztönöznek bennünket is, hogy biztosítsuk a tudo­mány, az ideológia és a po­litika összefogását, cselekvé­sük — vitákkal óhatatlanul együtt járó — összhangját. Ezen a konferencián — mon­dotta Berecz János — általá­nos volt a reformfolyamat melletti kiállás, a reform ma már létezésünk eszköze, for­mája, talán tartalma is. Szá­munkra most is az egyik leg­fontosabb feladat, hogy hasz­nosítsuk saját fejlődésünk ta­pasztalatait. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt felismer­te, hogy a társadalomban több területen pluralizmus van. Amikor kimondta, hogy a marxizmus—leninjzmus hege­móniájára törekszik, egyúttal azt is elismerte, hogy a .tár­sadalomban többféle ideológia létezik. A magyar társadalom ideológiai szempontból plurá­lis, a párt tehát nem monopó­liumot, hanem hegemóniát hirdetett meg! De valamiféle pluralizmust ismert el akkor is, amikor a reformprogram kidolgozása során megfogal­mazta a társadalom érdekta­goltságát. Vitáinkban mosta­nában megjelenik a politikai pluralizmus kifejezés is. Mert ha van érdektagoltság, akkor annak vannak bizonyos poli­tikai vetületei is. Felvetődhet a kérdés, hogy a szocializmus építésének jelenlegi történel­mi szakaszában kifejlődhet-e többpólusú, több hatalmi köz­pontú társadalom. A vála­szunk egyértelmű: nem! Nem, mert a köztük folyó politikai harc alapjaiban osztaná meg a társadalmat. A hatal­mat egy sokféleképpen fej­lődő intézményrendszerben kell megvalósítani, gyakorolni, amelyben a párt vezet, de a hatalom gyakorlását. — együtt­működve a társadalom külön­böző csoportjaival — meg­osztja. E téren természetesen még sok fontos, nagy horderejű kérdés vár tisztázásra. A kiindulópont azonban világos: a párt vezető szerepének most már nem elég a korábban val­lott globális felfogása, ki kell egészülnie — mert ha nem, annak közösen látjuk kárát — a különböző területeken mű­ködő szervezetek növekvő ön­állóságával, felelős politikai szerepével. A Központi Bizottság titká­ra a vállalkozásról, a kezde­ményezésről így beszélt: — Szocialista elveknek tartom ezeket, mert a szocializmus nem képzelhető el a dönté­seknek csupán végrehajtására kötelezett emberekkel. Országhatárainkon túlte­kintve fogalmazta meg Be­recz János: — A szocializmus internacionalista eszme, amgly azonban konkrét nemzeti kö­rülmények között valósul meg. A mi számunkra az a fontos, hogy saját nemzeti tapaszta­latainkra építsünk. Ugyanak­kor örömmel, várakozással, szimpátiával figyeljük az át­alakításnak azt a folyamatát, amely a Szovjetunióban ki­bontakozik. Ez a folyamat kedvezőbbé, tisztábbá, egy­értelműbbé teszi saját mun­kánk nemzetközi feltételeit is. — Van-e szocializmuské­pünk, szocializmusfogalmunk? — sokszor elhangzott ez a kérdés a három nap alatt. Van szocializmusfogalmunk: a mi szocializmusunk á valóság talajára épül, figyel a világra, s van programja a jövőre is — zárta beszédét Berecz Já­nos.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom